Hihetetlen, hogy minden lámpánál látom a matricát és naponta minimum ötször olvasom, hogy VEGYÉL LÁMPÁT, és mégis ennyien sötétek vagytok. Persze akinek nem inge, ne vegye magára!
Ma hazafelé kiakadtam kicsit, mert 5-ből négynek semmilyen lámpája sincs.
A csúcs az anyuka volt a Batthyány térnél, aki előtt ment a gyerek 20-as biciklivel és egyikőjüknek sem volt egyetlen lámpája sem. Ha valaki felelőtlen és magát veszélyezteti, az megérdemli. De hogy egy csillogós szemű 7 éves manónak az legyen az élménye a bringázásról, hogy elcsapta valaki... Így lehet megutáltatni vele egy életre a bringázást.
Nem szóltam be, feltételeztem, hogy csak a közelbe mennek és mindjárt odaérnek és azt is el tudom képzelni, hogy anya nem sokat tud bringázni a gyerek miatt, így nincs sok rutinja. Innen üzenem: ANYA, VEGYÉL LÁMPÁT!
Azt írtam volna, hogy ez volt a csúcs? Hát nem, mert az Árpádon ment előttem egy srác, akinek volt lámpája, de nagyon nem sietett. Kiállok előzni, ekkor látom, hogy jön szembe ninja barátom. És neki áll feljebb! Üti a békát ezerrel, miért is előzök én, amikor ő jönne? Miért? Mert nem láttalak öcsém...
Persze az lehet, hogy pont most fogyott ki az elem, de kapható minden benzinkúton. És nem egyszerre fogy ki az összes... Egyébként a helye sem volt meg a bringán. De a béka, az ott volt...
Mivel elég közel kerültünk egymáshoz, neki már ijedtemben odakiabáltam egy "LÁMPÁT VEGYÉL, NE A BÉKÁT ÜSD, BMEG!" rövid mondatot. Innen üzenem: ha véletlenül nincs éppen lámpád, menj lassabban és mihamarább VEGYÉL LÁMPÁT! Akkor majd jól látlak és nem csókolunk össze majdnem...
Az Árpád hídról leérve következő versenyző jön velem szembe, szintén lámpa nélkül, ráadásul a jobb oldalamon akar elmenni? Nooormális? Azért azt mindenki tudja, hogy Magyarországon jobbos közlekedés van... Mivel zéróra kénytelen voltam lelassítani, ezt kulturált módon meg is mondtam neki. Nem szólt semmit...
Hazafelé tök feketében bácsika a bringaúton a tök sötétben. Ő is közel került hozzám, szerencsére jók a reflexeim és nekem van lámpám, így 5 méterről azért megláttam. Megúszta. Ha nincs lámpám, elcsapom.
Szóval VEGYÉL LÁMPÁT és LÁTNI ÉS LÁTSZANI!
Hogy ne legyen ennyire komoly a dolog, íme egy kép, amely jól ábrázolja a bringások iránt tanúsított tiszteletet:
No komment, de arra kíváncsi vagyok, meddig lesz ott. Kedden láttam először, eddig mindig elmentem mellette.
2009. október 29., csütörtök
2009. október 28., szerda
Az elveszett Margitsziget
Mostanában kerülöm a Margit hidat. Amióta a járdán csak tolni lehet a biciklit, nem arra megyek. Munkába a Lánchídon inkább, hazafelé pedig az Árpád hídon kerülök.
Ha netán mégis átmennék a Margit hídon, akkor sem jutna eszembe bemenni a szigetre. Utálok lépcsőzni ugyanis. Annyira, hogy ha kell, kilométereket is kerülök inkább, csak ne kelljen cipelni a bringát. Egyébként is, az a normális, ha a bringa visz engem, nem?
Szóval elkerültem a Margit hidat és ezzel együtt sajnos a Margitszigetet is. Nagyon rosszul tettem.
Tegnap hazafelé menet nem siettem, az idő is gyönyörű volt, így egy hirtelen ötlettől vezérelve a régi utvonalamon felkanyarodtam a Margit hídra. A budai oldalon szépen le is szálltam és toltam a biciklit - ha már ilyen szép nagy táblával kértek rá - közben nézelődtem.
A szigeti lejáróig mindössze egy kiscsávó (az ilyenek miatt kell tolni a bringát) ment el mellettem biciklivel, persze ezerrel, ahogy kell. Volt rajta teljesen zárt bukósisak, gondolom az arcát nem meri vállalni. Jót is mulattam magamban, mert a bukósisakba csak egy "n" betűt kell jó helyre beilleszteni, hogy fedje a valóságot is, ne csak az arcátlan viselője arcát. :)
Közben - hallva a racsni hangját - két hölgy - gondolom anya és lánya - mindenképpen el akart engedni engem, de sikerült meggyőznöm őket, hogy nem sietek. Kifejezetten nem sietek.
Ment le ugyanis a nap, a Parlamentet narancsra festette. Ha láttál már festői látványt... Az ilyen képekért szeretem Budapestet.
A lejáróhoz érkezve felkaptam a biciklit és le az aluljáróba. Ekkor döbbentem rá, hogy SOHA életemben nem jártam még itt. 1990. óta élek Budapesten, 2000. óta a XIII. kerületben (ehhez tartozik a Margitsziget is), de ezen az aluljárón még soha nem jöttem át. Se gyalog, se sehogy. Ha a szigetre jöttem, akkor busszal, általában a Palára. Mostanában pedig bringával, az északi járdán. Amióta lezárták a hidat, sehogy.
Pedig mennyire szeretem a Margitszigetet...
Nyaranta reggel azt szeretem, amikor locsolókocsikkal fellocsolják az úttestet és szinte olyan friss a levegő, mint vidéken.
Ilyenkor ősszel azt szeretem, amit az erdőben és a fákban szeretni lehet, azaz a színeket.
Érdekes, most nem húzott el mellettem egyetlen autó sem. Ez a megoldás: nem sorompó, le kell zárni a hidat. Hadd legyen a Margitsziget a gyalogosoké. Az Árpád híd felől legyen ráhajtás autóval, de csak ott. A Margit hídról pedig csak gyalog lehessen feljönni. Buszjárat? Minek? Aki ide akar jönni, az ki akar kapcsolódni. Gyalogoljon. Ősi találmány. Ha nagyon muszáj, legyen busz, de nem átmenő. Jöjjön az Árpád híd felől és forduljon meg valahol.
Hadd legyen ez a sziget a természeté.
Ez az elveszett Margitsziget...
Ha netán mégis átmennék a Margit hídon, akkor sem jutna eszembe bemenni a szigetre. Utálok lépcsőzni ugyanis. Annyira, hogy ha kell, kilométereket is kerülök inkább, csak ne kelljen cipelni a bringát. Egyébként is, az a normális, ha a bringa visz engem, nem?
Szóval elkerültem a Margit hidat és ezzel együtt sajnos a Margitszigetet is. Nagyon rosszul tettem.
Tegnap hazafelé menet nem siettem, az idő is gyönyörű volt, így egy hirtelen ötlettől vezérelve a régi utvonalamon felkanyarodtam a Margit hídra. A budai oldalon szépen le is szálltam és toltam a biciklit - ha már ilyen szép nagy táblával kértek rá - közben nézelődtem.
A szigeti lejáróig mindössze egy kiscsávó (az ilyenek miatt kell tolni a bringát) ment el mellettem biciklivel, persze ezerrel, ahogy kell. Volt rajta teljesen zárt bukósisak, gondolom az arcát nem meri vállalni. Jót is mulattam magamban, mert a bukósisakba csak egy "n" betűt kell jó helyre beilleszteni, hogy fedje a valóságot is, ne csak az arcátlan viselője arcát. :)
Közben - hallva a racsni hangját - két hölgy - gondolom anya és lánya - mindenképpen el akart engedni engem, de sikerült meggyőznöm őket, hogy nem sietek. Kifejezetten nem sietek.
Ment le ugyanis a nap, a Parlamentet narancsra festette. Ha láttál már festői látványt... Az ilyen képekért szeretem Budapestet.
A lejáróhoz érkezve felkaptam a biciklit és le az aluljáróba. Ekkor döbbentem rá, hogy SOHA életemben nem jártam még itt. 1990. óta élek Budapesten, 2000. óta a XIII. kerületben (ehhez tartozik a Margitsziget is), de ezen az aluljárón még soha nem jöttem át. Se gyalog, se sehogy. Ha a szigetre jöttem, akkor busszal, általában a Palára. Mostanában pedig bringával, az északi járdán. Amióta lezárták a hidat, sehogy.
Pedig mennyire szeretem a Margitszigetet...
Nyaranta reggel azt szeretem, amikor locsolókocsikkal fellocsolják az úttestet és szinte olyan friss a levegő, mint vidéken.
Ilyenkor ősszel azt szeretem, amit az erdőben és a fákban szeretni lehet, azaz a színeket.
Érdekes, most nem húzott el mellettem egyetlen autó sem. Ez a megoldás: nem sorompó, le kell zárni a hidat. Hadd legyen a Margitsziget a gyalogosoké. Az Árpád híd felől legyen ráhajtás autóval, de csak ott. A Margit hídról pedig csak gyalog lehessen feljönni. Buszjárat? Minek? Aki ide akar jönni, az ki akar kapcsolódni. Gyalogoljon. Ősi találmány. Ha nagyon muszáj, legyen busz, de nem átmenő. Jöjjön az Árpád híd felől és forduljon meg valahol.
Hadd legyen ez a sziget a természeté.
Ez az elveszett Margitsziget...
2009. október 27., kedd
Velocipéd
Velocipéd
Szép szemed mindent meglát,
S kérdőn nézel rám, mintha
Mostanában más lennék? Hát
Megvan bizony a titka.
A reggeli tülekedést, ricsajt,
A dugóban pöfékelést lecseréltem,
S suhanok két keréken.
Újra felfedeztem magamnak a bicajt.
Azóta minden más - már gyűlöltem -,
S most újra kedves a város,
Megmutatja szebbik arcát azonnal,
Ha az ember kerékpáros.
Az életem? Kényszerpályán mozog,
Nem ott lakom, ahol dolgozok,
De már szórakoztat az inga.
Segített a bringa.
Munkába be, vagy épp haza,
Míg más buszra vagy villamosra vár,
Én csak felpattanok laza
Mozdulattal és repít a drótszamár.
Kíváncsiak is talán, hogyan sikerült
Bezárult életem újra kinyitni.
A kulcs után kutatva hamar kiderült:
Minden ajtót szélesre tár a bicikli.
S mit szóval nem, csak szemeddel kérdeztél,
Most versben tárom eléd,
S talán elhiszed nekem, hogy változásom oka
Egyetlen gyönyörű szó: velocipéd!
Szép szemed mindent meglát,
S kérdőn nézel rám, mintha
Mostanában más lennék? Hát
Megvan bizony a titka.
A reggeli tülekedést, ricsajt,
A dugóban pöfékelést lecseréltem,
S suhanok két keréken.
Újra felfedeztem magamnak a bicajt.
Azóta minden más - már gyűlöltem -,
S most újra kedves a város,
Megmutatja szebbik arcát azonnal,
Ha az ember kerékpáros.
Az életem? Kényszerpályán mozog,
Nem ott lakom, ahol dolgozok,
De már szórakoztat az inga.
Segített a bringa.
Munkába be, vagy épp haza,
Míg más buszra vagy villamosra vár,
Én csak felpattanok laza
Mozdulattal és repít a drótszamár.
Kíváncsiak is talán, hogyan sikerült
Bezárult életem újra kinyitni.
A kulcs után kutatva hamar kiderült:
Minden ajtót szélesre tár a bicikli.
S mit szóval nem, csak szemeddel kérdeztél,
Most versben tárom eléd,
S talán elhiszed nekem, hogy változásom oka
Egyetlen gyönyörű szó: velocipéd!
Velocipéd - a dal
Van nekem egy barátom.
Már az is boldog, aki ezt elmondhatja magáról.
De nekem egy olyan barátom van, akiről néha azt hiszem, már nem tud meglepetést okozni.
Milyen jó is, hogy rendre tévedek.
Szóval írtam én ma délelőtt egy verset a bringázásról "Velocipéd" címmel. Itt olvashatod el:
http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091027/velociped
Sancho barátom gitárt ragadott, és felénekelte. Íme:
Mit is mondhatnék?
Nem mondok semmit, a hallgatás sokszor beszédesebb...
Már az is boldog, aki ezt elmondhatja magáról.
De nekem egy olyan barátom van, akiről néha azt hiszem, már nem tud meglepetést okozni.
Milyen jó is, hogy rendre tévedek.
Szóval írtam én ma délelőtt egy verset a bringázásról "Velocipéd" címmel. Itt olvashatod el:
http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091027/velociped
Sancho barátom gitárt ragadott, és felénekelte. Íme:
Mit is mondhatnék?
Nem mondok semmit, a hallgatás sokszor beszédesebb...
2009. október 26., hétfő
Civilben bringás
Korábbi blogbejegyzésemben írtam, hogy használatba vettem a piacos bringámat (itt olvashatod el: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091024/probaut-piacos-bringaval )
Lehet, hogy sokaknak unalmas, de számomra mindenképpen élményszámba megy, ahogy sorra döbbenek rá az alapvető igazságokra.
Például arra, hogy bringázni teljesen normál, utcai öltözetben is lehet.
Ma például az egyik gyűlölt tevékenységemet könnyítettem meg a biciklivel: elmentem a pénzautomatához.
Miért gyűlölöm? Azért, mert évekig itt volt egy a sarkon, így ha valamiért kellett készpénz, tényleg két percig tartott leugrani és kivenni. Most ez itt megszűnt, a legközelebbi 1 kilométerre van. 1 kilométer pedig gyalog nagyjából 15 perc, oda-vissza tehát fél óra.
Bringával ez 5 perc, oda vissza tíz. Nyertem 20 percet. Kifejezhető forintban is, de számomra leginkább az eszmei értéke a lényeges.
A másodlagos bringán van szép láncvédő, kizárt dolog, hogy összeolajozzam a nadrágomat. (Persze egy kis tehetséggel minden lehetséges...). Így aztán minden félelem nélkül felpattanok rá utcai ruhában.
A mai ruházatom például bőrkabát volt, be sem cipzároztam és mégsem fáztam.
Az persze átvillant az agyamon, hogy ha eltaknyolok, fuccs a szép kabátnak, de legyünk pozitívak és persze menjünk lassan.
Így is tettem, közben nézelődtem.
Érdekes, hogy a bringa olyan, mint egy kilátó. Rajta ülve valahogy jobban átlátja az ember a helyzetet és olyan dolgokra is figyelmes lesz, amelyek a földön járva elkerülnék a figyelmét.
Az is eszembe jutott, miközben a kellemes 15 fokban kerekeztem, hogy van egy mondás, miszerint a "föld felett 20 centivel járok", vagy ilyesmi. Akkor használják, ha valaki nagyon boldog.
Ha jobban megnézzük - bár közbetétnek ott a bringa -, az ember ilyenkor tényleg a föld felett jár 20 centivel. Ennyivel kerül feljebb a fejem annál, mint amikor gyalog megyek.
Összegezve: egy bringa kell csak a boldogsághoz.
És ma kipróbáltam azt, milyen érzés is, amikor az ember leszáll a bringáról és minden öltözködés nélkül átvedlik civillé, azaz gyalogossá. Azt már ismertem, milyen érzés a csodálkozó tekintetek kereszttüzében a munkaidő végén bringás cuccban kitekerni a cég autós kapuján, de az még új, ahogyan az emberek szeme kikerekedik, amikor sima utcai ruhában felpattan az ember a vagány kis bringájára és a többiek csak bámulnak utána...
Jó érzés ez is.
Azt is megtapasztaltam, hogy az ember nem fázik és melege sincs. Ha fázom, akkor behúzom a cipzárt, ha pedig melegem van, lassítok a tempón. Meg sem izzadtam, igaz csak 5-5 percet tekertem.
Azt hiszem, a héten valamikor kipróbálom az öltönyös bringázást, azaz a normál ruhámban tekerek be a melóhelyre. Szépen lassan...
Lehet, hogy sokaknak unalmas, de számomra mindenképpen élményszámba megy, ahogy sorra döbbenek rá az alapvető igazságokra.
Például arra, hogy bringázni teljesen normál, utcai öltözetben is lehet.
Ma például az egyik gyűlölt tevékenységemet könnyítettem meg a biciklivel: elmentem a pénzautomatához.
Miért gyűlölöm? Azért, mert évekig itt volt egy a sarkon, így ha valamiért kellett készpénz, tényleg két percig tartott leugrani és kivenni. Most ez itt megszűnt, a legközelebbi 1 kilométerre van. 1 kilométer pedig gyalog nagyjából 15 perc, oda-vissza tehát fél óra.
Bringával ez 5 perc, oda vissza tíz. Nyertem 20 percet. Kifejezhető forintban is, de számomra leginkább az eszmei értéke a lényeges.
A másodlagos bringán van szép láncvédő, kizárt dolog, hogy összeolajozzam a nadrágomat. (Persze egy kis tehetséggel minden lehetséges...). Így aztán minden félelem nélkül felpattanok rá utcai ruhában.
A mai ruházatom például bőrkabát volt, be sem cipzároztam és mégsem fáztam.
Az persze átvillant az agyamon, hogy ha eltaknyolok, fuccs a szép kabátnak, de legyünk pozitívak és persze menjünk lassan.
Így is tettem, közben nézelődtem.
Érdekes, hogy a bringa olyan, mint egy kilátó. Rajta ülve valahogy jobban átlátja az ember a helyzetet és olyan dolgokra is figyelmes lesz, amelyek a földön járva elkerülnék a figyelmét.
Az is eszembe jutott, miközben a kellemes 15 fokban kerekeztem, hogy van egy mondás, miszerint a "föld felett 20 centivel járok", vagy ilyesmi. Akkor használják, ha valaki nagyon boldog.
Ha jobban megnézzük - bár közbetétnek ott a bringa -, az ember ilyenkor tényleg a föld felett jár 20 centivel. Ennyivel kerül feljebb a fejem annál, mint amikor gyalog megyek.
Összegezve: egy bringa kell csak a boldogsághoz.
És ma kipróbáltam azt, milyen érzés is, amikor az ember leszáll a bringáról és minden öltözködés nélkül átvedlik civillé, azaz gyalogossá. Azt már ismertem, milyen érzés a csodálkozó tekintetek kereszttüzében a munkaidő végén bringás cuccban kitekerni a cég autós kapuján, de az még új, ahogyan az emberek szeme kikerekedik, amikor sima utcai ruhában felpattan az ember a vagány kis bringájára és a többiek csak bámulnak utána...
Jó érzés ez is.
Azt is megtapasztaltam, hogy az ember nem fázik és melege sincs. Ha fázom, akkor behúzom a cipzárt, ha pedig melegem van, lassítok a tempón. Meg sem izzadtam, igaz csak 5-5 percet tekertem.
Azt hiszem, a héten valamikor kipróbálom az öltönyös bringázást, azaz a normál ruhámban tekerek be a melóhelyre. Szépen lassan...
2009. október 25., vasárnap
Matricázás
2009. október 24., szombat
Próbaút a piacos bringával
Írtam, hogy menetkész az olcsó bringám (itt elolvashatod: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091022/15000-forintert-nagyon-jo-... ).
Ha már menetkész és ha már szombat van, ideje kipróbálni, hogy működik-e az elgondolás.
A nagy bringa táskájából kivettem az U-lakatot, felcsavartam a csomagtartóra két gumipókot és elindultam.
Ruházat? Civil, azaz olyan, amiben amúgy is boltba mennék. Sima utcai ruha.
Pozitív, hogy a láncot végig védi a láncvédő, így esély nincs arra, hogy összeolajozzam a nadrág szárát.
Pozitív az is, hogy a bringa nem nagy, így a liftbe kényelmesen befért.
A bolt gyalog 5 perc, bringával 1 volt. A bolt előtt bringatároló, amely szerencsére reklámtáblás, így nem csak a kereket, hanem a vázat is sikerült hozzálakatolni.
Bevásárlás 5 perc (férfi módra, azaz bemegy, leveszi a három cuccot ami kell, fizet, kijön).
Hazafelé a táska a bal kézben, mert ekkora útra nem pókozom fel.
Hazafelé az út 1 perc.
A bevásárlással eltöltött idő 10 perc, és már a lakásban vagyok.
Megtakarított idő: 10-15 perc.
Ami kell majd: egy kosár a csomagtartóra, amibe be lehet pakolni a cuccokat.
Az élmény? Gyerekkorom szombatjai jutottak eszembe, és egyszerűen nem értem, mikor is felejtettem el, hogy az életet ennyire meg lehet könnyíteni egy bringával.
Folyt. köv...
Ha már menetkész és ha már szombat van, ideje kipróbálni, hogy működik-e az elgondolás.
A nagy bringa táskájából kivettem az U-lakatot, felcsavartam a csomagtartóra két gumipókot és elindultam.
Ruházat? Civil, azaz olyan, amiben amúgy is boltba mennék. Sima utcai ruha.
Pozitív, hogy a láncot végig védi a láncvédő, így esély nincs arra, hogy összeolajozzam a nadrág szárát.
Pozitív az is, hogy a bringa nem nagy, így a liftbe kényelmesen befért.
A bolt gyalog 5 perc, bringával 1 volt. A bolt előtt bringatároló, amely szerencsére reklámtáblás, így nem csak a kereket, hanem a vázat is sikerült hozzálakatolni.
Bevásárlás 5 perc (férfi módra, azaz bemegy, leveszi a három cuccot ami kell, fizet, kijön).
Hazafelé a táska a bal kézben, mert ekkora útra nem pókozom fel.
Hazafelé az út 1 perc.
A bevásárlással eltöltött idő 10 perc, és már a lakásban vagyok.
Megtakarított idő: 10-15 perc.
Ami kell majd: egy kosár a csomagtartóra, amibe be lehet pakolni a cuccokat.
Az élmény? Gyerekkorom szombatjai jutottak eszembe, és egyszerűen nem értem, mikor is felejtettem el, hogy az életet ennyire meg lehet könnyíteni egy bringával.
Folyt. köv...
2009. október 22., csütörtök
15000 forintért jó bringát
Írtam, hogy csinálok egy olcsó bringát ( itt elolvashatod: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20090914/csinalok-egy-olcsot ), majd írtam azt is, hogy 5000-ből sikerült is megvenni (erről pedig itt olvashatsz: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091018/5000-forintbol-jo-bringat ).
A második blog körül kialakult eszmecserében javasoltátok, hogy írjam le, mikor és mennyit költöttem a bringára. Így lesz hiteles a kép és remélhetőleg kiderül majd az is, hogy az olcsó bringa valóban olcsó, vagy az ember rákölti azt az összeget, amit a vásárlásnál megspórolt.
Azt is írtátok, hogy ha mondjuk ráköltök is, akkor is olcsónak számít. Ennek fényében kezdtem bele a feljavításába.
Mivel itt Budapesten semmiféle lehetőségem nincs a szerelgetésre - illetve van, de az meg embertelen - úgy döntöttem, hogy az alap javításokat megcsináltatom profikkal. Van is több bolt a környéken, így bepedáloztam a pepedálosokhoz. Szimpi srácok...
Mire gondolok alap javításon? A használathoz szükséges minimum javításokra.
A hátsó kerékben volt egy nagy nyolcas, de szerencsére nagy ívű, így azt centírozással ki lehetett venni belőle.
A gumikkal nem voltak nagy bajok, de mivel a defekttől félek a legjobban - és egyben ez is bosszant a legjobban - a számomra ismeretlen állapotú gumikat mindenképpen le akartam cseréltetni.
A centírozás anyagilag nem vág földhöz, 800-1000 forint körül bárhol megcsinálják. Szerencsére a küllők rendben voltak, ezeket nem kellett cserélni. A szervizben így aztán sikerült a nyolcast olyan szépen kivenni, hogy most gyakorlatilag egy millimétert sem üt a kerék. Suhan, mint az álom, a "szambázás" teljesen eltűnt.
Apropó suhanás: fontos dolog a suhanáshoz a jó gumi is. Kaptam volna 1000 froncsi körül is külsőt, de úgy voltam vele, hogy most rászánok kicsit többet, aztán az majd tovább jó lesz. Így döntöttem - a profik tanácsára - a Continental Touring Plus mellett. Ezek darabja 2900 HUF volt.
Az egész javítás tehát anyagokkal együtt 10000 alatt volt, de hagytam kis borravalót is, így kerek egy tízest fizettem.
A bringa tehát eddig 15000-ben van. ÉS gyakorlatilag készen van.
A múltkor talán nem írtam, de a képeken látszik, hogy van rajta első és hátsó lámpa, dinamós kivitelben és működnek is. Ezekre nem kell költeni.
Van rajta egy alumínium csomagtartó - ez fontos egy boltbajárós bicajnál - és két alumínium sárvédő, így ezekre sem kell költeni.
Három sebességes agyváltója van, tökéletes állapotban, hozzá sem kell - meg szerintem nem is szabad - nyúlni.
Az ülés keresztben fel van vágva egy késsel, de emiatt szerencsére talán nem kell senkinek és nem lopják el.
A középső hajtómű tökéletes, majd tavasszal megnézem, addig bírni fogja. A pedálok régimódiak, de nagyon retró feelingesek, így eszemben sincs kicserélni azokat sem.
A kormánycsapágyat meghúztam, azzal sem lesz baj szerintem. A stucni a hagyományos diós megoldás, szintén alumínium, soha nem lesz vele baj, hacsak nem törik le a nagy kosár alatt, amiben a piacról hozza a kicsi párom a zöldségeket.
Az első fék csak kresz-tartozék, nem fogom használni, hátul szuper kontrafék van, majd taposom azt. Ennek ellenére működik, majd éccsapám fiókjában guberálok bele valami jó gumit. Van ott még egy máig harcoló német alakulat is, ahogy mondani szokták...
És ezzel gyakorlatilag kész is.
Még azt tanácsoltátok, hogy tüntessem el a KTM feliratokat, merthogy ezért fogják megkívánni. Nem volt szívem leragasztani.
Ja, a lényeget el ne felejtsem! A Thököly bringaút átadásakor láttam Peta bringáján a fényvisszaverő matricákat (megjegyzem Peta, hogy szerintem a bringád a világűrből is látszik...), én is utánanéztem ezeknek és vettem is kétszer fél négyzetmétert. Ezekkel kicsinosítottam ezt a bringát, és annyira belejöttem, hogy az alfa (lásd: elsődleges) cangámat is szanaszét matricáztam. Az eredménye képekben ezekre a linkekre kattintva látható:
A vadiúj gumi: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhroBUlUH8rscmVjs4JUong8EujJ8LsLG8jtVXo2Q_F9TBPm80v3Nz3LwHEO2cAArWku0F36LBbhLALkRkvftaXXl6RJQ2y-Y_NDWw0QHmd0cueYsvjo8pVfc2PCui5pNL3H_2jQAAvZmY/
A piacos bringa matricázva: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip5MmOPdabyLucdwdwQrtr88ebxU-RLAcLydz6990yupMV-0gHbTJb5rUZCRM7qAkeukzSIj-AKAWbGn2Rl2QSILFuNwi403fCeiDYxhL2VYxrugiMBh1bVd7cP5yh34VBcxGJzO-im5g/
Az alfa bringa matricázva: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg77hkJf-2NiYrv6HaVv7bqIRl89NCYVzqFhZ64qVtK8oCEQasrj2e-evtzX1SfJg2wU2ORaWTUpadbbDKFyChU5lLPM4qJbBsWvjp_zCnD4ELK5Cn8DNuKmkfCapf6d8JqkF12t08_CSY/
Még egy kép az alfa bringámról: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9elEmntuElWnohry_5ZzWAlImeOtw_eQCLJvjUyzHkjn6FjBoBDV9m82maCkztq3yVBggP5hYWTX4qAvJw_EPR04BAIduHyBTF-ndoQTr-ARgOgKnoXQw8HSx6qMXhfILdBWEXDhPr7g/
Szóval szerintem jó lett a canga, így megkezdem a használatát. Eddig tehát 15000-ből van egy szerintem nagyon jó bringám, ez még mindig nagyon jó. Ha a gumikból jó lett volna az olcsóbb is, akkor 12000 alatt járnék. Persze azok nem világítanának ilyen szépen...
Ígérem, ugyanilyen becsületesen leírom majd az összes vele kapcsolatban keletkezett költségemet (ha lesznek).
A második blog körül kialakult eszmecserében javasoltátok, hogy írjam le, mikor és mennyit költöttem a bringára. Így lesz hiteles a kép és remélhetőleg kiderül majd az is, hogy az olcsó bringa valóban olcsó, vagy az ember rákölti azt az összeget, amit a vásárlásnál megspórolt.
Azt is írtátok, hogy ha mondjuk ráköltök is, akkor is olcsónak számít. Ennek fényében kezdtem bele a feljavításába.
Mivel itt Budapesten semmiféle lehetőségem nincs a szerelgetésre - illetve van, de az meg embertelen - úgy döntöttem, hogy az alap javításokat megcsináltatom profikkal. Van is több bolt a környéken, így bepedáloztam a pepedálosokhoz. Szimpi srácok...
Mire gondolok alap javításon? A használathoz szükséges minimum javításokra.
A hátsó kerékben volt egy nagy nyolcas, de szerencsére nagy ívű, így azt centírozással ki lehetett venni belőle.
A gumikkal nem voltak nagy bajok, de mivel a defekttől félek a legjobban - és egyben ez is bosszant a legjobban - a számomra ismeretlen állapotú gumikat mindenképpen le akartam cseréltetni.
A centírozás anyagilag nem vág földhöz, 800-1000 forint körül bárhol megcsinálják. Szerencsére a küllők rendben voltak, ezeket nem kellett cserélni. A szervizben így aztán sikerült a nyolcast olyan szépen kivenni, hogy most gyakorlatilag egy millimétert sem üt a kerék. Suhan, mint az álom, a "szambázás" teljesen eltűnt.
Apropó suhanás: fontos dolog a suhanáshoz a jó gumi is. Kaptam volna 1000 froncsi körül is külsőt, de úgy voltam vele, hogy most rászánok kicsit többet, aztán az majd tovább jó lesz. Így döntöttem - a profik tanácsára - a Continental Touring Plus mellett. Ezek darabja 2900 HUF volt.
Az egész javítás tehát anyagokkal együtt 10000 alatt volt, de hagytam kis borravalót is, így kerek egy tízest fizettem.
A bringa tehát eddig 15000-ben van. ÉS gyakorlatilag készen van.
A múltkor talán nem írtam, de a képeken látszik, hogy van rajta első és hátsó lámpa, dinamós kivitelben és működnek is. Ezekre nem kell költeni.
Van rajta egy alumínium csomagtartó - ez fontos egy boltbajárós bicajnál - és két alumínium sárvédő, így ezekre sem kell költeni.
Három sebességes agyváltója van, tökéletes állapotban, hozzá sem kell - meg szerintem nem is szabad - nyúlni.
Az ülés keresztben fel van vágva egy késsel, de emiatt szerencsére talán nem kell senkinek és nem lopják el.
A középső hajtómű tökéletes, majd tavasszal megnézem, addig bírni fogja. A pedálok régimódiak, de nagyon retró feelingesek, így eszemben sincs kicserélni azokat sem.
A kormánycsapágyat meghúztam, azzal sem lesz baj szerintem. A stucni a hagyományos diós megoldás, szintén alumínium, soha nem lesz vele baj, hacsak nem törik le a nagy kosár alatt, amiben a piacról hozza a kicsi párom a zöldségeket.
Az első fék csak kresz-tartozék, nem fogom használni, hátul szuper kontrafék van, majd taposom azt. Ennek ellenére működik, majd éccsapám fiókjában guberálok bele valami jó gumit. Van ott még egy máig harcoló német alakulat is, ahogy mondani szokták...
És ezzel gyakorlatilag kész is.
Még azt tanácsoltátok, hogy tüntessem el a KTM feliratokat, merthogy ezért fogják megkívánni. Nem volt szívem leragasztani.
Ja, a lényeget el ne felejtsem! A Thököly bringaút átadásakor láttam Peta bringáján a fényvisszaverő matricákat (megjegyzem Peta, hogy szerintem a bringád a világűrből is látszik...), én is utánanéztem ezeknek és vettem is kétszer fél négyzetmétert. Ezekkel kicsinosítottam ezt a bringát, és annyira belejöttem, hogy az alfa (lásd: elsődleges) cangámat is szanaszét matricáztam. Az eredménye képekben ezekre a linkekre kattintva látható:
A vadiúj gumi: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhroBUlUH8rscmVjs4JUong8EujJ8LsLG8jtVXo2Q_F9TBPm80v3Nz3LwHEO2cAArWku0F36LBbhLALkRkvftaXXl6RJQ2y-Y_NDWw0QHmd0cueYsvjo8pVfc2PCui5pNL3H_2jQAAvZmY/
A piacos bringa matricázva: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip5MmOPdabyLucdwdwQrtr88ebxU-RLAcLydz6990yupMV-0gHbTJb5rUZCRM7qAkeukzSIj-AKAWbGn2Rl2QSILFuNwi403fCeiDYxhL2VYxrugiMBh1bVd7cP5yh34VBcxGJzO-im5g/
Az alfa bringa matricázva: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg77hkJf-2NiYrv6HaVv7bqIRl89NCYVzqFhZ64qVtK8oCEQasrj2e-evtzX1SfJg2wU2ORaWTUpadbbDKFyChU5lLPM4qJbBsWvjp_zCnD4ELK5Cn8DNuKmkfCapf6d8JqkF12t08_CSY/
Még egy kép az alfa bringámról: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9elEmntuElWnohry_5ZzWAlImeOtw_eQCLJvjUyzHkjn6FjBoBDV9m82maCkztq3yVBggP5hYWTX4qAvJw_EPR04BAIduHyBTF-ndoQTr-ARgOgKnoXQw8HSx6qMXhfILdBWEXDhPr7g/
Szóval szerintem jó lett a canga, így megkezdem a használatát. Eddig tehát 15000-ből van egy szerintem nagyon jó bringám, ez még mindig nagyon jó. Ha a gumikból jó lett volna az olcsóbb is, akkor 12000 alatt járnék. Persze azok nem világítanának ilyen szépen...
Ígérem, ugyanilyen becsületesen leírom majd az összes vele kapcsolatban keletkezett költségemet (ha lesznek).
2009. október 20., kedd
Mennyibe került?
Többször belefutottam már - nem csak itt, de itt is - abba, hogy ha az ember leírja, mi mennyibe került - például utalást tesz konkrétan arra, hogy a bringája mennyibe került -, akkor azt sokan dicsekvésnek veszik.
Nagyképűségnek, felvágásnak.
Szerintem egy szám. Adat. Sokszor szükséges tudnivaló.
Rá kellett jöjjek, hogy mások szerint nem az. Arra meg csak szeretnék rájönni, hogy miért, de sehogy sem sikerül...
Nagyon érdekelne a véleményetek arról, hogy is van ez...
Miért tabu az például, hogy az ember mennyit keres?
Miért tabu, hogy az ember hány nyelvet beszél és milyen iskolái vannak?
Ha megkérdezik tőletek, hogy mennyibe került a bringátok, el meritek-e mondani?
Szégyellitek-e, ha mondjuk drága, de mégis megvettétek?
Szégyellitek-e, ha olcsó, de csak erre futotta?
Számít-e Nektek, hogy ki mennyit keres és van-e bármilyen köze ennek ahhoz, hogy az illető milyen ember?
Felnéztek-e arra, aki gazdag, vagy ellenkezőleg?
Mi jut eszetekbe arról, ha valakinek sok pénze van?
Szóval hogy van ez a pénz dolog?
A véleményeket köszi előre is!
Nagyképűségnek, felvágásnak.
Szerintem egy szám. Adat. Sokszor szükséges tudnivaló.
Rá kellett jöjjek, hogy mások szerint nem az. Arra meg csak szeretnék rájönni, hogy miért, de sehogy sem sikerül...
Nagyon érdekelne a véleményetek arról, hogy is van ez...
Miért tabu az például, hogy az ember mennyit keres?
Miért tabu, hogy az ember hány nyelvet beszél és milyen iskolái vannak?
Ha megkérdezik tőletek, hogy mennyibe került a bringátok, el meritek-e mondani?
Szégyellitek-e, ha mondjuk drága, de mégis megvettétek?
Szégyellitek-e, ha olcsó, de csak erre futotta?
Számít-e Nektek, hogy ki mennyit keres és van-e bármilyen köze ennek ahhoz, hogy az illető milyen ember?
Felnéztek-e arra, aki gazdag, vagy ellenkezőleg?
Mi jut eszetekbe arról, ha valakinek sok pénze van?
Szóval hogy van ez a pénz dolog?
A véleményeket köszi előre is!
2009. október 19., hétfő
Deppy nation
Honnan a cím?
Volt az Ace of Base együttesnek egy száma, Happy Nation címmel. Az emberek barátságáról és a jóra való törekvésről szólt, mindez sajnos diszkós köntösbe bújtatva. Szirupos volt, de sikeres volt. Persze maga a zene is vitte és legtöbben nem is értették a szöveget. (Ha valakit érdekelne, íme: http://www.youtube.com/watch?v=bB9cnSQ0tFI)
A minap viszont hallottam egy szóferdítést vele kapcsolatban és leesett a tantusz: ezek vagyunk mi.
A depi nésön. Depressziós egy nemzet...
Persze meg van az okunk rá, ha néha depisebbek vagyunk. Sokan elvesztették a munkájukat, lakásukat, kocsijukat. A többieknek még megvan - ez vagyok én is például, ki tudja meddig - de még többet kell dolgozni érte. Nem mondom, hogy könnyű és nem is akarok pálcát törni senki felett, hiszen mindenki maga érzi, ha már túl sok neki.
Mondogatták viccesen, hogy ha mi belépünk valamibe az tönkremegy és az Unióval kapcsolatban még az is lehet, hogy igazuk lesz. Amikor végre kezdett volna egy kicsit jobb lenni, hát nem be***** nekünk ez a válság, mint a Szentkúti búcsú...
Volt pár jó évünk, amikor kicsit jobban éltünk. Már akinek volt... Na, ezek már depis gondolatok...
De nem erről akartam írni, csak elkalandoztam.
Inkább arról szeretnék írni, hogy hol a kiút.
Akár hiszitek, akár nem: a bringa segít ebben is.
A bringa olcsó. Szórakoztat és megmozgat.
Ha bringázol nem autózol és nagyon sok pénzed marad meg.
Ha bringázol, nem ülsz a dugóban és sok időd marad meg.
Ha bringázol, mindig odaérsz mindenhová, soha nem késel el, mindezt úgy, hogy nem is nagyon kell ráhagynod, mert a bringa halálpontos.
Ha bringázol és megtalálod a saját tempódat, még idegeskedni sem fogsz.
Még ezeken a vacak utakon is a bringa a legjobb megoldás.
Tapasztalatból beszélek. Én magam is sokat változtam amióta tekerek. Nyugisabb vagyok. Egészségesebb vagyok. Vékonyabb vagyok.
És a kedvem is jobb. Naponta egy óra felhőtlen örömben van részem, mert a bringa örömet okoz.
Ha már válság van és nem jut sok öröm, mindent meg kell becsülni.
Ha depis vagy, a menetszél elfújja.
Ráfér erre a depi nésönre egy kis extra öröm...
Természetesen nem ilyen egyszerű a képlet, de olyan gondolatok ezek, amiket érdemes továbbgondolni.
Volt az Ace of Base együttesnek egy száma, Happy Nation címmel. Az emberek barátságáról és a jóra való törekvésről szólt, mindez sajnos diszkós köntösbe bújtatva. Szirupos volt, de sikeres volt. Persze maga a zene is vitte és legtöbben nem is értették a szöveget. (Ha valakit érdekelne, íme: http://www.youtube.com/watch?v=bB9cnSQ0tFI)
A minap viszont hallottam egy szóferdítést vele kapcsolatban és leesett a tantusz: ezek vagyunk mi.
A depi nésön. Depressziós egy nemzet...
Persze meg van az okunk rá, ha néha depisebbek vagyunk. Sokan elvesztették a munkájukat, lakásukat, kocsijukat. A többieknek még megvan - ez vagyok én is például, ki tudja meddig - de még többet kell dolgozni érte. Nem mondom, hogy könnyű és nem is akarok pálcát törni senki felett, hiszen mindenki maga érzi, ha már túl sok neki.
Mondogatták viccesen, hogy ha mi belépünk valamibe az tönkremegy és az Unióval kapcsolatban még az is lehet, hogy igazuk lesz. Amikor végre kezdett volna egy kicsit jobb lenni, hát nem be***** nekünk ez a válság, mint a Szentkúti búcsú...
Volt pár jó évünk, amikor kicsit jobban éltünk. Már akinek volt... Na, ezek már depis gondolatok...
De nem erről akartam írni, csak elkalandoztam.
Inkább arról szeretnék írni, hogy hol a kiút.
Akár hiszitek, akár nem: a bringa segít ebben is.
A bringa olcsó. Szórakoztat és megmozgat.
Ha bringázol nem autózol és nagyon sok pénzed marad meg.
Ha bringázol, nem ülsz a dugóban és sok időd marad meg.
Ha bringázol, mindig odaérsz mindenhová, soha nem késel el, mindezt úgy, hogy nem is nagyon kell ráhagynod, mert a bringa halálpontos.
Ha bringázol és megtalálod a saját tempódat, még idegeskedni sem fogsz.
Még ezeken a vacak utakon is a bringa a legjobb megoldás.
Tapasztalatból beszélek. Én magam is sokat változtam amióta tekerek. Nyugisabb vagyok. Egészségesebb vagyok. Vékonyabb vagyok.
És a kedvem is jobb. Naponta egy óra felhőtlen örömben van részem, mert a bringa örömet okoz.
Ha már válság van és nem jut sok öröm, mindent meg kell becsülni.
Ha depis vagy, a menetszél elfújja.
Ráfér erre a depi nésönre egy kis extra öröm...
Természetesen nem ilyen egyszerű a képlet, de olyan gondolatok ezek, amiket érdemes továbbgondolni.
2009. október 18., vasárnap
5000 forintból jó bringát
Több, mint egy hónapja határoztam el, hogy csinálok egy olcsó bringát magamnak. Itt elolvashatod az indokaimat: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20090914/csinalok-egy-olcsot
Sokan írtátok a fórumban, hogy nincs értelme. Mert 5000 forintot határoztam meg felső limitnek, és azt írtátok, ennyiből nem lehet összehozni egy normális biciklit.
Miért pont 5000 forint? Nem az anyagi oldal a lényeg. Az a lényeg, hogy az ember ne bánkódjon, ha ellopják. Nálam a bánatküszöb 5000 forint körül van... Önkényes, de valahol meg kellett húzni a határt.
Persze azt már most látom, hogy egy ilyen olcsó cangát is meg lehet szeretni - én bele is szerettem azonnal, amint megláttam - de még mindig jobb, ha egy olcsóbb kedvencet lopnak el, mint egy drágábbat.
A lényeg, hogy a hétvégén sikerült lemenni Devecserbe, és ma délelőtt volt is időm kimenni a lomis piacra.
Akiknek valamilyen rejtélyes okból az összes hír elkerülte volna a figyelmét, annyit elárulok a lomisokról, hogy ők főként Ausztriából hordják be a jóléti társadalomban élők által levetett lomokat és ezeket árulják nekünk, akik kevésbé jóléti társadalomban élünk. A lomisok eleinte Devecserben az egész városban, saját házaiknál árulták a cuccokat, de az önkormányzat (illetve a devecseriek nem lomizó része) megelégelte, hogy az összes utca tele van a lomizók autóival, így egy huszáros vágással a volt laktanyában alakítottak ki nekik egy óriási piacot, ahol zavartalanul árulhatják a limlomokat.
Vagy ahogy arrafelé mondják: a lomit.
Szóval a meggyeserdei laktanya felé vettem az utamat, amely egészen más képet mutat manapság, mint amire én gyerekkoromból emlékszem.
A kapun behajtva 300 forintot akartak elkérni tőlem, de ez majdnem 10%-kal megdrágította volna a vásárlást, így kitolattam és gyalog mentünk be.
A laktanya kapuhoz közel magasabbak voltak az árak - extrém, de még egy karbon versenycangát is árultak 300 ezresért -, de ennek ellenére már itt találtam volna bringát 7000-ért. De nem, nekem 5000 alatt kell, hogy a javítás is beleférjen az ötösbe.
Nem kellett sokat keresgélni, nagyjából 10 perc alatt megleltem ezt a KTM-et. Azonnal beleszerettem.
1. Minden rajta van, minden működik, nem kell rá költeni;
2. Sebváltó, agyváltóval 3 sebességes;
3. Elég retek ahhoz, hogy avatatlan szemek ne kívánják meg;
4. Valójában egy szuper canga, amivel 10-20 perces utakat kényelmesen megtehetek;
5. 6000 forintról lealkudtam 5000-re. Jippppíííí!
Már toltam is kifelé, és ha lett volna nálam egy pumpa és egy 6-os imbuszkulcs, haza is tekertem volna vele.
Így viszont odahaza kellett meghúzni rajta a kormányt (diót), a pedált és éccsapám készletéből - az évek során felhalmozódott bringaalkatrészek közül - sikerült előre egy normálisabb féket szerványolni az elgörbült helyett.
Nos, így van nekem most (még)egy KTM-em, de ez nagyjából a másik 1/40-ed árából (amarról itt írtam: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20090610/csodabringa ).
És persze a gumik öregek, lehet hogy el is pukkadnak, de ha még egy ötöst rá is költök, akkor is nagyon jutányos...
Amit tennem kell még: meg kell pucolni és a küllőket át kell nézni, mert egy 88-as azért van benne.
Íme képeken:
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirSM0Wxa53z7ML8JyD-8bz5wAYlWpcl6sp_s3_6f1rC2nLPAbD47Wd6dAj7D_mOvn856VY0KDxWwYhz7Yx1hl8MTRfVtzRtSsxzUMAVqBscBUqaGdf7RvXgw3PR7FvhHSzPPt0Md6Zwk8/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJmNcF4V1GrAR74_9cvRv98IhNEb00MKhaQpyvX9_Sq5i77RXa0nC5oiDr4RvvVJZNzl42J7FdE8j0otrCQ09kiJwCKUnORT9cwU9h8BMhW-KIXCe4FVt3uTYuESfjShBhs4Yw_IQA7Rk/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo4sMYhBgcxKNHFXMlMzg3UbzFhuxMjHr9W_TLxhlR8UTWmcXBioo7NevgcYcD_4f58NAQ0I1xI3xPzP1hQMy3N-lbnkNlCmyfrpdZUP751qzbd_q-2ew6pNjXZ3918JENaGExQtxDJno/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioSIiCPZu3W5MB8mafpblqVSQoPTEYh1HmW6GbtezK3XQWRqfMopABJSLpjUovfNkJBbzqUbhnLAZpGpSOD9cD135-kMVhn8ZbcMLeuNTJrb51npuqZk6sqoLqNWW11PFnEgztVDDMHHo/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiND_Oc_5hawJcepqKulkbSwNgrCaniJqSrT0J-T8OrZ9aX8LW_X7VF_4lSfbg4SpaV_AYu4zp5oWubDYQwMjw8FjCSAPbvbDhMpjt28RpZIdbmhlklTnj1tOa3K23m7q9BMXM3Tbx2oPc/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFEqdOne184z1N0Okt7NyNvu7gj2N7cOP-PEoMi0zQlMhzMqwjdWuh8JkSKjxUdEpk10_CXUsmSKiC4zxmkWEcviF0e8ik3_QV5C4p-wPM6-gyVb8HbMg0is4Ii7dzp9HRuhA-X_J10fE/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4pkXKcaeiHi7orQWclh8pSdObqIzHzk1qynwWqzX4ZQAXP7nMMmNZjC6tXyeLaOvx3e2DOrWB4GeFRce4KV5fvEiWBO-6K_2HnLiqmUf2ZwcHGMY-V44YIcL6iRqnAS-c6oMV0LkR0Uc/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9d8UzxXIqDxHGpzFk11kDbRPgPX9Rl2Ti6GMYjgpEmcN_tfnRPh8h-LsbHpjWzTO3eE62GtknJuq35c7o06l8IzSCyp-VxKnhK0aie3JJBHtV151korCCGD3X6ZZbvRnvkK8Bq7YSCqo/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6NEy0s8rddZjZu7Pfq79j4d6dn5L1Yk33pL3btZdgdgEpMdYJWvO80BvC0wRmFKah5N09s0lP-N0gOAzCAcQ72EauZ5K4yq-Rem-DQGg5IjMqoYFD0y-0QEX_vtpdDrKE4SfqNI0vxxI/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWToRKxabWb8UGnrWV5DwyB-Cs__nabUu2ClcKFRL_T2QdgIWsMwYZqddSnR_engWpD-MhcsvZwDwlkiCkAYegs3M1Ktddp3Tp5LAyCD04O1KEM4EhW2a2lqEABtSXGQUGtNU_V3m-vEQ/
Sokan írtátok a fórumban, hogy nincs értelme. Mert 5000 forintot határoztam meg felső limitnek, és azt írtátok, ennyiből nem lehet összehozni egy normális biciklit.
Miért pont 5000 forint? Nem az anyagi oldal a lényeg. Az a lényeg, hogy az ember ne bánkódjon, ha ellopják. Nálam a bánatküszöb 5000 forint körül van... Önkényes, de valahol meg kellett húzni a határt.
Persze azt már most látom, hogy egy ilyen olcsó cangát is meg lehet szeretni - én bele is szerettem azonnal, amint megláttam - de még mindig jobb, ha egy olcsóbb kedvencet lopnak el, mint egy drágábbat.
A lényeg, hogy a hétvégén sikerült lemenni Devecserbe, és ma délelőtt volt is időm kimenni a lomis piacra.
Akiknek valamilyen rejtélyes okból az összes hír elkerülte volna a figyelmét, annyit elárulok a lomisokról, hogy ők főként Ausztriából hordják be a jóléti társadalomban élők által levetett lomokat és ezeket árulják nekünk, akik kevésbé jóléti társadalomban élünk. A lomisok eleinte Devecserben az egész városban, saját házaiknál árulták a cuccokat, de az önkormányzat (illetve a devecseriek nem lomizó része) megelégelte, hogy az összes utca tele van a lomizók autóival, így egy huszáros vágással a volt laktanyában alakítottak ki nekik egy óriási piacot, ahol zavartalanul árulhatják a limlomokat.
Vagy ahogy arrafelé mondják: a lomit.
Szóval a meggyeserdei laktanya felé vettem az utamat, amely egészen más képet mutat manapság, mint amire én gyerekkoromból emlékszem.
A kapun behajtva 300 forintot akartak elkérni tőlem, de ez majdnem 10%-kal megdrágította volna a vásárlást, így kitolattam és gyalog mentünk be.
A laktanya kapuhoz közel magasabbak voltak az árak - extrém, de még egy karbon versenycangát is árultak 300 ezresért -, de ennek ellenére már itt találtam volna bringát 7000-ért. De nem, nekem 5000 alatt kell, hogy a javítás is beleférjen az ötösbe.
Nem kellett sokat keresgélni, nagyjából 10 perc alatt megleltem ezt a KTM-et. Azonnal beleszerettem.
1. Minden rajta van, minden működik, nem kell rá költeni;
2. Sebváltó, agyváltóval 3 sebességes;
3. Elég retek ahhoz, hogy avatatlan szemek ne kívánják meg;
4. Valójában egy szuper canga, amivel 10-20 perces utakat kényelmesen megtehetek;
5. 6000 forintról lealkudtam 5000-re. Jippppíííí!
Már toltam is kifelé, és ha lett volna nálam egy pumpa és egy 6-os imbuszkulcs, haza is tekertem volna vele.
Így viszont odahaza kellett meghúzni rajta a kormányt (diót), a pedált és éccsapám készletéből - az évek során felhalmozódott bringaalkatrészek közül - sikerült előre egy normálisabb féket szerványolni az elgörbült helyett.
Nos, így van nekem most (még)egy KTM-em, de ez nagyjából a másik 1/40-ed árából (amarról itt írtam: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20090610/csodabringa ).
És persze a gumik öregek, lehet hogy el is pukkadnak, de ha még egy ötöst rá is költök, akkor is nagyon jutányos...
Amit tennem kell még: meg kell pucolni és a küllőket át kell nézni, mert egy 88-as azért van benne.
Íme képeken:
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirSM0Wxa53z7ML8JyD-8bz5wAYlWpcl6sp_s3_6f1rC2nLPAbD47Wd6dAj7D_mOvn856VY0KDxWwYhz7Yx1hl8MTRfVtzRtSsxzUMAVqBscBUqaGdf7RvXgw3PR7FvhHSzPPt0Md6Zwk8/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJmNcF4V1GrAR74_9cvRv98IhNEb00MKhaQpyvX9_Sq5i77RXa0nC5oiDr4RvvVJZNzl42J7FdE8j0otrCQ09kiJwCKUnORT9cwU9h8BMhW-KIXCe4FVt3uTYuESfjShBhs4Yw_IQA7Rk/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo4sMYhBgcxKNHFXMlMzg3UbzFhuxMjHr9W_TLxhlR8UTWmcXBioo7NevgcYcD_4f58NAQ0I1xI3xPzP1hQMy3N-lbnkNlCmyfrpdZUP751qzbd_q-2ew6pNjXZ3918JENaGExQtxDJno/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioSIiCPZu3W5MB8mafpblqVSQoPTEYh1HmW6GbtezK3XQWRqfMopABJSLpjUovfNkJBbzqUbhnLAZpGpSOD9cD135-kMVhn8ZbcMLeuNTJrb51npuqZk6sqoLqNWW11PFnEgztVDDMHHo/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiND_Oc_5hawJcepqKulkbSwNgrCaniJqSrT0J-T8OrZ9aX8LW_X7VF_4lSfbg4SpaV_AYu4zp5oWubDYQwMjw8FjCSAPbvbDhMpjt28RpZIdbmhlklTnj1tOa3K23m7q9BMXM3Tbx2oPc/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFEqdOne184z1N0Okt7NyNvu7gj2N7cOP-PEoMi0zQlMhzMqwjdWuh8JkSKjxUdEpk10_CXUsmSKiC4zxmkWEcviF0e8ik3_QV5C4p-wPM6-gyVb8HbMg0is4Ii7dzp9HRuhA-X_J10fE/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4pkXKcaeiHi7orQWclh8pSdObqIzHzk1qynwWqzX4ZQAXP7nMMmNZjC6tXyeLaOvx3e2DOrWB4GeFRce4KV5fvEiWBO-6K_2HnLiqmUf2ZwcHGMY-V44YIcL6iRqnAS-c6oMV0LkR0Uc/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9d8UzxXIqDxHGpzFk11kDbRPgPX9Rl2Ti6GMYjgpEmcN_tfnRPh8h-LsbHpjWzTO3eE62GtknJuq35c7o06l8IzSCyp-VxKnhK0aie3JJBHtV151korCCGD3X6ZZbvRnvkK8Bq7YSCqo/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6NEy0s8rddZjZu7Pfq79j4d6dn5L1Yk33pL3btZdgdgEpMdYJWvO80BvC0wRmFKah5N09s0lP-N0gOAzCAcQ72EauZ5K4yq-Rem-DQGg5IjMqoYFD0y-0QEX_vtpdDrKE4SfqNI0vxxI/
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWToRKxabWb8UGnrWV5DwyB-Cs__nabUu2ClcKFRL_T2QdgIWsMwYZqddSnR_engWpD-MhcsvZwDwlkiCkAYegs3M1Ktddp3Tp5LAyCD04O1KEM4EhW2a2lqEABtSXGQUGtNU_V3m-vEQ/
2009. október 15., csütörtök
Szingapúr - (Budapest) - Kanada
Ma elég szürreális élményben volt részem, gondoltam megosztom veletek.
Ma is fél ötkor indultam hazafelé, ma is bringával. De ma valahogy nagyon jó kedvem volt, és mivel olvastam valamelyikőtök tollából, hogy most van értelme köszönni a szembejövőknek, meg is tettem.
Aki ma a Budai bringagyászon délnek haladt úgy 16.30 és 17.00 között, az jó eséllyel kaphatott tőlem egy integetést és egy hangos hellót.
Így köszöngettem a szembejövőknek és el is köszöngettem egészen majdnem az Árpád hídig.
Ahol a bringaút egy felüljárón átmegy a HÉV és az út felett, ott találkoztam a sárga bringás hölggyel. Az aluljáró aljában próbálta valaki elmagyarázni neki, hogyan jut el a Keleti pályaudvarig.
Gondolom a legegyszerűbb és legrövidebb utat akarta elmagyarázni, ezért emlegetett valamiféle Erzsébet hidat...
- Mivaaaan? Gondoltam magamban és én is megálltam. A hölgy angolul kommunikált, és a térképen valóban a Thökölyhez közeli célpontokat mutatott, ahová bringával szeretne eljutni.
A bringáról elöljáróban annyit, hogy full-loaded canga volt, elöl-hátul mindkét oldalon óriási táskákkal. Ezzel egy útpadka is akadály, főleg ennek a szimpi, de 50 kilós hölgynek. Nemhogy lépcsőn felcibálni...
Marad egy olyan útvonal, amelyen végig tud menni lépcsőzés nélkül. Mivel elmagyarázni szinte lehetetlen lett volna, gondoltam egy darabig elvezetem, aztán majd magára hagyom ahonnan már nem tévedhet el.
Ha már Thököly, akkor szépen elkezdtem felgöngyölíteni visszafelé az utat és meg is volt a terv. Árpád híd, Dózsa György út - Városliget - Stefánia - Thököly vadiúj bringaút ( http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091014/thokoly-happy-mass-az-en-s... ) és máris ott vagyunk a Keletinél.
El is indultunk, és mivel többnyire kerékpárúton voltunk, beszélgettünk egymás mellett tekerve. Sok mindenkit nem zavartunk, mert ma tényleg "jó biciklis idő volt", azaz csak az elszántak nyomták ebben a szélben. A beszélgetés néhány részletét írnám le magyarul, több kisebb megszakítással zajlott, de a fonal azért megmaradt.
én: Honnan tetszett jönni?
ő: Kanadából, mármint ott lakom.
én: ...és nem zavarja ez az idő?
ő: Nem, bár lehetne jobb is. Volt már rosszabb is.
én: Pár napja még nyár volt, ma meg ez...
ő: Jó ruha kell.
én (csak gondoltam): (az van is neki, valami hightech lélegzős esőruha és kabát volt rajta)
én: Egy kicsit városnézősek ezek az utak, kanyarognak mindenfelé. Én persze pont ezt szeretem, nem sietek.
ő: Én sem sietek, nem is tudnék. A Bringa jó nehéz.
én: Én meg ha tehetem bringaúton megyek, párszor elcsaptak már.
ő: ...engem is ma reggel. Szerencsére csak a hátsó kereket. Én mentem egyenesen, a manus meg kanyarodott be, a hátsó kerekemet még megütötte, bár fékezett...
én: Vigyázni kell, van akinek nem átlátszó a szélvédője...
ő: Ez így van Kanadában is. Ott sem túl jól vannak az utak megcsinálva.
én: Itt most pár száz métert az országúton megyünk, mert itt nincs bringaút. (Ez már a Dózsán volt a Váci út és a Lehel út között).
ő: Jó, de csak lassan gurulok le a járdaszegélyen, mert ezt ő (mármint a bringa, aki hímneműként volt emlegetve) nem nagyon bírja. Bár Szingapúrból elhozott idáig... Ott vettem.
én: Aha (Többet nem tudtam mondani, mert sokkolva voltam. Ha jól értettem, ez az ötven kilós csajszi a 100 kilós bringával épp most érkezett Szingapúrból...)
én: Itt már érezni az állatkert szagát, bár innen pont nem látni. (Ez már a Szépművészeti múzeum mögött volt)
ő: Érzem.
én: Ez itt a Hősök tere. Ha gondolja, megállhatunk egy fotóra.
ő: Holnap erre jövök, nappal jobb a fotó.
én: Értem.
én: Ez itt már a Városliget. Itt jó, mert ide nem jöhet be autó. Illetve be tud jönni, de nem szabad nekik (ekkor húzott el mellettünk egy hárombetűs Bajor gyártmányú terepjáró...)
ő: ...érdekes, itt miért nem lehet átmenni az úton, miért kell kétszer átkelni először arra, aztán meg amarra? (Stefánia vége, először Ajtósi Dűrer sor, aztán Stefánia keresztben).
én: Így tudták megoldani.
én: Ezek itt többnyire nagykövetségi épületek.
ő: Nem látok zászlókat...
én: Ott egy svájci, előbb láttam valamilyen arabot.
ő: A kanadai merre van?
én: Nem tudom. A Sógorom francia, a franciát tudom.
ő (franciául): Akkor maga beszél franciául...
én (franciául, álszerényen): Csak inkább értek. A sógor csak pár éve van a családban.
ő: Az én anyanyelvem francia...
én (angolul): Már régen meg akarok tanulni, tetszik a nyelv.
ő: Tanuljon meg, a sógora segíthet, mert anyanyelvűvel jó beszélgetni...
én: Ez igaz. A keresztlányom is félig francia, ő is jól nyomja már a sódert így 3 és fél évesen. Az apjával franciául, az anyukájával magyarul.
ő: Az előny. De maga is megtanulhat hamar az angol után.
én: Itt jobbra, ez a Thököly út. Ezt a bringautat tegnap adták át...
ő: Tééényleg! Jó is...
én: ...itt voltam ünnepelni. Itt húzódjunk félre és mutassa, hova is megy pontosan?
ő (mutatja a térképen): ...ide...
én: Akkor innen már odatalál. Az a nagy kereszteződés a Dózsa György út vége, attól számolva a negyedik utcát keresi.
ő: Köszönöm. Van e-mail címe. Írnék, meg van egy weboldalam...
én: Igen felírom, ha ad tollat.
(Gyors címcsere)
ő: Nagyon köszönöm!
én: Részemről az öröm, hogy bringázhattam kicsit és beszélgethettem angolul. Vigyázzon magára és jó utat.
ő: Csinálok egy fotót.
én: Oké (Mosoly, vaku) Viszlát!
ő: Bon voyage. (Mintha én mennék mesze, nem ő...)
Itt elváltunk, és én megindultam hazafelé a vadiúj Thökölyn.
Közben azon gondolkodtam, hogy ilyen véletlenek nincsenek.
Mennyi az esélye annak, hogy PONT akkor megyek arra, amikor valaki Szingapúrból érkezik és segítségre szorul? Ha nem lenne lezárva a Margit híd, akkor nem is arra járnék...
Mennyi az esélye, hogy PONT délelőtt nézegetem az internetet francia nyelviskolák után?
Mennyi az esélye, hogy egy kanadai PONT Budapesten keresztül megy Szingapúrból Kanadába?
Szóval vannak, akik hisznek a véletlenekben. Én nem.
Én abban hiszek, hogy mindennek helye van, semmi sem történik céltalanul. Még a Margit híd lezárása és a bringások meggyalogoltatása sem.
Minden mindennel összefügg.
Egy pillangó meglebbentette a szárnyát Szingapúrban, én meg összetalálkoztam ezzel a nem mindennapi hölgyikével, aki negyven kilósan, ötven évesen, száz kilós bringával éppen valahol a tizenhat-ezredik kilométerét tapossa...
Na, ez az élmény, amely csak bringást érhet...
Ma is fél ötkor indultam hazafelé, ma is bringával. De ma valahogy nagyon jó kedvem volt, és mivel olvastam valamelyikőtök tollából, hogy most van értelme köszönni a szembejövőknek, meg is tettem.
Aki ma a Budai bringagyászon délnek haladt úgy 16.30 és 17.00 között, az jó eséllyel kaphatott tőlem egy integetést és egy hangos hellót.
Így köszöngettem a szembejövőknek és el is köszöngettem egészen majdnem az Árpád hídig.
Ahol a bringaút egy felüljárón átmegy a HÉV és az út felett, ott találkoztam a sárga bringás hölggyel. Az aluljáró aljában próbálta valaki elmagyarázni neki, hogyan jut el a Keleti pályaudvarig.
Gondolom a legegyszerűbb és legrövidebb utat akarta elmagyarázni, ezért emlegetett valamiféle Erzsébet hidat...
- Mivaaaan? Gondoltam magamban és én is megálltam. A hölgy angolul kommunikált, és a térképen valóban a Thökölyhez közeli célpontokat mutatott, ahová bringával szeretne eljutni.
A bringáról elöljáróban annyit, hogy full-loaded canga volt, elöl-hátul mindkét oldalon óriási táskákkal. Ezzel egy útpadka is akadály, főleg ennek a szimpi, de 50 kilós hölgynek. Nemhogy lépcsőn felcibálni...
Marad egy olyan útvonal, amelyen végig tud menni lépcsőzés nélkül. Mivel elmagyarázni szinte lehetetlen lett volna, gondoltam egy darabig elvezetem, aztán majd magára hagyom ahonnan már nem tévedhet el.
Ha már Thököly, akkor szépen elkezdtem felgöngyölíteni visszafelé az utat és meg is volt a terv. Árpád híd, Dózsa György út - Városliget - Stefánia - Thököly vadiúj bringaút ( http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091014/thokoly-happy-mass-az-en-s... ) és máris ott vagyunk a Keletinél.
El is indultunk, és mivel többnyire kerékpárúton voltunk, beszélgettünk egymás mellett tekerve. Sok mindenkit nem zavartunk, mert ma tényleg "jó biciklis idő volt", azaz csak az elszántak nyomták ebben a szélben. A beszélgetés néhány részletét írnám le magyarul, több kisebb megszakítással zajlott, de a fonal azért megmaradt.
én: Honnan tetszett jönni?
ő: Kanadából, mármint ott lakom.
én: ...és nem zavarja ez az idő?
ő: Nem, bár lehetne jobb is. Volt már rosszabb is.
én: Pár napja még nyár volt, ma meg ez...
ő: Jó ruha kell.
én (csak gondoltam): (az van is neki, valami hightech lélegzős esőruha és kabát volt rajta)
én: Egy kicsit városnézősek ezek az utak, kanyarognak mindenfelé. Én persze pont ezt szeretem, nem sietek.
ő: Én sem sietek, nem is tudnék. A Bringa jó nehéz.
én: Én meg ha tehetem bringaúton megyek, párszor elcsaptak már.
ő: ...engem is ma reggel. Szerencsére csak a hátsó kereket. Én mentem egyenesen, a manus meg kanyarodott be, a hátsó kerekemet még megütötte, bár fékezett...
én: Vigyázni kell, van akinek nem átlátszó a szélvédője...
ő: Ez így van Kanadában is. Ott sem túl jól vannak az utak megcsinálva.
én: Itt most pár száz métert az országúton megyünk, mert itt nincs bringaút. (Ez már a Dózsán volt a Váci út és a Lehel út között).
ő: Jó, de csak lassan gurulok le a járdaszegélyen, mert ezt ő (mármint a bringa, aki hímneműként volt emlegetve) nem nagyon bírja. Bár Szingapúrból elhozott idáig... Ott vettem.
én: Aha (Többet nem tudtam mondani, mert sokkolva voltam. Ha jól értettem, ez az ötven kilós csajszi a 100 kilós bringával épp most érkezett Szingapúrból...)
én: Itt már érezni az állatkert szagát, bár innen pont nem látni. (Ez már a Szépművészeti múzeum mögött volt)
ő: Érzem.
én: Ez itt a Hősök tere. Ha gondolja, megállhatunk egy fotóra.
ő: Holnap erre jövök, nappal jobb a fotó.
én: Értem.
én: Ez itt már a Városliget. Itt jó, mert ide nem jöhet be autó. Illetve be tud jönni, de nem szabad nekik (ekkor húzott el mellettünk egy hárombetűs Bajor gyártmányú terepjáró...)
ő: ...érdekes, itt miért nem lehet átmenni az úton, miért kell kétszer átkelni először arra, aztán meg amarra? (Stefánia vége, először Ajtósi Dűrer sor, aztán Stefánia keresztben).
én: Így tudták megoldani.
én: Ezek itt többnyire nagykövetségi épületek.
ő: Nem látok zászlókat...
én: Ott egy svájci, előbb láttam valamilyen arabot.
ő: A kanadai merre van?
én: Nem tudom. A Sógorom francia, a franciát tudom.
ő (franciául): Akkor maga beszél franciául...
én (franciául, álszerényen): Csak inkább értek. A sógor csak pár éve van a családban.
ő: Az én anyanyelvem francia...
én (angolul): Már régen meg akarok tanulni, tetszik a nyelv.
ő: Tanuljon meg, a sógora segíthet, mert anyanyelvűvel jó beszélgetni...
én: Ez igaz. A keresztlányom is félig francia, ő is jól nyomja már a sódert így 3 és fél évesen. Az apjával franciául, az anyukájával magyarul.
ő: Az előny. De maga is megtanulhat hamar az angol után.
én: Itt jobbra, ez a Thököly út. Ezt a bringautat tegnap adták át...
ő: Tééényleg! Jó is...
én: ...itt voltam ünnepelni. Itt húzódjunk félre és mutassa, hova is megy pontosan?
ő (mutatja a térképen): ...ide...
én: Akkor innen már odatalál. Az a nagy kereszteződés a Dózsa György út vége, attól számolva a negyedik utcát keresi.
ő: Köszönöm. Van e-mail címe. Írnék, meg van egy weboldalam...
én: Igen felírom, ha ad tollat.
(Gyors címcsere)
ő: Nagyon köszönöm!
én: Részemről az öröm, hogy bringázhattam kicsit és beszélgethettem angolul. Vigyázzon magára és jó utat.
ő: Csinálok egy fotót.
én: Oké (Mosoly, vaku) Viszlát!
ő: Bon voyage. (Mintha én mennék mesze, nem ő...)
Itt elváltunk, és én megindultam hazafelé a vadiúj Thökölyn.
Közben azon gondolkodtam, hogy ilyen véletlenek nincsenek.
Mennyi az esélye annak, hogy PONT akkor megyek arra, amikor valaki Szingapúrból érkezik és segítségre szorul? Ha nem lenne lezárva a Margit híd, akkor nem is arra járnék...
Mennyi az esélye, hogy PONT délelőtt nézegetem az internetet francia nyelviskolák után?
Mennyi az esélye, hogy egy kanadai PONT Budapesten keresztül megy Szingapúrból Kanadába?
Szóval vannak, akik hisznek a véletlenekben. Én nem.
Én abban hiszek, hogy mindennek helye van, semmi sem történik céltalanul. Még a Margit híd lezárása és a bringások meggyalogoltatása sem.
Minden mindennel összefügg.
Egy pillangó meglebbentette a szárnyát Szingapúrban, én meg összetalálkoztam ezzel a nem mindennapi hölgyikével, aki negyven kilósan, ötven évesen, száz kilós bringával éppen valahol a tizenhat-ezredik kilométerét tapossa...
Na, ez az élmény, amely csak bringást érhet...
2009. október 14., szerda
Thököly Happy Mass az én szemszögemből
Úgy tekertem, mint egy állat, hogy odaérjek a Millihez 5-re. Azt olvastam ugyanis, hogy ötkor lesz a Happy Mass.
Persze most olvasom, hogy volt egy közlemény, miszerint később jöjjek, de ezután volt egy angol közlemény, hogy 5 PM.
Gondoltam - mivel voltam katona - az utolsó parancs van érvényben.
Illetve amikor ránéztem a weboldalra, Kükü magyar nyelvű bejegyzését nem is láttam.
Nem csak én voltam így vele, ketten álltunk a sarkon 20 percet, mert benn a Millin nem láttam senkit. Persze engem legalább beengedtek, helyesebben akkor éppen nem volt ott a szekurittty. Miután odabenn nem láttam senkit, kijöttem. Így kerültem a sarokra és vártam, miközben azon gondolkodtam, hogy elnéztem a napot, vagy a hónapot, vagy az évet.
Aztán befutott Peta, ő szintén ötről tudott. Így már ketten vártunk, de legalább megnézegettük egymás bringáit meg a jó kis esőruhákat. És sztorizgattunk...
Aprópopó: eső
Én azt találtam írni, hogy szeretem az esőt ( http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20090917/szeretem-az-esot )és ezt fenn is tarom. De most egy kicsit kezdtem áthűlni és a mosoly az arcomon egyre kevésbé volt őszinte.
Szerencsére volt egy olyan kósza gondolatunk, hogy esetleg a többiek benn vannak a Millin, az emeleten. Én még soha nem jártam itt, így legalább ezt is láttam.
A folyosón várakozva beszélgettünk a melegben, száradtak a kabátok és egyre többen jöttek. Közben jól megnéztük az összedőlt sátrat is ( http://criticalmass.hu/forum/20091013/osszecsuklott-az-ideiglenes-jegpal... ), tényleg siralmas látvány.
Azt meg kell állapítsam, hogy a bringás arcok jó fejek. Élveztem veletek beszélgetni, mert a közös érdeklődésnek közösségteremtő ereje van. Szóval arra lettem figyelmes, hogy amit mesélek, az érdekel benneteket és a ti történeteiteket is látom a lelki szemeimmel. Mosolygok is hozzá a lelki szájammal...
Szépen telt az idő és egyszercsak összegyűlt a kritikus tömeg. Kimentünk a kapuhoz és ott voltak a többiek. Nem tudom, hányan, de ha saccolnom kellene úgy 50-60-an lehettünk. Persze nagyon nem tudtam körülnézni, mert közben beesteledett és azzal voltam elfoglalva, hogy meg ne fagyjak.
El sem hiszem, hogy pár napja még 30 fokban tekertem a Balatonon ( http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091013/majdnem-balatonkerules-iga... ), most meg van vagy 4 fok. És még esik is.
Szerencsére nem sokat tökörésztünk, hanem nekiindultunk. Még rendőrök is voltak, akik vigyáztak ránk.
Az emberek a buszmegállókban néztek nagy szemekkel, szokatlan látvány volt nekik a Thökölyn a sok bringás.
Majd megszokják...
Szokatlan élmény volt nekem is, hogy azon az úton, amelyiken pár hónapja még a fogtömést is kirázta a macskakő, most itt suhantunk félszázan.
Ahogy ott tekertem, nagyon nagy hálát éreztem azok iránt, akik kiharcolták, betervezték, megépítették és felfestették amit kellett.
Én már csak ilyen hálás típus vagyok. Még akkor is, ha oda-vissza 3 perc alatt végigtekertünk az új szakaszon.
Könnyű engem boldoggá tenni.
Innen üzenem mindenkinek, aki részt vett a létrehozásában, hogy Sanci is köszöni szépen!
A Millihez visszaérve a biztonsági őr nem nagyon akart beengedni minket, én már kezdtem csonttá átfagyni, így inkább elindultam hazafelé.
A vadiúj Thököly úton, a vadiúj bringasávon.
Október 14-én, 4 Celsius fokban, zuhogó esőben.
Október 25-én is ott leszek a Kiskörúti Bringaút átadásán
( http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091014/kiskorut-atadas-25-en ), ha valaki megszervezi, akkor szervezetten.
Ha esik a hó, akkor is, elvégre Sztálingrádban is esett a hó...
És a havazást is szeretem.
Persze most olvasom, hogy volt egy közlemény, miszerint később jöjjek, de ezután volt egy angol közlemény, hogy 5 PM.
Gondoltam - mivel voltam katona - az utolsó parancs van érvényben.
Illetve amikor ránéztem a weboldalra, Kükü magyar nyelvű bejegyzését nem is láttam.
Nem csak én voltam így vele, ketten álltunk a sarkon 20 percet, mert benn a Millin nem láttam senkit. Persze engem legalább beengedtek, helyesebben akkor éppen nem volt ott a szekurittty. Miután odabenn nem láttam senkit, kijöttem. Így kerültem a sarokra és vártam, miközben azon gondolkodtam, hogy elnéztem a napot, vagy a hónapot, vagy az évet.
Aztán befutott Peta, ő szintén ötről tudott. Így már ketten vártunk, de legalább megnézegettük egymás bringáit meg a jó kis esőruhákat. És sztorizgattunk...
Aprópopó: eső
Én azt találtam írni, hogy szeretem az esőt ( http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20090917/szeretem-az-esot )és ezt fenn is tarom. De most egy kicsit kezdtem áthűlni és a mosoly az arcomon egyre kevésbé volt őszinte.
Szerencsére volt egy olyan kósza gondolatunk, hogy esetleg a többiek benn vannak a Millin, az emeleten. Én még soha nem jártam itt, így legalább ezt is láttam.
A folyosón várakozva beszélgettünk a melegben, száradtak a kabátok és egyre többen jöttek. Közben jól megnéztük az összedőlt sátrat is ( http://criticalmass.hu/forum/20091013/osszecsuklott-az-ideiglenes-jegpal... ), tényleg siralmas látvány.
Azt meg kell állapítsam, hogy a bringás arcok jó fejek. Élveztem veletek beszélgetni, mert a közös érdeklődésnek közösségteremtő ereje van. Szóval arra lettem figyelmes, hogy amit mesélek, az érdekel benneteket és a ti történeteiteket is látom a lelki szemeimmel. Mosolygok is hozzá a lelki szájammal...
Szépen telt az idő és egyszercsak összegyűlt a kritikus tömeg. Kimentünk a kapuhoz és ott voltak a többiek. Nem tudom, hányan, de ha saccolnom kellene úgy 50-60-an lehettünk. Persze nagyon nem tudtam körülnézni, mert közben beesteledett és azzal voltam elfoglalva, hogy meg ne fagyjak.
El sem hiszem, hogy pár napja még 30 fokban tekertem a Balatonon ( http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091013/majdnem-balatonkerules-iga... ), most meg van vagy 4 fok. És még esik is.
Szerencsére nem sokat tökörésztünk, hanem nekiindultunk. Még rendőrök is voltak, akik vigyáztak ránk.
Az emberek a buszmegállókban néztek nagy szemekkel, szokatlan látvány volt nekik a Thökölyn a sok bringás.
Majd megszokják...
Szokatlan élmény volt nekem is, hogy azon az úton, amelyiken pár hónapja még a fogtömést is kirázta a macskakő, most itt suhantunk félszázan.
Ahogy ott tekertem, nagyon nagy hálát éreztem azok iránt, akik kiharcolták, betervezték, megépítették és felfestették amit kellett.
Én már csak ilyen hálás típus vagyok. Még akkor is, ha oda-vissza 3 perc alatt végigtekertünk az új szakaszon.
Könnyű engem boldoggá tenni.
Innen üzenem mindenkinek, aki részt vett a létrehozásában, hogy Sanci is köszöni szépen!
A Millihez visszaérve a biztonsági őr nem nagyon akart beengedni minket, én már kezdtem csonttá átfagyni, így inkább elindultam hazafelé.
A vadiúj Thököly úton, a vadiúj bringasávon.
Október 14-én, 4 Celsius fokban, zuhogó esőben.
Október 25-én is ott leszek a Kiskörúti Bringaút átadásán
( http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091014/kiskorut-atadas-25-en ), ha valaki megszervezi, akkor szervezetten.
Ha esik a hó, akkor is, elvégre Sztálingrádban is esett a hó...
És a havazást is szeretem.
2009. október 13., kedd
A "Majdnem Balatonkerülés" igaz története
Írtam arról, hogy meg akartuk kerülni a Balatont és arról is, hogy miért nem sikerült. Itt elolvashatod: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091012/balaton-negyedkorbe-vagy-m...
Arról viszont nem írtam, hogy mit sikerült. Következzenek a pozitívumok.
2009.10.09-én nekiindultunk. Nem volt ez egyszerű, mert a nagy táv sokakat megijesztett és egyikünk gyermekének betegsége is közbejött, de délután négy körül kigördültünk Érdről, Gergőék házától felpakolva. Persze először azért, hogy hazamenjünk Törökbálintra Walton kilométerórájáért. És ha már Törökbálinton voltunk - megint -, azt találtuk ki, hogy Etyeknek megyünk Szfvárra, majd onnan a 7-esen Balatonakarattyára.
De ne siessünk ennyire előre, ugyanis maga az összekészülés is érdekesre sikerült. Elgondolkodva azon, hogy miben hozza el a cuccát, Gergő barátom úgy döntött, hogy a vízitúrázáshoz használatos hordóba pakol. Ezt a hordót aztán spaniferekkel rögzítette a bringa csomagtartójára. Mit mondjak: érdekes látvány volt. Mindenesetre ahányszor ránéztem, valahogy mindig jókedvem támadt. Kép itt: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicB5tW5iaSVyHPLO8FdVM_bDObcX9MXzOMjXnbYKFqR5jLGRi_yyERIMp-rrLN52lAZxHZdxOmKSMNt3nF1MDDlwQrcgkciNK5JgrQ-ZHvJW4IMmC5iyCJFaZi9PmusEgdPxQpqBI_stQ/
Előnye, hogy soha nem ázik meg benn semmi. Talán ez ijesztette el az esőt...
Azt is meg kell csendben említsem, hogy mivel a bringázáshoz kütyüoldalról közelítettünk, nem szokványosan nézett ki egyikünk biciklije sem. Az enyém ilyen volt: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiG4JhsuXUY34-kv3XKFVBaPofDpypjIv4kcBVy5JOuwi4coIu3iGLDJ7gWNrnHDIEatlv-cSxlnbIWBUeXPo6z4m3CHtH7Z6aGIq-cK5ty6FyBbQzFcZx5jo8zgA0qlZWXgXZLL-EjWBs/
Szóval, a bicikliken volt minden, ami a "bringázáshoz elengedhetetlen".
A kocsit Akarattyán hagytuk, így mindhármunknak magunkkal kellett cipelni a másnapi cuccokat is, így az én 40 literes bringástáskám full televolt, Walton két hátizsákkal nyomult, Gergőnek meg majdnem megtelt a hordó.
A nyaralóban nem volt másfeles palack, a kétliteres meg nem fér bele a bringatáskába. Így a palacktartónak érdekes funkciót találtunk: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5kZi2xR_20FwVO6SlfWo528c6plXxvyRqgYliGwI73Yme98kktR7JzYSLvj5iQE-eFeu192Q8_pwLJgOHwhyK-OTRZg5v9nQdMmQPXl0suKK-okvJpYbtJXfWZKXeLhkcyFA5yIYXdEI/
Így találtam fel az "Almamétert" (copyright Sanciman!), amely az útminőség mérésére szolgáló célműszer. Ha nagy a hupli, akkor egy alma biztosan kiesik, ha nagyon nagy, akkor kettő. Így működik az almaméter. Sajnos a Balaton körül a műszer többször kiakadt, de egy kis finomhangolással sikerült beállítani a méréshatárt: megettem a legfelső almát... Ezután már kevesebbszer jelzett...
Akarattyán a magas partról megnéztük a Balatont magunknak, fényképezkedtünk. Ezután megkerestünk egy geoládát, amelyre Walton úgy emlékezett, hogy egy bokor tövében van. Időközben áthelyezték így csak ezzel eltököltünk vagy fél órát. Mobilinterneten elolvastam a ládaleírást, amelyből kiderült, hogy már egy oszlopon kell keresni egy feliratot. A lényeg, hogy meglett.
Azután lezúztunk a Balatonkenese előtti lejtőn, itt a nagy csomaggal is sikerült 58-cal repesztenem. Még szerencse, hogy nem láttam a kerékpárral behajtani tilos táblát. Utólag azért szóltak a srácok, de ők is nyomták ezerrel. Itt mentünk utoljára a 71-esen, ezután letértünk a bringaútra és azon is maradtunk végig.
A Balaton partja szinte kihalt volt. Igaz, a szezonnak már vége, a víz is hideg. Az idő megemberelte magát, így majdnem 30 fokban (Celsiusban mérve) kerekeztünk. A bringaútra nem tudok rosszat mondani. Én - mit tudjátok talán - amúgy is bringaúthasználó vagyok, így nagyon élveztem, hogy nem kell az autókkal törődni. Méláztam a napsütésben. Egy kis hangulat talán érezhető ebből a Qik videóból: http://qik.com/video/3156614
Ha a burkolat kicsit jobb lenne, igazi élmény lehetne a Balatoni bringázás. Így se semmi, de legyünk telhetetlenek!
Az északi parton a nyaralók szinte mindenhol elállják a kilátást a tóra, ahol nincsenek nyaralók, ott meg nádas van. Azért sok helyen megcsodálhattuk a nagy vizet, de a Balaton körüli bringázást én valahogy vízközelibb élménynek gondoltam.
Persze a bringaút bevisz sok látványossághoz, így például nagyon élveztem a füredi mólónál a szökőkutat, amely - szerencsénkre - pont működött. Kép: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjr48UzLxpXJ1G1MLwVpyzZw7RvbEXGnTfUb6nCQ04E09Uu2f8nAYfNE3Jm698IIqgVQv1nKFulSvfSyiIkYI77htLEGMMgEyW8BWi1w0jdhIk5mpIdd5NECeuSLH1mzVq_JWnOH5AQIdk/
A vendéglátósok nagy része hazament már, de azért volt nyitva néhány büfé. Sajtburgert ettünk - az a jófajta, csalamádéval - és sajtos-tejfölös lángost. Kaja után lecsúszott egy-egy sör is, de ilyen zsíros cuccok után meg sem éreztük.
Az emelkedőket viszont igen. Az hagyján, hogy a bringautat össze-vissza kanyarogtatják, de arra álmomban sem számítottam, hogy a Balaton mellett - amely ugye víz, így vízszintes - ennyi dombra kell mászni. Ez a kép jól mutatja, miről beszélek: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU4366Xnu34bygBxFoDAZRXGUk89nnyP43FDGYV9dccOBYw5pptTtn5eE23hys4eoXvvalB9-5hk4lFQ2MLTZEePQIoPEKC9rjcplHhq0BDwiDFl1sk6npAK9hH-9yFMyHYKvkpAFxH9o/
Én még csak megküzdök ezekkel, de mi van azokkal, akik hobbiból bringáznak erre? Elmegy a kedvük azonnal, vagy a sokadik izombeégetős-szívrepesztős domb után...
Én azt vallom, hogy bringautat úgy kell csinálni, hogy azon a nagyi is felhajthasson. Na, ezeken max a szupernagyi.
Zánkánál untuk meg, így lekanyarodtunk Tapolca felé. A szuportgruppnak odatelefonáltam, így Köveskálra elénk jöttek utánfutóval.
Zánka határában a semmi közepén kólaautomatát találtunk és benyomtunk nagyjából fél kiló diót is. Itt felvettük a láthatósági mellényeket, mert besötétedett.
Zánka és Köveskál között lovasok jöttek szembe a sötétben. Négy-öt lovaskocsi és megszámlálhatatlan lovas teljesen kivilágítatlanul. Nagyon veszélyes az ilyen. Nekünk volt lámpánk, még túl sok is. Íme Qik videón a magyar UFO: http://qik.com/video/3157883
Köveskálon szüreti bál fogadott és annyira jó idő volt, hogy a partoldalban heverésztünk a füvön, míg a felmentősereg megérkezett. Valamiért ugyanis Kővágóörsöt értettek. Még szerencse, hogy nincs messze az sem...
Felpakoltuk a bringákat és elindultunk szüleim háza felé. Előtte még egy velőskenyér Gyulakeszin, majd indulás pihenni.
Még egy tanulság a nap végére: a bringáról mindent le kell szerelni a szállításkor. Egy 5 ledes lámpám bánja, valahol letört és elveszett az utánfutón hánykódó bringáról.
Odahaza szuper hangulat fogadott, szüleim nagyon örültek a vendégeknek - és persze nekem is, hiszen a nyáron voltam utoljára idehaza hosszabb időre.
Az éjszakát a konyhában töltöttem, ugyanis mindkét barátom úgy horkol, hogy rezeg az ablak. Szerencsére amúgy is matracom ágyaztam meg magamnak, azt meg hamar kirángattam a konyhába... Asszem én aludtam mégis a legjobban.
Reggel esett, de a reggeli végére elállt és gyönyörű idő lett.
Azt találtuk ki, hogy megebédelünk, az ebédig pedig körülnézünk a környéken. Elmentünk a Széki tóhoz, a srácoknak tetszett. Kép Walton webalbumából: http://lh5.ggpht.com/_ruJ8QVgLAaM/StNEREwpxEI/AAAAAAAAKOE/FxMCwbkuFsE/s8...
Az ebéd sem volt semmi, anyukám kitett magáért. Utána szándékunk szerint megindultunk Tihanyba, hogy átkompozunk és úgy megyünk Siófokra. Mire elég közel értünk már láttuk, hogy túl késő van, így inkább Akarattyára mentünk. Ott kicsit összeszedtük magunkat és irány haza Budapestre.
Én így is 10-re értem haza, mert a kocsit még kitakaríttattam, a másnapi műszaki vizsgára nem akartam sárosan elvinni.
Ötször ilyen hosszú írást is lehetne erről a bringázásról rittyenteni, de elég ennyi is.
Az biztos, hogy elmegyünk tavasszal és megkerüljük a Balatont. De sátorral. Az is biztos, hogy a sátramat 300 méterre verem fel a srácokétól, hacsak addig nem találják fel a hangszigetelt sátorponyvát...
Arról viszont nem írtam, hogy mit sikerült. Következzenek a pozitívumok.
2009.10.09-én nekiindultunk. Nem volt ez egyszerű, mert a nagy táv sokakat megijesztett és egyikünk gyermekének betegsége is közbejött, de délután négy körül kigördültünk Érdről, Gergőék házától felpakolva. Persze először azért, hogy hazamenjünk Törökbálintra Walton kilométerórájáért. És ha már Törökbálinton voltunk - megint -, azt találtuk ki, hogy Etyeknek megyünk Szfvárra, majd onnan a 7-esen Balatonakarattyára.
De ne siessünk ennyire előre, ugyanis maga az összekészülés is érdekesre sikerült. Elgondolkodva azon, hogy miben hozza el a cuccát, Gergő barátom úgy döntött, hogy a vízitúrázáshoz használatos hordóba pakol. Ezt a hordót aztán spaniferekkel rögzítette a bringa csomagtartójára. Mit mondjak: érdekes látvány volt. Mindenesetre ahányszor ránéztem, valahogy mindig jókedvem támadt. Kép itt: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicB5tW5iaSVyHPLO8FdVM_bDObcX9MXzOMjXnbYKFqR5jLGRi_yyERIMp-rrLN52lAZxHZdxOmKSMNt3nF1MDDlwQrcgkciNK5JgrQ-ZHvJW4IMmC5iyCJFaZi9PmusEgdPxQpqBI_stQ/
Előnye, hogy soha nem ázik meg benn semmi. Talán ez ijesztette el az esőt...
Azt is meg kell csendben említsem, hogy mivel a bringázáshoz kütyüoldalról közelítettünk, nem szokványosan nézett ki egyikünk biciklije sem. Az enyém ilyen volt: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiG4JhsuXUY34-kv3XKFVBaPofDpypjIv4kcBVy5JOuwi4coIu3iGLDJ7gWNrnHDIEatlv-cSxlnbIWBUeXPo6z4m3CHtH7Z6aGIq-cK5ty6FyBbQzFcZx5jo8zgA0qlZWXgXZLL-EjWBs/
Szóval, a bicikliken volt minden, ami a "bringázáshoz elengedhetetlen".
A kocsit Akarattyán hagytuk, így mindhármunknak magunkkal kellett cipelni a másnapi cuccokat is, így az én 40 literes bringástáskám full televolt, Walton két hátizsákkal nyomult, Gergőnek meg majdnem megtelt a hordó.
A nyaralóban nem volt másfeles palack, a kétliteres meg nem fér bele a bringatáskába. Így a palacktartónak érdekes funkciót találtunk: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5kZi2xR_20FwVO6SlfWo528c6plXxvyRqgYliGwI73Yme98kktR7JzYSLvj5iQE-eFeu192Q8_pwLJgOHwhyK-OTRZg5v9nQdMmQPXl0suKK-okvJpYbtJXfWZKXeLhkcyFA5yIYXdEI/
Így találtam fel az "Almamétert" (copyright Sanciman!), amely az útminőség mérésére szolgáló célműszer. Ha nagy a hupli, akkor egy alma biztosan kiesik, ha nagyon nagy, akkor kettő. Így működik az almaméter. Sajnos a Balaton körül a műszer többször kiakadt, de egy kis finomhangolással sikerült beállítani a méréshatárt: megettem a legfelső almát... Ezután már kevesebbszer jelzett...
Akarattyán a magas partról megnéztük a Balatont magunknak, fényképezkedtünk. Ezután megkerestünk egy geoládát, amelyre Walton úgy emlékezett, hogy egy bokor tövében van. Időközben áthelyezték így csak ezzel eltököltünk vagy fél órát. Mobilinterneten elolvastam a ládaleírást, amelyből kiderült, hogy már egy oszlopon kell keresni egy feliratot. A lényeg, hogy meglett.
Azután lezúztunk a Balatonkenese előtti lejtőn, itt a nagy csomaggal is sikerült 58-cal repesztenem. Még szerencse, hogy nem láttam a kerékpárral behajtani tilos táblát. Utólag azért szóltak a srácok, de ők is nyomták ezerrel. Itt mentünk utoljára a 71-esen, ezután letértünk a bringaútra és azon is maradtunk végig.
A Balaton partja szinte kihalt volt. Igaz, a szezonnak már vége, a víz is hideg. Az idő megemberelte magát, így majdnem 30 fokban (Celsiusban mérve) kerekeztünk. A bringaútra nem tudok rosszat mondani. Én - mit tudjátok talán - amúgy is bringaúthasználó vagyok, így nagyon élveztem, hogy nem kell az autókkal törődni. Méláztam a napsütésben. Egy kis hangulat talán érezhető ebből a Qik videóból: http://qik.com/video/3156614
Ha a burkolat kicsit jobb lenne, igazi élmény lehetne a Balatoni bringázás. Így se semmi, de legyünk telhetetlenek!
Az északi parton a nyaralók szinte mindenhol elállják a kilátást a tóra, ahol nincsenek nyaralók, ott meg nádas van. Azért sok helyen megcsodálhattuk a nagy vizet, de a Balaton körüli bringázást én valahogy vízközelibb élménynek gondoltam.
Persze a bringaút bevisz sok látványossághoz, így például nagyon élveztem a füredi mólónál a szökőkutat, amely - szerencsénkre - pont működött. Kép: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjr48UzLxpXJ1G1MLwVpyzZw7RvbEXGnTfUb6nCQ04E09Uu2f8nAYfNE3Jm698IIqgVQv1nKFulSvfSyiIkYI77htLEGMMgEyW8BWi1w0jdhIk5mpIdd5NECeuSLH1mzVq_JWnOH5AQIdk/
A vendéglátósok nagy része hazament már, de azért volt nyitva néhány büfé. Sajtburgert ettünk - az a jófajta, csalamádéval - és sajtos-tejfölös lángost. Kaja után lecsúszott egy-egy sör is, de ilyen zsíros cuccok után meg sem éreztük.
Az emelkedőket viszont igen. Az hagyján, hogy a bringautat össze-vissza kanyarogtatják, de arra álmomban sem számítottam, hogy a Balaton mellett - amely ugye víz, így vízszintes - ennyi dombra kell mászni. Ez a kép jól mutatja, miről beszélek: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU4366Xnu34bygBxFoDAZRXGUk89nnyP43FDGYV9dccOBYw5pptTtn5eE23hys4eoXvvalB9-5hk4lFQ2MLTZEePQIoPEKC9rjcplHhq0BDwiDFl1sk6npAK9hH-9yFMyHYKvkpAFxH9o/
Én még csak megküzdök ezekkel, de mi van azokkal, akik hobbiból bringáznak erre? Elmegy a kedvük azonnal, vagy a sokadik izombeégetős-szívrepesztős domb után...
Én azt vallom, hogy bringautat úgy kell csinálni, hogy azon a nagyi is felhajthasson. Na, ezeken max a szupernagyi.
Zánkánál untuk meg, így lekanyarodtunk Tapolca felé. A szuportgruppnak odatelefonáltam, így Köveskálra elénk jöttek utánfutóval.
Zánka határában a semmi közepén kólaautomatát találtunk és benyomtunk nagyjából fél kiló diót is. Itt felvettük a láthatósági mellényeket, mert besötétedett.
Zánka és Köveskál között lovasok jöttek szembe a sötétben. Négy-öt lovaskocsi és megszámlálhatatlan lovas teljesen kivilágítatlanul. Nagyon veszélyes az ilyen. Nekünk volt lámpánk, még túl sok is. Íme Qik videón a magyar UFO: http://qik.com/video/3157883
Köveskálon szüreti bál fogadott és annyira jó idő volt, hogy a partoldalban heverésztünk a füvön, míg a felmentősereg megérkezett. Valamiért ugyanis Kővágóörsöt értettek. Még szerencse, hogy nincs messze az sem...
Felpakoltuk a bringákat és elindultunk szüleim háza felé. Előtte még egy velőskenyér Gyulakeszin, majd indulás pihenni.
Még egy tanulság a nap végére: a bringáról mindent le kell szerelni a szállításkor. Egy 5 ledes lámpám bánja, valahol letört és elveszett az utánfutón hánykódó bringáról.
Odahaza szuper hangulat fogadott, szüleim nagyon örültek a vendégeknek - és persze nekem is, hiszen a nyáron voltam utoljára idehaza hosszabb időre.
Az éjszakát a konyhában töltöttem, ugyanis mindkét barátom úgy horkol, hogy rezeg az ablak. Szerencsére amúgy is matracom ágyaztam meg magamnak, azt meg hamar kirángattam a konyhába... Asszem én aludtam mégis a legjobban.
Reggel esett, de a reggeli végére elállt és gyönyörű idő lett.
Azt találtuk ki, hogy megebédelünk, az ebédig pedig körülnézünk a környéken. Elmentünk a Széki tóhoz, a srácoknak tetszett. Kép Walton webalbumából: http://lh5.ggpht.com/_ruJ8QVgLAaM/StNEREwpxEI/AAAAAAAAKOE/FxMCwbkuFsE/s8...
Az ebéd sem volt semmi, anyukám kitett magáért. Utána szándékunk szerint megindultunk Tihanyba, hogy átkompozunk és úgy megyünk Siófokra. Mire elég közel értünk már láttuk, hogy túl késő van, így inkább Akarattyára mentünk. Ott kicsit összeszedtük magunkat és irány haza Budapestre.
Én így is 10-re értem haza, mert a kocsit még kitakaríttattam, a másnapi műszaki vizsgára nem akartam sárosan elvinni.
Ötször ilyen hosszú írást is lehetne erről a bringázásról rittyenteni, de elég ennyi is.
Az biztos, hogy elmegyünk tavasszal és megkerüljük a Balatont. De sátorral. Az is biztos, hogy a sátramat 300 méterre verem fel a srácokétól, hacsak addig nem találják fel a hangszigetelt sátorponyvát...
2009. október 12., hétfő
Balaton negyedkörbe - vagy még annyi sem
Pénteken írtam, hogy meg szeretnénk kerülni a Balatont a hétvégén. Itt olvashatod: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091009/balaton-korbe-elindulunk-v...
Most sajnos nem az következik, hogy sikerült. Nem sikerült ugyanis.
Mondhatnám azt is, hogy már megint nem.
Ugyanis egyszer már nekiindultam, akkor egy nap alatt szerettem volna megkerülni. Az sem sikerült.
Most lassítottam a tempón - a felére - de ez még mindig sok volt.
Pénteken, a terveknek megfelelően lementünk Akarattyára. Ott este kicsit grilleztünk, sörözgettünk beszélgettünk. Aztán alvás és reggel 10 körül indultunk neki.
Én azt terveztem, hogy nagyjából 20-szal haladunk majd, így a megállásokkal és a dombokkal együtt a 104 kilométert megtesszük 8-10 óra alatt kényelmesen.
A következő hibákat követtem el a számításkor:
1. Én képes vagyok 20-szal tekerni akár 100 kilométert is, de ezzel nem mindenki van így és ez nem is várható el. A két nagyon jó barátom, akikkel végül nekivágtunk a körnek, nem mindennap bringázik. Aki pedig nem bringázik minden nap, annak 20-30 kilométer után bizony elkezd fájni a lába. Ez teljesen normális reakció a test részéről. Ezért aztán 15-tel kell tervezni és óránként legalább 10-20 perces megállásokkal.
2. Ami a térképen 104 az a valóságban inkább 150. A balatoni bringaút ugyanis össze-vissza kanyarog. A kialakításánál valószínűleg az vezette a tervezőket, hogy olcsón megússzák. Így aztán leginkább azt a módszert választották, hogy ahol lehet. beterelik a kis mellékutcákba és gyakorlatilag csak a lakott területeken kívül építettek egy-két vékony sávot az út mellett. A balatoni bringaút arra való tehát, hogy élvezetből bringázzunk rajta, de haladni nem lehet. Illetve lehet, csak lassan. Amikor Akarattyáról Zánkára értünk a kilométerórák 70 kilométert mutattak, míg az autós tervezővel a 71-esen ez a táv mindössze 58 kilométer. 12 kilométert csalingáztunk tehát, amit élveztünk nagyon, de nem haladtunk semmit...
3. A bringázás mellett terveztem mást is. Nem a nézelődésre és a fényképezésre gondolok, azok ugyanis egy ilyen eseménybe simán beleférnek. A sörözés és a lángosozás is. De mi azt találtuk ki, hogy geocachingelünk is. Azaz összeszedünk egypár az utunkba eső geoládát is. Erről többet a geocahing.hu-n olvashatsz. Annyit elég róla tudni, hogy a GPS-koordinátákkal jelölt ládák megkeresése nagyon jó mulatság, de nagyon sok idő kell hozzá. Relatíve legalábbis. Mi kinéztünk egy sima ládát és egy 12 pontos multit. Ha optimista vagyok azt mondom, egy ládára kell 10-20 perc, azaz ezesetben 130-260 perc összesen. Ez 2-4 óra csak maga. Ezt bizony nem gondoltuk át, ahogyan azt sem, hogy a multiláda pontjai nem sorrendben vannak, így az utolsó - 12-es számú - később van, mint a 9-es. Így aztán fordulhattunk vissza és ez 2 kilométert jelentett már az elején. A lényeg, hogy 2,5 óra alatt 14 kilométert haladtunk. Ekkor beszéltük azt meg, hogy feladjuk a ládázást és simán tekerünk. Már késő volt, annyi hátrányt szedtünk össze, hogy esély nem volt behozni. Fél egy volt ugyanis, és még csak Almádiban voltunk...
4. Nem mindenki bringája olyan, mint az enyém. Én általában nagyon sokat foglalkozom a bringáimmal. Úgy is mondhatnám, hogy többet simogatom őket, mint a feleségemet... Szóval az én bringáim mindig rendben vannak. Ezt létfontosságú, mert a bringa meghálálja a törődést és azonnal büntet, ha elhanyagolod. Váltó és fékgondok, defektek és nyikorgás a bosszú. Ezek némelyike szimplán idegesítő, de némelyik tönkretehet egy ilyen utat. Ha például öreg és töredezett a gumi, azt nem lehet - illetve lehet, de nem érdemes - keményre fújni, mert eldurran. Így aztán az én cangám kerekében 4,5 BAR volt, a srácokéban meg 2. Jó laposak voltak és húzták a gazdáikat vissza. Ez akkor látszott jól, amikor egy dombon gurulva én sem és ők sem tekertek, de egy kilométeren én megint 100 méterrel voltam előrébb. Ez bizony 10%, amely 100 kilométeren bizony 10 kilométer. Nem elhanyagolható.
5. Nem mindenkinek van túrafelszerelése és speckó cuccai. Én ezekre is költök, nem is keveset. Nekem megéri, mert ezek a cuccok is feldobják a napi bringázásomat. Akik viszont évente kétszer-háromszor tekernek, azoknak teljesen felesleges a profi csomagtartótáska és a lélegzős kabát is. Bár meg kell mondjam, hogy a kedvenc ruhadarabom mostanában egy olyan céges polárpóló, amit pont Gergő barátomtól kaptam. Ez az első olyan felső, amiben akkor sem fázom, ha megállok és akkor sincs melegem, ha tekerek. Eltalálta a Regatta nagyon... Szóval a profi kabátom elő sem került, helyette az ajándék felsőben tekertem. De a bringás táska kellett volna. Nekem volt, de a srácok szívtak nélküle. Főleg azért idegesítő ez, mert a feleségemnek is van egy majdnem nullkilométeres és a húgomnak is vettünk egyet anno, abban sincs túl sok. Szóval ha előre megbeszéljük, mindenkinek lett volna jól pakolható bringatáskája. Így viszont maradt egyikőjüknél a két hátizsák - hosszútávon nagyon kényelmetlen, mert a gerincet terheli - illetve Gergőnél egy vízitúrázáshoz használt hordó. Na, ezt megnézték, de nekem kifejezetten tetszett. Persze a szelet fogta rendesen szegény Gergőnek.
6. Tervet kell csinálni. A terv viszont csak arra van, hogy el lehessen térni tőle. Én azt terveztem, hogy bringázunk egy jót és ha sikerül, megkerüljük a Balatont. Az első fele sikerült, de abban azért hibás voltam, hogy nem hangsúlyoztam eléggé a srácoknak, hogy számomra a legfontosabb, hogy együtt vagyunk és jól érezzük magunkat. Nem hoztam a tudomásukra elég nyomatékosan, hogy - bocsánat a szóért, de - LESZAROM, ha nem kerüljük meg a Balatont... Így aztán kicsit többet tekertünk, mint kellett volna, mert én azt vártam, hogy szól valamelyikőjük, ha elég volt, ők meg nem akartak szólni.
7. Fontos a terhelések elosztása. HA a csapatban egyforma edzettségű tagok tekernek, mindenki egyformán kapjon a csomagokból. Ha viszont nem, akkor bizony a terhelhetőséghez mérten kell elosztani a csomagokat. Egyáltalán nem fontos, hogy az vigye a csomagot, akié. Ha legközelebb így megyek túrára, ezt nagyon szem előtt fogom tartani.
8. Az időjárás lehet ilyen is, meg olyan is. Én az egyetemen tanultam meteorológiát. Légkörtan néven ugyan, de belém verték az alapokat. És mindig is azt mondtam, hogy az "időjósok" 3 napra tudnak előre gondolkodni. Ebből az első nap, azaz a holnap még pontos, a holnapután már 50-50%-os és a harmadnap hasrapacsi. Saccoszkóp. Így is volt most is. Már a hét elején mondogatták, hogy esni fog és hogy jön a hidegfront. Először még azt írta az ÖSSZES fontosabb meteo weboldal és a tévéhíradók is azt szajkózták, hogy már csütörtökön esni fog. Ezzel szemben csütörtökön 1942-es melegrekord dőlt meg, ekkor már szombatra mondták az esőt. Ezzel szemben szombaton déltől 6-ig egy szál pólóban tekertem, mert 25-30 fok volt. Felhő sehol. Vasárnap reggel esett, de mire megreggeliztünk egy szinte vonalzóval húzott sáv ért el minket szikrázóan kék éggel, ez ki is tartott nagyjából délután 5-ig. A meteorológusok tehát - műhold és mindenféle szélkerekek ide-oda - megint felsültek. De az is lehet, hoigy a pozitív gondolkodás űzte el az esőt. A tanulság: az eső miatt idegeskedj akkor, amikor már megáztál. Akkor már ugyanis biztos, hogy nem marad(t) el...
9. Nem szabad nagyképűsködni. Ha ez ember elmondja százszor, hogy Ő milyen nagy bringás, akkor azzal annyit ér el, hogy sokan megijednek és eleve lemondják a túrát. Ha úgy indultunk volna neki, hogy "Lemegyünk a Balcsira bringázni egyet", akkor nagyjából 9-en lettünk volna. Így viszont, hogy a nagyképű "Megkerüljük a Balatont" dumával indítottam, 5-en eleve be sem mertek "nevezni", és egy betegséggel együtt így maradtunk hárman. Ez persze nem baj, de ez is olyan buli, ami akkor jó, ha sokan vagyunk... Illetve attól csak jobb...
10. Ide kellene egy tizedik pont, de nincs. Azt hiszem ez a blog már így is elég hosszú lett. Ahogy sikerül összerendezgetni a fényképeket, fényképes beszámoló is lesz, amelyben sok vicces sztori lesz.
Addig is várom a véleményeteket, hogyan látjátok Ti.
Most sajnos nem az következik, hogy sikerült. Nem sikerült ugyanis.
Mondhatnám azt is, hogy már megint nem.
Ugyanis egyszer már nekiindultam, akkor egy nap alatt szerettem volna megkerülni. Az sem sikerült.
Most lassítottam a tempón - a felére - de ez még mindig sok volt.
Pénteken, a terveknek megfelelően lementünk Akarattyára. Ott este kicsit grilleztünk, sörözgettünk beszélgettünk. Aztán alvás és reggel 10 körül indultunk neki.
Én azt terveztem, hogy nagyjából 20-szal haladunk majd, így a megállásokkal és a dombokkal együtt a 104 kilométert megtesszük 8-10 óra alatt kényelmesen.
A következő hibákat követtem el a számításkor:
1. Én képes vagyok 20-szal tekerni akár 100 kilométert is, de ezzel nem mindenki van így és ez nem is várható el. A két nagyon jó barátom, akikkel végül nekivágtunk a körnek, nem mindennap bringázik. Aki pedig nem bringázik minden nap, annak 20-30 kilométer után bizony elkezd fájni a lába. Ez teljesen normális reakció a test részéről. Ezért aztán 15-tel kell tervezni és óránként legalább 10-20 perces megállásokkal.
2. Ami a térképen 104 az a valóságban inkább 150. A balatoni bringaút ugyanis össze-vissza kanyarog. A kialakításánál valószínűleg az vezette a tervezőket, hogy olcsón megússzák. Így aztán leginkább azt a módszert választották, hogy ahol lehet. beterelik a kis mellékutcákba és gyakorlatilag csak a lakott területeken kívül építettek egy-két vékony sávot az út mellett. A balatoni bringaút arra való tehát, hogy élvezetből bringázzunk rajta, de haladni nem lehet. Illetve lehet, csak lassan. Amikor Akarattyáról Zánkára értünk a kilométerórák 70 kilométert mutattak, míg az autós tervezővel a 71-esen ez a táv mindössze 58 kilométer. 12 kilométert csalingáztunk tehát, amit élveztünk nagyon, de nem haladtunk semmit...
3. A bringázás mellett terveztem mást is. Nem a nézelődésre és a fényképezésre gondolok, azok ugyanis egy ilyen eseménybe simán beleférnek. A sörözés és a lángosozás is. De mi azt találtuk ki, hogy geocachingelünk is. Azaz összeszedünk egypár az utunkba eső geoládát is. Erről többet a geocahing.hu-n olvashatsz. Annyit elég róla tudni, hogy a GPS-koordinátákkal jelölt ládák megkeresése nagyon jó mulatság, de nagyon sok idő kell hozzá. Relatíve legalábbis. Mi kinéztünk egy sima ládát és egy 12 pontos multit. Ha optimista vagyok azt mondom, egy ládára kell 10-20 perc, azaz ezesetben 130-260 perc összesen. Ez 2-4 óra csak maga. Ezt bizony nem gondoltuk át, ahogyan azt sem, hogy a multiláda pontjai nem sorrendben vannak, így az utolsó - 12-es számú - később van, mint a 9-es. Így aztán fordulhattunk vissza és ez 2 kilométert jelentett már az elején. A lényeg, hogy 2,5 óra alatt 14 kilométert haladtunk. Ekkor beszéltük azt meg, hogy feladjuk a ládázást és simán tekerünk. Már késő volt, annyi hátrányt szedtünk össze, hogy esély nem volt behozni. Fél egy volt ugyanis, és még csak Almádiban voltunk...
4. Nem mindenki bringája olyan, mint az enyém. Én általában nagyon sokat foglalkozom a bringáimmal. Úgy is mondhatnám, hogy többet simogatom őket, mint a feleségemet... Szóval az én bringáim mindig rendben vannak. Ezt létfontosságú, mert a bringa meghálálja a törődést és azonnal büntet, ha elhanyagolod. Váltó és fékgondok, defektek és nyikorgás a bosszú. Ezek némelyike szimplán idegesítő, de némelyik tönkretehet egy ilyen utat. Ha például öreg és töredezett a gumi, azt nem lehet - illetve lehet, de nem érdemes - keményre fújni, mert eldurran. Így aztán az én cangám kerekében 4,5 BAR volt, a srácokéban meg 2. Jó laposak voltak és húzták a gazdáikat vissza. Ez akkor látszott jól, amikor egy dombon gurulva én sem és ők sem tekertek, de egy kilométeren én megint 100 méterrel voltam előrébb. Ez bizony 10%, amely 100 kilométeren bizony 10 kilométer. Nem elhanyagolható.
5. Nem mindenkinek van túrafelszerelése és speckó cuccai. Én ezekre is költök, nem is keveset. Nekem megéri, mert ezek a cuccok is feldobják a napi bringázásomat. Akik viszont évente kétszer-háromszor tekernek, azoknak teljesen felesleges a profi csomagtartótáska és a lélegzős kabát is. Bár meg kell mondjam, hogy a kedvenc ruhadarabom mostanában egy olyan céges polárpóló, amit pont Gergő barátomtól kaptam. Ez az első olyan felső, amiben akkor sem fázom, ha megállok és akkor sincs melegem, ha tekerek. Eltalálta a Regatta nagyon... Szóval a profi kabátom elő sem került, helyette az ajándék felsőben tekertem. De a bringás táska kellett volna. Nekem volt, de a srácok szívtak nélküle. Főleg azért idegesítő ez, mert a feleségemnek is van egy majdnem nullkilométeres és a húgomnak is vettünk egyet anno, abban sincs túl sok. Szóval ha előre megbeszéljük, mindenkinek lett volna jól pakolható bringatáskája. Így viszont maradt egyikőjüknél a két hátizsák - hosszútávon nagyon kényelmetlen, mert a gerincet terheli - illetve Gergőnél egy vízitúrázáshoz használt hordó. Na, ezt megnézték, de nekem kifejezetten tetszett. Persze a szelet fogta rendesen szegény Gergőnek.
6. Tervet kell csinálni. A terv viszont csak arra van, hogy el lehessen térni tőle. Én azt terveztem, hogy bringázunk egy jót és ha sikerül, megkerüljük a Balatont. Az első fele sikerült, de abban azért hibás voltam, hogy nem hangsúlyoztam eléggé a srácoknak, hogy számomra a legfontosabb, hogy együtt vagyunk és jól érezzük magunkat. Nem hoztam a tudomásukra elég nyomatékosan, hogy - bocsánat a szóért, de - LESZAROM, ha nem kerüljük meg a Balatont... Így aztán kicsit többet tekertünk, mint kellett volna, mert én azt vártam, hogy szól valamelyikőjük, ha elég volt, ők meg nem akartak szólni.
7. Fontos a terhelések elosztása. HA a csapatban egyforma edzettségű tagok tekernek, mindenki egyformán kapjon a csomagokból. Ha viszont nem, akkor bizony a terhelhetőséghez mérten kell elosztani a csomagokat. Egyáltalán nem fontos, hogy az vigye a csomagot, akié. Ha legközelebb így megyek túrára, ezt nagyon szem előtt fogom tartani.
8. Az időjárás lehet ilyen is, meg olyan is. Én az egyetemen tanultam meteorológiát. Légkörtan néven ugyan, de belém verték az alapokat. És mindig is azt mondtam, hogy az "időjósok" 3 napra tudnak előre gondolkodni. Ebből az első nap, azaz a holnap még pontos, a holnapután már 50-50%-os és a harmadnap hasrapacsi. Saccoszkóp. Így is volt most is. Már a hét elején mondogatták, hogy esni fog és hogy jön a hidegfront. Először még azt írta az ÖSSZES fontosabb meteo weboldal és a tévéhíradók is azt szajkózták, hogy már csütörtökön esni fog. Ezzel szemben csütörtökön 1942-es melegrekord dőlt meg, ekkor már szombatra mondták az esőt. Ezzel szemben szombaton déltől 6-ig egy szál pólóban tekertem, mert 25-30 fok volt. Felhő sehol. Vasárnap reggel esett, de mire megreggeliztünk egy szinte vonalzóval húzott sáv ért el minket szikrázóan kék éggel, ez ki is tartott nagyjából délután 5-ig. A meteorológusok tehát - műhold és mindenféle szélkerekek ide-oda - megint felsültek. De az is lehet, hoigy a pozitív gondolkodás űzte el az esőt. A tanulság: az eső miatt idegeskedj akkor, amikor már megáztál. Akkor már ugyanis biztos, hogy nem marad(t) el...
9. Nem szabad nagyképűsködni. Ha ez ember elmondja százszor, hogy Ő milyen nagy bringás, akkor azzal annyit ér el, hogy sokan megijednek és eleve lemondják a túrát. Ha úgy indultunk volna neki, hogy "Lemegyünk a Balcsira bringázni egyet", akkor nagyjából 9-en lettünk volna. Így viszont, hogy a nagyképű "Megkerüljük a Balatont" dumával indítottam, 5-en eleve be sem mertek "nevezni", és egy betegséggel együtt így maradtunk hárman. Ez persze nem baj, de ez is olyan buli, ami akkor jó, ha sokan vagyunk... Illetve attól csak jobb...
10. Ide kellene egy tizedik pont, de nincs. Azt hiszem ez a blog már így is elég hosszú lett. Ahogy sikerül összerendezgetni a fényképeket, fényképes beszámoló is lesz, amelyben sok vicces sztori lesz.
Addig is várom a véleményeteket, hogyan látjátok Ti.
2009. október 9., péntek
Balaton körbe - elindulunk végre?
A nagy víz. A Balaton. Mindenképpen meg kell kerülni. Miért? Mert ott van, azért! Sok ilyen feladat van az életemben. Sokkal jobb lesz a Balatonra is úgy gondolni, hogy megkerültem. Most úgy gondolok rá, hogy ezt sem kerültem még meg...
Régóta tervezem. Mindig közbejött valami. Még most sem biztos, mert szutyok időt mondanak a hétvégére.
De talán nekiindulunk végre. Nem sietünk, két nap alatt éppen elég lesz. 100-100 kilométer jut egy-egy napra, talán teljesíthető.
Illetve biztosan teljesíthető, de talán élvezhető is...
Költségkímélő túra lesz, direkt minimalizáljuk a kiadásokat.
A tervek szerint ma lemegyünk és ráhangolódunk. Balatonakarattyáról indulunk holnap reggel - ott van az egyik barátomnak nyaralója - és az északi parton első nap eltekerünk Keszthelyre.
Keszthelyre értünk jön egy barátom utánfutóval és elvisz minket a szüleimhez, akik nem messze laknak.
Vasárnap reggel visszavisz minket Keszthelyre és tovább az óramutató járásával ellenkezőleg megtesszük a maradék 104 kilométert a déli parton. Érkezés Akarattyára vasárnap délután, onnan fel Budapestre.
Ez a terv.
Ami már most látszik, hogy sokakat megijeszt a nagy víz. Vannak barátaim, akik állítólag sokat bringáznak, de mégsem mernek nekivágni. Mindenféle indokokkal eleve elutasították. Közbejött ez-az. Pedig jó régen tudható, hogy ezen a hétvégén lesz...
Aztán vannak, akik az utolsó napokban mondták le. Elfogyott az önbizalom...
Aztán egyiküknél megbetegedett a gyerek, így ő ma reggel mondta le. Ez az egy indok, amely számomra is elfogadható...
Maradtunk hát hárman. Ha igaz...
Ma reggel én is két centi vízben ébredtem és eléggé "húz a fejem", ez nálam a kezdődő láz jele. Nem érdekel, majd kitekerem magamból!
Az időjósok már napok óta azt mondogatják, hogy esni fog szombaton és vasárnap. A srácok már az esőkabátot emlegetik és azt, hogy esőben ők bizony feladják...
Én meg azt mondom, hogy az ember keményebb anyagból van annál, hogy az eső megakadályozza a tervei végrehajtásában.
Különben is: nem lesz eső. Szuper jó, kellemes őszi időnk lesz és nagyon jól fogjuk érezni magunkat.
"Ott lesz az a híd Moriarti!" "Ne bombázz a negatív hullámaiddal!"
Hogy elindultunk-e és hogy milyen volt, arról majd vasárnap, vagy hétfőn írok. Ezúttal fényképek is lesznek...
Régóta tervezem. Mindig közbejött valami. Még most sem biztos, mert szutyok időt mondanak a hétvégére.
De talán nekiindulunk végre. Nem sietünk, két nap alatt éppen elég lesz. 100-100 kilométer jut egy-egy napra, talán teljesíthető.
Illetve biztosan teljesíthető, de talán élvezhető is...
Költségkímélő túra lesz, direkt minimalizáljuk a kiadásokat.
A tervek szerint ma lemegyünk és ráhangolódunk. Balatonakarattyáról indulunk holnap reggel - ott van az egyik barátomnak nyaralója - és az északi parton első nap eltekerünk Keszthelyre.
Keszthelyre értünk jön egy barátom utánfutóval és elvisz minket a szüleimhez, akik nem messze laknak.
Vasárnap reggel visszavisz minket Keszthelyre és tovább az óramutató járásával ellenkezőleg megtesszük a maradék 104 kilométert a déli parton. Érkezés Akarattyára vasárnap délután, onnan fel Budapestre.
Ez a terv.
Ami már most látszik, hogy sokakat megijeszt a nagy víz. Vannak barátaim, akik állítólag sokat bringáznak, de mégsem mernek nekivágni. Mindenféle indokokkal eleve elutasították. Közbejött ez-az. Pedig jó régen tudható, hogy ezen a hétvégén lesz...
Aztán vannak, akik az utolsó napokban mondták le. Elfogyott az önbizalom...
Aztán egyiküknél megbetegedett a gyerek, így ő ma reggel mondta le. Ez az egy indok, amely számomra is elfogadható...
Maradtunk hát hárman. Ha igaz...
Ma reggel én is két centi vízben ébredtem és eléggé "húz a fejem", ez nálam a kezdődő láz jele. Nem érdekel, majd kitekerem magamból!
Az időjósok már napok óta azt mondogatják, hogy esni fog szombaton és vasárnap. A srácok már az esőkabátot emlegetik és azt, hogy esőben ők bizony feladják...
Én meg azt mondom, hogy az ember keményebb anyagból van annál, hogy az eső megakadályozza a tervei végrehajtásában.
Különben is: nem lesz eső. Szuper jó, kellemes őszi időnk lesz és nagyon jól fogjuk érezni magunkat.
"Ott lesz az a híd Moriarti!" "Ne bombázz a negatív hullámaiddal!"
Hogy elindultunk-e és hogy milyen volt, arról majd vasárnap, vagy hétfőn írok. Ezúttal fényképek is lesznek...
2009. október 8., csütörtök
Északi vasúti híd - felemás
Május 30-a óta újra lehet rajta közlekedni. Azóta senkinek nem tűnt fel? Vagy én vagyok túl érzékeny?
Szóval ma szépen lassan áttekertem az Északi összekötő vasúti hídon. Nagyon élveztem. Nem csupán azért, mert ma meleg rekord dőlt meg, hanem azért, mert tényleg jó lett. Kifejezetten élvezetes áttekerni rajta.
Kár, hogy tilos? Vagy mégsem? Az attól függ, melyik irányból érkezel. Ha Pestről jössz ugyanis, az Újpest Városkapu megállótól feltekeréskor egy motorkerékpárral behajtani tilos és egy osztott kerékpár-gyalogút vége tábla fogad.
Pest tehát szigorú. A motorosok nem hajthatnak fel a bringások pedig maximum 10-zel, mert ugye járdának minősül.
Az más kérdés, hogy a kerékpárút vége táblát valaki lefújta fekete festékkel, így alig felismerhető.
Aztán amikor az ember felteker, jönnek is szembe a motorosok ezerrel. Húzzák neki, mintha muszáj lenne... Az ember meg bosszankodik és nem érzi magát biztonságban. Pedig nincs okunk rá.
Mármint a bosszankodásra, ugyanis a motoros a budai oldalon nem követ el szabálytalanságot. Buda ugyanis puha és nincs kinn semmilyen tábla. Így aztán ha gondolod, és az autód elég kicsi, simán felhajthatsz azzal is. Autóssal ugyan nem találkoztam, de a motorosok igencsak kihasználják a helyzetet és nyomulnak át Pestre.
Na, nem mintha a tilalom ellenére Pest irányából nem jött volna senki...
De nem is ez a lényeg.
A lényeg az, hogy az egyik irányból lehet, a másikból nem? Hogy van ez? Valaki döntse már el és TARTASSA BE!
Szóval ma szépen lassan áttekertem az Északi összekötő vasúti hídon. Nagyon élveztem. Nem csupán azért, mert ma meleg rekord dőlt meg, hanem azért, mert tényleg jó lett. Kifejezetten élvezetes áttekerni rajta.
Kár, hogy tilos? Vagy mégsem? Az attól függ, melyik irányból érkezel. Ha Pestről jössz ugyanis, az Újpest Városkapu megállótól feltekeréskor egy motorkerékpárral behajtani tilos és egy osztott kerékpár-gyalogút vége tábla fogad.
Pest tehát szigorú. A motorosok nem hajthatnak fel a bringások pedig maximum 10-zel, mert ugye járdának minősül.
Az más kérdés, hogy a kerékpárút vége táblát valaki lefújta fekete festékkel, így alig felismerhető.
Aztán amikor az ember felteker, jönnek is szembe a motorosok ezerrel. Húzzák neki, mintha muszáj lenne... Az ember meg bosszankodik és nem érzi magát biztonságban. Pedig nincs okunk rá.
Mármint a bosszankodásra, ugyanis a motoros a budai oldalon nem követ el szabálytalanságot. Buda ugyanis puha és nincs kinn semmilyen tábla. Így aztán ha gondolod, és az autód elég kicsi, simán felhajthatsz azzal is. Autóssal ugyan nem találkoztam, de a motorosok igencsak kihasználják a helyzetet és nyomulnak át Pestre.
Na, nem mintha a tilalom ellenére Pest irányából nem jött volna senki...
De nem is ez a lényeg.
A lényeg az, hogy az egyik irányból lehet, a másikból nem? Hogy van ez? Valaki döntse már el és TARTASSA BE!
2009. október 5., hétfő
Ki korán kell
Early adopter. Angol kifejezés. Azokat jelöli, akik - idézem a wikit - korai alkalmazói egy terméknek, technológiának, irányzatnak, satöbbi. Így is emlegetik még: trendsetter, azaz ~irányzatalapító.
A kifejezés eredetileg Everett M. Rogers Diffusion of Innovations című művéből származik, amelyet 1962-ben írt meg. Nem tegnap volt...
Történelem lecke vége - megint nem magamtól vagyok okos, hanem idegen tollakkal ékeskedem - így nem untatlak vele benneteket.
A lényeg a felismerés. Hogy mi folyik itt.
Mert mi folyik itt? Tisztán látszik, hogy egy életstílus, a bringázás újra felfedezése van folyamatban. És ez nem könnyű. Úgy is mondhatnám, fájdalmas.
Mert minden kezdet nehéz, még az újrakezdés is.
Hasonlat: eleinte a mobiltelefon is kiváltság volt, kevesek engedhették meg maguknak. Aztán amikor elterjedt, egyszerűen nem volt kultúrája (sok mondjuk most sincs). De aztán szépen lassan kialakultak azok a szabályok - írt és íratlan -, amelyek elviselhetővé tették, hogy mára mindannyiunknak van saját mobilunk. Nem volt könnyű.
És az sem lesz könnyű, mire kialakul a bringás kultúra. De ki fog. Nem olyan gyorsan, mint a mobiltelefonos, de ki fog.
És a lényeg: TE, aki ide és más bringás oldalakra jársz, fogod kialakítani. Miért is? Írom:
Egyrészt, te régebben bringázol. A legtöbb történésen túl vagy már. Ütöttek el, vertek meg, estél nagyokat, aláztak meg a vonaton, vettek semmibe szinte mindenhol. Neked már nem nagyon lehet újat mutatni.
De TE TUDSZ újat mutatni annak, aki csak most kezdi.
Ismered az utakat, amerre jársz. Ismered a veszélyeket.
Tudod, hogyan öltözz. Olyan rutinod van, amit mások most fognak megszerezni.
A tudásod érték. Többnyire saját károdon tanultál. Sebeid vannak - néhol maradandóak -, amelyek emlékeztetnek arra, amire emlékezned kell.
TE VAGY A VÁROSI BRINGÁZÁS EARLY ADOPTERE. Akár tetszik, akár nem.
Te már tudod, vagy sejted, miről is szól ez.
Bizonyára feltűnt, hogy nem mindenki van ezzel így. A legtöbbjükre nem is szabad haragudnod ezért! Valahol el kell kezdeni, és szépen lassan ŐK IS rá fognak jönni arra, amire TE MÁR rájöttél.
De ők szerencsések, mert nem kell a saját kárukon rádöbbenniük.
HA SEGÍTESZ NEKIK.
Ha türelmes vagy. Ha nem vagy közönyös. Ha megtalálod a hangot. Ha van rá energiád. Ha nem mész el mellettük szó nélkül.
Nem ígérem, hogy könnyű lesz, de szép és hálás feladat. Sokszor találkozol majd értetlen arcokkal. Sokszor küldenek majd el. Sokszor gondolod majd azt, hogy semmi értelme.
De van!
Mert felelősséged van és magadnak is használsz azzal, ha segítesz a kezdőknek a gyorsabb eszmélésben.
Mert korán van még, de most kellesz!
Szerintem.
A kifejezés eredetileg Everett M. Rogers Diffusion of Innovations című művéből származik, amelyet 1962-ben írt meg. Nem tegnap volt...
Történelem lecke vége - megint nem magamtól vagyok okos, hanem idegen tollakkal ékeskedem - így nem untatlak vele benneteket.
A lényeg a felismerés. Hogy mi folyik itt.
Mert mi folyik itt? Tisztán látszik, hogy egy életstílus, a bringázás újra felfedezése van folyamatban. És ez nem könnyű. Úgy is mondhatnám, fájdalmas.
Mert minden kezdet nehéz, még az újrakezdés is.
Hasonlat: eleinte a mobiltelefon is kiváltság volt, kevesek engedhették meg maguknak. Aztán amikor elterjedt, egyszerűen nem volt kultúrája (sok mondjuk most sincs). De aztán szépen lassan kialakultak azok a szabályok - írt és íratlan -, amelyek elviselhetővé tették, hogy mára mindannyiunknak van saját mobilunk. Nem volt könnyű.
És az sem lesz könnyű, mire kialakul a bringás kultúra. De ki fog. Nem olyan gyorsan, mint a mobiltelefonos, de ki fog.
És a lényeg: TE, aki ide és más bringás oldalakra jársz, fogod kialakítani. Miért is? Írom:
Egyrészt, te régebben bringázol. A legtöbb történésen túl vagy már. Ütöttek el, vertek meg, estél nagyokat, aláztak meg a vonaton, vettek semmibe szinte mindenhol. Neked már nem nagyon lehet újat mutatni.
De TE TUDSZ újat mutatni annak, aki csak most kezdi.
Ismered az utakat, amerre jársz. Ismered a veszélyeket.
Tudod, hogyan öltözz. Olyan rutinod van, amit mások most fognak megszerezni.
A tudásod érték. Többnyire saját károdon tanultál. Sebeid vannak - néhol maradandóak -, amelyek emlékeztetnek arra, amire emlékezned kell.
TE VAGY A VÁROSI BRINGÁZÁS EARLY ADOPTERE. Akár tetszik, akár nem.
Te már tudod, vagy sejted, miről is szól ez.
Bizonyára feltűnt, hogy nem mindenki van ezzel így. A legtöbbjükre nem is szabad haragudnod ezért! Valahol el kell kezdeni, és szépen lassan ŐK IS rá fognak jönni arra, amire TE MÁR rájöttél.
De ők szerencsések, mert nem kell a saját kárukon rádöbbenniük.
HA SEGÍTESZ NEKIK.
Ha türelmes vagy. Ha nem vagy közönyös. Ha megtalálod a hangot. Ha van rá energiád. Ha nem mész el mellettük szó nélkül.
Nem ígérem, hogy könnyű lesz, de szép és hálás feladat. Sokszor találkozol majd értetlen arcokkal. Sokszor küldenek majd el. Sokszor gondolod majd azt, hogy semmi értelme.
De van!
Mert felelősséged van és magadnak is használsz azzal, ha segítesz a kezdőknek a gyorsabb eszmélésben.
Mert korán van még, de most kellesz!
Szerintem.
2009. október 4., vasárnap
Csillebérc: könnyed bringa-séta-bringa
Szombaton nem kis esemény zajlott Csillebércen, a volt úttörőtáborban. A természetet szerető emberek nem kis csoportja azért gyűlt ott össze, hogy GPS-szel mindenféle pontokat keressen meg, és eközben vagy 10-20 kilométert le is sétáljon. Voltak, akik családi kategóriában, gyerekekkel.
Csillebérc ugye a hegyekben van, erre enged utalni a nevében lévő "bérc" szócska. Nagyon szeretném azt mondani, hogy én magam bizony feltekertem volna, és a kis feleségemre fogni, miért is mentünk végül fogaskerekűvel, de nem leszek álszent. Eszemben sem volt feltekerni bringával, ugyanis szeretem a bringázást élvezni és addig nem jutottam még el, hogy élvezzek egy 2 órás masszív felfelé pedálozást maximum pulzus közelében.
Ennek ellenére elindultunk, és el is jutottunk a helyszínre.
A Kassák Lajos úton vadiúj bringaút van, de azért meg tudtam mutatni a szerelmemnek, hogy mit is állok ki reggelente, hiszen most is - mint mindig - 3 méterenként álltak az "elakadt" járművek. Nem értem meg, miért kell a bringaútra ráhúzódni? Az úttest nem elég széles?
Mindegy, elértünk a Lehel piacig. Innen e Gogol utcán a szintén vadiúj bringaúton le a rakpartra. Közben egy helyen vagy 5 méter mély építési gödör, alig korláttal körülkerítve. Addig nem nyugszanak, amíg bele nem esik valaki... Azon tűnődöm, hogy vajon tudják-e, hogy a 25 centiméternél mélyebb gödröket LÁBRÁCSOS KORLÁTTAL kell körülkeríteni... Nem teszik, az Újpest rakparton is úgy cserélik a villanyoszlopokat, hogy méteres gödrök tátonganak némi szalag mögött. Mondom: amíg bele nem esik valaki. Nem estünk bele...
A Margit hídon áttoltuk a bringát, majd a Budai Bringagyászról jobbra felkanyarodva felcammogtunk a Moszkva térig. Itt jutott eszembe, hogy pénzt kéne kivennem, és emlékeztem, hogy van egy automata a Fény utcai piacon. Már majdnem el is értem, amikor a biztonsági őr visszafordított, mondván nem lehet a biciklit behozni... Ekkor éppen 3 méterre voltam az automatától, és ezt mutattam is neki. Az volt a válasz, hogy van bringatároló. Hiába mondtam neki, hogy onnan lopják a bringákat leginkább, nem hatotta meg.
Megbeszéltük vele, hogy ő csak feladatot hajt végre - mindig ez a duma, e mögé bújik mindenki - és nem ő találta ki a szabályokat.
Megkértem, hogy jól figyeljen oda, hogy a főnökeinek átadhassa: "Legközelebb tiltsák ki a nyugdíjasok gurulós kocsiját is, mert annak is két kereke van! És egyébként adja át a főnökeinek, hogy köcsögök!" Az utóbbi mondatra nem volt szükség, de kicsúszott...
Tovább közlekedtünk a fogaskerekű felé, útközben átszaladt előttünk egy mókus. Ezt a mókust már többen említették, most nekem is szerencsém volt látni. Az előző szitu már ki is szállt a fejemből, jó hangulatban érkeztünk meg a fogaskerekűhöz.
Magyarország a látszatintézkedések hazája. A fogaskerekűn a bringások nem vesznek jegyet. Tény. A legtöbb bringásra igaz is. Én, aki évente 3-4 alkalommal utazom rajta, megengedem magamnak a luxust és veszek. A bringámnak is. De nem ez a lényeg: a bejáratnál ellenőrök állják el az utat és ha nem mutatod fel a jegyet - amely még nincs ugye lyukasztva, mert a lyukasztó a járművön van - akkor nem engednek be. Ha fel tudsz mutatni egy - illetve a bringának még egy - jegyet, beengednek. Nálam volt, mert a Margit híd alatt az aluljáróban vettem. Persze vehettem volna itt is, mert ennek érdekében a bejárathoz összetákoltak egy bódét, ahol jegyet is árulnak. Amit aztán senki nem ellenőriz. Én - eleve így érkeztem - likasztottam. A páromnak is és Bence barátomnak is, aki időközben utolért minket. Rajtunk kívül SENKI MÁS nem lyukasztott, pedig a kocsi tele volt. Gondolom bérletük volt a srácoknak, de akkor nem értem, miért álltak jeggyel a kézben a lyukasztó mellett egész úton... És azt sem értem, hogy miért kell fennhangon, olyan hangerővel beszélgetni, hogy mindenki hallja mennyibe került a bringa? És ha már 2500 USD-be került, akkor miért is nincs pénz a 300 forintos jegyre? Meg tudtam állni és nem szóltam be...
Felértünk és kitoltuk a bringát az állomásról.
Szerencsére Normafa előtt nem sokkal van egy ABC és az oldalában automata, így pénzünk és üccsink is lett.
A csillebérci táborba érve nekiálltam és leszereltem a bringákról mindent, ami mozdítható. Ezzel nagyjából 20 perc tellett el. A leszerelt cuccokat egy barátom kocsijába bezártuk, a maradékot egy erős korláthoz lakatoltuk. Így nem izgultam napközben, mi is lesz a bringákkal. Meg is voltak, amikor délután 5-kor visszaértünk a túrázásból.
Jól megizzadtunk napközben, így a felvett plusz pulcsi ellenére is fáztam az esti hidegben. Előre féltem, mi lesz majd lefelé, amikor repesztünk majd negyvennel az esti szélben. Szerencsére ahogy felültünk a bringákra, ki is melegedtünk. Az Istenhegyi úton alig volt forgalom, így ereszthettük neki. Kis feleségem most ment életében először negyvennel bringával, élvezte. Kipirult arccal érkeztünk meg a Déli pályaudvarhoz, ahonnan az alagút felé kerültünk. A Budai Bringagyászon a Margit hídig nagyon lassan elcsorogtunk, a hídon áttoltuk és közben beszélgettünk. Hazafelé még beugrottunk egy pizzáért, amely pont elfért a bringás táska tetején elhelyezett gumi leszorítók alatt.
Hazaérve gyors és forró fürdő mindkettőnknek, és úgy néz ki, nem fáztunk meg a hideg szél ellenére sem.
Jó kis nap volt ez, és ebben nagy szerepe volt a bringáknak. Azt hiszem a feleségem azért egy kis fertőzést csak elkapott, hiszen a szemében láttam: érti már, miért is szeretek én ennyire cangázni.
Csillebérc ugye a hegyekben van, erre enged utalni a nevében lévő "bérc" szócska. Nagyon szeretném azt mondani, hogy én magam bizony feltekertem volna, és a kis feleségemre fogni, miért is mentünk végül fogaskerekűvel, de nem leszek álszent. Eszemben sem volt feltekerni bringával, ugyanis szeretem a bringázást élvezni és addig nem jutottam még el, hogy élvezzek egy 2 órás masszív felfelé pedálozást maximum pulzus közelében.
Ennek ellenére elindultunk, és el is jutottunk a helyszínre.
A Kassák Lajos úton vadiúj bringaút van, de azért meg tudtam mutatni a szerelmemnek, hogy mit is állok ki reggelente, hiszen most is - mint mindig - 3 méterenként álltak az "elakadt" járművek. Nem értem meg, miért kell a bringaútra ráhúzódni? Az úttest nem elég széles?
Mindegy, elértünk a Lehel piacig. Innen e Gogol utcán a szintén vadiúj bringaúton le a rakpartra. Közben egy helyen vagy 5 méter mély építési gödör, alig korláttal körülkerítve. Addig nem nyugszanak, amíg bele nem esik valaki... Azon tűnődöm, hogy vajon tudják-e, hogy a 25 centiméternél mélyebb gödröket LÁBRÁCSOS KORLÁTTAL kell körülkeríteni... Nem teszik, az Újpest rakparton is úgy cserélik a villanyoszlopokat, hogy méteres gödrök tátonganak némi szalag mögött. Mondom: amíg bele nem esik valaki. Nem estünk bele...
A Margit hídon áttoltuk a bringát, majd a Budai Bringagyászról jobbra felkanyarodva felcammogtunk a Moszkva térig. Itt jutott eszembe, hogy pénzt kéne kivennem, és emlékeztem, hogy van egy automata a Fény utcai piacon. Már majdnem el is értem, amikor a biztonsági őr visszafordított, mondván nem lehet a biciklit behozni... Ekkor éppen 3 méterre voltam az automatától, és ezt mutattam is neki. Az volt a válasz, hogy van bringatároló. Hiába mondtam neki, hogy onnan lopják a bringákat leginkább, nem hatotta meg.
Megbeszéltük vele, hogy ő csak feladatot hajt végre - mindig ez a duma, e mögé bújik mindenki - és nem ő találta ki a szabályokat.
Megkértem, hogy jól figyeljen oda, hogy a főnökeinek átadhassa: "Legközelebb tiltsák ki a nyugdíjasok gurulós kocsiját is, mert annak is két kereke van! És egyébként adja át a főnökeinek, hogy köcsögök!" Az utóbbi mondatra nem volt szükség, de kicsúszott...
Tovább közlekedtünk a fogaskerekű felé, útközben átszaladt előttünk egy mókus. Ezt a mókust már többen említették, most nekem is szerencsém volt látni. Az előző szitu már ki is szállt a fejemből, jó hangulatban érkeztünk meg a fogaskerekűhöz.
Magyarország a látszatintézkedések hazája. A fogaskerekűn a bringások nem vesznek jegyet. Tény. A legtöbb bringásra igaz is. Én, aki évente 3-4 alkalommal utazom rajta, megengedem magamnak a luxust és veszek. A bringámnak is. De nem ez a lényeg: a bejáratnál ellenőrök állják el az utat és ha nem mutatod fel a jegyet - amely még nincs ugye lyukasztva, mert a lyukasztó a járművön van - akkor nem engednek be. Ha fel tudsz mutatni egy - illetve a bringának még egy - jegyet, beengednek. Nálam volt, mert a Margit híd alatt az aluljáróban vettem. Persze vehettem volna itt is, mert ennek érdekében a bejárathoz összetákoltak egy bódét, ahol jegyet is árulnak. Amit aztán senki nem ellenőriz. Én - eleve így érkeztem - likasztottam. A páromnak is és Bence barátomnak is, aki időközben utolért minket. Rajtunk kívül SENKI MÁS nem lyukasztott, pedig a kocsi tele volt. Gondolom bérletük volt a srácoknak, de akkor nem értem, miért álltak jeggyel a kézben a lyukasztó mellett egész úton... És azt sem értem, hogy miért kell fennhangon, olyan hangerővel beszélgetni, hogy mindenki hallja mennyibe került a bringa? És ha már 2500 USD-be került, akkor miért is nincs pénz a 300 forintos jegyre? Meg tudtam állni és nem szóltam be...
Felértünk és kitoltuk a bringát az állomásról.
Szerencsére Normafa előtt nem sokkal van egy ABC és az oldalában automata, így pénzünk és üccsink is lett.
A csillebérci táborba érve nekiálltam és leszereltem a bringákról mindent, ami mozdítható. Ezzel nagyjából 20 perc tellett el. A leszerelt cuccokat egy barátom kocsijába bezártuk, a maradékot egy erős korláthoz lakatoltuk. Így nem izgultam napközben, mi is lesz a bringákkal. Meg is voltak, amikor délután 5-kor visszaértünk a túrázásból.
Jól megizzadtunk napközben, így a felvett plusz pulcsi ellenére is fáztam az esti hidegben. Előre féltem, mi lesz majd lefelé, amikor repesztünk majd negyvennel az esti szélben. Szerencsére ahogy felültünk a bringákra, ki is melegedtünk. Az Istenhegyi úton alig volt forgalom, így ereszthettük neki. Kis feleségem most ment életében először negyvennel bringával, élvezte. Kipirult arccal érkeztünk meg a Déli pályaudvarhoz, ahonnan az alagút felé kerültünk. A Budai Bringagyászon a Margit hídig nagyon lassan elcsorogtunk, a hídon áttoltuk és közben beszélgettünk. Hazafelé még beugrottunk egy pizzáért, amely pont elfért a bringás táska tetején elhelyezett gumi leszorítók alatt.
Hazaérve gyors és forró fürdő mindkettőnknek, és úgy néz ki, nem fáztunk meg a hideg szél ellenére sem.
Jó kis nap volt ez, és ebben nagy szerepe volt a bringáknak. Azt hiszem a feleségem azért egy kis fertőzést csak elkapott, hiszen a szemében láttam: érti már, miért is szeretek én ennyire cangázni.
2009. október 2., péntek
Bringás jogsit!
Olvasgatva és videókat nézve azt veszem észre, hogy egyre inkább terjed az a nézet, hogy a bringásoknak nincs jogosítványuk.
Ha a bringázáshoz nem kell KRESZ vizsga, akkor ebből az következik, hogy nincs is?
Kérdezem: honnan veszik?
Abból, ahogyan egyesek közlekednek?
Nem mérvadó. Szelíden hadd emlékeztessek mindenkit egy tévéműsorra, amely nem is volt olyan régen és amelyen az ország - ha jól emléxem - több mint 90%-a megbukott KRESZ-ből. Ha valakinek van pontos adata, ne kíméljen!
Csak azért hozom fel, mert szerintem a kedves vezető viselkedéséből nem lehet arra következtetni, hogy nem vizsgázott, vagy egyszerűen nem hisz a KRESZ-ben (George Carlin, magyar hangja Galla Miklós).
A magam példáját hadd mondjam el:
15 éves korom óta van jogosítványom. Akkor tettem le a segédmotoros vizsgát, ez egy kis fehér lapocska, amely állati erővel vont jármű hajtására is jogosít. Lásd még: hajtási engedély.
Aztán 17 évesen lett autós jogosítványom, azaz "B" kategóriás. Hivatásos PÁV-val.
20 éves voltam, amikor - gépész hallgató koromban - letetették velem a teherautós vizsgát is, azaz a "C"-t, mondván, ha ilyenekkel foglalkozom, vezethessem is azokat.
22 éves voltam, amikor friss diplomásként egy autóalkatrész tároló raktárban lettem kisfőnök és egy beosztottam rádöntött vagy 300 kipufogócsövet egy másik kollégámra targoncával. Ennek következtében azonnal mindenkit beiskoláztak targoncás tanfolyamra, azóta van targoncás jogsim is.
A seregben szereztem harckocsivezetői jogosítványt, így T54, T72 harckocsikat jogosultan vezethetek (vannak ezek még?), de még BMP-re is kaptam jogosítványt, hátha a gépesített lövészekhez szipkáznak be háború esetén... Azt azért remélem, hogy ennek a három jogosítványomnak nem veszem hasznát soha, főleg nem Budapest utcáin...
Nagyapám a vasútnál dolgozott és nagyon ígérgette, hogy elvisz majd mozdonyozni. Sajnos a sors közbeszólt, de éppen 3 éve gyereknapon - mint nagy gyerek - nosztalgiából a Vasúttörténeti Parkban kipróbáltam néhány mozdonyt és a végén megajándékoztak egy tiszteletbeli mozdonyvezetői jogosítvánnyal.
Na, abbahagyom az ökörködést. Mindössze annyit szeretnék jelezni, hogy Nekem van jogosítványom, a közúti közlekedésre ezek közül HÁROM jogosít fel.
Ha szabálytalankodom, akkor az azért van, mert egyszerűen olyan vagyok, mint a legtöbb ember.
Arra azért kíváncsi vagyok, hogy a bringával közlekedők közül kinek van jogosítványa. Milyen az arány?
Szerintem megdöbbentő adatokat fogok prezentálni, amikor amolyan magánakcióban a jövő héten egy lámpánál végigkérdezem az összes bringást. Ez valószínűleg valahol a Budai Bringagyászon lesz.
Ha van kedved, valahol a város másik pontján tedd meg Te is! Annyit kérek, kérdezz végig legalább 100 embert és írd össze, ebből hánynak és milyen kategóriás jogsija van.
Az adatokat összesítjük és megírjuk itt. Csak mert kíváncsi vagyok, miről is beszélnek azok, akik a bringások vizsgáztatásáért kardoskodnak...
Ha a bringázáshoz nem kell KRESZ vizsga, akkor ebből az következik, hogy nincs is?
Kérdezem: honnan veszik?
Abból, ahogyan egyesek közlekednek?
Nem mérvadó. Szelíden hadd emlékeztessek mindenkit egy tévéműsorra, amely nem is volt olyan régen és amelyen az ország - ha jól emléxem - több mint 90%-a megbukott KRESZ-ből. Ha valakinek van pontos adata, ne kíméljen!
Csak azért hozom fel, mert szerintem a kedves vezető viselkedéséből nem lehet arra következtetni, hogy nem vizsgázott, vagy egyszerűen nem hisz a KRESZ-ben (George Carlin, magyar hangja Galla Miklós).
A magam példáját hadd mondjam el:
15 éves korom óta van jogosítványom. Akkor tettem le a segédmotoros vizsgát, ez egy kis fehér lapocska, amely állati erővel vont jármű hajtására is jogosít. Lásd még: hajtási engedély.
Aztán 17 évesen lett autós jogosítványom, azaz "B" kategóriás. Hivatásos PÁV-val.
20 éves voltam, amikor - gépész hallgató koromban - letetették velem a teherautós vizsgát is, azaz a "C"-t, mondván, ha ilyenekkel foglalkozom, vezethessem is azokat.
22 éves voltam, amikor friss diplomásként egy autóalkatrész tároló raktárban lettem kisfőnök és egy beosztottam rádöntött vagy 300 kipufogócsövet egy másik kollégámra targoncával. Ennek következtében azonnal mindenkit beiskoláztak targoncás tanfolyamra, azóta van targoncás jogsim is.
A seregben szereztem harckocsivezetői jogosítványt, így T54, T72 harckocsikat jogosultan vezethetek (vannak ezek még?), de még BMP-re is kaptam jogosítványt, hátha a gépesített lövészekhez szipkáznak be háború esetén... Azt azért remélem, hogy ennek a három jogosítványomnak nem veszem hasznát soha, főleg nem Budapest utcáin...
Nagyapám a vasútnál dolgozott és nagyon ígérgette, hogy elvisz majd mozdonyozni. Sajnos a sors közbeszólt, de éppen 3 éve gyereknapon - mint nagy gyerek - nosztalgiából a Vasúttörténeti Parkban kipróbáltam néhány mozdonyt és a végén megajándékoztak egy tiszteletbeli mozdonyvezetői jogosítvánnyal.
Na, abbahagyom az ökörködést. Mindössze annyit szeretnék jelezni, hogy Nekem van jogosítványom, a közúti közlekedésre ezek közül HÁROM jogosít fel.
Ha szabálytalankodom, akkor az azért van, mert egyszerűen olyan vagyok, mint a legtöbb ember.
Arra azért kíváncsi vagyok, hogy a bringával közlekedők közül kinek van jogosítványa. Milyen az arány?
Szerintem megdöbbentő adatokat fogok prezentálni, amikor amolyan magánakcióban a jövő héten egy lámpánál végigkérdezem az összes bringást. Ez valószínűleg valahol a Budai Bringagyászon lesz.
Ha van kedved, valahol a város másik pontján tedd meg Te is! Annyit kérek, kérdezz végig legalább 100 embert és írd össze, ebből hánynak és milyen kategóriás jogsija van.
Az adatokat összesítjük és megírjuk itt. Csak mert kíváncsi vagyok, miről is beszélnek azok, akik a bringások vizsgáztatásáért kardoskodnak...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)