2014. szeptember 26., péntek

Miért jó Kerékpárosklub tagnak lenni

Nem nagyon szoktam reklámozni semmit, főleg nem ingyen. Most sem szeretném reklámozni a Magyar Kerékpárosklubot, inkább csak elmesélek Nektek egy történetet, aminek pozitív vége lett.

Úgy esett, hogy a minap Budapesten bringáztam. Nem egy nagy dolog ez, évtizedek óta csinálom már. Konkrétan 1990-ben kezdtem, amikor egészen más viszonyok voltak ám Budapesten. Kemény idők jártak akkoriban a bringásokra. A rossz utak mellett, a kommunizmusból kiszabadult, szakad nyugati autókba átült, autós kultúrával nem rendelkező autósok között kellett lavíroznunk. Nem volt egy életbiztosítás, na!
A helyzet azóta sokat javult és én magam pedig olyan rutint szereztem - persze jó sok esés-kelés és baleset után - hogy mostanában nem jellemzőek a veszélyes helyzetek sem és balesetem sem volt már vagy 10 éve.

A hosszas bevezető után a lényeg:
Szóval a minap bringáztam Budapesten. A fekvő bringámmal, amely egyébként állati jó járgány, de más, mint egy szokványos bicikli. Nagyvárosokban nagyon kell hozzá a rutin és előre kell gondolkodni, hogy az ember kivédje a specialitásából fakadó kellemetlenségeket. Ilyen kellemetlenség az, hogy ezzel a bringával nem lehet padkázni, azaz az első kereket nem lehet megemelni, mert gyakorlatilag rajta ülsz. Így aztán jobb, ha az ember olyan utat választ, ahol nem kell padkázni. A kerékpárutak nagy része kilőve, mert ezeket sajnos többnyire járdákból alakították át és arra nem nagyon figyeltek, hogy - főleg az útkereszteződéseknél - a szintkülönbségeket megszüntessék. Sok helyen semmilyen megoldás nincs, de még a megoldott helyeken is megmarad egy olyan zökkenő, amit a sima prosztatabringával észre sem veszel, mi pedig, a fekvő bringások a fogtömésünket keressük, akkorát zökken a reku.
Na, ezért aztán ha tehetem, a bringautak helyett csendes utcákat választok és ezeken, az úttesten közlekedek. Na, nem mintha itt rózsás lenne a helyzet, csak nem annyira rossz.

Így volt most is. A misszió az volt, hogy az Örsről eljussak a Nyugatiba. Ezt normál bringával kerékpárúton egyszerű megoldani. Én azt gondoltam, hogy majd a zuglói kertvárosban, kis utcákon közlekedek és valahol átmegyek a Hungárián. Nem részletezem, mert csak annyi a lényeg, hogy valahogy a Mexikói útra keveredtem. Az Erzsébet királyné kereszteződésénél, ahol az az agancsos étterem van, amiben annyit ehetsz, amennyi beléd fér, szóval pont az étterem előtt fel volt bontva az út. Ez persze nem baj, de itt valahogy a zebrát marták fel és ezért hosszirányú rések voltak az úton. A gödrökben pedig sóder.

Ezen csúsztam én meg. Nem estem el, letettem a lábamat, de a kezem valahogy lecsúszott a kormányról, így fékezni nem nagyon tudtam. Így találkoztam az út szélén parkoló Volvo hátuljával, pontosabban a hátsó kerék mögötti sárvédővel. A rekun ugyebár elől van a pedál és a fogaskerék, ezzel sikerült lenyúznom az autó festékét és kicsit be is horpasztani.

Oké, hogy az autó öreg, de alsó hangon csináltam benne minimum 20 E HUF kárt. Mit lehet ilyenkor tenni? Az ember felpattan a bringára és elhúz. Úgysincs rendszám, még ha látta is valaki, akkor sem tudnak beazonosítani...

Talán az emberek egy része - remélem, hogy kisebb része - így is tesz. De számomra a becsület és a tiszta lelkiismeret ennél többet ér. Úgyhogy szépen leszálltam és elkezdtem keresni a tulajdonost. A bámészkodók mondták is, hogy a tulaj a fent említett étteremben dolgozik és két perc múlva már jött is kifelé.

A körülményekhez képest nagyon higgadtan viselkedett. Én biztosan kiakadtam volna, ha valaki lezúzza az autómat, de Ő nem volt kiakadva. Megbeszéltük, hogy mi legyen.

És itt jön a nagyon lényeg: nekem eszembe jutott, hogy a kerékpáros klub tagsághoz mintha járna biztosítás is. Telefonszámot cseréltünk azzal, hogy körüljárom az ügyet és felhívom. Így is lett.

Szóval a kerékpárosklub tagsági díjban (ami évi 7000 HUF körüli összeg) van biztosítás is, és ami a lényeg, hogy felelősségbiztosítás is. Azaz, ha te okozol balesetet, akkor is fizet a biztosító. Semmit nem kell csinálni, csak kitölteni a baleseteknél szokásos baleseti bejelentő adatlapot, amelynél a felelősségbiztosító rovatba azt kell beírni, hogy UNIQA kerékpárosklub biztosítás. Én odaírtam még a tagsági számomat is. És ennyi.

A kitöltött adatlapot személyesen is be lehet vinni, de bescannelve is el lehet küldeni az UNIQA biztosítónak. Ezt tettem. Ezen kívül semmi dolgom nem volt. Felhívtak, hogy tényleg volt-e ez a baleset én pedig mondtam, hogy tényleg. És ezzel vége is.

Ha nem vagyok kerékpárosklub tag, fizethettem volna én ki a javíttatást, amely egyébként 61.000,- forint lett végül. Ennyit fizetett ki a biztosító a Volvo tulajdonosának.

Na, ezért (is) jó kerékpárosklub tagnak lenni. 
(Most már el merem mesélni a feleségemnek is az esetet, akit eddig nem akartam ezzel idegesíteni...)

Röviden tehát a Magyar Kerékpárosklubnak köszönhetően lett a balesetnek pozitív vége és ezért nagyon hálás vagyok.

2014. szeptember 19., péntek

Ingyen utazhatsz a vonaton és a bringád is

2014.09.22-én, azaz hétfőn, az autómentes napon egy autó forgalmijának felmutatásával ingyen utazhatsz a vonaton és a biciklidnek pedig ingyen válthatsz bringajegyet.
Az ingyenes bringajegy amúgy már 16-a óta kiváltható, egészen 22-éig.

Azaz hétvégén például lehet egy jót bringázni és ha valahol megunod, felülhetsz a vonatra. Én ezt szoktam csinálni eleve. Hétfőn pedig minden kedvezmény egyszerre él.
De miért írom ezeket?
Mert 22-én ingyen kipróbálhatod, milyen vonat+bringa kombinációval megoldani az életedet.
Mi így csináljuk és ha érdekel, hogy miért szeretjük, most még pénzedbe sem kerül.
Vagy ha szeretnél egy jót bringázni, hétfőn megteheted akár azt is, hogy vonattal elviteted magadat valahová, ott bringázol egyet, majd hazaviteted magadat. Vagy ennek különböző variációit.
És tegyük ide azt is, hogy a MÁV-ra lehet mondani sok rosszat és többnyire meg is érdemlik, de ez a kezdeményezés most szuper! Le a kalappal!
Nagyon kíváncsi leszek rá, hogy mi lesz hétfőn a vonatokon. Eljutott-e mindez az emberekhez és lesznek-e páran, akik élnek a lehetőséggel?
Ha kipróbálod, mindenképpen csinálj fényképeket és szívesen írok róla egy blogot, amiben a fényképeidet is szívesen közzé teszem.
Hajrá!

2014. szeptember 8., hétfő

Monoblokk csere, avagy amikor nincs értelme barkácsolni

Amolyan kétkezi, minden iránt érdeklődő emberként egy csomó dolgot képes vagyok magam is megoldani. Biciklit például csukott szemmel szerelek (vagy tök sötétben, zuhogó esőben, országút szélén, ilyesmi...). De vannak olyan esetek, amikor nem éri meg barkácsolni.

A minap kilazult a reku (fekvőbringa) hajtóművében valami és ettől a hajtókarok elkezdtek lötyögni. Határozott kottyanás volt érezhető minden tekerésnél. Persze mikor lazuljon le, ha nem éppen egy túra első részén... Így kénytelen voltam végigtekerni így a Pilisi tekerőt. Próbáltam kímélni a bringát, ami persze lehetetlen.

Hazaérve a Józsival, a szomszédommal megnézegettük, hogy mi is lehet a baj és azt láttuk, hogy a monoblokkban történt valami.
Nekiálljunk megcsinálni? Próbálkoztunk, de hamar rájöttünk, hogy nincs értelme. A monoblokk kihajtásához kihajtó szerszámra van szükség, ami nekem nincs.
Sőt, a hajtókar levételéhez is szerszám kell, ami nekem megint csak nincs.

Így inkább szervizbe vittem.
A szerviz 10.00-kor nyitott, előzetesen leegyeztettem e-mailben, hogy jövök. (Megjegyzem, hogy az egyetlen szerviz ez Budapesten, ahonnan még sosem küldtek el és most is írtak azonnal, azaz reggel 6.50-kor, hogy jöjjek csak, megoldják a problémámat... na, ilyen hely a BigBike). Nyitásra ott is voltam.
Mivel a srácokkal régóta nagyon jóban vagyunk (nem nehéz, mert jó fejek mindannyian), megengedték, hogy lemenjek velük a "barlangjukba" és nézzem, amint varázsolnak.

Természetesen volt nekik mindenhez speciális kulcs, így nagyjából fél óra alatt hajtókarok le, monoblokk ki, új monoblokk be, hajtókarok fel és készen is voltunk.

És ha már ott voltam, megnézték a fogaskerekeimet és a láncomat is. Szerintük a telet még kihúzom ezekkel (kár a sárba, sós hólébe az új lánc és fogaskerék), aztán tavaszra majd újítunk.


Összegezve tehát szívhattam volna odahaza, leverhettem volna a kezemet ezerszer, szétcseszhettem volna a monoblokk körmeit, hogy aztán már speciális szerszámmal se lehessen kivenni. És tökig olajos lehettem volna mindettől és még akkor is csak ott tartottam volna, hogy ki van szerelve a rossz monoblokk és helyette kell egy jó, amit meg kell venni, be kell szerelni, mégpedig szakszerűen.

Ehelyett 1500 forintért megvolt minden (nameg a Shimano monoblokk ára ami 3000 HUF).
Én azt mondom, 1500 forint az az összeg, amiért nem állunk neki buherálni, hanem rábízzuk a profikra...

2014. augusztus 24., vasárnap

Tekeredik, csavarodik és mégsem dezoxiribonukleinsav...

Vettem ugyebár ez a fekvőbringát. Használtan és jó áron.
A használt dolgok vásárlásánál van egy olyan faktor, hogy tudomásul kell venni: lesz mit rajta csinálni.
Ezt elfogadtam és ennek fényében semmi negatív hang nincs az alábbi bejegyzésben. Csupán sztorizgatok.

Szóval, a bringa lánca ugyebár hosszú, ezért két csőben fut. A felsőben jön előre, ez a húzott ág és az alsóban megy hátra, ez a terheletlen, vagy pihenő ág.
A húzott ág csöve vékonyabb, a pihenő ág csövét viszont az előző tulajdonos javította, maga rakott be egy vastagabb, elektromos szerelésekhez használatos csövet. Tökéletesen megfelel a célnak.
Miért írom ezeket: Lassan kiderül...
Szóval Attila barátom, akitől a fekvőbringás fertőzést elkaptam, úgy indul a bringájával, hogy a pedált beállítja a megfelelő helyzetbe és a lábával nyom egy erőset és már megy is. Ehhez a pedált hátra kell tekernie.
Én is ezt próbáltam csinálni, de a pedált hátra tekerve a lánc lejjebb ugrott egy fokozatot, azaz a váltónál valami nem volt rendben. Gondoltam én, hogy ez nem normális, mert az ilyen váltós bringáknál simán lehet hátrafelé tekerni, semmi baj nincs belőle.
Nálam nem, mert a bringa leváltott egyet-kettőt és indulásnál meg próbált visszatérni a beállított helyzetbe, éktelen recsegés-ropogás közepette.
De mitől vált le?
Töprengtem ezen és arra jutottam, hogy a láncvezető cső feszíti kifelé a láncot és ezért.
Így a láncvezető, alsó csőből levágtam annyit, hogy még a hátsó kerék felnijéig érjen. Aztán később még többet, mert felesleges túl hosszan csőben vezetni a láncot.

Semmi változás.
Állítgattam a váltót, semmi változás.
Olajoztam, semmi...
Aztán ma, ahogy nézegetem a láncot, azt vettem észre, hogy mintha tekeredne. Azaz, mielőtt a csőbe belemegy, már nem vízszintes, hanem srévizavé áll. Azaz átlósan, keresztben.
De mitől?
Gondoltam, hogy hátha vájatot csinált már a csőben és ez a vájat nem engedi befordulni rendesen.
De ahogy a csövet tekergettem, a lánc nem tekeredett, azaz a csőben semmi hiba nem volt.
Amúgy is, a cső majdnem új, nem lehetett ideje így bekopni.
Akkor mi van???
Gondolkodtam és ahogy lenni szokott, megvilágosodtam:
Vettem egy alkoholos filcet és befestettem vele a lánc felém eső oldalán pár szemet. Aztán a pedált hátra tekerve figyeltem, hogy mikor bukkannak ki a túloldalon.
Semmikor.
Illetve a láncot teljesen körbetekerve kétszer jelent meg újra a jelölés az én felemen.
Úgyhogy most lassabban tekerve néztem a túloldalt és lám, ott a jelölés.
Azaz a csőben a lánc tett egy 180 fokos fordulatot.
Aki rátette a csövet, amikor szétszedte a láncot, aztán áteresztette a csövön, nem figyelt oda, hogy a lánc ne tekeredjen meg. Megtekeredett. A túloldalon meg összerakták a szemet, fordítva.
Így a szerencsétlen lánc nem tudott mit tenni, a csőben tett egy fordulatot. Az első fogaskeréknél is feszült és a váltóra érkezve, a terelőkeréknél is.
És ezért váltogatott le a bringa, ha hátrafelé tekertem a pedált.
Józsi barátom, aki egyben a szomszédom és nincs a szótárában a "nem" szó, most is segített és egy pontozóval és egy 100-as szeggel szétütöttük a láncot, majd a csavart kivéve raktuk össze újra.

Az eredmény?
Hihetetlen!
Már mentem ezzel a bringával úgy 300 kilométert és egészen hozzászoktam, hogy a lánc surrog, de mint az állat a csövekben. Azt gondoltam, ez a normális.
Aztán ahhoz is hozzászoktam, hogy a váltó hangos, azaz zörög.
Most meg?
Néma csend.
Egy diszkrét súrlódási hang hallható csak a felső csőből, mert a húzott ágon ugyebár feszül a lánc és törvényszerűen súrlódik a nem tökéletesen egyenes csőben. De ez is szinte alig.
Alul meg?
Síri csend és hullaszag.
És a pedált nyugodtan tekehetem hátra, nem vált semerre a váltó.
Doxa.

A hajtáslánc csendes és megbízható lett.
Szóval a nagy tapasztalat:
Egy rekumbens bringánál sosem tudhatod, hogy mi történik a vezető csövek belsejében, úgyhogy GYANAKODJ!

2014. augusztus 18., hétfő

Feküdj!!!

"Öreg vagyok, napról napra gyengülök..."
Amikor az ember 42 éves, akkor 42 éves. Hiába vagy fejben még 24, a tested már jelez. A fiatalokra jellemző, maximum 1 hetes betegségeket felváltják az elhúzódó bajok. Derékfájás, kéz- és vállfájdalmak. És a 35 feletti férfiak 50%-ánál a prosztata is rendetlenkedik néha.
Összefoglalva: minden az ellen szól, hogy mozogj. Mert mozogni fáj.
De akkor mi lesz? Megállunk és elkezdjük növeszteni a sörhasat? Szépen lassan hízunk és elfogadjuk, hogy ez így helyes? Beszerzünk a betegségeink mellé egy cukorbetegséget is? Tovább terheljük az izületeinket és így egyre jobban fáj a mozgás? És végül már nem lesz kiút a malac életformából?
Valahol az ember azt mondja, hogy NEM! ELÉG!
És mindenki a maga képességeinek megfelelően tesz ez ellen a folyamat ellen.
Én magam régóta bringázom. Már régen 140 kilósnak kellene lennem, ha a genetikát figyelem, de nem lettem. Igaz, csúcsidőszakban voltam már 104, de mostanság már 8-assal kezdődik a tömegem. Nyolcvan valamennyi.
És ez jó. Ha meglesz a 82, amit kitűztem célnak, akkor majd szólok.
Addig is a bringázásról annyit, hogy rövid távokon megoldom én hagyományos biciklivel a dolgaimat, de ezt nem tekintem sportnak. Igaz, az ember mozog, de inkább közlekedés ez, mint sport.
De mi van a hosszabb távokkal? Mi van, ha 50 felett szeretnék tekerni?
Ezt is megoldottam, van nekem jó KTM bringám. Van is benne vagy 100 ezres már, de még mindig Doxa. Na, ezzel már 7-szer kerültem Balatont és sok hosszú bringázáson túl vagyunk már.
De mostanában fájogat a kezem. Az alkarom alapból fáj május óta, azaz 3 hónapja. A vállam is szokott fájni, de ez szerencsére csak hosszabb távokon jön elő. A csuklóm is fájogat néha. Mindez a támaszkodástól van. Akárhogy állítod be a biciklit, támaszkodni mindig kell. És az fáj.
A prosztatámmal 2004-ben kezdődtek a bajok és teljesen meggyógyultam, de biztosan nem tesz neki jót a sok nyeregben ülés. A doki anno azt mondta, hogy ne biciklizzem, de erre azt válaszoltam neki, hogy vágják le előbb a lábamat...
De akkor mi is a megoldás?
Feküdj!
Azaz a rekumbens bringa. Nincs nyereg, a prosztata nyugszik. Nem kell támaszkodni, így a kéz sem fáj. És nem mellesleg a légellenállás annyira kicsi, hogy átlag 10 km-rel többet lehet vele menni, mint ugyanazon a szakaszon a normál bringámmal.
A rekumbens bringa drága mulatság. Ha rákeresel, azt fogod látni, hogy 600 ezres körül vannak újak. Na, 600 ezrest akkor sem adnék bicikliért, ha lenne 600 ezresem ami nem kell éppen sehová.
Ilyen az én életemben nem lesz soha.
De használtban egész jókat lehet venni egy normál bringa áráért.
Én elmentem egészen Bajára, de megérte.

Igaz, a fényképek alapján egy másikat néztem ki, de végül ez lett belőle.
Este hat körül értünk haza a bringával, naná, hogy ki kellett próbálni. Nagyon féltem tőle, hogy fogok vele boldogulni, de szerencsére jó érzékem van a bringázáshoz, így gyakorlatilag 10 perc alatt tanultam meg vele menni. Gyorsan tettem rá egy lámpát és el is indultam Nagymarosra. Útközben videóztam is, itt nézheted meg:
Ahogyan a videóban is mondtam, a legnagyobb örömöm az, hogy nem kellett vele napokat bajlódjak, hanem egyből ment. Nagymaros 13 kilométer, oda vissza összesen olyan 30-at mentem. Elég is volt elsőre. (A fotó vacak, egy srácot kértem meg rá és nem volt vénája a fotózáshoz...)

A legfőbb tapasztalat, hogy fekvő bringán fel kell öltözni nyakig, mert nagyon fúj a szél és kihűl az ember bele. Hazaérve gyorsan bekötöttem az agydinamót (működik rendesen) és rá egy bazierős lámpát. Kipróbáltam, nappali fényt csinál. Ráhekkeltem gyorsan kisebb táskákat, hogy legyen hová eldugni ezt-azt.
Volt egy kósza gondolatom, hogy ma már ezzel megyek dolgozni, de ez a 75 kilométer második napon még sok lett volna. Úgyhogy szoktatom még magamat és majd csütörtökön megyek vele. Az oda-vissza 150 kilométer lesz, ami már méltó egy rekumbens biciklihez.
A tapasztalataimat majd leírom és teszek fel képeket, de tegnap este már nem volt energiám fotózgatni.


2014. május 28., szerda

Eltávolíthatatlanul

Már régóta nézegetem ezt az emlékművet, amit az élet emelt a városi bringásoknak. Valahogy soha nem volt időm megállni és lefényképezni. Tegnapig.
Tegnap ugyanis gyorsan lekaptam.
Miért tetszik annyira?
Mert a maga egyszerűségével kifejezi, mi is zajlik Budapesten, és egyébként az országban.

Akár tetszik, akár nem, a kerékpározás beépült Budapest közlekedésébe. Eltávolíthatatlanul ott vagyunk és egyre inkább ott is leszünk.
Lehet lázítani, lehet félelmet kelteni a bringázás ellen, de akkor is, észrevehetően növexik a bringások száma.
És ez így van jól.
Ezt az aszfaltba kövült bringaláncot pedig tényleg emlékművé kellene nyilvánítani, míg valakinek eszébe nem jut kivésni onnan.
Nekem mindig feldobja a napomat, ha a Nyugatinál járok.
Sőt, lehet, hogy kellene még néhány ilyen. Nem olyan nehéz létrehozni, csak egy forró napon le kell tenni az aszfaltra a láncot és az autók majd szépen beletapossák.
Akár mozgalom is lehetne belőle, hiszen elhasznált lánc az akad mindenhol...

2014. május 5., hétfő

Balatonkör 2014. visziklivel elsőként

Hosszas előkészületek után és számos negatív előjel ellenére (például a telefonom kijelzője eltört keresztben, így át kellett költözzek egy teszt-telefonra, így a fényképek nagy része azzal készült, amiért előre elnézést kérek!) 2014.05.02-án délben elindultam a Balatonra. Úgy döntöttem, vonattal megyek és ezen döntésem mellett meg is maradtam. Ugyanis vonattal én ingyen utazom, mert van Startklub Bonus kártyám a MÁV-nál. A bringa 420 forintért utazik, mert van Balaton kerékpárjegy a MÁV-nál. 

Így nekem lejutni Szobról Siófokra 420 forintomba kerül bringástul (meg egyébként bárhonnan a Balatonra). Ez tetszett, bár sejtettem, hogy a MÁV ahogyan nem tudja megoldani a leghétköznapibb dolgokat sem, úgy nem fogja megoldani a Balatonkör biciklis biztosítását sem. Ezzel szemben a szobi állomáson kellemes meglepetésként ért, hogy péntek ellenére a hétvégékre jellemző alacsony padlós Flirt kocsi fogadott, amibe beszállni azért egy ekkora bringával egészen más érzés ám...
Így az utazás első része kellemes volt, alig 58 perc múlva kényelmesen kigurultam a kocsiból a Nyugatiban. Kryx barátommal itt beszéltünk meg találkozót és innen kerekeztünk át a Délibe, ahonnan a vonat Siófokra indult. Szobon gyönyörű verőfényes napsütés volt, Pesten még sütött a nap, de már gyűltek a viharfelhők délnyugat felől. Azért megázás nélkül, a vonat indulása előtt 1 órával kiértünk a Délibe és kényelmesen felcuccoltunk a termes kerékpárkocsiba.
Voltunk azért páran, de a többiek Balatonföldvárig mentek és Siófokon segítettek lekászálódnunk, ami már nem volt olyan egyszerű, mert ezeken a régi kocsikon alig másfél méter magasan van a padló. Azért baleset nélkül sikerült és szépen elgurultunk házigazdánk házáig, aki már öt éve minden évben ellát minket mindenféle jóval. Idén szerzett egy dobozos autót is, így reggel ezzel indultunk Földvárra, a 06.00 órakor kezdődő XV. Balatonkörre. A startról nincs fényképem, de utólag majd pótolom ezt a hiányosságot, de egyelőre a rendezők még nem tették fel a képeket az idei túráról. Az első saját képünk az első pihenőből van, Balatonkeneséről.
Eddigre már egyszer jól megáztunk és mindenünk csupa víz volt, de itt még volt egy száraz pulcsim a zsákban. Másodszor Balatonakali előtt áztunk meg, de addigra már belülről is csupa nedvesség volt mindenki. Ezzel mindaddig nincs baj, amíg az ember nem áll meg. Ahogy megállsz, 2 perc múlva már fázol is. Mégsem sikerült összefáznom, bár estére kicsit már éreztem a torkomat. De ne szaladjunk ennyire előre. A Balatonkörről készített útvonalmentésem a Sportypal-on megtekinthető, ide kattintva. Sajnos a blogger felülete mostanában nem engedi a Sportypal térképek beillesztését, de azért az útvonalat jól lehet elemezgetni, ha a linkre kattintasz.
Az látszik belőle, hogy alig voltam lassabb idén a dobozossal, mint tavaly a sima bringával. Pedig idén viharos szél volt ám.
És a SportyPal ott is hibázik, hogy nem veszi figyelembe a bringa súlyát. Ami az esetemben úgy 40 kiló, azaz olyan, mintha egy 10-12 éves gyereket vittem volna végig a csomagtartón, vagy mintha 130 kilós lennék. Ennek ellenére végigmentem vele és egy helyen majdnem ötvenre felgyorsultam. Az átlagsebességbe beleszámítja a szoftver a pihenőket is, így valójában 25 körüli haladási sebességekkel mentünk. Visziklivel. Nem mindegy ám...
De ez persze nem nagyon izgat, én tudom, hogy kevesen lettek volna képesek végigcsinálni ezt a túrát ezzel a bringával. Főleg azért, mert fel kell ám nyomni az emelkedőkre is. Ha jól tudom, eddig még senki nem ment végig a Balatonkörön előttem cargobike-kal, azaz visziklivel. És kíváncsi leszek, hogy valaki kap-e kedvet...
Mivel az ázottság állandósult, le sem vettem már az esőkabátot a túra végéig, így alatta tiszta víz voltam ugyan, de legalább meleg volt. Ahogy a sisak alatt is, amit CSAK azért és csak akkor hordok, ha esik, amikor esik. A buta németek úgy csinálták meg a bringás esőkabátomat, hogy nincs rajta csukja, hanem a bringás sisakra húzható egy esővédő. Ez alatt viszont megint csak jó meleg van és nem esik be az eső. Bár Római katolikusnak kereszteltek, de azért többször sisakban és sapkában ettem a túra alatt, mert nem akartam jobban szétázni, nameg megfagyni sem.
Holtpont kétszer is volt, először a szokásos helyen Gyenesdiás előtt, mert itt nagyon messze van a pihenő. Ráadásul Tomaj előtt Badacsonyörsnél volt egy defektem is, amit megszereltem ugyan, de jó nagy késéssel érkeztem a tomaji pihenőbe, ahol igazán pihenni sem tudtam. Így vágtam neki Gyenesdiásnak, ami normál bringával és jó időben is kihívás, hát még így. Azért megvolt, de idén nem ettünk fagyit, csak ültünk a vizes fűben és nyámmogtuk a szendvicseinket.
Érdekesség, hogy az úton elfogyasztottam 3,5 liter Vitalade izotóniás italt és még András is adott nekem a saját varázsitalából. Így összesen megihattam a vízzel együtt úgy 8 liter folyadékot és finoman fogalmazva csak annyit, hogy vécén egyszer voltam, a többi a pórusaimon távozott. Na ezért voltam vizes az esőkabát alatt is.
Gyenesdiás után megsegített minket az időjárás és kellemes hátszelünk volt nagyjából Balatonfenyvesig. Itt viszont jött a böjt, mert először csak féloldalról fújta ki a lelket belőlünk a szél, aztán masszívan elölről támadott. Túratársaim közül Ágit - aki biciklivel együtt lehet 50 kiló - többször méterekkel arrébb rakta a szél, és csodálom, hogy nem esett el egyszer sem. Engem is taszigált a szél, pedig én biciklivel együtt 140 kiló lehettem. Úgyhogy ezt a pici lányt is megilleti a tisztelet és s csodálat!
Nameg András és Kryx barátaimat is, akik nélkül nem sikerült volna az egész. Ők ugyanis mindig megvártak és igazi csapat módjára segítettek tovább akkor is, amikor már ők maguk is ki voltak készülve. Kryx-nek hirtelen magas láza lett, amit a mentőautóból kért gyógyszer levitt ugyan kicsit, de így is vagy 70 kilométert lázasan tekert végig. Andrásnak a térde készült ki, de erre meg szerencsére feltalálták a Cataflam-ot, amiből nálam mindig van egy levéllel. A végére azért kikészültünk ám rendesen, a Fonyódi pihenőben hiába volt forró a tea, úgy fújt a szél, hogy majdnem odafagytunk a padra. Itt volt az igazi holtpont. El is indultunk kicsit a mezőny elé, akik aztán utol is értek valahol Balatonboglárnál. Az utolsó bevárásnál összeállt a mezőny, de nagyon örültünk már a földvári platánsornak, ahol a befutó volt.
A teljes táv nem lett 206 kilométer, de nem is érdekes. Nem adtuk fel és ez a lényeg. Még akkor sem, ha sokszor embertelen körülmények voltak és igazából le kellett volna fújni az egész túrát. Csak hát mit csináltak volna ennyi emberrel? Végül is beértünk és ez a lényeg, bár akár vizes volt, akár nem én a reggeli pulóveremet felvettem az esőkabátra felülre, hátha melegen tart.
A végén forró gulyásleves fogadott és miközben ettem, egy gyors interjút is adtam valami tévéstábnak, akikből csak egy nagyon erős lámpát láttam meg egy mikrofont, amit a gulyásleves meg a szám közé próbáltak betuszkolni több-kevesebb sikerrel. Attila barátom, a vendéglátónk kijött elénk a dobozos autóval és hozott száraz ruhákat, így már abban néztük végig, ahogy valaki más megnyeri a nyereménybringát, ami nekem persze nem is kellett volna, hiszen biciklit csak az osztrákok gyártanak KTM márkanéven, a többi csak papírmasé. Nameg Máté, aki a visziliket csinálja. ;)
Hazaérve gyors és forró zuhany, majd beájulás az ágyba. Éjjel azon gondolkodtam, hogy volt-e valami negatívum a túra alatt a rossz időt kivéve. Arra kellett jussak, hogy SEMMI. A szervezés és a résztvevők is rendben voltak és még a "Némmá, teszkóskocsival megy a csávó" meg a "beülhetekelviszel", meg a "sörtménemhoztá" típusú beszólásokon is csak röhögtem magamban. A teszkózóknak annyit, hogy toljatok végig egy teszkós bevásárlókocsit 206 kilométeren, aztán majd beszéljük meg! A beülhetekelviszel témáról az jutott eszembe, hogy talán ha maga a köztársasági elnök kér térden állva Fonyódnál, hogy azonnal lovaggá ütnek, ha elviszem, akkor sem vettem volna fel. A sörös ötlet meg nem is rossz, jövőre lehet, hogy megjátszom és mozgó büfékocsit alakítok, persze ingyen, hogy a visziklizést népszerűsítsem... 
Másnap a 11 órás vonattal akartunk volna felmenni Budapestre, de természetesen Siófokon esélyünk sem volt felnyomakodni rá. Mivel a két órával későbbire, majd a négy órával későbbire, sőt a késő estire is ugyanennyi esélyünk lett volna feljutni - azaz semmi -, Attila a dobozos autóval felhozott minket Budapestre, amiért (is) örök hálával tartozunk neki. A kétórási vonattal el is tudtam indulni a Nyugatiból, amely szerencsémre megint alacsony padlós volt, és csendes, és tiszta és szép.
Már itt éreztem, hogy hazaértem, ez Európa. A Balatonon közlekedő szutykok sehol sincsenek a mi jó kis vonatainkhoz képest. A Dunakanyarban ráadásul gyönyörű napsütés fogadott és amikor leszálltam a házunk előtt a nyeregből azt gondoltam, hogy soha életemben nem voltam még ilyen erős. Sem a lábam, sem a lelkem, sem az akaratom. És ez egy nagyon jó végszó egy ilyen kemény túra után, ami nem ölt meg, csak megerősített.
(Ahogy felkerülnek a hivatalos képek, a bejegyzést kiegészítem. Érdemes lesz néha visszanézni rá...)

2014. április 26., szombat

Dobozosból kosaras

Igazán nagyon nem zavart ám engem a doboz és normál használat mellett még évtizedekig elközlekedtem volna vele, de már csak egy hét és Balatont kerülünk a Bakfissal. És ettől parázok. Helyesebben attól parázok, hogy szembe szél esetén meg fogok degleni. Mert egy dobozos bringának van ám légellenállása.
Szóval ezen okból kifolyólag már régen elhatároztam, hogy ha tehetem, a dobozt lecserélem egy kosárra. Mert a kosárnak nincs légellenállása. De honnan lesz kosaram, mármint ekkora kosaram? Több barátom javasolta, hogy lopjak egyet valamelyik Tecsótól. De én meg úgy vagyok ezzel, hogy ha a pokolra kell jutni, akkor inkább a paráznaság miatt jussak, ne lopás miatt. Úgyhogy elkezdtem keresni azokat a cégeket, amelyek bevásárlókocsikat forgalmaznak. Találtam is egyet Lajosmizsén, úgyhogy hajrá! Sok reményt nem fűztem a dologhoz, hogy pont nekem, pont egy kocsit eladnak olcsón... És mégis!
Tegyük hozzá, hogy nagyon jó fejek voltak alapból is, pénteken délután is volt rám türelmük. És amikor elmagyaráztam a dolgot és megmutattam a bakfis képét, egyszer csak INGYEN nekem adták a képen szereplő kosarat. Látták a lelkesedésemet. Hazahoztam és neki is álltam megbuherálni.
Persze korábban leméregettem mindent, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire passzolni fog a kosár a Bakfisra. Mert centi pontosan passzol. Már felcsavarozás előtt láttam ezt.

Nem teszünk fel egy ilyen rozsdás cuccot szép bringára, úgyhogy hazafelé jövet vettem matt fekete akril festéket és lefújtam a kosarat. Így azért már jobban nézett ki.

És ha már nekiálltam, egy fekete bringa nagyon jó terep arra, hogy matricákkal kicsit megbolondítsuk. Lassan éjfél van, így azt nem mondhatom, hogy gyorsan készen lettem, de azért megérte szórakozni vele. Igazából nem is vagyok még kész, de már így is jól néz ki. Íme a matricázott változatról néhány kép:
Közelebbről:
Elölről:
És tessék kapaszkodni, mert hátulról meg brutális! A piros, extra matricákat Andris barátomtól kaptam, köszi még egyszer. Jó cucc, vagy ötször annyi fényt ver vissza, mint az én matricáim. Valósággal olyan, mintha piros lámpák lennének hátul. Van még belőle, holnap teszek fel még. Most ilyen:
Szóval itt tartok most. Sajnos a dolog nem tökéletes, mert a kosár eleje nagyobb kanyaroknál lefogja a kormányrudazatot, de holnap sikítóval kimetszek belőle egy darabot. Így éjfél körül már csak nem akartam sikítózni. 
Olvasói kérdések alapján egy kis kiegészítés: jól látja az, aki azt mondja, hogy a kosárban elhelyezett cuccoknak is van légellenállása. Az a lényeg, hogy a doboznak mindig, tök üresen is full légellenállása van, míg a kosárnak csak annyira, amennyit belepakolok. És a doboz van vagy 15 kiló, a kosár pedig "csak" 10 kiló. Úgyhogy megérte buherálni mindenképpen, de ígérem, hogy a tapasztalataimat megírom majd. Azaz folyt. köv...

2014. április 13., vasárnap

Elétek megyek

Valahogy úgy hangzott az első mondat, mint amit a címben leírtam. Egy szimpla elhatározásról szól, hogy a Börzsönyi bringázásra érkező barátaim elé kerekezem, Szobról Vácig, majd velük együtt hazakerekezem. Az elhatározást tett követte, de nem ez az érdekes a történetben.
Az érdekes az a történetben, hogy a dobozossal mentem és egészen jó sebességeket sikerült vele tartani. Mármint odafelé, merthogy odafelé Kryx barátommal nyomtuk és nyomtuk. (A blogger motorja egyszer csak úgy döntött, hogy nem jeleníti meg  Sportypalról beágyazott tracklogot, így kénytelen vagyok linket beszúrni, de erre kattintva a túrát megnézheted és elemezheted te is. Íme:)
A túra részletei ide kattintva megnézhetőek.
Amikor megérkeztünk, jutott némi pihenés, de a legfontosabb megállapításom az, hogy az igazi fekvőbringa bizony az enyém.

És további érdekesség, hogy míg odafelé nyomtuk rendesen és az utat megtettük 1óra 43 perc alatt majdnem 18 km/h-s sebességgel, addig hazafelé nagyon lájtosra vettük, sok megállással. És mégis azt látjuk a hazaút tracklogjából, hogy sokkal több energiát fogyasztottam el.
Íme a hazaút linkje, ide kattintva nézheted meg.
Azt lehet látni, hogy míg odafelé 1354 kcal fogyott, hazafelé 1946 kcal-t égettem el. A mérés azért is objektív, mert van már szívfrekvencia-mérőm és így a Sportypal azt is látja, amikor csak gurulok a lejtőn, azaz éppen lazsálok. Érdekes amúgy megnézni (a térkép job felső sarkában kapcsolgatható gombokkal), hogy miként kapcsolódik össze a magasság (Alt) és a szívfrekvencia (HR). Simán lehet látni, amikor egy dombon felfelé tekertem.
És azt is lehet látni, hogy az első úton a zsírégető tartományban volt az átlag HR-em, azaz végig fogytam, míg hazafelé éppen alatta, így hiába fogyasztottam több energiát, a fogyáshoz ez a poroszkálás nem elég. Nekem ugyanis a fogyáshoz, zsírégetéshez 133 és 144 HR között kell lennem.

Mindent összevetve jó kis nap volt ez és ezen a kétszer 30 kilométeren elnyomtam annyi energiát, mint egy Balaton kerülésen a 206-on szoktam. Érdekes lesz megnézni, hogy a Balaton körön a dobozossal mennyi energiát fogok felhasználni, mert most már biztos, hogy ezzel megyek. Ezzel nekem is kihívás és nem lesz unalmas.
Stay tuned! Nemsokára jön a május 3-a és meglátjuk!
Este még átugrottunk Szlovákiába Helembára meginni egy sört ez pedig azért volt extrém sport, mert országúti kerékkel kavicsos úton tök sötétben nem egy életbiztosítás közlekedni és nem is nagyon öltöztünk fel, így hazafelé már kicsit hüsi volt az esti 4 folk celsius.
Addig is ma elmegyünk egyet a Börzsönybe egy kis magasságot gyűjteni, kellemes kis 65-öst lenyomunk, Márianosztra és Kóspallag, majd Vác útvonalon.

2014. április 6., vasárnap

Szintkülönbségek és a bakfis

Miután leadtuk a szavazatunkat, egy hirtelen ötlettől vezérelve és a szép időtől motiválva nekiindultunk a párommal a Börzsönynek. A terv az volt, hogy feltekerünk Márianosztrára, ott eszünk valamit majd hazatekerünk. Közben megállunk valahol napozni kicsit. Én a dobozossal mentem, mert gyűjteni kell a kilométereket a Balatonkör előtt és szoknunk kell egymást. Az első megálló a Mária -forrás volt.

Ez nagyjából félúton van Nosztra felé és itt éppen kéri is az ember lába, hogy álljunk meg egy kicsit. A víz finom és hűs, a környezet festői és nyugodt. Egészen nehezünkre esett továbbindulni. Azért megtettük és hamarosan már a Márianosztra táblánál pózoltunk.
Hazudnék, ha azt írnám, hogy csak a szép idő motivált minket, mert a mai döntésünkben nagy szerepe volt annak is, hogy van Nosztrán egy Hangulat étterem, ahol jó kajákkal várnak mindenkit. Na, erre készítettük a gyomrunkat, nem is hiába.
Igaz, még eléggé előszezonos volt a hangulat, de én nem is bánom, sőt kifejezetten díjazom, ha nincs tolongás. Az nem is volt, viszont finom kaják, azok voltak. Be is nyomtunk fejenként vagy 4000 kcal-t, aztán indultunk tovább. Azt találtam ki, hogy leereszkedünk egy olyan úton, amelyiken anno barátokkal felfelé már feltekertem. Tudtam, hogy nagyjából Zebegénybe lyukadunk majd ki és így is lett. A túráról készítettem útvonal-mentést, bár néha elfelejtettem újraindítani, így a szoftver zöld vonallal kötötte össze a kimaradt részeket. A lényeg ide kattintva így is látszik. Szép helyeken jártunk, senkivel nem találkoztunk.
Zebegénybe érve egy órát feküdtünk a Duna partján, vittem magammal pokrócot, de akár heverőt is vihettem volna, mert a bakfis dobozában még az is elfér. Készítettem panorámafotókat, de valahol elvesztek az éterben. Egy telefon sem tökéletes. Ahogy egy bicikli sem. A bakfis kormánymarkolata ezen a hosszabb úton eléggé törte a kezemet, így rászántam magamat arra, hogy a korábban megvásárolt markolatot feltegyem. Hazaérve ez volt az első. A régit levágtam.

És az újat feltettem. Lehet kapni ilyen aszimmetrikus markolatpárt, ahol a váltó oldali rövidebb.
És a túloldali meg hosszabb.
Na, ez már kényelmesebb lesz. A mai napot összegezve abban megállapodtunk a feleségemmel, hogy minden szabad vasárnapon bringázni fogunk és inkább eszünk valahol valamit, minthogy Ő a vasárnapját főzéssel töltse. Ezt persze én már régen mondogatom, de eddig valahogy nem sikerült rábeszélnem. Szóval a mai nap tökéletes volt, még akkor is, ha a szavazáson sajnos a kevésbé rosszra kellett szavazzunk és nem egy jóra. Szerencsére az életben a legfontosabb dolgokhoz a politikának semmi köze nincs és a bringa az, ami minden napot csodálatossá tud varázsolni. Így volt ez ma is.

2014. március 10., hétfő

Húszvessző, avagy KBFM MÁV!

Tény, hogy én vonattal közlekedem és azzal is fogok. Tény az is, hogy ha valami nem tetszik, azt szóvá is fogom tenni. Nem csak most, mindig. Sosem fogok beletörődni semmibe. Időm van a vonaton ülve...
De az is tény, hogy adott problémára adekvát módon fogok reagálni.
Például, ha a MÁV nem szolgáltat, azért nem fogok fizetni.
Augusztusban feküdt ki az autónk, akkor kezdtünk el vonatozni. Hogy a sors akarta így, az szinte biztos, mindenesetre megszerettük. Mert vonatozni jó, többnyire kényelmes és némi kompromisszum vállalásáért egy tartható közlekedési forma. A havi 49.900,- forint csökkenthető, ha kiváltjuk a Start-klub kártyát, amely éves szinten 250 ezresért biztosít utazást az egész ország területére. 

Ezzel a havi költség 21 ezresre faragható le, ami már vállalható még magánembernek is. Ha a cég, ahol dolgozol, támogatja az utazásodat, akkor nekik is megéri ezt is támogatni, mert 598.800,- azaz ötszázkilencvenezer-nyolcszáz forint helyett 250-ből megvan az éves közlekedésed. Így a vonatozásra elmondható, hogy ebben a formában még olcsó is. Népszerűsítem is, ahol csak tudom.
A vonatozást kerékpározással kombinálva pedig teljesen megoldottam az életemet. Naponta 40 percet jelent minimum az, hogy a vonat nem áll a dugóban és a bicikli sem áll a dugóban. Biciklizni télen is lehet, bár az igaz, hogy idén nagyon enyhe telünk volt.
De! 
És ez a fránya "de" ne lenne ott... Szóval ha a vasút nem szolgáltat, akkor én meg nem fizetek érte.
Mi is a bajom?
Az első nagy bajom az, hogy a havi (nem évi) 49.900,- forintos bérlet mellé van még képük elkérni további 11.200,- forintot havonta (és nem évente) a kerékpár szállításáért. Ezért cserébe az ember vagy húgyszagú kerékpárkocsikban utazik, vagy úgy kell bepájszerolnia a biciklit a kevés férőhelyes bringakocsiba, vagy egyszerűen nincs bringakocsi.
Amikor az ember ezzel kapcsolatosan észrevételt tesz, akkor meg lerázzák. Formalevelet kap, amiben van szó az ősember barlangrajzairól, a vasút történetéről és a felújításokkal kapcsolatos késésekről, csak arról nincs, hogy a meghirdetettektől eltérően miért is nincs kerékpárkocsi a vonathoz csatolva.
Magyarázkodnak, hazudoznak, ferdítenek.
Mondjuk bennem emberükre akadtak, mert az is biztos, hogy amennyiben a panaszomat nem megfelelően kezelik, úgy minden esetben a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz fogok fordulni. MIN-DEN esetben.
Úgyhogy elszórakoztatjuk egymást, de ez az írás nem erről szól.
A mai bejegyzésem arról szól, hogy ha nem kell a fenti képen hűségesen befizetett 11.200,- forint, akkor nem fizetem be. Éves szinten 133.400,- forint marad meg nekem, és ennyivel kevesebbet kap a MÁV. Leszarják, tudom. De ha az én viselkedésem általános, azaz ha más utasok is így tesznek, akkor majd észbe kapnak.
Úgyhogy én ettől a hónaptól, azaz 2014.03.06-tól nem veszek kerékpárjegyet, kerékpárbérletet.
Helyette vettem egy összecsukható bringát, azt jelen esetben még csak össze sem kell csuknom, mert 20' alatt ingyenes. 
A 20'-t a vasút díjszabásából idéztem, ahol 20' szerepel, azaz "húsz vessző", ami megint csak támadható megfogalmazás, ugyanis Magyarországon METRIKUS rendszer van érvényben a vessző pedig ebbe nem tartozik bele, sem a col, amit a vessző jelent. Az átlagos polgárnak nem kell tudnia, mennyi is 20 col és nem kell rendelkeznie colstockkal, amin col beosztásban mérhető a kerék átmérője. A szabályzat ezért azt írja, hogy amennyiben a keréken jól láthatóan fel van tüntetve, de hogy ki által, arról megint nem szól a fáma. Azaz, ha én mondjuk ráírom jól láthatóan, hogy 20', máris ingyen vihetem a bringát.
Na, az enyémnél nem kell ilyet machinálni, mert tényleg húszvessző az átmérője.

Azaz semmilyen szabályszegést nem követek el, ha ingyen szállítom.
Ha esetleg bevezetnék, hogy kerékpárt csak pénzért lehet szállítani, akkor meg majd összecsukom és viszem poggyászként.
Sakk-matt!
Úgyhogy KBFM MÁV!
Így jár az, aki az utasok panaszait nem kezeli, hanem lekezeli. 

Kiegészítés:
A criticalmass.hu-n hívta fel a figyelmemet Hotyhogy arra, hogy a 20' az 20 láb, ami 603 centiméter. Azaz, a hat méter kerékátmérő alatti kerékpár ingyen szállítható.
20" az a 20 col, ami a kerékméret. Csakhát elírták. Gyorsan csináltam is róla képernyőmentést, mielőtt levennék, íme:

Én hülye meg vettem egy másik biciklit, miközben csak a szabályzatot kellene figyelmesebben olvasgatni...