A következő címkéjű bejegyzések mutatása: világítás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: világítás. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. augusztus 18., hétfő

Feküdj!!!

"Öreg vagyok, napról napra gyengülök..."
Amikor az ember 42 éves, akkor 42 éves. Hiába vagy fejben még 24, a tested már jelez. A fiatalokra jellemző, maximum 1 hetes betegségeket felváltják az elhúzódó bajok. Derékfájás, kéz- és vállfájdalmak. És a 35 feletti férfiak 50%-ánál a prosztata is rendetlenkedik néha.
Összefoglalva: minden az ellen szól, hogy mozogj. Mert mozogni fáj.
De akkor mi lesz? Megállunk és elkezdjük növeszteni a sörhasat? Szépen lassan hízunk és elfogadjuk, hogy ez így helyes? Beszerzünk a betegségeink mellé egy cukorbetegséget is? Tovább terheljük az izületeinket és így egyre jobban fáj a mozgás? És végül már nem lesz kiút a malac életformából?
Valahol az ember azt mondja, hogy NEM! ELÉG!
És mindenki a maga képességeinek megfelelően tesz ez ellen a folyamat ellen.
Én magam régóta bringázom. Már régen 140 kilósnak kellene lennem, ha a genetikát figyelem, de nem lettem. Igaz, csúcsidőszakban voltam már 104, de mostanság már 8-assal kezdődik a tömegem. Nyolcvan valamennyi.
És ez jó. Ha meglesz a 82, amit kitűztem célnak, akkor majd szólok.
Addig is a bringázásról annyit, hogy rövid távokon megoldom én hagyományos biciklivel a dolgaimat, de ezt nem tekintem sportnak. Igaz, az ember mozog, de inkább közlekedés ez, mint sport.
De mi van a hosszabb távokkal? Mi van, ha 50 felett szeretnék tekerni?
Ezt is megoldottam, van nekem jó KTM bringám. Van is benne vagy 100 ezres már, de még mindig Doxa. Na, ezzel már 7-szer kerültem Balatont és sok hosszú bringázáson túl vagyunk már.
De mostanában fájogat a kezem. Az alkarom alapból fáj május óta, azaz 3 hónapja. A vállam is szokott fájni, de ez szerencsére csak hosszabb távokon jön elő. A csuklóm is fájogat néha. Mindez a támaszkodástól van. Akárhogy állítod be a biciklit, támaszkodni mindig kell. És az fáj.
A prosztatámmal 2004-ben kezdődtek a bajok és teljesen meggyógyultam, de biztosan nem tesz neki jót a sok nyeregben ülés. A doki anno azt mondta, hogy ne biciklizzem, de erre azt válaszoltam neki, hogy vágják le előbb a lábamat...
De akkor mi is a megoldás?
Feküdj!
Azaz a rekumbens bringa. Nincs nyereg, a prosztata nyugszik. Nem kell támaszkodni, így a kéz sem fáj. És nem mellesleg a légellenállás annyira kicsi, hogy átlag 10 km-rel többet lehet vele menni, mint ugyanazon a szakaszon a normál bringámmal.
A rekumbens bringa drága mulatság. Ha rákeresel, azt fogod látni, hogy 600 ezres körül vannak újak. Na, 600 ezrest akkor sem adnék bicikliért, ha lenne 600 ezresem ami nem kell éppen sehová.
Ilyen az én életemben nem lesz soha.
De használtban egész jókat lehet venni egy normál bringa áráért.
Én elmentem egészen Bajára, de megérte.

Igaz, a fényképek alapján egy másikat néztem ki, de végül ez lett belőle.
Este hat körül értünk haza a bringával, naná, hogy ki kellett próbálni. Nagyon féltem tőle, hogy fogok vele boldogulni, de szerencsére jó érzékem van a bringázáshoz, így gyakorlatilag 10 perc alatt tanultam meg vele menni. Gyorsan tettem rá egy lámpát és el is indultam Nagymarosra. Útközben videóztam is, itt nézheted meg:
Ahogyan a videóban is mondtam, a legnagyobb örömöm az, hogy nem kellett vele napokat bajlódjak, hanem egyből ment. Nagymaros 13 kilométer, oda vissza összesen olyan 30-at mentem. Elég is volt elsőre. (A fotó vacak, egy srácot kértem meg rá és nem volt vénája a fotózáshoz...)

A legfőbb tapasztalat, hogy fekvő bringán fel kell öltözni nyakig, mert nagyon fúj a szél és kihűl az ember bele. Hazaérve gyorsan bekötöttem az agydinamót (működik rendesen) és rá egy bazierős lámpát. Kipróbáltam, nappali fényt csinál. Ráhekkeltem gyorsan kisebb táskákat, hogy legyen hová eldugni ezt-azt.
Volt egy kósza gondolatom, hogy ma már ezzel megyek dolgozni, de ez a 75 kilométer második napon még sok lett volna. Úgyhogy szoktatom még magamat és majd csütörtökön megyek vele. Az oda-vissza 150 kilométer lesz, ami már méltó egy rekumbens biciklihez.
A tapasztalataimat majd leírom és teszek fel képeket, de tegnap este már nem volt energiám fotózgatni.


2014. április 26., szombat

Dobozosból kosaras

Igazán nagyon nem zavart ám engem a doboz és normál használat mellett még évtizedekig elközlekedtem volna vele, de már csak egy hét és Balatont kerülünk a Bakfissal. És ettől parázok. Helyesebben attól parázok, hogy szembe szél esetén meg fogok degleni. Mert egy dobozos bringának van ám légellenállása.
Szóval ezen okból kifolyólag már régen elhatároztam, hogy ha tehetem, a dobozt lecserélem egy kosárra. Mert a kosárnak nincs légellenállása. De honnan lesz kosaram, mármint ekkora kosaram? Több barátom javasolta, hogy lopjak egyet valamelyik Tecsótól. De én meg úgy vagyok ezzel, hogy ha a pokolra kell jutni, akkor inkább a paráznaság miatt jussak, ne lopás miatt. Úgyhogy elkezdtem keresni azokat a cégeket, amelyek bevásárlókocsikat forgalmaznak. Találtam is egyet Lajosmizsén, úgyhogy hajrá! Sok reményt nem fűztem a dologhoz, hogy pont nekem, pont egy kocsit eladnak olcsón... És mégis!
Tegyük hozzá, hogy nagyon jó fejek voltak alapból is, pénteken délután is volt rám türelmük. És amikor elmagyaráztam a dolgot és megmutattam a bakfis képét, egyszer csak INGYEN nekem adták a képen szereplő kosarat. Látták a lelkesedésemet. Hazahoztam és neki is álltam megbuherálni.
Persze korábban leméregettem mindent, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire passzolni fog a kosár a Bakfisra. Mert centi pontosan passzol. Már felcsavarozás előtt láttam ezt.

Nem teszünk fel egy ilyen rozsdás cuccot szép bringára, úgyhogy hazafelé jövet vettem matt fekete akril festéket és lefújtam a kosarat. Így azért már jobban nézett ki.

És ha már nekiálltam, egy fekete bringa nagyon jó terep arra, hogy matricákkal kicsit megbolondítsuk. Lassan éjfél van, így azt nem mondhatom, hogy gyorsan készen lettem, de azért megérte szórakozni vele. Igazából nem is vagyok még kész, de már így is jól néz ki. Íme a matricázott változatról néhány kép:
Közelebbről:
Elölről:
És tessék kapaszkodni, mert hátulról meg brutális! A piros, extra matricákat Andris barátomtól kaptam, köszi még egyszer. Jó cucc, vagy ötször annyi fényt ver vissza, mint az én matricáim. Valósággal olyan, mintha piros lámpák lennének hátul. Van még belőle, holnap teszek fel még. Most ilyen:
Szóval itt tartok most. Sajnos a dolog nem tökéletes, mert a kosár eleje nagyobb kanyaroknál lefogja a kormányrudazatot, de holnap sikítóval kimetszek belőle egy darabot. Így éjfél körül már csak nem akartam sikítózni. 
Olvasói kérdések alapján egy kis kiegészítés: jól látja az, aki azt mondja, hogy a kosárban elhelyezett cuccoknak is van légellenállása. Az a lényeg, hogy a doboznak mindig, tök üresen is full légellenállása van, míg a kosárnak csak annyira, amennyit belepakolok. És a doboz van vagy 15 kiló, a kosár pedig "csak" 10 kiló. Úgyhogy megérte buherálni mindenképpen, de ígérem, hogy a tapasztalataimat megírom majd. Azaz folyt. köv...

2014. február 16., vasárnap

Barkóba

- Na mi van a csomagtartómban?
- Bicikli.
- Na jó, de mennyi?

A régi japán kisgyerekes vicc jutott az eszembe. Ott hifitoronnyal barkóbáztak. Mert hogy olyan kicsik, hogy több is elfér az ember markában. Na, az összecsukható bringa meg olyan kicsi, hogy több is elfér egy átlagos autó csomagtartójában. Még akkor is, ha rendetlenség van...
Szóval régen vágytam én már egy összecsukható bringára, amit a vasúton ingyen szállíthatok. Mert az a havi 11200 forint, amit a 49900 forintos havi bérlet mellé elkérnek a bringaszállításért, nos enyhén szólva is pofátlan. Főleg azt tekintve, hogy az ember ezért a pénzért semmi extrát nem kap, csupán felszállhat a vonatra. Már amelyikre. A nemzetközi gyorsra, na meg a vonatpótló buszra ugyanis nem. Így nem elég, hogy az ember a lerohadt vonat miatt vár vagy egy órát valamelyik vasútállomáson, a kifizetett bérlet ellenére mégsem szállhat fel a mentesítő vonatra. Ha megy a vonat rendesen, akkor is többnyire húgyszagú kerékpárkocsikba kényszerítenek, mert valami barom jó ötletnek gondolta a vécét a kerékpárkocsiba tenni. Így én mostanság az ilyen vonatokon (Fecske) nem a bringakocsiban utazom, hanem az első peronon inkább. Mert az nem tilos. Szóval ezért a gyenge dologért nem szívesen adnék pénzt, ha nem muszáj.
A Decathlonban jártomban-keltemben mire leszek figyelmes? Hogy részletre lehet vásárolni összecsukható bringát. Ahogy nézem a havi részleteket, hát nem azt látom, hogy olcsóbbra jön ki, mint a havi bérlet? Pár hónapig tehát nemhogy ingyen van a részlet, hanem még vagy 2 ezressel olcsóbb is, mintha a nagy kerekű bringát vinném bérlettel a vonaton. Merthogy a vasúton a 20 colos, vagy annál kisebb kerekű bicikli ingyen szállítható. Így aztán ha nem is volt szándékomban összecsukható bringát venni, csak megvettem. Ha lejár a részlet, akkor meg havonta 11200 forintot spórol majd nekem. Gyere a papához!


Ráadásul ezt olyan kicsire össze lehet csukni, hogy poggyászként felszállhatok vele bármire, amire a gyalogos felszállhat. Úgyhogy szaporodnak a különleges bringák az udvaron. Bizonyára feltűnt, hogy a bringa kicsit világít a vaku fényében. Naná! Az első dolog bringavásárlásnál, hogy az ember Pestkompatibilissé teszi. Látszani kell. Mivel én magam a kukás mellény nagy ellenzője vagyok, a bringáim világítanak. Már régóta matricázom a bicikliket, sokkal biztonságosabbak így. Ma délután a szép új foldingot is bematricáztam, holnap már ezzel megyek Büdipestre.
Persze adtak hozzá lámpákat is, de oldalról nem nagyon látszik az ember, ha csak lámpával világít. Hogy a bringa miként teljesít a városi forgalomban, arról írok majd. Mindenesetre ma kipróbáltam itt Szobon, a hétsebességes váltónak köszönhetően száguld, mint a szélvész. Holnap lesz döbbenet, amikor öltönyben begurulok vizsgáztatni ezzel a csodabringával.

2014. február 14., péntek

Megcsodabringásodásotokért

Ahogy ígértem, itt a matricázós történet folytatása.
Egy fárasztó délelőttöt követően csak sikerült végre eljutnom Gergőhöz. A délelőtt tényleg lassan telt, mert már valamikor reggel megkaptam Gergőtől egy "hevenyészett" látványtervet arról, miként képzeli el a bringán a matricákat. Hogy tetszett-e? Pont így képzeltem én is.
Így aztán fél egy körül már poroztam is Budaörsre, ahol a "mester" dolgozik. Mivel a bringát amúgy is nehéz lett volna felcipelni az emeletre, mindenképpen le kellett volna venni a dobozt róla. Így ezt már idehaza megtettem és csak a dobozt vittem Gergőhöz. Mire odaértem, a matricák már mérethelyesen ki is voltak vágva. Miből és mivel? Hát öntapadós és fényvisszaverős matricából egy szuper vágógéppel.
Tudtam én, hogy a matrica felhelyezésében profi a fóliás barátom és egy percig sem kételkedtem abban sem, hogy az eredeti matrica leszedésében is az. Mert az eredeti matricát le kellett szedni, ennek a helyére megy az új, fényvisszaverős változat.
A matrica leszedésére profi eszközökkel rendelkezik Gergő és rutinja is van, így az egész művelet nem tartott tovább 2-3 percnél. A matrica helyén ottmaradt a ragasztó. Ezzel mi lesz?
A profizmus abban rejlik, hogy az ember mindenre tudja a megoldást. A ragasztó jöjjön le, de a festék ne. Ehhez mi kell? Az átlagember nem tudja. Gergő igen, így a festék megmaradt, a ragasztó távozott. Pár perc múlva már ment is fel az új felirat.
Mint korábban a látványterven láthattátok, a viszikli.eu felirat ment vissza, megérdemli a reklámot az én bringám oldalán is. Apropó: sokan kérdeztek a bringáról és én udvariasan válaszolok is, miközben minden válasz megtalálható a viszikli.eu weboldalon. Árak, variációk, minden. Szóval alulra ez a weboldal került, csak egy kicsit kisebben és fényvisszaverős matricákból. A dizájn megmaradt, Gergő megrajzolta a fénykép alapján, amit este küldtem neki.
E fölé került az én weboldalam reklámja, ezért kezdtük a matricázásnak neki. Mert hamarosan több eseményen is részt veszek a bringával és mivel biztosan fényképezni fognak, hadd kerüljön rá a képre a két cím is. Kell az önreklám.
A doboz egyébként eléggé odavan, így valószínűleg készítünk majd egy másikat, de egyelőre megteszi. Az idei nyarat még kihúzza. Hazaérve felkerült a bringára, így a Bakfis egészen jól mutat már most is.
Nem fotosoppoltam a képet, ilyen jól kiemelkedik a felirat vaku nélkül is. És ez a lényeg. Nappal reklám, éjjel figyelemfelhívó fényvisszaverő. Hosszú ez a bringa, nem baj, ha látszik oldalról a sötétben.
Nem mondom, hogy nem kerül még matrica a bringára, de egyelőre elég ennyi is. A betűtípust direkt hasonlóra terveztem, mint a viszikli.eu betűtípusa, ezzel is hangsúlyozva azt, hogy mennyire egyetértek az egész dologgal. És nagyon élvezem. Úgyhogy hamarosan egy hosszabb túra, majd írok róla.

2011. március 28., hétfő

Nagyon vakít a lámpája, öreg!

Ma hazafelé a Gömb utcán tekertem éppen...
A történethez hozzátartozik némi előzmény, mégpedig az, hogy ebben az országban egy dolog nem változik soha, mégpedig a sötét bringás ninják száma.
Ma hazafelé is volt belőlük jó néhány, az egyikkel majdnem össze is csókoltunk, mert ha már zéró a lámpája, legalább bal oldalon jön a jóember. Rosszul járt volna, mert az én egykettedemszervénégyzetem sokkal nagyobb volt, amelyben nem a vénégyzet dominál nálam... Szóval valószínűleg lepattan a kiccsávó, de szerencsére megúszta.
Szóval nem nagyon bosszankodom ám én a sok ninján (ninja= fekete ruhás, lámpa nélküli, sötét, bringásnak tűnő balfék) mert az ember azon idegeskedjen, ami ellen tehet.

Enivéj: amiért elkezdtem írni ezt a blogbejegyzést, az az, hogy éppen a Gömb utcán tekerek, amikor arra leszek figyelmes, hogy a papi a sárkányeregetővel a bringaúton eregeti a zsebdögöt.
Én bizony már ezeknek sem szólok, mert aki 70 éves korára nem tanulja meg, azt nem én fogom megnevelni. Szépen lassítok inkább, hogy ha a kutya elém ugrana, legyen időm fékezni.

De azért a pofám leszakadt, amikor az öreg mellé érek és erre még be is szól a nagyfater:
"Nagyon vakít a lámpája, öreg!"

Nem szóltam neki semmit. Legalább nem tegezett le...

Meg aztán mit mondjak neki?
Hogy ha nem a bringaút közepén eregetné a zsebdögöt, nem vakítaná a lámpám?
Hogy miért nem az országút közepén eregeti a zsebdögöt és miért nem az autósoknak üvöltözik?
Hogy miért nem a vonatsínen eregeti a zsebdögöt és miért nem a hathúszas gyorsnak kiabál?

Az a jó a bringában, hogy mire mindezek az eszembe jutottak, addigra bőven vagy 30 méterrel túlhaladtam rajta, így az elméncségeimet megtartottam magamnak.
A bicikli már csak ilyen: van benne egy kis spét.

Hálistennek! 

2010. április 2., péntek

Végre találtam egy normális lámpát.

Gyors bejegyzés lesz, főként a videóra koncentrálva. Íme:

Remélem tetszett!
Szerk:
Ezt a blogbejegyzést örömködésnek szántam. Azért írtam, mert meg szerettem volna osztani az örömömet másokkal és felhívni a figyelmet arra, hogy a százezres lámpákon kívül is van olyan, amelyik tökéletes.
Úgy látom, hogy vannak, akik egyszerűen nem tudnak örülni semminek. Sajnálom, hogy én viszont IGEN!
Szóval ez a lámpa állati. A videón nincsen rajta, ahogy elment mellettem egy Golf II-es a Laktanya utcában és nekem volt erőssebb a lámpám... Asszem, ez mindent elmond arról, hogy milyen ez a lámpa.
Sajnos a Samsung Omnia ennyit tud a videózásban, de mivel szándékozom még bringavideókat készíteni, beszerzek egy jó kamerát hamarosan.

2009. november 29., vasárnap

Befűzve

Végre! Itt van, megjött, megcsinálták, kész van. Befűzve.
Ez maga a perpetuum mobile? Az ingyen energia? Olyan nincs, tanultam az  iskoláim mindegyikében.
De van! De van! Rákontráz az agyam, hiszen érezhetően semmivel nem nehezebb nyomni és mégis világít a halogén lámpa tőle... Szép is, jó is, olcsó is - na nem annyira, de harmadáron - és semmi hangja nincs.
Hol vannak már azok az esték, amikor a csendet dinamósurrogás verte fel. Ez nem surrog. Némán és dölyfösen adja az éltető energiát. És még szép is. Amolyan high tech. A magamfajta ezekért a dolgokért tud lelkesedni igazán. Az igényes mérnöki munkáért, legyen az a mérnök konkrétan japán, vagy kínai. Azokért a dolgokért, amelyek jobbá teszik az életet, a világot.
Hogy utáltam én, hogy suhanok a sötétben és engem látnak - villogok elöl hátul - de én nem látok az orromig sem. Hogy gyűlöltem, hogy amelyik lámpa jól világít, az 2 óra alatt lezabálja az elemeket, amelyeknek darabja egy ezres..
És hogy imádom, hogy LÁTOK. Pedig olcsó lámpát vettem hozzá, ez volt csak a szervizben, ahol befűzték. De ez is milyen állati!
Komolyan mondom, hogy mentem még egy kört. Csak a sötétben suhanás kedvéért. Pedig azt tartom, hogy ha valaki cél nélkül csinál valamit, az zizi... Így aztán lehet keresni célt, én találok mindig. Elintézni ezt, elmenni azért, elhozni amazt... Csek tekerni lehessen.
De ma este nem. Ma este csak azért tekertem, hogy tekerjek. A magam örömére. Örültem annak, hogy működik.
Lehetett volna rossz is. Ilyen a formám. A tecsóban leveszem a DVD-t a polcról és ezután bevásárlok, majd visszamegyek és visszateszem, leveszek helyette egy másodikat. Az első úgyis rossz. Elsőre semmi nem sikerül. Mindenért meg kell szenvedni.
Most nem. Vakrepülés a Vateráról rendelt cuccal ismeretlen embertől, aki lehetne csaló is. Átverhetett volna egy selejttel, amire idehaza jövök rá. Vagy ma a szervizben, amikor befűzik és kipróbálják. De nem. Ez működik. És a lényeg: 30 ezres az ára a boltban, nekem meg egy tízesemben van plusz a postaköltség. Ez külön örömmel tölt el. Szeretek jót venni jól.

Nos, ez az agydinamó jó. Mi több, kiváló. Csak szolgáljon sokáig, tekerjünk le együtt pár ezer órát és világítson a sötétben. Akkor megtalálom az utam...

2009. november 3., kedd

Ninja projekt

Tény, hogy még mindig sokan nem használnak lámpát a bringások közül. Pedig kellene...
Zsörtölődtem is emiatt a minap, itt olvasható:  csodabringa.blogter.hu/375340/sotetek_vagytok.
De ha én zsörtölődöm, attól semmi nem lesz jobb. Akkor mit lehet csinálni?
Ahhoz, hogy megoldást találjunk egy problémára, át kell látni a problémát magát. Meg kell találni a lényegét. Aztán meg kell ragadni a grabancánál fogva és addig rázni, amíg el/kimúlik.
Nos, a sötét bringások miért is nem használnak lámpát? Drága a lámpa? NANEEEE! Ha az ember bemegy egy tízpróbás áruházba, pár százasért kap első és hátsó lámpát készletben. Egyszerűen nem hiszem el, hogy anyagi megfontolásból nincs lámpája ennyi embernek.
Akkor?
Lehet keresni az okokat, és az is elképzelhető, hogy néhányan egyszerűen elfelejtik bekapcsolni a lámpát. Oké, elfogadom. A ma velem szembejövő 50 ninja (magyarázat később) közül mondjuk legyen 5, aki véletlenül nem kapcsolta be a lámpáját. Ennyinél láttam ugyanis valamiféle lámpaszerűséget installálva.
A többiek miért nem vesznek lámpát? A válasz egyszerű: mert tojnak rá (majdnem sz-betűs vagy b-betűs igét írtam, de visszafogtam magamat, hiszen hogy nézne ki egy blogban az, hogy szarnak rá, vagy az, hogy basznak rá? Oppsz!).
Érdekes dolog ez. Miért is tojnak rá? Nem egyszerű, de ahogy mondani szokták, a tehén egy bonyolult állat, én mégis megfejtem.
Teóriám szerint érvényes erre a szitura is az alábbi:
Vannak a belső kontrolos emberek. Ilyennek tartom magamat is pölö. Mi, ha tudjuk mit és hogyan kell és szabad, akkor úgy csináljuk. Minket nem kell ellenőrizni. Csak meg kell mondani egyszer és azontúl úgy lesz. Mi követjük az előírásokat, befizetjük például az adót akkor is, ha az APEH nem liheg a nyakunkban és nem megyünk át a piroson még akkor sem, ha nincs rendőr a közelben. Nem lopunk, mert tudjuk, hogy az nem jó. Sorolhatnám még, de tudom, hogy csak nagyképűnek tűnnék és ellenszenvet váltanék ki a további példákkal. Egyszóval aki belső kontrolos, azt egyszer kell meggyőzni valamiről és azontúl úgy tesz. Akkor is, ha soha többet senki nem ellenőrzi. Azt hiszem, mi vagyunk a kevesebben. De abban reménykedem azért, hogy a bringások között arányaiban több az ilyen személyiség.
Aztán vannak a külső kontrolosok. Akik azért tesznek vagy nem tesznek valamit, mert folyamatosan ellenőrzik őket. Mert rájuk szólnak, hogy azt nem szabad. Mert például a közlekedési lámpákba kamerákat építenek és ők félnek a lebukástól így inkább nem mennek át a piroson. Mert félnek attól, hogy a rendőr megbünteti őket, ha nem tesznek lámpát. Ez utóbbi példát a témánál maradás kedvéért hozom fel és itt is befejezném a felsorolást, mert még magára ismer pár ember aztán megint kapok a pofámra. Nos, szerintem az ilyen külső kontrolosokból van több. Szomorú...
Persze nem ilyen egyszerű, de a célnak most ez a rövid magyarázat is megteszi.
De mit akarok ezzel?
A belső kontrolost meg kell győzni és akkor már közénk fog tartozni. Ha azt látja, hogy ez a követendő magatartás, szépen úgy tesz majd, mint a többség. Sőt, ő maga is beáll a sorba és meggyőzi a többieket.
A külső kontrolost meg folyamatosan csesztetni kell (majdnem megint a b-betűs szót írtam, de hogy nézne már ki egy blogban, hogy baszogatni kell...)
A rendőrség nem tud kellően fellépni, mert kevesen vannak. Nincsenek ott mindenhol. Mi meg ott vagyunk és sokan vagyunk. Ráadásul bringáról a bringásnak egészen másként hat a tanács.
Ezen gondolatsorra fűzve tehát írom, mit találtam ki.
Ninja projekt
Ha úgy érzed, igazam van és akarsz tenni valamit a lámpátlan sötét ninják ellen, akkor ne hagyd szó nélkül. És mivel senki nem szereti, ha az orcájába dörgölik a hibáját, ne légy sértő. Erre találtam ki a ninja projektet.
Ennek lényege, hogy amikor elhalad melletted egy ilyen ninja, jól hallhatóan mond ki ezt a szót. Hadd hallja, hogy "ninja", vagy "nindzsa". Tetszőlegesen választható. Hadd tudja meg, hogy amit csinál, az nem jó. Ezzel nem minősíted és nem oktatod ki, csak a véleményedet közlöd.
Ha megállít és megkérdezi, mit akartál ezzel, akkor mond el neki, hogy annyit látni belőle így sötétben, mint a nindzsákból. Mondd el neki, hogy ez veszélyes és a saját érdekében vegyen lámpát.
Ha nem állít meg, de hazafelé vagy 50-szer hallja, hogy "nindzsaaaa!", el fog gondolkozni. Mi lehet ez? Rákeres az interneten, vagy megkérdez másokat. Talán éppen Tégedet. Ekkor megint elmondhatod neki, miről is van szó...
Nem szeretem én az önkéntes rendőrködést, de mivel az ilyen lámpátlan ninja minket is minősít és veszélyeztet, mint egy közösség tagjának szerintem jogunk van ahhoz, hogy közöljük vele: ez nem menő. A lámpa, az a menő.
Szóval: NINDZSAAAAAAAAAAAAAAA!

2009. október 29., csütörtök

Sötétek vagytok!

Hihetetlen, hogy minden lámpánál látom a matricát és naponta minimum ötször olvasom, hogy VEGYÉL LÁMPÁT, és mégis ennyien sötétek vagytok. Persze akinek nem inge, ne vegye magára!
Ma hazafelé kiakadtam kicsit, mert 5-ből négynek semmilyen lámpája sincs.
A csúcs az anyuka volt a Batthyány térnél, aki előtt ment a gyerek 20-as biciklivel és egyikőjüknek sem volt egyetlen lámpája sem. Ha valaki felelőtlen és magát veszélyezteti, az megérdemli. De hogy egy csillogós szemű 7 éves manónak az legyen az élménye a bringázásról, hogy elcsapta valaki... Így lehet megutáltatni vele egy életre a bringázást.
Nem szóltam be, feltételeztem, hogy csak a közelbe mennek és mindjárt odaérnek és azt is el tudom képzelni, hogy anya nem sokat tud bringázni a gyerek miatt, így nincs sok rutinja. Innen üzenem: ANYA, VEGYÉL LÁMPÁT!
Azt írtam volna, hogy ez volt a csúcs? Hát nem, mert az Árpádon ment előttem egy srác, akinek volt lámpája, de nagyon nem sietett. Kiállok előzni, ekkor látom, hogy jön szembe ninja barátom. És neki áll feljebb! Üti a békát ezerrel, miért is előzök én, amikor ő jönne? Miért? Mert nem láttalak öcsém...
Persze az lehet, hogy pont most fogyott ki az elem, de kapható minden benzinkúton. És nem egyszerre fogy ki az összes... Egyébként a helye sem volt meg a bringán. De a béka, az ott volt...
Mivel elég közel kerültünk egymáshoz, neki már ijedtemben odakiabáltam egy "LÁMPÁT VEGYÉL, NE A BÉKÁT ÜSD, BMEG!" rövid mondatot. Innen üzenem: ha véletlenül nincs éppen lámpád, menj lassabban és mihamarább VEGYÉL LÁMPÁT! Akkor majd jól látlak és nem csókolunk össze majdnem...
Az Árpád hídról leérve következő versenyző jön velem szembe, szintén lámpa nélkül, ráadásul a jobb oldalamon akar elmenni? Nooormális? Azért azt mindenki tudja, hogy Magyarországon jobbos közlekedés van... Mivel zéróra kénytelen voltam lelassítani, ezt kulturált módon meg is mondtam neki. Nem szólt semmit...
Hazafelé tök feketében bácsika a bringaúton a tök sötétben. Ő is közel került hozzám, szerencsére jók a reflexeim és nekem van lámpám, így 5 méterről azért megláttam. Megúszta. Ha nincs lámpám, elcsapom.
Szóval VEGYÉL LÁMPÁT és LÁTNI ÉS LÁTSZANI!
Hogy ne legyen ennyire komoly a dolog, íme egy kép, amely jól ábrázolja a bringások iránt tanúsított tiszteletet:
Le vagyunk mi...
No komment, de arra kíváncsi vagyok, meddig lesz ott. Kedden láttam először, eddig mindig elmentem mellette.