2009. október 12., hétfő

Balaton negyedkörbe - vagy még annyi sem

Pénteken írtam, hogy meg szeretnénk kerülni a Balatont a hétvégén. Itt olvashatod: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091009/balaton-korbe-elindulunk-v...
Most sajnos nem az következik, hogy sikerült. Nem sikerült ugyanis.
Mondhatnám azt is, hogy már megint nem.
Ugyanis egyszer már nekiindultam, akkor egy nap alatt szerettem volna megkerülni. Az sem sikerült.
Most lassítottam a tempón - a felére - de ez még mindig sok volt.
Pénteken, a terveknek megfelelően lementünk Akarattyára. Ott este kicsit grilleztünk, sörözgettünk beszélgettünk. Aztán alvás és reggel 10 körül indultunk neki.
Én azt terveztem, hogy nagyjából 20-szal haladunk majd, így a megállásokkal és a dombokkal együtt a 104 kilométert megtesszük 8-10 óra alatt kényelmesen.
A következő hibákat követtem el a számításkor:
1. Én képes vagyok 20-szal tekerni akár 100 kilométert is, de ezzel nem mindenki van így és ez nem is várható el. A két nagyon jó barátom, akikkel végül nekivágtunk a körnek, nem mindennap bringázik. Aki pedig nem bringázik minden nap, annak 20-30 kilométer után bizony elkezd fájni a lába. Ez teljesen normális reakció a test részéről. Ezért aztán 15-tel kell tervezni és óránként legalább 10-20 perces megállásokkal.
2. Ami a térképen 104 az a valóságban inkább 150. A balatoni bringaút ugyanis össze-vissza kanyarog. A kialakításánál valószínűleg az vezette a tervezőket, hogy olcsón megússzák. Így aztán leginkább azt a módszert választották, hogy ahol lehet. beterelik a kis mellékutcákba és gyakorlatilag csak a lakott területeken kívül építettek egy-két vékony sávot az út mellett. A balatoni bringaút arra való tehát, hogy élvezetből bringázzunk rajta, de haladni nem lehet. Illetve lehet, csak lassan. Amikor Akarattyáról Zánkára értünk a kilométerórák 70 kilométert mutattak, míg az autós tervezővel a 71-esen ez a táv mindössze 58 kilométer. 12 kilométert csalingáztunk tehát, amit élveztünk nagyon, de nem haladtunk semmit...
3. A bringázás mellett terveztem mást is. Nem a nézelődésre és a fényképezésre gondolok, azok ugyanis egy ilyen eseménybe simán beleférnek. A sörözés és a lángosozás is. De mi azt találtuk ki, hogy geocachingelünk is. Azaz összeszedünk egypár az utunkba eső geoládát is. Erről többet a geocahing.hu-n olvashatsz. Annyit elég róla tudni, hogy a GPS-koordinátákkal jelölt ládák megkeresése nagyon jó mulatság, de nagyon sok idő kell hozzá. Relatíve legalábbis. Mi kinéztünk egy sima ládát és egy 12 pontos multit. Ha optimista vagyok azt mondom, egy ládára kell 10-20 perc, azaz ezesetben 130-260 perc összesen. Ez 2-4 óra csak maga. Ezt bizony nem gondoltuk át, ahogyan azt sem, hogy a multiláda pontjai nem sorrendben vannak, így az utolsó - 12-es számú - később van, mint a 9-es. Így aztán fordulhattunk vissza és ez 2 kilométert jelentett már az elején. A lényeg, hogy 2,5 óra alatt 14 kilométert haladtunk. Ekkor beszéltük azt meg, hogy feladjuk a ládázást és simán tekerünk. Már késő volt, annyi hátrányt szedtünk össze, hogy esély nem volt behozni. Fél egy volt ugyanis, és még csak Almádiban voltunk...
4. Nem mindenki bringája olyan, mint az enyém. Én általában nagyon sokat foglalkozom a bringáimmal. Úgy is mondhatnám, hogy többet simogatom őket, mint a feleségemet... Szóval az én bringáim mindig rendben vannak. Ezt létfontosságú, mert a bringa meghálálja a törődést és azonnal büntet, ha elhanyagolod. Váltó és fékgondok, defektek és nyikorgás a bosszú. Ezek némelyike szimplán idegesítő, de némelyik tönkretehet egy ilyen utat. Ha például öreg és töredezett a gumi, azt nem lehet - illetve lehet, de nem érdemes - keményre fújni, mert eldurran. Így aztán az én cangám kerekében 4,5 BAR volt, a srácokéban meg 2. Jó laposak voltak és húzták a gazdáikat vissza. Ez akkor látszott jól, amikor egy dombon gurulva én sem és ők sem tekertek, de egy kilométeren én megint 100 méterrel voltam előrébb. Ez bizony 10%, amely 100 kilométeren bizony 10 kilométer. Nem elhanyagolható.
5. Nem mindenkinek van túrafelszerelése és speckó cuccai. Én ezekre is költök, nem is keveset. Nekem megéri, mert ezek a cuccok is feldobják a napi bringázásomat. Akik viszont évente kétszer-háromszor tekernek, azoknak teljesen felesleges a profi csomagtartótáska és a lélegzős kabát is. Bár meg kell mondjam, hogy a kedvenc ruhadarabom mostanában egy olyan céges polárpóló, amit pont Gergő barátomtól kaptam. Ez az első olyan felső, amiben akkor sem fázom, ha megállok és akkor sincs melegem, ha tekerek. Eltalálta a Regatta nagyon... Szóval a profi kabátom elő sem került, helyette az ajándék felsőben tekertem. De a bringás táska kellett volna. Nekem volt, de a srácok szívtak nélküle. Főleg azért idegesítő ez, mert a feleségemnek is van egy majdnem nullkilométeres és a húgomnak is vettünk egyet anno, abban sincs túl sok. Szóval ha előre megbeszéljük, mindenkinek lett volna jól pakolható bringatáskája. Így viszont maradt egyikőjüknél a két hátizsák - hosszútávon nagyon kényelmetlen, mert a gerincet terheli - illetve Gergőnél egy vízitúrázáshoz használt hordó. Na, ezt megnézték, de nekem kifejezetten tetszett. Persze a szelet fogta rendesen szegény Gergőnek.
6. Tervet kell csinálni. A terv viszont csak arra van, hogy el lehessen térni tőle. Én azt terveztem, hogy bringázunk egy jót és ha sikerül, megkerüljük a Balatont. Az első fele sikerült, de abban azért hibás voltam, hogy nem hangsúlyoztam eléggé a srácoknak, hogy számomra a legfontosabb, hogy együtt vagyunk és jól érezzük magunkat. Nem hoztam a tudomásukra elég nyomatékosan, hogy - bocsánat a szóért, de - LESZAROM, ha nem kerüljük meg a Balatont... Így aztán kicsit többet tekertünk, mint kellett volna, mert én azt vártam, hogy szól valamelyikőjük, ha elég volt, ők meg nem akartak szólni.
7. Fontos a terhelések elosztása. HA a csapatban egyforma edzettségű tagok tekernek, mindenki egyformán kapjon a csomagokból. Ha viszont nem, akkor bizony a terhelhetőséghez mérten kell elosztani a csomagokat. Egyáltalán nem fontos, hogy az vigye a csomagot, akié. Ha legközelebb így megyek túrára, ezt nagyon szem előtt fogom tartani.
8. Az időjárás lehet ilyen is, meg olyan is. Én az egyetemen tanultam meteorológiát. Légkörtan néven ugyan, de belém verték az alapokat. És mindig is azt mondtam, hogy az "időjósok" 3 napra tudnak előre gondolkodni. Ebből az első nap, azaz a holnap még pontos, a holnapután már 50-50%-os és a harmadnap hasrapacsi. Saccoszkóp. Így is volt most is. Már a hét elején mondogatták, hogy esni fog és hogy jön a hidegfront. Először még azt írta az ÖSSZES fontosabb meteo weboldal és a tévéhíradók is azt szajkózták, hogy már csütörtökön esni fog. Ezzel szemben csütörtökön 1942-es melegrekord dőlt meg, ekkor már szombatra mondták az esőt. Ezzel szemben szombaton déltől 6-ig egy szál pólóban tekertem, mert 25-30 fok volt. Felhő sehol. Vasárnap reggel esett, de mire megreggeliztünk egy szinte vonalzóval húzott sáv ért el minket szikrázóan kék éggel, ez ki is tartott nagyjából délután 5-ig. A meteorológusok tehát - műhold és mindenféle szélkerekek ide-oda - megint felsültek. De az is lehet, hoigy a pozitív gondolkodás űzte el az esőt. A tanulság: az eső miatt idegeskedj akkor, amikor már megáztál. Akkor már ugyanis biztos, hogy nem marad(t) el...
9. Nem szabad nagyképűsködni. Ha ez ember elmondja százszor, hogy Ő milyen nagy bringás, akkor azzal annyit ér el, hogy sokan megijednek és eleve lemondják a túrát. Ha úgy indultunk volna neki, hogy "Lemegyünk a Balcsira bringázni egyet", akkor nagyjából 9-en lettünk volna. Így viszont, hogy a nagyképű "Megkerüljük a Balatont" dumával indítottam, 5-en eleve be sem mertek "nevezni", és egy betegséggel együtt így maradtunk hárman. Ez persze nem baj, de ez is olyan buli, ami akkor jó, ha sokan vagyunk... Illetve attól csak jobb...
10. Ide kellene egy tizedik pont, de nincs. Azt hiszem ez a blog már így is elég hosszú lett. Ahogy sikerül összerendezgetni a fényképeket, fényképes beszámoló is lesz, amelyben sok vicces sztori lesz.
Addig is várom a véleményeteket, hogyan látjátok Ti.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése