Szombaton nem kis esemény zajlott Csillebércen, a volt úttörőtáborban. A természetet szerető emberek nem kis csoportja azért gyűlt ott össze, hogy GPS-szel mindenféle pontokat keressen meg, és eközben vagy 10-20 kilométert le is sétáljon. Voltak, akik családi kategóriában, gyerekekkel.
Csillebérc ugye a hegyekben van, erre enged utalni a nevében lévő "bérc" szócska. Nagyon szeretném azt mondani, hogy én magam bizony feltekertem volna, és a kis feleségemre fogni, miért is mentünk végül fogaskerekűvel, de nem leszek álszent. Eszemben sem volt feltekerni bringával, ugyanis szeretem a bringázást élvezni és addig nem jutottam még el, hogy élvezzek egy 2 órás masszív felfelé pedálozást maximum pulzus közelében.
Ennek ellenére elindultunk, és el is jutottunk a helyszínre.
A Kassák Lajos úton vadiúj bringaút van, de azért meg tudtam mutatni a szerelmemnek, hogy mit is állok ki reggelente, hiszen most is - mint mindig - 3 méterenként álltak az "elakadt" járművek. Nem értem meg, miért kell a bringaútra ráhúzódni? Az úttest nem elég széles?
Mindegy, elértünk a Lehel piacig. Innen e Gogol utcán a szintén vadiúj bringaúton le a rakpartra. Közben egy helyen vagy 5 méter mély építési gödör, alig korláttal körülkerítve. Addig nem nyugszanak, amíg bele nem esik valaki... Azon tűnődöm, hogy vajon tudják-e, hogy a 25 centiméternél mélyebb gödröket LÁBRÁCSOS KORLÁTTAL kell körülkeríteni... Nem teszik, az Újpest rakparton is úgy cserélik a villanyoszlopokat, hogy méteres gödrök tátonganak némi szalag mögött. Mondom: amíg bele nem esik valaki. Nem estünk bele...
A Margit hídon áttoltuk a bringát, majd a Budai Bringagyászról jobbra felkanyarodva felcammogtunk a Moszkva térig. Itt jutott eszembe, hogy pénzt kéne kivennem, és emlékeztem, hogy van egy automata a Fény utcai piacon. Már majdnem el is értem, amikor a biztonsági őr visszafordított, mondván nem lehet a biciklit behozni... Ekkor éppen 3 méterre voltam az automatától, és ezt mutattam is neki. Az volt a válasz, hogy van bringatároló. Hiába mondtam neki, hogy onnan lopják a bringákat leginkább, nem hatotta meg.
Megbeszéltük vele, hogy ő csak feladatot hajt végre - mindig ez a duma, e mögé bújik mindenki - és nem ő találta ki a szabályokat.
Megkértem, hogy jól figyeljen oda, hogy a főnökeinek átadhassa: "Legközelebb tiltsák ki a nyugdíjasok gurulós kocsiját is, mert annak is két kereke van! És egyébként adja át a főnökeinek, hogy köcsögök!" Az utóbbi mondatra nem volt szükség, de kicsúszott...
Tovább közlekedtünk a fogaskerekű felé, útközben átszaladt előttünk egy mókus. Ezt a mókust már többen említették, most nekem is szerencsém volt látni. Az előző szitu már ki is szállt a fejemből, jó hangulatban érkeztünk meg a fogaskerekűhöz.
Magyarország a látszatintézkedések hazája. A fogaskerekűn a bringások nem vesznek jegyet. Tény. A legtöbb bringásra igaz is. Én, aki évente 3-4 alkalommal utazom rajta, megengedem magamnak a luxust és veszek. A bringámnak is. De nem ez a lényeg: a bejáratnál ellenőrök állják el az utat és ha nem mutatod fel a jegyet - amely még nincs ugye lyukasztva, mert a lyukasztó a járművön van - akkor nem engednek be. Ha fel tudsz mutatni egy - illetve a bringának még egy - jegyet, beengednek. Nálam volt, mert a Margit híd alatt az aluljáróban vettem. Persze vehettem volna itt is, mert ennek érdekében a bejárathoz összetákoltak egy bódét, ahol jegyet is árulnak. Amit aztán senki nem ellenőriz. Én - eleve így érkeztem - likasztottam. A páromnak is és Bence barátomnak is, aki időközben utolért minket. Rajtunk kívül SENKI MÁS nem lyukasztott, pedig a kocsi tele volt. Gondolom bérletük volt a srácoknak, de akkor nem értem, miért álltak jeggyel a kézben a lyukasztó mellett egész úton... És azt sem értem, hogy miért kell fennhangon, olyan hangerővel beszélgetni, hogy mindenki hallja mennyibe került a bringa? És ha már 2500 USD-be került, akkor miért is nincs pénz a 300 forintos jegyre? Meg tudtam állni és nem szóltam be...
Felértünk és kitoltuk a bringát az állomásról.
Szerencsére Normafa előtt nem sokkal van egy ABC és az oldalában automata, így pénzünk és üccsink is lett.
A csillebérci táborba érve nekiálltam és leszereltem a bringákról mindent, ami mozdítható. Ezzel nagyjából 20 perc tellett el. A leszerelt cuccokat egy barátom kocsijába bezártuk, a maradékot egy erős korláthoz lakatoltuk. Így nem izgultam napközben, mi is lesz a bringákkal. Meg is voltak, amikor délután 5-kor visszaértünk a túrázásból.
Jól megizzadtunk napközben, így a felvett plusz pulcsi ellenére is fáztam az esti hidegben. Előre féltem, mi lesz majd lefelé, amikor repesztünk majd negyvennel az esti szélben. Szerencsére ahogy felültünk a bringákra, ki is melegedtünk. Az Istenhegyi úton alig volt forgalom, így ereszthettük neki. Kis feleségem most ment életében először negyvennel bringával, élvezte. Kipirult arccal érkeztünk meg a Déli pályaudvarhoz, ahonnan az alagút felé kerültünk. A Budai Bringagyászon a Margit hídig nagyon lassan elcsorogtunk, a hídon áttoltuk és közben beszélgettünk. Hazafelé még beugrottunk egy pizzáért, amely pont elfért a bringás táska tetején elhelyezett gumi leszorítók alatt.
Hazaérve gyors és forró fürdő mindkettőnknek, és úgy néz ki, nem fáztunk meg a hideg szél ellenére sem.
Jó kis nap volt ez, és ebben nagy szerepe volt a bringáknak. Azt hiszem a feleségem azért egy kis fertőzést csak elkapott, hiszen a szemében láttam: érti már, miért is szeretek én ennyire cangázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése