Korábbi blogbejegyzésemben írtam, hogy használatba vettem a piacos bringámat (itt olvashatod el: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091024/probaut-piacos-bringaval )
Lehet, hogy sokaknak unalmas, de számomra mindenképpen élményszámba megy, ahogy sorra döbbenek rá az alapvető igazságokra.
Például arra, hogy bringázni teljesen normál, utcai öltözetben is lehet.
Ma például az egyik gyűlölt tevékenységemet könnyítettem meg a biciklivel: elmentem a pénzautomatához.
Miért gyűlölöm? Azért, mert évekig itt volt egy a sarkon, így ha valamiért kellett készpénz, tényleg két percig tartott leugrani és kivenni. Most ez itt megszűnt, a legközelebbi 1 kilométerre van. 1 kilométer pedig gyalog nagyjából 15 perc, oda-vissza tehát fél óra.
Bringával ez 5 perc, oda vissza tíz. Nyertem 20 percet. Kifejezhető forintban is, de számomra leginkább az eszmei értéke a lényeges.
A másodlagos bringán van szép láncvédő, kizárt dolog, hogy összeolajozzam a nadrágomat. (Persze egy kis tehetséggel minden lehetséges...). Így aztán minden félelem nélkül felpattanok rá utcai ruhában.
A mai ruházatom például bőrkabát volt, be sem cipzároztam és mégsem fáztam.
Az persze átvillant az agyamon, hogy ha eltaknyolok, fuccs a szép kabátnak, de legyünk pozitívak és persze menjünk lassan.
Így is tettem, közben nézelődtem.
Érdekes, hogy a bringa olyan, mint egy kilátó. Rajta ülve valahogy jobban átlátja az ember a helyzetet és olyan dolgokra is figyelmes lesz, amelyek a földön járva elkerülnék a figyelmét.
Az is eszembe jutott, miközben a kellemes 15 fokban kerekeztem, hogy van egy mondás, miszerint a "föld felett 20 centivel járok", vagy ilyesmi. Akkor használják, ha valaki nagyon boldog.
Ha jobban megnézzük - bár közbetétnek ott a bringa -, az ember ilyenkor tényleg a föld felett jár 20 centivel. Ennyivel kerül feljebb a fejem annál, mint amikor gyalog megyek.
Összegezve: egy bringa kell csak a boldogsághoz.
És ma kipróbáltam azt, milyen érzés is, amikor az ember leszáll a bringáról és minden öltözködés nélkül átvedlik civillé, azaz gyalogossá. Azt már ismertem, milyen érzés a csodálkozó tekintetek kereszttüzében a munkaidő végén bringás cuccban kitekerni a cég autós kapuján, de az még új, ahogyan az emberek szeme kikerekedik, amikor sima utcai ruhában felpattan az ember a vagány kis bringájára és a többiek csak bámulnak utána...
Jó érzés ez is.
Azt is megtapasztaltam, hogy az ember nem fázik és melege sincs. Ha fázom, akkor behúzom a cipzárt, ha pedig melegem van, lassítok a tempón. Meg sem izzadtam, igaz csak 5-5 percet tekertem.
Azt hiszem, a héten valamikor kipróbálom az öltönyös bringázást, azaz a normál ruhámban tekerek be a melóhelyre. Szépen lassan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése