Ma elég szürreális élményben volt részem, gondoltam megosztom veletek.
Ma is fél ötkor indultam hazafelé, ma is bringával. De ma valahogy nagyon jó kedvem volt, és mivel olvastam valamelyikőtök tollából, hogy most van értelme köszönni a szembejövőknek, meg is tettem.
Aki ma a Budai bringagyászon délnek haladt úgy 16.30 és 17.00 között, az jó eséllyel kaphatott tőlem egy integetést és egy hangos hellót.
Így köszöngettem a szembejövőknek és el is köszöngettem egészen majdnem az Árpád hídig.
Ahol a bringaút egy felüljárón átmegy a HÉV és az út felett, ott találkoztam a sárga bringás hölggyel. Az aluljáró aljában próbálta valaki elmagyarázni neki, hogyan jut el a Keleti pályaudvarig.
Gondolom a legegyszerűbb és legrövidebb utat akarta elmagyarázni, ezért emlegetett valamiféle Erzsébet hidat...
- Mivaaaan? Gondoltam magamban és én is megálltam. A hölgy angolul kommunikált, és a térképen valóban a Thökölyhez közeli célpontokat mutatott, ahová bringával szeretne eljutni.
A bringáról elöljáróban annyit, hogy full-loaded canga volt, elöl-hátul mindkét oldalon óriási táskákkal. Ezzel egy útpadka is akadály, főleg ennek a szimpi, de 50 kilós hölgynek. Nemhogy lépcsőn felcibálni...
Marad egy olyan útvonal, amelyen végig tud menni lépcsőzés nélkül. Mivel elmagyarázni szinte lehetetlen lett volna, gondoltam egy darabig elvezetem, aztán majd magára hagyom ahonnan már nem tévedhet el.
Ha már Thököly, akkor szépen elkezdtem felgöngyölíteni visszafelé az utat és meg is volt a terv. Árpád híd, Dózsa György út - Városliget - Stefánia - Thököly vadiúj bringaút ( http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091014/thokoly-happy-mass-az-en-s... ) és máris ott vagyunk a Keletinél.
El is indultunk, és mivel többnyire kerékpárúton voltunk, beszélgettünk egymás mellett tekerve. Sok mindenkit nem zavartunk, mert ma tényleg "jó biciklis idő volt", azaz csak az elszántak nyomták ebben a szélben. A beszélgetés néhány részletét írnám le magyarul, több kisebb megszakítással zajlott, de a fonal azért megmaradt.
én: Honnan tetszett jönni?
ő: Kanadából, mármint ott lakom.
én: ...és nem zavarja ez az idő?
ő: Nem, bár lehetne jobb is. Volt már rosszabb is.
én: Pár napja még nyár volt, ma meg ez...
ő: Jó ruha kell.
én (csak gondoltam): (az van is neki, valami hightech lélegzős esőruha és kabát volt rajta)
én: Egy kicsit városnézősek ezek az utak, kanyarognak mindenfelé. Én persze pont ezt szeretem, nem sietek.
ő: Én sem sietek, nem is tudnék. A Bringa jó nehéz.
én: Én meg ha tehetem bringaúton megyek, párszor elcsaptak már.
ő: ...engem is ma reggel. Szerencsére csak a hátsó kereket. Én mentem egyenesen, a manus meg kanyarodott be, a hátsó kerekemet még megütötte, bár fékezett...
én: Vigyázni kell, van akinek nem átlátszó a szélvédője...
ő: Ez így van Kanadában is. Ott sem túl jól vannak az utak megcsinálva.
én: Itt most pár száz métert az országúton megyünk, mert itt nincs bringaút. (Ez már a Dózsán volt a Váci út és a Lehel út között).
ő: Jó, de csak lassan gurulok le a járdaszegélyen, mert ezt ő (mármint a bringa, aki hímneműként volt emlegetve) nem nagyon bírja. Bár Szingapúrból elhozott idáig... Ott vettem.
én: Aha (Többet nem tudtam mondani, mert sokkolva voltam. Ha jól értettem, ez az ötven kilós csajszi a 100 kilós bringával épp most érkezett Szingapúrból...)
én: Itt már érezni az állatkert szagát, bár innen pont nem látni. (Ez már a Szépművészeti múzeum mögött volt)
ő: Érzem.
én: Ez itt a Hősök tere. Ha gondolja, megállhatunk egy fotóra.
ő: Holnap erre jövök, nappal jobb a fotó.
én: Értem.
én: Ez itt már a Városliget. Itt jó, mert ide nem jöhet be autó. Illetve be tud jönni, de nem szabad nekik (ekkor húzott el mellettünk egy hárombetűs Bajor gyártmányú terepjáró...)
ő: ...érdekes, itt miért nem lehet átmenni az úton, miért kell kétszer átkelni először arra, aztán meg amarra? (Stefánia vége, először Ajtósi Dűrer sor, aztán Stefánia keresztben).
én: Így tudták megoldani.
én: Ezek itt többnyire nagykövetségi épületek.
ő: Nem látok zászlókat...
én: Ott egy svájci, előbb láttam valamilyen arabot.
ő: A kanadai merre van?
én: Nem tudom. A Sógorom francia, a franciát tudom.
ő (franciául): Akkor maga beszél franciául...
én (franciául, álszerényen): Csak inkább értek. A sógor csak pár éve van a családban.
ő: Az én anyanyelvem francia...
én (angolul): Már régen meg akarok tanulni, tetszik a nyelv.
ő: Tanuljon meg, a sógora segíthet, mert anyanyelvűvel jó beszélgetni...
én: Ez igaz. A keresztlányom is félig francia, ő is jól nyomja már a sódert így 3 és fél évesen. Az apjával franciául, az anyukájával magyarul.
ő: Az előny. De maga is megtanulhat hamar az angol után.
én: Itt jobbra, ez a Thököly út. Ezt a bringautat tegnap adták át...
ő: Tééényleg! Jó is...
én: ...itt voltam ünnepelni. Itt húzódjunk félre és mutassa, hova is megy pontosan?
ő (mutatja a térképen): ...ide...
én: Akkor innen már odatalál. Az a nagy kereszteződés a Dózsa György út vége, attól számolva a negyedik utcát keresi.
ő: Köszönöm. Van e-mail címe. Írnék, meg van egy weboldalam...
én: Igen felírom, ha ad tollat.
(Gyors címcsere)
ő: Nagyon köszönöm!
én: Részemről az öröm, hogy bringázhattam kicsit és beszélgethettem angolul. Vigyázzon magára és jó utat.
ő: Csinálok egy fotót.
én: Oké (Mosoly, vaku) Viszlát!
ő: Bon voyage. (Mintha én mennék mesze, nem ő...)
Itt elváltunk, és én megindultam hazafelé a vadiúj Thökölyn.
Közben azon gondolkodtam, hogy ilyen véletlenek nincsenek.
Mennyi az esélye annak, hogy PONT akkor megyek arra, amikor valaki Szingapúrból érkezik és segítségre szorul? Ha nem lenne lezárva a Margit híd, akkor nem is arra járnék...
Mennyi az esélye, hogy PONT délelőtt nézegetem az internetet francia nyelviskolák után?
Mennyi az esélye, hogy egy kanadai PONT Budapesten keresztül megy Szingapúrból Kanadába?
Szóval vannak, akik hisznek a véletlenekben. Én nem.
Én abban hiszek, hogy mindennek helye van, semmi sem történik céltalanul. Még a Margit híd lezárása és a bringások meggyalogoltatása sem.
Minden mindennel összefügg.
Egy pillangó meglebbentette a szárnyát Szingapúrban, én meg összetalálkoztam ezzel a nem mindennapi hölgyikével, aki negyven kilósan, ötven évesen, száz kilós bringával éppen valahol a tizenhat-ezredik kilométerét tapossa...
Na, ez az élmény, amely csak bringást érhet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése