2010. május 17., hétfő

Szél-sőséges

Bevallom, a mai reggelen majdnem leszálltam a nyeregből. Éjjel alig aludtunk, valami olyan állati zajt csapott a szél, hogy végül füldugóval sikerült valahogy álomba szenderednem 2 óra körül. Gondoltam, majd abbahagyja reggelre, de amikor kinéztem az ablakon, a szemközti parkban egy csomó kidölt fa és letört ág képe fogadott. Lehet-e ekkora szélben biciklizni?
Az eső nem gond, a múlt hét óta nem csak vízötlen, hanem már tényleg vízhatlan vagyok. Azt hittem, ha a fejemet, a felsőtestemet és a lábaimat védem a víztől, az elég. Most viszont, hogy végre rászántam magamat a kalucsnira és a cipőm sem ázik szííííjjel, azt kell mondjam, hogy a legfontosabb dolog a cípő beázásmentesítése. Az érzést nagyban befolyásolja ugyanis, ha nem kell vizes sárban tocsogó cipőben nyomni. Szóval vagy a cipő legyen vízhatlan - nem tudom, létezik-e ilyen egyáltalán, de ráírni biztosan ráírják egyikre-másikra -, vagy egy huszáros vágással az ember húzzon a lábára egy kalucsnit, ami megvédi a beázástól. Így aztán az esőben bringázás tényleg csak elhatározás kérdése és sokkal élvezetesebb dolog, mint napsütésben.
De a szél? Azzal mi van? Ma reggel eléggé össze kellett szedjem a bátorságomat, hogy ebben a viharos erejű széllökésektől tarkított szép májusi időben elinduljak otthonról. Kilépve az ajtón a mentők és tűzoltók folyamatos szirénázását hallani, nem túl biztató.
Az utakon a szokásos forgalom háromszorosa, sokan megint inkább autóba ültek és szívnak a dugókban.  Nekem persze nagy a szám, közel dolgozom, így ha végül le kell szálljak a bringáról, akkor is betolom tíz perc alatt. De nem kellett. Gondolom a Duna partján vannak akkora széllökések, amik veszélyeztethetik a kerekezőket, de itt, a betonrengetegben szerencsére nem tud annyira nekilendülni a szél, hogy feltaszítson.
Így aztán beértem és az irodaházban a kollégák még nagyobb szemekkel néztek utánam, látván a kezemben a bringás sisakot. "Ugye ma nem bringával jöttél?"
Dehogynem...

2010. május 6., csütörtök

A rend dőre őre

Módosítottam a címet, mert többesszámban talán azt sugallja, hogy minden rendőr ilyen. NEM! Többségük rendes, segítőkész. Pont ezért baj, ha egy balfék miatt negatívan ítélik meg őket is. Ezért írtam ezt a blogbejegyzést! Figyelemfelhívásnak, hogy ILYET NE! Íme:
Nekem nincs bajom a rendőrőkkel, sőt azon kevesek közé tartozom, akik bíznak bennük és segítik a munkájukat, ha lehet.
Az ilyen mondat csak "DE"-vel folytatódhat, tehát:
De amikor az ember azt látja, hogy pont ők nem tartják be a szabályokat, akkor minimum elkeseredettséget érez. Mutatom egy képen, miről is beszélek. Íme:
A kép a Róbert Károly körút és a Pap Károly utca kereszteződésében készült, ahol a bringaút áthalad a szemben lévő Kassák Lajos úti lakótelepre. Mint láthatjuk, bár megállíthatták volna a zöld Szuzukit előrébb és hátrébb is, ők egyrészt a zebra előtt közvetlenül állították meg - ezért a KRESZ az átlagembert bünteti, teljesen jogosan, ugyanis a gyalogosokat veszélyezteti a zebra előtt álló jármű, amitől a többi vezető nem látja be a zebrát -, másrészt ők maguk a csodálatos bringaút kellős közepén álltak meg.  Kinagyítom, íme:
Látható, hogy a rendőrautó első kereke pontosan a bringaút egyik szélén, míg a másik pontosan a másik szélén áll, ha gyakorolnám, sem sikerülne így... A háttérben, szürke ruhában egy bringás épp azt néz, hogyan fog átjutni az úton.
Szóval egyrészt gratulálok, másrészt ilyet még a rendőr sem csinálhat. És azon sem kell csodálkozni, ha az átlagpolgár nem tudja, mit is szabad, ha a fehér sapkás, azaz közlekedési rendőr sem tudja. Vagy tojik rá...