A berlini kerékpár gyorsforgalmi utakról

A The Berlin Spectatorban olvastam egy cikket a kerékpáros gyorsforgalmi utakról. Az eredeti cikk ide kattintva olvasható angolul, míg az általam készített fordítását fogadjátok szeretettel. Tehát:

A Berlini Szenátusi Közlekedési Bizottság 11 bicikli gyorsforgalmi út építését tervezi. Ezek kötnék össze a német főváros külső kerületeit a központtal. A megvalósíthatósági tanulmány épp most készült el.

Egy dolog biztos: a jövő közlekedési eszköze nem az autó, legalábbis addig semmiképpen, ameddig benzin vagy dízel motor hajtja. Az is biztos, hogy a biciklik továbbra is szállítják az embereket Berlinbe és Berlinből. A városvezetés azon dolgozik, hogy több helyet, nagyobb biztonságot és több jogosultságot adjon ennek. 

A kerékpározás felgyorsítása

A berlini szenátus egy "kerékpáros sztráda" megvalósításán dolgozik, amelyet a nyilvánosság számára mint "Bicikli Gyorsforgalmi Út"-at tálalnak majd. Az ötlet lényege, hogy a kerékpárosnak ne kelljen várnia minden sarkon, hanem saját úttestet kapjon, amelyen Berlin egyik pontjából a másikba nagyon gyorsan eljuthat. Sok esetben a kerékpáros közlekedés már most is gyorsabb, mint az autó vagy a tömegközlekedés. Ezzel viszont a biciklizés még jobban felgyorsulna.

Jelen állás szerint 11 kerékpár gyorsforgalmi út építéséről már döntöttek. Ezek megépítése 4-5 éven belül megtörténik. Valószínűleg a Zöldek, akik ezeket a projekteket erőltetik, hatalmon maradnak a berlini vezetésben, tekintve a támogatást, amelyet az előrejelzések szerint a szavazóktól kapnak.

Egy a szokványostól eltérő megoldás biztosan lesz: a kerékpár gyorsforgalmi utak egyike a Brandenburgi Kapun fog keresztül vezetni, amely egyike Berlin legfontosabb városnéző pontjainak. Vajon a kerékpárosok csak átsuhannak majd a kapun az állandóan ott bámészkodó, megszámlálhatatlan turista között?

Viták a Brandenburgi Kapuról

A jelenlegi állás szerint ez a megközelítés nem más, mint javaslat. A "Fuss" nevű gyalogos szövetség már reklamált az RBB rádió és TV hálózat műsoraiban. A szervezet szerint a tervek egyáltalán nem képviselnek semmilyen minőséget.

Az egyik legfontosabb sport a "szakadjunk darabokra" lesz, ha harmincezer biciklis fog naponta áthaladni a "Pariser platz" téren a Brandernburgi Kapunál, mondja a szervezet. A kritikusok szerint a térnek meg kellene tartani jelenlegi jellegét, amely sétáló és találkozó pont a gyalogosoknak, valamint városnéző látványosság a történelmi nevezetességek körül. 

A megvalósítandó 11 kerékpár gyorsforgalmi út:

• Egy összeköti majd "Schönefeld"-et a városközponttal.
• Egy másik a "Teltow" csatorna mentén fut majd és összeköti "Stahnsdorf"-ot és "Teltow"-ot a berlini városközponttal.
• "Potsdam" és "Wannsee" lesz összekötve a városközponttal a harmadik által.
• A nyugati út csatlakoztatja majd "Spandau"-t a központhoz. Ez futna keresztül a Brandenburgi Kapun.
• Az előző út meghosszabbítása kötné be a "Marzahn" negyedet a "Landsberger Allee"-n keresztül.
• Egy másik bekötés nyugatról vezetne a "Spandauer Damm" mellett.
• Még egy nyugati útvonal lenne a "Nonnendammallee"-nál,
• A negyedik nyugati út "Spandau" északi részéből vezetne a városközpontba.
• Ez utóbbi kapna egy bekötést "Tegel"-ből is.
• Egy Expresszút "Pankow"-ból vezetne a központba szintén a tervek szerint.
• A tizenegyedik bekötés "Karlshorst"-ból vezetne a a városközpontba vezető keleti úthoz.

Tekintettel arra, hogy Belrinnek mennyi idejébe kerül a zöld bicikli utak kiépítése, ez a nagy projekt évszázadokig is eltarthat, de mindenképpen fontos lépésnek számít.

Összecsukva

(Közben vannak új fejlemények, ezért érdemes elolvasni a történet végén a kiegészítést is. **** vonal alá írom, ami újdonság.)
Először is: jól vagyok. Vigyáznak rám az égiek. Persze nem túl biztató, ha valami így kezdődik, de a lényeg mégis ez. Széthullott alattam a biciklim, eshettem volna sokkal nagyobbat is, de mégsem ez történt. A sztori vége pedig maximálisan pozitív. Elmesélem hát, miként csuktam össze az összecsukható biciklimet ott, ahol nincs is csukló rajta.

Talán olvastad már tőlem korábban, hogy jellemzően biciklivel közlekedem Budapesten. Ezt úgy oldom meg, hogy otthon kibringázok a vonatig, a vonattal bejövök BP-re és a városban megint a bicikli visz el mindenhová. Mivel vasúton biciklit szállítani még ma sem egy leányálom (korábban még ennyire sem volt az), csak összecsukható biciklivel lehet ezt a fajta kombinációt megoldani. Az összecsukható bicikli korrigálja azokat a hibákat, amit a MÁV-Start talán soha nem fog, így a normál biciklikkel elszenvedett masszív szívások kimaradnak az életemből. Ezért vásároltam 2014. elején ezt az összecsukható (sokak úgy ismerik inkább, hogy "kemping") biciklit.

Na persze nem így nézett ki, amikor a boltból kigurultam vele. Ha nagyon enyhén akarok fogalmazni, akkor azt írom most ide, hogy néhány dolgot ki kellett rajta cserélni, hogy az én igényeimnek megfelelő minőségben szolgáltasson, de az alap, azaz a váz és a koncepció ügyes. Az évek során szépen lassan javítgattam rajta, de mindvégig tökéletesen és hűségesen szolgált, egészen a szerdai délutánig, azaz tegnap előttig.

Szerdán az történt, hogy a szokásomtól eltérően nem a nemzetközi vonattal mentem haza (amin légkondi van, tömeg nincs és Szobig csak Vácott és Nagymaroson áll meg), hanem egy jó öreg Fecskével. A Fecskével kapcsolatos érzelmeim tiszták, egyértelműen és minden sejtemmel utálom. Mert mocskos, kényelmetlen, hangos, huzatos, télen hideg és ilyenkor nyáron meg gyakorlatilag egy guruló kemence. Ne de a legjobb acél is kemencében születik, így néha ezen edzem magamat. Az persze igaz, hogy ha egyszer végre (2019-ben várhatóan) lecserélik ezeket a szarokat a vonalunkon (jönnek az emeletes vonatok), én bizony pezsgőt fogok bontani. Szerdán mindenesetre fecskéztem és mivel utálom, Zebegényig bírtam. Szoktam olyat csinálni, hogy Zebegényben leszállok és az utolsó hatost kényelmesen, Magyarország egyik legszebb bringaútján letekerem Szobig. Szerdán is ez történt.

Egészen a szobi ötös hídig jutottam, ahol egy kis időszakos vízfolyás felett vezet át a bringaút. Ehhez egy fa hidat építettek, amely sajnos az idők során valahogy kiemelkedett a bringaútból, helyesebben a bringaút aszfaltja süllyedt lejjebb öt centit. Emiatt a hídra Zebegény felől felhajtva van egy bukkanó, ez a bukkanó adta meg a kegyelemdöfést a biciklim hegesztésének. Senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor a kormány és az első kerék megindul felfelé, míg a nyereg és a hátsó kerék kimegy az ember alól. Talán a reflexeknek és a rutinnak is köszönhetem, de egész jól korrigáltam és ahhoz képest nem is estem nagyot.

Ahogy feldolgoztam magamban, hogy a földön fekszem, szépen kihámoztam magamat a rám tekeredett bowdenek közül és felkászálódtam. Az első az volt, hogy a jobb zsebemben lévő telefont megnéztem, nem tört össze. Ez kész csoda, mert a telefontól 1 centire akkorra véraláfutás van a combomon, mint a Dunántúl, de az ütés a vadiúj és méregdrága telefont elkerülte. Ez azért is jó, mert erre a telefonra nincs biztosításom, a Telekom nem engedett rá kötni, mert az otthoni telefon-előfizetéshez kaptam, ami nem mobil-előfizetés. Évek óta kötök biztosítást a telefonjaimra, pont az ilyen esetek miatt, de erre most nincs. Megúsztam. Ahogyan megúszta a hátamon lévő laptop is, amit egy hozzá gyártott páncél-táskában hordok, de ezen felül még a gyári dobozban kapott szivacsot is behekkeltem valahogy. A táska kapott rendesen, de a laptop nem.
Ezután magamat vettem szemügyre, de semmi sérülést nem láttam magamon. Mivel a vonatról csak leugrottam, nem vettem fel sem a kesztyűt, sem a szemüveget, sem a sapkát. Mikor esek el? Naná, hogy most. Ennek ellenére sehol semmi látható sérülés? Na, a fejemen azért lett egy dudor kicsit később és estére az oldalamat is éreztem rendesen, de ennyivel megúsztam.
Azért végigszaladt bennem a gondolat, hogy széthullhatott volna a bicikli alattam mondjuk Budapesten is, amikor megyek át a villamossíneken. Akkor talán beesek valami autó alá, ami egészségtelen mozdulat tud lenni. Vagy széteshetett volna Zebegény után a nagy lejtők valamelyikén, ahol neki szoktam azért ereszteni a biciklit. Ha harmincnál esek, megint csak szebben néznék ki. De én szépen lassan, 10 körüli sebességnél feküdtem el. Így kell ezt csinálni.
Hogy az emberek milyenek? Nos, két öregasszony jött velem szembe, látták az egészet, így gyorsan bekanyarodtak az egyik mellékutcába. Eszükbe sem jutott volna, hogy legalább megkérdezzék, hogy jól vagyok-e. Ha eljönnek mellettem, talán még át is léptek volna. Na mindegy, én ennek ellenére azért ezentúl is meg fogok állni, ha ilyesmit látok és meg fogom kérdezni, segíthetek-e valamit.
A bringát összekötöztem és elkezdtem hazafelé battyogni. A híd a házunktól 1400 méterre van, szoktam erre futni. Persze nagyon nem volt kedvem hazacipelni, így az egyik háznál megkértem az udvaron lévőket, hogy hadd tegyem be, amíg visszajövök érte kocsival. Megengedték.
Hazafelé menet ez egyik szomszéd felvett, így összesen 100 métert gyalogoltam, 10 perc múlva már ott is voltam, a kocsiba betettem és hazavittem. Már eközben elkezdtem gondolkodni, hogy mi lesz vele. Mert kell helyette egy másik összecsukható bringa, ugyanis ez nekem életstílus.

Mindig bringázom. Télen is. Ha nem bringázom, nem vagyok jól. Eleve hízni kezdek, de a közérzetem is teljesen más. Persze nem csoda, hogy a bringa eltört, mert kapott eleget. A teleken mínuszokat, a nyarakon hőséget, esőt, sarat és a budapesti utakat. Éppen ezért nem is nagyon haragszom rá, amiért kilehelte a lelkét.
Persze nem véletlenül vettem a Decathlonban. Lehet kapni jobb bicikliket olcsóbban máshol, de csak a Decathlon ad ma Magyarországon ÖRÖK élet garanciát a biciklik vázára. Nem szerettem volna élőben is kipróbálni, de a csütörtöki nyitás a Dunakeszi Decathlonban talált, biciklistül.
Lehetne ragozni, hogy mik szaladtak át a fejemen, hogy milyen érvekkel fogok előállni, ha kötekednek, de ilyesmi nem volt. Miután szóltam, hogy kicsit fáj az oldalam, a bringákért felelős srác kijött velem a kocsihoz, kivette és becipelte a bringát, majd nagyjából 10 perc múlva már kezemben volt a teljes vételár, amit négy éve fizettem érte.

Mivel a biciklire szereltem ezt-azt pluszban, azokat szerettem volna visszakapni. A srácok ragaszkodtak hozzá, hogy ők szeretnék nekem lebontani a cuccaimat. Így abban egyeztünk meg, hogy hozom a leszerelt szarokat és kapom a minőségi cuccaimat vissza. Ilyen egyszerű ez. Mivel a bringa selejtbe megy, vinnem kell egy akármilyent azokból, amiket leszereltem. Egy akármilyen nyerget, fékeket, váltókat. Volt odahaza ez-az, így összeválogattam a kért cuccokat. És ennyi.
A Dunakeszi Decathlonban sajnos nem volt az a bringa, amit kinéztem magamnak, de a Nyugati téren igen. Telefonon félretetették nekem, így egy óra múlva már az új bringával virítottam a Nyugati téren.

Valahogy így kell ezt csinálni. Dunakeszin és Budapesten is elmeséltem a történetet, mindenhol mindenki hatszázszor kért elnézést. A dolog tehát teljesen pozitív. És hogy véletlenek nincsenek, az biztos. Ugyanis ahogy gurultam a Lehel utcában, az egyik ház előtt az eső elől behúzódva álldogált egy srác. Mivel nem siettem, a szemem sarkából megláttam, hogy egy olyan bringa mellett álldogál, amelyik alattam éppen az előző napon esett szét. Megálltam, szóba elegyedtünk és mondta, hogy neki nincs baja a bringával, csak a nyeregcsővel. Amiből én meg a múlt héten vettem egy újat és ami az új bringához nem jó. Gyors e-mail csere és így a vadiúj nyeregcső is gazdára talált.
A Dunakeszi Decathlon 09.00-kor nyit, a történet 11.00 órakor ér véget. Két óra alatt a régi bringa levéve, a pénz visszaadva, az új bringa megvéve és beüzemelve. Valahogy így kell csinálni.
Mivel ezen az új bringán is csak fékeknek látszó tárgyak vannak felszerelve, odahaza gyorsan fel is pattintottam rá egy normális féket. Helyesebben kettőt, mert előre és hátra is.

Ma még a kormányból kell kicsit levágni, hogy a vonatajtókon átférjen és kész. Remélem, ez a bringa is annyi örömöt fog okozni, mint az elődje és annyi pénzt is fog spórolni. Mert azt nem is kell mondjam, hogy a vonat-bringa kombinálása a legolcsóbb közlekedési mód, már bőven félmillió felett van a megtakarítás, amit ennek köszönhetek.
És hogy az új bringa miként fog viselkedni, arról majd olvashattok. És ez nem fenyegetés, hanem ígéret.
Köszönöm azoknak, akik a Facebook képeimet látva megkérdezték, hogy vagyok! Köszönöm azoknak is, akik aggódtak értem!
Jól vagyok, soha nem voltam jobban.
Persze ha valakinek van olyan gyógyszere, ami jó bordafájásra, köhögésre és hasmenésre egyben, az szóljon, mert egyelőre ha köhögök, annyira fáj a bordám, hogy majd befo... berosálok. ;) 
************************
Tehát a további fejlemények.
Tegnap kaptam egy levelet, hogy a Decathlon visszahívja az összes BFOLD 700 és 500 bringát. Az enyémet is.

Honnan van nekem ilyen, amikor az enyém összetört? Nos, amikor meséltem Jani barátomnak a sztorit, megkérdezte, hogy nem kell-e helyette egy másik. Ő ugyanis szinte ugyanakkor vett egyet magának, amit azóta nem nagyon használ. Így aztán lett nekem egy null kilométeres ugyanolyan biciklim, amit a feleségem nagy örömmel vett, mert a régit is nagyon szerette.
Persze megkérdeztem Janit, hogy regisztrálva van-e a bringa a Decathlon rendszerében és megnyugtatott (meg is mutatta), hogy igen. Így aztán igazából Ő jött ma el velem és vitte vissza a biciklit, mert az Ő nevén volt. És mivel a barátom és korrekt srác, egy fityinget sem kért érte, mert a biciklit ugyebár kifizettem, így már az enyém. Akkor is az enyém lett volna, ha összetörik alattam és most is az enyém, hogy a vételárát visszaadták.

Persze azért egy kis fájdalomdíjat felajánlottam Janinak, így mindenki elégedett volt a mai üzlettel. Mivel vettem a bringához két nyeregcsövet is (ami mindig kikopott és leeresztette a nyerget egy centivel a kényelmes alá), és most ezeket a csöveket nem tudom használni, visszavittem azokat is és vissza is adták az árukat azoknak is.
Így a visszahívott bringa árából és a csövek árából vettünk ma egy Tilt 500-ast, aminek a feleségem még jobban örül.

Így aztán egy használt bicikli árából van most két vadi új, csúcsszuper gépünk.
Miért mertem újra a Decathlonnál venni összecsukható bringát? Hát pont ezért a korrekt magatartásért. A bizalmam töretlen és tudom, hogy ha ezekkel lesz valami, ugyanilyen korrekt módon járnak majd el. És nekem ez a legfontosabb. Lehetne tőlük tanulni ám...
Az új gépet is feljavítottam kicsit, hamarosan videót is beszúrok.
Az élet pedig szép, a bordám azóta teljesen meggyógyult.

MÁV-Start pozitív

Akik régebben olvassák a blogomat azok tudják, hogy szeretek vonatozni. Persze néha kiakadok, de azt hiszem, nem nagyon lehet engem eltávolítani a törzsutasok közül. Persze nem könnyű ez, mert a magyar vasút olyan, amilyen. De én hiszek benne, hogy egyszer majd más lesz. Jó lesz.

Éppen ezért amikor nem tetszik valami, akkor én megírom. Nem anyázok, nem fröcsögök, hanem leírom a problémát és teszek javaslatot a megoldására. Így tettem akkor is, amikor egy kicsit jobban kiakadtam a kerékpár szállításának anomáliáira. Az erről írt bejegyzést ide kattintva olvashatod el. A levél egy részére már jött válasz, de megvártam, amíg a többire is megjön. Ez történt ma.

Na lássuk, hogyan is állnak hozzá a dolgokhoz!

(Normál betűvel a válaszuk, dőlt betűvel a véleményem.)

Köszönjük megkeresését és külön köszönetünket fejezzük ki a jókívánságokért, amelyekhez hasonlóakat kívánunk Önnek az újesztendőben és azon is túl.

Köszönjük továbbá a vasút iránti elhivatottságát és nagyra értéklejük kitartó környezettudatos magatartását.

No comment. Talán csak annyi, hogy nagyon sok szuper ember (is) dolgozik ma a MÁV-nál. Reméljük, hogy egyszer ők lesznek többen!

A vonatok összeállítását, a honlapunkon sajnálatosan nem áll módunkban megjeleníteni, mivel a szerelvényforduló bármikor változhat, akár késés, műszaki hiba, vagy baleset miatt és ilyenkor operatív szerelvénycsere és forduló módosítás történik, így megtévesztő és kiszámíthatatlan lenne az információ.

Ha megjelenítenék a vonatok összeállítását és attól néha eltérnének, akkor néha nem tudnánk, milyen az adott vonat összeállítása. Jelenleg SOHA nem tudjuk. Ettől minden eltérés csak jobb állapotot eredményezne. De elfogadom, hogy lehet olyan körülmény, amiről én nem tudok. Azt is elfogadnám, ha úgy jelenítenék meg a vonatösszeállítást, ahogyan a jelenleg nem hivatalos oldal teszi. Sajnos ilyen törekvés sincs.

Hasonló a helyzet, az induló és érkező vágányok feltüntetése kapcsán, amely – annak ellenére, hogy az oldal alján jelezzük az információ tájékoztató jellegét – sok kellemetlenségre és ezzel kapcsolatos panaszra adott okot, az elmúlt években.

A vágányokért nem reklamáltam a levelemben.

A kerékpárszállító kocsik besorolásának problémája, mindaddig fenn fog maradni, amíg a vonalon az összes szerelvény nem lesz alacsonypadlós, korszerű motorvonat, amelyeknek a kerékpárszállításra is alkalmas része, mindig ugyanott található, a szerelvény típusának megfelelően.

Én nem azt kértem, hogy mindig ugyanott legyen a bicikli kocsi, csak annyit, hogy ugyanarra FELÉ. Egyébként elég sokat vonatoztam a környékbeli országokban, és Ausztriában sem minden vonat egyforma, mégis fel van festve a peronra, hogy ide állj a bicikliddel és csodák csodájára, ott van az ajtó. A biciklis ajtó. Minden vonatnál, típustól függetlenül. Ami pozitív, hogy látják a problémát. Ez az első lépésnek nem is rossz...

A kerékpárral történő együtt utazást a vasúttársaság messzemenőkig támogatja, de jelenleg az elővárosi hivatásforgalomban közlekedő Utasok számára kell megfelelő utazási feltételeket biztosítanunk, mivel a Társaságunk elsődleges – a Közszolgálati Szerződésben foglaltak szerint – feladata a személyek szállítása. A kerékpárszállítás, kiegészítő szolgáltatásként szerepel a kínálatban, ezért a kapacitások is korlátozottak.

Sajnos nem értették meg, vagy nem akartak reagálni a lényegre: a kerékpárosság egy létforma. Biciklizni sok esetben szívás és mégis biciklizünk. Ez a fajta beállítottság nem csak ezt a magatartást vonzza be, hanem például a vonatozást is. Sajnos nem értették meg, hogy egy óriási tömeget nem céloznak meg, akik potenciális ügyfelek, leendő utasok. Még úgy is, hogy a vasút olyan, amilyen. A pozitívum, hogy nem vitatkoztak a többi megállapítással, azaz a vasút szerintük sem a legolcsóbb, nem pontos, nem megbízható... és sorolhatnám. Ezek szerint ebben is egyetértünk.

A kerékpárszállítással kapcsolatos további felvetéseit, kritikáit megküldtük az Üzletszabályozási, illetve az Üzletfejlesztési és Marketing Osztály részére, állásfoglalás céljából.

Attól féltem, hogy ez egy formamondat, hogy mindenkinek ezt írják. De nem, mert pár hét múlva azokra a kérdésekre is válaszoltak. Ez már egy másik levél, ez jött meg ma. Be is másolom.

A kerékpárszállító kocsit továbbító, illetve a kerékpárszállító szakasszal ellátott nemzetközi vonatoknál több viszonylaton, belföldi forgalomban is biztosított a kerékpárszállítás. A Budapest-Keleti–Tatabánya–Komárom–Győr–Hegyeshalom úrirányon át Bécs felé közlekedő rj vonatokon belföldi forgalomban szállíthatóak a kerékpárok kerékpárhelyjegy váltása mellett, továbbá a Budapest-Nyugati–Vác–Szob útirányon át Szlovákia felé közlekedő METROPOLITAN EuroCity vonatokon is lehetséges a kerékpárok szállítása belföldi forgalomban, a kerékpárok számára a kerékpárjegy mellé kerékpárhely foglalása kötelező.

Én ezt tudom. Sajnos a kalauzok nagy része nem tudja, ugyanis csak a vérmérsékletemnek köszönhető, hogy nem keveredtem nagyobb konfliktusba az egyik kollégájukkal, aki le akart szállítani a nemzetközi vonatról, mert szerinte azon nem szállítható bicikli. Én persze mondtam, hogy dehogynem, csak kerékpár helyjegyet kell vásárolni. Az már más dolog, hogy az összecsukható bicikli nem foglal helyet, azaz nem értelmezhető, hogy minek is vásárolok helyjegyet valami olyasminek, ami nem foglal helyet. (Ezen a képen az én kedvenc összecsukható bringám, amit mindig valamelyik sarokba teszek el, hogy miattam ne kelljen senkinek állnia.)

És az is egy másik dolog, hogy NEM LEHET kerékpár helyjegyet vásárolni magában, csak kerékpár jegy mellé. Legalábbis interneten. Azt remélem nem várják el, hogy a magamfajta 2018-ban (és nem 1718-ban) élő polgár minden utazás előtt a pénztárnál vásárol kerékpár helyjegyet? Ez ugyanis nem járható, nem életszerű. Az életszerű - de egyébként teljesen felesleges - az lenne, ha tudnék online foglalni egy helyet a biciklinek. De ez nem megy, mutatom, miért is nem:

A 4. és 5. pontban leírtakat megvizsgáljuk és javasolni fogjuk a pozitív irányba történő elmozdulást, amely szerint:

- az összecsukható kerékpárért ne kelljen kerékpárviteldíjat fizetnie az utasnak,

Már most sem kell, de gondolom ez a nemzetközi vonatokra vonatkozik, mert azokkal kapcsolatban írtam. Az én felvetésem az volt, hogy az összecsukható kerékpár legyen poggyász, amennyiben megfelel bizonyos kitételeknek. Például mérethatároknak, esetleg legyen tiszta és csak olyan helyre lehessen ingyen elhelyezni, ahol nem szennyezi be a vonatot. Ilyen hely is van egy csomó a vonatokon és nekem meg is van a szemem hozzájuk (meg akinek ilyen bringája van, annak is). (Ezen a képen egy olyan bringa, ami nem olajos, nem zsíros, mert nem lánc, hanem ékszíj hajtja meg. A csomagtartóra van feltéve, a fejünk fölé.)

- az elektromos kerékpár szállításának lehetőségét szabályozott paraméterek megadásával.

Ez pedig a legnagyobb előrehaladás lenne. Ha ez az egy megvalósul, már megérte írnom a vasútnak. Ugyanis ma, 2018. március 07-én a vonaton nem szállítható olyan kerékpár, amelyet nem emberi erő hajt, azaz amelyikre valamilyen motor van szerelve. Ez a szabály abból az időből származik, amikor a motor a kerékpáron robbanómotor volt. A mai elektromos bringák megfelelnek minden előírásnak, nem folyik belőlük semmilyen sav. A tiltásuk a vonatokon annak a fényében nagy hiba, hogy erőteljesen törnek elő ezek a biciklik és pár év múlva az lesz a ritka, ha egy biciklin NINCS valamilyen rásegítés.

Köszönjük javaslatait és türelmét, bízva abban, hogy a fentieket mielőbb gyakorlatba ültetik a döntéshozó munkatársaink és ezzel jelentősen megkönnyítjük az Ön és Utastársai, kerékpárral együtt történő utazási feltételeit.

Nem vagyok naiv! De az biztos, hogy ez a levél nem egy formalevél, amelyek közül jó párat már kaptam. Tényleg elolvasták, tényleg próbálták megérteni és reméljük, hogy tényleg tesznek is az érdekünkben.
És a stílus az, amit külön díjazok! Hogy megköszönik a türelmemet. Ez azt mutatja, hogy tudják, hogy ma a vasúthoz türelem kell. Nekem van is. Lesz is!

Én megígérhetem, hogy ezentúl is küldöm az észrevételeimet.  Ugyanilyen türelemmel. Ráérek ugyanis, miközben vonatozom...

Kerékpár és vonat

Bár ez a blog többnyire a kerékpározás pozitív oldalával foglalkozik, most mégis megosztok egy levelet, amelyben a negatívumokat próbálom pozitívummá formálni. Íme, változtatások nélkül, már megint a MÁV ügyfélszolgálatának címezve:

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

Elsőként hadd kívánjak boldog új évet Önöknek és köszönöm, hogy 2017-ben is minden nyűgömre mérhetetlen türelemmel és segíteni akarással reagáltak.

A levelek célja az én esetemben is mindig a segíteni akarás.

Nem morgolódni akarok, nem számon kérni akarom Önöket, hanem többnyire egy-egy problémára szeretném felhívni a figyelmüket.

Mert mi szeretünk vonatozni és szeretnénk, ha ez a jelenleg csak nagy akaraterővel és áldozatok árán felvállalható közlekedési forma jobb és sokak számára vállalható megoldássá válhatna.

Önök is ezért dolgoznak, így a célunk közös.

Én azon utasaik közé tartozom, akik nem anyagi megfontolásból nem autóznak.

Nekünk konkrétan olcsóbb és gyorsabb lenne autóznunk (mindkettőnk munkáltatója támogatja a megtett kilométereket) és ennek ellenére nem tesszük.

Nálunk ez lelkiismereti kérdés, környezettudatosak vagyunk.

Ezen rövid bevezető után hadd osszam meg Önökkel a tapasztalataimat és a miattuk kialakult hozzáállásomat a kerékpár és a vasút kombinálásával kapcsolatban.

Soha nem vetek fel úgy problémát, hogy megoldást ne javasolnék rá, erre most is törekedni fogok.

Elvétve használom a tömegközlekedést Budapesten, ilyenkor télen is kerékpározom. Az elvétve kifejezés alatt értem azt, hogy 2012-es kiköltözésünk óta 3 azaz három alkalommal BKK-ztam. Majd hat év alatt ez elenyésző.

Helyette biciklizem, mégpedig a lakásunktól a vasútig és a vasúttól a munkahelyemig, illetve hazafelé az ellenkező irányokban.

Most is, ilyenkor télen is.

Szombatonként másodállásban dolgozom, így szombatonként is vonatozom és biciklizem.

1899 napja lakunk Szobon, azóta vonatozunk és én azóta én vonat és kerékpár kombinációjával közlekedem.  A jelenlegi kerékpárom számításaim szerint bőven több, mint ezerszer tette meg már a Szob-Budapest-Szob utat.

Azért írom ezeket, hogy lássák, vannak tapasztalataim a kerékpár-szállításról.

Azt már csak mellékesen teszem hozzá, hogy amióta Start-Klub tag vagyok, szabadidőmben is előszeretettel vonatozom.

Pedig nagyon sok dolog szól ellene és kerékpárral kombinálni a vonatozást egy nagyon idegesítő és számos megalázó helyzetet hozó hobbi.

1. Sajnos jelenleg NINCS olyan hivatalos menetrendjük, amelyben a vonat-összeállítást az utas meg tudja nézni. Sokáig azt gondoltam, hogy a vonat-összeállításokat tartalmazó weboldalt a MÁV-Start üzemelteti, de amikor jeleztem, hogy valótlanságokat tartalmaz, Önök felvilágosítottak, hogy az egy hobbioldal.

Mivel ezen a hobbi oldalon kívül például Önök nem üzemeltetnek semmilyen tájékoztató oldalt a vonat-összeállításokról, a mi vonalunkon (70-es vonal, Szob végállomással) minden nap lutri, hogy éppen milyen vonattal fogunk utazni.

Amikor az ember túrázni indul, nagyon nem mindegy például, hogy alacsony padlós vonat fogja-e elszállítani, vagy mondjuk egy "Fecskére" kell felkapaszkodnia a megpakolt biciklikkel.

Itt most nem is említem a tandem kerékpárokat, amelyeket csak bizonyos kocsikba szabad felvinni és a kerékpár-utánfutókat, amelyeket bár nyugati kultúrákban a biciklik részének és természetesnek tekintenek, a MÁV-Start büntet (három kerékpárjegyet kell rájuk váltani).

Maradjunk most a mindennapi ingázásnál és annak szépségeinél!

Én magam szerencsés vagyok, ugyanis Szobon és Budapesten is végállomáson szállok fel a vonatra, így van időm megkeresni a mindig más és más helyre rakott kerékpárkocsikat, de a köztes állomásokon a felszállóknak úgy kell egy perc alatt (amíg a vonat megáll) levadászniuk, hogy az érkező vonaton hol van éppen a kerékpárkocsi (ha van egyáltalán, mert ugyebár a kiírás az nem szentírás).

Javaslatom az, hogy ha az nem is tartható, hogy a kerékpárkocsi mindig ugyanott legyen (mert más és más típusú vonatok közlekednek), de azt egy kis szervezéssel könnyen meg lehet oldani, hogy a kerékpárkocsik mindig a vonat eleje vagy vége FELÉ legyenek, és így az utasnak nem kell egy egész vonatot végigrohannia a peronon, egy perc alatt a leszálló és felszálló utasok között.

Javaslom azt az elvet követni, hogy a kerékpárkocsi mindig a vonatok Budapest felőli végén legyen, így a nagy budapesti pályaudvarokon a kerékpárosoknak nem kell az utasok között a vonat teljes hosszát megtenni. Ennek járulékos haszna, hogy a balesetveszély is csökken.

2. Véleményem szerint a MÁV utasszállítási üzletágát az menthetné meg és lendíthetné fel, ha olyan utazó csoportokat céloznának meg, akik nem csak az anyagi vonzata miatt, hanem egyéb okokból is a vasutat választják. Ilyenek vagyunk mi, a kerékpárral közlekedők.

Direkt nem írok kerékpárost, hiszen nem a kerékpár definiál engem, hanem a viselkedésem és a meggyőződésem vonzza be a kerékpárt és nem mellesleg a vasutat a képletbe.

Ugyanis én - de véleményem szerint a hozzám hasonló környezettudatos emberek többsége - azért vonatozik, mert mi felfogtuk, hogy a kereslet fogja (talán) növelni a kínálatot és nem fordítva.

Ezért járunk annak ellenére vonattal, hogy szinte minden érv ellene szól.

A vonat ugyanis nem gyors (jelenleg), nem a legolcsóbb (jelenleg), nem megbízható (jelenleg), nem tiszta (jelenleg), nem pontos (jelenleg) és nem ügyfélbarát (jelenleg).

Mi mégis vonatozunk, mert jelenlétünkkel azt szeretnénk demonstrálni, hogy van kereslet, tessék bátran fejleszteni!

Persze a mi türelmünk sem végtelen, de még nem fogyott el.

Az persze nagyban rombolja a türelmünket, amikor a havi 50.000,- azaz ötvenezer forintos bérlet mellé még megvetetik velünk a kerékpárjegyet vagy bérletet, vagy az éves 250.000,- forintos klubtagsági igazolvány mellé (amely egyébként korszakalkotó találmány, imádjuk) megvetetik velünk a kerékpárbérletet.

Esetünkben (Szob-Budapest, 70 kilométeres viszonylatban) 14.200,- forintért havonta.

Mindezt úgy, hogy nem mindig van kerékpárkocsi és sem a legtöbb nemzetközi vonatra (erről még később), sem a vonatpótlókra nem vihető fel egy normál kerékpár.

Ezért aztán egyre többen járunk 20-as kerekű, többnyire összecsukható kerékpárral, mert annak a szállítása (még) ingyenes.

Javaslatom, hogy kísérleti jelleggel vezessék be, hogy akinek bérlete van, az ingyen szállíthassa a kerékpárt a vonatokon. Borítékolom és nagy összegben mernék fogadni, hogy ugrásszerűen megnövekedne a kerékpárral utazók száma, ami nemhogy bevétel kiesést nem jelentene Önöknek, de a kerékpárjegyekből és bérletekből kieső pénzt többszörösen behozná az engedmény miatt a vonatot választó, kerékpáros utasok által hozott többletbevétel. Mindez ráadásul beruházást sem igényelne Önöktől, hiszen például a Szobi vonalon (ha van éppen) a kerékpárkocsik többsége kihasználatlan, 5-10%-os kihasználtsággal fut. Fel lehetne ezt hozni bőven 50-70%-ra is egy egyszerű intézkedéssel.

3. Teljesen értelmetlennek látom a kerékpár szállításának korlátozását és kvázi büntetését a nemzetközi vonatok magyarországi viszonylatában. Én magam az összecsukható kerékpárommal számos alkalommal utazom nemzetközi vonaton (mert ezek légkondicionáltak és tiszták) és többnyire egyedül az én kerékpárom utazik a vonaton.

Mivel az ilyen vonatokon ez többnyire tilos, én a kerékpárhoz a gyártó által adott táskát használom, amelyben elhelyezve ez a bicikli poggyásznak minősül és bőven belefér a személyes poggyász méret- és súlyhatáraiba. Minden egyes alkalommal, amikor beleküzdöm az összecsukható kerékpárt a táskájába arra gondolok, miért is kell nekem ezzel vesződnöm, miközben a kerékpárkocsi teljesen üres, kihasználatlan, felesleges helypazarlás. Ahogyan az is teljesen felesleges, hogy egy buta és elavult szabály miatt ezt a táskát mindig cipelnem kell magammal. Mindeközben a kerékpárom soha nem okoz nagyobb szennyeződést, mint például egy lábbeli (esőben vizes ez is, meg az is), de semmiképpen nem okoz nagyobb szennyeződést, mit egy külföldi viszonylatban szállított bicikli okozna. Akkor miért is van megkülönböztetve és miért is nem szállítható az amúgy teljesen üresen pangó kerékpártérben?

Javaslom, hogy ezt a felesleges korlátozást szüntessék meg. Számos megoldást tudnék javasolni, hogy az esetlegesen mégis utazni vágyó kerékpáros külföldinek legyen helye, így például lehetne az is a szabály, hogy amennyiben a kerékpár-helyjegyet vásárlónak nem jut hely, úgy a helyjeggyel nem rendelkező személynek le kell a kerékpárjával szállnia a vonatról. Olyan kevés esetben fordulna ez elő, ami simán kezelhető lenne.

4. Ha már rákényszerítettek az összecsukható kerékpár megvásárlására, miért is minősül az kerékpárnak? Semmilyen olyan tulajdonsággal nem rendelkezik, amivel egy kerékpár, de legfőképpen nem foglal kerékpár-tárolóban helyet. A legkisebb szegletekbe elhelyezhető a többi utas zavarása nélkül. Sőt, amikor ez a kerékpár nincsen táskába rakva (ami egyébként vagy jár hozzá, vagy fillérekért vásárolható), akkor még kevesebb helyet is foglal, mint a táskában. Miért is jobb, ha egy amúgy tiszta és kulturált kerékpár el van dugva egy csomagban? Számos szíjhajtású összecsukható kerékpár létezik (nekem is van ilyenem is), amelyeknél például nincs olajzás vagy zsírzás, így semmilyen szennyező forrást nem jelentenek. Én például öltönyben biciklizem ezzel a biciklimmel és felviszem magammal az irodámban. Alig foglal nagyobb helyet, mint egy esernyő, de a jelenlegi szabályozás szerint ezek mégis, összecsukva is kerékpárnak számítanak, és csak táskában szabad őket felvinni egy nemzetközi vonatra például. Ennek azon kívül, hogy a gazdájának kényelmetlenséget okoz (és így a kedvét szegi), semmilyen haszna nincs. Felesleges, beragadt, buta szabályozás.

Javaslom, hogy az összecsukható kerékpárokat vegyék ki a kerékpárokra vonatkozó kötelezettségek alól és ahogyan például a BKK ÖSSZES járművén, legyenek korlátozás nélkül, kézipoggyászként szállíthatóak, ha a többi utast nem zavarják és megfelelően elhelyezhetőek. Mint kézipoggyász, legyenek felvihetőek azokra a vonatokra, ahová a kézipoggyász felvihető.

5. Az elektromos kerékpárok szállításának tilalma is egy elmaradott, felesleges tiltás. A jelenlegi szabályozás szerint tilos olyan kerékpárt szállítani, amin nem emberi erővel működő rásegítés, motor van. Teljesen jogos volt ez például a dongómotoros kerékpárok esetében, mert egy robbanómotoros, benzinnel működő kerékpárnak semmi keresni valója nincs a vonaton. Még talán jogos ez a hagyományos akkumulátort tartalmazó kerékpár esetében is, hiszen ott lehet sav, ami kifolyhat és így veszélyes. De a mai, modern, rásegítéses elektromos biciklik esetében ez a tiltás teljesen felesleges. Ezek a kerékpárok olyan akkumulátorokkal vannak szerelve, amelyeket a laptopjainkban például minden további nélkül fel lehet vinni a vonatra. Telesen zárt akkumulátorok ezek, bennük számos olyan biztonsági megoldással, amelyeknek köszönhetően nagyjából egy laptop akkumulátorral vagy egy oksotelefon akkumulátorral azonos veszélyességűek mindössze. Miért is tilos akkor ezeket felvinni a vonatokra? Miért zárják ki azokat a seniorokat, akik szeretnének biciklivel utazni, de a tekeréshez már rásegítés kell? Ilyen alapon az elektromos kerekesszékeket is ki lehetne zárni a szállításból, mert azokban is van motor is meg akkumulátor is. Véleményem szerint ez a szabály is elavult, felesleges.

Javaslom a szabály olyan módosítását, amely szerint azok a zárt technológiás elektromos kerékpárok, amelyek a többi utasra nem veszélyesek, a kerékpárokkal azonos díjért legyenek szállíthatóak. Lehet ezt minősítéshez kötni, akkreditált szervezet általi tanúsítástól függővé tenni. Ezek a bicikli úgyis rendelkeznek ilyen minősítéssel, tulajdonosaik számára ez többlet költséget nem jelent.

Összegezve ezúton felajánlom a segítségemet. Amennyiben a kerékpár-szállítás szabályozását át szeretnék szervezni, bármikor, ingyen segítek Önöknek ebben.

Amennyiben az én szaktudásomban nem bíznak meg (gépész üzemmérnök, munkavédelmi szakmérnök és környezetvédelmi mérnök végzettségeim vannak és mindhárom területen több évtizedes tapasztalatom), akkor javaslom, hogy kerékpáros szervezetekkel - mint például a Magyar Kerékpárosklub, amelynek egyébként magam is tagja vagyok - kezdeményezzenek párbeszédet az általam említett és nem említett problémákkal kapcsolatban.

Tisztelettel, hűséges utasuk:

Arról, hogy mennyibe kerül a bicikli

Tegnap a vonaton hazafelé menet a kalauz látta az összecsukható biciklimet és megkérdezte, hogy ez mi és hogy mennyibe kerül egy ilyen. Én persze nagy önbizalommal rávágtam, hogy bőven mínuszban vagyok az árával, de régóta érdekel engem is, hogy mi a konkrét összeg? Mi a szigorú valóság? És mivel éppen 3 éve használom az összecsukható biciklimet, itt az ideje kicsit számolgatni.

Kis megjegyzés ide az elejére: sokszor mondják nekem a családtagjaim, hogy interneten ne írjak pénzről. Részben igazuk is van, mert a pénz valahogy Magyarországon tabu téma. Ha van az embernek, akkor sokan dicsekvésnek veszik ha erről írsz, ha nincs az embernek, akkor meg sokan lenéznek miatta. Én azt gondolom, hogy teljesen hibás hozzáállás ez. Nem az mutatja meg mennyit érsz, hogy mennyi pénzed van, így számomra a primitívség egyik jele, ha valaki így gondolkodik. Mindenkinek a saját nyomora az is, ha irigykedik a másikra. Soha nem azt minősíti, akire irigykednek, hanem azt, aki irigy. Tőlem távol áll ez a fajta érzés, így szerencsére nem is értem az irigyeket. Ennyire szerencsés vagyok. Persze nem vagyok szent, így hazudnék, ha azt írnám, hogy nem hat rám mások sikere. Csak annyi a különbség esetemben, hogy a másik ember sikere engem inspirál és ha sikeres embert látok, akkor csak az érdekel, miért lett sikeres. Hátha én is tudok az lenni, főleg akkor ha bennem is megvan az a képesség, amivel ő sikeres lett. Persze nem arra gondolok, hogy le kell másolni mindent és így például a deviáns magatartást csak azért, mert anyagilag például sikeres. Ezért nem lettem például tolvaj, vagy politikus. A mások kárán, másokat becsapva elért siker nekem ugyanis nem kell. Azt viszont nagyra értékelem, ha valaki magából vagy egy szituációból (élethelyzetből) kihozza a maximumot és külön tetszik, ha olyasmit talál ki, ami mások számára is követhető példa. Szóval a jó értelemben vett irigységet én egy pozitív érzelemnek gondolom és meg vagyok róla győződve, hogy máshol tartana az ország, ha mindenki így állna hozzá a másik sikeréhez. Éppen ezért nem szoktam titkolni és egyszerűen nem vagyok hajlandó szégyellni, ha valami jól sikerült. Inkább elmondom, hogyan csináltam, ha érdekel.
És meg is érkeztünk, mert a biciklizés ilyen követendő és követhető példa. Fillérekbe kerül és az írás végére meg fogtok döbbenni, hogy mennyi pénzt és időt lehet vele spórolni.
Szóval következzen most egy szigorú számvetés arról, hogy az elmúlt három évben mennyibe is került nekem az, hogy biciklivel járok. Őszinte leszek és megpróbálok nem kihagyni semmit.

Az elején jöjjenek a költségek, ez szokott fájni az embernek a legjobban.
Az alaphelyzet az volt, hogy volt nekem egy normál (nagy kerekű és nem összecsukható) biciklim. Imádtam és a szívem szakadt meg, de tény, hogy a vasúton szállítani lehetetlen volt. Egyrészt a MÁV csak a kommunikációban fordít figyelmet a biciklisekre, a valóságban meg többnyire tojnak ránk. Vannak változások szép számban és ezek között vannak pozitívak is, de ma az a helyzet, hogy ha vonat-bicikli párosításban gondolod megoldani az életedet, akkor szívni fogsz. Húgyszagú biciklikocsikban utazhatsz (ugyanis a wc mellett vannak a bringaakasztók), vagy jobb esetben többcélú terekben, ahol eltörik a derekad a falra csavarozott, lehajtható ülőkéken. Ha szerencsés vagy és az új típusú FLIRT vonatot fogod ki, akkor meg (nekem legalábbis) az egész úton lekiismeretfurdalásod van amiatt, hogy a bicikli 4-5 lehajtható ülést foglal el és miattad áll 4-5 ember.
A nagykerekű (20 colnál nagyobb) biciklire ráadásul kerékpárjegyet vagy bérletet kell váltani, ha napi szinten jársz vele, akkor a bérlet egy jelentős összeg havonta. Az én esetemben 11200 forint volt (a 61 kilométer miatt 70 kilométereset kellett venni) és ezt az amúgy méregdrága (havi 49000 forintos) vonatbérleten felül.
Ezzel együtt mint írtam, a MÁV tojik a bringásokra és számos esetben előfordult, hogy egyszerűen nem volt kerékpárkocsi (a menetrendben volt, valójában meg nem volt) a vonaton. Ezekben az esetekben az első és az utolsó peronon szállítható 2-2 kerékpár és ha én vagyok a harmadik, már (jogszerűen) fel sem szállhatnék. És végül ha bármilyen okból vonatpótló busz volt valahol, arra normál kerékpárral fel sem szállhattam.
Összegezve tehát ha az ember vonatozni és kerékpározni akar, akkor vagy otthagyja az állomáson a biciklit (sok szerencsét hozzá!!!), vagy 20 col alatti bringát vesz. Az utóbbinál javasolt az összecsukható kivitel, mert azt csomagként fel lehet vinni a vonatpótló buszra is (de én még metróztam is vele, nem is egyszer).
És itt jutottunk el oda, hogy miért vásároltam én magamnak 3 éve egy összecsukható bringát.
Mibe került tehát?
Erősen nézegettem a bringákat amikor az elhatározás megszületett és a versenyben a Decathlon nyert. Mégpedig azért, mert 10 havi kamatmentes részletre lehetett náluk kapni összecsukható bringát. Rövid ügyintézés után vettem egy BFOLD 7 típusú bringát, 93.000,- forintért, ami havi részletben a vételkor 9.300,- majd további 9 hónap alatt további 9.300,- forint megterhelést jelentett az első tíz hónapban. Sajnos ez a típusú bringa már nincs náluk, de van ezzel azonos, szintén 7 sebességes BFOLD 500, amit a mai napon 89.900,- forintért kaphatsz meg és csak annyival kevesebb az enyémnél, hogy nem jár hozzá a szállítótáska, amit én egyébként egyszer sem használtam a 3 év alatt, azaz felesleges.
Ha tehát a bekerülési árat nézzük, akkor az én esetemben már az első 10 hónapban a bringabérlet 11.200,- forintja helyett ennek a részletébe fizettem bele inkább 9.300,- forintot, azaz a bringa nemhogy ingyen volt, de havonta már akkor is spórolt nekem 1.900,- forintot. Az elmúlt 3 évben a bringabérleten megspóroltam 10x1900 azaz 19.000,- forintot az első tíz hónapban, majd a maradék 26 hónapban 26x11.200,- frontot, ami 291.200,- HUf, összesen a három év alatt tehát 310.200,- forintot spóroltam a bérleten.
Döbbenet? Az hát.
Kicsit előre szaladtam, mert jelenleg még a költségekről beszélünk, csak nem bírok magammal. Önuralom... tehát a költségek:
A vásárláskor kiadott 93.000,- forint egy dolog, mert a bicikli használódik és óhatatlanul kell rá költeni.
Én egész évben járok vele, télen kapja a hólét (mondjuk az igaz, hogy az elmúlt három évben összesen két nap volt, amikor havas úton kellett bringázzak, mert a havat reggelre Budapesten letakarítják). A tél nem tesz jót a bringa egyik részének sem, így annál nagyobb tisztelet a kínai mérnököknek, akik összerakták a bringát, mert némi elegáns rozsdán kívül (amitől legalább látszik, hogy a bringa mindennapi használatban van) semmi baja nincs a váznak és a csapágyaknak sem.
Mire költöttem? Hát én elvoltam a fékekkel, de egyszer ment el vele a feleségem a boltba és amikor hazaért, rámparancsolt, hogy azonnal vegyek rá rendes fékeket, mert ezekkel meg fogok halni. Ennyire szeret engem. Ha már parancs, végrehajtjuk, így az eredeti és tényleg csak féknek látszó tárgyakat rendes (igenjó) fékekre cseréltettem, a művelet 19.000- forintomba került és satu fékeket kaptam cserébe. Szoktam azzal szórakozni, hogy a Szob-alsó vasúti megállóban a rámpán lefelé elengedem a bringát és csak a végén fékezek. Mivel a kerekek kicsik, az erő nagy, hihetetlen lassulásokat lehet elérni úgy is, hogy ha két ujjal húzom a féket. A beruházás megérte tehát, a fékek nagyon jók lettek.
A másik nagy beruházást akkor kellett tegyem, amikor mentem befizetni a Kerékpárosklub tagságomat, mert visszafelé jövet nagy durranás mellett megadta magát a hátsó gumi, a külső vagy tíz centi hosszan elrepedt. Nem csoda, mert minden reggel átmegyek egy jó nagy halom üvegcserépen, ami a vasútra menet a kis ösvényemen van szétszórva. Persze ezerszer megfogadtam, hogy eltakarítom egyszer, de ez mindig akkor jut eszembe, amikor reggel megyek dolgozni és nem akkor, amikor hazaértem és lenne rá időm. Szóval nem csoda, hogy a hátsó megadta magát, de óriási beruházással 3500 forintért vettem rá új külsőt és belsőt is.
A harmadik beavatkozást a nyereg és a nyeregcső igényelte. Az előbbi recsegni kezdett, az utóbbi pedig (mivel mindig ugyanott van megszorítva) nemes egyszerűséggel kikopott. Ezért aztán tekerés közben éktelen recsegés volt hallható a nyereg irányából és a nyeregcső mindig csak annyival csúszott lejjebb, hogy éppen ne legyen kényelmes.
De!!!
És itt a lényeg: a Decathlon a teljes kerékpárra 5 azaz öt év garanciát vállal, a vázra pedig örök élet garanciát. Mivel a nyereg és a nyeregcső a kerékpár része és nem működnek megfelelően, el is mentem a "Dekába" és ki is cseréltettem. A nyeregcső 7500 HUF lett volna, de gariban ingyért volt. És itt jön még egy döbbenet: mivel a biciklin lévő nyeregnek nincs kódja, azt mondták nekem, hogy menjek be és válasszak "egy nyerget" helyette. Ha pofátlan vagyok, akkor választok egy harmincezres nyerget, de én ennyire nem vagyok pofátlan. Mivel ki kellett menjek a Dekáig a saját szabadidőmből és a saját pénzemen, ráadásul kétszer, mert elsőre csak felvették a hibákat és megrendelték az alkatrészeket és csak másodikra készült el a bringa... szóval úgy gondoltam, hogy egy 18.000,- forintos zselés nyereg kellően kompenzálná a fáradozásomat és az elfecsérelt időmet. Szó nélkül odaadták és felszerelték, így lett überklafa nyergem a bringán, ingyen. És még mindig van 2 év hátra az ötből.
Itt jegyzem meg, hogy ezért a hozzáállásért (is) javaslom a Decathlont. Nameg azért, mert a 3 év alatt a bringába belekerült legszerényebb számítás szerint is 10000 azaz tízezer kilométer és bírja. Nincs kímélve, milliószor szarrá ázott és hazaérve is a fűtetlen féltető alatt van, és mégis működik. Tehát jó.
Költségként számolom el azt is, hogy a bringához adott, "hogy legyen" típusú lámpák helyett vettem igenjó első és hátsó lámpákat, 7500 forintért.
És ennyi. Mindösszesen tehát 30.000,- HUF.
Ezt kell majd levonni a végelszámolásnál abból az összegből, amit spórolt nekem a bringa.

És akkor térjünk erre rá, mert ez a kellemesebb része a történetnek!

Az az okoskodás, miszerint a vonatbérletet spórolja meg nekem a bringa, nem állja meg a helyét, mert ugyebár ha nem bringával járnék, akkor nem lenne semmilyen költség. Így a korrektség kedvéért felejtsük most el ezt a 310.200,- forintot és nézzük meg, hogy mennyit spórolt a bringa azokon a költségeken, amik nem a bringázásból adódnak!
És ha így nézzük, akkor azzal, hogy bringával járok Budapesten, a budapesti egyesített bérlet, azaz a természetes személyeknek szóló BEB árát spórolom meg havonta. Ez 9.500,- HUF.
Tehát az első 10 hónapnan 9500-9300=200x10=2000 forintot spóroltam. A maradék 26 hónapban pedig 26x9500=247.000,- forintot. Összesen tehát csak a Budapest-bérleten 249.000,- forintot spóroltam a három év alatt.
Ennyit a forintosításról.
De ugye azt gondoljátok, hogy csak ezért nem írtam volna ezt a blogot. Most jön ugyanis a döbbenet második része. Nevezetesen, hogy mi a különbség időben a tömegközlekedés és a bringázás között. Sejtitek, hogy merre billen a mérleg, de nézzük az én esetemet.
Egy normál munkanapon reggel kibringázom a vonathoz. Ha gyalog mennék, ez 6 perc lenne, bringával meg kettő. Naponta tehát reggel és délután is spórolok 4+4 percet, azaz összesen 8-at. Ez a 3 év alatt 80 óra volt, ami 3 nap és 8 óra.
Aztán a Nyugatiból bringázom a Dózsa-Lehel sarokra. Ez nekem hajszál pontosan 4 perc. Visszafelé ugyanennyi.
Ha megnézzük a BKK útvonaltervezőjét, ők azt ígérik (ami ugye nem tény, hanem ígéret), hogy a legjobb esetben odafelé 13 perc alatt érnék be, ami barokkos túlzás, hiszen szerintük a Nyugatiban leérsz 1 perc alatt a metróhoz, a metró azonnal jön, majd egy perc alatt felmész a felszínre és 688 métert megteszel gyalog 8 perc alatt. Maradjunk annyiban, hogy legjobb esetben odafelé is 20 perc meg visszafelé is. Azaz, naponta 40 perc, az én 4+4 azaz 8 percemmel szemben. Az elmúlt 3 évben nagyjából 600 napot dolgoztam, naponta 32 perccel számolva ez 320 óra megtakarítást jelent. Ez pedig 13 nap és 8 óra.
És ide egy gyors kiegészítés még: mivel a vonatom 07.54-re ér be a Nyugatiba, pont nem érnék be 08.00-ra a munkahelyre, így jöhetnék egy fél órával korábbival, ami ugyebár 600 munkanapra levetítve további 300 óra, azaz  12 nap és 12 óra. Hazafelé csak a 17.07-es vonatot érném el, ami 18.06-ra ér haza, de bringával elérem a 16.33-ast Rákosrendezőn, és azzal - bár az csak gyorsított és nem zónázó - hazaérek 17.45-re. Ez is napi 20 perc, ami 200 óra, ez pedig 8 nap és 8 óra.
Nos, az elmúlt 3 évben elvégeztem a jelnyelvi tolmácsképzőn az AI, AII-1, AII-2 és a BI-1 tanfolyamokat. Ez annyit tesz, hogy (mivel összesen egyszer hiányoztam betegség miatt) 54 alkalommal tettem meg a munkahely és Rigó utca közötti távot, majd onnan a nyugatihoz hazafelé a távot, ez pedig biciklivel nekem 10-10 perc, míg tömegközlekedéssel szerintük odafelé 25 de szerintem minimum 40 perc, majd a Nyugatiba, ha elkapom a villamost akkor 13 perc, de szerintem meg 20. Azaz bringával 20 perc, tömegközlekedéssel éppen egy óra. Összesítve tehát spóroltam 40x54/60=36 órát.
Tehát a napi rutinnal számolva és kerekítve 41 nap szabadidőt spóroltam magamnak. Azon felül, hogy 249.000,- forintot konkrétan és bizonyíthatóan. És nem számoltam ide azt, hogy bringával soha nem késtem el (ez is forintosítható lenne ám) és ezért soha nem is kell ráhagynom az érkezési időkre (ami minden útnál egy jelentős szám lenne).
Amúgy neked mennyit ér meg 41 szabadnap? Egyszerű a képlet: egy hónapban van átlagban 20 munkanap, azaz minimum kéthavi fizetésemet spóroltam össze. A békesség kedvéért nem írom ide a nálam kapott összeget és nem is ez a lényeg. Az viszont tény, hogy minél kevesebb szabadnapod van egy évben, annál többet ér a szabadidő, amit ingyen kapsz. A 200 munkanapra jut ugyanis az embernek 20-30-40 szabadnapja, azaz a legjobb esetben is egy munkanapi bért fel lehet szorozni vagy öttel. Öt napot dolgozol még akkor is egy szabadnapért, ha sok szabadnapod van évente. Ha meg mondjuk csak 20, akkor éppen 10-et dolgozol értük.
És mindezt esetemben tekintsük úgy, hogy a munkahelyem a vasúttól 4 percnyi bringázásra van és gyalog 6 percnyire lakunk. Ha ennél messzebb laknék és messzebbre járnék, akkor nagyobb összegek jönnének ki.
De ez már a sci-fi része.
Tehát akkor az elmúlt 3 évben mennyibe is került nekem a bicikli?
(Frissítés: azóta eltelt még 3 év és mindösszesen jelenleg 589.000,- forintnál és 81 szabadnapnál tartok. Ez még sokkolóbb...)

Wonderful to be here today...

Ma reggel (is) bringával jöttem dolgozni. Így ez a nap sem más, mint a többi. Vagy mégis?
Általában a vonaton megkezdem a zenehallgatást és a vonatról leszállva egészen a melóhelyig szól a fülesemben a muzsika. Mielőtt aggódni kezdenétek értem, hogy bringázás közben nem hallom a forgalom zaját: egy nyílt kialakítású fülesem van, azaz nem fülbedugós és nem hallgatok hangosan zenét. Így tökéletesen hallom a forgalmat, nincs veszély.
Ma reggel, illetve még tegnap este valahogy a Queen tájékára sikerült "eveznem a könnyűzene vizein", és ma még a vonaton rátévedtem a magyarországi koncentre. És ahogy Freddie nyomja a Hungarian Rhapsody-t, az nem semmi magában sem, de amikor vége a "One Vision"-nek, megénekelteti a magyar közönséget. Aztán szerintem rádöbben, hogy ilyen tisztán közönség még nem énekelt neki vissza (Kodály népe vagyunk, elvégre...) és hallatszik, hogy nagyon élvezi, amit visszakap. Nem mellesleg én is nagyon élveztem.
És itt hangzik el a következő mondat először: "It's wonderful to be here today!", azaz "Csodálatos érzés itt lenni ma!".
Mindez akkor, amikor éppen megláttam a Váci út és a Bulcsú utca sarkán a bringás reggeli helyszínét.
Mert ma mégsem egy szokványos nap van. A Magyar Kerékpárosklub (aminek én már régen tagja vagyok és tegnap óta a Szerelmem is, mert belépett Ő is végre) már évek óta szervezi ezeket a bringás reggeliket, amelyeken - nevéből is adódik - megajándékozzák a kerékpárral közlekedőket egy reggelivel.

Úgyhogy miközben éppen csomagoltam el az almalevet, a pogácsát és a piros almát (lett volna még valami, de nekem ennyi is elég volt), arra gondoltam, hogy igaza van Freddie-nek:
Csodálatos itt lenni ma!
Helyesebben, csodálatos itt lenni ma is! Áldom a sorsomat, amiért megtaláltam magamnak újra a bringát és amiért minden reggelem ilyen csodálatosan telik!

Úgyhogy nyomjad Freddie!
It's a kind of magic! Magic! Maaaaaaagiiiiic!

Álljál már meg! Miért nem jársz rendes bringával?

Vonatozom. Sokat. Évente nagyjából 240 napon (hogy könnyű legyen vele számolni, kerekítek...), 36000 azaz harminchat-ezer kilométert teszek meg. Naponta 2 órát ülök a vonaton, azaz évente 480-at. Ez 20 teljes nap. Ez persze nem gáz, mert a vonatozás nem elfecsérelt idő annak, aki feltalálja magát. Olvasok, zenét hallgatok és egyelőre nem untam még meg a Dunakanyar látványát sem, így az út egy részében csak bámulok ki az ablakon. A gondolatok csak járnak a fejemben, a blogjaim nagy részét is a vonaton írom.

Szerencsés vagyok, mert ez a vonal, a Budapest - Vác - Szob ráadásul az egyik legelső vasútvonalunk, és a mai napig kiemelt vonal. A vonatok szépek és egyre szebbek. Mostanság egyre könnyebb kifogni a FLIRT-öt, a MÁV legújabb, tényleg minden igényt kielégítő szerelvényét. Imádom, imádjuk. Persze érthető, mert szép, csendes, tiszta, télen meleg, nyáron hűvös. Egészen más ezzel utazni, mint egy régi szutyokkal.

Hosszas próbálgatás után megtaláltam a bringa helyét is és erről szeretnék most írni. Én így szállítom a biciklit:

A WC előtt van egy beugró, ahol az összecsukott bringa elfér, nem akadályozza a le- és felszállást és a kapaszkodóhoz hozzá is tudom lakatolni, nehogy valaki felkapja és leugorjon vele egy megállóban. Ezen a helyen általában nem áll senki, így senki helyét nem foglalom el.

Persze kellett nekem is idő, mire ezt kitaláltam és eleinte így szállítottam a bringámat:

Ahogy a képen láthatod, három, de inkább négy ülőhelyet foglal el, ha az ember a kijelölt helyre teszi. A FLIRT vonatokon itt van ugyanis a bringaszállításra kijelölt hely. Nincs ezzel semmi nagy baj, oda lehet a bringát rögzíteni itt is. Ha a bringás szemszögéből nézem. De ha a többi utas szemszögéből nézem, akkor egy 'csög bringás elfoglal 5 helyet (egyen ül, négyet meg elbarikádoz a bringájával). Ez a gondolat soha nem esett jól nekem, főleg nem akkor, amikor embereket láttam állni. Úgyhogy eleinte összecsuktam, ha láttam, hogy elfogyott az ülőhely, mostanság meg eleve összecsukom a felszállás után, akárhányan vannak is éppen. Végül úgyis mindig megtelik a vonat.

Az én bringám összecsukható, de nem mindenkié az. Íme:

Tisztán látszik a képen, hogy egy normál bringa nemhogy 4, de öt helyet is el tud foglalni. Egy normál bringa miatt tehát öt ember nem tud leülni. A képen lévő bringa tulajdonosa nem utazik végig a vonalon, így csak 20 percig blokkolja az ülőhelyeket. Nem szemrehányás, tény. Mondjuk így is pozitív arc, mert nem autózik. Én viszont végigutazom és ha így tennék, akkor folytathatjuk az írás elején lévő számítást és a 20 napot megszorozhatjuk 4-gyel, de akár öttel is. Ha nem lenne összecsukható a bringám, akkor évente 80-100 napot állna valaki miattam a vonaton.

Ezt pedig az én galamb lelkem nem tudja elviselni.

Ezért van az, hogy bár a szívem megszakadt, a normál bringámat elpasszoltam és vettem helyette az összecsukhatót.

És így a lelkiismeretem - nekem van - tiszta.

Összefoglalva tehát: a "Kemping" nekem megspórol éves szinten 150 ezrest (ennyi lenne a bringabérlet a normál bérlet mellé), és másoknak pedig évente minimum 80, de inkább 100 napnyi ülőhelyet ad.

Mindkettő jó érzés.

Metrófelújítás: engem nem érint...

... pedig a Nyugatiba érkezik meg a vonatom és onnan megyek tovább a Dózsa György út felé. Mégsem idegeskedem, mert semmit nem fogok érezni az egészből.

Ha esetleg nem lenne világos, novembertől elkezdik a 3-as (kék) metró felújítását. Már most tudható, hogy a pesti nép szívni fog. Miért? Mert a kék metrón egyszerre 15000 azaz tizenötezer ember utazik és a pótló buszok a legnagyobb jóindulattal is csak 8000 azaz nyolcezret fognak tudni elszállítani. (A kék metró egymaga annyi utast szállít, mint a teljes MÁV együtt az egész országban.) Ezt írják a lapok, én meg hiszek nekik. A már megszokottan dilettáns és egyben autópárti városvezetés úgy képzeli el, hogy a metrópótlók majd elférnek egy sávon, ezért nem vesz el az autósoktól egy sávot sem. Így még az a 8000 utas sem lesz igaz, mert a buszok (is) szépen álldogálni fognak a gigadugóban, ami várható minimum a Kiskörúton. És mint tudjuk, ha Budapesten egy utca beáll, az egész város beáll.

Szóval lesz itt szívás, de rendesen. De nem nekem.

Én ugyanis (mint mindig) a Nyugatiban leszállok és bringára pattanva 4 azaz négy perc alatt megteszem a Nyugati-Dózsa György út közötti távolságot.

Ahogyan minden reggel, lassan 3 éve, fütyörészve fogok eltekerni a kihalt mellékutcákon, vagy ha úgy tartja kedvem, a dugóban álló autók mellett.

Miért írom ezt a posztot? Kárörvendő vagyok?

Ez is benne van, de kis mértékben. A valós indok, hogy szóljak: addig kezdj el gyakorolni a még kényelmesen járható forgalomban, amíg nem késő. Nyáron szokj hozzá a bringázáshoz és a kellemes szeptemberi időben, fokozatosan szoktasd magadat a közelgő télhez. És ha így teszel, akkor novembertől meg sem fog kottyanni Neked egy kis későőszi-koratéli időjárás, ahogyan röhögni fogsz télen is az egészen.

Mert bringázni minden évszakban lehet és idén ez lesz az egyetlen megoldás.

A metrófelújítás ugyanis mattot fog adni a városnak, így ideje még előtte berosálni, ha érted, mire gondolok...

Arról, hogy a sisak jobban szellőzik, mint a koporsó

Keringenek jópofa képek a Zinterneten. Köztük az, amelyiken egy (motoros) sisak látható azzal a felirattal, hogy a "Sisak még mindig jobban szellőzik, mint a koporsó".
Ez egyébként igaz. 

Az a baj, hogy kerékpározással kapcsolatban is osztják ezt, ami viszont nem egészséges. Elég érdekes párbeszéd alakult ki a témában, amivel kapcsolatosan összefoglaltam a gondolataimat. Íme a válaszom arra, miért vagyok sisakellenes (amúgy nem vagyok az):

Mint írtam, felesleges több szót fecsérelni rá. Nem is szándékoztam, de ha kérded, csak a Te kedvedért leírom utoljára:

A sisakkal magával nekem semmi bajom nincs. És azt is elfogadom, hogy aki akar, az hordjon, aki meg nem, az ne. Sima ügy.

Az emberi butasággal, azzal van nekem bajom.

És azokkal, akik az emberi butaságot kihasználják.

Ez ellen fel fogom emelni a hangomat mindig, amíg csak élek.

Főleg akkor nem tudok szótlan maradni, amikor számomra fontos emberek (lásd még így: barátaim) keverednek bele ilyesmibe.

Esetünket elemezve:

Egy barátom talált egy jópofa képet, gondolta megosztja velünk. Biztos vagyok benne, hogy a jó szándék vezérelte Őt és egy percre sem feltételezem, hogy bármi rosszat akarna nekünk. Mert egy jó szándékú, kedves embernek ismertem meg. (Pont ezért reagálok a képre, ha Ő nem lenne fontos számomra, leszarnám a képet, ahogy nagyban tojok a Facebookon terjedő baromságok 99%-ára. Már bocsánat!)

Szóval közzéteszi ezt a baromságot, mégpedig egy olyan társaságban, akik az átlag - megfélemlített - magyar polgárokkal szemben nem gondoljuk, hogy kerékpározni veszélyes lenne. És még ez a válogatott társaság is rárezonál a dologra és nagy bőszen bólogat egy ekkora nyilvánvaló baromságra.

Nézzük tovább!

A megosztott képen egy állvédős sisak van. Első ránézésre minimum downhill kerékpáros sisak. Ahogyan leírtam, ezeket azok a srácok használják, akik zúznak lefelé a hegyről ezerrel. Nekik kell is. Meg sok más egyéb cucc.

Azt is leírom, hogy az ilyen képek mind a félelemkeltésre vannak és önző célból teszik fel különböző érdekcsoportok ezeket. Említem az autós lobbit (csak példaként, mert meg vagyok róla győződve, hogy ők azok, akiknek zabszem van a seggükben mostanság. Érthető, mert robbanásszerűen növekszik a bringások száma és ezek a mocskos kerékpárosok elveszik a keresetüket, nem költenek benzinre, nem költenek időszakos szervizre és ráadásul elveszik a helyet az autók elől, így nehezebb a vécére is kocsival menni... sorolhatnám a motivációjukat.)

Erre a barátom leírja, hogy nem autós, hanem motoros oldalról vette a képet és nem az autóslobbi műve. Érteeeeed? 

(Most hagyjuk azt a véleményemet, miszerint a motorosok a világ legönzőbb lényei. Ha gondolod, szívesen kifejtem ezt is, de röviden most csak egy félmondat: annyi benzinből mennek egyedül, ami elég egy ötszemélyes autónak is, kétezer kilométerenként dobálják el a gumit és külön élvezik, ha a kipufogó olyan hangos, amitől folyamatosan tízezrek (nagyvárosokban százezrek) "élvezik" azt, hogy ők éppen motoroznak.

Írom ezt úgy, hogy magam is sokáig motoroztam, csak rádöbbentem, mekkora egy köcsög vagyok, így abbahagytam.

És írom ezt úgy, hogy számos motoros barátom van, akik meg normálisan művelik a műfajt. És írom mindezeket úgy, hogy az életben kell némi önzés és ha valaki csak ennyire önző, az nem is baj.

De mivel motoroztam, jól tudom, hogy megy ez és miként beszélnek rá újabb és újabb, teljesen felesleges dolgokra, hogy megéljenek.

Na, a kép egy ilyen weboldalról származik, amelynek egyébként érdeke, hogy ez az ipar veszélyesnek látsszon (a motorozás amúgy az is, mivel teljesen más dimenzió, mint a kerékpározás).

Ezért aztán nem hiszem el, hogy csak én veszem észre a hátsó szándékot és nem értem, miért nem lehet megérteni a mozgatórugót és a kép elkészítője szándékát?

Szóval itt ez a kép, jóindulatból, véletlenül kikerült ide és mik a történések körülötte? Érdemes megnézni, mert tanulságos:

Elsőként jól tetten érhető számos logikai bakugrás, amikkel ezek a propagandák operálnak. Így például a legegyszerűbb dolog a csúsztatás. Például amikor egy motoros sisakot linkelsz be, pedig KERÉKPÁROZÁSRÓL van szó. Azt ugye értjük, hogy egy 30-40 kilométerrel haladó, emberi erővel hajtott kerékpár más dimenzió, mint egy 200-zal haladó, 100 lóerős motorkerékpár?

Persze lehet párhuzamot vonni, mert a kerékpárnak is két kereke van, meg a motornak is. Nos, a majmoknak meg ugyanúgy szembefordítható hüvelykujja van, aztán mégsem emberek...

A képre reagálva az egyik kerékpáros kolléga azonnal le is írja, miként esett a felesége át a kormányon és amikor megkérdezem, hogy ez hogyan lehetséges, akkor kiderül, hogy NEM rekuról (fekvőbicikliről) van szó. Ekkor a kolléga - egyébként nagyon helyesen - elismeri, hogy hamarosan elkészül a rekuja, azaz az eset normál "prosztata bringán" történt. Ez legalább becsületes viselkedés és külön értékelem, hogy nem próbálja bebizonyítani az ellenkezősét.

Tudni illik, a normál kerékpáron ha megakad az első kerék (például túl nagyot fékezel), akkor át lehet esni a kormányon. Ilyenkor az ember tényleg fejtetőre eshet, ezek ellen védenek a kerékpáros sisakok.
A fekvő biciklin viszont az ember többnyire csúszik. Azaz, többet ér egy jó kesztyű és/vagy könyökvédő.

Rekumbens, azaz fekvő bringán a sisak két dologra jó: Szlovákiában, lakott területen kívül spórolhat neked 10 Eurót, mert kötelező a viselése és ha nincs rajtad, ennyire büntetnek meg. A másik funkciója, hogy erős napsütésben árnyékot tart úgy, hogy közben szellőzik is. Igaz, erre tökéletesen alkalmas egy jóféle sapka is, de ha már viszel magaddal sisakot, akkor akár fel is veheted.

Én az üzenete miatt nem hordom, erről később...

Aztán jönnek hozzászólások még arról, hogy miként segíthet a sisak bizonyos esetekben és EZZEL SEM VITATKOZOM. Remélem, látszik.

Másik barátom közzé tesz egy írást egy szintén kerékpáros eszközök ÉRTÉKESÍTÉSÉVEL foglalkozó weboldalról, amely írásban "véletlenszerűen" olyan eseteket válogattak össze, amikor a sisak "életet mentett".

Ugye az tiszta, hogy ha nekem sisakboltom van, akkor az az érdekem, hogy a sisakokat eladjam. Amúgy lehetőleg olyan sisakokat, amilyenek nálam kaphatóak, azaz az olcsón beszerezhető, viszonylag olcsón, de nagy haszonnal eladható szarokat. Lásd még: kínai szarok.

Hadd segítsek: amelyik sisakot te 20 ezresért megvásárolod, azt Kínában 1000, azaz ezer forintnak megfelelő összegből állítják elő. Nincs mögötte semmi kutatás, semmi tudomány. A kínai dizájner megrajzolja, kifaragják az öntőformát, aztán hadd menjen! Ettől a sisaktól várjátok ti, hogy megvédjen...

A közzé tett "tudományos" írásban is tetten érhető számos csúsztatás. Például az, hogy az esetek nagy részében a kedves kerékpárosok 50 azaz ötven kilométeres óránkénti sebességgel száguldoznak. Na, oda kell is a sisak. Egyben megjegyzem, hogy a KRESZ 26. § szerint a sisak viseléséhez kötött, hogy mennyivel mehetsz bizonyos esetekben kerékpárral és ennek maximuma az 50 km/h, lakott területen kívül, ha sisakot viselsz. Azaz, ha Te 50-nel akarsz menni, akkor nem opció, hanem obligáció a sisak, tehát kötelező. Ebben nincs vita.
Költői kérdésem: ki szokott 50-nel menni kerékpárral?

(A költői kérdés lényege, hogy benne van a válasz: senki. Helyesebben: közülünk senki.)

Aztán kérdik azt is tőlem, hogy a biztonsági öv ellen vagyok-e? Nos, az autóban a biztonsági öv használata jól belátható érdeked, mert olyan mozgásviszonyok (sebességek) vannak. Ne keverjük ide, mert megint csak nem ugyanaz a műfaj. Nem mellesleg megjegyzem, hogy a biztonsági öv használata kötelező és ha még egy pár évig ügyeskednek a lobbik és mi meg támogatjuk azokat, akkor majd a kerékpáros sisak is kötelező lesz. Az egy más szitu lesz. A kukásmellényt már sikerült elérniük, jól oda is vernek az élménynek vele. És ez volt a cél. Jól láthatóan megbélyegezni a bicikliseket. Igaz, hogy a jogszabály megengedi azt is, hogy fényvisszaverő ruházatban legyél, de mégis mindenki nagy büszkén viseli a kukásmellényt. Ügyes húzás volt, gratulálok.
Aztán egy közeli példa: Szlovákiában, lakott területen kívül kötelező a kerékpáros sisak. Aki nem hiszi, nézzen utána.
Vicces látni, amint az öregasszonyok két falu között a kendő főlé vett förmedvényekben bringáznak. 

Ez a cél? Hogy idehaza is ez legyen? Ha segítünk, el is fogják érni...

És itt van a mondandóm lényege, tényleg utoljára:

Számos kutatás mutatja, hogy ha egy országban különböző intézkedésekkel szigorítják a kerékpározás feltételeit, akkor a kerékpározás visszaszorulása miatt keletkezett károk (egészségügyi, közlekedési) sokkal nagyobbak, mint a kerékpározás során elszenvedett balesetek miatti károk.

Ez statisztika. Így kell kezelni.

Azaz, ha Te teszem azt úgy gondolod, hogy sisakban, kukásmellényben és egésztest-páncélzatban jobb kerékpározni, akkor tedd azt! Vegyél fel mindent és nyomjad!

De VÉLEMÉNYEM SZERINT úgy beállítani ezt a viselkedést, mint normális... minimum butaság.

Az igazság valahol középen van, az arany középútban.

Véleményem szerint amikor a gyereked tanul bringázni, az első két hétben adj rá védőcuccot! De mindenképpen magyarázd el neki, hogy ez nem azért van, mert a kerékpározás veszélyes, hanem azért, mert még nem tud rendesen biciklizni.

Aztán, ha már tud rendesen biciklizni, akkor szépen el kell hagyni a cuccokat.

Ugyanez igaz a felnőttekre is. Ha bizonytalan vagy, vegyél fel védőcuccot! De azt semmiképpen ne akard már megmagyarázni, hogy kerékpározni csak abban szabad és hogy a kerékpározás veszélyes.

A kerékpározás nem veszélyesebb, mint a gyaloglás. Az a veszélyes, ha valaki ész nélkül bringázik. Ha a neki nem megfelelő sebességgel, nem megfelelő stílusban, rutin nélkül.

Itt jegyzem meg azt is, hogy ahogy az ember egyre többet bringázik, egyre jobban rádöbben arra, mekkora balfék volt eleinte. Hogy tök feleslegesen öltözött túl, tök feleslegesen szopatta magát a sisakkal és tök feleslegegesen tette magát nevetségessé a kukásmellénnyel.

Azért szúrtam be a videót Koppenhágáról, hogy lássátok, milyen az, amikor a bringázás az élet természetes része. Mert az. Nem sport (bár lehet úgy is csinálni) és semmiképpen nem egy agyonparázott, veszélyes valami.

Az más dolog, hogy ez sokaknak nem tetszik.

A motorosoknak nem tetszik, hogy te sisak nélkül és ingyen eljutsz oda gyakorlatilag ugyanannyi idő alatt (városban), mint ők. Hogy neked nem kell költened kötelező biztosításra, benzinre. Ez fáj ám. Hogy miért nem ülnek át a bringára? Szerintem lustaságból és önzésből, de ez magánvélemény.

Az autósokról ne is beszéljünk! Egy havi munkába járás árából igen szép bringát lehet vásárolni, de meg akarnak győzni róla, hogy bringázni nem éri meg, mert a biciklidet ellopják...

És sorolhatnám még.

Én csupán arra kérlek benneteket, hogy beszélgessünk ezekről a dolgokról! Hogy lássatok a dolgok mögé!

Talán nem nagy kérés ez...