És a gondolatot tett követte. A gondolat pedig az volt, hogy tekerek egy kicsit. Régen tekertem, mert mostanában inkább evezek. Méltatlanul hanyagoltam el a biciklit, pedig bringázni jó.
Így aztán azon kaptam magamat, hogy tekerek felfelé a hegyre, Márianosztra felé.
Aztán ha már ott voltam, miért ne tekernék el Kóspallagig. És ha már eltekertem addig, miért ne tekernék el Nagymarosra. És ha már ott voltam, miért ne tekernék már haza... :)
Annyira belelendültem, hogy meg sem nagyon álltam. Éppen csak lőttem egy fotót a hegytetőn.
Igazi balfék vagyok, hogy hanyagolom a biciklit. Pedig milyen jó is este, senkitől sem zavarva tekerni egyet a hegyekben. Ilyet fogok még csinálni. Ráadásul most nem is foglalkoztam azzal, hogy tiltakozik a lábam, hanem nyomtam neki. Az eredményen ez meg is látszik. Íme a rögzített útvonal:
Lett a végére majdnem 39 kilométer. Ahhoz képest, hogy csak tekerni akartam egyet...
A Börzsöny egyébként varázslatos hely még akkor is, ha az utak, helyesebben az aszfalt minősége szégyen. Kerülgetni kell a gödröket és mivel kezdett esteledni, ahol lehetett volna ereszteni neki, igazán ott sem eresztettem. Meghalni nincs kedvem...
Most fáj mindenem. Fáj a lábam, de erre gondoltam. Fáj a derekam, erre már nem gondoltam. Viszont nem fáj a hátam és ez egyértelműen az evezésnek köszönhető. Úgy látszik, megerősödtek a hátizmaim kicsit.
Mindent összevetve sokkal jobb döntés volt tekerni egyet, mint megnézni valami filmet.
Máskor is csinálok ilyet, de ezt már írtam...