Angyalföldi lakosként nagyon nehezményeztem, hogy a Váci úton - a Dózsa György úthoz, és a lakásunkhoz is közel - megszüntették a Postát. Egy tollvonással. Számunkra ez azt jelenti, hogy hiába van a NyuFI aljában is egy posta, a Material Center mellett is egy posta, ajánlott küldeményekért és csomagokért a Nyugatihoz kell bebumlizzunk.
Amellett, hogy a Nyugati postán mindig 100 méteres sor - és talán ebből fakadóan kicsit türelmetlen személyzet - van, a legnagyobb szívfájdalmam, hogy csomag esetén autóval kell menni - hacsak nem akarsz megszakadni -, autóval meg egyszerűen drága, a parkolás meg egy amolyan mission impossible. De egy nyamvadt ajánlott levélért is 20 perc gyaloglás és 15 perc metrózás a büntetési tétel.
Én metrózni kifejezetten utálok - na nem mintha a BKV többi "szolgáltatását" élvezném- és nem mellesleg erre a 3 megállóra kettő darab metrószakaszjegyet kell elhasználjak, 2x260, azaz 520 forint értékben.
Szóval ha valaki meg akar szívatni, küldjön nekem ajánlott levelet...
De nem ez a lényeg. A mai élményemet hadd írjam le, ugyanis ma ismért megtörtem egy átkot. Téli álmából felébresztettem a piaci bringámat, felfújtam reggel a kerekeket és a melóhelyről ezzel ugrottam ki a csomagomért. A nagy biciklimről nem szeretnék lelopatni semmit, ezen meg nincs érték, viszont van jó lakat hozzá.
Az ugrottam szó a lényeg, mert egy rövid valamit sejtet. Nos, 9.15 órakor indultam el a Dózsa-Lehel sarokról, 9.25-kor ott voltam a Podmaniczky utcában a postán. A csomag átvételével és a benne lévő tételek ellenőrzésével együtt 9.35-kor induktam is viszza és 9.45-kor már itt ültem az irodámban, örvendezve a retró karórámnak, amit az USA-ból rendeltem 20 dolcsiért:
Szóval csak hozzáállás kérdése és ha az ember szembe megy a körülményeknek, igenis meg lehet változtatni az életünk apró kis mozzanatait. És mivel maga AZ ÉLET ezen kis mozzanatokból áll össze, megváltozik az életünk is.
Csak meg kell találni hozzá a megfelelő eszközt, ezesetben a BRINGÁT.
Csoda ez kérem, hétköznapi csoda(bringa)...