A berlini kerékpár gyorsforgalmi utakról

A The Berlin Spectatorban olvastam egy cikket a kerékpáros gyorsforgalmi utakról. Az eredeti cikk ide kattintva olvasható angolul, míg az általam készített fordítását fogadjátok szeretettel. Tehát:

A Berlini Szenátusi Közlekedési Bizottság 11 bicikli gyorsforgalmi út építését tervezi. Ezek kötnék össze a német főváros külső kerületeit a központtal. A megvalósíthatósági tanulmány épp most készült el.

Egy dolog biztos: a jövő közlekedési eszköze nem az autó, legalábbis addig semmiképpen, ameddig benzin vagy dízel motor hajtja. Az is biztos, hogy a biciklik továbbra is szállítják az embereket Berlinbe és Berlinből. A városvezetés azon dolgozik, hogy több helyet, nagyobb biztonságot és több jogosultságot adjon ennek. 

A kerékpározás felgyorsítása

A berlini szenátus egy "kerékpáros sztráda" megvalósításán dolgozik, amelyet a nyilvánosság számára mint "Bicikli Gyorsforgalmi Út"-at tálalnak majd. Az ötlet lényege, hogy a kerékpárosnak ne kelljen várnia minden sarkon, hanem saját úttestet kapjon, amelyen Berlin egyik pontjából a másikba nagyon gyorsan eljuthat. Sok esetben a kerékpáros közlekedés már most is gyorsabb, mint az autó vagy a tömegközlekedés. Ezzel viszont a biciklizés még jobban felgyorsulna.

Jelen állás szerint 11 kerékpár gyorsforgalmi út építéséről már döntöttek. Ezek megépítése 4-5 éven belül megtörténik. Valószínűleg a Zöldek, akik ezeket a projekteket erőltetik, hatalmon maradnak a berlini vezetésben, tekintve a támogatást, amelyet az előrejelzések szerint a szavazóktól kapnak.

Egy a szokványostól eltérő megoldás biztosan lesz: a kerékpár gyorsforgalmi utak egyike a Brandenburgi Kapun fog keresztül vezetni, amely egyike Berlin legfontosabb városnéző pontjainak. Vajon a kerékpárosok csak átsuhannak majd a kapun az állandóan ott bámészkodó, megszámlálhatatlan turista között?

Viták a Brandenburgi Kapuról

A jelenlegi állás szerint ez a megközelítés nem más, mint javaslat. A "Fuss" nevű gyalogos szövetség már reklamált az RBB rádió és TV hálózat műsoraiban. A szervezet szerint a tervek egyáltalán nem képviselnek semmilyen minőséget.

Az egyik legfontosabb sport a "szakadjunk darabokra" lesz, ha harmincezer biciklis fog naponta áthaladni a "Pariser platz" téren a Brandernburgi Kapunál, mondja a szervezet. A kritikusok szerint a térnek meg kellene tartani jelenlegi jellegét, amely sétáló és találkozó pont a gyalogosoknak, valamint városnéző látványosság a történelmi nevezetességek körül. 

A megvalósítandó 11 kerékpár gyorsforgalmi út:

• Egy összeköti majd "Schönefeld"-et a városközponttal.
• Egy másik a "Teltow" csatorna mentén fut majd és összeköti "Stahnsdorf"-ot és "Teltow"-ot a berlini városközponttal.
• "Potsdam" és "Wannsee" lesz összekötve a városközponttal a harmadik által.
• A nyugati út csatlakoztatja majd "Spandau"-t a központhoz. Ez futna keresztül a Brandenburgi Kapun.
• Az előző út meghosszabbítása kötné be a "Marzahn" negyedet a "Landsberger Allee"-n keresztül.
• Egy másik bekötés nyugatról vezetne a "Spandauer Damm" mellett.
• Még egy nyugati útvonal lenne a "Nonnendammallee"-nál,
• A negyedik nyugati út "Spandau" északi részéből vezetne a városközpontba.
• Ez utóbbi kapna egy bekötést "Tegel"-ből is.
• Egy Expresszút "Pankow"-ból vezetne a központba szintén a tervek szerint.
• A tizenegyedik bekötés "Karlshorst"-ból vezetne a a városközpontba vezető keleti úthoz.

Tekintettel arra, hogy Belrinnek mennyi idejébe kerül a zöld bicikli utak kiépítése, ez a nagy projekt évszázadokig is eltarthat, de mindenképpen fontos lépésnek számít.

Összecsukva

(Közben vannak új fejlemények, ezért érdemes elolvasni a történet végén a kiegészítést is. **** vonal alá írom, ami újdonság.)
Először is: jól vagyok. Vigyáznak rám az égiek. Persze nem túl biztató, ha valami így kezdődik, de a lényeg mégis ez. Széthullott alattam a biciklim, eshettem volna sokkal nagyobbat is, de mégsem ez történt. A sztori vége pedig maximálisan pozitív. Elmesélem hát, miként csuktam össze az összecsukható biciklimet ott, ahol nincs is csukló rajta.

Talán olvastad már tőlem korábban, hogy jellemzően biciklivel közlekedem Budapesten. Ezt úgy oldom meg, hogy otthon kibringázok a vonatig, a vonattal bejövök BP-re és a városban megint a bicikli visz el mindenhová. Mivel vasúton biciklit szállítani még ma sem egy leányálom (korábban még ennyire sem volt az), csak összecsukható biciklivel lehet ezt a fajta kombinációt megoldani. Az összecsukható bicikli korrigálja azokat a hibákat, amit a MÁV-Start talán soha nem fog, így a normál biciklikkel elszenvedett masszív szívások kimaradnak az életemből. Ezért vásároltam 2014. elején ezt az összecsukható (sokak úgy ismerik inkább, hogy "kemping") biciklit.

Na persze nem így nézett ki, amikor a boltból kigurultam vele. Ha nagyon enyhén akarok fogalmazni, akkor azt írom most ide, hogy néhány dolgot ki kellett rajta cserélni, hogy az én igényeimnek megfelelő minőségben szolgáltasson, de az alap, azaz a váz és a koncepció ügyes. Az évek során szépen lassan javítgattam rajta, de mindvégig tökéletesen és hűségesen szolgált, egészen a szerdai délutánig, azaz tegnap előttig.

Szerdán az történt, hogy a szokásomtól eltérően nem a nemzetközi vonattal mentem haza (amin légkondi van, tömeg nincs és Szobig csak Vácott és Nagymaroson áll meg), hanem egy jó öreg Fecskével. A Fecskével kapcsolatos érzelmeim tiszták, egyértelműen és minden sejtemmel utálom. Mert mocskos, kényelmetlen, hangos, huzatos, télen hideg és ilyenkor nyáron meg gyakorlatilag egy guruló kemence. Ne de a legjobb acél is kemencében születik, így néha ezen edzem magamat. Az persze igaz, hogy ha egyszer végre (2019-ben várhatóan) lecserélik ezeket a szarokat a vonalunkon (jönnek az emeletes vonatok), én bizony pezsgőt fogok bontani. Szerdán mindenesetre fecskéztem és mivel utálom, Zebegényig bírtam. Szoktam olyat csinálni, hogy Zebegényben leszállok és az utolsó hatost kényelmesen, Magyarország egyik legszebb bringaútján letekerem Szobig. Szerdán is ez történt.

Egészen a szobi ötös hídig jutottam, ahol egy kis időszakos vízfolyás felett vezet át a bringaút. Ehhez egy fa hidat építettek, amely sajnos az idők során valahogy kiemelkedett a bringaútból, helyesebben a bringaút aszfaltja süllyedt lejjebb öt centit. Emiatt a hídra Zebegény felől felhajtva van egy bukkanó, ez a bukkanó adta meg a kegyelemdöfést a biciklim hegesztésének. Senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor a kormány és az első kerék megindul felfelé, míg a nyereg és a hátsó kerék kimegy az ember alól. Talán a reflexeknek és a rutinnak is köszönhetem, de egész jól korrigáltam és ahhoz képest nem is estem nagyot.

Ahogy feldolgoztam magamban, hogy a földön fekszem, szépen kihámoztam magamat a rám tekeredett bowdenek közül és felkászálódtam. Az első az volt, hogy a jobb zsebemben lévő telefont megnéztem, nem tört össze. Ez kész csoda, mert a telefontól 1 centire akkorra véraláfutás van a combomon, mint a Dunántúl, de az ütés a vadiúj és méregdrága telefont elkerülte. Ez azért is jó, mert erre a telefonra nincs biztosításom, a Telekom nem engedett rá kötni, mert az otthoni telefon-előfizetéshez kaptam, ami nem mobil-előfizetés. Évek óta kötök biztosítást a telefonjaimra, pont az ilyen esetek miatt, de erre most nincs. Megúsztam. Ahogyan megúszta a hátamon lévő laptop is, amit egy hozzá gyártott páncél-táskában hordok, de ezen felül még a gyári dobozban kapott szivacsot is behekkeltem valahogy. A táska kapott rendesen, de a laptop nem.
Ezután magamat vettem szemügyre, de semmi sérülést nem láttam magamon. Mivel a vonatról csak leugrottam, nem vettem fel sem a kesztyűt, sem a szemüveget, sem a sapkát. Mikor esek el? Naná, hogy most. Ennek ellenére sehol semmi látható sérülés? Na, a fejemen azért lett egy dudor kicsit később és estére az oldalamat is éreztem rendesen, de ennyivel megúsztam.
Azért végigszaladt bennem a gondolat, hogy széthullhatott volna a bicikli alattam mondjuk Budapesten is, amikor megyek át a villamossíneken. Akkor talán beesek valami autó alá, ami egészségtelen mozdulat tud lenni. Vagy széteshetett volna Zebegény után a nagy lejtők valamelyikén, ahol neki szoktam azért ereszteni a biciklit. Ha harmincnál esek, megint csak szebben néznék ki. De én szépen lassan, 10 körüli sebességnél feküdtem el. Így kell ezt csinálni.
Hogy az emberek milyenek? Nos, két öregasszony jött velem szembe, látták az egészet, így gyorsan bekanyarodtak az egyik mellékutcába. Eszükbe sem jutott volna, hogy legalább megkérdezzék, hogy jól vagyok-e. Ha eljönnek mellettem, talán még át is léptek volna. Na mindegy, én ennek ellenére azért ezentúl is meg fogok állni, ha ilyesmit látok és meg fogom kérdezni, segíthetek-e valamit.
A bringát összekötöztem és elkezdtem hazafelé battyogni. A híd a házunktól 1400 méterre van, szoktam erre futni. Persze nagyon nem volt kedvem hazacipelni, így az egyik háznál megkértem az udvaron lévőket, hogy hadd tegyem be, amíg visszajövök érte kocsival. Megengedték.
Hazafelé menet ez egyik szomszéd felvett, így összesen 100 métert gyalogoltam, 10 perc múlva már ott is voltam, a kocsiba betettem és hazavittem. Már eközben elkezdtem gondolkodni, hogy mi lesz vele. Mert kell helyette egy másik összecsukható bringa, ugyanis ez nekem életstílus.

Mindig bringázom. Télen is. Ha nem bringázom, nem vagyok jól. Eleve hízni kezdek, de a közérzetem is teljesen más. Persze nem csoda, hogy a bringa eltört, mert kapott eleget. A teleken mínuszokat, a nyarakon hőséget, esőt, sarat és a budapesti utakat. Éppen ezért nem is nagyon haragszom rá, amiért kilehelte a lelkét.
Persze nem véletlenül vettem a Decathlonban. Lehet kapni jobb bicikliket olcsóbban máshol, de csak a Decathlon ad ma Magyarországon ÖRÖK élet garanciát a biciklik vázára. Nem szerettem volna élőben is kipróbálni, de a csütörtöki nyitás a Dunakeszi Decathlonban talált, biciklistül.
Lehetne ragozni, hogy mik szaladtak át a fejemen, hogy milyen érvekkel fogok előállni, ha kötekednek, de ilyesmi nem volt. Miután szóltam, hogy kicsit fáj az oldalam, a bringákért felelős srác kijött velem a kocsihoz, kivette és becipelte a bringát, majd nagyjából 10 perc múlva már kezemben volt a teljes vételár, amit négy éve fizettem érte.

Mivel a biciklire szereltem ezt-azt pluszban, azokat szerettem volna visszakapni. A srácok ragaszkodtak hozzá, hogy ők szeretnék nekem lebontani a cuccaimat. Így abban egyeztünk meg, hogy hozom a leszerelt szarokat és kapom a minőségi cuccaimat vissza. Ilyen egyszerű ez. Mivel a bringa selejtbe megy, vinnem kell egy akármilyent azokból, amiket leszereltem. Egy akármilyen nyerget, fékeket, váltókat. Volt odahaza ez-az, így összeválogattam a kért cuccokat. És ennyi.
A Dunakeszi Decathlonban sajnos nem volt az a bringa, amit kinéztem magamnak, de a Nyugati téren igen. Telefonon félretetették nekem, így egy óra múlva már az új bringával virítottam a Nyugati téren.

Valahogy így kell ezt csinálni. Dunakeszin és Budapesten is elmeséltem a történetet, mindenhol mindenki hatszázszor kért elnézést. A dolog tehát teljesen pozitív. És hogy véletlenek nincsenek, az biztos. Ugyanis ahogy gurultam a Lehel utcában, az egyik ház előtt az eső elől behúzódva álldogált egy srác. Mivel nem siettem, a szemem sarkából megláttam, hogy egy olyan bringa mellett álldogál, amelyik alattam éppen az előző napon esett szét. Megálltam, szóba elegyedtünk és mondta, hogy neki nincs baja a bringával, csak a nyeregcsővel. Amiből én meg a múlt héten vettem egy újat és ami az új bringához nem jó. Gyors e-mail csere és így a vadiúj nyeregcső is gazdára talált.
A Dunakeszi Decathlon 09.00-kor nyit, a történet 11.00 órakor ér véget. Két óra alatt a régi bringa levéve, a pénz visszaadva, az új bringa megvéve és beüzemelve. Valahogy így kell csinálni.
Mivel ezen az új bringán is csak fékeknek látszó tárgyak vannak felszerelve, odahaza gyorsan fel is pattintottam rá egy normális féket. Helyesebben kettőt, mert előre és hátra is.

Ma még a kormányból kell kicsit levágni, hogy a vonatajtókon átférjen és kész. Remélem, ez a bringa is annyi örömöt fog okozni, mint az elődje és annyi pénzt is fog spórolni. Mert azt nem is kell mondjam, hogy a vonat-bringa kombinálása a legolcsóbb közlekedési mód, már bőven félmillió felett van a megtakarítás, amit ennek köszönhetek.
És hogy az új bringa miként fog viselkedni, arról majd olvashattok. És ez nem fenyegetés, hanem ígéret.
Köszönöm azoknak, akik a Facebook képeimet látva megkérdezték, hogy vagyok! Köszönöm azoknak is, akik aggódtak értem!
Jól vagyok, soha nem voltam jobban.
Persze ha valakinek van olyan gyógyszere, ami jó bordafájásra, köhögésre és hasmenésre egyben, az szóljon, mert egyelőre ha köhögök, annyira fáj a bordám, hogy majd befo... berosálok. ;) 
************************
Tehát a további fejlemények.
Tegnap kaptam egy levelet, hogy a Decathlon visszahívja az összes BFOLD 700 és 500 bringát. Az enyémet is.

Honnan van nekem ilyen, amikor az enyém összetört? Nos, amikor meséltem Jani barátomnak a sztorit, megkérdezte, hogy nem kell-e helyette egy másik. Ő ugyanis szinte ugyanakkor vett egyet magának, amit azóta nem nagyon használ. Így aztán lett nekem egy null kilométeres ugyanolyan biciklim, amit a feleségem nagy örömmel vett, mert a régit is nagyon szerette.
Persze megkérdeztem Janit, hogy regisztrálva van-e a bringa a Decathlon rendszerében és megnyugtatott (meg is mutatta), hogy igen. Így aztán igazából Ő jött ma el velem és vitte vissza a biciklit, mert az Ő nevén volt. És mivel a barátom és korrekt srác, egy fityinget sem kért érte, mert a biciklit ugyebár kifizettem, így már az enyém. Akkor is az enyém lett volna, ha összetörik alattam és most is az enyém, hogy a vételárát visszaadták.

Persze azért egy kis fájdalomdíjat felajánlottam Janinak, így mindenki elégedett volt a mai üzlettel. Mivel vettem a bringához két nyeregcsövet is (ami mindig kikopott és leeresztette a nyerget egy centivel a kényelmes alá), és most ezeket a csöveket nem tudom használni, visszavittem azokat is és vissza is adták az árukat azoknak is.
Így a visszahívott bringa árából és a csövek árából vettünk ma egy Tilt 500-ast, aminek a feleségem még jobban örül.

Így aztán egy használt bicikli árából van most két vadi új, csúcsszuper gépünk.
Miért mertem újra a Decathlonnál venni összecsukható bringát? Hát pont ezért a korrekt magatartásért. A bizalmam töretlen és tudom, hogy ha ezekkel lesz valami, ugyanilyen korrekt módon járnak majd el. És nekem ez a legfontosabb. Lehetne tőlük tanulni ám...
Az új gépet is feljavítottam kicsit, hamarosan videót is beszúrok.
Az élet pedig szép, a bordám azóta teljesen meggyógyult.

Kerékpár és vonat

Bár ez a blog többnyire a kerékpározás pozitív oldalával foglalkozik, most mégis megosztok egy levelet, amelyben a negatívumokat próbálom pozitívummá formálni. Íme, változtatások nélkül, már megint a MÁV ügyfélszolgálatának címezve:

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

Elsőként hadd kívánjak boldog új évet Önöknek és köszönöm, hogy 2017-ben is minden nyűgömre mérhetetlen türelemmel és segíteni akarással reagáltak.

A levelek célja az én esetemben is mindig a segíteni akarás.

Nem morgolódni akarok, nem számon kérni akarom Önöket, hanem többnyire egy-egy problémára szeretném felhívni a figyelmüket.

Mert mi szeretünk vonatozni és szeretnénk, ha ez a jelenleg csak nagy akaraterővel és áldozatok árán felvállalható közlekedési forma jobb és sokak számára vállalható megoldássá válhatna.

Önök is ezért dolgoznak, így a célunk közös.

Én azon utasaik közé tartozom, akik nem anyagi megfontolásból nem autóznak.

Nekünk konkrétan olcsóbb és gyorsabb lenne autóznunk (mindkettőnk munkáltatója támogatja a megtett kilométereket) és ennek ellenére nem tesszük.

Nálunk ez lelkiismereti kérdés, környezettudatosak vagyunk.

Ezen rövid bevezető után hadd osszam meg Önökkel a tapasztalataimat és a miattuk kialakult hozzáállásomat a kerékpár és a vasút kombinálásával kapcsolatban.

Soha nem vetek fel úgy problémát, hogy megoldást ne javasolnék rá, erre most is törekedni fogok.

Elvétve használom a tömegközlekedést Budapesten, ilyenkor télen is kerékpározom. Az elvétve kifejezés alatt értem azt, hogy 2012-es kiköltözésünk óta 3 azaz három alkalommal BKK-ztam. Majd hat év alatt ez elenyésző.

Helyette biciklizem, mégpedig a lakásunktól a vasútig és a vasúttól a munkahelyemig, illetve hazafelé az ellenkező irányokban.

Most is, ilyenkor télen is.

Szombatonként másodállásban dolgozom, így szombatonként is vonatozom és biciklizem.

1899 napja lakunk Szobon, azóta vonatozunk és én azóta én vonat és kerékpár kombinációjával közlekedem.  A jelenlegi kerékpárom számításaim szerint bőven több, mint ezerszer tette meg már a Szob-Budapest-Szob utat.

Azért írom ezeket, hogy lássák, vannak tapasztalataim a kerékpár-szállításról.

Azt már csak mellékesen teszem hozzá, hogy amióta Start-Klub tag vagyok, szabadidőmben is előszeretettel vonatozom.

Pedig nagyon sok dolog szól ellene és kerékpárral kombinálni a vonatozást egy nagyon idegesítő és számos megalázó helyzetet hozó hobbi.

1. Sajnos jelenleg NINCS olyan hivatalos menetrendjük, amelyben a vonat-összeállítást az utas meg tudja nézni. Sokáig azt gondoltam, hogy a vonat-összeállításokat tartalmazó weboldalt a MÁV-Start üzemelteti, de amikor jeleztem, hogy valótlanságokat tartalmaz, Önök felvilágosítottak, hogy az egy hobbioldal.

Mivel ezen a hobbi oldalon kívül például Önök nem üzemeltetnek semmilyen tájékoztató oldalt a vonat-összeállításokról, a mi vonalunkon (70-es vonal, Szob végállomással) minden nap lutri, hogy éppen milyen vonattal fogunk utazni.

Amikor az ember túrázni indul, nagyon nem mindegy például, hogy alacsony padlós vonat fogja-e elszállítani, vagy mondjuk egy "Fecskére" kell felkapaszkodnia a megpakolt biciklikkel.

Itt most nem is említem a tandem kerékpárokat, amelyeket csak bizonyos kocsikba szabad felvinni és a kerékpár-utánfutókat, amelyeket bár nyugati kultúrákban a biciklik részének és természetesnek tekintenek, a MÁV-Start büntet (három kerékpárjegyet kell rájuk váltani).

Maradjunk most a mindennapi ingázásnál és annak szépségeinél!

Én magam szerencsés vagyok, ugyanis Szobon és Budapesten is végállomáson szállok fel a vonatra, így van időm megkeresni a mindig más és más helyre rakott kerékpárkocsikat, de a köztes állomásokon a felszállóknak úgy kell egy perc alatt (amíg a vonat megáll) levadászniuk, hogy az érkező vonaton hol van éppen a kerékpárkocsi (ha van egyáltalán, mert ugyebár a kiírás az nem szentírás).

Javaslatom az, hogy ha az nem is tartható, hogy a kerékpárkocsi mindig ugyanott legyen (mert más és más típusú vonatok közlekednek), de azt egy kis szervezéssel könnyen meg lehet oldani, hogy a kerékpárkocsik mindig a vonat eleje vagy vége FELÉ legyenek, és így az utasnak nem kell egy egész vonatot végigrohannia a peronon, egy perc alatt a leszálló és felszálló utasok között.

Javaslom azt az elvet követni, hogy a kerékpárkocsi mindig a vonatok Budapest felőli végén legyen, így a nagy budapesti pályaudvarokon a kerékpárosoknak nem kell az utasok között a vonat teljes hosszát megtenni. Ennek járulékos haszna, hogy a balesetveszély is csökken.

2. Véleményem szerint a MÁV utasszállítási üzletágát az menthetné meg és lendíthetné fel, ha olyan utazó csoportokat céloznának meg, akik nem csak az anyagi vonzata miatt, hanem egyéb okokból is a vasutat választják. Ilyenek vagyunk mi, a kerékpárral közlekedők.

Direkt nem írok kerékpárost, hiszen nem a kerékpár definiál engem, hanem a viselkedésem és a meggyőződésem vonzza be a kerékpárt és nem mellesleg a vasutat a képletbe.

Ugyanis én - de véleményem szerint a hozzám hasonló környezettudatos emberek többsége - azért vonatozik, mert mi felfogtuk, hogy a kereslet fogja (talán) növelni a kínálatot és nem fordítva.

Ezért járunk annak ellenére vonattal, hogy szinte minden érv ellene szól.

A vonat ugyanis nem gyors (jelenleg), nem a legolcsóbb (jelenleg), nem megbízható (jelenleg), nem tiszta (jelenleg), nem pontos (jelenleg) és nem ügyfélbarát (jelenleg).

Mi mégis vonatozunk, mert jelenlétünkkel azt szeretnénk demonstrálni, hogy van kereslet, tessék bátran fejleszteni!

Persze a mi türelmünk sem végtelen, de még nem fogyott el.

Az persze nagyban rombolja a türelmünket, amikor a havi 50.000,- azaz ötvenezer forintos bérlet mellé még megvetetik velünk a kerékpárjegyet vagy bérletet, vagy az éves 250.000,- forintos klubtagsági igazolvány mellé (amely egyébként korszakalkotó találmány, imádjuk) megvetetik velünk a kerékpárbérletet.

Esetünkben (Szob-Budapest, 70 kilométeres viszonylatban) 14.200,- forintért havonta.

Mindezt úgy, hogy nem mindig van kerékpárkocsi és sem a legtöbb nemzetközi vonatra (erről még később), sem a vonatpótlókra nem vihető fel egy normál kerékpár.

Ezért aztán egyre többen járunk 20-as kerekű, többnyire összecsukható kerékpárral, mert annak a szállítása (még) ingyenes.

Javaslatom, hogy kísérleti jelleggel vezessék be, hogy akinek bérlete van, az ingyen szállíthassa a kerékpárt a vonatokon. Borítékolom és nagy összegben mernék fogadni, hogy ugrásszerűen megnövekedne a kerékpárral utazók száma, ami nemhogy bevétel kiesést nem jelentene Önöknek, de a kerékpárjegyekből és bérletekből kieső pénzt többszörösen behozná az engedmény miatt a vonatot választó, kerékpáros utasok által hozott többletbevétel. Mindez ráadásul beruházást sem igényelne Önöktől, hiszen például a Szobi vonalon (ha van éppen) a kerékpárkocsik többsége kihasználatlan, 5-10%-os kihasználtsággal fut. Fel lehetne ezt hozni bőven 50-70%-ra is egy egyszerű intézkedéssel.

3. Teljesen értelmetlennek látom a kerékpár szállításának korlátozását és kvázi büntetését a nemzetközi vonatok magyarországi viszonylatában. Én magam az összecsukható kerékpárommal számos alkalommal utazom nemzetközi vonaton (mert ezek légkondicionáltak és tiszták) és többnyire egyedül az én kerékpárom utazik a vonaton.

Mivel az ilyen vonatokon ez többnyire tilos, én a kerékpárhoz a gyártó által adott táskát használom, amelyben elhelyezve ez a bicikli poggyásznak minősül és bőven belefér a személyes poggyász méret- és súlyhatáraiba. Minden egyes alkalommal, amikor beleküzdöm az összecsukható kerékpárt a táskájába arra gondolok, miért is kell nekem ezzel vesződnöm, miközben a kerékpárkocsi teljesen üres, kihasználatlan, felesleges helypazarlás. Ahogyan az is teljesen felesleges, hogy egy buta és elavult szabály miatt ezt a táskát mindig cipelnem kell magammal. Mindeközben a kerékpárom soha nem okoz nagyobb szennyeződést, mint például egy lábbeli (esőben vizes ez is, meg az is), de semmiképpen nem okoz nagyobb szennyeződést, mit egy külföldi viszonylatban szállított bicikli okozna. Akkor miért is van megkülönböztetve és miért is nem szállítható az amúgy teljesen üresen pangó kerékpártérben?

Javaslom, hogy ezt a felesleges korlátozást szüntessék meg. Számos megoldást tudnék javasolni, hogy az esetlegesen mégis utazni vágyó kerékpáros külföldinek legyen helye, így például lehetne az is a szabály, hogy amennyiben a kerékpár-helyjegyet vásárlónak nem jut hely, úgy a helyjeggyel nem rendelkező személynek le kell a kerékpárjával szállnia a vonatról. Olyan kevés esetben fordulna ez elő, ami simán kezelhető lenne.

4. Ha már rákényszerítettek az összecsukható kerékpár megvásárlására, miért is minősül az kerékpárnak? Semmilyen olyan tulajdonsággal nem rendelkezik, amivel egy kerékpár, de legfőképpen nem foglal kerékpár-tárolóban helyet. A legkisebb szegletekbe elhelyezhető a többi utas zavarása nélkül. Sőt, amikor ez a kerékpár nincsen táskába rakva (ami egyébként vagy jár hozzá, vagy fillérekért vásárolható), akkor még kevesebb helyet is foglal, mint a táskában. Miért is jobb, ha egy amúgy tiszta és kulturált kerékpár el van dugva egy csomagban? Számos szíjhajtású összecsukható kerékpár létezik (nekem is van ilyenem is), amelyeknél például nincs olajzás vagy zsírzás, így semmilyen szennyező forrást nem jelentenek. Én például öltönyben biciklizem ezzel a biciklimmel és felviszem magammal az irodámban. Alig foglal nagyobb helyet, mint egy esernyő, de a jelenlegi szabályozás szerint ezek mégis, összecsukva is kerékpárnak számítanak, és csak táskában szabad őket felvinni egy nemzetközi vonatra például. Ennek azon kívül, hogy a gazdájának kényelmetlenséget okoz (és így a kedvét szegi), semmilyen haszna nincs. Felesleges, beragadt, buta szabályozás.

Javaslom, hogy az összecsukható kerékpárokat vegyék ki a kerékpárokra vonatkozó kötelezettségek alól és ahogyan például a BKK ÖSSZES járművén, legyenek korlátozás nélkül, kézipoggyászként szállíthatóak, ha a többi utast nem zavarják és megfelelően elhelyezhetőek. Mint kézipoggyász, legyenek felvihetőek azokra a vonatokra, ahová a kézipoggyász felvihető.

5. Az elektromos kerékpárok szállításának tilalma is egy elmaradott, felesleges tiltás. A jelenlegi szabályozás szerint tilos olyan kerékpárt szállítani, amin nem emberi erővel működő rásegítés, motor van. Teljesen jogos volt ez például a dongómotoros kerékpárok esetében, mert egy robbanómotoros, benzinnel működő kerékpárnak semmi keresni valója nincs a vonaton. Még talán jogos ez a hagyományos akkumulátort tartalmazó kerékpár esetében is, hiszen ott lehet sav, ami kifolyhat és így veszélyes. De a mai, modern, rásegítéses elektromos biciklik esetében ez a tiltás teljesen felesleges. Ezek a kerékpárok olyan akkumulátorokkal vannak szerelve, amelyeket a laptopjainkban például minden további nélkül fel lehet vinni a vonatra. Telesen zárt akkumulátorok ezek, bennük számos olyan biztonsági megoldással, amelyeknek köszönhetően nagyjából egy laptop akkumulátorral vagy egy oksotelefon akkumulátorral azonos veszélyességűek mindössze. Miért is tilos akkor ezeket felvinni a vonatokra? Miért zárják ki azokat a seniorokat, akik szeretnének biciklivel utazni, de a tekeréshez már rásegítés kell? Ilyen alapon az elektromos kerekesszékeket is ki lehetne zárni a szállításból, mert azokban is van motor is meg akkumulátor is. Véleményem szerint ez a szabály is elavult, felesleges.

Javaslom a szabály olyan módosítását, amely szerint azok a zárt technológiás elektromos kerékpárok, amelyek a többi utasra nem veszélyesek, a kerékpárokkal azonos díjért legyenek szállíthatóak. Lehet ezt minősítéshez kötni, akkreditált szervezet általi tanúsítástól függővé tenni. Ezek a bicikli úgyis rendelkeznek ilyen minősítéssel, tulajdonosaik számára ez többlet költséget nem jelent.

Összegezve ezúton felajánlom a segítségemet. Amennyiben a kerékpár-szállítás szabályozását át szeretnék szervezni, bármikor, ingyen segítek Önöknek ebben.

Amennyiben az én szaktudásomban nem bíznak meg (gépész üzemmérnök, munkavédelmi szakmérnök és környezetvédelmi mérnök végzettségeim vannak és mindhárom területen több évtizedes tapasztalatom), akkor javaslom, hogy kerékpáros szervezetekkel - mint például a Magyar Kerékpárosklub, amelynek egyébként magam is tagja vagyok - kezdeményezzenek párbeszédet az általam említett és nem említett problémákkal kapcsolatban.

Tisztelettel, hűséges utasuk:

Amit "tudnod kellene", mielőtt elindulsz kerékpározni...

Megjelent egy cikk a Zindexen, aminek már a címe is sértő.

Hogyaszongya: 

"Bringás vagy? Ezeket kéne tudnod, mielőtt elindulsz..."

Először is: NINCS OLYAN, hogy bringás. Én NEM VAGYOK bringás! Sokat közlekedem bringával, sőt többnyire bringával közlekedem. De UGYANOLYAN állampolgár vagyok, mint a többi, aki soha nem ül bringára. Csak akkor éppen biciklin ülök. Ettől nem változik meg a személyiségem, vagy a bőrszínem. Így először is KIKÉREM MAGAMNAK (a többi "bringás" nevében is) a beskatulyázást!

Kikérem magamnak, hogy BÁRKIVEL egy kalap alá vegyenek. Én ugyanis ÉN VAGYOK, egyszeri és megismételhetetlen! NINCSENEK jól beazonosítható viselkedésformáim és főleg nem veszek fel semmilyen extra viselkedést akkor, amikor felülök a biciklimre.

Teccikérteni?

Aztán ha ezen túl vagyunk, nézzük sorban a cikkecskét, amit már megint valami olyan jóúembör írt, aki azt hiszi, hogy attól ha egyszer felteszi a tetőcsomagtartóra a biciklijét, már mindet tud is a kerékpározásról.

(Az egyébként külön szomorú, hogy egy ilyen cikk a kerékagyon megjelenhetett..)

És már itt leírom, hogy egy ilyen cikknek SEMMI HELYE nem lenne az én blogomban, ami a kerékpározás pozitív oldaláról szól. Csak azért írok róla, mert TÉVES, ferdít, lázít, követhetetlen és ellenőrízhetetlen statisztikákkal dobálózik és a kerékpározás NEM OLYAN, ahogy próbálja leírni.

És azért írok róla, mert EGYETLEN OLYAN DOLGOT SEM KÖZÖLT, amit ne tudtam vona és a kerékpárral közlekedők ne tudnának. Így a feltételezés, hogy bármelyikünk úgy indulna el, hogy nem ismeri a szabályokat, ELEVE SÉRTŐ!

Lehet, hogy a cikk írója, aki hétvégenként kiviszi a Dunakanyarba az autó tetején a bingáját, ott aztán elteker az első büféig meg vissza, nincs tisztában ezekkel, de attól, hogy elolvassa a kreszt meg megkérdez pár havert, még ne gondolja magát szakértőnek! Még én sem érzem magamat annak, pedig alig 1990. óta közlekedem kerékpárral Budapesten. Persze sima közlekedőként is feltűnt, hogy a cikk számos baromságot (elnézést, de nincs rá jobb szó) tartalmaz!

Nézzük sorban:

1. "Csak annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítottam". MINDEN cikk, amely a kerékpározásról szól és statisztikával kezdődik, egészen biztosan FIZETETT ellenpropaganda. A statisztikák visszaellenőrízhetetlenek, de ebben az esetben még arra sem figyel az író, hogy legalább látszólag rendben legyenek. Számszaki hibákat vét, összeadni, kivonni, osztani sem tud.,

2. Szinte minden nap megyek az M2 autóúton, évekig napi rendszerességgel jártam arra. SOHA EGYETLEN KERÉKPÁROST SEM LÁTTAM. A cikk írója lehet, hogy simán HAZUDIK azzal, amikor azt írja, hogy többször látott az M2-n kerékpárost, de minimum ferdít. Aki kerékpározik, annak eszébe nem jutna, hogy például az M2 autóútra felmenjen. Sima lázítás ez, mégpedig aljas fajta...

3. Azt írja, hogy ahol van kerékpárút (meg felsorol még pár dolgot), ott az úttesten nem kerékpározhatunk. NEM IGAZ. A valóság a következő: "Ha az út mellett, annak vonalvezetését követve kerékpárutat vagy gyalog- és kerékpárutat jelöltek ki, a kétkerekű kerékpároknak a kerékpárúton vagy a gyalog- és kerékpárúton kell közlekedni." Ha már Budapesttel példálózunk: a kerékpárutak 99%-a NEM az út mellett és NEM annak vonalvezetését követve került kialakításra. Ezért aztán aki haladni akar (lásd még: közlekedni és nem bohóckodni, ahogy egyesek a kerékpározást elképzelik), az nem fog az ökörhugyozás mintájára kialakított utakon csalingázni, hanem megy az úton és kész. A kerékpár ugyanis JÁRMŰ, az úton és nem a járdán vagy járdából jó drágán kialakított, de egyébként kerékpározásra alkalmatlan valamin van a helye.

4. Nagyon igaza van a járdázás tilalmáról. A JÁRDÁN NEM BICIKLIZÜNK!!! NINCS KIVÉTEL! Ha egy úttest alkalmatlan a kerékpározásra, akkor a PÁRHUZAMOS UTCÁN megyünk és ennyi. Simán ki kellene venni a kreszből MINDENT, ami a járdán kerékpározásra egyáltalán utal, mert ez ad félreértést, amit aki balfék, tudatosan félre is ért. Mivel ti pedig, akik olvassátok ezt a blogot nem vagytok balfékek egy egyszerű szabályt kell megjegyezzetek: NEM BICIKLIZÜNK A JÁRDÁN!!!! SOHA!!! Egyszerű, követhető. Stimmt?Az a baj, hogy ezt a példát meg cikk írója megint arra használja fel, hogy a többi baromságot alátámassza vele és lázítson. Ez is aljas, de sajnos igaza van....

5. Az egyirányú utcába behajtásról írtakban RÉSZBEN igaza van. Az autós tényleg nem számít arra, hogy az egyirányú utcában a kerékpáros szembe jön majd. Amiben nincs igaza az, hogy AKKOR SEM számít rá, ha az külön táblával van engedélyezve. Ez pedig nem a kerékpárosok hibája, de efelett nemes egyszerűséggel elsiklik az író. A kerékpárosnak kell odafigyelni ezekben az esetekben úgy még vagy 20 évig, mire a társadalom megszokja majd ezt a dolgot. Aki bemegy egyirányú utcába (akár szabad, akár nem) annak fokozottan oda kell figyelnie. Aki meg oda hajt be, ahová nem szabad, megérdemli, hogy elsikálják. Ezt mint kerékpáros írom...

5. A lassan haladó és álló kocsisor előzésében SINCS IGAZA. A haladó autókat valóban csak jobbról szabad előzni sima, kétsávos úton. DE a párhuzamos közlekedésre alkalmas utakon a kerékpáros ugyanúgy alkalmazhatja a párhuzamos közlekedés szabályait, ahogyan az autós is. Az álló kocsisort viszont CSAK jobbról szabad KIKERÜLNI (nem előzés, ebben is félrefogalmaz az író). Ez persze ÉLETSZERŰTLEN. Annál is inkább, mert a motorkerékpár és a segédmotoros kerékpár jobbról és balról is kerülhet. DE MIÉRT? Mennyivel más egy segédmotoros vagy motorkerékpár, mint egy bicikli, amikor egy álló autót kerül meg? A kereszteződéseknél ez autósok nagy része jobbra húzódik és szarik bele, hogy biciklivel esetleg el szeretnének menni jobbról. Ilyenkor a biciklis vagy beáll a pöfögő autók mögé, vagy elmegy jobbról. És el fog menni jobbról.

6. És végül a kerékpáros gyorshajtásról: amíg nem kötelező tartozék a HITELES kilométeróra, addig MIRŐL BESZÉLÜNK? Honnan a rákból tudja a kerékpáros, hogy mennyivel megy. NINCS az a (nem csak magyar, de a világon akármelyik országban működő) bíróság, amelyik kerékpáros ellen ítélne gyorshajtásos ügyben. Ezzel együtt az ám a helyzet, hogy én magam például úgy bringázom, hogy meg sem izzadok. A pulzusom (mértem többször) 100-110 között van, ez egy kényelmes gyaloglásnak felel meg. MÉGIS bárhová hamarabb odaérek, bármikor (éjjel kettőt kivéve, vagy egy zombiapokalipszis, esetleg atomcsapás esetén), mint bárki más, bármilyen más közlekedési eszközzel Budapesten. Így biciklivel száguldozni teljesen felesleges. Néhányszor mértem különbséget bejáratott utakon a száguldozós, szanaszétizzadós stílus és az én ráérős stílusom között és egy egyórás úton belül (Budapesten bárhová odaérsz egy óra alatt biciklivel) 3-5 perc különbség van. Felesleges nyomni...

Konkluzió:

Megint dolgozik a félelemgépezet, megy a lázítás a bicikli ellen, de azért húzódik mosolyra a szám, mert tudom, hogy ÉRZIK A VESZTÜKET. A dolog megállíthatatlan és akár tetszik, akár nem, a kerékpár az emberiség és ezen belül főként a nagyvárosban élők megmentője.

Semmi más alternatíva nem járható.

Úgyhogy nem lázítani kell, hanem segíteni.

Az ilyen cikkek, amik már a címükben dehonesztálják a kerékpárosokat, semmire nem valók.

Úgy is mondhatnám, hogy kikérjük magunknak!

A vasútállomáson kerékpározni tilos - vagy mégsem?

Aki sokat közlekedik vonattal és ezen extrém sportot kerékpározással kombinálja, az biztosan találkozott már a kerékpározást (és a gördeszkázást) tiltó táblákkal, feliratokkal.
Épeszű ember egyébként be is látja azt, hogy a vasút veszélyes üzem, még gyalogosan is. Az más téma, hogy kíválóan alkalmas a félelem gerjesztésére és a kerékpározás elleni uszításra, mert az is biztos, hogy lassan (lépésben) haladni kerékpárral sem veszélyesebb, mint gyalog. Sajnos az a helyzet, hogy az emberek többsége, száguldozna a vasútállomáson, ha engednék a kerékpározást. Így teljesen megértem, hogy tiltják.
Én magam nem is bringázom a vasútállomásokon, de a minap a vasútállomás egy olyan területén kötött belém egy jól felkészült vasutas, ahol szerintem lehet kerékpározni.
Szerinte meg nem és ezen véleményét olyan hangnemben közölte, amelyről majd egy másik írásban mesélek. Most nem ez a lényeg.
A lényeg az, hogy ennek hatására utánanéztem a vasút és a kerékpározás viszonyának és olyan érdekes dolgokat találtam, amelyeket érdemesnek találok megosztani Veletek.
Íme:
Először is KRESZ táblákkal tiltani a kerékpározást a vasúton nem lehet. A KRESZ ugyanis a közúti közlekedést szabályozza, a vasút területe pedig nem közút. Az ilyen táblák tehát tájékoztató jellegűek, ha akarod figyelembe veszed azokat, ha akarod nem.
Sokkal célszarűbb lenne nagy és jól olvasható feliratokon közölni mindezt, vagy a kerékpározni tilos KRESZ tábla mellett szövegesen is kiírni. Ilyet is láttam már. A korábban említett incidens helyszínén semmilyen jelzés nincs.

A vasúton való közlekedést, helyesebben a vasút és az utasok viszonyát a mindenkor érvényes személyszállítási szabályzat tartalmazza, amely ide kattintva elérhető. Logikus lenne tehát, ha az ember ebben találna meg mindent, amely a tőle és a vasút személyzetétől elvárható viselkedéssel kapcsolatos. Logikus lenne.
Amikor ezt a szabályzatot böngésszük ugyanis, nem fogjuk benne megtalálni a kerékpározás tiltását. Nincs benne.
Emiatt fel is hívtam a MÁV-Start Zrt. ügyfélszolgálatát, ahol egy türelmes hölgy tíz perc keresgélés után megválaszolta a kérdésemet (Neki, a vasutasnak tartott tíz percébe úgy, hogy a kollégákkal együtt keresték. Meglett...).

A kerékpározás tiltása nem a személyszállítási szabályzatban van, hanem a díjszabási szabályzatban, amely szintén ide kattintva érhető el. Ebben a másik iratban (105 oldalas) a 93. oldalon találjuk meg a kerékpárszállításra vonatkozó szabályokat. Itt szerepel egyedül az alábbi kitétel, korlátozás:

"A vasútállomás egész területén és a vasúti kocsiban tilos kerékpározni. A vonat teljes megállása előtt a kerékpárral nem szabad a vágányok közé lépni, a peronon várakozni (kivéve a széles szigetperonokat)."

Az első észrevételem tehát az, hogy a kerékpározás szabályait a személyszállításról szóló szabályzatban kellene rögzíteni, mert az utas ott keresi.
De tegyük fel, hogy az átlagos utas olyan mint én (pedig nem), és ugyanígy kutat pár napot a többszáz oldalas dokumentumokban és meg is találja az általam behivatkozott passzust.
Mit tesz ilyenkor az utas?
Az átlagember azt olvassa, hogy a "vasútállomás egész területén" és ebbe bele is nyugszik. Vagy nem?
Mit jelent az, hogy vasútállomás és meddig terjed az egész területe?
Az átlagember - ismeretes még így is: utas - az nem vasutas. Nem ismeri a szakszavakat.
A területhatárok ráadásul nincsenek megjelölve. Nem tudjuk hát, hol kezdődik a vasútállomás. Kvázi, nem tudjuk azt sem tehát, hol kell leszállni a bicikliről.

Ugyanebben a szabályzatban kell keresni a definíciót, amely így szól:

"Vasútállomás, megállóhely: vasúti létesítmények személyforgalmi célokat szolgáló, utasok számára megnyitott területe, ahol a menetrend szerinti személyszállító vonat le- és felszállás céljából megáll."

Tehát akkor értelmezzünk!

Ezexerint van tehát megállóhely, amely nem vasútállomás, tehát a megállóhelyeken szabad kerékpározni (?). A szabályzat ugyanis csak a vasútállomáson tiltja a kerékpározást, lásd feljebb!

A létesítmény (nevezzük így a MÁV bizalomgerjesztő infrastruktúráját) tehát nem teljes egészében vasútállomás vagy megállóhely, mert a vasútállomás vagy megállóhely csak az a része, ahol a vonat le- és felszállás céljából megáll.

Tehát a létesítmény és azon részein, ahol a vonat nem áll, lehet kerékpározni (?).

Mert a beidézett szöveg ezt jelenti.

Összegezve tehát:

Szóból ért az ember. Ha azt szeretnék, hogy a vasút területén ne kekerékpározzon senki, akkor írják azt.
És jelöljék meg, hol kezdődik és hol van vége.

Hidd el, a járda veszélyes!

Visszafogom az ingerültséget és megpróbálom úgy elmagyarázni, mint apa a hülye fiának. Vagy hülye lányának...
(Szerkesztve: ide az elejére utólag beszúrom, hogy a cikk a járdázókról szól. Illetve konkrétan egy valakiről, aki az írást ihlette. Aki tehát nem ez a valaki, az ne vegye magára. Főleg ne a mellényről szóló részt...)

Szóval kedves járdázós barátom! Nem kell csodálkozni, hogy folyamatos veszélyben van az életed, mert járdázni veszélyes. Hidd el nekem!

Amikor a járdán bringázol, nem csak magadat, de a gyalogosokat is olyan veszélyeknek teszed ki, amihez NINCS JOGOD! Sem erkölcsi alapod.

Persze értem én, hogy lassan mész és vigyázol... Mondd csak, ütköztél már össze gyalog valakivel? Ha igen, tudod azt, miről beszélek. Ha nem, hadd áruljam el Neked, hogy fájdalmas. Pedig abban az esetben te is 5-tel, meg az ellenérdekű fél is 5-tel közlekedtek. Ha siettek. Amikor meg biciklivel, "lassan mész" a járdán, akkor 15-20-szal óvatoskodsz. Nagyon fájdalmas tud ám lenni. És az a szép benne, hogy jó eséllyel kiesel az úttestre és azonnal el is taposnak, mint a gyalogbékát...

A gyalogos gyaloglás közben bámészkodik. Félig alszik, telefonál, zenét hallgat.  Megteheti, mert a járda az övé. Biztonságban van egészen addig, amíg Te oda nem pofátlankodsz. A gyalogos tehát joggal nem számít rád. AKKOR SEM, HA KUKÁS MELLÉNYBEN NYOMOD! A kukás mellénytől maximum még nevetségesebb leszel. Azonnal látják rajtad, hogy balfék vagy... (A kukásoktól, mint becsületes munkásoktól elnézést kérek, hogy egy lapon említem veled Őket!) 

Az, hogy a gyalogos nem számít rád, egy dolog. De az autós sem számít rád. Minden kereszteződésben Te teszed ki magad a potenciális halálnak és akárhogy is figyelsz és akármennyire is óvatos vagy, CSAK SZERENCSE, ha nem ütnek el. A szerencse pedig valószínűségszámítás-alapú dolog. Ha sokat teszed ki magad ilyen helyzeteknek, akkor előbb-utóbb, de inkább előbb fogsz balesetet szenvedni. Mert balesetet fogsz szenvedni, ez BIZTOS! Hogy mikor és mekkorát, csak az a kérdés.

Mint Budapesten, 1990. óta kerékpárral közlekedőnek, hidd el nekem, hogy az úttesten NEM VAGY veszélyben. Az úttesten közlekedést egyszerűen meg kell szokni, ki kell tapasztalni és pár hét óvatoskodás után magad is érezni fogod, hogy megszűntek a konfliktusok, megszűnik a zabszem a seggedben. Ha kitapasztalod azt a néhány útszakaszt, ahol tényleg nem lehet bringázni és megtalálod azokat, amelyek többnyire ezekkel párhuzamosan futnak pár száz méterre, akkor a bringázásból élmény, fenntartható életforma lesz. A közlekedés szerves részévé válsz. Ha megszerzed a rutint, érzed a forgalmat, ZÉRÓ negatív élménnyel fogsz áthatolni úgy a városon, mint kés a vajon.

Nyugodtan leteheted a kukás mellényt, mert a járdán abban sem látnak. Nem varázsköpeny, ami megóv. A járdán nem óv meg semmi. Sem tégedet, sem a gyalogosokat. Tessék lemenni az úttestre! Mert az úttesten látható vagy. Akkor is, ha feketében jársz és éjjel van. Feketében járok és reggel még sötétben, este már sötétben nyomom a városban. A megoldás lehet: lámpa és prizma. De nem a járda és a kukás mellény. Attól Te, aki járdázol, csak vicces vagy. Nyáron bele is izzadsz, télen meg röhejes, ahogy a ruhád főlé valahogy felerőlteted a nyáron teleizzadt mellényt.

És ezzel a röhejes viselkedéssel minket, az épelméjűeket is égetsz ám! Kifejezetten ártalmas a kerékpározás megítélésének az, ha Te a járdán balfaszkodsz és még úgy is nézel ki, ahogy!

Légy kedves és hagyd abba!

Timeo Danaos et dona ferentes!!!

"Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is." Latin mondás, nem mai. Konkrétan Trójából származik, ahol ugye volt az a bizonyos faló. Amit Kasszandra és Laokoón figyelmeztetése ellenére csak bevittek a falakon belül és aztán éjjel kimásztak belőle a görögök. A történet folytatása ismert...

Miért jut ez eszembe? Most nézem, hogy az új, "I bike Budapest" kampányfilmet (itt nézheted meg, amúgy a film klafa, gratulálok hozzá!!!444nééégy) 

a MOL támogatja? 

Mit mondjak erre? 

BAZKI!

A MOL, mint a legnagyobb benzinlobbista? Akinek minden egyes olyan ember, mint én - akik átültünk a biciklire a retves autóból - valóságos érvágás?

Csak miattam havonta 100, azaz száz darab ezrestől esik el a MOL és évente másfél millió forint ez, ha a benzin mellé odaveszem a motorolajat, fékolajat, szervóolajat, ablakmosó folyadékot, ilyesmit...

Ezt támogatja a MOL? Elhiszed? Őszintén?

És KELL EZ?

Kell ez bármilyen kerékpáros szervezetnek? PONT ez az összeg hiányzott a film elkészítéséhez?

Közben a háttérben meg megy a biciklizés fúrása?

A félelemkampány, amivel elhitették az emberekkel, hogy biciklizni veszélyes? A lobbizás, aminek köszönhetően nagymutter is láthatósági mellényt kell vegyen, amikor este hazateker a szőlőből? Hogy a legtöbb ember sisak nélkül meztelennek érzi magát?

Kik érték el mindezt?

Kik érték el azt, hogy a biciklizés nem az Magyarországon, amit látunk a Kopenhagenize és egyéb TÉNYLEG kerékpáros országokról-városokról készült videókban? Hol látsz ezekben sisakot meg láthatósági mellényt?

A kérdések költőiek.

De miért tudták elérni?

Mert HAGYTUK!

Mert hagyjuk, hogy egy kerékpározással kapcsolatos kampányvideóban megjelenjen a FŐGONOSZ neve.

Mi lesz a következő? Először majd a robogósok, aztán a motorosok mehessenek a bringautakon, városon belül is? Legyen rendszám a bicikliken és legyen kötelező műszaki vizsga?

Mit ér el még a lobbi, miközben mi meg csak állunk tátott szájjal? 

Mit mondok én?

1. Dugják fel a pénzüket maguknak!

Nincs rászorulva a Magyar Kerékpáros Klub. A "görögöktől" nem kell. Hátsószándékuk van ugyanis vele...

2. Dugják fel a bringapontokat maguknak! Csak azért sem megyek hozzájuk kereket fúvatni. Vettem pumpát, odahaza fúvatok 10 bárig, és menet közben van nálam olyan kisebb pumpa, amivel felfújva hazáig kibírja a kerék...

3. Elgondolkozom azon, hogy legyen-e bármi közöm olyan kerékpáros szervezethez, amit a "FŐGONOSZ" támogat.

De miért fakadtam ki? Mi is a bajom? Az, hogy hiteltelen számomra egy olyan szervezet, amely hagyja, hogy trójai módszerekkel beszivárogjanak a görögök. És hogy nem vagyok hülye, hogy ezt ne lássam...

Lehet, hogy rám is rám küldenek az "istenek" valami tengeri kígyót, mint szegény Laokoónra.

De nem félek. Ettől sem.

Budapesten bringázok vazze, 1990 óta. Nem lehet engem ám megijeszteni...

Asszem ennyi.

A Ponny Pestre megy

A bringa mellett van nekem még egy szerelmem. Neki is két kereke van és immár 15 éve az enyém. Ő egy KTM Ponny IV-es robogó, 1976-os gyártmány. Nem mai a kislány, de szépen dorombol. Kicsit rendbe szedtem anno, de ez a 15 év sem múlt el nyom nélkül. Néhány kivakart alkatrész újra berozsdásodott és sajnos a gyönyörű festése is kapott párat azóta. Ettől függetlenül szexi a kicsike még így is. Főleg, hogy tegnap elkészült az ülés bebőrözése és végre nem a szakadt nyereggel kell csúfoskodjak.

Ha már így megszépültünk, gondoltam, megmutatom neki Budapestet. Reggel nekiindultunk és a 61 kilométeres távot le is küzdöttük 1 óra és 40 perc alatt.

Aki robogózott valaha az tudja, hogy az e fajta motorozás nagyon nyugis. Nem húzzuk neki, nem is megy többet a moci, mint 50. Ha tartósan akarunk haladni és nem akarjuk széthajtani, akkor érdemes valahol 40 körül tartani a sebességet. Ezt tettem én is és nagyon élveztem, hogy Pesten megnéznek az emberek. Mert ilyet még nem láttak, az biztos. Maximum a közlekedési múzeumban. 

Meg is mutattam a Ponnynak a múzeumot, hátha értékeli, hogy ő még szaladhat az országúton és nem kell egy múzeumban porosodnia. Ha már Budapesten voltam vele, megpróbáltam pár helyre eljutni. A Parlamenthez nem sikerült, körbe van árkolva. A legközelebbi hely ez volt, enné közelebb nem jutottam:

Itt is 20 másodperc múlva megjelent egy rendőr, hogy mit akarok itt, de miután megmagyaráztam, hogy csak az öreg motoromat sétáltatom, mosolyogva odábbállt. A Lánchídnál sehogy sem sikerült kisorolnom így kénytelen voltam átmenni Budára. Ha már Budán jártunk, felmentünk a várba. Tetszett neki, hiába emelkedős.

Érdekes, hogy a Várban nincsen behajtani tilos. Csak az van kiírva, hogy ellenőrzés, de pár perc álldogálás után sem jött senki ellenőrizni, így szépen begurultam a sorompó mellett. Persze fenn már volt behajtani tilos, így ott betoltam a mocit a fénykép kedvéért.

Bizonyára feltűnt nektek, hogy nem éppen robogós sisakkal robogózok, de ennek oka van. Amióta Janika barátom esett egy jó nagyot robogóval és hónapokig kómában volt én azt mondom, hogy az embernek a fejét kell a legjobban védenie. Az a sisak, amin nincs állvédő, az nem is sisak. Van nekem olyan rendőrnek bemutatni (másra meg nem) jó sisakom is, de igazán ebben a komolyban érzem magamat biztonságban. Így engem nem nagyon érdekel, én a robogón is ilyen sisakban nyomom. Néztek is a huszárok rendesen.

Az a jó ebben a mociban, hogy a hengert egy ventilátor hűti, ami a motorfordulatszámmal együtt pörög. Azaz hiába mész lassan, dombnak felfelé, akkor sem melegszik fel. Ha jobban pörgeted, jobban hűt. Hülye németek, nem kitalálták? Az ötvenes években kezdték el gyártani a Herculest, ezt koppintották le az osztrákok és ebből lett a KTM Ponny.

Az enyém eredetileg arany színű volt, de a legtöbb helyen rozsdába hajlott. Teljesen lecsiszoltuk és ekkor kapta meg ezt a kék színt, ami egyébként egyik irányból nézve zöldes, a másikból nézve bordós a harmadikból nézve aranyban csillog. Csodafesték. Valami ilyesmi volt, amikor rátaláltam:

A motoron amúgy minden működik (még a duda is), pöccre indul, kézzel be lehet "rúgni". 100-on megeszik vagy 2 litert, így az ember szinte elfelejti, hol is van a tank. A múltkor csőfogóval kellett megnyitni a tanksapkát, mert olyan régen nem volt kinyitva, hogy beszorult. Így az embert nem nagyon érdekli, mennyit megy, a robogózás felhőtlen élmény.

Azt hittem egyébként, hogy Budapesten nehezebb robogóval közlekedni, de be kell valljam, hogy jobban elfér a forgalomban, mint a bicikli. Valahogy ezt a gépet tisztelik. Semmi konfliktusom nem volt, míg bringával fele ennyi tolakodásért már ledudálják a fejemet. Élveztem is, így kicsit motoroztam még a városban.

A motorosok is csak néztek, mert nem nagyon tudták hova tenni, hogy egy ilyen múzeumi darab ilyen szépen megy. Nem tudom, hány ilyen lehet ma Magyarországon, de biztos, hogy egy tucatnál kevesebb. Ilyen állapotban meg főleg kevés van. Akinek meg van, az nem közlekedik vele. Én meg igen. A turisták is néztek nagyokat.

Miután kiélveztem a pesti motorozás hangulatát, hazaindultam. Hogy ne ugyanarra menjek, mint amerre jöttem, inkább Fót felé vettem az utamat. Bringával jártam már erre, így könnyen hazataláltam. Azért erre jóval hosszabb volt, de megérte.

Vácnál ért utol az eső, így felvettem a motoros kabátomat és az esőnadrágot. Így nagyon nem zavart, hogy esik, bár hazaérve jó volt egy kád forró vízbe beleülni.

A Ponny tehát elvitt Pestre és haza is hozott. Nem is olyan rossz ez egy lassan negyven éves öreglánytól. Az biztos, hogy nincs az a pénz, amiért megválnék tőle és remélem, hogy még sok kilométert megeszünk együtt. Ha lesz időm, a kicsit visszarozsdásodott részeket újra lefestem és talán még e krómozásokat is felújítom egyszer. Gergő barátom megígérte, hogy a festéskor leszedett matricákat segít majd visszatenni, így újra gyárihoz hasonló állapotba jöhet majd a moci. Megérdemli, hogy ne csak jó, de szép is legyen...

Még csodásabb bringázni

A csodabringás blogom - mint azt remélem észrevettétek - a kerékpározás napos oldalát hivatott bemutatni. Azért indítottam, mert akik bringázásról írnak, azok többnyire tele vannak keserűséggel. Nem mondom, hogy nem joggal néha. És írják is le a bánatukat, de én magam annyi mindennel kapcsolatban szoktam keseregni - jellemhibám ez -, hogy a bringázással kapcsolatban nem vagyok hajlandó.

Egyszerűen nem vagyok hajlandó meglátni benne a rosszat!

Ehelyett a bringázás pozitív oldaláról szeretnék nektek írni és remélem, ez sikerül is.

Nos, a rövid bevezető után hadd írjak arról, aminek ma pont örülök.

Változott a KRESZ. 
Több ponton is, de a bringázást is keményen érinti a változtatás és azt kell mondjam, hogy pozitív irányban.

A járművezetés személyi feltételei változtak, mégpedig úgy, hogy a kerékpárosoknak szabad inni annyi alkoholt, ami nem befolyásolja a jármű vezetésére képes állapotot. 
Az új KRESZ ugyanis úgy fogalmaz, hogy járművezetésre képes állapotban kell lenni, de a jogszabály 4§ (1) c, pontjában rögzített, "zéró tolerancia" nem vonatkozik a kerékpárosra, ha nem főútvonalon kerékpározik.

Persze jönnek a negatív megjegyzések azóta, hogy klafa, mert "több lesz a részeg kerékpáros", de hadd hangsúlyozzam, hogy a járművezetésre képes állapotnak meg kell lennie. Azaz, aki matarészeg, az ezentúl sem kerékpározhat.

Azt is hadd hangsúlyozzam, hogy az alkoholt fogyasztókkal senki nem találkozhat főútvonalon, azaz ha az ember megiszik egy pohár sört, vagy kettőt, vagy akárhányat - amennyit a szervezete úgy elbír, hogy a járművezetésre alkalmas állapotban marad - akkor kis utcákon, vagy a borospincétől, földúton simán hazatekerhet.

Ahogy nagyapáink (meg nagyanyáink) tekertek is hazafelé évszázadokon keresztül.

Van ennek veszélye? 
Naná, mindennek van veszélye, hiszen a magyar honpógár hajlamos a szelektív jogalkalmazásra, azaz ami neki kellemetlen, azzal nem törődik. Biztosan lesznek félrészeg hülyegyerekek, akik a főútvonalon csalingáznak, de remélem ezeket úgy megb.... izé, megbünteti a rendőr, hogy egy életre elmegy a kedvük a dologtól. Ők lesznek kevesebben.

A zéró tolerancia kerékpáros irányba enyhítésének lényegét és jóságát abban látom, hogy mi, akik épeszűek vagyunk - azaz remélem a többség - ezentúl életvitelszerűen művelhetjük azt, hogy elugrunk egy sörre a haverokkal BICIKLIVEL. Szokásunkká válhat ez. Életformává. Legálisan.

Mesélik mások - mert én ilyet ugyebár soha nem csináltam még -, hogy voltak olyanok eddig is, akik megittak egy-két sört és ezután hazakerekeztek. Ezek az "olyanok" mesélik azt is, hogy egy-két sör, vagy föccs elfogyasztása után az ember - meg az ember lánya - simán haza tud tekerni és semmilyen hatással nincs ez a biztonságos bringázásra. És ezek az "olyanok" mesélik azt is, hogy tekerés közben sokkal hamarabb ki is megy az emberből egy sör. Én meg hiszek az "olyanoknak"...

Összegezve tehát VÉGRE a magyar jogalkotás a valós életet követi és ha kicsi lépést is, de tettek a normális, félelem mentes közlekedésért, az agyonszabályozott baromságok ellen.

Csak így tovább!

A másik örömködésem szintén a KRESZ változásából fakad, mert a kerékpárosokra vonatkozó 54.§ is változott és így mostantól a kerékpáron és a kerékpároson is lehet a lámpa és lehet az a lámpa folyamatosan világító, vagy villogó. Eddig ugyebár az volt a szabály, hogy csak a kerékpáron lehetett lámpa és az csak folyamatosan világíthatott, nameg csak egyszerre kapcsolható lehetett. 1975 óta volt ez így, amikor a LED még sehol nem volt és senki nem sejtette, hogy kettő ceruzaelemmel 200 órákat világító lámpát lehet majd kapni potom pénzért. Mégis kötöttük sokáig magunkat az együtt kapcsolható lámpához, amit sokan úgy értelmeztek, hogy a kapcsolásnak kell egyszerre történnie, miközben az a szabályozás csupán arra vonatkozott, hogy nem lehet egy színváltós lámpád, amit néha előre fehérnek, néha meg hátra pirosnak használsz. Ez a lámpa ráadásul nem villoghatott, tehát egy dinamóról meghajtott első pilács megfelelt, míg egy bivalyerős villogó nem. 
De ma már mindegy, vége ennek a barom megkötésnek is és az ember végre használhatja a sokkal jobban észlelhető villogóját is. És ez is jó!

Azt is írja a vonatkozó szakasz, hogy fényvisszaverőt is el kell helyezni. Emiatt egyesek azonnal aggódni is kezdtek, mert a szövegből szerintük nem egyértelmű, hogy előre fehér, hátra piros fényvisszaverő kell-e (amúgy nem), vagy simán egy akármilyen fényvisszaverő elég.
Hadd segítsek magyaroknak, magyarul olvasni! A mondat így hangzik, ha nem tördeljük pontokba:
"A kerékpárral éjszaka és korlátozott látási viszonyok között abban az esetben szabad közlekedni, ha a kerékpáron vagy a kerékpároson előre fehér-, hátrafelé piros színű, folyamatos vagy villogó fényt adó lámpát és fényvisszaverőt helyeztek el, és lakott területen kívül kerékpáros fényvisszaverő mellényt (ruházatot) visel."

Értelmezzük együtt: a kerékpárra kell tehát előre fehér és hátrafelé piros színű, folyamatos vagy villogó fényt adó lámpa.

És itt vége a gondolatnak.

Új gondolat: kell még fényvisszaverő. Nem piros vagy fehér és nem folyamatos, vagy villogó fényű (ilyen ugyanis nincs is). Az előre fehér, hátrafelé piros színű és a folyamatos vagy villogó jelzők a fényt adó lámpára vonatkoznak, a fényvisszaverőre nem. A fényvisszaverőre vonatkozó előírásokat ugyanis nem a KRESZ, hanem jelenleg a 6/1990 (IV.12.) KÖHÉM rendelet tartalmazza. Ennek a rendeletnek a 116. § írja elő, hogy a kerékpárt mivel kell felszerelni.
Azt írja, hogy hátra KELL egy, vagy kettő darab piros fényvisszaverő (nem prizma, fényvisszaverő), amellyekkel szemben az az előírás, hogy nem lehetnek háromszög alakúak, ha kettő van, akkor szimetrikusan kell azokat elhelyezni és tiszta időben, távolsági fényszóróval 150 méterről megvilágítva láthatónak kell lenniük.
Legalább az első keréken, legalább egy darab, borostyánsárga színű fényvisszaverőt kell elhelyezni, amely mindkét oldalról látható kell legyen. Itt már szerepel zárójelben a kerékprizma, de mivel zárójelben van, én úgy gondolom, hogy csak példa. Tehát, ha olyan fényvisszaverőt teszel az első kerékre, amely borostyánsárga és mindkét oldalról látszik, kielégítetted az előírást.
Ugyanez a rendelet írja, hogy a kerékpárt fel SZABAD (tehát nem kötelező) szerelni elöl fehér, oldalt borostyánsárga fényvisszaverővel és a pedálokon elhelyezett borostyánsárga fényvisszaverővel.
Ezen kívül a rendelet előírja azt is, milyen távolságban lehetnek a fényvisszaverők az úttesttől.
A rendelet nem tartalmazza a bicikligumi oldalába gyárilag beleillesztett fehér csíkot, így elvileg az szabálytalan. Ahogy a fényvisszaverő festékkel lefestett bicikli is, ha nem borostyánsárga. Ugyanis oldalra csak borostyánsárga fényvisszaverő mehetne.
Mindenesetre éjjel valami ilyesmit kell látnia az autósnak:

Persze azért is célszerű előre fehéret, hátra pirosat oldalra meg sárgát elhelyezni, hogy az autós azonnal tudja, melyik irányba mész éppen. 
A lényeg és a jogalkotó célja az, hogy ha valami történik a lámpával és nem ad fényt, legalább legyen valami, ami visszaveri a többi jármű fényét.
Csendben jegyzem meg, hogy valószínűleg hamarosan fog változni ez a KÖHÉM rendelet is, hiszen ebben még mindig úgy van a lámpa, hogy annak együtt kapcsolhatónak kell lennie, ami meg baromság a biciklikre szerelhető és nagyrészben manapság szinte kizárólagosan használt, elemes villogók esetében. A rendeletben nincs benne a fényvisszaverős oldalú gumi (szinte már csak ilyet lehet kapni) és olyan baromságokat tartalmaz, hogy a kerékabroncstól 10-15 centire lehet csak a prizma, ami megint baromság és felesleges kukacoskodás.
A legtöbb lámpa egyébként olyan, hogy beléjük van építve a prizma. Egyszerű a dolgunk: ilyet kell vásárolni. De - ahogyan a képen is látszik- a kerékpár tökéletesen láthatóvá tehető párszáz forintnyi matricával is. Jut eszembe, van erről videóm is. Íme:

Aki bebizonyítja nekem, hogy pár küllőprizmától jobban látható a bicikli, annak kezet csókolok azonnal. Szóval szerintem az ilyen matrica is megfelel, négyzetmétere egy ezres, egy négyzetméter 10-15 biciklire elég, ha azt szeretnénk, hogy a világűrből is látsszon a bicikli... Gondolat vége.
Egyébként a végére még annyit, hogy a KÖHÉM rendelet ellentmond a KRESZ-nek annyiban is, hogy a KRESZ szerint ugyebár lehet a lámpa a kerékpároson is mostantól, azt meg megnézem, hogy akkor hogyan lesz 90 centiméter alatt. A KÖHÉM rendelet ezt is szabályozza, ugyanis. Röviden tehát, a KÖHÉM rendeletet is át kell írni hamarosan. Majd szólok, ha megtörtént ez is...

Új gondolat: lakott területen kívül fényvisszaverő mellény (ruházat) viselése kötelező éjszaka és korlátozott látási viszonyok között. Azaz, ha az én bringás kabátomra eleve rá van varrva a fényvisszaverő csík, senki nem kötelezhet mellény viselésére.

Utóbbinak azért is örülök, mert bár tisztelem a kukásokat, a kukásmellényt kifejezetten rühellem és a kerékpárosok megbélyegzésének tartom a viselésének előírását. Olyan intézkedésnek, amivel egyértelműen és láthatóan azt akarják sugalmazni, hogy aki kerékpározik, az veszélyben van, arra nagyobb figyelem kell, mert elmeháborodott. Emellett a mellénybe az ember beleizzad, viselése kényelmetlen. Úgyhogy kukásmellényt én eddig sem hordtam, mostantól meg szerencsére nem is vagyok köteles. És ez jó.

Én magam egyébként telhetetlen vagyok, úgyhogy nagyon szívesen látnék egy olyan módosítást is, amelyben megengedik, hogy arra alkalmas ülésben szállíthassam mondjuk a 10 évesnél idősebb utasomat is és nem kellene azért triciklit vagy tandemet vásárolnom, hogy a feleségemnek ne kelljen hazagyalogolnia a strandról, vasútról, buszról, hanem úgy, ahogy a filmeken, az ember simán elmehetne elé biciklivel és szállíthatná akár őt is. Ilyenkor úgy sem megy az ember gyorsan, teljesen ártatlan az ilyen megoldás. 
Az életérzés viszont, amikor a szél fütyül a füled mellett és akit szeretsz, az beléd kapaszkodik és átöleli a derekadat... na ezt veszi el tőlünk egy hülye szabály, amit azért hoztak, mert valaki odafenn fél a biciklizéstől. Jelenleg a 3 éves gyerekedet - aki sem kapaszkodni, sem leugrani nem tud, ha baj van - jogszerű szállítani, a 12 éveset meg nem. De melyik a biztonságos?

Vagy tegyük fel, hogy nyáron a folyóra kimehetnének úgy is fürödni a tizenéves srácok és lányok, hogy egymást viszik a biciklin... Csináltuk mi is és mégis élünk mindannyian. Estünk el a mezőn, hajtottunk bele a kukoricásba, de röhögtünk rajta... Ebben ugyanis nincs semmi veszélyes, ha az ember észnél van. És persze lassan megy.

És még sorolhatnám... Bízom benne, hogy eljön az az idő is, amikor  kerékpározni újra az élet természetes része lesz és rádöbbennek odafönn, hogy teljesen felesleges agyonszabályozni és azzal agyonverni ezt az életmódot, élvezetet.

Addig meg mindenesetre mostantól a szokásos ruházatomban felülök a biciklimre, elmegyek a barátaimmal megnézni egy meccset egy árnyékos sörteraszon, ahol iszunk egy-két-három sört/fröccsöt, majd hazatekerek. És nem szólhat rám senki. Ennyi.

És ez jó.

Ha nem hiszed, próbáld ki!