2011. március 28., hétfő

Nagyon vakít a lámpája, öreg!

Ma hazafelé a Gömb utcán tekertem éppen...
A történethez hozzátartozik némi előzmény, mégpedig az, hogy ebben az országban egy dolog nem változik soha, mégpedig a sötét bringás ninják száma.
Ma hazafelé is volt belőlük jó néhány, az egyikkel majdnem össze is csókoltunk, mert ha már zéró a lámpája, legalább bal oldalon jön a jóember. Rosszul járt volna, mert az én egykettedemszervénégyzetem sokkal nagyobb volt, amelyben nem a vénégyzet dominál nálam... Szóval valószínűleg lepattan a kiccsávó, de szerencsére megúszta.
Szóval nem nagyon bosszankodom ám én a sok ninján (ninja= fekete ruhás, lámpa nélküli, sötét, bringásnak tűnő balfék) mert az ember azon idegeskedjen, ami ellen tehet.

Enivéj: amiért elkezdtem írni ezt a blogbejegyzést, az az, hogy éppen a Gömb utcán tekerek, amikor arra leszek figyelmes, hogy a papi a sárkányeregetővel a bringaúton eregeti a zsebdögöt.
Én bizony már ezeknek sem szólok, mert aki 70 éves korára nem tanulja meg, azt nem én fogom megnevelni. Szépen lassítok inkább, hogy ha a kutya elém ugrana, legyen időm fékezni.

De azért a pofám leszakadt, amikor az öreg mellé érek és erre még be is szól a nagyfater:
"Nagyon vakít a lámpája, öreg!"

Nem szóltam neki semmit. Legalább nem tegezett le...

Meg aztán mit mondjak neki?
Hogy ha nem a bringaút közepén eregetné a zsebdögöt, nem vakítaná a lámpám?
Hogy miért nem az országút közepén eregeti a zsebdögöt és miért nem az autósoknak üvöltözik?
Hogy miért nem a vonatsínen eregeti a zsebdögöt és miért nem a hathúszas gyorsnak kiabál?

Az a jó a bringában, hogy mire mindezek az eszembe jutottak, addigra bőven vagy 30 méterrel túlhaladtam rajta, így az elméncségeimet megtartottam magamnak.
A bicikli már csak ilyen: van benne egy kis spét.

Hálistennek! 

2011. március 24., csütörtök

Közeli munkahely - áldás és átok

Korábban írtam, hogy sajnos 2010. január 01-től túl közel dolgozom. A tavalyi évem ennek jegyében telt. Negyedannyit sem bringáztam, mint az előtte való évben...
Igazán akkor szálltam le a bringáról, amikor rájöttem, hogy gyalog ugyan 10 perccel tovább tart beérni, de nincs a macera a liftben, nincs a macera a lakatolással és nincs a macera hazafelé a bevásárláskor a lakatolással (igen, én már bizony régóta helyben veszem meg...).
Szóval nekem kényelmesebb gyalog.
A mérleg? 5 kiló plusz és már régóta nem vagyok egy slank gyerek, de kezd kialakulni nálam is a malacpofa (illetve bizonyos szemszögből már meg is van).
Úgyhogy külön örülök neki, hogy február eleje óta a Blahán is másodállásozok heti két alkalommal, mert így legalább hétfőn és szerdán jogszerűen bringázom.
Az persze zavar kicsit, hogy 15 perc bringázásra 10 perc lakatolás jut, mert ugyebár bringa lakatolása egy u-lakattal a korláthoz, majd első kerék lakatolása egy ABUS lánccal a vázhoz, majd szerelvények leszedegetése és nyeregcső kiszedése. Szoktak is nézni rám, ki ez az állat, aki komplett szétszedi a bringáját?
Mégis: jó újra bringával járni dolgozni, mert kiszellőzteti a fejemet előtte és utána is...
De ezt hogy is felejthettem el a télen, azt nem is értem.