Velocipéd

Velocipéd
Szép szemed mindent meglát,
S kérdőn nézel rám, mintha
Mostanában más lennék? Hát
Megvan bizony a titka.
A reggeli tülekedést, ricsajt,
A dugóban pöfékelést lecseréltem,
S suhanok két keréken.
Újra felfedeztem magamnak a bicajt.
Azóta minden más - már gyűlöltem -,
S most újra kedves a város,
Megmutatja szebbik arcát azonnal,
Ha az ember kerékpáros.
Az életem? Kényszerpályán mozog,
Nem ott lakom, ahol dolgozok,
De már szórakoztat az inga.
Segített a bringa.
Munkába be, vagy épp haza,
Míg más buszra vagy villamosra vár,
Én csak felpattanok laza
Mozdulattal és repít a drótszamár.
Kíváncsiak is talán, hogyan sikerült
Bezárult életem újra kinyitni.
A kulcs után kutatva hamar kiderült:
Minden ajtót szélesre tár a bicikli.
S mit szóval nem, csak szemeddel kérdeztél,
Most versben tárom eléd,
S talán elhiszed nekem, hogy változásom oka
Egyetlen gyönyörű szó: velocipéd!