Megint előre szólok, hogy nem a szemrehányás és nem a magunk dicsőítése a cél. Csupán gondolatot szeretnék ébreszteni benned és meggyőződni arról, hogy amit én gondolok, az vajon helyes-e. Illetve, nagyon érdekel a háttér, a miértje a dolognak.
Szóval, ahogyan azt egy videóban is megörökítettem, idén részt sikerült vennünk a Kittenberger kerékpáros emléktúrán. A videót itt nézheted meg:
De nem ez a lényeg, tényleg csak a videó eleje a fontos. Ott látszik ugyanis, hogy hányan vettek részt ezen a túrán. Maradjunk annyiban, hogy sokan, vagy százan biztosan.
Ami az elgondolkodásomnak és a felvetésemnek a lényege, hogy ezen emberek szinte mindegyike elhaladt amellett a fa mellett, amelyen az egyik korábbi írásomban (ide kattintva olvashatod)szereplő macska nyávogott keservesen. Ő volt az:
A helyszín egy igen húzós emelkedő tetején található, így aki itt elhaladt, az lassan kellett menjen. Azaz hallani kellett, ahogy ez a szerencsétlen macska szenved.
Megállt valaki? Próbált segíteni valaki?
Igen, mi ketten, akik gyakorlatilag a mezőny szinte legvégén kerekeztünk. Nagyjából öten voltak mögöttünk, közülük hárman el is mentek mellettünk, miközben azon tanakodtunk, hogy hozzuk le a macskát a fa tetejéről. Ismétlem, Őróla van szó:
Megállt valaki megkérdezni, miben segíthet? Szerinted? Az előttünk elhaladó 90 ember közül megállt bárki is?
Szóval az elgondolkodásra alkalmas felvetésem lényege a címben is szerepel.
Miszerint: mi a fontosabb Neked?
Hogy befejezz egy hülye biciklitúrát valahol a századik helyezés környékén és kapj egy retves oklevelet, vagy az, hogy egy halálra ítélt állatot esetleg megsegíts.
De továbbmegyek. A mindennapos biciklizéseid során Neked mi a fontosabb? Hogy odaérj hamar, hogy úgy legyen, ahogy eltervezted? Vagy esetleg megállsz és segítesz? Defekt, esés, eltévedt turista? Nálad hol a határ? Mikor állsz meg?
Mi a pszichológiai háttere annak, hogy egy keservesen nyávogó, zabálni valóan édes kölökmacskának, akit lehet is látni a fa tetején, nem állt meg senki? Hogy van ez? Ismétlem, róla van szó:
És arra is kíváncsi lennék, hogy hogyan rendezi le magában az, aki el tud menni dolgok mellett? Hogy alszik este? Nincsen ilyenkor lelkiismeretfurdalása? Vagy nincsen lelke? Nem hinném...
Abban bízom, hogy az esetek legtöbbjében azt gondolja, hogy majd MÁSVALAKI segít. Biztosan lesz majd valaki.
És ha nem? Akkor mi van?
Átgondolja ezt más is? Érzi ennek a súlyát más is?
Vagy a hétköznapok annyira elfásítanak minket, hogy ennyire megemelkedett az ingerküszöb? Már el sem jut az agyunkig egy ilyen dolog?
És mi a következő lépés? Az út közepén sétálgató kisgyereket se fogjuk kihozni az autók közül? Eljutunk odáig mi is, hogy inkább továbbhajtunk egy balesetnél, minthogy segítsünk?
Hogy van ez?
Szerinted?
Nem hat meg két ilyen szem?
Magyarázzátok el nekem légyszi, hogy én vagyok túl érzékeny, vagy a világ túl érzéketlen?!?!
És hogy mindez miért pont a csodabringás blogomba került?
Mert a körülmények ellenére ez a macska konkrétan a bringatúrának köszönheti az életét. Ha nem bringázunk arra, ma már halott lenne. Ha érzéketlenek vagyunk, ma már halott lenne.
Így meg reméljük, szép hosszú életet fog élni még akkor is, ha a kilenc életéből egyet potenciálisan ellőtt erre a menekítési akcióra. Maradt még nyolc...
A képeket egyébként tegnap készítettem. A macsek kiheverte már a traumát, jókedvű, életerős kandúr. A sebei begyógyultak és nagyon jól érzi magát alkalmi lakhelyén. Gyönyörű cica, némi nemes beütéssel, ami a formáján és a szokásosnál tömöttebb bundáján látszik. Csodájára fognak járni az emberek, ha megnő és valószínűleg nagy sikere lesz majd a szobi macskalányoknál...
De ha már kérdést tettem fel az elején, az én válaszomat azért csak ideírnám. Nevezetesen azt, hogy nálam bizony van fontossági sorrend, amelyben az élet - legyen az emberi, vagy állati, esetleg növényi - védelme eléggé elöl, konkrétan legelöl foglal helyet. És nem hiszem, hogy ezzel különleges lennék.
De ha már kérdést tettem fel az elején, az én válaszomat azért csak ideírnám. Nevezetesen azt, hogy nálam bizony van fontossági sorrend, amelyben az élet - legyen az emberi, vagy állati, esetleg növényi - védelme eléggé elöl, konkrétan legelöl foglal helyet. És nem hiszem, hogy ezzel különleges lennék.
És ha legközelebb azért áll meg bárki, mert elolvasta ezt az írást, már megérte. Más célom nem is nagyon van vele.
Te meg annyit megtehetsz, hogy továbbosztod. Hogy sok mindenkihez eljusson...
Te meg annyit megtehetsz, hogy továbbosztod. Hogy sok mindenkihez eljusson...