Szégyellem magam a saját viselkedésem miatt!
Nem tudom, ti voltatok-e már úgy, hogy ha visszaforgathattátok volna az idő kerekét, valamit másként csináltatok volna.
Én néha kicsi, néha nagyobb döntéseimet változtatnám meg.
Ez persze nem egy filmben téma volt már, hogy csak a Vissza a jövőbe sorozatot említsem. Mindenesetre én most megváltoztatnék valamit.
Azokat az üvöltözéseimet változtatnám meg, amik valahogy kicsúsztak és valószínűleg ki is fognak még csúszni.
Miért van az, hogy az ember amikor bringázik, hajlamosabb kikelni önmagából? A testmozgás miatt? Sok az adrenalin és azért robbanékonyabb az ember? Az állandó veszélyérzet? A sok konfliktus?
Ez így természetes, vagy lehet ellene tenni? Meg lehet tanulni a nyugit? A halálos nyugalmat? Lehet-e úgy bringázni, hogy az embert semmi nem hozza ki a sodrából? Hogyan? Mikor?
Ha valaki megmondaná...
Miért jutott ez eszembe?
Tegnap délután elkerültem a Margit hidat és az Árpádig elmentem Budán. Most lett kész az aszfalt, az a része nem rossz élmény. Persze a kerékpáros felüljáró egy olyan nonszensz, amit ha valami normális országból érkezőnek megmutatok, valószínűleg az hiszi, vicc. Pedig ezen az útvonalon is van ilyen... De nem itt volt az eksön...
Közvetlenül az Árpád híd előtt, ahol át kell kelni a jobbra és a balra kanyarodó sávon, hogy bejuss a híd alá. Akik autóval jobbra kis ívben kanyarodnak, azok jönnek ezerrel, és csak balra néznek, hogy kanyarodhatnak-e ezerrel tovább.
De a bringaút jobbról jön. És a bringaútnak elsőbbsége van. Persze az az elsőbbség, amit megadnak, így én itt is óvatosan megyek. Az persze igaz, hogy szigorúan féktávra teszem a bringát, azaz bef***tót játszom az autósokkal, mert ők többnyire nem tudják, hogy simán meg tudok még állni. Sőt, egyenesen is tarom a fejemet és csak a szemem sarkából figyelem, megállnak-e. Mintha nem látnám őket.
A kocsiból figyelve ez úgy néz ki, mintha a bringás csávó észre sem venné, hogy jövök és simán elém fog hajtani. Persze hogy nem, de ezt ők nem tudják és én meg kisebb-nagyobb örömömet lelem abban, amikor észrevéve engem, fékeznek ezerrel.
Amikor fékeznek... Mert az egy dolog, hogy én akkor is megállok, ha látom, hogy meg fognak állni, de aki kezdő, azt itt bizony elsikálják. Jelmez nélkül léphet fel a Matrica Grófnő díszelőadásán. Mert az esetek 80 százalékában nem fékeznek, hanem simán átmennének rajtam, ha nem állnék meg...
Tegnap délután is ez történt. Mármint nem álltak meg. Az ablak letekerve, így annyit azért beüvöltöttem, hogy "ÉBRESZTŐ!!!"
Na, ekkor vészfék, és ugyan előttem keresztben, de sikerült megállni.
A vezető heves gesztusokkal magyarázott valamit, de ekkor pont a motorháztető előtt voltam, így nem hallottam.
Amikor megkerültem a kocsit, a másik oldali lehúzott ablakon keresztül hallottam valami olyasmit, hogy "Már rég a zebrán voltam..."
Azaz a vezető azt magyarázta, hogy mivel ő már a zebrán volt, én miért hajtottam elé...
Egyrészt: én nem hajtottam elé, az utolsó pillanatban megálltam. Persze ettől még betojt rendesen...
Másrészt: nem a zebrán mentem át, hanem az azzal párhuzamosan kialakított kerékpárúton, amelynek elsőbbsége van (amúgy a zebrának is, amit fokozott figyelemmel kell megközelíteni...)
Harmadrészt: ő nem 50-nel jött, ötvennel nem csúszik az ember 2 métert blokkoló fékekkel...
Negyedrészt, sokadrészt... lehetne még folytatni.
De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ez az autós egy apám korabeli, rendes munkásember volt. A kocsi egy dobozos, kétüléses, céges gép, természetesen légkondi nélkül. Valószínűleg végigdolgozta az egész napot, hazafelé igyekezett, fáradtan. Lehet, hogy a főnöke is egy majom, aki miatt egész nap szívott és hajtott ezerrel... Ki tudja, hogy miért nem vett időben észre.
Ő tehet róla? Részben. KIS részben.
Nagy részben az tehet róla, aki azt az utat úgy, ott kialakította. Aki a bokrok közül kivezet egy bringautat úgy, hogy az autós az utolsó 2 méteren látja meg a bringást. Az tehet róla, aki nem jelzi előre a veszélyt és sima macisajtot tesz ki stoptábla és a "sebességet lassító menetdinamikai küszöb", magyarul fekvőrendőr helyett.
És amiért szégyellem magamat? Amit az autósnak üzen a szitu. Mert mit fogott Ő fel ebből az egészből? Hát, hogy megy békésen egy úton, amikor egyszer csak eléugrik egy bringás és beüvölt az ablakon.
Az üzenet nem pozitív. És nem vagyok rá büszke. És nem vezet sehová.
Nos, ezt a tegnapi "ÉBRESZTŐ!!!"-t ha lehet, visszavonnám.
De sajnos nem lehet, és azt sem tudom megígérni, hogy legközelebb nem üvöltök megint reflexből.
Úgyhogy marad az, hogy ilyenkor szégyellem magam, magam miatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése