...milyen lehet az, másvalakinek lenni...

Gondolataim ébredtek, amelyeket érdemes kicsit továbbgondolni.
Megint, előre le kell szögezzek valamit: én sem vagyok különb. Ugyanúgy hajlamos vagyok magamból kiindulni és azt gondolni, hogy amit én gondolok, azt ugyanúgy gondolják mások is.
Mentségemre szolgáljon, hogy azért bennem ott van az örök önmarcangolás, hogy amit teszek, az helyes-e.
A bringázással kapcsolatban:
Helyes-e, ha az ember anélkül mond véleményt a kerékpáros közlekedésről, hogy valójában tapasztalatai lennének róla? Ha az alapján alkot véleményt, amit másoktól hall, vagy autósként/gyalogosként lát?
Ahogy az egyik fórum hozzászólásomban leírtam: a "megmondás" lassan amolyan magyar népszokássá kezd válni. A tévében és a rádióban nagy magabiztossággal nyomják a saját véleményüket egyesek, mint tényt. És fel sem merül bennük, hogy amit mondanak, az csupán a saját véleményük. Más esetleg másként látja.
Gálvölgyi János például - akit egyébként kedvelek - az egyik Heti Hetesben, még 2007-ben azt nehezményezte, hogy a járdán bringázunk. "Takarodjatok a járdáról!" Aki nem hiszi, járjon utána: http://www.youtube.com/watch?v=lo6MOd4-yOI
És az a baj ezzel, hogy nem kérdez, nem jár utána csak mondja. A szó pedig veszélyes fegyver. Egy ilyen meggondolatlan, tájékozatlanságon alapuló kijelentésével nagyon sokat árt. Neki egy poén, nekünk az életünk. Hajdú Steve még rá is tesz egy lapáttal, miszerint azért bringázunk a járdán, merthogy ott tanultunk meg.
Nem azért mondjuk, mert az autók közt sokszor nem lehet, bringaút meg nincs...
Ahogy írtam már, én azt szeretem legjobban, amikor valaki olyasmiről mondja el a véleményét, amiről semmi tapasztalata. Ilyenkor beszélnek az emberek baromságokat, és ez szinte törvényszerű.
Szóval ha Gálvölgyi János, vagy Hajdú Sztív a járdán való bringázásról kíván véleményt formálni, akkor előtte legalább egyszer üljön már fel a bringára és közlekedjen kicsit Büdipesten.
Bochkor Gábor a bringaúton parkolásával. Vicces. Azt valószínűleg nem tudja, hogy jó néhányan ezt csinálják is. Például az a barna Golf I-es, minden reggel 7 óra körül a Váci út - Gogol utca sarkán. A vadiúj bringaúton, ami a Lehel piactól vezet a Dunához. MINDEN reggel kikerülöm és nem rúgom le a tükrét és nem karcolom meg és nem verek rá a tetejére a bringapumpával. Mégcsak nem is várom meg és nem is üvöltök vele. Ugyanis nagyon jól tudja, hogy szemétség amit csinál és kifejezetten arra vár, hogy valaki beszóljon, hogy aztán még el is küldhesse a csába. Mi történik, ha az ember szól neki? Másnaptól nem áll oda? Dehogynem...
Persze a Bocsi már azzal is poénkodott, hogy minek annyi mozgássérült parkoló a hipermarketekhez, és hogy Ő bizony odaáll. Ezt is hányan csinálják... Nem vicces. Én magam szerencsére nem vagyok - még - mozgássérült, és elképzelésem sincs róla - még -, milyen lehet úgy élni, de amikor el volt törve a lában és még bottal jártam, megéreztem, mit is jelent az a pár méter. Azóta azért másként nézek a mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyekre, bár előtte sem jutott volna eszembe odaállni soha.
Nade mi is a lényeg?
Ahogy írtam, A.A. Milne nagyon jól megfogalmazta a Micimackóban - amely könyv csak látszólag szól gyerekeknek, ezt vágjátok, ugye -, eképpen:
"azon tűnődve, vajon mivel foglalkoznak ilyenkor mások, és általában milyen lehet az, másvalakinek lenni,mint ő."
Szóval az fogalmazódott meg bennem, hogy milyen lehet másnak lenni? Miért nem fogják mások is fel ezt az egész problémát.
Ha másképp gondolkodnak mint én, akkor miért? Mik azok az érvek és gondolatok, amik alapján valaki egymaga beül a kocsiba és havi 20-30 ezrest elautózik, szív a dugókban és halálra idegeskedi magát?
Csak nem próbálták még? És vajon elég lenne-e, ha egyszer kipróbálnák a bringával munkába járást? Megszeretnék?
Vagy ha próbálták, akkor miért nem szerették úgy meg, ahogyan mondjuk én?
És vajon nekem van igazam? Én csinálom jól, aki ezeken a vacak bringautakon, többnyire a gyalogosokkal keverve veszélyeztetem a saját és a mások testi épségét?
Én csinálom jól, aki egy fél órával előbb megyek be, hogy legyen időm zuhanyozni és átöltözni?
Vagy ők csinálják jól, akik beülnek a kocsiba, hallgatják a jó zenét, kényelmesen, a pollenszűrők mögött?