Lnchd

Amióta odakerült az a kiegészítő tábla a Lánchídra, azóta gyakran megfordulok arra.
Azt látom, hogy nem nagyon használjátok, inkább még mindig járdáztok. A Lánchídon a járdázás még a szokásosnál is veszélyesebb, a hídlábak miatt minden alkalommal 4 potenciális ütközési lehetőség áll fenn, emellett ez a híd a turisták által leginkább látogatott.
Nézzük, mik szólnak a Lánchíd úttestjének használata mellett!
Tudjátok - hisz nem titkolom -, hogy megrögzött bringaúthasználó vagyok. Sokan lebeszélnek erről, de én mégis szeretem a bringautakat. Van, amikor az ember olyan helyre megy, ahová viszont nem vezet bringaút.
Tőlünk, azaz az Árpád híd pesti oldaláról a Gellért térre szerencsére lehet variálni a közlekedést. Szoktam is, már csak az unaloműzés miatt.
Az alap útvonalam a Kassák úton - a vadiúj szaggatott bringaúton - egészen a Lehel piacig, ott jobbra és a Bulcsú utcán, Gogol utcán - szintén a vadiúj szaggatott bringaúton - ki az Újpest rakpartra. Aztán át a Margit hídon és a Budai bringagyászon végig a Gellért térig.
Ezt így 10 kilométer, 25-30 perc.
Aztán szoktam variálni egy kis Árpád híd - Margit sziget beiktatásával, vagy Árpád híd - Szentlélek tér beiktatásával. Ezekkel már feltolható 11-12 kilométerre és néha a szigeten kifejezetten finom az éra. Szeretem.
Ha teljesen másfelé akarok menni, akkor hazafelé a Lágymányosi hídon, majd a Hungária - Stefánia - Városliget - Dózsa György út vonalon megyek, ez már 16 kilométer és a sok lámpa miatt 45 perc. És a Hungária olyan büdös, hogy ezt nem szeretem.
Mostanában viszont a kedvenc hidam, mégpedig a Margit ugye járdásítva van, én magam egyszerűen nem vagyok képes áttekerni rajta még akkor sem, ha rendőrt mostanában nem látni. Olyan szépen kérnek, hogy gyalogoljak. Így aztán akkor megyek csak a Margit hídon, ha nagyon ráérek és sétálni van kedvem.
Viszont felfedeztem a Lánchidat. Oda az először említett útvonalon megyek annyi különbséggel, hogy az Újpest rakpartról nem megyek fel a Margit hídra, hanem elmegyek a Parlamentig, a Kossuth téren át a József Attila szoborig. Onnan kimegyek a villamossín mellé egészen a Lánchídig.
És itt jön a trükk, ugyanis nem járdázom. Szépen besorolok a Lánchidra, ahol az új tábla szerint reggel 7-től este 8-ig szabályosan közlekedhetek. És lehet is.
Én nem előzgetem az autókat, megyek velük.
Általában olyan sebességgel csorognak, ami nekem kényelmes. Mivel nem előzgetek, simán és kényelmesen átcsorgok velük. Ezután a Clark Ádám téren jobbra el, és legurulok a dunapartra a bringaútra. Ennyi a titok.
Miért jó ez?
Nagyjából és átlagosan 5 perccel gyorsabb, mint az eddigi leggyorsabb útvonalam. A Parlament szép, megvan minden reggel. A Lánchíd gyönyörű, megvan minden reggel.
A következő pár gondolat radikális lesz:
Egy jobb világban a Lánchídon TISZTELETBŐL nem engednének át autókat. Odaadnák a gyalogosoknak és a bringásoknak, nameg a turistáknak. Sétáljanak, napozzanak, fényképezzenek. A Lánchíd hadd menjen nyugdíjba, mert egyszerűen tiszteletlenség egy ekkora nemzeti értéket és szimbólumot ilyen szinten autókkal megalázni. Mellette elférne egy vadiúj híd, amin ömölhetne át a forgalom. Akár két emeleten is. Ugyanígy a Margit hidat is gyalogos híddá minősíteném és mellé tennék egy vadiúj, kétszintes hidat az autóknak. Még hely is lenne rá.
Álmodozni lehet?