Szeretem az esőt

Én szeretem az esőt.
A kollégák néznek rám ma délután, félmosoly az arcukon. "Hogy mész haza? Esik."
Hogy mennék haza? Ahogy idejöttem, csak az ellenkező irányban.
Az esőnek számomra egyetlen kézzelfogható következménye van: kevesebb a lézengő turista.
Nekem, mint megrögzött kerékpárútmániásnak ez nem mellékes. Ha már Budán (is, meg máshol is, de erre járok, ezt érzem nap mint nap) sikerült olyan szépen összekeverni a gyalogosforgalmat a bringással, és ennek nehezítéseképpen még azt az amúgy is keskeny utat is felbontották hosszában... Szóval ilyenkor, az esőben ideális az állapot. Csak mi vagyunk, a bringások néhányan.
Nem sietek, mert esőben jó nagyot lehet tanyálni. Ehelyett élvezem a vízfüggöny mögé bújt várost. A Parlament a napfényben is megdobogtatja a szívemet, hiába megyek el minden nap a túlsó parton és csodálom meg, most valahogy még szebb. Ahogy ködbe-felhőbe burkolóznak a tornyok.
Hiányzó hős vagyok. Mert nem sietek, megállok és a letört faágat lehúzom az útról. Az az érdekes a hiányzó hős szituban, hogy azonnal keletkeznek más hősök. Most, hogy megálltam, más is megáll. Együtt rángatjuk tovább a faágat, sikerül akadálymentessé tenni az utat. Ki tudja, előttünk hányan kerülték ki, azon a 25 centin átlavírozva, ami a korlátig szabadon maradt. Ők siettek, én most nem. Megyek tovább és hátranézek. Na, így már sokkal jobb...
Ha már nem sietek, kicsi népszámlálás. Nem reprezentatív.
Hazáig (11 km) 25 bringás jött szembe. 15-nek volt esőkabátja, abból 5-nek profi. 10-en tehát mindenféle nejlonacskóban próbálták megúszni az elázást, 10-en meg a gyorsaságban bíztak. 25 perc alatt, ha mozog az ember, tényleg nem nagyon lehet megfázni ebben a 18-20 fokban...
Margit híd, leszállok. Nincsenek rendőrök, biztosan nem vizállóak a közbeszerzéssel beszerzett esőkabátok. Vagy azt gondolták, aki esőben bringázik, az hadd menjen.
Igaz, gyalogost nem nagyon veszélyeztetnék, az egész hídon 3 jön szembe. Kettő turista - angolul csodálják a Parlamentet - és egy futó.
Ez utóbbi rövidnadrágban és sportatlétában. Aki kemény mint a vas, ugye... Nem fázik, mozog, fűtenek az izmok.
Az enyémek is. Mindig a bringatáskában van egy esőkabát, ezt az ilyen kora őszi reggeleken akkor is felveszem néha, ha nem esik. Profi a cucc, kifelé kijön a pára, befelé nem jön az eső. Ha melegem van, a hónalján kicsit nyitok a cipzáron. Azt mondom, megérte az árát, 4 éve szolgál és olyan, mint a vadiúj. Pedig van benne kilométer, nagyjából egy tízezres. Saccográffal mérve.
De a nacim, az nem profi. Illetve profi, de nem erre való. Azt írták rá a tízpróbás áruházban, hogy enyhe mozgásokhoz, sétához. Ezek szerint a bringa nem enyhe mozgás, mert a naciban belülről ugyanannyi a víz, mint kívülről. Persze belülről a verejtékemtől ázik.
Valóságos dunszt. Jól bedunsztoltam magamat, aztán lehet izzadni. Amíg mozog az ember, addig nincs gond, mert az izom melegít. De így, a Margit hídon átsétálva most kicsit hideg.
És most jövök rá, hogy télen lesz bajom. Mert a bringán nem fázom, amíg tekerek. De életem egyik leghidegebb telét egy őszön éltem át, amikor egy barátommal a Petőfi hídnál beszéltem meg egy gyors találkát, amiről ő késett. Én bringával jöttem, tikk-takk, ő viszont kocsival. Fél órát vártam rá, közben jól le- és meghűltem.
Egyszóval télen a Margit hídon állandó vendég lesz a Tüdő Gyula, barátainak csak Tüdőgyuszi. Télen valószínűleg tényleg kerülni fogom a Margit hidat.
De most még ősz van, szép esős idő. A pestiek szokás szerint beültek a kocsiba, szívnak is a dugókban szegények. Ha nekik jó, nekem a legjobb...
Én viszont szeretem az esőt. Átérek a túlpartra, most van időm elolvasni a táblát: szépen megkérnek, hogy a gyalogosok védelme érdekében toljuk a bringát.
Ketten toltuk. Rajtam kívül egy csajszi, neki is volt esőkabátja, nem is ázott...
Bringára fel. Az aluljáróban hajléktalanok, "Les Rois Du Monde" szól a táskarádióból. A királyok a világ tetején nem is gondolják, hogy az igazi királyok idelenn vannak... "Ils ont la plus belle vue", "nekik jut a legjobb kilátás." Meg nekem.
Még tíz perc, és a tisztára mosott utcákon hazáig gurulok. A ház előtt, a lámpánál dupla sorban 300 méteres dugó. Ez így normális, esik. Elgurulok mellettük, hazaértem.
Ők idegeskednek, de én szeretem az esőt.