2009. szeptember 17., csütörtök

Csatt, avagy nem csak nyomni, megállni is tudni kell(ene)!

Azt tudtam, hogy a vékony kerekű bringával valószínűleg könnyebb haladni. Amikor a montit lecseréltem a trekkingre, azonnal saját magamon is éreztem a különbséget.
Ma reggel meg láttam is, de sajnos a negatív oldalát.
Történt az, hogy a Batthyány térnél a magam kényelmes tempójában kerekeztem déli irányba. Nem siettem- sosem sietek - a sebességem a szokásos 22-25 km/h volt most is.
Aki jár arra az ismeri, a többieknek leírom, hogy a Batthyányn a kerékpárút csinál egy flikflakkot azért, hogy kikerülje a lépcsőt, amely levezet a HÉV-hez és a Metróhoz.
Jó kis Demszky karókkal van keretezve, hogy ha az ember elesik, biztosan össze is zúzza magát. Én itt főleg lassítok, mert a lépcsőn feljövők többnyire a csodás panorámát és a túlparton látható Parlamentet nézik, és jópáran körülnézés nélkül átvágnak a bringaúton.
Most is lassítottam, ekkor húzott el mellettem az az outis srác. Mehetett 30 felett. Még néztem is, hogy milyen vékonyak a kerekei, ezekkel szó szerint hasítani lehet. Hát hasított is, belehasított a sikámba.
Valószínűleg ekkor már érezte, hogy a sebesség túl nagy lesz, ezért hátsófékezett, de ezzel csak annyit ért el, hogy a bringa seggét kidobta balra és az egész rendszer irányíthatatlanná vált, egyenes vonalú, egyenletes mozgással közelített a kő mellvéd felé.
Szerencséje volt, hiszen szembe jött egy szerencsétlen, ámde a kőnél azért puhább másik bringás, akinek úgy ahogy volt, totálban neki is csattant. Frontálisan, asszem ez a helyes szó rá.
Szóltak akkorát, mint egy autós ütközés és repültek mindenfelé. Valami nagy szerencse folytán nem sikerült egyetlen Demszky karót sem eltrafálni, hanem a simogató beton tompította az esésüket.
Az egészet 3 méterről láttam, úgymond első sorból.
Természetesen azonnal megálltam, a bringámon ugyanis nem csak a kerékpárok javításához szükséges műhelyfelszerelést cipelem, mindenhová magammal, hanem az emberek javításához szükséges kisebb kórházat is.
Kérdésemre, miszerint jól vannak-e, mindketten határozott igennel válaszoltak, miközben kászálódtak fel serényen.
A balesetet okozó Speedy Gonzales közben legalább 3-szor elhadarta, hogy ő mekkora egy barom és hogy bocs.
Továbbtekertem, közben gondolkodtam.
Az egy dolog, hogy a vékony kerekű bringával könnyebb haladni, de meg is kell ám állni valahogy.
Számomra a tanulság? Továbbra sem nyomom, főleg nem a Büdipesti bringagyászon, ahol simán kialakítanak egy ilyen s-kanyart. Mert aki ezt a megoldást ott elhelyezte, az biztos soha életében nem biciklizett.
Remélem a srácok tényleg jól vannak, ha olvassa valamelyikőjük ezt a blogot, jelezzen vissza!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése