Eltávolíthatatlanul

Már régóta nézegetem ezt az emlékművet, amit az élet emelt a városi bringásoknak. Valahogy soha nem volt időm megállni és lefényképezni. Tegnapig.

Tegnap ugyanis gyorsan lekaptam.

Miért tetszik annyira?

Mert a maga egyszerűségével kifejezi, mi is zajlik Budapesten, és egyébként az országban.

Akár tetszik, akár nem, a kerékpározás beépült Budapest közlekedésébe. Eltávolíthatatlanul ott vagyunk és egyre inkább ott is leszünk.

Lehet lázítani, lehet félelmet kelteni a bringázás ellen, de akkor is, észrevehetően növexik a bringások száma.

És ez így van jól.

Ezt az aszfaltba kövült bringaláncot pedig tényleg emlékművé kellene nyilvánítani, míg valakinek eszébe nem jut kivésni onnan.

Nekem mindig feldobja a napomat, ha a Nyugatinál járok.

Sőt, lehet, hogy kellene még néhány ilyen. Nem olyan nehéz létrehozni, csak egy forró napon le kell tenni az aszfaltra a láncot és az autók majd szépen beletapossák.

Akár mozgalom is lehetne belőle, hiszen elhasznált lánc az akad mindenhol...

Balatonkör 2014. visziklivel elsőként

Hosszas előkészületek után és számos negatív előjel ellenére (például a telefonom kijelzője eltört keresztben, így át kellett költözzek egy teszt-telefonra, így a fényképek nagy része azzal készült, amiért előre elnézést kérek!) 2014.05.02-án délben elindultam a Balatonra. Úgy döntöttem, vonattal megyek és ezen döntésem mellett meg is maradtam. Ugyanis vonattal én ingyen utazom, mert van Startklub Bonus kártyám a MÁV-nál. A bringa 420 forintért utazik, mert van Balaton kerékpárjegy a MÁV-nál. 

Így nekem lejutni Szobról Siófokra 420 forintomba kerül bringástul (meg egyébként bárhonnan a Balatonra). Ez tetszett, bár sejtettem, hogy a MÁV ahogyan nem tudja megoldani a leghétköznapibb dolgokat sem, úgy nem fogja megoldani a Balatonkör biciklis biztosítását sem. Ezzel szemben a szobi állomáson kellemes meglepetésként ért, hogy péntek ellenére a hétvégékre jellemző alacsony padlós Flirt kocsi fogadott, amibe beszállni azért egy ekkora bringával egészen más érzés ám...

Így az utazás első része kellemes volt, alig 58 perc múlva kényelmesen kigurultam a kocsiból a Nyugatiban. Kryx barátommal itt beszéltünk meg találkozót és innen kerekeztünk át a Délibe, ahonnan a vonat Siófokra indult. Szobon gyönyörű verőfényes napsütés volt, Pesten még sütött a nap, de már gyűltek a viharfelhők délnyugat felől. Azért megázás nélkül, a vonat indulása előtt 1 órával kiértünk a Délibe és kényelmesen felcuccoltunk a termes kerékpárkocsiba.

Voltunk azért páran, de a többiek Balatonföldvárig mentek és Siófokon segítettek lekászálódnunk, ami már nem volt olyan egyszerű, mert ezeken a régi kocsikon alig másfél méter magasan van a padló. Azért baleset nélkül sikerült és szépen elgurultunk házigazdánk házáig, aki már öt éve minden évben ellát minket mindenféle jóval. Idén szerzett egy dobozos autót is, így reggel ezzel indultunk Földvárra, a 06.00 órakor kezdődő XV. Balatonkörre. A startról nincs fényképem, de utólag majd pótolom ezt a hiányosságot, de egyelőre a rendezők még nem tették fel a képeket az idei túráról. Az első saját képünk az első pihenőből van, Balatonkeneséről.

Eddigre már egyszer jól megáztunk és mindenünk csupa víz volt, de itt még volt egy száraz pulcsim a zsákban. Másodszor Balatonakali előtt áztunk meg, de addigra már belülről is csupa nedvesség volt mindenki. Ezzel mindaddig nincs baj, amíg az ember nem áll meg. Ahogy megállsz, 2 perc múlva már fázol is. Mégsem sikerült összefáznom, bár estére kicsit már éreztem a torkomat. De ne szaladjunk ennyire előre. A Balatonkörről készített útvonalmentésem a Sportypal-on megtekinthető, ide kattintva. Sajnos a blogger felülete mostanában nem engedi a Sportypal térképek beillesztését, de azért az útvonalat jól lehet elemezgetni, ha a linkre kattintasz.
Az látszik belőle, hogy alig voltam lassabb idén a dobozossal, mint tavaly a sima bringával. Pedig idén viharos szél volt ám.

És a SportyPal ott is hibázik, hogy nem veszi figyelembe a bringa súlyát. Ami az esetemben úgy 40 kiló, azaz olyan, mintha egy 10-12 éves gyereket vittem volna végig a csomagtartón, vagy mintha 130 kilós lennék. Ennek ellenére végigmentem vele és egy helyen majdnem ötvenre felgyorsultam. Az átlagsebességbe beleszámítja a szoftver a pihenőket is, így valójában 25 körüli haladási sebességekkel mentünk. Visziklivel. Nem mindegy ám...
De ez persze nem nagyon izgat, én tudom, hogy kevesen lettek volna képesek végigcsinálni ezt a túrát ezzel a bringával. Főleg azért, mert fel kell ám nyomni az emelkedőkre is. Ha jól tudom, eddig még senki nem ment végig a Balatonkörön előttem cargobike-kal, azaz visziklivel. És kíváncsi leszek, hogy valaki kap-e kedvet...

Mivel az ázottság állandósult, le sem vettem már az esőkabátot a túra végéig, így alatta tiszta víz voltam ugyan, de legalább meleg volt. Ahogy a sisak alatt is, amit CSAK azért és csak akkor hordok, ha esik, amikor esik. A buta németek úgy csinálták meg a bringás esőkabátomat, hogy nincs rajta csukja, hanem a bringás sisakra húzható egy esővédő. Ez alatt viszont megint csak jó meleg van és nem esik be az eső. Bár Római katolikusnak kereszteltek, de azért többször sisakban és sapkában ettem a túra alatt, mert nem akartam jobban szétázni, nameg megfagyni sem.

Holtpont kétszer is volt, először a szokásos helyen Gyenesdiás előtt, mert itt nagyon messze van a pihenő. Ráadásul Tomaj előtt Badacsonyörsnél volt egy defektem is, amit megszereltem ugyan, de jó nagy késéssel érkeztem a tomaji pihenőbe, ahol igazán pihenni sem tudtam. Így vágtam neki Gyenesdiásnak, ami normál bringával és jó időben is kihívás, hát még így. Azért megvolt, de idén nem ettünk fagyit, csak ültünk a vizes fűben és nyámmogtuk a szendvicseinket.

Érdekesség, hogy az úton elfogyasztottam 3,5 liter Vitalade izotóniás italt és még András is adott nekem a saját varázsitalából. Így összesen megihattam a vízzel együtt úgy 8 liter folyadékot és finoman fogalmazva csak annyit, hogy vécén egyszer voltam, a többi a pórusaimon távozott. Na ezért voltam vizes az esőkabát alatt is.

Gyenesdiás után megsegített minket az időjárás és kellemes hátszelünk volt nagyjából Balatonfenyvesig. Itt viszont jött a böjt, mert először csak féloldalról fújta ki a lelket belőlünk a szél, aztán masszívan elölről támadott. Túratársaim közül Ágit - aki biciklivel együtt lehet 50 kiló - többször méterekkel arrébb rakta a szél, és csodálom, hogy nem esett el egyszer sem. Engem is taszigált a szél, pedig én biciklivel együtt 140 kiló lehettem. Úgyhogy ezt a pici lányt is megilleti a tisztelet és s csodálat!

Nameg András és Kryx barátaimat is, akik nélkül nem sikerült volna az egész. Ők ugyanis mindig megvártak és igazi csapat módjára segítettek tovább akkor is, amikor már ők maguk is ki voltak készülve. Kryx-nek hirtelen magas láza lett, amit a mentőautóból kért gyógyszer levitt ugyan kicsit, de így is vagy 70 kilométert lázasan tekert végig. Andrásnak a térde készült ki, de erre meg szerencsére feltalálták a Cataflam-ot, amiből nálam mindig van egy levéllel. A végére azért kikészültünk ám rendesen, a Fonyódi pihenőben hiába volt forró a tea, úgy fújt a szél, hogy majdnem odafagytunk a padra. Itt volt az igazi holtpont. El is indultunk kicsit a mezőny elé, akik aztán utol is értek valahol Balatonboglárnál. Az utolsó bevárásnál összeállt a mezőny, de nagyon örültünk már a földvári platánsornak, ahol a befutó volt.

A teljes táv nem lett 206 kilométer, de nem is érdekes. Nem adtuk fel és ez a lényeg. Még akkor sem, ha sokszor embertelen körülmények voltak és igazából le kellett volna fújni az egész túrát. Csak hát mit csináltak volna ennyi emberrel? Végül is beértünk és ez a lényeg, bár akár vizes volt, akár nem én a reggeli pulóveremet felvettem az esőkabátra felülre, hátha melegen tart.

A végén forró gulyásleves fogadott és miközben ettem, egy gyors interjút is adtam valami tévéstábnak, akikből csak egy nagyon erős lámpát láttam meg egy mikrofont, amit a gulyásleves meg a szám közé próbáltak betuszkolni több-kevesebb sikerrel. Attila barátom, a vendéglátónk kijött elénk a dobozos autóval és hozott száraz ruhákat, így már abban néztük végig, ahogy valaki más megnyeri a nyereménybringát, ami nekem persze nem is kellett volna, hiszen biciklit csak az osztrákok gyártanak KTM márkanéven, a többi csak papírmasé. Nameg Máté, aki a visziliket csinálja. ;)

Hazaérve gyors és forró zuhany, majd beájulás az ágyba. Éjjel azon gondolkodtam, hogy volt-e valami negatívum a túra alatt a rossz időt kivéve. Arra kellett jussak, hogy SEMMI. A szervezés és a résztvevők is rendben voltak és még a "Némmá, teszkóskocsival megy a csávó" meg a "beülhetekelviszel", meg a "sörtménemhoztá" típusú beszólásokon is csak röhögtem magamban. A teszkózóknak annyit, hogy toljatok végig egy teszkós bevásárlókocsit 206 kilométeren, aztán majd beszéljük meg! A beülhetekelviszel témáról az jutott eszembe, hogy talán ha maga a köztársasági elnök kér térden állva Fonyódnál, hogy azonnal lovaggá ütnek, ha elviszem, akkor sem vettem volna fel. A sörös ötlet meg nem is rossz, jövőre lehet, hogy megjátszom és mozgó büfékocsit alakítok, persze ingyen, hogy a visziklizést népszerűsítsem... 

Másnap a 11 órás vonattal akartunk volna felmenni Budapestre, de természetesen Siófokon esélyünk sem volt felnyomakodni rá. Mivel a két órával későbbire, majd a négy órával későbbire, sőt a késő estire is ugyanennyi esélyünk lett volna feljutni - azaz semmi -, Attila a dobozos autóval felhozott minket Budapestre, amiért (is) örök hálával tartozunk neki. A kétórási vonattal el is tudtam indulni a Nyugatiból, amely szerencsémre megint alacsony padlós volt, és csendes, és tiszta és szép.

Már itt éreztem, hogy hazaértem, ez Európa. A Balatonon közlekedő szutykok sehol sincsenek a mi jó kis vonatainkhoz képest. A Dunakanyarban ráadásul gyönyörű napsütés fogadott és amikor leszálltam a házunk előtt a nyeregből azt gondoltam, hogy soha életemben nem voltam még ilyen erős. Sem a lábam, sem a lelkem, sem az akaratom. És ez egy nagyon jó végszó egy ilyen kemény túra után, ami nem ölt meg, csak megerősített.
(Ahogy felkerülnek a hivatalos képek, a bejegyzést kiegészítem. Érdemes lesz néha visszanézni rá...)

Dobozosból kosaras

Igazán nagyon nem zavart ám engem a doboz és normál használat mellett még évtizedekig elközlekedtem volna vele, de már csak egy hét és Balatont kerülünk a Bakfissal. És ettől parázok. Helyesebben attól parázok, hogy szembe szél esetén meg fogok degleni. Mert egy dobozos bringának van ám légellenállása.

Szóval ezen okból kifolyólag már régen elhatároztam, hogy ha tehetem, a dobozt lecserélem egy kosárra. Mert a kosárnak nincs légellenállása. De honnan lesz kosaram, mármint ekkora kosaram? Több barátom javasolta, hogy lopjak egyet valamelyik Tecsótól. De én meg úgy vagyok ezzel, hogy ha a pokolra kell jutni, akkor inkább a paráznaság miatt jussak, ne lopás miatt. Úgyhogy elkezdtem keresni azokat a cégeket, amelyek bevásárlókocsikat forgalmaznak. Találtam is egyet Lajosmizsén, úgyhogy hajrá! Sok reményt nem fűztem a dologhoz, hogy pont nekem, pont egy kocsit eladnak olcsón... És mégis!

Tegyük hozzá, hogy nagyon jó fejek voltak alapból is, pénteken délután is volt rám türelmük. És amikor elmagyaráztam a dolgot és megmutattam a bakfis képét, egyszer csak INGYEN nekem adták a képen szereplő kosarat. Látták a lelkesedésemet. Hazahoztam és neki is álltam megbuherálni.

Persze korábban leméregettem mindent, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire passzolni fog a kosár a Bakfisra. Mert centi pontosan passzol. Már felcsavarozás előtt láttam ezt.

Nem teszünk fel egy ilyen rozsdás cuccot szép bringára, úgyhogy hazafelé jövet vettem matt fekete akril festéket és lefújtam a kosarat. Így azért már jobban nézett ki.

És ha már nekiálltam, egy fekete bringa nagyon jó terep arra, hogy matricákkal kicsit megbolondítsuk. Lassan éjfél van, így azt nem mondhatom, hogy gyorsan készen lettem, de azért megérte szórakozni vele. Igazából nem is vagyok még kész, de már így is jól néz ki. Íme a matricázott változatról néhány kép:

Közelebbről:

Elölről:

És tessék kapaszkodni, mert hátulról meg brutális! A piros, extra matricákat Andris barátomtól kaptam, köszi még egyszer. Jó cucc, vagy ötször annyi fényt ver vissza, mint az én matricáim. Valósággal olyan, mintha piros lámpák lennének hátul. Van még belőle, holnap teszek fel még. Most ilyen:

Szóval itt tartok most. Sajnos a dolog nem tökéletes, mert a kosár eleje nagyobb kanyaroknál lefogja a kormányrudazatot, de holnap sikítóval kimetszek belőle egy darabot. Így éjfél körül már csak nem akartam sikítózni. 
Olvasói kérdések alapján egy kis kiegészítés: jól látja az, aki azt mondja, hogy a kosárban elhelyezett cuccoknak is van légellenállása. Az a lényeg, hogy a doboznak mindig, tök üresen is full légellenállása van, míg a kosárnak csak annyira, amennyit belepakolok. És a doboz van vagy 15 kiló, a kosár pedig "csak" 10 kiló. Úgyhogy megérte buherálni mindenképpen, de ígérem, hogy a tapasztalataimat megírom majd. Azaz folyt. köv...

Elétek megyek

Valahogy úgy hangzott az első mondat, mint amit a címben leírtam. Egy szimpla elhatározásról szól, hogy a Börzsönyi bringázásra érkező barátaim elé kerekezem, Szobról Vácig, majd velük együtt hazakerekezem. Az elhatározást tett követte, de nem ez az érdekes a történetben.

Az érdekes az a történetben, hogy a dobozossal mentem és egészen jó sebességeket sikerült vele tartani. Mármint odafelé, merthogy odafelé Kryx barátommal nyomtuk és nyomtuk. (A blogger motorja egyszer csak úgy döntött, hogy nem jeleníti meg  Sportypalról beágyazott tracklogot, így kénytelen vagyok linket beszúrni, de erre kattintva a túrát megnézheted és elemezheted te is. Íme:)
A túra részletei ide kattintva megnézhetőek.

Amikor megérkeztünk, jutott némi pihenés, de a legfontosabb megállapításom az, hogy az igazi fekvőbringa bizony az enyém.

És további érdekesség, hogy míg odafelé nyomtuk rendesen és az utat megtettük 1óra 43 perc alatt majdnem 18 km/h-s sebességgel, addig hazafelé nagyon lájtosra vettük, sok megállással. És mégis azt látjuk a hazaút tracklogjából, hogy sokkal több energiát fogyasztottam el.
Íme a hazaút linkje, ide kattintva nézheted meg.
Azt lehet látni, hogy míg odafelé 1354 kcal fogyott, hazafelé 1946 kcal-t égettem el. A mérés azért is objektív, mert van már szívfrekvencia-mérőm és így a Sportypal azt is látja, amikor csak gurulok a lejtőn, azaz éppen lazsálok. Érdekes amúgy megnézni (a térkép job felső sarkában kapcsolgatható gombokkal), hogy miként kapcsolódik össze a magasság (Alt) és a szívfrekvencia (HR). Simán lehet látni, amikor egy dombon felfelé tekertem.
És azt is lehet látni, hogy az első úton a zsírégető tartományban volt az átlag HR-em, azaz végig fogytam, míg hazafelé éppen alatta, így hiába fogyasztottam több energiát, a fogyáshoz ez a poroszkálás nem elég. Nekem ugyanis a fogyáshoz, zsírégetéshez 133 és 144 HR között kell lennem.

Mindent összevetve jó kis nap volt ez és ezen a kétszer 30 kilométeren elnyomtam annyi energiát, mint egy Balaton kerülésen a 206-on szoktam. Érdekes lesz megnézni, hogy a Balaton körön a dobozossal mennyi energiát fogok felhasználni, mert most már biztos, hogy ezzel megyek. Ezzel nekem is kihívás és nem lesz unalmas.
Stay tuned! Nemsokára jön a május 3-a és meglátjuk!
Este még átugrottunk Szlovákiába Helembára meginni egy sört ez pedig azért volt extrém sport, mert országúti kerékkel kavicsos úton tök sötétben nem egy életbiztosítás közlekedni és nem is nagyon öltöztünk fel, így hazafelé már kicsit hüsi volt az esti 4 folk celsius.
Addig is ma elmegyünk egyet a Börzsönybe egy kis magasságot gyűjteni, kellemes kis 65-öst lenyomunk, Márianosztra és Kóspallag, majd Vác útvonalon.

Szintkülönbségek és a bakfis

Miután leadtuk a szavazatunkat, egy hirtelen ötlettől vezérelve és a szép időtől motiválva nekiindultunk a párommal a Börzsönynek. A terv az volt, hogy feltekerünk Márianosztrára, ott eszünk valamit majd hazatekerünk. Közben megállunk valahol napozni kicsit. Én a dobozossal mentem, mert gyűjteni kell a kilométereket a Balatonkör előtt és szoknunk kell egymást. Az első megálló a Mária -forrás volt.

Ez nagyjából félúton van Nosztra felé és itt éppen kéri is az ember lába, hogy álljunk meg egy kicsit. A víz finom és hűs, a környezet festői és nyugodt. Egészen nehezünkre esett továbbindulni. Azért megtettük és hamarosan már a Márianosztra táblánál pózoltunk.

Hazudnék, ha azt írnám, hogy csak a szép idő motivált minket, mert a mai döntésünkben nagy szerepe volt annak is, hogy van Nosztrán egy Hangulat étterem, ahol jó kajákkal várnak mindenkit. Na, erre készítettük a gyomrunkat, nem is hiába.

Igaz, még eléggé előszezonos volt a hangulat, de én nem is bánom, sőt kifejezetten díjazom, ha nincs tolongás. Az nem is volt, viszont finom kaják, azok voltak. Be is nyomtunk fejenként vagy 4000 kcal-t, aztán indultunk tovább. Azt találtam ki, hogy leereszkedünk egy olyan úton, amelyiken anno barátokkal felfelé már feltekertem. Tudtam, hogy nagyjából Zebegénybe lyukadunk majd ki és így is lett. A túráról készítettem útvonal-mentést, bár néha elfelejtettem újraindítani, így a szoftver zöld vonallal kötötte össze a kimaradt részeket. A lényeg ide kattintva így is látszik. Szép helyeken jártunk, senkivel nem találkoztunk.

Zebegénybe érve egy órát feküdtünk a Duna partján, vittem magammal pokrócot, de akár heverőt is vihettem volna, mert a bakfis dobozában még az is elfér. Készítettem panorámafotókat, de valahol elvesztek az éterben. Egy telefon sem tökéletes. Ahogy egy bicikli sem. A bakfis kormánymarkolata ezen a hosszabb úton eléggé törte a kezemet, így rászántam magamat arra, hogy a korábban megvásárolt markolatot feltegyem. Hazaérve ez volt az első. A régit levágtam.

És az újat feltettem. Lehet kapni ilyen aszimmetrikus markolatpárt, ahol a váltó oldali rövidebb.

És a túloldali meg hosszabb.

Na, ez már kényelmesebb lesz. A mai napot összegezve abban megállapodtunk a feleségemmel, hogy minden szabad vasárnapon bringázni fogunk és inkább eszünk valahol valamit, minthogy Ő a vasárnapját főzéssel töltse. Ezt persze én már régen mondogatom, de eddig valahogy nem sikerült rábeszélnem. Szóval a mai nap tökéletes volt, még akkor is, ha a szavazáson sajnos a kevésbé rosszra kellett szavazzunk és nem egy jóra. Szerencsére az életben a legfontosabb dolgokhoz a politikának semmi köze nincs és a bringa az, ami minden napot csodálatossá tud varázsolni. Így volt ez ma is.

Húszvessző, avagy KBFM MÁV!

Tény, hogy én vonattal közlekedem és azzal is fogok. Tény az is, hogy ha valami nem tetszik, azt szóvá is fogom tenni. Nem csak most, mindig. Sosem fogok beletörődni semmibe. Időm van a vonaton ülve...

De az is tény, hogy adott problémára adekvát módon fogok reagálni.

Például, ha a MÁV nem szolgáltat, azért nem fogok fizetni.

Augusztusban feküdt ki az autónk, akkor kezdtünk el vonatozni. Hogy a sors akarta így, az szinte biztos, mindenesetre megszerettük. Mert vonatozni jó, többnyire kényelmes és némi kompromisszum vállalásáért egy tartható közlekedési forma. A havi 49.900,- forint csökkenthető, ha kiváltjuk a Start-klub kártyát, amely éves szinten 250 ezresért biztosít utazást az egész ország területére. 

Ezzel a havi költség 21 ezresre faragható le, ami már vállalható még magánembernek is. Ha a cég, ahol dolgozol, támogatja az utazásodat, akkor nekik is megéri ezt is támogatni, mert 598.800,- azaz ötszázkilencvenezer-nyolcszáz forint helyett 250-ből megvan az éves közlekedésed. Így a vonatozásra elmondható, hogy ebben a formában még olcsó is. Népszerűsítem is, ahol csak tudom.
A vonatozást kerékpározással kombinálva pedig teljesen megoldottam az életemet. Naponta 40 percet jelent minimum az, hogy a vonat nem áll a dugóban és a bicikli sem áll a dugóban. Biciklizni télen is lehet, bár az igaz, hogy idén nagyon enyhe telünk volt.
De! 
És ez a fránya "de" ne lenne ott... Szóval ha a vasút nem szolgáltat, akkor én meg nem fizetek érte.
Mi is a bajom?
Az első nagy bajom az, hogy a havi (nem évi) 49.900,- forintos bérlet mellé van még képük elkérni további 11.200,- forintot havonta (és nem évente) a kerékpár szállításáért. Ezért cserébe az ember vagy húgyszagú kerékpárkocsikban utazik, vagy úgy kell bepájszerolnia a biciklit a kevés férőhelyes bringakocsiba, vagy egyszerűen nincs bringakocsi.
Amikor az ember ezzel kapcsolatosan észrevételt tesz, akkor meg lerázzák. Formalevelet kap, amiben van szó az ősember barlangrajzairól, a vasút történetéről és a felújításokkal kapcsolatos késésekről, csak arról nincs, hogy a meghirdetettektől eltérően miért is nincs kerékpárkocsi a vonathoz csatolva.
Magyarázkodnak, hazudoznak, ferdítenek.
Mondjuk bennem emberükre akadtak, mert az is biztos, hogy amennyiben a panaszomat nem megfelelően kezelik, úgy minden esetben a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz fogok fordulni. MIN-DEN esetben.
Úgyhogy elszórakoztatjuk egymást, de ez az írás nem erről szól.
A mai bejegyzésem arról szól, hogy ha nem kell a fenti képen hűségesen befizetett 11.200,- forint, akkor nem fizetem be. Éves szinten 133.400,- forint marad meg nekem, és ennyivel kevesebbet kap a MÁV. Leszarják, tudom. De ha az én viselkedésem általános, azaz ha más utasok is így tesznek, akkor majd észbe kapnak.
Úgyhogy én ettől a hónaptól, azaz 2014.03.06-tól nem veszek kerékpárjegyet, kerékpárbérletet.
Helyette vettem egy összecsukható bringát, azt jelen esetben még csak össze sem kell csuknom, mert 20' alatt ingyenes. 
A 20'-t a vasút díjszabásából idéztem, ahol 20' szerepel, azaz "húsz vessző", ami megint csak támadható megfogalmazás, ugyanis Magyarországon METRIKUS rendszer van érvényben a vessző pedig ebbe nem tartozik bele, sem a col, amit a vessző jelent. Az átlagos polgárnak nem kell tudnia, mennyi is 20 col és nem kell rendelkeznie colstockkal, amin col beosztásban mérhető a kerék átmérője. A szabályzat ezért azt írja, hogy amennyiben a keréken jól láthatóan fel van tüntetve, de hogy ki által, arról megint nem szól a fáma. Azaz, ha én mondjuk ráírom jól láthatóan, hogy 20', máris ingyen vihetem a bringát.
Na, az enyémnél nem kell ilyet machinálni, mert tényleg húszvessző az átmérője.

Azaz semmilyen szabályszegést nem követek el, ha ingyen szállítom.
Ha esetleg bevezetnék, hogy kerékpárt csak pénzért lehet szállítani, akkor meg majd összecsukom és viszem poggyászként.
Sakk-matt!
Úgyhogy KBFM MÁV!
Így jár az, aki az utasok panaszait nem kezeli, hanem lekezeli. 

Kiegészítés:
A criticalmass.hu-n hívta fel a figyelmemet Hotyhogy arra, hogy a 20' az 20 láb, ami 603 centiméter. Azaz, a hat méter kerékátmérő alatti kerékpár ingyen szállítható.
20" az a 20 col, ami a kerékméret. Csakhát elírták. Gyorsan csináltam is róla képernyőmentést, mielőtt levennék, íme:

Én hülye meg vettem egy másik biciklit, miközben csak a szabályzatot kellene figyelmesebben olvasgatni...

A vasútállomáson kerékpározni tilos - vagy mégsem?

Aki sokat közlekedik vonattal és ezen extrém sportot kerékpározással kombinálja, az biztosan találkozott már a kerékpározást (és a gördeszkázást) tiltó táblákkal, feliratokkal.
Épeszű ember egyébként be is látja azt, hogy a vasút veszélyes üzem, még gyalogosan is. Az más téma, hogy kíválóan alkalmas a félelem gerjesztésére és a kerékpározás elleni uszításra, mert az is biztos, hogy lassan (lépésben) haladni kerékpárral sem veszélyesebb, mint gyalog. Sajnos az a helyzet, hogy az emberek többsége, száguldozna a vasútállomáson, ha engednék a kerékpározást. Így teljesen megértem, hogy tiltják.
Én magam nem is bringázom a vasútállomásokon, de a minap a vasútállomás egy olyan területén kötött belém egy jól felkészült vasutas, ahol szerintem lehet kerékpározni.
Szerinte meg nem és ezen véleményét olyan hangnemben közölte, amelyről majd egy másik írásban mesélek. Most nem ez a lényeg.
A lényeg az, hogy ennek hatására utánanéztem a vasút és a kerékpározás viszonyának és olyan érdekes dolgokat találtam, amelyeket érdemesnek találok megosztani Veletek.
Íme:
Először is KRESZ táblákkal tiltani a kerékpározást a vasúton nem lehet. A KRESZ ugyanis a közúti közlekedést szabályozza, a vasút területe pedig nem közút. Az ilyen táblák tehát tájékoztató jellegűek, ha akarod figyelembe veszed azokat, ha akarod nem.
Sokkal célszarűbb lenne nagy és jól olvasható feliratokon közölni mindezt, vagy a kerékpározni tilos KRESZ tábla mellett szövegesen is kiírni. Ilyet is láttam már. A korábban említett incidens helyszínén semmilyen jelzés nincs.

A vasúton való közlekedést, helyesebben a vasút és az utasok viszonyát a mindenkor érvényes személyszállítási szabályzat tartalmazza, amely ide kattintva elérhető. Logikus lenne tehát, ha az ember ebben találna meg mindent, amely a tőle és a vasút személyzetétől elvárható viselkedéssel kapcsolatos. Logikus lenne.
Amikor ezt a szabályzatot böngésszük ugyanis, nem fogjuk benne megtalálni a kerékpározás tiltását. Nincs benne.
Emiatt fel is hívtam a MÁV-Start Zrt. ügyfélszolgálatát, ahol egy türelmes hölgy tíz perc keresgélés után megválaszolta a kérdésemet (Neki, a vasutasnak tartott tíz percébe úgy, hogy a kollégákkal együtt keresték. Meglett...).

A kerékpározás tiltása nem a személyszállítási szabályzatban van, hanem a díjszabási szabályzatban, amely szintén ide kattintva érhető el. Ebben a másik iratban (105 oldalas) a 93. oldalon találjuk meg a kerékpárszállításra vonatkozó szabályokat. Itt szerepel egyedül az alábbi kitétel, korlátozás:

"A vasútállomás egész területén és a vasúti kocsiban tilos kerékpározni. A vonat teljes megállása előtt a kerékpárral nem szabad a vágányok közé lépni, a peronon várakozni (kivéve a széles szigetperonokat)."

Az első észrevételem tehát az, hogy a kerékpározás szabályait a személyszállításról szóló szabályzatban kellene rögzíteni, mert az utas ott keresi.
De tegyük fel, hogy az átlagos utas olyan mint én (pedig nem), és ugyanígy kutat pár napot a többszáz oldalas dokumentumokban és meg is találja az általam behivatkozott passzust.
Mit tesz ilyenkor az utas?
Az átlagember azt olvassa, hogy a "vasútállomás egész területén" és ebbe bele is nyugszik. Vagy nem?
Mit jelent az, hogy vasútállomás és meddig terjed az egész területe?
Az átlagember - ismeretes még így is: utas - az nem vasutas. Nem ismeri a szakszavakat.
A területhatárok ráadásul nincsenek megjelölve. Nem tudjuk hát, hol kezdődik a vasútállomás. Kvázi, nem tudjuk azt sem tehát, hol kell leszállni a bicikliről.

Ugyanebben a szabályzatban kell keresni a definíciót, amely így szól:

"Vasútállomás, megállóhely: vasúti létesítmények személyforgalmi célokat szolgáló, utasok számára megnyitott területe, ahol a menetrend szerinti személyszállító vonat le- és felszállás céljából megáll."

Tehát akkor értelmezzünk!

Ezexerint van tehát megállóhely, amely nem vasútállomás, tehát a megállóhelyeken szabad kerékpározni (?). A szabályzat ugyanis csak a vasútállomáson tiltja a kerékpározást, lásd feljebb!

A létesítmény (nevezzük így a MÁV bizalomgerjesztő infrastruktúráját) tehát nem teljes egészében vasútállomás vagy megállóhely, mert a vasútállomás vagy megállóhely csak az a része, ahol a vonat le- és felszállás céljából megáll.

Tehát a létesítmény és azon részein, ahol a vonat nem áll, lehet kerékpározni (?).

Mert a beidézett szöveg ezt jelenti.

Összegezve tehát:

Szóból ért az ember. Ha azt szeretnék, hogy a vasút területén ne kekerékpározzon senki, akkor írják azt.
És jelöljék meg, hol kezdődik és hol van vége.