Ma reggel (is) bringával jöttem dolgozni. Így ez a nap sem más, mint a többi. Vagy mégis?
Általában a vonaton megkezdem a zenehallgatást és a vonatról leszállva egészen a melóhelyig szól a fülesemben a muzsika. Mielőtt aggódni kezdenétek értem, hogy bringázás közben nem hallom a forgalom zaját: egy nyílt kialakítású fülesem van, azaz nem fülbedugós és nem hallgatok hangosan zenét. Így tökéletesen hallom a forgalmat, nincs veszély.
Ma reggel, illetve még tegnap este valahogy a Queen tájékára sikerült "eveznem a könnyűzene vizein", és ma még a vonaton rátévedtem a magyarországi koncentre. És ahogy Freddie nyomja a Hungarian Rhapsody-t, az nem semmi magában sem, de amikor vége a "One Vision"-nek, megénekelteti a magyar közönséget. Aztán szerintem rádöbben, hogy ilyen tisztán közönség még nem énekelt neki vissza (Kodály népe vagyunk, elvégre...) és hallatszik, hogy nagyon élvezi, amit visszakap. Nem mellesleg én is nagyon élveztem.
És itt hangzik el a következő mondat először: "It's wonderful to be here today!", azaz "Csodálatos érzés itt lenni ma!".
Mindez akkor, amikor éppen megláttam a Váci út és a Bulcsú utca sarkán a bringás reggeli helyszínét.
Mert ma mégsem egy szokványos nap van. A Magyar Kerékpárosklub (aminek én már régen tagja vagyok és tegnap óta a Szerelmem is, mert belépett Ő is végre) már évek óta szervezi ezeket a bringás reggeliket, amelyeken - nevéből is adódik - megajándékozzák a kerékpárral közlekedőket egy reggelivel.
Általában a vonaton megkezdem a zenehallgatást és a vonatról leszállva egészen a melóhelyig szól a fülesemben a muzsika. Mielőtt aggódni kezdenétek értem, hogy bringázás közben nem hallom a forgalom zaját: egy nyílt kialakítású fülesem van, azaz nem fülbedugós és nem hallgatok hangosan zenét. Így tökéletesen hallom a forgalmat, nincs veszély.
Ma reggel, illetve még tegnap este valahogy a Queen tájékára sikerült "eveznem a könnyűzene vizein", és ma még a vonaton rátévedtem a magyarországi koncentre. És ahogy Freddie nyomja a Hungarian Rhapsody-t, az nem semmi magában sem, de amikor vége a "One Vision"-nek, megénekelteti a magyar közönséget. Aztán szerintem rádöbben, hogy ilyen tisztán közönség még nem énekelt neki vissza (Kodály népe vagyunk, elvégre...) és hallatszik, hogy nagyon élvezi, amit visszakap. Nem mellesleg én is nagyon élveztem.
És itt hangzik el a következő mondat először: "It's wonderful to be here today!", azaz "Csodálatos érzés itt lenni ma!".
Mindez akkor, amikor éppen megláttam a Váci út és a Bulcsú utca sarkán a bringás reggeli helyszínét.
Mert ma mégsem egy szokványos nap van. A Magyar Kerékpárosklub (aminek én már régen tagja vagyok és tegnap óta a Szerelmem is, mert belépett Ő is végre) már évek óta szervezi ezeket a bringás reggeliket, amelyeken - nevéből is adódik - megajándékozzák a kerékpárral közlekedőket egy reggelivel.
Úgyhogy miközben éppen csomagoltam el az almalevet, a pogácsát és a piros almát (lett volna még valami, de nekem ennyi is elég volt), arra gondoltam, hogy igaza van Freddie-nek:
Csodálatos itt lenni ma!
Helyesebben, csodálatos itt lenni ma is! Áldom a sorsomat, amiért megtaláltam magamnak újra a bringát és amiért minden reggelem ilyen csodálatosan telik!
Csodálatos itt lenni ma!
Helyesebben, csodálatos itt lenni ma is! Áldom a sorsomat, amiért megtaláltam magamnak újra a bringát és amiért minden reggelem ilyen csodálatosan telik!
Úgyhogy nyomjad Freddie!
It's a kind of magic! Magic! Maaaaaaagiiiiic!
It's a kind of magic! Magic! Maaaaaaagiiiiic!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése