Metrófelújítás: engem nem érint...

... pedig a Nyugatiba érkezik meg a vonatom és onnan megyek tovább a Dózsa György út felé. Mégsem idegeskedem, mert semmit nem fogok érezni az egészből.

Ha esetleg nem lenne világos, novembertől elkezdik a 3-as (kék) metró felújítását. Már most tudható, hogy a pesti nép szívni fog. Miért? Mert a kék metrón egyszerre 15000 azaz tizenötezer ember utazik és a pótló buszok a legnagyobb jóindulattal is csak 8000 azaz nyolcezret fognak tudni elszállítani. (A kék metró egymaga annyi utast szállít, mint a teljes MÁV együtt az egész országban.) Ezt írják a lapok, én meg hiszek nekik. A már megszokottan dilettáns és egyben autópárti városvezetés úgy képzeli el, hogy a metrópótlók majd elférnek egy sávon, ezért nem vesz el az autósoktól egy sávot sem. Így még az a 8000 utas sem lesz igaz, mert a buszok (is) szépen álldogálni fognak a gigadugóban, ami várható minimum a Kiskörúton. És mint tudjuk, ha Budapesten egy utca beáll, az egész város beáll.

Szóval lesz itt szívás, de rendesen. De nem nekem.

Én ugyanis (mint mindig) a Nyugatiban leszállok és bringára pattanva 4 azaz négy perc alatt megteszem a Nyugati-Dózsa György út közötti távolságot.

Ahogyan minden reggel, lassan 3 éve, fütyörészve fogok eltekerni a kihalt mellékutcákon, vagy ha úgy tartja kedvem, a dugóban álló autók mellett.

Miért írom ezt a posztot? Kárörvendő vagyok?

Ez is benne van, de kis mértékben. A valós indok, hogy szóljak: addig kezdj el gyakorolni a még kényelmesen járható forgalomban, amíg nem késő. Nyáron szokj hozzá a bringázáshoz és a kellemes szeptemberi időben, fokozatosan szoktasd magadat a közelgő télhez. És ha így teszel, akkor novembertől meg sem fog kottyanni Neked egy kis későőszi-koratéli időjárás, ahogyan röhögni fogsz télen is az egészen.

Mert bringázni minden évszakban lehet és idén ez lesz az egyetlen megoldás.

A metrófelújítás ugyanis mattot fog adni a városnak, így ideje még előtte berosálni, ha érted, mire gondolok...

Megint megfordítottam

Mármint a balszerencsémet, bringával.

Történt, hogy elromlott a fényképezőgépem és bevittem a Pólus Centerbe, ahol vettem. Nem lényeg a bolt neve, sem a gép márkája - bár korábbi bejegyzéseimből kideríthetőek ezek az adatok -, a lényeg az, hogy a minap kaptam egy sms-t, hogy mehetek érte, elkészült a javítás.

Na de nem ám a Pólus Centerben, hanem a III. kerületben, a Filatorigát környékén vehetném át. Hogy a cég miből gondolta, hogy nekem a Filatorigát kényelmesebb, mint a Pólus Center, ahová bevittem, azt nem tudom, mindenesetre önkényesen ezt a címet adták meg, nem volt választásom.

Aki ismerős Budapesten, az tudja, hogy a Filatorigáthoz HÉV-vel lehet eljutni, majd a hévtől ez a bolt további 10 perc gyaloglásra van. Így a gépért vagy megyek kocsival, vagy egy masszív másfél órás békávézás következik.

Vagy amit én csináltam, elmegy az ember érte biciklivel. Át az Árpád hídon, majd szépen kényelmesen kerekezve az Eurovelo 6-oson a Laktanya utcán, Bogdáni úton. Míly véletlen, a bringaút elvisz konkrétan a bolt előtt.

Na, így lett a masszív másfél órás szívásból egy kellemes, fél órás bringázás, az út oda és vissza ennyi.

Úgyhogy a boltban nem is veszekedtem, pedig feltett szándékom volt, hogy most aztán beírok a vásárlók könyvébe valami dörgedelmeset. Egyszerűen nem voltam mérges, mert egy jót bringáztam, bár a "bring" mellé sajnos az "áztam" is bejátszott kicsit, kellemes szemerkélésben érkeztem haza. De még ez is jól esett, kifejezetten élveztem az esőt is.

Szóval megint az a szitu állt elő, hogy ha az ember szembe megy a körülményekkel és csakazértis jó döntéseket hoz, akkor igenis ki lehet hozni a legjobbat egy amúgy szivatós helyzetből is.

A jó döntés megint a bicikli volt. Lehet, hogy ezért szeretem?

Posta: fél óra

Angyalföldi lakosként nagyon nehezményeztem, hogy a Váci úton - a Dózsa György úthoz, és a lakásunkhoz is közel - megszüntették a Postát. Egy tollvonással. Számunkra ez azt jelenti, hogy hiába van a NyuFI aljában is egy posta, a Material Center mellett is egy posta, ajánlott küldeményekért és csomagokért a Nyugatihoz kell bebumlizzunk.

Amellett, hogy a Nyugati postán mindig 100 méteres sor - és talán ebből fakadóan kicsit türelmetlen személyzet - van, a legnagyobb szívfájdalmam, hogy csomag esetén autóval kell menni - hacsak nem akarsz megszakadni -, autóval meg egyszerűen drága, a parkolás meg egy amolyan mission impossible. De egy nyamvadt ajánlott levélért is 20 perc gyaloglás és 15 perc metrózás a büntetési tétel.

Én metrózni kifejezetten utálok - na nem mintha a BKV többi "szolgáltatását" élvezném- és nem mellesleg erre a 3 megállóra kettő darab metrószakaszjegyet kell elhasználjak, 2x260, azaz 520 forint értékben.

Szóval ha valaki meg akar szívatni, küldjön nekem ajánlott levelet...

De nem ez a lényeg. A mai élményemet hadd írjam le, ugyanis ma ismért megtörtem egy átkot. Téli álmából felébresztettem a piaci bringámat, felfújtam reggel a kerekeket és a melóhelyről ezzel ugrottam ki a csomagomért. A nagy biciklimről nem szeretnék lelopatni semmit, ezen meg nincs érték, viszont van jó lakat hozzá.

Az ugrottam szó a lényeg, mert egy rövid valamit sejtet. Nos, 9.15 órakor indultam el a Dózsa-Lehel sarokról, 9.25-kor ott voltam a Podmaniczky utcában a postán.  A csomag átvételével és a benne lévő tételek ellenőrzésével együtt 9.35-kor induktam is viszza és 9.45-kor már itt ültem az irodámban, örvendezve a retró karórámnak, amit az USA-ból rendeltem 20 dolcsiért:

Szóval csak hozzáállás kérdése és ha az ember szembe megy a körülményeknek, igenis meg lehet változtatni az életünk apró kis mozzanatait. És mivel maga AZ ÉLET ezen kis mozzanatokból áll össze, megváltozik az életünk is.

Csak meg kell találni hozzá a megfelelő eszközt, ezesetben a BRINGÁT.

Csoda ez kérem, hétköznapi csoda(bringa)...