2013. október 29., kedd

Timeo Danaos et dona ferentes!!!

"Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is." Latin mondás, nem mai. Konkrétan Trójából származik, ahol ugye volt az a bizonyos faló. Amit Kasszandra és Laokoón figyelmeztetése ellenére csak bevittek a falakon belül és aztán éjjel kimásztak belőle a görögök. A történet folytatása ismert...

Miért jut ez eszembe? Most nézem, hogy az új, "I bike Budapest" kampányfilmet (itt nézheted meg, amúgy a film klafa, gratulálok hozzá!!!444nééégy) 
a MOL támogatja? 
Mit mondjak erre? 
BAZKI!
A MOL, mint a legnagyobb benzinlobbista? Akinek minden egyes olyan ember, mint én - akik átültünk a biciklire a retves autóból - valóságos érvágás?
Csak miattam havonta 100, azaz száz darab ezrestől esik el a MOL és évente másfél millió forint ez, ha a benzin mellé odaveszem a motorolajat, fékolajat, szervóolajat, ablakmosó folyadékot, ilyesmit...
Ezt támogatja a MOL? Elhiszed? Őszintén?

És KELL EZ?
Kell ez bármilyen kerékpáros szervezetnek? PONT ez az összeg hiányzott a film elkészítéséhez?
Közben a háttérben meg megy a biciklizés fúrása?
A félelemkampány, amivel elhitették az emberekkel, hogy biciklizni veszélyes? A lobbizás, aminek köszönhetően nagymutter is láthatósági mellényt kell vegyen, amikor este hazateker a szőlőből? Hogy a legtöbb ember sisak nélkül meztelennek érzi magát?
Kik érték el mindezt?
Kik érték el azt, hogy a biciklizés nem az Magyarországon, amit látunk a Kopenhagenize és egyéb TÉNYLEG kerékpáros országokról-városokról készült videókban? Hol látsz ezekben sisakot meg láthatósági mellényt?
A kérdések költőiek.
De miért tudták elérni?
Mert HAGYTUK!
Mert hagyjuk, hogy egy kerékpározással kapcsolatos kampányvideóban megjelenjen a FŐGONOSZ neve.
Mi lesz a következő? Először majd a robogósok, aztán a motorosok mehessenek a bringautakon, városon belül is? Legyen rendszám a bicikliken és legyen kötelező műszaki vizsga?
Mit ér el még a lobbi, miközben mi meg csak állunk tátott szájjal? 

Mit mondok én?
1. Dugják fel a pénzüket maguknak!
Nincs rászorulva a Magyar Kerékpáros Klub. A "görögöktől" nem kell. Hátsószándékuk van ugyanis vele...
2. Dugják fel a bringapontokat maguknak! Csak azért sem megyek hozzájuk kereket fúvatni. Vettem pumpát, odahaza fúvatok 10 bárig, és menet közben van nálam olyan kisebb pumpa, amivel felfújva hazáig kibírja a kerék...
3. Elgondolkozom azon, hogy legyen-e bármi közöm olyan kerékpáros szervezethez, amit a "FŐGONOSZ" támogat.

De miért fakadtam ki? Mi is a bajom? Az, hogy hiteltelen számomra egy olyan szervezet, amely hagyja, hogy trójai módszerekkel beszivárogjanak a görögök. És hogy nem vagyok hülye, hogy ezt ne lássam...
Lehet, hogy rám is rám küldenek az "istenek" valami tengeri kígyót, mint szegény Laokoónra.
De nem félek. Ettől sem.
Budapesten bringázok vazze, 1990 óta. Nem lehet engem ám megijeszteni...

Asszem ennyi.

2013. szeptember 1., vasárnap

Ipolymente 95K 2013.

Hogy nem vagyunk teljesen normálisak, az már szinte biztos. Mert amíg más ember örül, hogy luk van a se..., izé, a száján, és a vasárnapot a húsleves-rántottcsirke-formaeggy háromszögben tölti, addig mi meg a nyeregben. Mármint a bicikli nyergében. Hát megéri?
Mert miért is csináljuk? Pecsétekért? Hát, nem egészen. Én például azért csinálom, hogy tudjam magamról: meg tudom csinálni. Még akkor is le tudok tekerni 100 kilométert 6 óra alatt, ha semmi időm nincs rá készülni és ha a szervezők elfelejtenek felfesteni egy kanyart jelző nyilat, így Ipolyságon háromnegyed órán át keresgetjük az igazolópontot. Ja, még nem írtam volna? Szob-Ipolyság-Szob volt a túra útvonala, 95 kilométerre tervezték és 100-ra sikerült végül. Íme:
Persze nem baj ez a pár plusz kilométer, hiszen a végén csak sikerült betartani a 6 órás limitet. Az megint egy másik kérdés, hogy az indítást ráírták a nevezésemkor a lapra, így papíron 09.06-kor indultam, miközben valójában meg 09.30-kor. A többiek ugyanis egy későbbi vonattal jöttek, nameg az a nagy szívem, hogy segítettem valakinek felpumpálni a kilikadt belsőjét a startnál. Nekem nem számít, mi van a papíron, én tudom (meg a GPS is), hogy mi volt valójában. És kaptam oklevelet is.
Az Ipoly mentén bringázni amúgy jó, bár dimbes-dombos. Volt pár pillanat, amikor megfordult a fejemben, hogy mi a büdös francért nem maradtam otthon és nézek tévét. Így utólag a válasz megvan: azért, mert nem az, hanem EZ AZ ÉLET. Ezek maradnak meg az ember fejében, amikor majd öregen visszanéz. Nem túl bonyolult tehát a recept a szép és mozgalmas élethez: mozdulj ki! Ennyi... 

2013. augusztus 29., csütörtök

A Ponny Pestre megy

A bringa mellett van nekem még egy szerelmem. Neki is két kereke van és immár 15 éve az enyém. Ő egy KTM Ponny IV-es robogó, 1976-os gyártmány. Nem mai a kislány, de szépen dorombol. Kicsit rendbe szedtem anno, de ez a 15 év sem múlt el nyom nélkül. Néhány kivakart alkatrész újra berozsdásodott és sajnos a gyönyörű festése is kapott párat azóta. Ettől függetlenül szexi a kicsike még így is. Főleg, hogy tegnap elkészült az ülés bebőrözése és végre nem a szakadt nyereggel kell csúfoskodjak.
Ha már így megszépültünk, gondoltam, megmutatom neki Budapestet. Reggel nekiindultunk és a 61 kilométeres távot le is küzdöttük 1 óra és 40 perc alatt.

Aki robogózott valaha az tudja, hogy az e fajta motorozás nagyon nyugis. Nem húzzuk neki, nem is megy többet a moci, mint 50. Ha tartósan akarunk haladni és nem akarjuk széthajtani, akkor érdemes valahol 40 körül tartani a sebességet. Ezt tettem én is és nagyon élveztem, hogy Pesten megnéznek az emberek. Mert ilyet még nem láttak, az biztos. Maximum a közlekedési múzeumban. 
Meg is mutattam a Ponnynak a múzeumot, hátha értékeli, hogy ő még szaladhat az országúton és nem kell egy múzeumban porosodnia. Ha már Budapesten voltam vele, megpróbáltam pár helyre eljutni. A Parlamenthez nem sikerült, körbe van árkolva. A legközelebbi hely ez volt, enné közelebb nem jutottam:

Itt is 20 másodperc múlva megjelent egy rendőr, hogy mit akarok itt, de miután megmagyaráztam, hogy csak az öreg motoromat sétáltatom, mosolyogva odábbállt. A Lánchídnál sehogy sem sikerült kisorolnom így kénytelen voltam átmenni Budára. Ha már Budán jártunk, felmentünk a várba. Tetszett neki, hiába emelkedős.
Érdekes, hogy a Várban nincsen behajtani tilos. Csak az van kiírva, hogy ellenőrzés, de pár perc álldogálás után sem jött senki ellenőrizni, így szépen begurultam a sorompó mellett. Persze fenn már volt behajtani tilos, így ott betoltam a mocit a fénykép kedvéért.
Bizonyára feltűnt nektek, hogy nem éppen robogós sisakkal robogózok, de ennek oka van. Amióta Janika barátom esett egy jó nagyot robogóval és hónapokig kómában volt én azt mondom, hogy az embernek a fejét kell a legjobban védenie. Az a sisak, amin nincs állvédő, az nem is sisak. Van nekem olyan rendőrnek bemutatni (másra meg nem) jó sisakom is, de igazán ebben a komolyban érzem magamat biztonságban. Így engem nem nagyon érdekel, én a robogón is ilyen sisakban nyomom. Néztek is a huszárok rendesen.
Az a jó ebben a mociban, hogy a hengert egy ventilátor hűti, ami a motorfordulatszámmal együtt pörög. Azaz hiába mész lassan, dombnak felfelé, akkor sem melegszik fel. Ha jobban pörgeted, jobban hűt. Hülye németek, nem kitalálták? Az ötvenes években kezdték el gyártani a Herculest, ezt koppintották le az osztrákok és ebből lett a KTM Ponny.
Az enyém eredetileg arany színű volt, de a legtöbb helyen rozsdába hajlott. Teljesen lecsiszoltuk és ekkor kapta meg ezt a kék színt, ami egyébként egyik irányból nézve zöldes, a másikból nézve bordós a harmadikból nézve aranyban csillog. Csodafesték. Valami ilyesmi volt, amikor rátaláltam:

A motoron amúgy minden működik (még a duda is), pöccre indul, kézzel be lehet "rúgni". 100-on megeszik vagy 2 litert, így az ember szinte elfelejti, hol is van a tank. A múltkor csőfogóval kellett megnyitni a tanksapkát, mert olyan régen nem volt kinyitva, hogy beszorult. Így az embert nem nagyon érdekli, mennyit megy, a robogózás felhőtlen élmény.
Azt hittem egyébként, hogy Budapesten nehezebb robogóval közlekedni, de be kell valljam, hogy jobban elfér a forgalomban, mint a bicikli. Valahogy ezt a gépet tisztelik. Semmi konfliktusom nem volt, míg bringával fele ennyi tolakodásért már ledudálják a fejemet. Élveztem is, így kicsit motoroztam még a városban.
A motorosok is csak néztek, mert nem nagyon tudták hova tenni, hogy egy ilyen múzeumi darab ilyen szépen megy. Nem tudom, hány ilyen lehet ma Magyarországon, de biztos, hogy egy tucatnál kevesebb. Ilyen állapotban meg főleg kevés van. Akinek meg van, az nem közlekedik vele. Én meg igen. A turisták is néztek nagyokat.
Miután kiélveztem a pesti motorozás hangulatát, hazaindultam. Hogy ne ugyanarra menjek, mint amerre jöttem, inkább Fót felé vettem az utamat. Bringával jártam már erre, így könnyen hazataláltam. Azért erre jóval hosszabb volt, de megérte.
Vácnál ért utol az eső, így felvettem a motoros kabátomat és az esőnadrágot. Így nagyon nem zavart, hogy esik, bár hazaérve jó volt egy kád forró vízbe beleülni.
A Ponny tehát elvitt Pestre és haza is hozott. Nem is olyan rossz ez egy lassan negyven éves öreglánytól. Az biztos, hogy nincs az a pénz, amiért megválnék tőle és remélem, hogy még sok kilométert megeszünk együtt. Ha lesz időm, a kicsit visszarozsdásodott részeket újra lefestem és talán még e krómozásokat is felújítom egyszer. Gergő barátom megígérte, hogy a festéskor leszedett matricákat segít majd visszatenni, így újra gyárihoz hasonló állapotba jöhet majd a moci. Megérdemli, hogy ne csak jó, de szép is legyen...

2013. augusztus 9., péntek

Átkelés az Ipolyon, biciklivel

Kryx barátomnak jött az az ötlete, hogy esetleg megnézhetnénk, milyen is az Ipoly Ipolydamásd és Helemba között. Ahová egyébként terveztek egy gyalogos-biciklis hidat is, csak egyelőre nem készült el. Szóval a nagy szárazság miatt az Ipoly eléggé lenn van és így sejthető volt, milyen látvány fogad minket (a képre kattintva előjön nagyobban is).
Ha száraz lábbal nem is, de kis gázolással át lehet most menni a folyón, így Helemba, ez a kedves kis szlovákiai magyar falu a kedves lakosságával, könnye(bbe)n és gyorsa(bba)n megközelíthető.
A lényeg a tracklog bal oldalán van, ráközelítve látszik, miként mentünk át a folyón, nagyjából térdig gázolva a vízben. Igaz, hogy a szlovákiai oldalon köves a part, így meg kellett küzdeni a bringák felcipelésével és emellett a csalán is elintézte a lábamat, de legalább most érzem, hogy élek. Merthogy fáj... Aki nem hiszi, annak egy fotó rólam, ahol éppen "bringával pózolok":
Miért szeretjük Helembát? Azon kívül, hogy olyanok az emberek, amilyenek nálunk voltak a hetvenes években - azaz még kedvesek, beszélgetősek, barátságosak - az árak is kicsit lejjebb vannak. Elfogadnak forintot is (elvégre min-den-ki magyar), így én ittam egy korsó jéghideg sört, Kryx egy csapolt (!!!) jéghideg Kofolát és ezért fizettünk 400, azaz négyszáz forintot. Ezen felbuzdulva ettünk egy fagyit is, 80 forint volt egy gombóc...
A fagyiról és a sörről nem volt pofám képet csinálni, már így is megnéztek minket Kryx fekvőbringája miatt. Nameg, hogy a hülye magyarországi magyar telefonon nézi meg, jön-e a vihar, ahelyett, hogy felnézne az égre... Megjegyzem, hogy full térerős, magyar T-Mobile HSDPA van a faluban, míg nálunk Szobon meg jó esetben EDGE, de jellemzően GPRS "hasít". Mivel láttuk, hogy jön a vihar, elindultunk haza és alig áztunk meg. Sőt, még jól is esett, hogy esett. Holnap este átmegyünk egy sörre, nameg a 18 forintos tojásért, amit odahoznak nekünk a kocsmához. Abból lesz a reggeli...

2013. július 9., kedd

Gondoltam egyet

És a gondolatot tett követte. A gondolat pedig az volt, hogy tekerek egy kicsit. Régen tekertem, mert mostanában inkább evezek. Méltatlanul hanyagoltam el a biciklit, pedig bringázni jó.
Így aztán azon kaptam magamat, hogy tekerek felfelé a hegyre, Márianosztra felé.
Aztán ha már ott voltam, miért ne tekernék el Kóspallagig. És ha már eltekertem addig, miért ne tekernék el Nagymarosra. És ha már ott voltam, miért ne tekernék már haza... :)
Annyira belelendültem, hogy meg sem nagyon álltam. Éppen csak lőttem egy fotót a hegytetőn.
Igazi balfék vagyok, hogy hanyagolom a biciklit. Pedig milyen jó is este, senkitől sem zavarva tekerni egyet a hegyekben. Ilyet fogok még csinálni. Ráadásul most nem is foglalkoztam azzal, hogy tiltakozik a lábam, hanem nyomtam neki. Az eredményen ez meg is látszik. Íme a rögzített útvonal:
Lett a végére majdnem 39 kilométer. Ahhoz képest, hogy csak tekerni akartam egyet... 
A Börzsöny egyébként varázslatos hely még akkor is, ha az utak, helyesebben az aszfalt minősége szégyen. Kerülgetni kell a gödröket és mivel kezdett esteledni, ahol lehetett volna ereszteni neki, igazán ott sem eresztettem. Meghalni nincs kedvem...
Most fáj mindenem. Fáj a lábam, de erre gondoltam. Fáj a derekam, erre már nem gondoltam. Viszont nem fáj a hátam és ez egyértelműen az evezésnek köszönhető. Úgy látszik, megerősödtek a hátizmaim kicsit.
Mindent összevetve sokkal jobb döntés volt tekerni egyet, mint megnézni valami filmet.
Máskor is csinálok ilyet, de ezt már írtam...

2013. március 9., szombat

Megmozdulni a legnehezebb

Sajnos nem először élem meg azt az élményt, hogy milyen jó is megmozdulni kicsit. Azért sajnos, mert nem kellene leállni, én mégis megteszem sorra. És mekkora hülye is vagyok.
Mert amikor az ember leteszi a biciklit, egy idő után el is felejti, milyen jó is az.
És ezt nem lenne szabad! Nyomni kéne mindig és télen sem hanyagolni a biciklit.
Mentségemre szolgáljon, hogy költöztünk a télen, így novemberben annyira felborult az egész életünk, hogy valahogy kimaradt az új életből a bicikli.
Amíg budapesti voltam, minden nap bicikliztem, de most, vidékiként nagyon nem vágyom a pesti biciklizésre. A Dunakanyarban biciklizni azért más ám, a fene sem vágyik vissza a nyomorult Budapestre.
Persze a munkánk odaköt minket és mivel nem csak egy helyen dolgozom, a tanításaimra is el kell jutni valahogy. Jelenleg autóval teszem ezt meg, ami - nincs rá jobb szó - baromság!
De tényleg...
Igaz, hogy amióta drága a benzin, egészen jól lehet Budapesten autózni, de még így is kemény ezreseket vesz ki a zsebemből és órákat vesz el az életemből az, hogy valami perverz ötlettől vezérelve átváltottam autóra.
Nem raktam helyre a fejemben azt, hogy lehet bringázni élvezetből - ezt teszem a Dunakanyarban és az ehhez hasonlóan szép helyeken - és lehet életszínvonal javításból - ezt teszi mindenki, aki az autóban szopódás helyett a kevésbé rosszat választja és biciklizik Budapesten.
Én meg valahogy ezt elfelejtettem és az kattant be a kis fejembe, hogy nem is akkora szívás Pesten autózni. Pedig dehogynem!
Ennek vége. Megígérem.
Kitalálom, hogyan tudnám a biciklit visszailleszteni a mindennapokba. Mert biciklizni boldogság.

És az a legnagyobb hülye, aki leteszi - akár csak egy napra is - a biciklit.
Jön a tavasz - illetve itt is van már - úgyhogy könnyebb lesz újra nyeregbe ülni és ősszel meg egyszerűen nem fogom abbahagyni.
Ez lesz a taktikám idén. Rafinált.
Mert továbbnyomni sokkal egyszerűbb, mint újra megmozdulni.
Én meg nem vagyok a magam ellensége, hogy megnehezítsem a dolgomat magam-magamnak.
Röviden ennyi.
A Csodabringa blog pedig újraéled, remélem szeretitek majd és osztjátok tovább...

2012. augusztus 27., hétfő

Még csodásabb bringázni

A csodabringás blogom - mint azt remélem észrevettétek - a kerékpározás napos oldalát hivatott bemutatni. Azért indítottam, mert akik bringázásról írnak, azok többnyire tele vannak keserűséggel. Nem mondom, hogy nem joggal néha. És írják is le a bánatukat, de én magam annyi mindennel kapcsolatban szoktam keseregni - jellemhibám ez -, hogy a bringázással kapcsolatban nem vagyok hajlandó.
Egyszerűen nem vagyok hajlandó meglátni benne a rosszat!
Ehelyett a bringázás pozitív oldaláról szeretnék nektek írni és remélem, ez sikerül is.
Nos, a rövid bevezető után hadd írjak arról, aminek ma pont örülök.

Változott a KRESZ. 
Több ponton is, de a bringázást is keményen érinti a változtatás és azt kell mondjam, hogy pozitív irányban.
A járművezetés személyi feltételei változtak, mégpedig úgy, hogy a kerékpárosoknak szabad inni annyi alkoholt, ami nem befolyásolja a jármű vezetésére képes állapotot. 
Az új KRESZ ugyanis úgy fogalmaz, hogy járművezetésre képes állapotban kell lenni, de a jogszabály 4§ (1) c, pontjában rögzített, "zéró tolerancia" nem vonatkozik a kerékpárosra, ha nem főútvonalon kerékpározik.
Persze jönnek a negatív megjegyzések azóta, hogy klafa, mert "több lesz a részeg kerékpáros", de hadd hangsúlyozzam, hogy a járművezetésre képes állapotnak meg kell lennie. Azaz, aki matarészeg, az ezentúl sem kerékpározhat.
Azt is hadd hangsúlyozzam, hogy az alkoholt fogyasztókkal senki nem találkozhat főútvonalon, azaz ha az ember megiszik egy pohár sört, vagy kettőt, vagy akárhányat - amennyit a szervezete úgy elbír, hogy a járművezetésre alkalmas állapotban marad - akkor kis utcákon, vagy a borospincétől, földúton simán hazatekerhet.
Ahogy nagyapáink (meg nagyanyáink) tekertek is hazafelé évszázadokon keresztül.
Van ennek veszélye? 
Naná, mindennek van veszélye, hiszen a magyar honpógár hajlamos a szelektív jogalkalmazásra, azaz ami neki kellemetlen, azzal nem törődik. Biztosan lesznek félrészeg hülyegyerekek, akik a főútvonalon csalingáznak, de remélem ezeket úgy megb.... izé, megbünteti a rendőr, hogy egy életre elmegy a kedvük a dologtól. Ők lesznek kevesebben.
A zéró tolerancia kerékpáros irányba enyhítésének lényegét és jóságát abban látom, hogy mi, akik épeszűek vagyunk - azaz remélem a többség - ezentúl életvitelszerűen művelhetjük azt, hogy elugrunk egy sörre a haverokkal BICIKLIVEL. Szokásunkká válhat ez. Életformává. Legálisan.
Mesélik mások - mert én ilyet ugyebár soha nem csináltam még -, hogy voltak olyanok eddig is, akik megittak egy-két sört és ezután hazakerekeztek. Ezek az "olyanok" mesélik azt is, hogy egy-két sör, vagy föccs elfogyasztása után az ember - meg az ember lánya - simán haza tud tekerni és semmilyen hatással nincs ez a biztonságos bringázásra. És ezek az "olyanok" mesélik azt is, hogy tekerés közben sokkal hamarabb ki is megy az emberből egy sör. Én meg hiszek az "olyanoknak"...
Összegezve tehát VÉGRE a magyar jogalkotás a valós életet követi és ha kicsi lépést is, de tettek a normális, félelem mentes közlekedésért, az agyonszabályozott baromságok ellen.
Csak így tovább!

A másik örömködésem szintén a KRESZ változásából fakad, mert a kerékpárosokra vonatkozó 54.§ is változott és így mostantól a kerékpáron és a kerékpároson is lehet a lámpa és lehet az a lámpa folyamatosan világító, vagy villogó. Eddig ugyebár az volt a szabály, hogy csak a kerékpáron lehetett lámpa és az csak folyamatosan világíthatott, nameg csak egyszerre kapcsolható lehetett. 1975 óta volt ez így, amikor a LED még sehol nem volt és senki nem sejtette, hogy kettő ceruzaelemmel 200 órákat világító lámpát lehet majd kapni potom pénzért. Mégis kötöttük sokáig magunkat az együtt kapcsolható lámpához, amit sokan úgy értelmeztek, hogy a kapcsolásnak kell egyszerre történnie, miközben az a szabályozás csupán arra vonatkozott, hogy nem lehet egy színváltós lámpád, amit néha előre fehérnek, néha meg hátra pirosnak használsz. Ez a lámpa ráadásul nem villoghatott, tehát egy dinamóról meghajtott első pilács megfelelt, míg egy bivalyerős villogó nem. 
De ma már mindegy, vége ennek a barom megkötésnek is és az ember végre használhatja a sokkal jobban észlelhető villogóját is. És ez is jó!

Azt is írja a vonatkozó szakasz, hogy fényvisszaverőt is el kell helyezni. Emiatt egyesek azonnal aggódni is kezdtek, mert a szövegből szerintük nem egyértelmű, hogy előre fehér, hátra piros fényvisszaverő kell-e (amúgy nem), vagy simán egy akármilyen fényvisszaverő elég.
Hadd segítsek magyaroknak, magyarul olvasni! A mondat így hangzik, ha nem tördeljük pontokba:
"A kerékpárral éjszaka és korlátozott látási viszonyok között abban az esetben szabad közlekedni, ha a kerékpáron vagy a kerékpároson előre fehér-, hátrafelé piros színű, folyamatos vagy villogó fényt adó lámpát és fényvisszaverőt helyeztek el, és lakott területen kívül kerékpáros fényvisszaverő mellényt (ruházatot) visel."
Értelmezzük együtt: a kerékpárra kell tehát előre fehér és hátrafelé piros színű, folyamatos vagy villogó fényt adó lámpa.
És itt vége a gondolatnak.
Új gondolat: kell még fényvisszaverő. Nem piros vagy fehér és nem folyamatos, vagy villogó fényű (ilyen ugyanis nincs is). Az előre fehér, hátrafelé piros színű és a folyamatos vagy villogó jelzők a fényt adó lámpára vonatkoznak, a fényvisszaverőre nem. A fényvisszaverőre vonatkozó előírásokat ugyanis nem a KRESZ, hanem jelenleg a 6/1990 (IV.12.) KÖHÉM rendelet tartalmazza. Ennek a rendeletnek a 116. § írja elő, hogy a kerékpárt mivel kell felszerelni.
Azt írja, hogy hátra KELL egy, vagy kettő darab piros fényvisszaverő (nem prizma, fényvisszaverő), amellyekkel szemben az az előírás, hogy nem lehetnek háromszög alakúak, ha kettő van, akkor szimetrikusan kell azokat elhelyezni és tiszta időben, távolsági fényszóróval 150 méterről megvilágítva láthatónak kell lenniük.
Legalább az első keréken, legalább egy darab, borostyánsárga színű fényvisszaverőt kell elhelyezni, amely mindkét oldalról látható kell legyen. Itt már szerepel zárójelben a kerékprizma, de mivel zárójelben van, én úgy gondolom, hogy csak példa. Tehát, ha olyan fényvisszaverőt teszel az első kerékre, amely borostyánsárga és mindkét oldalról látszik, kielégítetted az előírást.
Ugyanez a rendelet írja, hogy a kerékpárt fel SZABAD (tehát nem kötelező) szerelni elöl fehér, oldalt borostyánsárga fényvisszaverővel és a pedálokon elhelyezett borostyánsárga fényvisszaverővel.
Ezen kívül a rendelet előírja azt is, milyen távolságban lehetnek a fényvisszaverők az úttesttől.
A rendelet nem tartalmazza a bicikligumi oldalába gyárilag beleillesztett fehér csíkot, így elvileg az szabálytalan. Ahogy a fényvisszaverő festékkel lefestett bicikli is, ha nem borostyánsárga. Ugyanis oldalra csak borostyánsárga fényvisszaverő mehetne.
Mindenesetre éjjel valami ilyesmit kell látnia az autósnak:

Persze azért is célszerű előre fehéret, hátra pirosat oldalra meg sárgát elhelyezni, hogy az autós azonnal tudja, melyik irányba mész éppen. 
A lényeg és a jogalkotó célja az, hogy ha valami történik a lámpával és nem ad fényt, legalább legyen valami, ami visszaveri a többi jármű fényét.
Csendben jegyzem meg, hogy valószínűleg hamarosan fog változni ez a KÖHÉM rendelet is, hiszen ebben még mindig úgy van a lámpa, hogy annak együtt kapcsolhatónak kell lennie, ami meg baromság a biciklikre szerelhető és nagyrészben manapság szinte kizárólagosan használt, elemes villogók esetében. A rendeletben nincs benne a fényvisszaverős oldalú gumi (szinte már csak ilyet lehet kapni) és olyan baromságokat tartalmaz, hogy a kerékabroncstól 10-15 centire lehet csak a prizma, ami megint baromság és felesleges kukacoskodás.
A legtöbb lámpa egyébként olyan, hogy beléjük van építve a prizma. Egyszerű a dolgunk: ilyet kell vásárolni. De - ahogyan a képen is látszik- a kerékpár tökéletesen láthatóvá tehető párszáz forintnyi matricával is. Jut eszembe, van erről videóm is. Íme:



Aki bebizonyítja nekem, hogy pár küllőprizmától jobban látható a bicikli, annak kezet csókolok azonnal. Szóval szerintem az ilyen matrica is megfelel, négyzetmétere egy ezres, egy négyzetméter 10-15 biciklire elég, ha azt szeretnénk, hogy a világűrből is látsszon a bicikli... Gondolat vége.
Egyébként a végére még annyit, hogy a KÖHÉM rendelet ellentmond a KRESZ-nek annyiban is, hogy a KRESZ szerint ugyebár lehet a lámpa a kerékpároson is mostantól, azt meg megnézem, hogy akkor hogyan lesz 90 centiméter alatt. A KÖHÉM rendelet ezt is szabályozza, ugyanis. Röviden tehát, a KÖHÉM rendeletet is át kell írni hamarosan. Majd szólok, ha megtörtént ez is...

Új gondolat: lakott területen kívül fényvisszaverő mellény (ruházat) viselése kötelező éjszaka és korlátozott látási viszonyok között. Azaz, ha az én bringás kabátomra eleve rá van varrva a fényvisszaverő csík, senki nem kötelezhet mellény viselésére.
Utóbbinak azért is örülök, mert bár tisztelem a kukásokat, a kukásmellényt kifejezetten rühellem és a kerékpárosok megbélyegzésének tartom a viselésének előírását. Olyan intézkedésnek, amivel egyértelműen és láthatóan azt akarják sugalmazni, hogy aki kerékpározik, az veszélyben van, arra nagyobb figyelem kell, mert elmeháborodott. Emellett a mellénybe az ember beleizzad, viselése kényelmetlen. Úgyhogy kukásmellényt én eddig sem hordtam, mostantól meg szerencsére nem is vagyok köteles. És ez jó.

Én magam egyébként telhetetlen vagyok, úgyhogy nagyon szívesen látnék egy olyan módosítást is, amelyben megengedik, hogy arra alkalmas ülésben szállíthassam mondjuk a 10 évesnél idősebb utasomat is és nem kellene azért triciklit vagy tandemet vásárolnom, hogy a feleségemnek ne kelljen hazagyalogolnia a strandról, vasútról, buszról, hanem úgy, ahogy a filmeken, az ember simán elmehetne elé biciklivel és szállíthatná akár őt is. Ilyenkor úgy sem megy az ember gyorsan, teljesen ártatlan az ilyen megoldás. 
Az életérzés viszont, amikor a szél fütyül a füled mellett és akit szeretsz, az beléd kapaszkodik és átöleli a derekadat... na ezt veszi el tőlünk egy hülye szabály, amit azért hoztak, mert valaki odafenn fél a biciklizéstől. Jelenleg a 3 éves gyerekedet - aki sem kapaszkodni, sem leugrani nem tud, ha baj van - jogszerű szállítani, a 12 éveset meg nem. De melyik a biztonságos?

Vagy tegyük fel, hogy nyáron a folyóra kimehetnének úgy is fürödni a tizenéves srácok és lányok, hogy egymást viszik a biciklin... Csináltuk mi is és mégis élünk mindannyian. Estünk el a mezőn, hajtottunk bele a kukoricásba, de röhögtünk rajta... Ebben ugyanis nincs semmi veszélyes, ha az ember észnél van. És persze lassan megy.

És még sorolhatnám... Bízom benne, hogy eljön az az idő is, amikor  kerékpározni újra az élet természetes része lesz és rádöbbennek odafönn, hogy teljesen felesleges agyonszabályozni és azzal agyonverni ezt az életmódot, élvezetet.

Addig meg mindenesetre mostantól a szokásos ruházatomban felülök a biciklimre, elmegyek a barátaimmal megnézni egy meccset egy árnyékos sörteraszon, ahol iszunk egy-két-három sört/fröccsöt, majd hazatekerek. És nem szólhat rám senki. Ennyi.
És ez jó.
Ha nem hiszed, próbáld ki!