A bringa az életem része lett. Sajnos már csak 30 napig lesz minden úgy, ahogyan szeretem. Még 30 napig kell minden reggel elbringáznom a város egy elég távoli pontjára. Aztán már ide járok majd a szomszédba, gyalog 5, biciklivel 2 percnyire.
Ó, mondd, mi lesz velem?!?!
Annyira az életem részévé vált a bicikli, hogy egyszerűen nem tudom, mi lesz velem nélküle? Vajon meddig fogok reggelente azért felkelni, hogy tekerjek egyet? Mikor lesz az, hogy inkább alszom, majd megalkuvó módon begyaloglok 5 perc alatt?
Félek, hamar feladom majd.
És akkor jönnek megint fel a kilók. Jön a tunyulás. Jönnek az ellenségesen fullasztó lépcsők, amiket most kettesével szedek. Jönnek a fejfájások és a megfázások, mert a szervezet hamar visszapuhul. Na, nem mintha most kemény lennék, de magamhoz mérten mindenképpen.
Lesz-e erőm ahhoz, hogy kipótoljam mással, mondjuk futással a reggeli mozgást?
Most fogadkozom, hogy igen! Hogy nem hagyom abba. Tekerni fogok, csak a tekerés öröméért. Futni fogok, csak a futás öröméért.
Na, egy fogadalom szilveszterre megvan. Betartom, be szoktam. De azért rettegek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése