Barkóba

- Na mi van a csomagtartómban?

- Bicikli.

- Na jó, de mennyi?

A régi japán kisgyerekes vicc jutott az eszembe. Ott hifitoronnyal barkóbáztak. Mert hogy olyan kicsik, hogy több is elfér az ember markában. Na, az összecsukható bringa meg olyan kicsi, hogy több is elfér egy átlagos autó csomagtartójában. Még akkor is, ha rendetlenség van...

Szóval régen vágytam én már egy összecsukható bringára, amit a vasúton ingyen szállíthatok. Mert az a havi 11200 forint, amit a 49900 forintos havi bérlet mellé elkérnek a bringaszállításért, nos enyhén szólva is pofátlan. Főleg azt tekintve, hogy az ember ezért a pénzért semmi extrát nem kap, csupán felszállhat a vonatra. Már amelyikre. A nemzetközi gyorsra, na meg a vonatpótló buszra ugyanis nem. Így nem elég, hogy az ember a lerohadt vonat miatt vár vagy egy órát valamelyik vasútállomáson, a kifizetett bérlet ellenére mégsem szállhat fel a mentesítő vonatra. Ha megy a vonat rendesen, akkor is többnyire húgyszagú kerékpárkocsikba kényszerítenek, mert valami barom jó ötletnek gondolta a vécét a kerékpárkocsiba tenni. Így én mostanság az ilyen vonatokon (Fecske) nem a bringakocsiban utazom, hanem az első peronon inkább. Mert az nem tilos. Szóval ezért a gyenge dologért nem szívesen adnék pénzt, ha nem muszáj.

A Decathlonban jártomban-keltemben mire leszek figyelmes? Hogy részletre lehet vásárolni összecsukható bringát. Ahogy nézem a havi részleteket, hát nem azt látom, hogy olcsóbbra jön ki, mint a havi bérlet? Pár hónapig tehát nemhogy ingyen van a részlet, hanem még vagy 2 ezressel olcsóbb is, mintha a nagy kerekű bringát vinném bérlettel a vonaton. Merthogy a vasúton a 20 colos, vagy annál kisebb kerekű bicikli ingyen szállítható. Így aztán ha nem is volt szándékomban összecsukható bringát venni, csak megvettem. Ha lejár a részlet, akkor meg havonta 11200 forintot spórol majd nekem. Gyere a papához!

Ráadásul ezt olyan kicsire össze lehet csukni, hogy poggyászként felszállhatok vele bármire, amire a gyalogos felszállhat. Úgyhogy szaporodnak a különleges bringák az udvaron. Bizonyára feltűnt, hogy a bringa kicsit világít a vaku fényében. Naná! Az első dolog bringavásárlásnál, hogy az ember Pestkompatibilissé teszi. Látszani kell. Mivel én magam a kukás mellény nagy ellenzője vagyok, a bringáim világítanak. Már régóta matricázom a bicikliket, sokkal biztonságosabbak így. Ma délután a szép új foldingot is bematricáztam, holnap már ezzel megyek Büdipestre.

Persze adtak hozzá lámpákat is, de oldalról nem nagyon látszik az ember, ha csak lámpával világít. Hogy a bringa miként teljesít a városi forgalomban, arról írok majd. Mindenesetre ma kipróbáltam itt Szobon, a hétsebességes váltónak köszönhetően száguld, mint a szélvész. Holnap lesz döbbenet, amikor öltönyben begurulok vizsgáztatni ezzel a csodabringával.

Megcsodabringásodásotokért

Ahogy ígértem, itt a matricázós történet folytatása.

Egy fárasztó délelőttöt követően csak sikerült végre eljutnom Gergőhöz. A délelőtt tényleg lassan telt, mert már valamikor reggel megkaptam Gergőtől egy "hevenyészett" látványtervet arról, miként képzeli el a bringán a matricákat. Hogy tetszett-e? Pont így képzeltem én is.

Így aztán fél egy körül már poroztam is Budaörsre, ahol a "mester" dolgozik. Mivel a bringát amúgy is nehéz lett volna felcipelni az emeletre, mindenképpen le kellett volna venni a dobozt róla. Így ezt már idehaza megtettem és csak a dobozt vittem Gergőhöz. Mire odaértem, a matricák már mérethelyesen ki is voltak vágva. Miből és mivel? Hát öntapadós és fényvisszaverős matricából egy szuper vágógéppel.

Tudtam én, hogy a matrica felhelyezésében profi a fóliás barátom és egy percig sem kételkedtem abban sem, hogy az eredeti matrica leszedésében is az. Mert az eredeti matricát le kellett szedni, ennek a helyére megy az új, fényvisszaverős változat.

A matrica leszedésére profi eszközökkel rendelkezik Gergő és rutinja is van, így az egész művelet nem tartott tovább 2-3 percnél. A matrica helyén ottmaradt a ragasztó. Ezzel mi lesz?

A profizmus abban rejlik, hogy az ember mindenre tudja a megoldást. A ragasztó jöjjön le, de a festék ne. Ehhez mi kell? Az átlagember nem tudja. Gergő igen, így a festék megmaradt, a ragasztó távozott. Pár perc múlva már ment is fel az új felirat.

Mint korábban a látványterven láthattátok, a viszikli.eu felirat ment vissza, megérdemli a reklámot az én bringám oldalán is. Apropó: sokan kérdeztek a bringáról és én udvariasan válaszolok is, miközben minden válasz megtalálható a viszikli.eu weboldalon. Árak, variációk, minden. Szóval alulra ez a weboldal került, csak egy kicsit kisebben és fényvisszaverős matricákból. A dizájn megmaradt, Gergő megrajzolta a fénykép alapján, amit este küldtem neki.

E fölé került az én weboldalam reklámja, ezért kezdtük a matricázásnak neki. Mert hamarosan több eseményen is részt veszek a bringával és mivel biztosan fényképezni fognak, hadd kerüljön rá a képre a két cím is. Kell az önreklám.

A doboz egyébként eléggé odavan, így valószínűleg készítünk majd egy másikat, de egyelőre megteszi. Az idei nyarat még kihúzza. Hazaérve felkerült a bringára, így a Bakfis egészen jól mutat már most is.

Nem fotosoppoltam a képet, ilyen jól kiemelkedik a felirat vaku nélkül is. És ez a lényeg. Nappal reklám, éjjel figyelemfelhívó fényvisszaverő. Hosszú ez a bringa, nem baj, ha látszik oldalról a sötétben.

Nem mondom, hogy nem kerül még matrica a bringára, de egyelőre elég ennyi is. A betűtípust direkt hasonlóra terveztem, mint a viszikli.eu betűtípusa, ezzel is hangsúlyozva azt, hogy mennyire egyetértek az egész dologgal. És nagyon élvezem. Úgyhogy hamarosan egy hosszabb túra, majd írok róla.

(Újra) matricázás

Gergő barátommal megbeszéltük, hogy újramatricázzuk a bakfist.

A viszikli.eu felirat lejjebb kerül, főlé lesz egy csodabringa.hu felirat.

És ha már matricázunk, akkor fényvisszaverős anyagból csináljuk.

Jelenleg ott tartok, hogy leszedtem a dobozt a vázról.

Meg se kérdezzétek, hogy mentem-e így a bringával egy kört... Nanáhogy!

Holnap ha végzek a dolgommal, irány Gergő barátom boszorkánykonyhája (nem mellesleg itt megnézheted, miket csinál: http://afolias.hu/ 

Az akció úgy zajlott, hogy lefotóztam a dobozt és elküldtem Gergőnek. 

Ő leveszi a képről a dizájnt, megcsinálja a feliratokat. Mivel elég húzós napjaim vannak, a bakfissal nem fogok eljutni Szobról Budaörsre, így a dobozt betettem a kocsiba és így viszem el holnap. A munka fázisairól majd csinálok pár képet és természetesen megmutatom majd, milyen lett.

Addig is türelem! ;)

csodabringa.hu

Egyszer már évekig enyém volt ez a domain, de nem kezdtem vele semmit. Nem értek ugyanis a webprogramozáshoz, de nem is ez a legnagyobb baj. Hanem az, hogy nem is érdekel.

Hogy én nekiüljek és megcsináljak magamnak egy weblapot? Esélytelen.

Több okból is.

Egyrészt valószínűleg sosem lesz annyi időm, hogy az értelmes és hasznos dolgok helyett ezzel bíbelődjek. De ha még lenne is rá időm, olyan minőségű oldalt, amit már vállalni lehet, biztosan nem tudnék összehozni.

A béna, barkácsolt oldal meg még rosszabb, mintha nem is lenne.

Így aztán én magam nem fogok nekiállni, ezt ígérem.

Hogy valakit megbízzak ezzel?

Piaci alapon egy webprogramozó százezreket elkérne érte, aztán a fenntartásért havonta egy kisebb-nagyobb összeget megint.

Egy hobbyoldalra meg nem fogok ennyit áldozni.

Haveri alapon biztosan lenne, aki megcsinálja nekem, de én arról vagyok híres, hogy NEM telepszem rá a barátaimra.

Azaz, nem érezném jól magamat, ha az én szarjaim miatt nem lenne ideje egy barátomnak a számára fontos dolgokra.

Úgyhogy ez sem járható út.

Marad tehát az, hogy a csodabringa.hu-t előfizettem öt évre, aztán majd évente megújítom. És ide van irányítva.

A blogger motorja egyszerű, ebben a blogjaimat meg is tudom írni.

Olvasssátok is szép számmal, ami megtisztelő számomra, mert ezeket a blogokat főleg magamnak írom. Hogy Titeket is érdekelnek? Na, ez az, ami megtisztelő és egyben meglepő is számomra.

Köszi!

A csodabringa.hu egy olyan domain, ami kifejezi azt, amiről ez a blog szól.

Hogy az én bringáim általában nem átlagosak. Az átlagos szemlélő számára általában ámulatosak.

Innen is van a neve.

Egy ismerősöm kérdezgetett a biciklimről, hogy ez mi rajta, meg az mi rajta. Amikor elmagyaráztam, Ő mondta ki először, hogy "Sancikám, ez egy csodabringa!".

Innen a név.

Remélem, hogy a blogjaimból kiérződik az, hogy én bizony csodaként is élem meg a bringázást.

Tudatosan csak a pozitív oldalárol írok itt, pedig van negatív is.

Csak az engem nem érdekel.

Szóval a csodabringa.hu azért is jó, mert könnyen megjegyezhető. Könnyebben, mint a http://csodabringa.blogspot.hu/ .

Meg jobban is néz ki.

Remélem, egyszer majd lesz belőle egy professzionális weblap. Addig meg itt várlak benneteket a blogomban a szokott stílusomban.

Ha segíteni akartok nekem, akkor terjesztitek.

Ha tetszik egy írás, akkor megosztjátok, meséltek róla az ismerőseiteknek.

Hamarosan csodabringás matricákat is fogok csinálni. Ha kell ilyen és kiragasztanád a bringádra, szólj!

Küldök.

Gyorsjavítások a bakfison

Vannak tárgyak, amelyek annyira hozzánőnek az emberhez, hogy nevet is kapnak. Eddig az autóimat neveztem el például, de ezzel gondolom vannak páran így.

Most meg azon kaptam magamat, hogy a dobozos bringámat úgy nevezem, hogy "A bakfis".

Hogy elugrom a boltba a bakfissal. Vagy hogy kellene egy új gumi a bakfisra.

A dolog onnan ered, hogy a hasonló szállítóbringákat bakfiets-nek hívják, ez meg kiejtve közel van a bakfishoz.

Illik is rá, mert lassan tényleg tini a kislány, és nálam fog megkamaszodni, majd komoly felnőtt nővé fejlődni.

És ha már hosszú távon tervezek vele, nameg nevet is adtam neki, hát megérdemli a gondoskodást.

Akik Követik a dolgaimat, azok látták az első fotót róla, amikor éppen a vonaton hoztam hazafelé.

Jobban megnézve látszik, hogy a fa doboz szélei kaptak már rendesen, nem túl szép kopások láthatók rajta. Mivel ilyenkor télen az ember nem nagyon szeret hideg műhelyekben kushadni, gyorsan kapott egy kis javító festést az elmúlt szép napos vasárnapon és máris jobban néz ki matt feketében. Íme:

A matricákat Máté iránti tiszteletből meghagytam és ha nem kell cserélni a dobozt, meg is hagyom. Maximum teszek melléjük még párat. Például a Balaton-körét, mert áprilisban ezzel fogom megkerülni a Balcsit. Sima bringával már ötször megkerültem, most beleviszünk egy kis kihívást és ezzel a dobozossal megyek neki. Kemény lesz, de én kemény vagyok. A célom bizonyítani, hogy lehet tartani a lépést hosszú távon is a hagyományos bringákkal.

Ehhez persze kellenek még tuningok rajta addig. Ilyen tuning a vadiúj hátsó gumi, amely egyrészt egy centis futófelületen érintkezik az aszfalttal, másrészt 4,5 BAR-ig fújható.

Az előző gumi kicsit kopott is volt, nameg maximum 2,5 BAR-t volt szabad belé nyomni, amitől lapos volt és visszafogta a biciklit. Ezzel a kükeményre fújható gumival meg úgy siklik, mint a szél. Ha külsőt cserélek, akkor belsőt is. És ha már kiszedtem a kereket, és ezért levettem az agyváltót a tengelyről, be is állítottam. Néha kicsit félreváltott. Most már nem. Úgy működik, mint a Doxa.

A következő tuning egy agydinamó lesz és egy LED első lámpa. Látni kell, nameg látszani is. Az agydinamóról táplálni fogom Sanyi barátom továbbfejlesztett találmányát, a Bike2USB 2.0-át. Ez egy olyan ügyesség, ami az agydinamó áramát USB aljzatra teszi ki, így lehet vele kütyüket tölteni. Régóta van már egy ilyenem, imádom, Most elkészült az újabb változat, amelyet két különböző áramforrásról lehet megtáplálni egyszerre. Így az agydinamó mellé beficcen majd egy-két napelem is. Majd írok róla egy nagy tesztet hamarosan.

Hamarosan némi matricázás is várható, mert a bringa nagy felületekkel rendelkezik, amelyeket ki kell használni például ennek a blognak a népszerűsítésére is. Persze a viszikli.eu felirat megmarad, szintén hálám és tiszteletem jeléül.

Ne menjenek sehová - hacsak nem bringázni egy jót -, mert hamarosan jelentkezem!

Könnyű dolgom van

Én ugyanis tudom, mit akarok. És aki tudja, mit akar, annak nagyon könnyű dolga van.

Csak meg kell tenni mindent a cél érdekében és menni fog. Ha kicsit tovább tart, akkor kicsit tovább tart. De sosem mondunk le arról, amit akarunk. Ez a makacsság kell.

Nekem a dobozos bringa két évig tartott. De megvan.

Nem új, nem csillog-villog (még), de az enyém. Eldöntöttem, hogy akarok egy ilyet, megdolgoztam érte és most itt van.

Mert tudom, hogy én azt az életet akarom, amiben a fő szerep a biciklié. A természeté. A vízé, az erdőké, a jó levegőé.

És azt is tudom, hogy az autót nem akarom. Valahogy fizessük ki, járjon le a kölcsön, aztán ezzel az én autós történetem véget is ér.

Befejeztem azt a hülye hozzáállást, amiben a kocsi ott van mindenben, amit csinálunk.

Mert a kocsinak nem kell ott lennie.

Persze megpróbálják elhitetni velünk, többen be is kajáljuk, de a végén kiderül, hogy igazából nem kell. 

Vagy ha nem lehet meglenni nélküle (mert úgy alakították ki a "modern" életet, aminek mi is részei vagyunk), minimálisra lehet korlátozni a használatát.

Ez lesz mostantól.

Az autó csak akkor kerül elő, ha muszáj.

És egyre kevesebbszer lesz muszáj.

Azt már látom, hogy bringázni télen is lehet. Semmi akadálya.

És a dobozos bringával be is fogom bizonyítani, hogy létezik olyan élet, amiben nincs autó és mégis teljes.

Fogtok még olvasni róla. Ez nem fenyegetés, hanem ígéret.
És szerencsés vagyok, mert van egy olyan feleségem, aki hisz az álmaimban, sőt együtt álmodja azokat velem.
Szerencsés vagyok, mert nem érdemlem meg Őt.
Mégis kaptam. Van nekem.
Tőle és Vele vagyok boldog.

El ne felejtsem:

Van egy ember, aki amellett, hogy a magyar szállítókerékpározás úttörője (ismeretes még így is: viszikli), rendkívüli jó fej is.

Egyszer kibéreltem tőle konkrétan ezt a biciklit. Aztán egyszer egy bringás kiállításon találkoztunk, beszélgettünk pár szót és megígérte, hogy ha eladja egyszer ezt a bringát, akkor én leszek az, akinek.

Máté, itt és most, írásban is köszönöm, hogy tartottad a szavadat!

Hogy nem adtad oda másnak. Hogy attól a bringától, amivel minden indult és amihez érthető okokból érzelmileg kötődsz, mégis lemondtál a javamra, mégpedig korrekt áron.
Mert újat ne tudtam volna venni talán soha, de még évekig biztosan nem.

A bringa nagyon jó helyre került. Szeretve lesz, fel lesz újítva és millió kilométereket fogunk megtenni együtt.

Nem is sejted, hogy milyen boldoggá tettél ma. A köszönöm üres szó erre.

Ez igazi csoda!

Csodabringa.

2014. első mozgása

Talán szégyen, de nem bringázással kezdtem az évet. És nem elsején. De azért így másodikán is jólesett kicsit szaladni. Nem sokat, nem gyorsan. Helyette óvatosan.

Persze minden mozgás jobb a helyben punnyadásnál, amiből egy kicsit már sok is volt. Karácsony óta meg sem mozdultam.

És ha már futottam, gondolkodtam is.

A cél idén nem magas: 500 kilométer. Ez azt jelenti, hogy hetente nem egészen 10 kilométert kell leszaladjak. Talán menni fog, még ha ebben a téli hónapok is benne vannak.

Közelebbi cél, hogy a 42. születésnapomra 84 kilóra lemenjek. Május végéig ez futással sikerülhet is. 10-15 kiló kell hozzá.

Sok evezés is lesz idén, Leevezek Pestig egyszer minimum, mert akarok a Parlament előtt és a Lánchíd alatt fotózkodni. Azaz pózolni kajakkal, ahogy a rossznyelvek nevezték.

És lesz sok bringa, az ugyanis alap. Marad mint default közlekedési eszköz, sőt növelni is szeretném a szerepét az életemben.

Ennyi mindent sikerült átgondolnom, mire hazaértem. A többit szerdán.