Könnyű dolgom van

Én ugyanis tudom, mit akarok. És aki tudja, mit akar, annak nagyon könnyű dolga van.

Csak meg kell tenni mindent a cél érdekében és menni fog. Ha kicsit tovább tart, akkor kicsit tovább tart. De sosem mondunk le arról, amit akarunk. Ez a makacsság kell.

Nekem a dobozos bringa két évig tartott. De megvan.

Nem új, nem csillog-villog (még), de az enyém. Eldöntöttem, hogy akarok egy ilyet, megdolgoztam érte és most itt van.

Mert tudom, hogy én azt az életet akarom, amiben a fő szerep a biciklié. A természeté. A vízé, az erdőké, a jó levegőé.

És azt is tudom, hogy az autót nem akarom. Valahogy fizessük ki, járjon le a kölcsön, aztán ezzel az én autós történetem véget is ér.

Befejeztem azt a hülye hozzáállást, amiben a kocsi ott van mindenben, amit csinálunk.

Mert a kocsinak nem kell ott lennie.

Persze megpróbálják elhitetni velünk, többen be is kajáljuk, de a végén kiderül, hogy igazából nem kell. 

Vagy ha nem lehet meglenni nélküle (mert úgy alakították ki a "modern" életet, aminek mi is részei vagyunk), minimálisra lehet korlátozni a használatát.

Ez lesz mostantól.

Az autó csak akkor kerül elő, ha muszáj.

És egyre kevesebbszer lesz muszáj.

Azt már látom, hogy bringázni télen is lehet. Semmi akadálya.

És a dobozos bringával be is fogom bizonyítani, hogy létezik olyan élet, amiben nincs autó és mégis teljes.

Fogtok még olvasni róla. Ez nem fenyegetés, hanem ígéret.
És szerencsés vagyok, mert van egy olyan feleségem, aki hisz az álmaimban, sőt együtt álmodja azokat velem.
Szerencsés vagyok, mert nem érdemlem meg Őt.
Mégis kaptam. Van nekem.
Tőle és Vele vagyok boldog.

El ne felejtsem:

Van egy ember, aki amellett, hogy a magyar szállítókerékpározás úttörője (ismeretes még így is: viszikli), rendkívüli jó fej is.

Egyszer kibéreltem tőle konkrétan ezt a biciklit. Aztán egyszer egy bringás kiállításon találkoztunk, beszélgettünk pár szót és megígérte, hogy ha eladja egyszer ezt a bringát, akkor én leszek az, akinek.

Máté, itt és most, írásban is köszönöm, hogy tartottad a szavadat!

Hogy nem adtad oda másnak. Hogy attól a bringától, amivel minden indult és amihez érthető okokból érzelmileg kötődsz, mégis lemondtál a javamra, mégpedig korrekt áron.
Mert újat ne tudtam volna venni talán soha, de még évekig biztosan nem.

A bringa nagyon jó helyre került. Szeretve lesz, fel lesz újítva és millió kilométereket fogunk megtenni együtt.

Nem is sejted, hogy milyen boldoggá tettél ma. A köszönöm üres szó erre.

Ez igazi csoda!

Csodabringa.