Valószínűleg aki Budapesten bringázik, átél ezt-azt. Sajnos azt kell mondjam, hogy ez a városi bringázásos dolog nem egy rózsaszín valami, hanem egy túlélésért folytatott kemény harc.
Azaz, ha nem vigyázol magadra, eltaposnak.
Mi következik ebből? Szerintem az, hogy vérmérséklettől függően mindenkiben kialakul valamilyen védelmi reakció. Ez általában az agresszió.
Nem azt fogod nézni, hogy mi a helyes, hanem azt, hogy mi a célravezető. És ha rövid távon gondolkodsz, akkor a célravezető megoldás bizony az agresszió. Az tud kivenni az adott - sokszor életveszélyes - helyzetből.
Ehhez egy adalék: az amerikaiaknál le van írva jogszabályban, hogy ha rád nyitja valaki az ajtót, akkor ráüvölthetsz. A kiérkező rendőr ezt nem fogja agresszív cselekedetnek tekinteni. Ahogy az is le van írva, hogy ha mondjuk csinál egy jobbhorgos veszélyeztetést, akkor is ráüvölthetsz. Ezt sem fogják az agresszivitást jelképező cselekedetként megítélni.
Miért van ez így? Mert ilyen szituációkban ez az elvárható viselkedés. Emberek vagyunk ugyanis.
Azaz, ha nem vigyázol magadra, eltaposnak.
Mi következik ebből? Szerintem az, hogy vérmérséklettől függően mindenkiben kialakul valamilyen védelmi reakció. Ez általában az agresszió.
Nem azt fogod nézni, hogy mi a helyes, hanem azt, hogy mi a célravezető. És ha rövid távon gondolkodsz, akkor a célravezető megoldás bizony az agresszió. Az tud kivenni az adott - sokszor életveszélyes - helyzetből.
Ehhez egy adalék: az amerikaiaknál le van írva jogszabályban, hogy ha rád nyitja valaki az ajtót, akkor ráüvölthetsz. A kiérkező rendőr ezt nem fogja agresszív cselekedetnek tekinteni. Ahogy az is le van írva, hogy ha mondjuk csinál egy jobbhorgos veszélyeztetést, akkor is ráüvölthetsz. Ezt sem fogják az agresszivitást jelképező cselekedetként megítélni.
Miért van ez így? Mert ilyen szituációkban ez az elvárható viselkedés. Emberek vagyunk ugyanis.
Visszatérve az én/önvédő dolgokhoz: van más módja is az önmagad megvédésének, mégpedig az, hogy átgondolod a közlekedésedet. Én azt vettem észre, hogy amióta nem sietek, kevesebb az ilyen szitu. A lassabb közlekedéssel egy 20 perces út esetében majdnem egészen 5 perccel később érek oda. Hát nem megéri? Cserében viszont zéró veszélyes szitunak tettem ki magamat és még az idegeim is kisimultak közben. Van időm nézelődni és élvezni a bringázást.
Szóval ha valaki nyomja, hát nyomja csak nyugodtan. Én magam slowrider (~lassan vezetek) vagyok, javaslom mindenkinek a váltást! Annál is inkább, mert ez is egy énvédő reakció, csak hosszútávon sokkal hasznosabb, mint az agresszió. És itt főként a bringások megítélésére gondolok. Nem jobb kép az a bringásokról, hogy szépen kényelmesen tekernek, annak is megadják az elsőbbséget, akinek nem jár és a mások hülyeségén csak mosolyognak? Szerintem de.
Mielőtt idealistának neveznétek, egy másik adalék:
Amikor tekersz, tudomásul kell vegyed, hogy ÁTALAKUL a szervezeted kémiája. Eleve agresszívebb leszel, hangosabban szólsz és bizony az adrenalin miatt egészen másként reagálsz le dolgokat. Ezért van az időgép effektus, azaz hazaérve, vagy másnap üldögélve ha átgondolod, magad sem érted, miért is csináltad azt és miért úgy.
A megoldás?
Szerintem egyetlen megoldás létezik, mégpedig a ZÉRÓ kommunikáció. Én ezt úgy csinálom, hogy láthatatlannak és hallhatatlannak gondolom magamat, így semmi értelme, hogy üvöltsek az autóssal, hiszen úgysem lát és úgysem hall.
Ha egyébként ezt a láthatatlan ember dolgot játszod, egyben járulékos haszonként megkíméled magad az olyan helyzetektől, hogy "aszittem, észrevett".
Tehát bármi történik, SENKINEK, SOHA, SEMMIT nem kiabálsz, nem mutogatsz és például nem versz a kocsi tetejére.
Akár hiszitek, akár nem, működik. Kívülről hűvös nyugalomnak látszik az ilyen, ami nyugtatólag hat a másik félre is.
Szóval ne népneveljetek, ehelyett szépen kényelmesen, élvezve a bringázást, mások helyett is vigyázva közlekedjetek.
Ha pedig valaki száguldozni szeret, válasszon hozzá jobb terepet. A körút, de nagyjából egyébként úgy egész Büdipest erre nem jó terep.
Szóval ha valaki nyomja, hát nyomja csak nyugodtan. Én magam slowrider (~lassan vezetek) vagyok, javaslom mindenkinek a váltást! Annál is inkább, mert ez is egy énvédő reakció, csak hosszútávon sokkal hasznosabb, mint az agresszió. És itt főként a bringások megítélésére gondolok. Nem jobb kép az a bringásokról, hogy szépen kényelmesen tekernek, annak is megadják az elsőbbséget, akinek nem jár és a mások hülyeségén csak mosolyognak? Szerintem de.
Mielőtt idealistának neveznétek, egy másik adalék:
Amikor tekersz, tudomásul kell vegyed, hogy ÁTALAKUL a szervezeted kémiája. Eleve agresszívebb leszel, hangosabban szólsz és bizony az adrenalin miatt egészen másként reagálsz le dolgokat. Ezért van az időgép effektus, azaz hazaérve, vagy másnap üldögélve ha átgondolod, magad sem érted, miért is csináltad azt és miért úgy.
A megoldás?
Szerintem egyetlen megoldás létezik, mégpedig a ZÉRÓ kommunikáció. Én ezt úgy csinálom, hogy láthatatlannak és hallhatatlannak gondolom magamat, így semmi értelme, hogy üvöltsek az autóssal, hiszen úgysem lát és úgysem hall.
Ha egyébként ezt a láthatatlan ember dolgot játszod, egyben járulékos haszonként megkíméled magad az olyan helyzetektől, hogy "aszittem, észrevett".
Tehát bármi történik, SENKINEK, SOHA, SEMMIT nem kiabálsz, nem mutogatsz és például nem versz a kocsi tetejére.
Akár hiszitek, akár nem, működik. Kívülről hűvös nyugalomnak látszik az ilyen, ami nyugtatólag hat a másik félre is.
Szóval ne népneveljetek, ehelyett szépen kényelmesen, élvezve a bringázást, mások helyett is vigyázva közlekedjetek.
Ha pedig valaki száguldozni szeret, válasszon hozzá jobb terepet. A körút, de nagyjából egyébként úgy egész Büdipest erre nem jó terep.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése