Készül a bringautánfutó

A bejegyzésnek az is lehetne a címe, hogy elkészült, hiszen gyakorlatilag szerkeszetkész, azaz akár használni is lehetne. Persze vannak rajta még pepecselős munkák, és gyanítom, hogy ezek még 10 munkaórát elvesznek. Duván ennyi van benne eddig, szombaton reggel fél tizenegytől este tízig csináltuk, kisebb szünetekkel. Írom a részleteket és nyomom a képeket.

Minek nekem bicikliutánfutó? Mint írtam, életmódot váltottam. Az életem egy jelentős részét teszi ki a sport és a mozgás, ezen belül a bicikli. Úgy is mondhatnám, hogy ha programban gondolkodok, a kerékpárral kapcsolatos dolgok jönnek elő először. Sok biciklivel kapcsolatos dolgot tervezek tehát, az idei tavasz-nyár-ősz ilyenekkel lesz tele. Az egy dolog, hogy én mostanában bringával megyek bárhová, de nem várhatom el mindenkitől, hogy fanatikus legyen. Így aztán azt vettem észre, hogy a feleségem, barátaim kevésbé élvezik a velem való bringázást és ennek két oka van. Az egyik, az általam kényelmesnek ítélt tempó. Másoknak ez túl gyors, de ha lassabban megyek, akkor meg engem idegesít a 90-es pulzusom. A másik ok a sok csomag. Nem mindenki szeret ugyanis egy fél háztartással a csomagtartón bringázni. Mi a megoldás? Majd viszem én a csomagokat. Így talán engem majd eléggé visszafognak és a többiek tehermentesek.

Nézegettem én az utánfutókat és meg is engedhetném magamnak, hogy megvegyek egyet, de elvből nem adok 40 ezrest valamiért, aminek az anyagára ennek a tizede és munkadíjjal és egyéb járulékos költségekkel - szerintem - kihozható az egy negyedéből a cucc. Ráadásul én monoportert szeretnék, azaz egykerekest, ami pedig abból nekem tetszik, azt egy százas környéki dollárért láttam a neten. Nannnne!

Így aztán megbeszéltük Walton barátommal, hogy mivel ő ügyes a vasak terén én meg lelkes vagyok, nekiállunk és megcsináljuk mi, ketten. A dolog mellett szól még, hogy alapvetően élvezzük egymás társaságát, a feleségek is csípik egymást, így egy nagyon jó kis szombati program volt kialakulóban. És annak is sikerült.

A koncepció? Én magam olyan fajta vagyok, hogy meg szoktam álmodni dolgokat. Ha valami nem akar összeállni a fejemben, akkor alszom rá egyet és az esetek többségében éjjel beugrik a megoldás. Így volt ez a bringával kapcsolatban is, hiszen nem nagyon tudtam, hogyan is lesz a szerkezete. Aztán olvasgattam, nézelődtem és a körvonalak már megvoltak, már csak a fő szerkezeti elem, mégpedig a csukló hiányzott. Ez ugyanis csapágyazott, túl nagy macera darabokból összehozni.

Megálmodtam. Így tegnap reggel már úgy mentem Waltonhoz, hogy tudtam a megoldást. A legegyszerűbb, ha az ember egy selejtes bicikliből kivágja a kormánycsapágyat, fejtetőre állítja és azt  építi be. Mivel a fő probléma megoldódott, nekiállhattunk a kivitelezésnek.

A szükséges anyagok? Azt találtuk ki, hogy 20x20-as zártszelvényből lesz a váz. Ez már elég erős, de még elég könnyű. A hátsó keréknek én egy 20 colos (kemping bringa) kereket gondoltam ki, ebből minden rendes házban van néhány a sufniban. Volt is. Az anyagok ára előzetes kalkuláció alapján bőven az 5000 HUF alatt van, ezidáig nem értük el még a kétezret sem, de akinek nincs otthon megfelelő kereke és selejtes bringája, annak ezek plusz költségeket jelentenek. És persze a szerszámok kopása és az elhasznált flex-korongok, hegesztőpálcák... a végén - mármint, ha teljesen kész lesz -majd csinálok egy számvetést forintra pontosan.

A legfontosabb megkötés és talán egyben az egyetlen az volt, hogy az utánfutót össze lehessen csukni és a keréknél (amelyet ugye nem tud az ember összehajtogatni) ne legyen nagyobb. A cél, hogy egy átlagos autó csomagtartójában elférjen összecsukva, ne kelljen a tetőcsomagtartóra feleszkábálni. Emellett - mivel én panelben lakom - cél volt az is, hogy a hálószobában a francia ágy alá beférjen, a pincébe ugyanis az ember olyat nem tesz, amit szeretne megtartani magának. Legalábbis itt, a tizenháromban... Egyszóval az öszecsukhatóság a szempont és a kerék mérete, amely a gumival együtt 540 milliméter átmérőjű. Így találtuk ki, hogy a rakfelület legyen 550x550 milliméteres. Ez azért előnyös még, mert a bicikli kormányszélessége is ekörül van, így oldalra sem lóg ki. Tehát ahol elfér a kormány, ott elfér az utánfutó is.

Hajlítással töltöttük a legtöbb időt és nem is sikerült túl jól. Le kellett ugyanis gyártani egy célszerszámot, amivel meg tudjuk hajlítani a két villát, tehát azt, amivel a bicikli hátsó tengelyéhez kapcsolódik az autánfutó és azt, amibe az utánfutó hátsó kereke belekerül. Utólag már azt javaslom mindenkinek, hogy inkább a kormánycsapágy miatt amúgy is szétvágásra ítélt bringa alkatrészeit használja fel, a kátsó villa tökéletes az utánfutó első villájának, az első villa pedig a hátsónak. Mi elszórakoztunk vagy két órát a célszerszám legyártásával és nem lett túl szép a hajlítás sem. Persze ehhez hozzá kell tenni, hogy mindketten túl igényesek vagyunk, a legtöbb ember nem látja meg azt a néhány milliméteres asszimmetriát. Mindenesetre az első villa meghajlítása akkor a szívás volt, hogy a hátsót inkább nem is hajlítottuk, hanem két darabból odahegesztettük.

Az egyik molyolós meló a biciklihez kapcsolódás megvalósítása volt. Ugyanis olyan megoldás kell, ami nem tud függőlegesen nyetleni, viszont kell legyen forgáspontja, hogy a viszonylag hosszú jármű ne feszüljün a dimbes-dombos úton. A megoldás a bicikli hátsó tengelyéhez és a sárvédő és csomagtartó számára kialakított vázfuratokhoz 3 ponton csatlakozó közdarab lett. Ez maga akár fenn is maradhat a biciklin, ez egyben az utánfutó leoldásának pontja is. Ha az utánfutót egy másik bringára akarjuk áttenni, akkor csak ebből a közdarabból kell legyártani az arra a biciklire valót. Az utánfutó ehhez két csavarral kapcsolódik, amiket meg lehetne oldani silent blokkokkal is, de mi két kontraanyás, 6-os csavarral csináltuk meg egyelőre, ugyanis túl sokat nem fog forogni, Majd zsírozzuk rendesen.

A legnagyobb erőkar középen van, ezért a nagy súlyokat az utánfutó kerekének tengelyéhez lesz érdemes pakolni. Ezért aztán a rakfelületet meghosszabbítottuk hátrafelé, a hátsó villa irányában. Az utánfutó kerekét majd eltávolítható sárvédő borítja, de simán fel lehet rá szerelni egy csomagtartót is, arra aztán lehet pakolni nyugodtan, csak az egyensúlyra kell figyelni.

Szóval a szerkezet kész, a burkolatok hiányoznak még. Szerencsére Walton barátom a műanyagokkal is ügyesen bánik, így gyanítom, hogy gyönyörű fekete műanyag raklap kerül majd a keretre. Oldalra néhány rögzítőszemet odavarrunk még, hogy a csomagokat könnyen le lehessen fogatni gumipókokkal.

A projekt húsvét után fejeződik be, a Critical Mass bringás felvonuláson megnézheti bárki, mert naná, hogy kiviszem...

Szerk: Sajnos most látom csak, hogy a CM és a Balatonkör egyidőben kerül megrendezésre. A Balatonkörre viszont már több barátommal együtt beneveztem, úgyhogy oda megyek, nem a CM-re 24-én. Azért a kész utifutiról majd teszek fel képeket és lebloggolom a tapasztalataimat is....