Blogolok pár helyen. Arról blogolok, ami foglalkoztat. Ami velem történik.
Most mi történik? Hát a bringa. Ez a legrendszeresebb dolog az életemben. Minden más változhat, de hétköznap minimum munkába menet és munkából jövet felülök.
Régóta csinálom már. Az örömért. Nem számít semmi más, csak élvezzem. Én választottam, minden perce az enyém. Amíg a kollégáim a tömegközlekedésen senyvednek, vagy a saját kocsijukkal szívnak a dugókban, addig én tekerek. Ahogy véget ér a munkaidő, az enyém minden perc. Naponta 1 órát ad hozzá az életemhez, ez évente 200 óra, minimum. Majdnem 10 nap ajándékba? Jól hangzik.
Szóval tekerek. A saját tempómban, amennyivel jól esik. Nem nyomom, minek? 2 perc különbség van a magamatszétidegeskedős-anyázásos és a nyugimenjenmindenkiakisiet-akkorishanekemlenneelsőbbségem stílus között. Nekem a második szimpatikus. Úgyhogy nyomjátok! Én élvezem, nézelődök, mosolygok. Nem sietek, ez az én időm.
Persze van, ami idegesít. Az például, hogy hónapok óta nem képesek visszaaszfaltozni a budai kerékpárutat a Batthyány tér és az Erzsébet híd között. Nem nagyon idegesít, nem estem még. Van aki esett már... Kavicson vékony kerekü bringával? Nem mindenki artista...
És mivel sokat tekerek és ez az egyetlen igazán hűséges hobbym, lecseréltem a bringámat is. Csütörtökön. Hárombetűs osztrák gyártó, rém drága. Hülyének is néznek. Dehát a vágyak és az álmok.
Az a gyerek voltam, akinek nem volt ez, nem volt az. Szépen neveltek a szüleim, de nem voltunk gazdagok. Így nem lett ruszki versenybringám, nem lett görkorim, nem lett gördeszkám. A minap döbbentem rá, hogy az első új, nem másod-sokadkézből származó bringám 2005 januárjában vettem meg, 33 évesen.
A másodikat múlt héten. Részletre, 10 hónapra.
Itt megnézheted: http://qik.com/video/1811389
Szóval tekerek és blogolni is fogok.
Ha szeretitek, biztassatok. Az éltet...
Sanci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése