Korábbi blogomban írtam, hogy gyökeresen megváltozott az életem, mert nagyobb hangsúlyt fektetek a mozgásra. Ez nem változott, most is így van.
Viszont azt kicsit elkiabáltam, hogy ritkán vagyok beteg.
Valószínűleg az történhetett, hogy a reggeli futás után nem hagytam elég időt a száradásnak és a bringán száradtam meg. Így eshetett, hogy másnap estére már belázasodtam és fájt a torkom is. Ez nem baj, mert az ember egy náthából kimászik. Én is kimásztam, már majdnem teljesen. Az viszont szomorú tény, hogy két napot lázasan feküdtem idehaza, majd további három napig olyan nazális problémáim voltak, amiket nem részleteznék.
Elég az hozzá, hogy a Minority Report, azaz a Különvélemény filmváltozatában látott szemész orvos által produkált tüneteim voltak, tehát számomra is meglepő volt, hogy 2 óra alatt el lehet nyomni 40 zsepit.
Túl vagyok rajta, bár nem vagyok még százas. Mondjuk sosem voltam az, de az más tészta.
Ami a lényeg, hogy ki kellett hagyjak egy hetet mind a bringázás, mind a futás terén.
És most jön a lényeg: tegnap este már majdnem megdöglöttem, olyan hiányom volt.
Így aztán ma reggel, amikor a - hála Istennek - régóta betegeskedő tetőventillátor ébresztett a szokásos 5.40-es időpontban, úgy döntöttem, hogy akárhogyan is vagyok, most lemegyek a futópályára.
A ventillátorra hadd térjek vissza egy kicsit! 4 hónapja könyörgünk a közös képviselőnek, hogy javíttassa meg, mert amikor reggel beindul, mi kelhetünk fel, oly' hangos. Nem javíttatja meg, így mi gyakorlatilag 4 hónapja reggel 5.40-kor kelünk. Hétvégén is. Akkor van nyugtunk, ha vidékre megyünk a szülőkhöz.
Tehát ha az ember segítségre vágyik abban, hogyan is keljen fel korán a futáshoz, a legjobb megoldás az elromlott csapágy egy szellőztető ventilátorban, ami úgy búg, mint az Ikarusz busz. Tuti nem alszol vissza. Ha ez nem lenne elég, romoljon el egy másik is, amelyik meg 6.20-kor kapcsol be. A középkorban ezzel egyébként kínoztak. Hatásos. Úgyhogy én ha már úgyis felébredtem, lemegyek futni. Az élet hozta hátrányokat így is előnnyé lehet kovácsolni.
Egyébként a hátrányok előnnyé kovácsolására jó példa a bringával munkába járás is. Magyarázom: mivel az ember a legkevesebb esetben olyan szerencsés, hogy a munkahelyéhez közel lakjon, naponta akár órákat is eltölthet azzal, hogy dolgozni jár.
Budapesten választhat: BKV, vagy autó, vagy motor, vagy bringa.
Sorban:
A BKV retkes, az emberek büdösek és barátságtalanok (általában, nem mind!), a bérlet meg horror.
Autó: nem részletezem, de nekem egy 30-as havonta csak a benzin, nem beszélve arról, hogy megsűrűsödik a szervizigény, amit nem is nagyon lehet forintban kifejezni, hacsaknem így: sok(k).
Motor: ha meguntam az életem. Az autók között, gyakorlatilag védelem nélkül, 50-70 között. Tuti a tanyázás. Egyébként a motorozás sincs ingyen és csak az teheti meg, aki el is tudja rakni a mocit biztonságosan. Én nem tudom.
Bringa: Yes! Kényelmes tempóban, gyakorlatilag ingyen. Erre minden bringás hamar ráérez. És én azzal szoktam kollégáimat húzni amikor megyünk ki a kapun - ők gyalog, én a cangát tolva -, hogy "Nektek mikor kezdődik a szabadidőtök? Mert nekem már megkezdődött." És valóban: én élvezem ahogyan tekerek haza. Arra megyek, amerre kedvem tartja, ha akarok, megállok a szigeten olvasni egy félórát az árnyékban. Rájuk a BKV és a többi zsúfolt utas vár... Így aztán tényleg irigyelnek.
Én pedig olyan ember vagyok, aki nem irigykedik, de az sem zavarja, ha őt irigylik. Az utóbbi még valamilyen szinten szórakoztat is, hiszen ha irigyelnek, az azt jelenti, hogy Nekem - szerintük legalábbis - valamiért jobb. És ez így okés!
Kicsit elkalandoztam, hiszen ott tartottam, hogy ma reggel lementem a futópályára. Jó tócsás volt minden, a legbelső sávon nem is lehetett futni, így a másodikon nyomtam. Nagyon féltem tőle, hogy nagyon lepunnyadtam az elmúlt héten, de nem.
És lehet, hogy mások kiröhögnek, de akkor is leírom: most azzal küzdök, hogy 3200 métert, azaz 8 kört 20 perc alá nyomjam. Ez a jelenlegi célom.
A célok jók. Az első célom az volt, hogy újra tudjak bot nélkül járni. Nem volt könnyű, sok gyógytorna kellett.
A következő célom az volt, hogy ne legyenek fájdalmaim a járásnál. 1 év kellett, mire a bokám és a lábszáram is így gondolta. Már nem is bicegek.
A következő célom az volt, hogy le tudjak futni 8 kört megállás nélkül. Hogy ne sétáljak bele. Nem sikerült azonnal, mert egypercesekkel kezdtem (nem Örkény, hanem egy perc futás után egy perc gyaloglás.) Mindenkinek ajánlom, aki 100 kiló felett van. Azt nem ajánlom, hogy túl gyorsan emelje az adagokat, mert én 2 hét alatt úgy kinyírtam a térdemet, hogy fél év rehabilitáció kellett és az is benne volt a pakliban, hogy porckorong műtét lesz belőle. Szóval óvatosan. Miután a télen pihentettem a térdeimet, a tavasszal óvatosabban újrakezdtem, és már simán megy a 8 köröcske.
A következő célom az volt, hogy az első 1000 menjen 5 percen belül. Ez is megvan, csak utána halok meg maj'nem...
És a mostani célom, hogy a 8 meglegyen 20 percen belül.
A ma reggeli időm 20.40 volt. Másnak nevetséges, de nekem pont egy perccel jobb, mint az eddigi legjobb időm (mármint a lábtörés-elhízás óta). ÉS tegyük hozzá, hogy ha a belső pálya száraz lett volna, meg is van, mert ugyi egy 400-as futópályán van különbség még a sávok között is...
Egyszóval valószínűleg a következő reggelen, úgy 6.20 és 6.40 között valamikor új egyéni csúcs és egy álom beteljesülése következik.
A következő célom pedig, hogy mind a nyolc kört ötperces ezrekkel tudjam futni. Ez azt jelenti, hogy 16 perc alatt futom le a nyolc körömet... Szép álom, de megéri harcolni érte.
És vannak még céljaim, de már ez az utolsó is nagyképű volt részemről...
Be is fejezem, de lezárásként még annyit, hogy ha futás után bringával megyek dolgozni, nem lesz izomlázam és egy kicsit sem áll be a lábam. Mert a bringa levezetésnek is jó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése