Annak, amiről ez a blog szól, látszólag semmi köze nincs a bringázáshoz. A végére azért kiderül, hogy mégis.
Furcsa dolog a fizika. Az ember rácsodálkozik, miközben arról van szó, hogy a víz tudja a fizikát és arra folyik, amerre kell, a hang is tudja a fizikát és arra terjed, amerre kell. Mi nem tudjuk a fizikát, így nem oda költözünk, ahová kell. Illetve a kedves hivatalnokok nem tudják a fizikát, így oda is engedélyeznek discót, ahová nem kellene.
Tizediken lakom, panelben. Az ablakaim mind déli fekvésűek (az építtető sem tudta a fizikát, legalábbis a hőtannal semmiképpen nem volt tisztában). Jó idő van nálunk, na! De nem baj ám, az ember éjjel tud szellőztetni, így a lakásban lévő 35-40 fokot egy kis kellemes 26 fokkal ki lehet(ne) öblíteni.
A füst is tudja a fizikát, felfelé száll. A nyolcadikon lakó viszont nem tudja a fizikát - meg a biológiát sem, mert akkor egyáltalán nem bagózna - így aztán képes éjjel 11-kor meg éjfélkor rágyújtani. Szellőztessünk, ugye...
Aztán szerencsére ő is kidől fél egy körül, így az ablakot végre kinyithatjuk. Kinyithatnánk...
A hangterjedés egy érdekes fizikai jelenség. Nem mindegy, milyen frekvenciájú, hullámhosszú az a hang. Egészen másként terjed a magas és másként a mély. Maradjunk az utóbbinál...
Szóval az ember szellőztetne éjjel, de nem lehet, mert fél egy körül, MINDEN éjjel elindul a bumci-bumbumci. Tisztán hallható primitív ritmusképletek, amelyek már az ősembert is magával ragadták. Szólnak hát a harci dobok, tombol a nép. Aztán reggel hazamegy, alszik.
Mi nem. Mi reggel dolgozni megyünk. Nem mondom, hogy homokot lapátolni könnyű fáradtan, de annak, aki az aggyával dolgozik elengedhetetlen az alvás. Tévedni ugyanis emberi dolog, de az embertelen, hogy kialvatlanul mennyivel többet tévedek. Az már csak a munka jellegétől függ, hogy ezeknek a tévedéseknek ki issza meg a levét. Szerencsére nem vagyok atomtudós, így nem hozok létre véletlenül egy fekete lyukat, ami aztán elnyeli a világegyetemet... Elkalandoztam, vissza a fizikához!
Ha az ember hetek óta nem alszik, már csak kíváncsi lesz arra, ki az/mi az, aki/ami miatt nem. És itt jön képbe a bringa (ugye mondtam...). Éjjel fél kettő van, tudom, hogy a buli reggel négyig fog tartani, így van időm. Keressük meg! Autóval is lehetne, de az autó zaja megnehezíti a tájékozódást. Biciklivel viszont szinte húz magához a subbass.
Aszittem. A mély hangok jellege olyan, hogy az ember az irányukat nehezen tudja meghatározni. Hallod, érzed is, de hogy honnan jön, azt akkor tudod csak, ha ott álsz mellettük. Szóval a bicikli egy csodálatos jármű, óriási területeket lehet bejárni vele igen kicsi idő alatt. Hát bejártam. Egyfajta csillagtúra volt ez, hiszen ahogy távolodtam a lakástól, egyre inkább csitult a hang, így mindig azt hittem, hogy rossz irányba megyek. 40 kilométert breingáztam le, jártam mindenhol, ahol lehet a Disco. Nem lett meg. A végén hazaérve azt gondoltam, hogy időközben valószínűleg vége lett a bulinak, így lekéstem...
Ahogy felértem a lakásba és letettem a bringát, azonnal hallottam, hogy még mindig megy, mégpedig még mindig ugyanaz a szám.
Bumci-bumbumci!
Esélytelen, soha nem fogom kideríteni honnan jön a hang és ha kiderítem, akkor nem érek vele semmit. Ha feljelentést teszek csendháborításért, kiröhögnek, mert gondolom a discónak van működési engedélye.
Ha rosszindulatú lennék - amikor morcos vagyok, megfordulnak bennem ilyen gondolatok - akkor azt mondanám, hogy a kedves hivatalnoknak, aki valószínűleg jó kis kenőpénzért rátette a pecsétet a működési engedélyre azt kívánom, hogy nyisson ki egy ilyen dizsi az ő háza mellett is és tegye olyan pokollá az életét, ahogy emez a miénket és még - gondolom - néhány tízezer budapestiét teszi tönkre!
De félre a negatív gondolatokkal! Jót bicikliztem a pesti éjaszakában, van ennek varázsa. Félelmetes, hogy mennyien bicikliznek éjjel és nem hinném, hogy mindenki a discót keresi. Szinte már fáztam a hűvös hajnali szélben.
És bár sok minden köt a tizenharmadik kerülethez, most lett elég. Elköltözünk, kerül amibe kerül! Úgyhogy azt külön köszönöm, hogy segítettek ezt a nehéz döntést meghozni! A kényelmet felcserélem a nyugalomra és az sem baj, ha majd több órát kell emiatt utazni. Majd bringázom, úgyis szeretek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése