Amit "tudnod kellene", mielőtt elindulsz kerékpározni...

Megjelent egy cikk a Zindexen, aminek már a címe is sértő.

Hogyaszongya: 

"Bringás vagy? Ezeket kéne tudnod, mielőtt elindulsz..."

Először is: NINCS OLYAN, hogy bringás. Én NEM VAGYOK bringás! Sokat közlekedem bringával, sőt többnyire bringával közlekedem. De UGYANOLYAN állampolgár vagyok, mint a többi, aki soha nem ül bringára. Csak akkor éppen biciklin ülök. Ettől nem változik meg a személyiségem, vagy a bőrszínem. Így először is KIKÉREM MAGAMNAK (a többi "bringás" nevében is) a beskatulyázást!

Kikérem magamnak, hogy BÁRKIVEL egy kalap alá vegyenek. Én ugyanis ÉN VAGYOK, egyszeri és megismételhetetlen! NINCSENEK jól beazonosítható viselkedésformáim és főleg nem veszek fel semmilyen extra viselkedést akkor, amikor felülök a biciklimre.

Teccikérteni?

Aztán ha ezen túl vagyunk, nézzük sorban a cikkecskét, amit már megint valami olyan jóúembör írt, aki azt hiszi, hogy attól ha egyszer felteszi a tetőcsomagtartóra a biciklijét, már mindet tud is a kerékpározásról.

(Az egyébként külön szomorú, hogy egy ilyen cikk a kerékagyon megjelenhetett..)

És már itt leírom, hogy egy ilyen cikknek SEMMI HELYE nem lenne az én blogomban, ami a kerékpározás pozitív oldaláról szól. Csak azért írok róla, mert TÉVES, ferdít, lázít, követhetetlen és ellenőrízhetetlen statisztikákkal dobálózik és a kerékpározás NEM OLYAN, ahogy próbálja leírni.

És azért írok róla, mert EGYETLEN OLYAN DOLGOT SEM KÖZÖLT, amit ne tudtam vona és a kerékpárral közlekedők ne tudnának. Így a feltételezés, hogy bármelyikünk úgy indulna el, hogy nem ismeri a szabályokat, ELEVE SÉRTŐ!

Lehet, hogy a cikk írója, aki hétvégenként kiviszi a Dunakanyarba az autó tetején a bingáját, ott aztán elteker az első büféig meg vissza, nincs tisztában ezekkel, de attól, hogy elolvassa a kreszt meg megkérdez pár havert, még ne gondolja magát szakértőnek! Még én sem érzem magamat annak, pedig alig 1990. óta közlekedem kerékpárral Budapesten. Persze sima közlekedőként is feltűnt, hogy a cikk számos baromságot (elnézést, de nincs rá jobb szó) tartalmaz!

Nézzük sorban:

1. "Csak annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítottam". MINDEN cikk, amely a kerékpározásról szól és statisztikával kezdődik, egészen biztosan FIZETETT ellenpropaganda. A statisztikák visszaellenőrízhetetlenek, de ebben az esetben még arra sem figyel az író, hogy legalább látszólag rendben legyenek. Számszaki hibákat vét, összeadni, kivonni, osztani sem tud.,

2. Szinte minden nap megyek az M2 autóúton, évekig napi rendszerességgel jártam arra. SOHA EGYETLEN KERÉKPÁROST SEM LÁTTAM. A cikk írója lehet, hogy simán HAZUDIK azzal, amikor azt írja, hogy többször látott az M2-n kerékpárost, de minimum ferdít. Aki kerékpározik, annak eszébe nem jutna, hogy például az M2 autóútra felmenjen. Sima lázítás ez, mégpedig aljas fajta...

3. Azt írja, hogy ahol van kerékpárút (meg felsorol még pár dolgot), ott az úttesten nem kerékpározhatunk. NEM IGAZ. A valóság a következő: "Ha az út mellett, annak vonalvezetését követve kerékpárutat vagy gyalog- és kerékpárutat jelöltek ki, a kétkerekű kerékpároknak a kerékpárúton vagy a gyalog- és kerékpárúton kell közlekedni." Ha már Budapesttel példálózunk: a kerékpárutak 99%-a NEM az út mellett és NEM annak vonalvezetését követve került kialakításra. Ezért aztán aki haladni akar (lásd még: közlekedni és nem bohóckodni, ahogy egyesek a kerékpározást elképzelik), az nem fog az ökörhugyozás mintájára kialakított utakon csalingázni, hanem megy az úton és kész. A kerékpár ugyanis JÁRMŰ, az úton és nem a járdán vagy járdából jó drágán kialakított, de egyébként kerékpározásra alkalmatlan valamin van a helye.

4. Nagyon igaza van a járdázás tilalmáról. A JÁRDÁN NEM BICIKLIZÜNK!!! NINCS KIVÉTEL! Ha egy úttest alkalmatlan a kerékpározásra, akkor a PÁRHUZAMOS UTCÁN megyünk és ennyi. Simán ki kellene venni a kreszből MINDENT, ami a járdán kerékpározásra egyáltalán utal, mert ez ad félreértést, amit aki balfék, tudatosan félre is ért. Mivel ti pedig, akik olvassátok ezt a blogot nem vagytok balfékek egy egyszerű szabályt kell megjegyezzetek: NEM BICIKLIZÜNK A JÁRDÁN!!!! SOHA!!! Egyszerű, követhető. Stimmt?Az a baj, hogy ezt a példát meg cikk írója megint arra használja fel, hogy a többi baromságot alátámassza vele és lázítson. Ez is aljas, de sajnos igaza van....

5. Az egyirányú utcába behajtásról írtakban RÉSZBEN igaza van. Az autós tényleg nem számít arra, hogy az egyirányú utcában a kerékpáros szembe jön majd. Amiben nincs igaza az, hogy AKKOR SEM számít rá, ha az külön táblával van engedélyezve. Ez pedig nem a kerékpárosok hibája, de efelett nemes egyszerűséggel elsiklik az író. A kerékpárosnak kell odafigyelni ezekben az esetekben úgy még vagy 20 évig, mire a társadalom megszokja majd ezt a dolgot. Aki bemegy egyirányú utcába (akár szabad, akár nem) annak fokozottan oda kell figyelnie. Aki meg oda hajt be, ahová nem szabad, megérdemli, hogy elsikálják. Ezt mint kerékpáros írom...

5. A lassan haladó és álló kocsisor előzésében SINCS IGAZA. A haladó autókat valóban csak jobbról szabad előzni sima, kétsávos úton. DE a párhuzamos közlekedésre alkalmas utakon a kerékpáros ugyanúgy alkalmazhatja a párhuzamos közlekedés szabályait, ahogyan az autós is. Az álló kocsisort viszont CSAK jobbról szabad KIKERÜLNI (nem előzés, ebben is félrefogalmaz az író). Ez persze ÉLETSZERŰTLEN. Annál is inkább, mert a motorkerékpár és a segédmotoros kerékpár jobbról és balról is kerülhet. DE MIÉRT? Mennyivel más egy segédmotoros vagy motorkerékpár, mint egy bicikli, amikor egy álló autót kerül meg? A kereszteződéseknél ez autósok nagy része jobbra húzódik és szarik bele, hogy biciklivel esetleg el szeretnének menni jobbról. Ilyenkor a biciklis vagy beáll a pöfögő autók mögé, vagy elmegy jobbról. És el fog menni jobbról.

6. És végül a kerékpáros gyorshajtásról: amíg nem kötelező tartozék a HITELES kilométeróra, addig MIRŐL BESZÉLÜNK? Honnan a rákból tudja a kerékpáros, hogy mennyivel megy. NINCS az a (nem csak magyar, de a világon akármelyik országban működő) bíróság, amelyik kerékpáros ellen ítélne gyorshajtásos ügyben. Ezzel együtt az ám a helyzet, hogy én magam például úgy bringázom, hogy meg sem izzadok. A pulzusom (mértem többször) 100-110 között van, ez egy kényelmes gyaloglásnak felel meg. MÉGIS bárhová hamarabb odaérek, bármikor (éjjel kettőt kivéve, vagy egy zombiapokalipszis, esetleg atomcsapás esetén), mint bárki más, bármilyen más közlekedési eszközzel Budapesten. Így biciklivel száguldozni teljesen felesleges. Néhányszor mértem különbséget bejáratott utakon a száguldozós, szanaszétizzadós stílus és az én ráérős stílusom között és egy egyórás úton belül (Budapesten bárhová odaérsz egy óra alatt biciklivel) 3-5 perc különbség van. Felesleges nyomni...

Konkluzió:

Megint dolgozik a félelemgépezet, megy a lázítás a bicikli ellen, de azért húzódik mosolyra a szám, mert tudom, hogy ÉRZIK A VESZTÜKET. A dolog megállíthatatlan és akár tetszik, akár nem, a kerékpár az emberiség és ezen belül főként a nagyvárosban élők megmentője.

Semmi más alternatíva nem járható.

Úgyhogy nem lázítani kell, hanem segíteni.

Az ilyen cikkek, amik már a címükben dehonesztálják a kerékpárosokat, semmire nem valók.

Úgy is mondhatnám, hogy kikérjük magunknak!

30 kilométer 5 perc alatt biciklivel

A szomszédos Helemba országúton 30 kilométerre van. Szobról el kell menni Letkésig, ott át kell menni Szlovákiába Szalkára, majd meg kell kerülni a Burda hegyet Garamkövesdig, ott balra le kell térni és a Duna-parton haladva lehet eljutni Helembára. Pedig Helemba itt van tőlünk légvonalban 2 kilométerre. Hallani a harangot simán. Csak az a baj, hogy közben itt van az Ipoly, amelyen nincs autós híd. Ezért kell kerülni. Kocsival...

Azt viszont kevesen tudják, hogy az Ipolyon át vezető vasúti hídon kialakítottak egy másfél méteres gyalogos sávot, amelyen biciklivel kényelmesen át lehet kelni. Annyi dolgunk van csak, hogy Szobon a Köztársaság utca végéig elmegyünk, majd jó minőségű (kerékpárral simán járható) földúton elmegyünk a hídig. A híd alatt bújik át az út és egy kis csigázással (mármint csigavonalban haladással) el is érkezünk a híd északi oldalán lévő bringa-gyalogos sávhoz.

A mai meglepetés, hogy valaki kulturált rámpát betonozott a híd mindkét végére, így a bicikliket nem kell felemelni, hanem fel lehet tolni kényelmesen.

Akárki is volt az, áldassék a neve!

Így az ezen az útvonalon lévő utolsó akadály is elhárult, még a nehéz (megpakolt) biciklivel érkezők is kényelmesen fel tudnak menni a hídra.

****************

Kis gondolati kitérő:

Mindig mosolyogva nézem azokat, akik a szobi révnél várakoznak az átkelésre, mert az Eurovelo 6-os bringaút úgy visz Esztergomnak, hogy itt áttereli a biciklist a túloldalra. Jópénzért lehet kompozni, miközben 600 méterre ott a híd, amelyen átkelve összesen 3 kilométer (tökéletesen járható) földutat kell elviselni és ezután kis forgalmú közúton megközelíthető ingyen Párkány, ahonnan megint csak ingyen át lehet hídon kelni a szemközti Esztergomba.

Nem kell várni a kompra és nem kell fizetni semmit.

Annyit azért megjegyzek, hogy Szlovákiában lakott területen kívül kötelező a kerékpáros sisak, így akinél nincs ilyen, az inkább kompozzon és maradjon magyarországi utakon!

Gondolati kitérő vége.

*****************

Szóval a híd mindkét végén szuper kis rámpa van, így a túloldalon sem kell már emelgetni a bringát.

A szlovákiai oldalon korábban lépcsőzni kellett, de szintén jótét lelkek kivágtak egy sávot az erőben és azóta simán le lehet ereszkedni az Ipoly szintjére. Visszafele persze fel kell tolni a biciklit, de legalább nem kell 20 lépcsőt megmászni vele. Így az én teherbringámmal is járható ez az útvonal.

A földúton közlekedve 2 kilométer Helemba, ahol várja az embert az első szlovákiai bolt (jednota), amelyik vasárnap is nyitva van.

*****************

Kis gondolati kitérő: 

Én Szlovákiában leggyakrabban a bez cukru (cukormentes) Kofolát szoktam venni, aminek nagy rajongója vagyok. Olyan cukormentes üdítő ez, amiben az édesítőszer sztevia, és nem szacharin vagy aszpartám. Persze az unio szerint nincs baj az aszpartámmal, de ha tudod, hogy az aszpartám az esszenciális fenilalanin és a nem-esszenciális aszparaginsav aminosavak dipeptidjének metil-észtere, és a szervezetben aszparaginsavra, fenilanilinre és metanol-ra bomlik, akkor már kicsit másként állsz a dologhoz. Ugyanis 40 milligramm / testtömeg-kilogrammos bevitelig biztonságos, azaz ha egy melegebb napon jól "becukormentesüdítőzöl", könnyen veszélyes mennyiséget vihetsz a szervezetedbe belőle. Főleg akkor, ha más élelmiszerekben is előnyben részesíted a cukormenteseket, például canderellel ízesíted a kávédat, vagy nutrasweet-tel. Ezek ugyanúgy az aszpartám nevei, amelynek E-száma (E951) és CAS-száma (22839-47-0) is van, azaz nyilvántartott veszélyes kémiai anyag.

Ezért nem iszunk semmi olyan üdítőt, amiben például aszpartám van. Capisci?

Ezzel szemben a szteviávan szteviozidok vagy szteviol-glikozidok, glikozid típusú vegyületek vannak, amelyek aglikonja a szteviol. A szteviozidok az őszirózsafélék családjába tartozó jázminpakóca (Stevia rebaudiana Bert.) nevű dél-amerikai évelő növény levelében találhatók meg és annak édes ízét adják, relatív édességük a szacharózénak 40-300-szorosa. Hő-stabilak, savnak és lúgnak ellenállnak, nem erjednek. Elfogyasztva nem váltanak ki glikémiás reakciót, ez a tulajdonságuk teszi alkalmassá őket diabetikus és egyéb csökkentett szénhidráttartalmú élelmiszerek édesítésére.

Azaz természetes édesítőszerről van szó.

Na, ez van a Kofola "bez cukru"-ban, így az ember úgy bűnözhet és ihat üdítőt, hogy nem visz be kalóriát és nem szennyezi a szervezetét mesterséges édesítőszerekkel.

A Kofola ebben a boltban egyébként viszonylag drága, a 2 literes változat 1,16 Euro, ami ma reggeli árfolyamon 358 forint volt. Ha lett volna kedvem, egy kicsit tovább kerekezve vehettem volna 0,69-ért is, de ma reggel nem volt kedvem még 4 kilométert letekerni az első Coop-ig.

Egyébként ahogy nézem, még így "drágán" számolva is olcsóbb, mint mondjuk a piros kóla, vagy a piros-kék kóla, amik most a madaras francia szupermarketben akciósan ennyik.

Gondolati kitérő vége.

******************

Összegezve tehát én olyan helyen lakom, ahonnan vonattal 54 perc alatt vagyok benn a Nyugatiban (onnan bringával 4 perc alatt a munkahelyemen), és ennek ellenére nagyon kényelmesen 10 perc alatt tudok eltekerni a legközelebbi szlovák jednotáig.
Ehhez persze kell egy olyan bicikli, amelyik alkalmas a bevásárlásra, azaz nagyobb terhet is el tud vinni, ha kell. Még szerencse, hogy van ilyenem:

Na, így lehet például jobbá tenni az életet egy egyszerű dologgal. Amúgy ma reggel nem volt túl meleg, így sört nem ittam a helyi kocsmában, ahol egy fél literes csapolt igazi Zlaty Bazant 200 forint és ahol a friss falusi tojás darabja 18 forint. De ez már egy másik történet...

Csongrádi csodabolt

Változtatás nélkül beollózom ide a levelemet, amit köszönetként írtam. Íme:

Tisztelt Urak!

Remélem, hogy jó helyre írok, mert a weboldaluk még kidolgozás alatt van...

Éppen egy hete, hétfőn jártunk Csongrádon a boltjukban.

Hatvanból kerekeztünk Szegedre baráti társasággal a nyári forróságban, nagyjából 200 kilométert. Úgy esett, hogy a Tiszát keresztezve, Tiszaug környékén arra lettünk figyelmesek, hogy Laci biciklijének a hátsó kereke érdekes szambát jár. Jobban megnézve láttuk, hogy valószínűleg a nagy meleg és a sok csomag okozta terhelés miatt egy küllő eltörött és ezért került a kerékbe az óriási nyolcas.

Nézegetve a térképet nem találtunk sehol a közelben bringaboltot, a legközelebbi Csongrádon volt, 25 kilométerre.

Átpakoltuk a csomagokat a többi biciklire és a legkönnyebbikünk átült a sérült biciklire. Így tudtuk megtenni ezt a 25 kilométert, nagyon óvatos tempóban.

Csak remélni tudtuk, hogy délután 5 körül lesz még olyan rendes ember, aki segít majd rajtunk, hogy ne kelljen a túrát félbehagyni.

Szerencsénkre volt is, mert Önök első szóra segítettek.

Külön köszönjük azt, hogy nem használták ki kiszolgáltatott állapotunkat és a javítást még normális áron is végezték el.

Igazi, jó emberhez méltó cselekedet volt ez!

Tették mindezt úgy, hogy tudták, nem tartozunk majd a törzsvevői körükhöz, mert nem vagyunk a környékből valók.

Mégis türelmesen és mesteri módon oldották meg a helyzetet, ráadásul 20 perc alatt. 40 fokos melegben, amikor az emberek nagy része türelmetlen, ingerült.

Önök türelmesek, higgadtak és udvariasak voltak.

Tisztelt Urak!

Bár a helyszínen szóban is megköszöntük, úgy éreztem, mindenképpen írnom kell még Önöknek, mert tudniuk kell, hogy nem mindennapi élmény volt, amit véghezvittek.

Önök hozzátettek még egy nagy darabot az aznapi pozitív élményünkhöz és bizonyították, hogy az országnak ebben a szegletében is kedves és türelmes emberek élnek.

Jó hírüket visszük és terjesztjük és ha arra járunk, mindenképpen benézünk Önökhöz!

Nagyon szépen köszönjük, amit értünk tettek!

Tisztelettel:

Molnár-Soós Sándor István

csodabringa.hu

Miért jó Kerékpárosklub tagnak lenni

Nem nagyon szoktam reklámozni semmit, főleg nem ingyen. Most sem szeretném reklámozni a Magyar Kerékpárosklubot, inkább csak elmesélek Nektek egy történetet, aminek pozitív vége lett.

Úgy esett, hogy a minap Budapesten bringáztam. Nem egy nagy dolog ez, évtizedek óta csinálom már. Konkrétan 1990-ben kezdtem, amikor egészen más viszonyok voltak ám Budapesten. Kemény idők jártak akkoriban a bringásokra. A rossz utak mellett, a kommunizmusból kiszabadult, szakad nyugati autókba átült, autós kultúrával nem rendelkező autósok között kellett lavíroznunk. Nem volt egy életbiztosítás, na!

A helyzet azóta sokat javult és én magam pedig olyan rutint szereztem - persze jó sok esés-kelés és baleset után - hogy mostanában nem jellemzőek a veszélyes helyzetek sem és balesetem sem volt már vagy 10 éve.

A hosszas bevezető után a lényeg:

Szóval a minap bringáztam Budapesten. A fekvő bringámmal, amely egyébként állati jó járgány, de más, mint egy szokványos bicikli. Nagyvárosokban nagyon kell hozzá a rutin és előre kell gondolkodni, hogy az ember kivédje a specialitásából fakadó kellemetlenségeket. Ilyen kellemetlenség az, hogy ezzel a bringával nem lehet padkázni, azaz az első kereket nem lehet megemelni, mert gyakorlatilag rajta ülsz. Így aztán jobb, ha az ember olyan utat választ, ahol nem kell padkázni. A kerékpárutak nagy része kilőve, mert ezeket sajnos többnyire járdákból alakították át és arra nem nagyon figyeltek, hogy - főleg az útkereszteződéseknél - a szintkülönbségeket megszüntessék. Sok helyen semmilyen megoldás nincs, de még a megoldott helyeken is megmarad egy olyan zökkenő, amit a sima prosztatabringával észre sem veszel, mi pedig, a fekvő bringások a fogtömésünket keressük, akkorát zökken a reku.

Na, ezért aztán ha tehetem, a bringautak helyett csendes utcákat választok és ezeken, az úttesten közlekedek. Na, nem mintha itt rózsás lenne a helyzet, csak nem annyira rossz.

Így volt most is. A misszió az volt, hogy az Örsről eljussak a Nyugatiba. Ezt normál bringával kerékpárúton egyszerű megoldani. Én azt gondoltam, hogy majd a zuglói kertvárosban, kis utcákon közlekedek és valahol átmegyek a Hungárián. Nem részletezem, mert csak annyi a lényeg, hogy valahogy a Mexikói útra keveredtem. Az Erzsébet királyné kereszteződésénél, ahol az az agancsos étterem van, amiben annyit ehetsz, amennyi beléd fér, szóval pont az étterem előtt fel volt bontva az út. Ez persze nem baj, de itt valahogy a zebrát marták fel és ezért hosszirányú rések voltak az úton. A gödrökben pedig sóder.

Ezen csúsztam én meg. Nem estem el, letettem a lábamat, de a kezem valahogy lecsúszott a kormányról, így fékezni nem nagyon tudtam. Így találkoztam az út szélén parkoló Volvo hátuljával, pontosabban a hátsó kerék mögötti sárvédővel. A rekun ugyebár elől van a pedál és a fogaskerék, ezzel sikerült lenyúznom az autó festékét és kicsit be is horpasztani.

Oké, hogy az autó öreg, de alsó hangon csináltam benne minimum 20 E HUF kárt. Mit lehet ilyenkor tenni? Az ember felpattan a bringára és elhúz. Úgysincs rendszám, még ha látta is valaki, akkor sem tudnak beazonosítani...

Talán az emberek egy része - remélem, hogy kisebb része - így is tesz. De számomra a becsület és a tiszta lelkiismeret ennél többet ér. Úgyhogy szépen leszálltam és elkezdtem keresni a tulajdonost. A bámészkodók mondták is, hogy a tulaj a fent említett étteremben dolgozik és két perc múlva már jött is kifelé.

A körülményekhez képest nagyon higgadtan viselkedett. Én biztosan kiakadtam volna, ha valaki lezúzza az autómat, de Ő nem volt kiakadva. Megbeszéltük, hogy mi legyen.

És itt jön a nagyon lényeg: nekem eszembe jutott, hogy a kerékpáros klub tagsághoz mintha járna biztosítás is. Telefonszámot cseréltünk azzal, hogy körüljárom az ügyet és felhívom. Így is lett.

Szóval a kerékpárosklub tagsági díjban (ami évi 7000 HUF körüli összeg) van biztosítás is, és ami a lényeg, hogy felelősségbiztosítás is. Azaz, ha te okozol balesetet, akkor is fizet a biztosító. Semmit nem kell csinálni, csak kitölteni a baleseteknél szokásos baleseti bejelentő adatlapot, amelynél a felelősségbiztosító rovatba azt kell beírni, hogy UNIQA kerékpárosklub biztosítás. Én odaírtam még a tagsági számomat is. És ennyi.

A kitöltött adatlapot személyesen is be lehet vinni, de bescannelve is el lehet küldeni az UNIQA biztosítónak. Ezt tettem. Ezen kívül semmi dolgom nem volt. Felhívtak, hogy tényleg volt-e ez a baleset én pedig mondtam, hogy tényleg. És ezzel vége is.

Ha nem vagyok kerékpárosklub tag, fizethettem volna én ki a javíttatást, amely egyébként 61.000,- forint lett végül. Ennyit fizetett ki a biztosító a Volvo tulajdonosának.

Na, ezért (is) jó kerékpárosklub tagnak lenni. 

(Most már el merem mesélni a feleségemnek is az esetet, akit eddig nem akartam ezzel idegesíteni...)

Röviden tehát a Magyar Kerékpárosklubnak köszönhetően lett a balesetnek pozitív vége és ezért nagyon hálás vagyok.

Ingyen utazhatsz a vonaton és a bringád is

2014.09.22-én, azaz hétfőn, az autómentes napon egy autó forgalmijának felmutatásával ingyen utazhatsz a vonaton és a biciklidnek pedig ingyen válthatsz bringajegyet.
Az ingyenes bringajegy amúgy már 16-a óta kiváltható, egészen 22-éig.

Azaz hétvégén például lehet egy jót bringázni és ha valahol megunod, felülhetsz a vonatra. Én ezt szoktam csinálni eleve. Hétfőn pedig minden kedvezmény egyszerre él.
De miért írom ezeket?
Mert 22-én ingyen kipróbálhatod, milyen vonat+bringa kombinációval megoldani az életedet.

Mi így csináljuk és ha érdekel, hogy miért szeretjük, most még pénzedbe sem kerül.

Vagy ha szeretnél egy jót bringázni, hétfőn megteheted akár azt is, hogy vonattal elviteted magadat valahová, ott bringázol egyet, majd hazaviteted magadat. Vagy ennek különböző variációit.

És tegyük ide azt is, hogy a MÁV-ra lehet mondani sok rosszat és többnyire meg is érdemlik, de ez a kezdeményezés most szuper! Le a kalappal!

Nagyon kíváncsi leszek rá, hogy mi lesz hétfőn a vonatokon. Eljutott-e mindez az emberekhez és lesznek-e páran, akik élnek a lehetőséggel?

Ha kipróbálod, mindenképpen csinálj fényképeket és szívesen írok róla egy blogot, amiben a fényképeidet is szívesen közzé teszem.

Hajrá!

Monoblokk csere, avagy amikor nincs értelme barkácsolni

Amolyan kétkezi, minden iránt érdeklődő emberként egy csomó dolgot képes vagyok magam is megoldani. Biciklit például csukott szemmel szerelek (vagy tök sötétben, zuhogó esőben, országút szélén, ilyesmi...). De vannak olyan esetek, amikor nem éri meg barkácsolni.

A minap kilazult a reku (fekvőbringa) hajtóművében valami és ettől a hajtókarok elkezdtek lötyögni. Határozott kottyanás volt érezhető minden tekerésnél. Persze mikor lazuljon le, ha nem éppen egy túra első részén... Így kénytelen voltam végigtekerni így a Pilisi tekerőt. Próbáltam kímélni a bringát, ami persze lehetetlen.

Hazaérve a Józsival, a szomszédommal megnézegettük, hogy mi is lehet a baj és azt láttuk, hogy a monoblokkban történt valami.

Nekiálljunk megcsinálni? Próbálkoztunk, de hamar rájöttünk, hogy nincs értelme. A monoblokk kihajtásához kihajtó szerszámra van szükség, ami nekem nincs.

Sőt, a hajtókar levételéhez is szerszám kell, ami nekem megint csak nincs.

Így inkább szervizbe vittem.

A szerviz 10.00-kor nyitott, előzetesen leegyeztettem e-mailben, hogy jövök. (Megjegyzem, hogy az egyetlen szerviz ez Budapesten, ahonnan még sosem küldtek el és most is írtak azonnal, azaz reggel 6.50-kor, hogy jöjjek csak, megoldják a problémámat... na, ilyen hely a BigBike). Nyitásra ott is voltam.

Mivel a srácokkal régóta nagyon jóban vagyunk (nem nehéz, mert jó fejek mindannyian), megengedték, hogy lemenjek velük a "barlangjukba" és nézzem, amint varázsolnak.

Természetesen volt nekik mindenhez speciális kulcs, így nagyjából fél óra alatt hajtókarok le, monoblokk ki, új monoblokk be, hajtókarok fel és készen is voltunk.

És ha már ott voltam, megnézték a fogaskerekeimet és a láncomat is. Szerintük a telet még kihúzom ezekkel (kár a sárba, sós hólébe az új lánc és fogaskerék), aztán tavaszra majd újítunk.

Összegezve tehát szívhattam volna odahaza, leverhettem volna a kezemet ezerszer, szétcseszhettem volna a monoblokk körmeit, hogy aztán már speciális szerszámmal se lehessen kivenni. És tökig olajos lehettem volna mindettől és még akkor is csak ott tartottam volna, hogy ki van szerelve a rossz monoblokk és helyette kell egy jó, amit meg kell venni, be kell szerelni, mégpedig szakszerűen.

Ehelyett 1500 forintért megvolt minden (nameg a Shimano monoblokk ára ami 3000 HUF).

Én azt mondom, 1500 forint az az összeg, amiért nem állunk neki buherálni, hanem rábízzuk a profikra...

Tekeredik, csavarodik és mégsem dezoxiribonukleinsav...

Vettem ugyebár ez a fekvőbringát. Használtan és jó áron.

A használt dolgok vásárlásánál van egy olyan faktor, hogy tudomásul kell venni: lesz mit rajta csinálni.

Ezt elfogadtam és ennek fényében semmi negatív hang nincs az alábbi bejegyzésben. Csupán sztorizgatok.

Szóval, a bringa lánca ugyebár hosszú, ezért két csőben fut. A felsőben jön előre, ez a húzott ág és az alsóban megy hátra, ez a terheletlen, vagy pihenő ág.

A húzott ág csöve vékonyabb, a pihenő ág csövét viszont az előző tulajdonos javította, maga rakott be egy vastagabb, elektromos szerelésekhez használatos csövet. Tökéletesen megfelel a célnak.

Miért írom ezeket: Lassan kiderül...

Szóval Attila barátom, akitől a fekvőbringás fertőzést elkaptam, úgy indul a bringájával, hogy a pedált beállítja a megfelelő helyzetbe és a lábával nyom egy erőset és már megy is. Ehhez a pedált hátra kell tekernie.

Én is ezt próbáltam csinálni, de a pedált hátra tekerve a lánc lejjebb ugrott egy fokozatot, azaz a váltónál valami nem volt rendben. Gondoltam én, hogy ez nem normális, mert az ilyen váltós bringáknál simán lehet hátrafelé tekerni, semmi baj nincs belőle.

Nálam nem, mert a bringa leváltott egyet-kettőt és indulásnál meg próbált visszatérni a beállított helyzetbe, éktelen recsegés-ropogás közepette.

De mitől vált le?

Töprengtem ezen és arra jutottam, hogy a láncvezető cső feszíti kifelé a láncot és ezért.

Így a láncvezető, alsó csőből levágtam annyit, hogy még a hátsó kerék felnijéig érjen. Aztán később még többet, mert felesleges túl hosszan csőben vezetni a láncot.

Semmi változás.

Állítgattam a váltót, semmi változás.

Olajoztam, semmi...

Aztán ma, ahogy nézegetem a láncot, azt vettem észre, hogy mintha tekeredne. Azaz, mielőtt a csőbe belemegy, már nem vízszintes, hanem srévizavé áll. Azaz átlósan, keresztben.

De mitől?

Gondoltam, hogy hátha vájatot csinált már a csőben és ez a vájat nem engedi befordulni rendesen.

De ahogy a csövet tekergettem, a lánc nem tekeredett, azaz a csőben semmi hiba nem volt.

Amúgy is, a cső majdnem új, nem lehetett ideje így bekopni.

Akkor mi van???

Gondolkodtam és ahogy lenni szokott, megvilágosodtam:

Vettem egy alkoholos filcet és befestettem vele a lánc felém eső oldalán pár szemet. Aztán a pedált hátra tekerve figyeltem, hogy mikor bukkannak ki a túloldalon.

Semmikor.

Illetve a láncot teljesen körbetekerve kétszer jelent meg újra a jelölés az én felemen.

Úgyhogy most lassabban tekerve néztem a túloldalt és lám, ott a jelölés.

Azaz a csőben a lánc tett egy 180 fokos fordulatot.

Aki rátette a csövet, amikor szétszedte a láncot, aztán áteresztette a csövön, nem figyelt oda, hogy a lánc ne tekeredjen meg. Megtekeredett. A túloldalon meg összerakták a szemet, fordítva.

Így a szerencsétlen lánc nem tudott mit tenni, a csőben tett egy fordulatot. Az első fogaskeréknél is feszült és a váltóra érkezve, a terelőkeréknél is.

És ezért váltogatott le a bringa, ha hátrafelé tekertem a pedált.

Józsi barátom, aki egyben a szomszédom és nincs a szótárában a "nem" szó, most is segített és egy pontozóval és egy 100-as szeggel szétütöttük a láncot, majd a csavart kivéve raktuk össze újra.

Az eredmény?

Hihetetlen!

Már mentem ezzel a bringával úgy 300 kilométert és egészen hozzászoktam, hogy a lánc surrog, de mint az állat a csövekben. Azt gondoltam, ez a normális.

Aztán ahhoz is hozzászoktam, hogy a váltó hangos, azaz zörög.

Most meg?

Néma csend.

Egy diszkrét súrlódási hang hallható csak a felső csőből, mert a húzott ágon ugyebár feszül a lánc és törvényszerűen súrlódik a nem tökéletesen egyenes csőben. De ez is szinte alig.

Alul meg?

Síri csend és hullaszag.

És a pedált nyugodtan tekehetem hátra, nem vált semerre a váltó.

Doxa.

A hajtáslánc csendes és megbízható lett.

Szóval a nagy tapasztalat:

Egy rekumbens bringánál sosem tudhatod, hogy mi történik a vezető csövek belsejében, úgyhogy GYANAKODJ!