2016. május 12., csütörtök

Wonderful to be here today...

Ma reggel (is) bringával jöttem dolgozni. Így ez a nap sem más, mint a többi. Vagy mégis?
Általában a vonaton megkezdem a zenehallgatást és a vonatról leszállva egészen a melóhelyig szól a fülesemben a muzsika. Mielőtt aggódni kezdenétek értem, hogy bringázás közben nem hallom a forgalom zaját: egy nyílt kialakítású fülesem van, azaz nem fülbedugós és nem hallgatok hangosan zenét. Így tökéletesen hallom a forgalmat, nincs veszély.
Ma reggel, illetve még tegnap este valahogy a Queen tájékára sikerült "eveznem a könnyűzene vizein", és ma még a vonaton rátévedtem a magyarországi koncentre. És ahogy Freddie nyomja a Hungarian Rhapsody-t, az nem semmi magában sem, de amikor vége a "One Vision"-nek, megénekelteti a magyar közönséget. Aztán szerintem rádöbben, hogy ilyen tisztán közönség még nem énekelt neki vissza (Kodály népe vagyunk, elvégre...) és hallatszik, hogy nagyon élvezi, amit visszakap. Nem mellesleg én is nagyon élveztem.
És itt hangzik el a következő mondat először: "It's wonderful to be here today!", azaz "Csodálatos érzés itt lenni ma!".
Mindez akkor, amikor éppen megláttam a Váci út és a Bulcsú utca sarkán a bringás reggeli helyszínét.
Mert ma mégsem egy szokványos nap van. A Magyar Kerékpárosklub (aminek én már régen tagja vagyok és tegnap óta a Szerelmem is, mert belépett Ő is végre) már évek óta szervezi ezeket a bringás reggeliket, amelyeken - nevéből is adódik - megajándékozzák a kerékpárral közlekedőket egy reggelivel.
Úgyhogy miközben éppen csomagoltam el az almalevet, a pogácsát és a piros almát (lett volna még valami, de nekem ennyi is elég volt), arra gondoltam, hogy igaza van Freddie-nek:
Csodálatos itt lenni ma!
Helyesebben, csodálatos itt lenni ma is! Áldom a sorsomat, amiért megtaláltam magamnak újra a bringát és amiért minden reggelem ilyen csodálatosan telik!
Úgyhogy nyomjad Freddie!
It's a kind of magic! Magic! Maaaaaaagiiiiic!

2016. május 9., hétfő

Álljál már meg! Miért nem jársz rendes bringával?

Vonatozom. Sokat. Évente nagyjából 240 napon (hogy könnyű legyen vele számolni, kerekítek...), 36000 azaz harminchat-ezer kilométert teszek meg. Naponta 2 órát ülök a vonaton, azaz évente 480-at. Ez 20 teljes nap. Ez persze nem gáz, mert a vonatozás nem elfecsérelt idő annak, aki feltalálja magát. Olvasok, zenét hallgatok és egyelőre nem untam még meg a Dunakanyar látványát sem, így az út egy részében csak bámulok ki az ablakon. A gondolatok csak járnak a fejemben, a blogjaim nagy részét is a vonaton írom.
Szerencsés vagyok, mert ez a vonal, a Budapest - Vác - Szob ráadásul az egyik legelső vasútvonalunk, és a mai napig kiemelt vonal. A vonatok szépek és egyre szebbek. Mostanság egyre könnyebb kifogni a FLIRT-öt, a MÁV legújabb, tényleg minden igényt kielégítő szerelvényét. Imádom, imádjuk. Persze érthető, mert szép, csendes, tiszta, télen meleg, nyáron hűvös. Egészen más ezzel utazni, mint egy régi szutyokkal.
Hosszas próbálgatás után megtaláltam a bringa helyét is és erről szeretnék most írni. Én így szállítom a biciklit:
A WC előtt van egy beugró, ahol az összecsukott bringa elfér, nem akadályozza a le- és felszállást és a kapaszkodóhoz hozzá is tudom lakatolni, nehogy valaki felkapja és leugorjon vele egy megállóban. Ezen a helyen általában nem áll senki, így senki helyét nem foglalom el.
Persze kellett nekem is idő, mire ezt kitaláltam és eleinte így szállítottam a bringámat:
Ahogy a képen láthatod, három, de inkább négy ülőhelyet foglal el, ha az ember a kijelölt helyre teszi. A FLIRT vonatokon itt van ugyanis a bringaszállításra kijelölt hely. Nincs ezzel semmi nagy baj, oda lehet a bringát rögzíteni itt is. Ha a bringás szemszögéből nézem. De ha a többi utas szemszögéből nézem, akkor egy 'csög bringás elfoglal 5 helyet (egyen ül, négyet meg elbarikádoz a bringájával). Ez a gondolat soha nem esett jól nekem, főleg nem akkor, amikor embereket láttam állni. Úgyhogy eleinte összecsuktam, ha láttam, hogy elfogyott az ülőhely, mostanság meg eleve összecsukom a felszállás után, akárhányan vannak is éppen. Végül úgyis mindig megtelik a vonat.
Az én bringám összecsukható, de nem mindenkié az. Íme:
Tisztán látszik a képen, hogy egy normál bringa nemhogy 4, de öt helyet is el tud foglalni. Egy normál bringa miatt tehát öt ember nem tud leülni. A képen lévő bringa tulajdonosa nem utazik végig a vonalon, így csak 20 percig blokkolja az ülőhelyeket. Nem szemrehányás, tény. Mondjuk így is pozitív arc, mert nem autózik. Én viszont végigutazom és ha így tennék, akkor folytathatjuk az írás elején lévő számítást és a 20 napot megszorozhatjuk 4-gyel, de akár öttel is. Ha nem lenne összecsukható a bringám, akkor évente 80-100 napot állna valaki miattam a vonaton.
Ezt pedig az én galamb lelkem nem tudja elviselni.
Ezért van az, hogy bár a szívem megszakadt, a normál bringámat elpasszoltam és vettem helyette az összecsukhatót.
És így a lelkiismeretem - nekem van - tiszta.
Összefoglalva tehát: a "Kemping" nekem megspórol éves szinten 150 ezrest (ennyi lenne a bringabérlet a normál bérlet mellé), és másoknak pedig évente minimum 80, de inkább 100 napnyi ülőhelyet ad.
Mindkettő jó érzés.

2016. május 3., kedd

Metrófelújítás: engem nem érint...

... pedig a Nyugatiba érkezik meg a vonatom és onnan megyek tovább a Dózsa György út felé. Mégsem idegeskedem, mert semmit nem fogok érezni az egészből.
Ha esetleg nem lenne világos, novembertől elkezdik a 3-as (kék) metró felújítását. Már most tudható, hogy a pesti nép szívni fog. Miért? Mert a kék metrón egyszerre 15000 azaz tizenötezer ember utazik és a pótló buszok a legnagyobb jóindulattal is csak 8000 azaz nyolcezret fognak tudni elszállítani. (A kék metró egymaga annyi utast szállít, mint a teljes MÁV együtt az egész országban.) Ezt írják a lapok, én meg hiszek nekik. A már megszokottan dilettáns és egyben autópárti városvezetés úgy képzeli el, hogy a metrópótlók majd elférnek egy sávon, ezért nem vesz el az autósoktól egy sávot sem. Így még az a 8000 utas sem lesz igaz, mert a buszok (is) szépen álldogálni fognak a gigadugóban, ami várható minimum a Kiskörúton. És mint tudjuk, ha Budapesten egy utca beáll, az egész város beáll.

Szóval lesz itt szívás, de rendesen. De nem nekem.
Én ugyanis (mint mindig) a Nyugatiban leszállok és bringára pattanva 4 azaz négy perc alatt megteszem a Nyugati-Dózsa György út közötti távolságot.
Ahogyan minden reggel, lassan 3 éve, fütyörészve fogok eltekerni a kihalt mellékutcákon, vagy ha úgy tartja kedvem, a dugóban álló autók mellett.
Miért írom ezt a posztot? Kárörvendő vagyok?
Ez is benne van, de kis mértékben. A valós indok, hogy szóljak: addig kezdj el gyakorolni a még kényelmesen járható forgalomban, amíg nem késő. Nyáron szokj hozzá a bringázáshoz és a kellemes szeptemberi időben, fokozatosan szoktasd magadat a közelgő télhez. És ha így teszel, akkor novembertől meg sem fog kottyanni Neked egy kis későőszi-koratéli időjárás, ahogyan röhögni fogsz télen is az egészen.
Mert bringázni minden évszakban lehet és idén ez lesz az egyetlen megoldás.
A metrófelújítás ugyanis mattot fog adni a városnak, így ideje még előtte berosálni, ha érted, mire gondolok...