2010. június 30., szerda

Kész a bringautánfutó! Kész a bringautánfutó?

Arra döbbentem rá, hogy "soha" nem lesz kész a bringautánfutóm. Mégpedig azért nem, mert ez egy prototípus, így valószínűleg folyamatosan fejleszteni fogom, amíg aztán egyszer végre el nem éri azt a szintet, amivel minden problémámat megoldja majd. Ez pedig majd csak a távoli jövőben lesz, nagyjából soha...
Mindenesetre most annyira már készen van, hogy simán lehet vele kirándulni menni. Íme szétszerelt állapotban így néz ki a "végleges" változat:
A lényeg, hogy a kocsi csomagtartójában hosszában is elfér, így tegnap egy nagy bevásárlás után még simán be lehetett tenni a cuccok mellé. Ha nem akarom kivenni a kereket, akkor is befér a csomagtartóba, így nem kell mindig 15-ös kulcsot vinni magunkkal.
A csalódás: a gyermek biciklijét nem sikerült rá feltenni, mert valahogy pont úgy jön ki a bringa összes tartozéka, hogy nincs olyan variáció, amiben biztonsággal megállna a rakfelületen. Így aztán az a tervem, hogy majd a gyermek bringáját erre feltesszük és elbringázunk egy biztonságos helyre, ahol levesszük a gyermek bringáját és bringázhat kedvére, amíg el nem fárad, majd feltesszük megint és hazabringázunk... szóval ez a tervem - fél órás variálás után - kénytelen voltam feladni.
A gyermek jelen esetben a keresztlányom, őt szerettem volna megörvendeztetni azzal, hogy elmegyünk egy bringás parkba, ahol nekik kialakított utakon tolhatja a Hello Kitty-nek... Nos, ehhez sajnos autó kell majd, ami ellen meg tiltakozik a szervezetem.
A "szerencse", hogy mire saját gyerekem lesz, bizonyára kiküszöbölöm ezt a problémát is.
Mindenesetre feladni nem adtam fel, megoldom én ezt, de nem úgy, hogy a fél lakótelep rajtunk röhög az ablakból és a gyerek meg ott türelmetlenkedik, hogy mikor megyünk már... Majd szépen nyugodtan, egymagam kitalálom, hogyan is fér fel a Kitty a KTM-re...
Addig is marad a sima túrázás, mert persze az utánfutóval azért kerültem már egyet és úgy siklik, mint az álom. Hamarosan videó és részletes képek is következnek, de előbb felmatricázom úgy, ahogyan a dizájntervekben elképzeltem. Már most is annyira vagányul néz ki, hogy többször elkaptam egy-egy félmondatot: "Milyen klasz kis utánfutó ez..."
Az hát, pedig még mindig nincs készen.

2010. június 21., hétfő

99%-os a bringautánfutó

A múlkor írtam, hogy már gurul a bringautánfutó (itt olvashatod el: http://csodabringa.blogter.hu/408376/mar_gurul_a_bringautanfuto ). Nos,  úgy indultunk neki a szombatnak, hogy ma aztán készen leszünk vele. Persze akkor még nem tudtuk, hogy én megint diszkóba megyek az éjjel (itt olvashatsz róla: http://belegondoltam.blogter.hu/419866/javitsatok_ki_ha_rosszul_gondolom ) és emiatt aztán nem leszek képes felkelni szombaton reggel, csak majdnem délben. Emiatt aztán a tervezett 9.00 helyett volt már dél is, amikor elkezdtük a végső műveletet, azaz az utánfutó beburkolását műanyaggal.
A terv megvolt már fejben, de ki kellett szerkeszteni az íveket és el kellett fűrészelni a műanyag lapokat. Az az én szerencsém, hogy Walton a műanyaggal (is) jól bánik, úgy faragja, mint egy valóságos szobrászművész. Én még előzőleg vásároltam a 20-as zártszelvények végébe műanyag dugókat, az előző képen nagyon jól látszik, hogy ezek nem engedik bele a vizet a vázba. A műanyag lapok rögzítését popszegecsekkel oldottuk meg. Van direkt a műanyagra való, nagyobb fejű is ezekből a húzószegecsekből, szépen lehet velük dolgozni.
Ezen a képen persze még nem látszanak a szegecsek, de az már nagyon jól látszik, hogy mekkora rakodási felülettel bír majd az utifuti. A szerelmem, figyelve a munkálatokat meg is jegyezte, hogy a két kerék mellé két nagyobb bőröndöt simán fel lehet majd csatolni. Persze elszórakoztunk kicsit a részletekkel, így ránksötétedett, mire a sárvédőnek szánt íveket kivágtuk és rájuk hajlítottuk a középső csíkot. Erre a megoldásra azért van szükség, mert ez fogja a csomagokat eltartani a keréktől, azaz ez gondoskodik arról, hogy a felhelyezett teher ne érhessen hozzá a kerékhez. Csinálhattunk volna egy fém keretet is erre a célra, de egyrészt ugye összecsukható kell legyen a szerkezet, másrész a fém nagyon nehézzé tette volna. így viszont masszív is, meg könnyű is, és levehető, azaz összecsukható. Íme 99 százalékban készen:
Ja, azt elfelejtettem írni, hogy közben a héten összefutottam egy volt gimnáziumi ismerősömmel, akinek közben bringás boltja van a Pannónia utcában, így tőle vettem a képen látható alufelnis kereket szuper gumival összesen 4700 forintért. Mindenképpen akartam venni egy normális kereket, a legolcsóbbat a tízpróbás sportáruházban láttam, ott gumi nélkül lett volna 6500 HUF. Így azért sokkal kellemesebb, állati erős kerék ez, vastag küllőkkel. Szóval így lett szuper kerék bele olcsón. Visszatérve a szerkezetre, természetesen majd erre az oldalára is jön egy félkör, így a kerék szinte láthatatlan lesz. A burkolatot két csavar fogja oda majd a rakfelülethez és magának a keréknek az anyacsavarjai adják meg a pontos középső helyzetét.
Nagyon szívesen elhoztam volna már most, de türtőztettem magamat. Az oldalára már felkerült a perem, amibe majd a csomagok rögzítésére szolgáló gumipókok kapaszkodhatnak. Természetesen meg lesz dizájnolva fényvisszaverő matricákkal is, mert a tartalomhoz a forma...
A terveink szerint a jövő hét elején befejezzük, én ugyanis akkortól leszek szabadságon és a nyári szabadságban már fontos szerep vár erre az utánfutóra is. A kész utánfutóról majd teszek fel még képeket, de egy kis videón is bemutatom majd gurulás közben.
A mérleg: ezidáig még 15 ezres alatt vagyunk a felhasznált anyagok árát tekintve. Természetesen nem számolom a kettőnk munkáját, mert ez nem is volt munka. Nagyon élveztük ugyanis...

2010. június 11., péntek

Disco! Disco! Disco!

Annak, amiről ez a blog szól, látszólag semmi köze nincs a bringázáshoz. A végére azért kiderül, hogy mégis.
Furcsa dolog a fizika. Az ember rácsodálkozik, miközben arról van szó, hogy a víz tudja a fizikát és arra folyik, amerre kell, a hang is tudja a fizikát és arra terjed, amerre kell. Mi nem tudjuk a fizikát, így nem oda költözünk, ahová kell. Illetve a kedves hivatalnokok nem tudják a fizikát, így oda is engedélyeznek discót, ahová nem kellene.
Tizediken lakom, panelben. Az ablakaim mind déli fekvésűek (az építtető sem tudta a fizikát, legalábbis a hőtannal semmiképpen nem volt tisztában). Jó idő van nálunk, na! De nem baj ám, az ember éjjel tud szellőztetni, így a lakásban lévő 35-40 fokot egy kis kellemes 26 fokkal ki lehet(ne) öblíteni.
A füst is tudja a fizikát, felfelé száll. A nyolcadikon lakó viszont nem tudja a fizikát - meg a biológiát sem, mert akkor egyáltalán nem bagózna - így aztán képes éjjel 11-kor meg éjfélkor rágyújtani. Szellőztessünk, ugye...
Aztán szerencsére ő is kidől fél egy körül, így az ablakot végre kinyithatjuk. Kinyithatnánk...
A hangterjedés egy érdekes fizikai jelenség. Nem mindegy, milyen frekvenciájú, hullámhosszú az a hang. Egészen másként terjed a magas és másként a mély. Maradjunk az utóbbinál...
Szóval az ember szellőztetne éjjel, de nem lehet, mert fél egy körül, MINDEN éjjel elindul a bumci-bumbumci. Tisztán hallható primitív ritmusképletek, amelyek már az ősembert is magával ragadták. Szólnak hát a harci dobok, tombol a nép. Aztán reggel hazamegy, alszik.
Mi nem. Mi reggel dolgozni megyünk. Nem mondom, hogy homokot lapátolni könnyű fáradtan, de annak, aki az aggyával dolgozik elengedhetetlen az alvás. Tévedni ugyanis emberi dolog, de az embertelen, hogy kialvatlanul mennyivel többet tévedek. Az már csak a munka jellegétől függ, hogy ezeknek a tévedéseknek ki issza meg a levét. Szerencsére nem vagyok atomtudós, így nem hozok létre véletlenül egy fekete lyukat, ami aztán elnyeli a világegyetemet... Elkalandoztam, vissza a fizikához!
Ha az ember hetek óta nem alszik, már csak kíváncsi lesz arra, ki az/mi az, aki/ami miatt nem. És itt jön képbe a bringa (ugye mondtam...). Éjjel fél kettő van, tudom, hogy a buli reggel négyig fog tartani, így van időm. Keressük meg! Autóval is lehetne, de az autó zaja megnehezíti a tájékozódást. Biciklivel viszont szinte húz magához a subbass.
Aszittem. A mély hangok jellege olyan, hogy az ember az irányukat nehezen tudja meghatározni. Hallod, érzed is, de hogy honnan jön, azt akkor tudod csak, ha ott álsz mellettük. Szóval a bicikli egy csodálatos jármű, óriási területeket lehet bejárni vele igen kicsi idő alatt. Hát bejártam. Egyfajta csillagtúra volt ez, hiszen ahogy távolodtam a lakástól, egyre inkább csitult a hang, így mindig azt hittem, hogy rossz irányba megyek. 40 kilométert breingáztam le, jártam mindenhol, ahol lehet a Disco. Nem lett meg. A végén hazaérve azt gondoltam, hogy időközben valószínűleg vége lett a bulinak, így lekéstem...
Ahogy felértem a lakásba és letettem a bringát, azonnal hallottam, hogy még mindig megy, mégpedig még mindig ugyanaz a szám.
Bumci-bumbumci!
Esélytelen, soha nem fogom kideríteni honnan jön a hang és ha kiderítem, akkor nem érek vele semmit. Ha feljelentést teszek csendháborításért, kiröhögnek, mert gondolom a discónak van működési engedélye.
Ha rosszindulatú lennék - amikor morcos vagyok, megfordulnak bennem ilyen gondolatok - akkor azt mondanám, hogy a kedves hivatalnoknak, aki valószínűleg jó kis kenőpénzért rátette a pecsétet a működési engedélyre azt kívánom, hogy nyisson ki egy ilyen dizsi az ő háza mellett is és tegye olyan pokollá az életét, ahogy emez a miénket és még - gondolom - néhány tízezer budapestiét teszi tönkre!
De félre a negatív gondolatokkal! Jót bicikliztem a pesti éjaszakában, van ennek varázsa. Félelmetes, hogy mennyien bicikliznek éjjel és nem hinném, hogy mindenki a discót keresi. Szinte már fáztam a hűvös hajnali szélben.
És bár sok minden köt a tizenharmadik kerülethez, most lett elég. Elköltözünk, kerül amibe kerül! Úgyhogy azt külön köszönöm, hogy segítettek ezt a nehéz döntést meghozni! A kényelmet felcserélem a nyugalomra és az sem baj, ha majd több órát kell emiatt utazni. Majd bringázom, úgyis szeretek...