2015. szeptember 11., péntek

Amit "tudnod kellene", mielőtt elindulsz kerékpározni...

Megjelent egy cikk a Zindexen, aminek már a címe is sértő.
Hogyaszongya: 

"Bringás vagy? Ezeket kéne tudnod, mielőtt elindulsz..."

Először is: NINCS OLYAN, hogy bringás. Én NEM VAGYOK bringás! Sokat közlekedem bringával, sőt többnyire bringával közlekedem. De UGYANOLYAN állampolgár vagyok, mint a többi, aki soha nem ül bringára. Csak akkor éppen biciklin ülök. Ettől nem változik meg a személyiségem, vagy a bőrszínem. Így először is KIKÉREM MAGAMNAK (a többi "bringás" nevében is) a beskatulyázást!
Kikérem magamnak, hogy BÁRKIVEL egy kalap alá vegyenek. Én ugyanis ÉN VAGYOK, egyszeri és megismételhetetlen! NINCSENEK jól beazonosítható viselkedésformáim és főleg nem veszek fel semmilyen extra viselkedést akkor, amikor felülök a biciklimre.

Teccikérteni?


Aztán ha ezen túl vagyunk, nézzük sorban a cikkecskét, amit már megint valami olyan jóúembör írt, aki azt hiszi, hogy attól ha egyszer felteszi a tetőcsomagtartóra a biciklijét, már mindet tud is a kerékpározásról.
(Az egyébként külön szomorú, hogy egy ilyen cikk a kerékagyon megjelenhetett..)
És már itt leírom, hogy egy ilyen cikknek SEMMI HELYE nem lenne az én blogomban, ami a kerékpározás pozitív oldaláról szól. Csak azért írok róla, mert TÉVES, ferdít, lázít, követhetetlen és ellenőrízhetetlen statisztikákkal dobálózik és a kerékpározás NEM OLYAN, ahogy próbálja leírni.


És azért írok róla, mert EGYETLEN OLYAN DOLGOT SEM KÖZÖLT, amit ne tudtam vona és a kerékpárral közlekedők ne tudnának. Így a feltételezés, hogy bármelyikünk úgy indulna el, hogy nem ismeri a szabályokat, ELEVE SÉRTŐ!
Lehet, hogy a cikk írója, aki hétvégenként kiviszi a Dunakanyarba az autó tetején a bingáját, ott aztán elteker az első büféig meg vissza, nincs tisztában ezekkel, de attól, hogy elolvassa a kreszt meg megkérdez pár havert, még ne gondolja magát szakértőnek! Még én sem érzem magamat annak, pedig alig 1990. óta közlekedem kerékpárral Budapesten. Persze sima közlekedőként is feltűnt, hogy a cikk számos baromságot (elnézést, de nincs rá jobb szó) tartalmaz!

Nézzük sorban:
1. "Csak annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítottam". MINDEN cikk, amely a kerékpározásról szól és statisztikával kezdődik, egészen biztosan FIZETETT ellenpropaganda. A statisztikák visszaellenőrízhetetlenek, de ebben az esetben még arra sem figyel az író, hogy legalább látszólag rendben legyenek. Számszaki hibákat vét, összeadni, kivonni, osztani sem tud.,
2. Szinte minden nap megyek az M2 autóúton, évekig napi rendszerességgel jártam arra. SOHA EGYETLEN KERÉKPÁROST SEM LÁTTAM. A cikk írója lehet, hogy simán HAZUDIK azzal, amikor azt írja, hogy többször látott az M2-n kerékpárost, de minimum ferdít. Aki kerékpározik, annak eszébe nem jutna, hogy például az M2 autóútra felmenjen. Sima lázítás ez, mégpedig aljas fajta...
3. Azt írja, hogy ahol van kerékpárút (meg felsorol még pár dolgot), ott az úttesten nem kerékpározhatunk. NEM IGAZ. A valóság a következő: "Ha az út mellett, annak vonalvezetését követve kerékpárutat vagy gyalog- és kerékpárutat jelöltek ki, a kétkerekű kerékpároknak a kerékpárúton vagy a gyalog- és kerékpárúton kell közlekedni." Ha már Budapesttel példálózunk: a kerékpárutak 99%-a NEM az út mellett és NEM annak vonalvezetését követve került kialakításra. Ezért aztán aki haladni akar (lásd még: közlekedni és nem bohóckodni, ahogy egyesek a kerékpározást elképzelik), az nem fog az ökörhugyozás mintájára kialakított utakon csalingázni, hanem megy az úton és kész. A kerékpár ugyanis JÁRMŰ, az úton és nem a járdán vagy járdából jó drágán kialakított, de egyébként kerékpározásra alkalmatlan valamin van a helye.
4. Nagyon igaza van a járdázás tilalmáról. A JÁRDÁN NEM BICIKLIZÜNK!!! NINCS KIVÉTEL! Ha egy úttest alkalmatlan a kerékpározásra, akkor a PÁRHUZAMOS UTCÁN megyünk és ennyi. Simán ki kellene venni a kreszből MINDENT, ami a járdán kerékpározásra egyáltalán utal, mert ez ad félreértést, amit aki balfék, tudatosan félre is ért. Mivel ti pedig, akik olvassátok ezt a blogot nem vagytok balfékek egy egyszerű szabályt kell megjegyezzetek: NEM BICIKLIZÜNK A JÁRDÁN!!!! SOHA!!! Egyszerű, követhető. Stimmt?Az a baj, hogy ezt a példát meg cikk írója megint arra használja fel, hogy a többi baromságot alátámassza vele és lázítson. Ez is aljas, de sajnos igaza van....
5. Az egyirányú utcába behajtásról írtakban RÉSZBEN igaza van. Az autós tényleg nem számít arra, hogy az egyirányú utcában a kerékpáros szembe jön majd. Amiben nincs igaza az, hogy AKKOR SEM számít rá, ha az külön táblával van engedélyezve. Ez pedig nem a kerékpárosok hibája, de efelett nemes egyszerűséggel elsiklik az író. A kerékpárosnak kell odafigyelni ezekben az esetekben úgy még vagy 20 évig, mire a társadalom megszokja majd ezt a dolgot. Aki bemegy egyirányú utcába (akár szabad, akár nem) annak fokozottan oda kell figyelnie. Aki meg oda hajt be, ahová nem szabad, megérdemli, hogy elsikálják. Ezt mint kerékpáros írom...
5. A lassan haladó és álló kocsisor előzésében SINCS IGAZA. A haladó autókat valóban csak jobbról szabad előzni sima, kétsávos úton. DE a párhuzamos közlekedésre alkalmas utakon a kerékpáros ugyanúgy alkalmazhatja a párhuzamos közlekedés szabályait, ahogyan az autós is. Az álló kocsisort viszont CSAK jobbról szabad KIKERÜLNI (nem előzés, ebben is félrefogalmaz az író). Ez persze ÉLETSZERŰTLEN. Annál is inkább, mert a motorkerékpár és a segédmotoros kerékpár jobbról és balról is kerülhet. DE MIÉRT? Mennyivel más egy segédmotoros vagy motorkerékpár, mint egy bicikli, amikor egy álló autót kerül meg? A kereszteződéseknél ez autósok nagy része jobbra húzódik és szarik bele, hogy biciklivel esetleg el szeretnének menni jobbról. Ilyenkor a biciklis vagy beáll a pöfögő autók mögé, vagy elmegy jobbról. És el fog menni jobbról.
6. És végül a kerékpáros gyorshajtásról: amíg nem kötelező tartozék a HITELES kilométeróra, addig MIRŐL BESZÉLÜNK? Honnan a rákból tudja a kerékpáros, hogy mennyivel megy. NINCS az a (nem csak magyar, de a világon akármelyik országban működő) bíróság, amelyik kerékpáros ellen ítélne gyorshajtásos ügyben. Ezzel együtt az ám a helyzet, hogy én magam például úgy bringázom, hogy meg sem izzadok. A pulzusom (mértem többször) 100-110 között van, ez egy kényelmes gyaloglásnak felel meg. MÉGIS bárhová hamarabb odaérek, bármikor (éjjel kettőt kivéve, vagy egy zombiapokalipszis, esetleg atomcsapás esetén), mint bárki más, bármilyen más közlekedési eszközzel Budapesten. Így biciklivel száguldozni teljesen felesleges. Néhányszor mértem különbséget bejáratott utakon a száguldozós, szanaszétizzadós stílus és az én ráérős stílusom között és egy egyórás úton belül (Budapesten bárhová odaérsz egy óra alatt biciklivel) 3-5 perc különbség van. Felesleges nyomni...

Konkluzió:
Megint dolgozik a félelemgépezet, megy a lázítás a bicikli ellen, de azért húzódik mosolyra a szám, mert tudom, hogy ÉRZIK A VESZTÜKET. A dolog megállíthatatlan és akár tetszik, akár nem, a kerékpár az emberiség és ezen belül főként a nagyvárosban élők megmentője.
Semmi más alternatíva nem járható.

Úgyhogy nem lázítani kell, hanem segíteni.
Az ilyen cikkek, amik már a címükben dehonesztálják a kerékpárosokat, semmire nem valók.

Úgy is mondhatnám, hogy kikérjük magunknak!

2015. augusztus 1., szombat

30 kilométer 5 perc alatt biciklivel

A szomszédos Helemba országúton 30 kilométerre van. Szobról el kell menni Letkésig, ott át kell menni Szlovákiába Szalkára, majd meg kell kerülni a Burda hegyet Garamkövesdig, ott balra le kell térni és a Duna-parton haladva lehet eljutni Helembára. Pedig Helemba itt van tőlünk légvonalban 2 kilométerre. Hallani a harangot simán. Csak az a baj, hogy közben itt van az Ipoly, amelyen nincs autós híd. Ezért kell kerülni. Kocsival...
Azt viszont kevesen tudják, hogy az Ipolyon át vezető vasúti hídon kialakítottak egy másfél méteres gyalogos sávot, amelyen biciklivel kényelmesen át lehet kelni. Annyi dolgunk van csak, hogy Szobon a Köztársaság utca végéig elmegyünk, majd jó minőségű (kerékpárral simán járható) földúton elmegyünk a hídig. A híd alatt bújik át az út és egy kis csigázással (mármint csigavonalban haladással) el is érkezünk a híd északi oldalán lévő bringa-gyalogos sávhoz.
A mai meglepetés, hogy valaki kulturált rámpát betonozott a híd mindkét végére, így a bicikliket nem kell felemelni, hanem fel lehet tolni kényelmesen.
Akárki is volt az, áldassék a neve!
Így az ezen az útvonalon lévő utolsó akadály is elhárult, még a nehéz (megpakolt) biciklivel érkezők is kényelmesen fel tudnak menni a hídra.
****************
Kis gondolati kitérő:
Mindig mosolyogva nézem azokat, akik a szobi révnél várakoznak az átkelésre, mert az Eurovelo 6-os bringaút úgy visz Esztergomnak, hogy itt áttereli a biciklist a túloldalra. Jópénzért lehet kompozni, miközben 600 méterre ott a híd, amelyen átkelve összesen 3 kilométer (tökéletesen járható) földutat kell elviselni és ezután kis forgalmú közúton megközelíthető ingyen Párkány, ahonnan megint csak ingyen át lehet hídon kelni a szemközti Esztergomba.
Nem kell várni a kompra és nem kell fizetni semmit.
Annyit azért megjegyzek, hogy Szlovákiában lakott területen kívül kötelező a kerékpáros sisak, így akinél nincs ilyen, az inkább kompozzon és maradjon magyarországi utakon!
Gondolati kitérő vége.
*****************
Szóval a híd mindkét végén szuper kis rámpa van, így a túloldalon sem kell már emelgetni a bringát.
A szlovákiai oldalon korábban lépcsőzni kellett, de szintén jótét lelkek kivágtak egy sávot az erőben és azóta simán le lehet ereszkedni az Ipoly szintjére. Visszafele persze fel kell tolni a biciklit, de legalább nem kell 20 lépcsőt megmászni vele. Így az én teherbringámmal is járható ez az útvonal.
A földúton közlekedve 2 kilométer Helemba, ahol várja az embert az első szlovákiai bolt (jednota), amelyik vasárnap is nyitva van.

*****************
Kis gondolati kitérő: 
Én Szlovákiában leggyakrabban a bez cukru (cukormentes) Kofolát szoktam venni, aminek nagy rajongója vagyok. Olyan cukormentes üdítő ez, amiben az édesítőszer sztevia, és nem szacharin vagy aszpartám. Persze az unio szerint nincs baj az aszpartámmal, de ha tudod, hogy az aszpartám az esszenciális fenilalanin és a nem-esszenciális aszparaginsav aminosavak dipeptidjének metil-észtere, és a szervezetben aszparaginsavra, fenilanilinre és metanol-ra bomlik, akkor már kicsit másként állsz a dologhoz. Ugyanis 40 milligramm / testtömeg-kilogrammos bevitelig biztonságos, azaz ha egy melegebb napon jól "becukormentesüdítőzöl", könnyen veszélyes mennyiséget vihetsz a szervezetedbe belőle. Főleg akkor, ha más élelmiszerekben is előnyben részesíted a cukormenteseket, például canderellel ízesíted a kávédat, vagy nutrasweet-tel. Ezek ugyanúgy az aszpartám nevei, amelynek E-száma (E951) és CAS-száma (22839-47-0) is van, azaz nyilvántartott veszélyes kémiai anyag.
Ezért nem iszunk semmi olyan üdítőt, amiben például aszpartám van. Capisci?

Ezzel szemben a szteviávan szteviozidok vagy szteviol-glikozidok, glikozid típusú vegyületek vannak, amelyek aglikonja a szteviol. A szteviozidok az őszirózsafélék családjába tartozó jázminpakóca (Stevia rebaudiana Bert.) nevű dél-amerikai évelő növény levelében találhatók meg és annak édes ízét adják, relatív édességük a szacharózénak 40-300-szorosa. Hő-stabilak, savnak és lúgnak ellenállnak, nem erjednek. Elfogyasztva nem váltanak ki glikémiás reakciót, ez a tulajdonságuk teszi alkalmassá őket diabetikus és egyéb csökkentett szénhidráttartalmú élelmiszerek édesítésére.

Azaz természetes édesítőszerről van szó.
Na, ez van a Kofola "bez cukru"-ban, így az ember úgy bűnözhet és ihat üdítőt, hogy nem visz be kalóriát és nem szennyezi a szervezetét mesterséges édesítőszerekkel.
A Kofola ebben a boltban egyébként viszonylag drága, a 2 literes változat 1,16 Euro, ami ma reggeli árfolyamon 358 forint volt. Ha lett volna kedvem, egy kicsit tovább kerekezve vehettem volna 0,69-ért is, de ma reggel nem volt kedvem még 4 kilométert letekerni az első Coop-ig.
Egyébként ahogy nézem, még így "drágán" számolva is olcsóbb, mint mondjuk a piros kóla, vagy a piros-kék kóla, amik most a madaras francia szupermarketben akciósan ennyik.


Gondolati kitérő vége.
******************
Összegezve tehát én olyan helyen lakom, ahonnan vonattal 54 perc alatt vagyok benn a Nyugatiban (onnan bringával 4 perc alatt a munkahelyemen), és ennek ellenére nagyon kényelmesen 10 perc alatt tudok eltekerni a legközelebbi szlovák jednotáig.
Ehhez persze kell egy olyan bicikli, amelyik alkalmas a bevásárlásra, azaz nagyobb terhet is el tud vinni, ha kell. Még szerencse, hogy van ilyenem:
Na, így lehet például jobbá tenni az életet egy egyszerű dologgal. Amúgy ma reggel nem volt túl meleg, így sört nem ittam a helyi kocsmában, ahol egy fél literes csapolt igazi Zlaty Bazant 200 forint és ahol a friss falusi tojás darabja 18 forint. De ez már egy másik történet...

2015. július 26., vasárnap

Csongrádi csodabolt

Változtatás nélkül beollózom ide a levelemet, amit köszönetként írtam. Íme:

Tisztelt Urak!

Remélem, hogy jó helyre írok, mert a weboldaluk még kidolgozás alatt van...
Éppen egy hete, hétfőn jártunk Csongrádon a boltjukban.
Hatvanból kerekeztünk Szegedre baráti társasággal a nyári forróságban, nagyjából 200 kilométert. Úgy esett, hogy a Tiszát keresztezve, Tiszaug környékén arra lettünk figyelmesek, hogy Laci biciklijének a hátsó kereke érdekes szambát jár. Jobban megnézve láttuk, hogy valószínűleg a nagy meleg és a sok csomag okozta terhelés miatt egy küllő eltörött és ezért került a kerékbe az óriási nyolcas.
Nézegetve a térképet nem találtunk sehol a közelben bringaboltot, a legközelebbi Csongrádon volt, 25 kilométerre.
Átpakoltuk a csomagokat a többi biciklire és a legkönnyebbikünk átült a sérült biciklire. Így tudtuk megtenni ezt a 25 kilométert, nagyon óvatos tempóban.
Csak remélni tudtuk, hogy délután 5 körül lesz még olyan rendes ember, aki segít majd rajtunk, hogy ne kelljen a túrát félbehagyni.
Szerencsénkre volt is, mert Önök első szóra segítettek.

Külön köszönjük azt, hogy nem használták ki kiszolgáltatott állapotunkat és a javítást még normális áron is végezték el.
Igazi, jó emberhez méltó cselekedet volt ez!
Tették mindezt úgy, hogy tudták, nem tartozunk majd a törzsvevői körükhöz, mert nem vagyunk a környékből valók.
Mégis türelmesen és mesteri módon oldották meg a helyzetet, ráadásul 20 perc alatt. 40 fokos melegben, amikor az emberek nagy része türelmetlen, ingerült.
Önök türelmesek, higgadtak és udvariasak voltak.

Tisztelt Urak!

Bár a helyszínen szóban is megköszöntük, úgy éreztem, mindenképpen írnom kell még Önöknek, mert tudniuk kell, hogy nem mindennapi élmény volt, amit véghezvittek.

Önök hozzátettek még egy nagy darabot az aznapi pozitív élményünkhöz és bizonyították, hogy az országnak ebben a szegletében is kedves és türelmes emberek élnek.

Jó hírüket visszük és terjesztjük és ha arra járunk, mindenképpen benézünk Önökhöz!

Nagyon szépen köszönjük, amit értünk tettek!

Tisztelettel:


Molnár-Soós Sándor István

csodabringa.hu