30 kilométer 5 perc alatt biciklivel

A szomszédos Helemba országúton 30 kilométerre van. Szobról el kell menni Letkésig, ott át kell menni Szlovákiába Szalkára, majd meg kell kerülni a Burda hegyet Garamkövesdig, ott balra le kell térni és a Duna-parton haladva lehet eljutni Helembára. Pedig Helemba itt van tőlünk légvonalban 2 kilométerre. Hallani a harangot simán. Csak az a baj, hogy közben itt van az Ipoly, amelyen nincs autós híd. Ezért kell kerülni. Kocsival...

Azt viszont kevesen tudják, hogy az Ipolyon át vezető vasúti hídon kialakítottak egy másfél méteres gyalogos sávot, amelyen biciklivel kényelmesen át lehet kelni. Annyi dolgunk van csak, hogy Szobon a Köztársaság utca végéig elmegyünk, majd jó minőségű (kerékpárral simán járható) földúton elmegyünk a hídig. A híd alatt bújik át az út és egy kis csigázással (mármint csigavonalban haladással) el is érkezünk a híd északi oldalán lévő bringa-gyalogos sávhoz.

A mai meglepetés, hogy valaki kulturált rámpát betonozott a híd mindkét végére, így a bicikliket nem kell felemelni, hanem fel lehet tolni kényelmesen.

Akárki is volt az, áldassék a neve!

Így az ezen az útvonalon lévő utolsó akadály is elhárult, még a nehéz (megpakolt) biciklivel érkezők is kényelmesen fel tudnak menni a hídra.

****************

Kis gondolati kitérő:

Mindig mosolyogva nézem azokat, akik a szobi révnél várakoznak az átkelésre, mert az Eurovelo 6-os bringaút úgy visz Esztergomnak, hogy itt áttereli a biciklist a túloldalra. Jópénzért lehet kompozni, miközben 600 méterre ott a híd, amelyen átkelve összesen 3 kilométer (tökéletesen járható) földutat kell elviselni és ezután kis forgalmú közúton megközelíthető ingyen Párkány, ahonnan megint csak ingyen át lehet hídon kelni a szemközti Esztergomba.

Nem kell várni a kompra és nem kell fizetni semmit.

Annyit azért megjegyzek, hogy Szlovákiában lakott területen kívül kötelező a kerékpáros sisak, így akinél nincs ilyen, az inkább kompozzon és maradjon magyarországi utakon!

Gondolati kitérő vége.

*****************

Szóval a híd mindkét végén szuper kis rámpa van, így a túloldalon sem kell már emelgetni a bringát.

A szlovákiai oldalon korábban lépcsőzni kellett, de szintén jótét lelkek kivágtak egy sávot az erőben és azóta simán le lehet ereszkedni az Ipoly szintjére. Visszafele persze fel kell tolni a biciklit, de legalább nem kell 20 lépcsőt megmászni vele. Így az én teherbringámmal is járható ez az útvonal.

A földúton közlekedve 2 kilométer Helemba, ahol várja az embert az első szlovákiai bolt (jednota), amelyik vasárnap is nyitva van.

*****************

Kis gondolati kitérő: 

Én Szlovákiában leggyakrabban a bez cukru (cukormentes) Kofolát szoktam venni, aminek nagy rajongója vagyok. Olyan cukormentes üdítő ez, amiben az édesítőszer sztevia, és nem szacharin vagy aszpartám. Persze az unio szerint nincs baj az aszpartámmal, de ha tudod, hogy az aszpartám az esszenciális fenilalanin és a nem-esszenciális aszparaginsav aminosavak dipeptidjének metil-észtere, és a szervezetben aszparaginsavra, fenilanilinre és metanol-ra bomlik, akkor már kicsit másként állsz a dologhoz. Ugyanis 40 milligramm / testtömeg-kilogrammos bevitelig biztonságos, azaz ha egy melegebb napon jól "becukormentesüdítőzöl", könnyen veszélyes mennyiséget vihetsz a szervezetedbe belőle. Főleg akkor, ha más élelmiszerekben is előnyben részesíted a cukormenteseket, például canderellel ízesíted a kávédat, vagy nutrasweet-tel. Ezek ugyanúgy az aszpartám nevei, amelynek E-száma (E951) és CAS-száma (22839-47-0) is van, azaz nyilvántartott veszélyes kémiai anyag.

Ezért nem iszunk semmi olyan üdítőt, amiben például aszpartám van. Capisci?

Ezzel szemben a szteviávan szteviozidok vagy szteviol-glikozidok, glikozid típusú vegyületek vannak, amelyek aglikonja a szteviol. A szteviozidok az őszirózsafélék családjába tartozó jázminpakóca (Stevia rebaudiana Bert.) nevű dél-amerikai évelő növény levelében találhatók meg és annak édes ízét adják, relatív édességük a szacharózénak 40-300-szorosa. Hő-stabilak, savnak és lúgnak ellenállnak, nem erjednek. Elfogyasztva nem váltanak ki glikémiás reakciót, ez a tulajdonságuk teszi alkalmassá őket diabetikus és egyéb csökkentett szénhidráttartalmú élelmiszerek édesítésére.

Azaz természetes édesítőszerről van szó.

Na, ez van a Kofola "bez cukru"-ban, így az ember úgy bűnözhet és ihat üdítőt, hogy nem visz be kalóriát és nem szennyezi a szervezetét mesterséges édesítőszerekkel.

A Kofola ebben a boltban egyébként viszonylag drága, a 2 literes változat 1,16 Euro, ami ma reggeli árfolyamon 358 forint volt. Ha lett volna kedvem, egy kicsit tovább kerekezve vehettem volna 0,69-ért is, de ma reggel nem volt kedvem még 4 kilométert letekerni az első Coop-ig.

Egyébként ahogy nézem, még így "drágán" számolva is olcsóbb, mint mondjuk a piros kóla, vagy a piros-kék kóla, amik most a madaras francia szupermarketben akciósan ennyik.

Gondolati kitérő vége.

******************

Összegezve tehát én olyan helyen lakom, ahonnan vonattal 54 perc alatt vagyok benn a Nyugatiban (onnan bringával 4 perc alatt a munkahelyemen), és ennek ellenére nagyon kényelmesen 10 perc alatt tudok eltekerni a legközelebbi szlovák jednotáig.
Ehhez persze kell egy olyan bicikli, amelyik alkalmas a bevásárlásra, azaz nagyobb terhet is el tud vinni, ha kell. Még szerencse, hogy van ilyenem:

Na, így lehet például jobbá tenni az életet egy egyszerű dologgal. Amúgy ma reggel nem volt túl meleg, így sört nem ittam a helyi kocsmában, ahol egy fél literes csapolt igazi Zlaty Bazant 200 forint és ahol a friss falusi tojás darabja 18 forint. De ez már egy másik történet...

Balatonkör 2014. visziklivel elsőként

Hosszas előkészületek után és számos negatív előjel ellenére (például a telefonom kijelzője eltört keresztben, így át kellett költözzek egy teszt-telefonra, így a fényképek nagy része azzal készült, amiért előre elnézést kérek!) 2014.05.02-án délben elindultam a Balatonra. Úgy döntöttem, vonattal megyek és ezen döntésem mellett meg is maradtam. Ugyanis vonattal én ingyen utazom, mert van Startklub Bonus kártyám a MÁV-nál. A bringa 420 forintért utazik, mert van Balaton kerékpárjegy a MÁV-nál. 

Így nekem lejutni Szobról Siófokra 420 forintomba kerül bringástul (meg egyébként bárhonnan a Balatonra). Ez tetszett, bár sejtettem, hogy a MÁV ahogyan nem tudja megoldani a leghétköznapibb dolgokat sem, úgy nem fogja megoldani a Balatonkör biciklis biztosítását sem. Ezzel szemben a szobi állomáson kellemes meglepetésként ért, hogy péntek ellenére a hétvégékre jellemző alacsony padlós Flirt kocsi fogadott, amibe beszállni azért egy ekkora bringával egészen más érzés ám...

Így az utazás első része kellemes volt, alig 58 perc múlva kényelmesen kigurultam a kocsiból a Nyugatiban. Kryx barátommal itt beszéltünk meg találkozót és innen kerekeztünk át a Délibe, ahonnan a vonat Siófokra indult. Szobon gyönyörű verőfényes napsütés volt, Pesten még sütött a nap, de már gyűltek a viharfelhők délnyugat felől. Azért megázás nélkül, a vonat indulása előtt 1 órával kiértünk a Délibe és kényelmesen felcuccoltunk a termes kerékpárkocsiba.

Voltunk azért páran, de a többiek Balatonföldvárig mentek és Siófokon segítettek lekászálódnunk, ami már nem volt olyan egyszerű, mert ezeken a régi kocsikon alig másfél méter magasan van a padló. Azért baleset nélkül sikerült és szépen elgurultunk házigazdánk házáig, aki már öt éve minden évben ellát minket mindenféle jóval. Idén szerzett egy dobozos autót is, így reggel ezzel indultunk Földvárra, a 06.00 órakor kezdődő XV. Balatonkörre. A startról nincs fényképem, de utólag majd pótolom ezt a hiányosságot, de egyelőre a rendezők még nem tették fel a képeket az idei túráról. Az első saját képünk az első pihenőből van, Balatonkeneséről.

Eddigre már egyszer jól megáztunk és mindenünk csupa víz volt, de itt még volt egy száraz pulcsim a zsákban. Másodszor Balatonakali előtt áztunk meg, de addigra már belülről is csupa nedvesség volt mindenki. Ezzel mindaddig nincs baj, amíg az ember nem áll meg. Ahogy megállsz, 2 perc múlva már fázol is. Mégsem sikerült összefáznom, bár estére kicsit már éreztem a torkomat. De ne szaladjunk ennyire előre. A Balatonkörről készített útvonalmentésem a Sportypal-on megtekinthető, ide kattintva. Sajnos a blogger felülete mostanában nem engedi a Sportypal térképek beillesztését, de azért az útvonalat jól lehet elemezgetni, ha a linkre kattintasz.
Az látszik belőle, hogy alig voltam lassabb idén a dobozossal, mint tavaly a sima bringával. Pedig idén viharos szél volt ám.

És a SportyPal ott is hibázik, hogy nem veszi figyelembe a bringa súlyát. Ami az esetemben úgy 40 kiló, azaz olyan, mintha egy 10-12 éves gyereket vittem volna végig a csomagtartón, vagy mintha 130 kilós lennék. Ennek ellenére végigmentem vele és egy helyen majdnem ötvenre felgyorsultam. Az átlagsebességbe beleszámítja a szoftver a pihenőket is, így valójában 25 körüli haladási sebességekkel mentünk. Visziklivel. Nem mindegy ám...
De ez persze nem nagyon izgat, én tudom, hogy kevesen lettek volna képesek végigcsinálni ezt a túrát ezzel a bringával. Főleg azért, mert fel kell ám nyomni az emelkedőkre is. Ha jól tudom, eddig még senki nem ment végig a Balatonkörön előttem cargobike-kal, azaz visziklivel. És kíváncsi leszek, hogy valaki kap-e kedvet...

Mivel az ázottság állandósult, le sem vettem már az esőkabátot a túra végéig, így alatta tiszta víz voltam ugyan, de legalább meleg volt. Ahogy a sisak alatt is, amit CSAK azért és csak akkor hordok, ha esik, amikor esik. A buta németek úgy csinálták meg a bringás esőkabátomat, hogy nincs rajta csukja, hanem a bringás sisakra húzható egy esővédő. Ez alatt viszont megint csak jó meleg van és nem esik be az eső. Bár Római katolikusnak kereszteltek, de azért többször sisakban és sapkában ettem a túra alatt, mert nem akartam jobban szétázni, nameg megfagyni sem.

Holtpont kétszer is volt, először a szokásos helyen Gyenesdiás előtt, mert itt nagyon messze van a pihenő. Ráadásul Tomaj előtt Badacsonyörsnél volt egy defektem is, amit megszereltem ugyan, de jó nagy késéssel érkeztem a tomaji pihenőbe, ahol igazán pihenni sem tudtam. Így vágtam neki Gyenesdiásnak, ami normál bringával és jó időben is kihívás, hát még így. Azért megvolt, de idén nem ettünk fagyit, csak ültünk a vizes fűben és nyámmogtuk a szendvicseinket.

Érdekesség, hogy az úton elfogyasztottam 3,5 liter Vitalade izotóniás italt és még András is adott nekem a saját varázsitalából. Így összesen megihattam a vízzel együtt úgy 8 liter folyadékot és finoman fogalmazva csak annyit, hogy vécén egyszer voltam, a többi a pórusaimon távozott. Na ezért voltam vizes az esőkabát alatt is.

Gyenesdiás után megsegített minket az időjárás és kellemes hátszelünk volt nagyjából Balatonfenyvesig. Itt viszont jött a böjt, mert először csak féloldalról fújta ki a lelket belőlünk a szél, aztán masszívan elölről támadott. Túratársaim közül Ágit - aki biciklivel együtt lehet 50 kiló - többször méterekkel arrébb rakta a szél, és csodálom, hogy nem esett el egyszer sem. Engem is taszigált a szél, pedig én biciklivel együtt 140 kiló lehettem. Úgyhogy ezt a pici lányt is megilleti a tisztelet és s csodálat!

Nameg András és Kryx barátaimat is, akik nélkül nem sikerült volna az egész. Ők ugyanis mindig megvártak és igazi csapat módjára segítettek tovább akkor is, amikor már ők maguk is ki voltak készülve. Kryx-nek hirtelen magas láza lett, amit a mentőautóból kért gyógyszer levitt ugyan kicsit, de így is vagy 70 kilométert lázasan tekert végig. Andrásnak a térde készült ki, de erre meg szerencsére feltalálták a Cataflam-ot, amiből nálam mindig van egy levéllel. A végére azért kikészültünk ám rendesen, a Fonyódi pihenőben hiába volt forró a tea, úgy fújt a szél, hogy majdnem odafagytunk a padra. Itt volt az igazi holtpont. El is indultunk kicsit a mezőny elé, akik aztán utol is értek valahol Balatonboglárnál. Az utolsó bevárásnál összeállt a mezőny, de nagyon örültünk már a földvári platánsornak, ahol a befutó volt.

A teljes táv nem lett 206 kilométer, de nem is érdekes. Nem adtuk fel és ez a lényeg. Még akkor sem, ha sokszor embertelen körülmények voltak és igazából le kellett volna fújni az egész túrát. Csak hát mit csináltak volna ennyi emberrel? Végül is beértünk és ez a lényeg, bár akár vizes volt, akár nem én a reggeli pulóveremet felvettem az esőkabátra felülre, hátha melegen tart.

A végén forró gulyásleves fogadott és miközben ettem, egy gyors interjút is adtam valami tévéstábnak, akikből csak egy nagyon erős lámpát láttam meg egy mikrofont, amit a gulyásleves meg a szám közé próbáltak betuszkolni több-kevesebb sikerrel. Attila barátom, a vendéglátónk kijött elénk a dobozos autóval és hozott száraz ruhákat, így már abban néztük végig, ahogy valaki más megnyeri a nyereménybringát, ami nekem persze nem is kellett volna, hiszen biciklit csak az osztrákok gyártanak KTM márkanéven, a többi csak papírmasé. Nameg Máté, aki a visziliket csinálja. ;)

Hazaérve gyors és forró zuhany, majd beájulás az ágyba. Éjjel azon gondolkodtam, hogy volt-e valami negatívum a túra alatt a rossz időt kivéve. Arra kellett jussak, hogy SEMMI. A szervezés és a résztvevők is rendben voltak és még a "Némmá, teszkóskocsival megy a csávó" meg a "beülhetekelviszel", meg a "sörtménemhoztá" típusú beszólásokon is csak röhögtem magamban. A teszkózóknak annyit, hogy toljatok végig egy teszkós bevásárlókocsit 206 kilométeren, aztán majd beszéljük meg! A beülhetekelviszel témáról az jutott eszembe, hogy talán ha maga a köztársasági elnök kér térden állva Fonyódnál, hogy azonnal lovaggá ütnek, ha elviszem, akkor sem vettem volna fel. A sörös ötlet meg nem is rossz, jövőre lehet, hogy megjátszom és mozgó büfékocsit alakítok, persze ingyen, hogy a visziklizést népszerűsítsem... 

Másnap a 11 órás vonattal akartunk volna felmenni Budapestre, de természetesen Siófokon esélyünk sem volt felnyomakodni rá. Mivel a két órával későbbire, majd a négy órával későbbire, sőt a késő estire is ugyanennyi esélyünk lett volna feljutni - azaz semmi -, Attila a dobozos autóval felhozott minket Budapestre, amiért (is) örök hálával tartozunk neki. A kétórási vonattal el is tudtam indulni a Nyugatiból, amely szerencsémre megint alacsony padlós volt, és csendes, és tiszta és szép.

Már itt éreztem, hogy hazaértem, ez Európa. A Balatonon közlekedő szutykok sehol sincsenek a mi jó kis vonatainkhoz képest. A Dunakanyarban ráadásul gyönyörű napsütés fogadott és amikor leszálltam a házunk előtt a nyeregből azt gondoltam, hogy soha életemben nem voltam még ilyen erős. Sem a lábam, sem a lelkem, sem az akaratom. És ez egy nagyon jó végszó egy ilyen kemény túra után, ami nem ölt meg, csak megerősített.
(Ahogy felkerülnek a hivatalos képek, a bejegyzést kiegészítem. Érdemes lesz néha visszanézni rá...)

Dobozosból kosaras

Igazán nagyon nem zavart ám engem a doboz és normál használat mellett még évtizedekig elközlekedtem volna vele, de már csak egy hét és Balatont kerülünk a Bakfissal. És ettől parázok. Helyesebben attól parázok, hogy szembe szél esetén meg fogok degleni. Mert egy dobozos bringának van ám légellenállása.

Szóval ezen okból kifolyólag már régen elhatároztam, hogy ha tehetem, a dobozt lecserélem egy kosárra. Mert a kosárnak nincs légellenállása. De honnan lesz kosaram, mármint ekkora kosaram? Több barátom javasolta, hogy lopjak egyet valamelyik Tecsótól. De én meg úgy vagyok ezzel, hogy ha a pokolra kell jutni, akkor inkább a paráznaság miatt jussak, ne lopás miatt. Úgyhogy elkezdtem keresni azokat a cégeket, amelyek bevásárlókocsikat forgalmaznak. Találtam is egyet Lajosmizsén, úgyhogy hajrá! Sok reményt nem fűztem a dologhoz, hogy pont nekem, pont egy kocsit eladnak olcsón... És mégis!

Tegyük hozzá, hogy nagyon jó fejek voltak alapból is, pénteken délután is volt rám türelmük. És amikor elmagyaráztam a dolgot és megmutattam a bakfis képét, egyszer csak INGYEN nekem adták a képen szereplő kosarat. Látták a lelkesedésemet. Hazahoztam és neki is álltam megbuherálni.

Persze korábban leméregettem mindent, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire passzolni fog a kosár a Bakfisra. Mert centi pontosan passzol. Már felcsavarozás előtt láttam ezt.

Nem teszünk fel egy ilyen rozsdás cuccot szép bringára, úgyhogy hazafelé jövet vettem matt fekete akril festéket és lefújtam a kosarat. Így azért már jobban nézett ki.

És ha már nekiálltam, egy fekete bringa nagyon jó terep arra, hogy matricákkal kicsit megbolondítsuk. Lassan éjfél van, így azt nem mondhatom, hogy gyorsan készen lettem, de azért megérte szórakozni vele. Igazából nem is vagyok még kész, de már így is jól néz ki. Íme a matricázott változatról néhány kép:

Közelebbről:

Elölről:

És tessék kapaszkodni, mert hátulról meg brutális! A piros, extra matricákat Andris barátomtól kaptam, köszi még egyszer. Jó cucc, vagy ötször annyi fényt ver vissza, mint az én matricáim. Valósággal olyan, mintha piros lámpák lennének hátul. Van még belőle, holnap teszek fel még. Most ilyen:

Szóval itt tartok most. Sajnos a dolog nem tökéletes, mert a kosár eleje nagyobb kanyaroknál lefogja a kormányrudazatot, de holnap sikítóval kimetszek belőle egy darabot. Így éjfél körül már csak nem akartam sikítózni. 
Olvasói kérdések alapján egy kis kiegészítés: jól látja az, aki azt mondja, hogy a kosárban elhelyezett cuccoknak is van légellenállása. Az a lényeg, hogy a doboznak mindig, tök üresen is full légellenállása van, míg a kosárnak csak annyira, amennyit belepakolok. És a doboz van vagy 15 kiló, a kosár pedig "csak" 10 kiló. Úgyhogy megérte buherálni mindenképpen, de ígérem, hogy a tapasztalataimat megírom majd. Azaz folyt. köv...

Szintkülönbségek és a bakfis

Miután leadtuk a szavazatunkat, egy hirtelen ötlettől vezérelve és a szép időtől motiválva nekiindultunk a párommal a Börzsönynek. A terv az volt, hogy feltekerünk Márianosztrára, ott eszünk valamit majd hazatekerünk. Közben megállunk valahol napozni kicsit. Én a dobozossal mentem, mert gyűjteni kell a kilométereket a Balatonkör előtt és szoknunk kell egymást. Az első megálló a Mária -forrás volt.

Ez nagyjából félúton van Nosztra felé és itt éppen kéri is az ember lába, hogy álljunk meg egy kicsit. A víz finom és hűs, a környezet festői és nyugodt. Egészen nehezünkre esett továbbindulni. Azért megtettük és hamarosan már a Márianosztra táblánál pózoltunk.

Hazudnék, ha azt írnám, hogy csak a szép idő motivált minket, mert a mai döntésünkben nagy szerepe volt annak is, hogy van Nosztrán egy Hangulat étterem, ahol jó kajákkal várnak mindenkit. Na, erre készítettük a gyomrunkat, nem is hiába.

Igaz, még eléggé előszezonos volt a hangulat, de én nem is bánom, sőt kifejezetten díjazom, ha nincs tolongás. Az nem is volt, viszont finom kaják, azok voltak. Be is nyomtunk fejenként vagy 4000 kcal-t, aztán indultunk tovább. Azt találtam ki, hogy leereszkedünk egy olyan úton, amelyiken anno barátokkal felfelé már feltekertem. Tudtam, hogy nagyjából Zebegénybe lyukadunk majd ki és így is lett. A túráról készítettem útvonal-mentést, bár néha elfelejtettem újraindítani, így a szoftver zöld vonallal kötötte össze a kimaradt részeket. A lényeg ide kattintva így is látszik. Szép helyeken jártunk, senkivel nem találkoztunk.

Zebegénybe érve egy órát feküdtünk a Duna partján, vittem magammal pokrócot, de akár heverőt is vihettem volna, mert a bakfis dobozában még az is elfér. Készítettem panorámafotókat, de valahol elvesztek az éterben. Egy telefon sem tökéletes. Ahogy egy bicikli sem. A bakfis kormánymarkolata ezen a hosszabb úton eléggé törte a kezemet, így rászántam magamat arra, hogy a korábban megvásárolt markolatot feltegyem. Hazaérve ez volt az első. A régit levágtam.

És az újat feltettem. Lehet kapni ilyen aszimmetrikus markolatpárt, ahol a váltó oldali rövidebb.

És a túloldali meg hosszabb.

Na, ez már kényelmesebb lesz. A mai napot összegezve abban megállapodtunk a feleségemmel, hogy minden szabad vasárnapon bringázni fogunk és inkább eszünk valahol valamit, minthogy Ő a vasárnapját főzéssel töltse. Ezt persze én már régen mondogatom, de eddig valahogy nem sikerült rábeszélnem. Szóval a mai nap tökéletes volt, még akkor is, ha a szavazáson sajnos a kevésbé rosszra kellett szavazzunk és nem egy jóra. Szerencsére az életben a legfontosabb dolgokhoz a politikának semmi köze nincs és a bringa az, ami minden napot csodálatossá tud varázsolni. Így volt ez ma is.

Gyorsjavítások a bakfison

Vannak tárgyak, amelyek annyira hozzánőnek az emberhez, hogy nevet is kapnak. Eddig az autóimat neveztem el például, de ezzel gondolom vannak páran így.

Most meg azon kaptam magamat, hogy a dobozos bringámat úgy nevezem, hogy "A bakfis".

Hogy elugrom a boltba a bakfissal. Vagy hogy kellene egy új gumi a bakfisra.

A dolog onnan ered, hogy a hasonló szállítóbringákat bakfiets-nek hívják, ez meg kiejtve közel van a bakfishoz.

Illik is rá, mert lassan tényleg tini a kislány, és nálam fog megkamaszodni, majd komoly felnőtt nővé fejlődni.

És ha már hosszú távon tervezek vele, nameg nevet is adtam neki, hát megérdemli a gondoskodást.

Akik Követik a dolgaimat, azok látták az első fotót róla, amikor éppen a vonaton hoztam hazafelé.

Jobban megnézve látszik, hogy a fa doboz szélei kaptak már rendesen, nem túl szép kopások láthatók rajta. Mivel ilyenkor télen az ember nem nagyon szeret hideg műhelyekben kushadni, gyorsan kapott egy kis javító festést az elmúlt szép napos vasárnapon és máris jobban néz ki matt feketében. Íme:

A matricákat Máté iránti tiszteletből meghagytam és ha nem kell cserélni a dobozt, meg is hagyom. Maximum teszek melléjük még párat. Például a Balaton-körét, mert áprilisban ezzel fogom megkerülni a Balcsit. Sima bringával már ötször megkerültem, most beleviszünk egy kis kihívást és ezzel a dobozossal megyek neki. Kemény lesz, de én kemény vagyok. A célom bizonyítani, hogy lehet tartani a lépést hosszú távon is a hagyományos bringákkal.

Ehhez persze kellenek még tuningok rajta addig. Ilyen tuning a vadiúj hátsó gumi, amely egyrészt egy centis futófelületen érintkezik az aszfalttal, másrészt 4,5 BAR-ig fújható.

Az előző gumi kicsit kopott is volt, nameg maximum 2,5 BAR-t volt szabad belé nyomni, amitől lapos volt és visszafogta a biciklit. Ezzel a kükeményre fújható gumival meg úgy siklik, mint a szél. Ha külsőt cserélek, akkor belsőt is. És ha már kiszedtem a kereket, és ezért levettem az agyváltót a tengelyről, be is állítottam. Néha kicsit félreváltott. Most már nem. Úgy működik, mint a Doxa.

A következő tuning egy agydinamó lesz és egy LED első lámpa. Látni kell, nameg látszani is. Az agydinamóról táplálni fogom Sanyi barátom továbbfejlesztett találmányát, a Bike2USB 2.0-át. Ez egy olyan ügyesség, ami az agydinamó áramát USB aljzatra teszi ki, így lehet vele kütyüket tölteni. Régóta van már egy ilyenem, imádom, Most elkészült az újabb változat, amelyet két különböző áramforrásról lehet megtáplálni egyszerre. Így az agydinamó mellé beficcen majd egy-két napelem is. Majd írok róla egy nagy tesztet hamarosan.

Hamarosan némi matricázás is várható, mert a bringa nagy felületekkel rendelkezik, amelyeket ki kell használni például ennek a blognak a népszerűsítésére is. Persze a viszikli.eu felirat megmarad, szintén hálám és tiszteletem jeléül.

Ne menjenek sehová - hacsak nem bringázni egy jót -, mert hamarosan jelentkezem!