Összecsukva

(Közben vannak új fejlemények, ezért érdemes elolvasni a történet végén a kiegészítést is. **** vonal alá írom, ami újdonság.)
Először is: jól vagyok. Vigyáznak rám az égiek. Persze nem túl biztató, ha valami így kezdődik, de a lényeg mégis ez. Széthullott alattam a biciklim, eshettem volna sokkal nagyobbat is, de mégsem ez történt. A sztori vége pedig maximálisan pozitív. Elmesélem hát, miként csuktam össze az összecsukható biciklimet ott, ahol nincs is csukló rajta.

Talán olvastad már tőlem korábban, hogy jellemzően biciklivel közlekedem Budapesten. Ezt úgy oldom meg, hogy otthon kibringázok a vonatig, a vonattal bejövök BP-re és a városban megint a bicikli visz el mindenhová. Mivel vasúton biciklit szállítani még ma sem egy leányálom (korábban még ennyire sem volt az), csak összecsukható biciklivel lehet ezt a fajta kombinációt megoldani. Az összecsukható bicikli korrigálja azokat a hibákat, amit a MÁV-Start talán soha nem fog, így a normál biciklikkel elszenvedett masszív szívások kimaradnak az életemből. Ezért vásároltam 2014. elején ezt az összecsukható (sokak úgy ismerik inkább, hogy "kemping") biciklit.

Na persze nem így nézett ki, amikor a boltból kigurultam vele. Ha nagyon enyhén akarok fogalmazni, akkor azt írom most ide, hogy néhány dolgot ki kellett rajta cserélni, hogy az én igényeimnek megfelelő minőségben szolgáltasson, de az alap, azaz a váz és a koncepció ügyes. Az évek során szépen lassan javítgattam rajta, de mindvégig tökéletesen és hűségesen szolgált, egészen a szerdai délutánig, azaz tegnap előttig.

Szerdán az történt, hogy a szokásomtól eltérően nem a nemzetközi vonattal mentem haza (amin légkondi van, tömeg nincs és Szobig csak Vácott és Nagymaroson áll meg), hanem egy jó öreg Fecskével. A Fecskével kapcsolatos érzelmeim tiszták, egyértelműen és minden sejtemmel utálom. Mert mocskos, kényelmetlen, hangos, huzatos, télen hideg és ilyenkor nyáron meg gyakorlatilag egy guruló kemence. Ne de a legjobb acél is kemencében születik, így néha ezen edzem magamat. Az persze igaz, hogy ha egyszer végre (2019-ben várhatóan) lecserélik ezeket a szarokat a vonalunkon (jönnek az emeletes vonatok), én bizony pezsgőt fogok bontani. Szerdán mindenesetre fecskéztem és mivel utálom, Zebegényig bírtam. Szoktam olyat csinálni, hogy Zebegényben leszállok és az utolsó hatost kényelmesen, Magyarország egyik legszebb bringaútján letekerem Szobig. Szerdán is ez történt.

Egészen a szobi ötös hídig jutottam, ahol egy kis időszakos vízfolyás felett vezet át a bringaút. Ehhez egy fa hidat építettek, amely sajnos az idők során valahogy kiemelkedett a bringaútból, helyesebben a bringaút aszfaltja süllyedt lejjebb öt centit. Emiatt a hídra Zebegény felől felhajtva van egy bukkanó, ez a bukkanó adta meg a kegyelemdöfést a biciklim hegesztésének. Senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor a kormány és az első kerék megindul felfelé, míg a nyereg és a hátsó kerék kimegy az ember alól. Talán a reflexeknek és a rutinnak is köszönhetem, de egész jól korrigáltam és ahhoz képest nem is estem nagyot.

Ahogy feldolgoztam magamban, hogy a földön fekszem, szépen kihámoztam magamat a rám tekeredett bowdenek közül és felkászálódtam. Az első az volt, hogy a jobb zsebemben lévő telefont megnéztem, nem tört össze. Ez kész csoda, mert a telefontól 1 centire akkorra véraláfutás van a combomon, mint a Dunántúl, de az ütés a vadiúj és méregdrága telefont elkerülte. Ez azért is jó, mert erre a telefonra nincs biztosításom, a Telekom nem engedett rá kötni, mert az otthoni telefon-előfizetéshez kaptam, ami nem mobil-előfizetés. Évek óta kötök biztosítást a telefonjaimra, pont az ilyen esetek miatt, de erre most nincs. Megúsztam. Ahogyan megúszta a hátamon lévő laptop is, amit egy hozzá gyártott páncél-táskában hordok, de ezen felül még a gyári dobozban kapott szivacsot is behekkeltem valahogy. A táska kapott rendesen, de a laptop nem.
Ezután magamat vettem szemügyre, de semmi sérülést nem láttam magamon. Mivel a vonatról csak leugrottam, nem vettem fel sem a kesztyűt, sem a szemüveget, sem a sapkát. Mikor esek el? Naná, hogy most. Ennek ellenére sehol semmi látható sérülés? Na, a fejemen azért lett egy dudor kicsit később és estére az oldalamat is éreztem rendesen, de ennyivel megúsztam.
Azért végigszaladt bennem a gondolat, hogy széthullhatott volna a bicikli alattam mondjuk Budapesten is, amikor megyek át a villamossíneken. Akkor talán beesek valami autó alá, ami egészségtelen mozdulat tud lenni. Vagy széteshetett volna Zebegény után a nagy lejtők valamelyikén, ahol neki szoktam azért ereszteni a biciklit. Ha harmincnál esek, megint csak szebben néznék ki. De én szépen lassan, 10 körüli sebességnél feküdtem el. Így kell ezt csinálni.
Hogy az emberek milyenek? Nos, két öregasszony jött velem szembe, látták az egészet, így gyorsan bekanyarodtak az egyik mellékutcába. Eszükbe sem jutott volna, hogy legalább megkérdezzék, hogy jól vagyok-e. Ha eljönnek mellettem, talán még át is léptek volna. Na mindegy, én ennek ellenére azért ezentúl is meg fogok állni, ha ilyesmit látok és meg fogom kérdezni, segíthetek-e valamit.
A bringát összekötöztem és elkezdtem hazafelé battyogni. A híd a házunktól 1400 méterre van, szoktam erre futni. Persze nagyon nem volt kedvem hazacipelni, így az egyik háznál megkértem az udvaron lévőket, hogy hadd tegyem be, amíg visszajövök érte kocsival. Megengedték.
Hazafelé menet ez egyik szomszéd felvett, így összesen 100 métert gyalogoltam, 10 perc múlva már ott is voltam, a kocsiba betettem és hazavittem. Már eközben elkezdtem gondolkodni, hogy mi lesz vele. Mert kell helyette egy másik összecsukható bringa, ugyanis ez nekem életstílus.

Mindig bringázom. Télen is. Ha nem bringázom, nem vagyok jól. Eleve hízni kezdek, de a közérzetem is teljesen más. Persze nem csoda, hogy a bringa eltört, mert kapott eleget. A teleken mínuszokat, a nyarakon hőséget, esőt, sarat és a budapesti utakat. Éppen ezért nem is nagyon haragszom rá, amiért kilehelte a lelkét.
Persze nem véletlenül vettem a Decathlonban. Lehet kapni jobb bicikliket olcsóbban máshol, de csak a Decathlon ad ma Magyarországon ÖRÖK élet garanciát a biciklik vázára. Nem szerettem volna élőben is kipróbálni, de a csütörtöki nyitás a Dunakeszi Decathlonban talált, biciklistül.
Lehetne ragozni, hogy mik szaladtak át a fejemen, hogy milyen érvekkel fogok előállni, ha kötekednek, de ilyesmi nem volt. Miután szóltam, hogy kicsit fáj az oldalam, a bringákért felelős srác kijött velem a kocsihoz, kivette és becipelte a bringát, majd nagyjából 10 perc múlva már kezemben volt a teljes vételár, amit négy éve fizettem érte.

Mivel a biciklire szereltem ezt-azt pluszban, azokat szerettem volna visszakapni. A srácok ragaszkodtak hozzá, hogy ők szeretnék nekem lebontani a cuccaimat. Így abban egyeztünk meg, hogy hozom a leszerelt szarokat és kapom a minőségi cuccaimat vissza. Ilyen egyszerű ez. Mivel a bringa selejtbe megy, vinnem kell egy akármilyent azokból, amiket leszereltem. Egy akármilyen nyerget, fékeket, váltókat. Volt odahaza ez-az, így összeválogattam a kért cuccokat. És ennyi.
A Dunakeszi Decathlonban sajnos nem volt az a bringa, amit kinéztem magamnak, de a Nyugati téren igen. Telefonon félretetették nekem, így egy óra múlva már az új bringával virítottam a Nyugati téren.

Valahogy így kell ezt csinálni. Dunakeszin és Budapesten is elmeséltem a történetet, mindenhol mindenki hatszázszor kért elnézést. A dolog tehát teljesen pozitív. És hogy véletlenek nincsenek, az biztos. Ugyanis ahogy gurultam a Lehel utcában, az egyik ház előtt az eső elől behúzódva álldogált egy srác. Mivel nem siettem, a szemem sarkából megláttam, hogy egy olyan bringa mellett álldogál, amelyik alattam éppen az előző napon esett szét. Megálltam, szóba elegyedtünk és mondta, hogy neki nincs baja a bringával, csak a nyeregcsővel. Amiből én meg a múlt héten vettem egy újat és ami az új bringához nem jó. Gyors e-mail csere és így a vadiúj nyeregcső is gazdára talált.
A Dunakeszi Decathlon 09.00-kor nyit, a történet 11.00 órakor ér véget. Két óra alatt a régi bringa levéve, a pénz visszaadva, az új bringa megvéve és beüzemelve. Valahogy így kell csinálni.
Mivel ezen az új bringán is csak fékeknek látszó tárgyak vannak felszerelve, odahaza gyorsan fel is pattintottam rá egy normális féket. Helyesebben kettőt, mert előre és hátra is.

Ma még a kormányból kell kicsit levágni, hogy a vonatajtókon átférjen és kész. Remélem, ez a bringa is annyi örömöt fog okozni, mint az elődje és annyi pénzt is fog spórolni. Mert azt nem is kell mondjam, hogy a vonat-bringa kombinálása a legolcsóbb közlekedési mód, már bőven félmillió felett van a megtakarítás, amit ennek köszönhetek.
És hogy az új bringa miként fog viselkedni, arról majd olvashattok. És ez nem fenyegetés, hanem ígéret.
Köszönöm azoknak, akik a Facebook képeimet látva megkérdezték, hogy vagyok! Köszönöm azoknak is, akik aggódtak értem!
Jól vagyok, soha nem voltam jobban.
Persze ha valakinek van olyan gyógyszere, ami jó bordafájásra, köhögésre és hasmenésre egyben, az szóljon, mert egyelőre ha köhögök, annyira fáj a bordám, hogy majd befo... berosálok. ;) 
************************
Tehát a további fejlemények.
Tegnap kaptam egy levelet, hogy a Decathlon visszahívja az összes BFOLD 700 és 500 bringát. Az enyémet is.

Honnan van nekem ilyen, amikor az enyém összetört? Nos, amikor meséltem Jani barátomnak a sztorit, megkérdezte, hogy nem kell-e helyette egy másik. Ő ugyanis szinte ugyanakkor vett egyet magának, amit azóta nem nagyon használ. Így aztán lett nekem egy null kilométeres ugyanolyan biciklim, amit a feleségem nagy örömmel vett, mert a régit is nagyon szerette.
Persze megkérdeztem Janit, hogy regisztrálva van-e a bringa a Decathlon rendszerében és megnyugtatott (meg is mutatta), hogy igen. Így aztán igazából Ő jött ma el velem és vitte vissza a biciklit, mert az Ő nevén volt. És mivel a barátom és korrekt srác, egy fityinget sem kért érte, mert a biciklit ugyebár kifizettem, így már az enyém. Akkor is az enyém lett volna, ha összetörik alattam és most is az enyém, hogy a vételárát visszaadták.

Persze azért egy kis fájdalomdíjat felajánlottam Janinak, így mindenki elégedett volt a mai üzlettel. Mivel vettem a bringához két nyeregcsövet is (ami mindig kikopott és leeresztette a nyerget egy centivel a kényelmes alá), és most ezeket a csöveket nem tudom használni, visszavittem azokat is és vissza is adták az árukat azoknak is.
Így a visszahívott bringa árából és a csövek árából vettünk ma egy Tilt 500-ast, aminek a feleségem még jobban örül.

Így aztán egy használt bicikli árából van most két vadi új, csúcsszuper gépünk.
Miért mertem újra a Decathlonnál venni összecsukható bringát? Hát pont ezért a korrekt magatartásért. A bizalmam töretlen és tudom, hogy ha ezekkel lesz valami, ugyanilyen korrekt módon járnak majd el. És nekem ez a legfontosabb. Lehetne tőlük tanulni ám...
Az új gépet is feljavítottam kicsit, hamarosan videót is beszúrok.
Az élet pedig szép, a bordám azóta teljesen meggyógyult.

MÁV-Start pozitív

Akik régebben olvassák a blogomat azok tudják, hogy szeretek vonatozni. Persze néha kiakadok, de azt hiszem, nem nagyon lehet engem eltávolítani a törzsutasok közül. Persze nem könnyű ez, mert a magyar vasút olyan, amilyen. De én hiszek benne, hogy egyszer majd más lesz. Jó lesz.

Éppen ezért amikor nem tetszik valami, akkor én megírom. Nem anyázok, nem fröcsögök, hanem leírom a problémát és teszek javaslatot a megoldására. Így tettem akkor is, amikor egy kicsit jobban kiakadtam a kerékpár szállításának anomáliáira. Az erről írt bejegyzést ide kattintva olvashatod el. A levél egy részére már jött válasz, de megvártam, amíg a többire is megjön. Ez történt ma.

Na lássuk, hogyan is állnak hozzá a dolgokhoz!

(Normál betűvel a válaszuk, dőlt betűvel a véleményem.)

Köszönjük megkeresését és külön köszönetünket fejezzük ki a jókívánságokért, amelyekhez hasonlóakat kívánunk Önnek az újesztendőben és azon is túl.

Köszönjük továbbá a vasút iránti elhivatottságát és nagyra értéklejük kitartó környezettudatos magatartását.

No comment. Talán csak annyi, hogy nagyon sok szuper ember (is) dolgozik ma a MÁV-nál. Reméljük, hogy egyszer ők lesznek többen!

A vonatok összeállítását, a honlapunkon sajnálatosan nem áll módunkban megjeleníteni, mivel a szerelvényforduló bármikor változhat, akár késés, műszaki hiba, vagy baleset miatt és ilyenkor operatív szerelvénycsere és forduló módosítás történik, így megtévesztő és kiszámíthatatlan lenne az információ.

Ha megjelenítenék a vonatok összeállítását és attól néha eltérnének, akkor néha nem tudnánk, milyen az adott vonat összeállítása. Jelenleg SOHA nem tudjuk. Ettől minden eltérés csak jobb állapotot eredményezne. De elfogadom, hogy lehet olyan körülmény, amiről én nem tudok. Azt is elfogadnám, ha úgy jelenítenék meg a vonatösszeállítást, ahogyan a jelenleg nem hivatalos oldal teszi. Sajnos ilyen törekvés sincs.

Hasonló a helyzet, az induló és érkező vágányok feltüntetése kapcsán, amely – annak ellenére, hogy az oldal alján jelezzük az információ tájékoztató jellegét – sok kellemetlenségre és ezzel kapcsolatos panaszra adott okot, az elmúlt években.

A vágányokért nem reklamáltam a levelemben.

A kerékpárszállító kocsik besorolásának problémája, mindaddig fenn fog maradni, amíg a vonalon az összes szerelvény nem lesz alacsonypadlós, korszerű motorvonat, amelyeknek a kerékpárszállításra is alkalmas része, mindig ugyanott található, a szerelvény típusának megfelelően.

Én nem azt kértem, hogy mindig ugyanott legyen a bicikli kocsi, csak annyit, hogy ugyanarra FELÉ. Egyébként elég sokat vonatoztam a környékbeli országokban, és Ausztriában sem minden vonat egyforma, mégis fel van festve a peronra, hogy ide állj a bicikliddel és csodák csodájára, ott van az ajtó. A biciklis ajtó. Minden vonatnál, típustól függetlenül. Ami pozitív, hogy látják a problémát. Ez az első lépésnek nem is rossz...

A kerékpárral történő együtt utazást a vasúttársaság messzemenőkig támogatja, de jelenleg az elővárosi hivatásforgalomban közlekedő Utasok számára kell megfelelő utazási feltételeket biztosítanunk, mivel a Társaságunk elsődleges – a Közszolgálati Szerződésben foglaltak szerint – feladata a személyek szállítása. A kerékpárszállítás, kiegészítő szolgáltatásként szerepel a kínálatban, ezért a kapacitások is korlátozottak.

Sajnos nem értették meg, vagy nem akartak reagálni a lényegre: a kerékpárosság egy létforma. Biciklizni sok esetben szívás és mégis biciklizünk. Ez a fajta beállítottság nem csak ezt a magatartást vonzza be, hanem például a vonatozást is. Sajnos nem értették meg, hogy egy óriási tömeget nem céloznak meg, akik potenciális ügyfelek, leendő utasok. Még úgy is, hogy a vasút olyan, amilyen. A pozitívum, hogy nem vitatkoztak a többi megállapítással, azaz a vasút szerintük sem a legolcsóbb, nem pontos, nem megbízható... és sorolhatnám. Ezek szerint ebben is egyetértünk.

A kerékpárszállítással kapcsolatos további felvetéseit, kritikáit megküldtük az Üzletszabályozási, illetve az Üzletfejlesztési és Marketing Osztály részére, állásfoglalás céljából.

Attól féltem, hogy ez egy formamondat, hogy mindenkinek ezt írják. De nem, mert pár hét múlva azokra a kérdésekre is válaszoltak. Ez már egy másik levél, ez jött meg ma. Be is másolom.

A kerékpárszállító kocsit továbbító, illetve a kerékpárszállító szakasszal ellátott nemzetközi vonatoknál több viszonylaton, belföldi forgalomban is biztosított a kerékpárszállítás. A Budapest-Keleti–Tatabánya–Komárom–Győr–Hegyeshalom úrirányon át Bécs felé közlekedő rj vonatokon belföldi forgalomban szállíthatóak a kerékpárok kerékpárhelyjegy váltása mellett, továbbá a Budapest-Nyugati–Vác–Szob útirányon át Szlovákia felé közlekedő METROPOLITAN EuroCity vonatokon is lehetséges a kerékpárok szállítása belföldi forgalomban, a kerékpárok számára a kerékpárjegy mellé kerékpárhely foglalása kötelező.

Én ezt tudom. Sajnos a kalauzok nagy része nem tudja, ugyanis csak a vérmérsékletemnek köszönhető, hogy nem keveredtem nagyobb konfliktusba az egyik kollégájukkal, aki le akart szállítani a nemzetközi vonatról, mert szerinte azon nem szállítható bicikli. Én persze mondtam, hogy dehogynem, csak kerékpár helyjegyet kell vásárolni. Az már más dolog, hogy az összecsukható bicikli nem foglal helyet, azaz nem értelmezhető, hogy minek is vásárolok helyjegyet valami olyasminek, ami nem foglal helyet. (Ezen a képen az én kedvenc összecsukható bringám, amit mindig valamelyik sarokba teszek el, hogy miattam ne kelljen senkinek állnia.)

És az is egy másik dolog, hogy NEM LEHET kerékpár helyjegyet vásárolni magában, csak kerékpár jegy mellé. Legalábbis interneten. Azt remélem nem várják el, hogy a magamfajta 2018-ban (és nem 1718-ban) élő polgár minden utazás előtt a pénztárnál vásárol kerékpár helyjegyet? Ez ugyanis nem járható, nem életszerű. Az életszerű - de egyébként teljesen felesleges - az lenne, ha tudnék online foglalni egy helyet a biciklinek. De ez nem megy, mutatom, miért is nem:

A 4. és 5. pontban leírtakat megvizsgáljuk és javasolni fogjuk a pozitív irányba történő elmozdulást, amely szerint:

- az összecsukható kerékpárért ne kelljen kerékpárviteldíjat fizetnie az utasnak,

Már most sem kell, de gondolom ez a nemzetközi vonatokra vonatkozik, mert azokkal kapcsolatban írtam. Az én felvetésem az volt, hogy az összecsukható kerékpár legyen poggyász, amennyiben megfelel bizonyos kitételeknek. Például mérethatároknak, esetleg legyen tiszta és csak olyan helyre lehessen ingyen elhelyezni, ahol nem szennyezi be a vonatot. Ilyen hely is van egy csomó a vonatokon és nekem meg is van a szemem hozzájuk (meg akinek ilyen bringája van, annak is). (Ezen a képen egy olyan bringa, ami nem olajos, nem zsíros, mert nem lánc, hanem ékszíj hajtja meg. A csomagtartóra van feltéve, a fejünk fölé.)

- az elektromos kerékpár szállításának lehetőségét szabályozott paraméterek megadásával.

Ez pedig a legnagyobb előrehaladás lenne. Ha ez az egy megvalósul, már megérte írnom a vasútnak. Ugyanis ma, 2018. március 07-én a vonaton nem szállítható olyan kerékpár, amelyet nem emberi erő hajt, azaz amelyikre valamilyen motor van szerelve. Ez a szabály abból az időből származik, amikor a motor a kerékpáron robbanómotor volt. A mai elektromos bringák megfelelnek minden előírásnak, nem folyik belőlük semmilyen sav. A tiltásuk a vonatokon annak a fényében nagy hiba, hogy erőteljesen törnek elő ezek a biciklik és pár év múlva az lesz a ritka, ha egy biciklin NINCS valamilyen rásegítés.

Köszönjük javaslatait és türelmét, bízva abban, hogy a fentieket mielőbb gyakorlatba ültetik a döntéshozó munkatársaink és ezzel jelentősen megkönnyítjük az Ön és Utastársai, kerékpárral együtt történő utazási feltételeit.

Nem vagyok naiv! De az biztos, hogy ez a levél nem egy formalevél, amelyek közül jó párat már kaptam. Tényleg elolvasták, tényleg próbálták megérteni és reméljük, hogy tényleg tesznek is az érdekünkben.
És a stílus az, amit külön díjazok! Hogy megköszönik a türelmemet. Ez azt mutatja, hogy tudják, hogy ma a vasúthoz türelem kell. Nekem van is. Lesz is!

Én megígérhetem, hogy ezentúl is küldöm az észrevételeimet.  Ugyanilyen türelemmel. Ráérek ugyanis, miközben vonatozom...

Kerékpár és vonat

Bár ez a blog többnyire a kerékpározás pozitív oldalával foglalkozik, most mégis megosztok egy levelet, amelyben a negatívumokat próbálom pozitívummá formálni. Íme, változtatások nélkül, már megint a MÁV ügyfélszolgálatának címezve:

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

Elsőként hadd kívánjak boldog új évet Önöknek és köszönöm, hogy 2017-ben is minden nyűgömre mérhetetlen türelemmel és segíteni akarással reagáltak.

A levelek célja az én esetemben is mindig a segíteni akarás.

Nem morgolódni akarok, nem számon kérni akarom Önöket, hanem többnyire egy-egy problémára szeretném felhívni a figyelmüket.

Mert mi szeretünk vonatozni és szeretnénk, ha ez a jelenleg csak nagy akaraterővel és áldozatok árán felvállalható közlekedési forma jobb és sokak számára vállalható megoldássá válhatna.

Önök is ezért dolgoznak, így a célunk közös.

Én azon utasaik közé tartozom, akik nem anyagi megfontolásból nem autóznak.

Nekünk konkrétan olcsóbb és gyorsabb lenne autóznunk (mindkettőnk munkáltatója támogatja a megtett kilométereket) és ennek ellenére nem tesszük.

Nálunk ez lelkiismereti kérdés, környezettudatosak vagyunk.

Ezen rövid bevezető után hadd osszam meg Önökkel a tapasztalataimat és a miattuk kialakult hozzáállásomat a kerékpár és a vasút kombinálásával kapcsolatban.

Soha nem vetek fel úgy problémát, hogy megoldást ne javasolnék rá, erre most is törekedni fogok.

Elvétve használom a tömegközlekedést Budapesten, ilyenkor télen is kerékpározom. Az elvétve kifejezés alatt értem azt, hogy 2012-es kiköltözésünk óta 3 azaz három alkalommal BKK-ztam. Majd hat év alatt ez elenyésző.

Helyette biciklizem, mégpedig a lakásunktól a vasútig és a vasúttól a munkahelyemig, illetve hazafelé az ellenkező irányokban.

Most is, ilyenkor télen is.

Szombatonként másodállásban dolgozom, így szombatonként is vonatozom és biciklizem.

1899 napja lakunk Szobon, azóta vonatozunk és én azóta én vonat és kerékpár kombinációjával közlekedem.  A jelenlegi kerékpárom számításaim szerint bőven több, mint ezerszer tette meg már a Szob-Budapest-Szob utat.

Azért írom ezeket, hogy lássák, vannak tapasztalataim a kerékpár-szállításról.

Azt már csak mellékesen teszem hozzá, hogy amióta Start-Klub tag vagyok, szabadidőmben is előszeretettel vonatozom.

Pedig nagyon sok dolog szól ellene és kerékpárral kombinálni a vonatozást egy nagyon idegesítő és számos megalázó helyzetet hozó hobbi.

1. Sajnos jelenleg NINCS olyan hivatalos menetrendjük, amelyben a vonat-összeállítást az utas meg tudja nézni. Sokáig azt gondoltam, hogy a vonat-összeállításokat tartalmazó weboldalt a MÁV-Start üzemelteti, de amikor jeleztem, hogy valótlanságokat tartalmaz, Önök felvilágosítottak, hogy az egy hobbioldal.

Mivel ezen a hobbi oldalon kívül például Önök nem üzemeltetnek semmilyen tájékoztató oldalt a vonat-összeállításokról, a mi vonalunkon (70-es vonal, Szob végállomással) minden nap lutri, hogy éppen milyen vonattal fogunk utazni.

Amikor az ember túrázni indul, nagyon nem mindegy például, hogy alacsony padlós vonat fogja-e elszállítani, vagy mondjuk egy "Fecskére" kell felkapaszkodnia a megpakolt biciklikkel.

Itt most nem is említem a tandem kerékpárokat, amelyeket csak bizonyos kocsikba szabad felvinni és a kerékpár-utánfutókat, amelyeket bár nyugati kultúrákban a biciklik részének és természetesnek tekintenek, a MÁV-Start büntet (három kerékpárjegyet kell rájuk váltani).

Maradjunk most a mindennapi ingázásnál és annak szépségeinél!

Én magam szerencsés vagyok, ugyanis Szobon és Budapesten is végállomáson szállok fel a vonatra, így van időm megkeresni a mindig más és más helyre rakott kerékpárkocsikat, de a köztes állomásokon a felszállóknak úgy kell egy perc alatt (amíg a vonat megáll) levadászniuk, hogy az érkező vonaton hol van éppen a kerékpárkocsi (ha van egyáltalán, mert ugyebár a kiírás az nem szentírás).

Javaslatom az, hogy ha az nem is tartható, hogy a kerékpárkocsi mindig ugyanott legyen (mert más és más típusú vonatok közlekednek), de azt egy kis szervezéssel könnyen meg lehet oldani, hogy a kerékpárkocsik mindig a vonat eleje vagy vége FELÉ legyenek, és így az utasnak nem kell egy egész vonatot végigrohannia a peronon, egy perc alatt a leszálló és felszálló utasok között.

Javaslom azt az elvet követni, hogy a kerékpárkocsi mindig a vonatok Budapest felőli végén legyen, így a nagy budapesti pályaudvarokon a kerékpárosoknak nem kell az utasok között a vonat teljes hosszát megtenni. Ennek járulékos haszna, hogy a balesetveszély is csökken.

2. Véleményem szerint a MÁV utasszállítási üzletágát az menthetné meg és lendíthetné fel, ha olyan utazó csoportokat céloznának meg, akik nem csak az anyagi vonzata miatt, hanem egyéb okokból is a vasutat választják. Ilyenek vagyunk mi, a kerékpárral közlekedők.

Direkt nem írok kerékpárost, hiszen nem a kerékpár definiál engem, hanem a viselkedésem és a meggyőződésem vonzza be a kerékpárt és nem mellesleg a vasutat a képletbe.

Ugyanis én - de véleményem szerint a hozzám hasonló környezettudatos emberek többsége - azért vonatozik, mert mi felfogtuk, hogy a kereslet fogja (talán) növelni a kínálatot és nem fordítva.

Ezért járunk annak ellenére vonattal, hogy szinte minden érv ellene szól.

A vonat ugyanis nem gyors (jelenleg), nem a legolcsóbb (jelenleg), nem megbízható (jelenleg), nem tiszta (jelenleg), nem pontos (jelenleg) és nem ügyfélbarát (jelenleg).

Mi mégis vonatozunk, mert jelenlétünkkel azt szeretnénk demonstrálni, hogy van kereslet, tessék bátran fejleszteni!

Persze a mi türelmünk sem végtelen, de még nem fogyott el.

Az persze nagyban rombolja a türelmünket, amikor a havi 50.000,- azaz ötvenezer forintos bérlet mellé még megvetetik velünk a kerékpárjegyet vagy bérletet, vagy az éves 250.000,- forintos klubtagsági igazolvány mellé (amely egyébként korszakalkotó találmány, imádjuk) megvetetik velünk a kerékpárbérletet.

Esetünkben (Szob-Budapest, 70 kilométeres viszonylatban) 14.200,- forintért havonta.

Mindezt úgy, hogy nem mindig van kerékpárkocsi és sem a legtöbb nemzetközi vonatra (erről még később), sem a vonatpótlókra nem vihető fel egy normál kerékpár.

Ezért aztán egyre többen járunk 20-as kerekű, többnyire összecsukható kerékpárral, mert annak a szállítása (még) ingyenes.

Javaslatom, hogy kísérleti jelleggel vezessék be, hogy akinek bérlete van, az ingyen szállíthassa a kerékpárt a vonatokon. Borítékolom és nagy összegben mernék fogadni, hogy ugrásszerűen megnövekedne a kerékpárral utazók száma, ami nemhogy bevétel kiesést nem jelentene Önöknek, de a kerékpárjegyekből és bérletekből kieső pénzt többszörösen behozná az engedmény miatt a vonatot választó, kerékpáros utasok által hozott többletbevétel. Mindez ráadásul beruházást sem igényelne Önöktől, hiszen például a Szobi vonalon (ha van éppen) a kerékpárkocsik többsége kihasználatlan, 5-10%-os kihasználtsággal fut. Fel lehetne ezt hozni bőven 50-70%-ra is egy egyszerű intézkedéssel.

3. Teljesen értelmetlennek látom a kerékpár szállításának korlátozását és kvázi büntetését a nemzetközi vonatok magyarországi viszonylatában. Én magam az összecsukható kerékpárommal számos alkalommal utazom nemzetközi vonaton (mert ezek légkondicionáltak és tiszták) és többnyire egyedül az én kerékpárom utazik a vonaton.

Mivel az ilyen vonatokon ez többnyire tilos, én a kerékpárhoz a gyártó által adott táskát használom, amelyben elhelyezve ez a bicikli poggyásznak minősül és bőven belefér a személyes poggyász méret- és súlyhatáraiba. Minden egyes alkalommal, amikor beleküzdöm az összecsukható kerékpárt a táskájába arra gondolok, miért is kell nekem ezzel vesződnöm, miközben a kerékpárkocsi teljesen üres, kihasználatlan, felesleges helypazarlás. Ahogyan az is teljesen felesleges, hogy egy buta és elavult szabály miatt ezt a táskát mindig cipelnem kell magammal. Mindeközben a kerékpárom soha nem okoz nagyobb szennyeződést, mint például egy lábbeli (esőben vizes ez is, meg az is), de semmiképpen nem okoz nagyobb szennyeződést, mit egy külföldi viszonylatban szállított bicikli okozna. Akkor miért is van megkülönböztetve és miért is nem szállítható az amúgy teljesen üresen pangó kerékpártérben?

Javaslom, hogy ezt a felesleges korlátozást szüntessék meg. Számos megoldást tudnék javasolni, hogy az esetlegesen mégis utazni vágyó kerékpáros külföldinek legyen helye, így például lehetne az is a szabály, hogy amennyiben a kerékpár-helyjegyet vásárlónak nem jut hely, úgy a helyjeggyel nem rendelkező személynek le kell a kerékpárjával szállnia a vonatról. Olyan kevés esetben fordulna ez elő, ami simán kezelhető lenne.

4. Ha már rákényszerítettek az összecsukható kerékpár megvásárlására, miért is minősül az kerékpárnak? Semmilyen olyan tulajdonsággal nem rendelkezik, amivel egy kerékpár, de legfőképpen nem foglal kerékpár-tárolóban helyet. A legkisebb szegletekbe elhelyezhető a többi utas zavarása nélkül. Sőt, amikor ez a kerékpár nincsen táskába rakva (ami egyébként vagy jár hozzá, vagy fillérekért vásárolható), akkor még kevesebb helyet is foglal, mint a táskában. Miért is jobb, ha egy amúgy tiszta és kulturált kerékpár el van dugva egy csomagban? Számos szíjhajtású összecsukható kerékpár létezik (nekem is van ilyenem is), amelyeknél például nincs olajzás vagy zsírzás, így semmilyen szennyező forrást nem jelentenek. Én például öltönyben biciklizem ezzel a biciklimmel és felviszem magammal az irodámban. Alig foglal nagyobb helyet, mint egy esernyő, de a jelenlegi szabályozás szerint ezek mégis, összecsukva is kerékpárnak számítanak, és csak táskában szabad őket felvinni egy nemzetközi vonatra például. Ennek azon kívül, hogy a gazdájának kényelmetlenséget okoz (és így a kedvét szegi), semmilyen haszna nincs. Felesleges, beragadt, buta szabályozás.

Javaslom, hogy az összecsukható kerékpárokat vegyék ki a kerékpárokra vonatkozó kötelezettségek alól és ahogyan például a BKK ÖSSZES járművén, legyenek korlátozás nélkül, kézipoggyászként szállíthatóak, ha a többi utast nem zavarják és megfelelően elhelyezhetőek. Mint kézipoggyász, legyenek felvihetőek azokra a vonatokra, ahová a kézipoggyász felvihető.

5. Az elektromos kerékpárok szállításának tilalma is egy elmaradott, felesleges tiltás. A jelenlegi szabályozás szerint tilos olyan kerékpárt szállítani, amin nem emberi erővel működő rásegítés, motor van. Teljesen jogos volt ez például a dongómotoros kerékpárok esetében, mert egy robbanómotoros, benzinnel működő kerékpárnak semmi keresni valója nincs a vonaton. Még talán jogos ez a hagyományos akkumulátort tartalmazó kerékpár esetében is, hiszen ott lehet sav, ami kifolyhat és így veszélyes. De a mai, modern, rásegítéses elektromos biciklik esetében ez a tiltás teljesen felesleges. Ezek a kerékpárok olyan akkumulátorokkal vannak szerelve, amelyeket a laptopjainkban például minden további nélkül fel lehet vinni a vonatra. Telesen zárt akkumulátorok ezek, bennük számos olyan biztonsági megoldással, amelyeknek köszönhetően nagyjából egy laptop akkumulátorral vagy egy oksotelefon akkumulátorral azonos veszélyességűek mindössze. Miért is tilos akkor ezeket felvinni a vonatokra? Miért zárják ki azokat a seniorokat, akik szeretnének biciklivel utazni, de a tekeréshez már rásegítés kell? Ilyen alapon az elektromos kerekesszékeket is ki lehetne zárni a szállításból, mert azokban is van motor is meg akkumulátor is. Véleményem szerint ez a szabály is elavult, felesleges.

Javaslom a szabály olyan módosítását, amely szerint azok a zárt technológiás elektromos kerékpárok, amelyek a többi utasra nem veszélyesek, a kerékpárokkal azonos díjért legyenek szállíthatóak. Lehet ezt minősítéshez kötni, akkreditált szervezet általi tanúsítástól függővé tenni. Ezek a bicikli úgyis rendelkeznek ilyen minősítéssel, tulajdonosaik számára ez többlet költséget nem jelent.

Összegezve ezúton felajánlom a segítségemet. Amennyiben a kerékpár-szállítás szabályozását át szeretnék szervezni, bármikor, ingyen segítek Önöknek ebben.

Amennyiben az én szaktudásomban nem bíznak meg (gépész üzemmérnök, munkavédelmi szakmérnök és környezetvédelmi mérnök végzettségeim vannak és mindhárom területen több évtizedes tapasztalatom), akkor javaslom, hogy kerékpáros szervezetekkel - mint például a Magyar Kerékpárosklub, amelynek egyébként magam is tagja vagyok - kezdeményezzenek párbeszédet az általam említett és nem említett problémákkal kapcsolatban.

Tisztelettel, hűséges utasuk:

Álljál már meg! Miért nem jársz rendes bringával?

Vonatozom. Sokat. Évente nagyjából 240 napon (hogy könnyű legyen vele számolni, kerekítek...), 36000 azaz harminchat-ezer kilométert teszek meg. Naponta 2 órát ülök a vonaton, azaz évente 480-at. Ez 20 teljes nap. Ez persze nem gáz, mert a vonatozás nem elfecsérelt idő annak, aki feltalálja magát. Olvasok, zenét hallgatok és egyelőre nem untam még meg a Dunakanyar látványát sem, így az út egy részében csak bámulok ki az ablakon. A gondolatok csak járnak a fejemben, a blogjaim nagy részét is a vonaton írom.

Szerencsés vagyok, mert ez a vonal, a Budapest - Vác - Szob ráadásul az egyik legelső vasútvonalunk, és a mai napig kiemelt vonal. A vonatok szépek és egyre szebbek. Mostanság egyre könnyebb kifogni a FLIRT-öt, a MÁV legújabb, tényleg minden igényt kielégítő szerelvényét. Imádom, imádjuk. Persze érthető, mert szép, csendes, tiszta, télen meleg, nyáron hűvös. Egészen más ezzel utazni, mint egy régi szutyokkal.

Hosszas próbálgatás után megtaláltam a bringa helyét is és erről szeretnék most írni. Én így szállítom a biciklit:

A WC előtt van egy beugró, ahol az összecsukott bringa elfér, nem akadályozza a le- és felszállást és a kapaszkodóhoz hozzá is tudom lakatolni, nehogy valaki felkapja és leugorjon vele egy megállóban. Ezen a helyen általában nem áll senki, így senki helyét nem foglalom el.

Persze kellett nekem is idő, mire ezt kitaláltam és eleinte így szállítottam a bringámat:

Ahogy a képen láthatod, három, de inkább négy ülőhelyet foglal el, ha az ember a kijelölt helyre teszi. A FLIRT vonatokon itt van ugyanis a bringaszállításra kijelölt hely. Nincs ezzel semmi nagy baj, oda lehet a bringát rögzíteni itt is. Ha a bringás szemszögéből nézem. De ha a többi utas szemszögéből nézem, akkor egy 'csög bringás elfoglal 5 helyet (egyen ül, négyet meg elbarikádoz a bringájával). Ez a gondolat soha nem esett jól nekem, főleg nem akkor, amikor embereket láttam állni. Úgyhogy eleinte összecsuktam, ha láttam, hogy elfogyott az ülőhely, mostanság meg eleve összecsukom a felszállás után, akárhányan vannak is éppen. Végül úgyis mindig megtelik a vonat.

Az én bringám összecsukható, de nem mindenkié az. Íme:

Tisztán látszik a képen, hogy egy normál bringa nemhogy 4, de öt helyet is el tud foglalni. Egy normál bringa miatt tehát öt ember nem tud leülni. A képen lévő bringa tulajdonosa nem utazik végig a vonalon, így csak 20 percig blokkolja az ülőhelyeket. Nem szemrehányás, tény. Mondjuk így is pozitív arc, mert nem autózik. Én viszont végigutazom és ha így tennék, akkor folytathatjuk az írás elején lévő számítást és a 20 napot megszorozhatjuk 4-gyel, de akár öttel is. Ha nem lenne összecsukható a bringám, akkor évente 80-100 napot állna valaki miattam a vonaton.

Ezt pedig az én galamb lelkem nem tudja elviselni.

Ezért van az, hogy bár a szívem megszakadt, a normál bringámat elpasszoltam és vettem helyette az összecsukhatót.

És így a lelkiismeretem - nekem van - tiszta.

Összefoglalva tehát: a "Kemping" nekem megspórol éves szinten 150 ezrest (ennyi lenne a bringabérlet a normál bérlet mellé), és másoknak pedig évente minimum 80, de inkább 100 napnyi ülőhelyet ad.

Mindkettő jó érzés.

Amit "tudnod kellene", mielőtt elindulsz kerékpározni...

Megjelent egy cikk a Zindexen, aminek már a címe is sértő.

Hogyaszongya: 

"Bringás vagy? Ezeket kéne tudnod, mielőtt elindulsz..."

Először is: NINCS OLYAN, hogy bringás. Én NEM VAGYOK bringás! Sokat közlekedem bringával, sőt többnyire bringával közlekedem. De UGYANOLYAN állampolgár vagyok, mint a többi, aki soha nem ül bringára. Csak akkor éppen biciklin ülök. Ettől nem változik meg a személyiségem, vagy a bőrszínem. Így először is KIKÉREM MAGAMNAK (a többi "bringás" nevében is) a beskatulyázást!

Kikérem magamnak, hogy BÁRKIVEL egy kalap alá vegyenek. Én ugyanis ÉN VAGYOK, egyszeri és megismételhetetlen! NINCSENEK jól beazonosítható viselkedésformáim és főleg nem veszek fel semmilyen extra viselkedést akkor, amikor felülök a biciklimre.

Teccikérteni?

Aztán ha ezen túl vagyunk, nézzük sorban a cikkecskét, amit már megint valami olyan jóúembör írt, aki azt hiszi, hogy attól ha egyszer felteszi a tetőcsomagtartóra a biciklijét, már mindet tud is a kerékpározásról.

(Az egyébként külön szomorú, hogy egy ilyen cikk a kerékagyon megjelenhetett..)

És már itt leírom, hogy egy ilyen cikknek SEMMI HELYE nem lenne az én blogomban, ami a kerékpározás pozitív oldaláról szól. Csak azért írok róla, mert TÉVES, ferdít, lázít, követhetetlen és ellenőrízhetetlen statisztikákkal dobálózik és a kerékpározás NEM OLYAN, ahogy próbálja leírni.

És azért írok róla, mert EGYETLEN OLYAN DOLGOT SEM KÖZÖLT, amit ne tudtam vona és a kerékpárral közlekedők ne tudnának. Így a feltételezés, hogy bármelyikünk úgy indulna el, hogy nem ismeri a szabályokat, ELEVE SÉRTŐ!

Lehet, hogy a cikk írója, aki hétvégenként kiviszi a Dunakanyarba az autó tetején a bingáját, ott aztán elteker az első büféig meg vissza, nincs tisztában ezekkel, de attól, hogy elolvassa a kreszt meg megkérdez pár havert, még ne gondolja magát szakértőnek! Még én sem érzem magamat annak, pedig alig 1990. óta közlekedem kerékpárral Budapesten. Persze sima közlekedőként is feltűnt, hogy a cikk számos baromságot (elnézést, de nincs rá jobb szó) tartalmaz!

Nézzük sorban:

1. "Csak annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítottam". MINDEN cikk, amely a kerékpározásról szól és statisztikával kezdődik, egészen biztosan FIZETETT ellenpropaganda. A statisztikák visszaellenőrízhetetlenek, de ebben az esetben még arra sem figyel az író, hogy legalább látszólag rendben legyenek. Számszaki hibákat vét, összeadni, kivonni, osztani sem tud.,

2. Szinte minden nap megyek az M2 autóúton, évekig napi rendszerességgel jártam arra. SOHA EGYETLEN KERÉKPÁROST SEM LÁTTAM. A cikk írója lehet, hogy simán HAZUDIK azzal, amikor azt írja, hogy többször látott az M2-n kerékpárost, de minimum ferdít. Aki kerékpározik, annak eszébe nem jutna, hogy például az M2 autóútra felmenjen. Sima lázítás ez, mégpedig aljas fajta...

3. Azt írja, hogy ahol van kerékpárút (meg felsorol még pár dolgot), ott az úttesten nem kerékpározhatunk. NEM IGAZ. A valóság a következő: "Ha az út mellett, annak vonalvezetését követve kerékpárutat vagy gyalog- és kerékpárutat jelöltek ki, a kétkerekű kerékpároknak a kerékpárúton vagy a gyalog- és kerékpárúton kell közlekedni." Ha már Budapesttel példálózunk: a kerékpárutak 99%-a NEM az út mellett és NEM annak vonalvezetését követve került kialakításra. Ezért aztán aki haladni akar (lásd még: közlekedni és nem bohóckodni, ahogy egyesek a kerékpározást elképzelik), az nem fog az ökörhugyozás mintájára kialakított utakon csalingázni, hanem megy az úton és kész. A kerékpár ugyanis JÁRMŰ, az úton és nem a járdán vagy járdából jó drágán kialakított, de egyébként kerékpározásra alkalmatlan valamin van a helye.

4. Nagyon igaza van a járdázás tilalmáról. A JÁRDÁN NEM BICIKLIZÜNK!!! NINCS KIVÉTEL! Ha egy úttest alkalmatlan a kerékpározásra, akkor a PÁRHUZAMOS UTCÁN megyünk és ennyi. Simán ki kellene venni a kreszből MINDENT, ami a járdán kerékpározásra egyáltalán utal, mert ez ad félreértést, amit aki balfék, tudatosan félre is ért. Mivel ti pedig, akik olvassátok ezt a blogot nem vagytok balfékek egy egyszerű szabályt kell megjegyezzetek: NEM BICIKLIZÜNK A JÁRDÁN!!!! SOHA!!! Egyszerű, követhető. Stimmt?Az a baj, hogy ezt a példát meg cikk írója megint arra használja fel, hogy a többi baromságot alátámassza vele és lázítson. Ez is aljas, de sajnos igaza van....

5. Az egyirányú utcába behajtásról írtakban RÉSZBEN igaza van. Az autós tényleg nem számít arra, hogy az egyirányú utcában a kerékpáros szembe jön majd. Amiben nincs igaza az, hogy AKKOR SEM számít rá, ha az külön táblával van engedélyezve. Ez pedig nem a kerékpárosok hibája, de efelett nemes egyszerűséggel elsiklik az író. A kerékpárosnak kell odafigyelni ezekben az esetekben úgy még vagy 20 évig, mire a társadalom megszokja majd ezt a dolgot. Aki bemegy egyirányú utcába (akár szabad, akár nem) annak fokozottan oda kell figyelnie. Aki meg oda hajt be, ahová nem szabad, megérdemli, hogy elsikálják. Ezt mint kerékpáros írom...

5. A lassan haladó és álló kocsisor előzésében SINCS IGAZA. A haladó autókat valóban csak jobbról szabad előzni sima, kétsávos úton. DE a párhuzamos közlekedésre alkalmas utakon a kerékpáros ugyanúgy alkalmazhatja a párhuzamos közlekedés szabályait, ahogyan az autós is. Az álló kocsisort viszont CSAK jobbról szabad KIKERÜLNI (nem előzés, ebben is félrefogalmaz az író). Ez persze ÉLETSZERŰTLEN. Annál is inkább, mert a motorkerékpár és a segédmotoros kerékpár jobbról és balról is kerülhet. DE MIÉRT? Mennyivel más egy segédmotoros vagy motorkerékpár, mint egy bicikli, amikor egy álló autót kerül meg? A kereszteződéseknél ez autósok nagy része jobbra húzódik és szarik bele, hogy biciklivel esetleg el szeretnének menni jobbról. Ilyenkor a biciklis vagy beáll a pöfögő autók mögé, vagy elmegy jobbról. És el fog menni jobbról.

6. És végül a kerékpáros gyorshajtásról: amíg nem kötelező tartozék a HITELES kilométeróra, addig MIRŐL BESZÉLÜNK? Honnan a rákból tudja a kerékpáros, hogy mennyivel megy. NINCS az a (nem csak magyar, de a világon akármelyik országban működő) bíróság, amelyik kerékpáros ellen ítélne gyorshajtásos ügyben. Ezzel együtt az ám a helyzet, hogy én magam például úgy bringázom, hogy meg sem izzadok. A pulzusom (mértem többször) 100-110 között van, ez egy kényelmes gyaloglásnak felel meg. MÉGIS bárhová hamarabb odaérek, bármikor (éjjel kettőt kivéve, vagy egy zombiapokalipszis, esetleg atomcsapás esetén), mint bárki más, bármilyen más közlekedési eszközzel Budapesten. Így biciklivel száguldozni teljesen felesleges. Néhányszor mértem különbséget bejáratott utakon a száguldozós, szanaszétizzadós stílus és az én ráérős stílusom között és egy egyórás úton belül (Budapesten bárhová odaérsz egy óra alatt biciklivel) 3-5 perc különbség van. Felesleges nyomni...

Konkluzió:

Megint dolgozik a félelemgépezet, megy a lázítás a bicikli ellen, de azért húzódik mosolyra a szám, mert tudom, hogy ÉRZIK A VESZTÜKET. A dolog megállíthatatlan és akár tetszik, akár nem, a kerékpár az emberiség és ezen belül főként a nagyvárosban élők megmentője.

Semmi más alternatíva nem járható.

Úgyhogy nem lázítani kell, hanem segíteni.

Az ilyen cikkek, amik már a címükben dehonesztálják a kerékpárosokat, semmire nem valók.

Úgy is mondhatnám, hogy kikérjük magunknak!

Csongrádi csodabolt

Változtatás nélkül beollózom ide a levelemet, amit köszönetként írtam. Íme:

Tisztelt Urak!

Remélem, hogy jó helyre írok, mert a weboldaluk még kidolgozás alatt van...

Éppen egy hete, hétfőn jártunk Csongrádon a boltjukban.

Hatvanból kerekeztünk Szegedre baráti társasággal a nyári forróságban, nagyjából 200 kilométert. Úgy esett, hogy a Tiszát keresztezve, Tiszaug környékén arra lettünk figyelmesek, hogy Laci biciklijének a hátsó kereke érdekes szambát jár. Jobban megnézve láttuk, hogy valószínűleg a nagy meleg és a sok csomag okozta terhelés miatt egy küllő eltörött és ezért került a kerékbe az óriási nyolcas.

Nézegetve a térképet nem találtunk sehol a közelben bringaboltot, a legközelebbi Csongrádon volt, 25 kilométerre.

Átpakoltuk a csomagokat a többi biciklire és a legkönnyebbikünk átült a sérült biciklire. Így tudtuk megtenni ezt a 25 kilométert, nagyon óvatos tempóban.

Csak remélni tudtuk, hogy délután 5 körül lesz még olyan rendes ember, aki segít majd rajtunk, hogy ne kelljen a túrát félbehagyni.

Szerencsénkre volt is, mert Önök első szóra segítettek.

Külön köszönjük azt, hogy nem használták ki kiszolgáltatott állapotunkat és a javítást még normális áron is végezték el.

Igazi, jó emberhez méltó cselekedet volt ez!

Tették mindezt úgy, hogy tudták, nem tartozunk majd a törzsvevői körükhöz, mert nem vagyunk a környékből valók.

Mégis türelmesen és mesteri módon oldották meg a helyzetet, ráadásul 20 perc alatt. 40 fokos melegben, amikor az emberek nagy része türelmetlen, ingerült.

Önök türelmesek, higgadtak és udvariasak voltak.

Tisztelt Urak!

Bár a helyszínen szóban is megköszöntük, úgy éreztem, mindenképpen írnom kell még Önöknek, mert tudniuk kell, hogy nem mindennapi élmény volt, amit véghezvittek.

Önök hozzátettek még egy nagy darabot az aznapi pozitív élményünkhöz és bizonyították, hogy az országnak ebben a szegletében is kedves és türelmes emberek élnek.

Jó hírüket visszük és terjesztjük és ha arra járunk, mindenképpen benézünk Önökhöz!

Nagyon szépen köszönjük, amit értünk tettek!

Tisztelettel:

Molnár-Soós Sándor István

csodabringa.hu