2014. január 28., kedd

Gyorsjavítások a bakfison

Vannak tárgyak, amelyek annyira hozzánőnek az emberhez, hogy nevet is kapnak. Eddig az autóimat neveztem el például, de ezzel gondolom vannak páran így.
Most meg azon kaptam magamat, hogy a dobozos bringámat úgy nevezem, hogy "A bakfis".
Hogy elugrom a boltba a bakfissal. Vagy hogy kellene egy új gumi a bakfisra.
A dolog onnan ered, hogy a hasonló szállítóbringákat bakfiets-nek hívják, ez meg kiejtve közel van a bakfishoz.
Illik is rá, mert lassan tényleg tini a kislány, és nálam fog megkamaszodni, majd komoly felnőtt nővé fejlődni.
És ha már hosszú távon tervezek vele, nameg nevet is adtam neki, hát megérdemli a gondoskodást.
Akik Követik a dolgaimat, azok látták az első fotót róla, amikor éppen a vonaton hoztam hazafelé.
Jobban megnézve látszik, hogy a fa doboz szélei kaptak már rendesen, nem túl szép kopások láthatók rajta. Mivel ilyenkor télen az ember nem nagyon szeret hideg műhelyekben kushadni, gyorsan kapott egy kis javító festést az elmúlt szép napos vasárnapon és máris jobban néz ki matt feketében. Íme:
A matricákat Máté iránti tiszteletből meghagytam és ha nem kell cserélni a dobozt, meg is hagyom. Maximum teszek melléjük még párat. Például a Balaton-körét, mert áprilisban ezzel fogom megkerülni a Balcsit. Sima bringával már ötször megkerültem, most beleviszünk egy kis kihívást és ezzel a dobozossal megyek neki. Kemény lesz, de én kemény vagyok. A célom bizonyítani, hogy lehet tartani a lépést hosszú távon is a hagyományos bringákkal.
Ehhez persze kellenek még tuningok rajta addig. Ilyen tuning a vadiúj hátsó gumi, amely egyrészt egy centis futófelületen érintkezik az aszfalttal, másrészt 4,5 BAR-ig fújható.
Az előző gumi kicsit kopott is volt, nameg maximum 2,5 BAR-t volt szabad belé nyomni, amitől lapos volt és visszafogta a biciklit. Ezzel a kükeményre fújható gumival meg úgy siklik, mint a szél. Ha külsőt cserélek, akkor belsőt is. És ha már kiszedtem a kereket, és ezért levettem az agyváltót a tengelyről, be is állítottam. Néha kicsit félreváltott. Most már nem. Úgy működik, mint a Doxa.
A következő tuning egy agydinamó lesz és egy LED első lámpa. Látni kell, nameg látszani is. Az agydinamóról táplálni fogom Sanyi barátom továbbfejlesztett találmányát, a Bike2USB 2.0-át. Ez egy olyan ügyesség, ami az agydinamó áramát USB aljzatra teszi ki, így lehet vele kütyüket tölteni. Régóta van már egy ilyenem, imádom, Most elkészült az újabb változat, amelyet két különböző áramforrásról lehet megtáplálni egyszerre. Így az agydinamó mellé beficcen majd egy-két napelem is. Majd írok róla egy nagy tesztet hamarosan.
Hamarosan némi matricázás is várható, mert a bringa nagy felületekkel rendelkezik, amelyeket ki kell használni például ennek a blognak a népszerűsítésére is. Persze a viszikli.eu felirat megmarad, szintén hálám és tiszteletem jeléül.
Ne menjenek sehová - hacsak nem bringázni egy jót -, mert hamarosan jelentkezem!

2014. január 25., szombat

Könnyű dolgom van

Én ugyanis tudom, mit akarok. És aki tudja, mit akar, annak nagyon könnyű dolga van.
Csak meg kell tenni mindent a cél érdekében és menni fog. Ha kicsit tovább tart, akkor kicsit tovább tart. De sosem mondunk le arról, amit akarunk. Ez a makacsság kell.
Nekem a dobozos bringa két évig tartott. De megvan.
Nem új, nem csillog-villog (még), de az enyém. Eldöntöttem, hogy akarok egy ilyet, megdolgoztam érte és most itt van.
Mert tudom, hogy én azt az életet akarom, amiben a fő szerep a biciklié. A természeté. A vízé, az erdőké, a jó levegőé.
És azt is tudom, hogy az autót nem akarom. Valahogy fizessük ki, járjon le a kölcsön, aztán ezzel az én autós történetem véget is ér.
Befejeztem azt a hülye hozzáállást, amiben a kocsi ott van mindenben, amit csinálunk.
Mert a kocsinak nem kell ott lennie.
Persze megpróbálják elhitetni velünk, többen be is kajáljuk, de a végén kiderül, hogy igazából nem kell. 
Vagy ha nem lehet meglenni nélküle (mert úgy alakították ki a "modern" életet, aminek mi is részei vagyunk), minimálisra lehet korlátozni a használatát.
Ez lesz mostantól.
Az autó csak akkor kerül elő, ha muszáj.
És egyre kevesebbszer lesz muszáj.
Azt már látom, hogy bringázni télen is lehet. Semmi akadálya.
És a dobozos bringával be is fogom bizonyítani, hogy létezik olyan élet, amiben nincs autó és mégis teljes.
Fogtok még olvasni róla. Ez nem fenyegetés, hanem ígéret.
És szerencsés vagyok, mert van egy olyan feleségem, aki hisz az álmaimban, sőt együtt álmodja azokat velem.
Szerencsés vagyok, mert nem érdemlem meg Őt.
Mégis kaptam. Van nekem.
Tőle és Vele vagyok boldog.

El ne felejtsem:
Van egy ember, aki amellett, hogy a magyar szállítókerékpározás úttörője (ismeretes még így is: viszikli), rendkívüli jó fej is.
Egyszer kibéreltem tőle konkrétan ezt a biciklit. Aztán egyszer egy bringás kiállításon találkoztunk, beszélgettünk pár szót és megígérte, hogy ha eladja egyszer ezt a bringát, akkor én leszek az, akinek.
Máté, itt és most, írásban is köszönöm, hogy tartottad a szavadat!
Hogy nem adtad oda másnak. Hogy attól a bringától, amivel minden indult és amihez érthető okokból érzelmileg kötődsz, mégis lemondtál a javamra, mégpedig korrekt áron.
Mert újat ne tudtam volna venni talán soha, de még évekig biztosan nem.
A bringa nagyon jó helyre került. Szeretve lesz, fel lesz újítva és millió kilométereket fogunk megtenni együtt.
Nem is sejted, hogy milyen boldoggá tettél ma. A köszönöm üres szó erre.
Ez igazi csoda!
Csodabringa.

2014. január 2., csütörtök

2014. első mozgása

Talán szégyen, de nem bringázással kezdtem az évet. És nem elsején. De azért így másodikán is jólesett kicsit szaladni. Nem sokat, nem gyorsan. Helyette óvatosan.

Persze minden mozgás jobb a helyben punnyadásnál, amiből egy kicsit már sok is volt. Karácsony óta meg sem mozdultam.
És ha már futottam, gondolkodtam is.
A cél idén nem magas: 500 kilométer. Ez azt jelenti, hogy hetente nem egészen 10 kilométert kell leszaladjak. Talán menni fog, még ha ebben a téli hónapok is benne vannak.
Közelebbi cél, hogy a 42. születésnapomra 84 kilóra lemenjek. Május végéig ez futással sikerülhet is. 10-15 kiló kell hozzá.
Sok evezés is lesz idén, Leevezek Pestig egyszer minimum, mert akarok a Parlament előtt és a Lánchíd alatt fotózkodni. Azaz pózolni kajakkal, ahogy a rossznyelvek nevezték.

És lesz sok bringa, az ugyanis alap. Marad mint default közlekedési eszköz, sőt növelni is szeretném a szerepét az életemben.

Ennyi mindent sikerült átgondolnom, mire hazaértem. A többit szerdán.