Nem nagyon szoktam reklámozni semmit, főleg nem ingyen. Most sem szeretném reklámozni a Magyar Kerékpárosklubot, inkább csak elmesélek Nektek egy történetet, aminek pozitív vége lett.
Úgy esett, hogy a minap Budapesten bringáztam. Nem egy nagy dolog ez, évtizedek óta csinálom már. Konkrétan 1990-ben kezdtem, amikor egészen más viszonyok voltak ám Budapesten. Kemény idők jártak akkoriban a bringásokra. A rossz utak mellett, a kommunizmusból kiszabadult, szakad nyugati autókba átült, autós kultúrával nem rendelkező autósok között kellett lavíroznunk. Nem volt egy életbiztosítás, na!
A helyzet azóta sokat javult és én magam pedig olyan rutint szereztem - persze jó sok esés-kelés és baleset után - hogy mostanában nem jellemzőek a veszélyes helyzetek sem és balesetem sem volt már vagy 10 éve.
A hosszas bevezető után a lényeg:
Szóval a minap bringáztam Budapesten. A fekvő bringámmal, amely egyébként állati jó járgány, de más, mint egy szokványos bicikli. Nagyvárosokban nagyon kell hozzá a rutin és előre kell gondolkodni, hogy az ember kivédje a specialitásából fakadó kellemetlenségeket. Ilyen kellemetlenség az, hogy ezzel a bringával nem lehet padkázni, azaz az első kereket nem lehet megemelni, mert gyakorlatilag rajta ülsz. Így aztán jobb, ha az ember olyan utat választ, ahol nem kell padkázni. A kerékpárutak nagy része kilőve, mert ezeket sajnos többnyire járdákból alakították át és arra nem nagyon figyeltek, hogy - főleg az útkereszteződéseknél - a szintkülönbségeket megszüntessék. Sok helyen semmilyen megoldás nincs, de még a megoldott helyeken is megmarad egy olyan zökkenő, amit a sima prosztatabringával észre sem veszel, mi pedig, a fekvő bringások a fogtömésünket keressük, akkorát zökken a reku.
Na, ezért aztán ha tehetem, a bringautak helyett csendes utcákat választok és ezeken, az úttesten közlekedek. Na, nem mintha itt rózsás lenne a helyzet, csak nem annyira rossz.
Így volt most is. A misszió az volt, hogy az Örsről eljussak a Nyugatiba. Ezt normál bringával kerékpárúton egyszerű megoldani. Én azt gondoltam, hogy majd a zuglói kertvárosban, kis utcákon közlekedek és valahol átmegyek a Hungárián. Nem részletezem, mert csak annyi a lényeg, hogy valahogy a Mexikói útra keveredtem. Az Erzsébet királyné kereszteződésénél, ahol az az agancsos étterem van, amiben annyit ehetsz, amennyi beléd fér, szóval pont az étterem előtt fel volt bontva az út. Ez persze nem baj, de itt valahogy a zebrát marták fel és ezért hosszirányú rések voltak az úton. A gödrökben pedig sóder.
Ezen csúsztam én meg. Nem estem el, letettem a lábamat, de a kezem valahogy lecsúszott a kormányról, így fékezni nem nagyon tudtam. Így találkoztam az út szélén parkoló Volvo hátuljával, pontosabban a hátsó kerék mögötti sárvédővel. A rekun ugyebár elől van a pedál és a fogaskerék, ezzel sikerült lenyúznom az autó festékét és kicsit be is horpasztani.
Oké, hogy az autó öreg, de alsó hangon csináltam benne minimum 20 E HUF kárt. Mit lehet ilyenkor tenni? Az ember felpattan a bringára és elhúz. Úgysincs rendszám, még ha látta is valaki, akkor sem tudnak beazonosítani...
Talán az emberek egy része - remélem, hogy kisebb része - így is tesz. De számomra a becsület és a tiszta lelkiismeret ennél többet ér. Úgyhogy szépen leszálltam és elkezdtem keresni a tulajdonost. A bámészkodók mondták is, hogy a tulaj a fent említett étteremben dolgozik és két perc múlva már jött is kifelé.
A körülményekhez képest nagyon higgadtan viselkedett. Én biztosan kiakadtam volna, ha valaki lezúzza az autómat, de Ő nem volt kiakadva. Megbeszéltük, hogy mi legyen.
És itt jön a nagyon lényeg: nekem eszembe jutott, hogy a kerékpáros klub tagsághoz mintha járna biztosítás is. Telefonszámot cseréltünk azzal, hogy körüljárom az ügyet és felhívom. Így is lett.
Szóval a kerékpárosklub tagsági díjban (ami évi 7000 HUF körüli összeg) van biztosítás is, és ami a lényeg, hogy felelősségbiztosítás is. Azaz, ha te okozol balesetet, akkor is fizet a biztosító. Semmit nem kell csinálni, csak kitölteni a baleseteknél szokásos baleseti bejelentő adatlapot, amelynél a felelősségbiztosító rovatba azt kell beírni, hogy UNIQA kerékpárosklub biztosítás. Én odaírtam még a tagsági számomat is. És ennyi.
A kitöltött adatlapot személyesen is be lehet vinni, de bescannelve is el lehet küldeni az UNIQA biztosítónak. Ezt tettem. Ezen kívül semmi dolgom nem volt. Felhívtak, hogy tényleg volt-e ez a baleset én pedig mondtam, hogy tényleg. És ezzel vége is.
Ha nem vagyok kerékpárosklub tag, fizethettem volna én ki a javíttatást, amely egyébként 61.000,- forint lett végül. Ennyit fizetett ki a biztosító a Volvo tulajdonosának.
Na, ezért (is) jó kerékpárosklub tagnak lenni.
(Most már el merem mesélni a feleségemnek is az esetet, akit eddig nem akartam ezzel idegesíteni...)
Röviden tehát a Magyar Kerékpárosklubnak köszönhetően lett a balesetnek pozitív vége és ezért nagyon hálás vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése