Arról, hogy a sisak jobban szellőzik, mint a koporsó

Keringenek jópofa képek a Zinterneten. Köztük az, amelyiken egy (motoros) sisak látható azzal a felirattal, hogy a "Sisak még mindig jobban szellőzik, mint a koporsó".
Ez egyébként igaz. 

Az a baj, hogy kerékpározással kapcsolatban is osztják ezt, ami viszont nem egészséges. Elég érdekes párbeszéd alakult ki a témában, amivel kapcsolatosan összefoglaltam a gondolataimat. Íme a válaszom arra, miért vagyok sisakellenes (amúgy nem vagyok az):

Mint írtam, felesleges több szót fecsérelni rá. Nem is szándékoztam, de ha kérded, csak a Te kedvedért leírom utoljára:

A sisakkal magával nekem semmi bajom nincs. És azt is elfogadom, hogy aki akar, az hordjon, aki meg nem, az ne. Sima ügy.

Az emberi butasággal, azzal van nekem bajom.

És azokkal, akik az emberi butaságot kihasználják.

Ez ellen fel fogom emelni a hangomat mindig, amíg csak élek.

Főleg akkor nem tudok szótlan maradni, amikor számomra fontos emberek (lásd még így: barátaim) keverednek bele ilyesmibe.

Esetünket elemezve:

Egy barátom talált egy jópofa képet, gondolta megosztja velünk. Biztos vagyok benne, hogy a jó szándék vezérelte Őt és egy percre sem feltételezem, hogy bármi rosszat akarna nekünk. Mert egy jó szándékú, kedves embernek ismertem meg. (Pont ezért reagálok a képre, ha Ő nem lenne fontos számomra, leszarnám a képet, ahogy nagyban tojok a Facebookon terjedő baromságok 99%-ára. Már bocsánat!)

Szóval közzéteszi ezt a baromságot, mégpedig egy olyan társaságban, akik az átlag - megfélemlített - magyar polgárokkal szemben nem gondoljuk, hogy kerékpározni veszélyes lenne. És még ez a válogatott társaság is rárezonál a dologra és nagy bőszen bólogat egy ekkora nyilvánvaló baromságra.

Nézzük tovább!

A megosztott képen egy állvédős sisak van. Első ránézésre minimum downhill kerékpáros sisak. Ahogyan leírtam, ezeket azok a srácok használják, akik zúznak lefelé a hegyről ezerrel. Nekik kell is. Meg sok más egyéb cucc.

Azt is leírom, hogy az ilyen képek mind a félelemkeltésre vannak és önző célból teszik fel különböző érdekcsoportok ezeket. Említem az autós lobbit (csak példaként, mert meg vagyok róla győződve, hogy ők azok, akiknek zabszem van a seggükben mostanság. Érthető, mert robbanásszerűen növekszik a bringások száma és ezek a mocskos kerékpárosok elveszik a keresetüket, nem költenek benzinre, nem költenek időszakos szervizre és ráadásul elveszik a helyet az autók elől, így nehezebb a vécére is kocsival menni... sorolhatnám a motivációjukat.)

Erre a barátom leírja, hogy nem autós, hanem motoros oldalról vette a képet és nem az autóslobbi műve. Érteeeeed? 

(Most hagyjuk azt a véleményemet, miszerint a motorosok a világ legönzőbb lényei. Ha gondolod, szívesen kifejtem ezt is, de röviden most csak egy félmondat: annyi benzinből mennek egyedül, ami elég egy ötszemélyes autónak is, kétezer kilométerenként dobálják el a gumit és külön élvezik, ha a kipufogó olyan hangos, amitől folyamatosan tízezrek (nagyvárosokban százezrek) "élvezik" azt, hogy ők éppen motoroznak.

Írom ezt úgy, hogy magam is sokáig motoroztam, csak rádöbbentem, mekkora egy köcsög vagyok, így abbahagytam.

És írom ezt úgy, hogy számos motoros barátom van, akik meg normálisan művelik a műfajt. És írom mindezeket úgy, hogy az életben kell némi önzés és ha valaki csak ennyire önző, az nem is baj.

De mivel motoroztam, jól tudom, hogy megy ez és miként beszélnek rá újabb és újabb, teljesen felesleges dolgokra, hogy megéljenek.

Na, a kép egy ilyen weboldalról származik, amelynek egyébként érdeke, hogy ez az ipar veszélyesnek látsszon (a motorozás amúgy az is, mivel teljesen más dimenzió, mint a kerékpározás).

Ezért aztán nem hiszem el, hogy csak én veszem észre a hátsó szándékot és nem értem, miért nem lehet megérteni a mozgatórugót és a kép elkészítője szándékát?

Szóval itt ez a kép, jóindulatból, véletlenül kikerült ide és mik a történések körülötte? Érdemes megnézni, mert tanulságos:

Elsőként jól tetten érhető számos logikai bakugrás, amikkel ezek a propagandák operálnak. Így például a legegyszerűbb dolog a csúsztatás. Például amikor egy motoros sisakot linkelsz be, pedig KERÉKPÁROZÁSRÓL van szó. Azt ugye értjük, hogy egy 30-40 kilométerrel haladó, emberi erővel hajtott kerékpár más dimenzió, mint egy 200-zal haladó, 100 lóerős motorkerékpár?

Persze lehet párhuzamot vonni, mert a kerékpárnak is két kereke van, meg a motornak is. Nos, a majmoknak meg ugyanúgy szembefordítható hüvelykujja van, aztán mégsem emberek...

A képre reagálva az egyik kerékpáros kolléga azonnal le is írja, miként esett a felesége át a kormányon és amikor megkérdezem, hogy ez hogyan lehetséges, akkor kiderül, hogy NEM rekuról (fekvőbicikliről) van szó. Ekkor a kolléga - egyébként nagyon helyesen - elismeri, hogy hamarosan elkészül a rekuja, azaz az eset normál "prosztata bringán" történt. Ez legalább becsületes viselkedés és külön értékelem, hogy nem próbálja bebizonyítani az ellenkezősét.

Tudni illik, a normál kerékpáron ha megakad az első kerék (például túl nagyot fékezel), akkor át lehet esni a kormányon. Ilyenkor az ember tényleg fejtetőre eshet, ezek ellen védenek a kerékpáros sisakok.
A fekvő biciklin viszont az ember többnyire csúszik. Azaz, többet ér egy jó kesztyű és/vagy könyökvédő.

Rekumbens, azaz fekvő bringán a sisak két dologra jó: Szlovákiában, lakott területen kívül spórolhat neked 10 Eurót, mert kötelező a viselése és ha nincs rajtad, ennyire büntetnek meg. A másik funkciója, hogy erős napsütésben árnyékot tart úgy, hogy közben szellőzik is. Igaz, erre tökéletesen alkalmas egy jóféle sapka is, de ha már viszel magaddal sisakot, akkor akár fel is veheted.

Én az üzenete miatt nem hordom, erről később...

Aztán jönnek hozzászólások még arról, hogy miként segíthet a sisak bizonyos esetekben és EZZEL SEM VITATKOZOM. Remélem, látszik.

Másik barátom közzé tesz egy írást egy szintén kerékpáros eszközök ÉRTÉKESÍTÉSÉVEL foglalkozó weboldalról, amely írásban "véletlenszerűen" olyan eseteket válogattak össze, amikor a sisak "életet mentett".

Ugye az tiszta, hogy ha nekem sisakboltom van, akkor az az érdekem, hogy a sisakokat eladjam. Amúgy lehetőleg olyan sisakokat, amilyenek nálam kaphatóak, azaz az olcsón beszerezhető, viszonylag olcsón, de nagy haszonnal eladható szarokat. Lásd még: kínai szarok.

Hadd segítsek: amelyik sisakot te 20 ezresért megvásárolod, azt Kínában 1000, azaz ezer forintnak megfelelő összegből állítják elő. Nincs mögötte semmi kutatás, semmi tudomány. A kínai dizájner megrajzolja, kifaragják az öntőformát, aztán hadd menjen! Ettől a sisaktól várjátok ti, hogy megvédjen...

A közzé tett "tudományos" írásban is tetten érhető számos csúsztatás. Például az, hogy az esetek nagy részében a kedves kerékpárosok 50 azaz ötven kilométeres óránkénti sebességgel száguldoznak. Na, oda kell is a sisak. Egyben megjegyzem, hogy a KRESZ 26. § szerint a sisak viseléséhez kötött, hogy mennyivel mehetsz bizonyos esetekben kerékpárral és ennek maximuma az 50 km/h, lakott területen kívül, ha sisakot viselsz. Azaz, ha Te 50-nel akarsz menni, akkor nem opció, hanem obligáció a sisak, tehát kötelező. Ebben nincs vita.
Költői kérdésem: ki szokott 50-nel menni kerékpárral?

(A költői kérdés lényege, hogy benne van a válasz: senki. Helyesebben: közülünk senki.)

Aztán kérdik azt is tőlem, hogy a biztonsági öv ellen vagyok-e? Nos, az autóban a biztonsági öv használata jól belátható érdeked, mert olyan mozgásviszonyok (sebességek) vannak. Ne keverjük ide, mert megint csak nem ugyanaz a műfaj. Nem mellesleg megjegyzem, hogy a biztonsági öv használata kötelező és ha még egy pár évig ügyeskednek a lobbik és mi meg támogatjuk azokat, akkor majd a kerékpáros sisak is kötelező lesz. Az egy más szitu lesz. A kukásmellényt már sikerült elérniük, jól oda is vernek az élménynek vele. És ez volt a cél. Jól láthatóan megbélyegezni a bicikliseket. Igaz, hogy a jogszabály megengedi azt is, hogy fényvisszaverő ruházatban legyél, de mégis mindenki nagy büszkén viseli a kukásmellényt. Ügyes húzás volt, gratulálok.
Aztán egy közeli példa: Szlovákiában, lakott területen kívül kötelező a kerékpáros sisak. Aki nem hiszi, nézzen utána.
Vicces látni, amint az öregasszonyok két falu között a kendő főlé vett förmedvényekben bringáznak. 

Ez a cél? Hogy idehaza is ez legyen? Ha segítünk, el is fogják érni...

És itt van a mondandóm lényege, tényleg utoljára:

Számos kutatás mutatja, hogy ha egy országban különböző intézkedésekkel szigorítják a kerékpározás feltételeit, akkor a kerékpározás visszaszorulása miatt keletkezett károk (egészségügyi, közlekedési) sokkal nagyobbak, mint a kerékpározás során elszenvedett balesetek miatti károk.

Ez statisztika. Így kell kezelni.

Azaz, ha Te teszem azt úgy gondolod, hogy sisakban, kukásmellényben és egésztest-páncélzatban jobb kerékpározni, akkor tedd azt! Vegyél fel mindent és nyomjad!

De VÉLEMÉNYEM SZERINT úgy beállítani ezt a viselkedést, mint normális... minimum butaság.

Az igazság valahol középen van, az arany középútban.

Véleményem szerint amikor a gyereked tanul bringázni, az első két hétben adj rá védőcuccot! De mindenképpen magyarázd el neki, hogy ez nem azért van, mert a kerékpározás veszélyes, hanem azért, mert még nem tud rendesen biciklizni.

Aztán, ha már tud rendesen biciklizni, akkor szépen el kell hagyni a cuccokat.

Ugyanez igaz a felnőttekre is. Ha bizonytalan vagy, vegyél fel védőcuccot! De azt semmiképpen ne akard már megmagyarázni, hogy kerékpározni csak abban szabad és hogy a kerékpározás veszélyes.

A kerékpározás nem veszélyesebb, mint a gyaloglás. Az a veszélyes, ha valaki ész nélkül bringázik. Ha a neki nem megfelelő sebességgel, nem megfelelő stílusban, rutin nélkül.

Itt jegyzem meg azt is, hogy ahogy az ember egyre többet bringázik, egyre jobban rádöbben arra, mekkora balfék volt eleinte. Hogy tök feleslegesen öltözött túl, tök feleslegesen szopatta magát a sisakkal és tök feleslegegesen tette magát nevetségessé a kukásmellénnyel.

Azért szúrtam be a videót Koppenhágáról, hogy lássátok, milyen az, amikor a bringázás az élet természetes része. Mert az. Nem sport (bár lehet úgy is csinálni) és semmiképpen nem egy agyonparázott, veszélyes valami.

Az más dolog, hogy ez sokaknak nem tetszik.

A motorosoknak nem tetszik, hogy te sisak nélkül és ingyen eljutsz oda gyakorlatilag ugyanannyi idő alatt (városban), mint ők. Hogy neked nem kell költened kötelező biztosításra, benzinre. Ez fáj ám. Hogy miért nem ülnek át a bringára? Szerintem lustaságból és önzésből, de ez magánvélemény.

Az autósokról ne is beszéljünk! Egy havi munkába járás árából igen szép bringát lehet vásárolni, de meg akarnak győzni róla, hogy bringázni nem éri meg, mert a biciklidet ellopják...

És sorolhatnám még.

Én csupán arra kérlek benneteket, hogy beszélgessünk ezekről a dolgokról! Hogy lássatok a dolgok mögé!

Talán nem nagy kérés ez...

Amit "tudnod kellene", mielőtt elindulsz kerékpározni...

Megjelent egy cikk a Zindexen, aminek már a címe is sértő.

Hogyaszongya: 

"Bringás vagy? Ezeket kéne tudnod, mielőtt elindulsz..."

Először is: NINCS OLYAN, hogy bringás. Én NEM VAGYOK bringás! Sokat közlekedem bringával, sőt többnyire bringával közlekedem. De UGYANOLYAN állampolgár vagyok, mint a többi, aki soha nem ül bringára. Csak akkor éppen biciklin ülök. Ettől nem változik meg a személyiségem, vagy a bőrszínem. Így először is KIKÉREM MAGAMNAK (a többi "bringás" nevében is) a beskatulyázást!

Kikérem magamnak, hogy BÁRKIVEL egy kalap alá vegyenek. Én ugyanis ÉN VAGYOK, egyszeri és megismételhetetlen! NINCSENEK jól beazonosítható viselkedésformáim és főleg nem veszek fel semmilyen extra viselkedést akkor, amikor felülök a biciklimre.

Teccikérteni?

Aztán ha ezen túl vagyunk, nézzük sorban a cikkecskét, amit már megint valami olyan jóúembör írt, aki azt hiszi, hogy attól ha egyszer felteszi a tetőcsomagtartóra a biciklijét, már mindet tud is a kerékpározásról.

(Az egyébként külön szomorú, hogy egy ilyen cikk a kerékagyon megjelenhetett..)

És már itt leírom, hogy egy ilyen cikknek SEMMI HELYE nem lenne az én blogomban, ami a kerékpározás pozitív oldaláról szól. Csak azért írok róla, mert TÉVES, ferdít, lázít, követhetetlen és ellenőrízhetetlen statisztikákkal dobálózik és a kerékpározás NEM OLYAN, ahogy próbálja leírni.

És azért írok róla, mert EGYETLEN OLYAN DOLGOT SEM KÖZÖLT, amit ne tudtam vona és a kerékpárral közlekedők ne tudnának. Így a feltételezés, hogy bármelyikünk úgy indulna el, hogy nem ismeri a szabályokat, ELEVE SÉRTŐ!

Lehet, hogy a cikk írója, aki hétvégenként kiviszi a Dunakanyarba az autó tetején a bingáját, ott aztán elteker az első büféig meg vissza, nincs tisztában ezekkel, de attól, hogy elolvassa a kreszt meg megkérdez pár havert, még ne gondolja magát szakértőnek! Még én sem érzem magamat annak, pedig alig 1990. óta közlekedem kerékpárral Budapesten. Persze sima közlekedőként is feltűnt, hogy a cikk számos baromságot (elnézést, de nincs rá jobb szó) tartalmaz!

Nézzük sorban:

1. "Csak annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítottam". MINDEN cikk, amely a kerékpározásról szól és statisztikával kezdődik, egészen biztosan FIZETETT ellenpropaganda. A statisztikák visszaellenőrízhetetlenek, de ebben az esetben még arra sem figyel az író, hogy legalább látszólag rendben legyenek. Számszaki hibákat vét, összeadni, kivonni, osztani sem tud.,

2. Szinte minden nap megyek az M2 autóúton, évekig napi rendszerességgel jártam arra. SOHA EGYETLEN KERÉKPÁROST SEM LÁTTAM. A cikk írója lehet, hogy simán HAZUDIK azzal, amikor azt írja, hogy többször látott az M2-n kerékpárost, de minimum ferdít. Aki kerékpározik, annak eszébe nem jutna, hogy például az M2 autóútra felmenjen. Sima lázítás ez, mégpedig aljas fajta...

3. Azt írja, hogy ahol van kerékpárút (meg felsorol még pár dolgot), ott az úttesten nem kerékpározhatunk. NEM IGAZ. A valóság a következő: "Ha az út mellett, annak vonalvezetését követve kerékpárutat vagy gyalog- és kerékpárutat jelöltek ki, a kétkerekű kerékpároknak a kerékpárúton vagy a gyalog- és kerékpárúton kell közlekedni." Ha már Budapesttel példálózunk: a kerékpárutak 99%-a NEM az út mellett és NEM annak vonalvezetését követve került kialakításra. Ezért aztán aki haladni akar (lásd még: közlekedni és nem bohóckodni, ahogy egyesek a kerékpározást elképzelik), az nem fog az ökörhugyozás mintájára kialakított utakon csalingázni, hanem megy az úton és kész. A kerékpár ugyanis JÁRMŰ, az úton és nem a járdán vagy járdából jó drágán kialakított, de egyébként kerékpározásra alkalmatlan valamin van a helye.

4. Nagyon igaza van a járdázás tilalmáról. A JÁRDÁN NEM BICIKLIZÜNK!!! NINCS KIVÉTEL! Ha egy úttest alkalmatlan a kerékpározásra, akkor a PÁRHUZAMOS UTCÁN megyünk és ennyi. Simán ki kellene venni a kreszből MINDENT, ami a járdán kerékpározásra egyáltalán utal, mert ez ad félreértést, amit aki balfék, tudatosan félre is ért. Mivel ti pedig, akik olvassátok ezt a blogot nem vagytok balfékek egy egyszerű szabályt kell megjegyezzetek: NEM BICIKLIZÜNK A JÁRDÁN!!!! SOHA!!! Egyszerű, követhető. Stimmt?Az a baj, hogy ezt a példát meg cikk írója megint arra használja fel, hogy a többi baromságot alátámassza vele és lázítson. Ez is aljas, de sajnos igaza van....

5. Az egyirányú utcába behajtásról írtakban RÉSZBEN igaza van. Az autós tényleg nem számít arra, hogy az egyirányú utcában a kerékpáros szembe jön majd. Amiben nincs igaza az, hogy AKKOR SEM számít rá, ha az külön táblával van engedélyezve. Ez pedig nem a kerékpárosok hibája, de efelett nemes egyszerűséggel elsiklik az író. A kerékpárosnak kell odafigyelni ezekben az esetekben úgy még vagy 20 évig, mire a társadalom megszokja majd ezt a dolgot. Aki bemegy egyirányú utcába (akár szabad, akár nem) annak fokozottan oda kell figyelnie. Aki meg oda hajt be, ahová nem szabad, megérdemli, hogy elsikálják. Ezt mint kerékpáros írom...

5. A lassan haladó és álló kocsisor előzésében SINCS IGAZA. A haladó autókat valóban csak jobbról szabad előzni sima, kétsávos úton. DE a párhuzamos közlekedésre alkalmas utakon a kerékpáros ugyanúgy alkalmazhatja a párhuzamos közlekedés szabályait, ahogyan az autós is. Az álló kocsisort viszont CSAK jobbról szabad KIKERÜLNI (nem előzés, ebben is félrefogalmaz az író). Ez persze ÉLETSZERŰTLEN. Annál is inkább, mert a motorkerékpár és a segédmotoros kerékpár jobbról és balról is kerülhet. DE MIÉRT? Mennyivel más egy segédmotoros vagy motorkerékpár, mint egy bicikli, amikor egy álló autót kerül meg? A kereszteződéseknél ez autósok nagy része jobbra húzódik és szarik bele, hogy biciklivel esetleg el szeretnének menni jobbról. Ilyenkor a biciklis vagy beáll a pöfögő autók mögé, vagy elmegy jobbról. És el fog menni jobbról.

6. És végül a kerékpáros gyorshajtásról: amíg nem kötelező tartozék a HITELES kilométeróra, addig MIRŐL BESZÉLÜNK? Honnan a rákból tudja a kerékpáros, hogy mennyivel megy. NINCS az a (nem csak magyar, de a világon akármelyik országban működő) bíróság, amelyik kerékpáros ellen ítélne gyorshajtásos ügyben. Ezzel együtt az ám a helyzet, hogy én magam például úgy bringázom, hogy meg sem izzadok. A pulzusom (mértem többször) 100-110 között van, ez egy kényelmes gyaloglásnak felel meg. MÉGIS bárhová hamarabb odaérek, bármikor (éjjel kettőt kivéve, vagy egy zombiapokalipszis, esetleg atomcsapás esetén), mint bárki más, bármilyen más közlekedési eszközzel Budapesten. Így biciklivel száguldozni teljesen felesleges. Néhányszor mértem különbséget bejáratott utakon a száguldozós, szanaszétizzadós stílus és az én ráérős stílusom között és egy egyórás úton belül (Budapesten bárhová odaérsz egy óra alatt biciklivel) 3-5 perc különbség van. Felesleges nyomni...

Konkluzió:

Megint dolgozik a félelemgépezet, megy a lázítás a bicikli ellen, de azért húzódik mosolyra a szám, mert tudom, hogy ÉRZIK A VESZTÜKET. A dolog megállíthatatlan és akár tetszik, akár nem, a kerékpár az emberiség és ezen belül főként a nagyvárosban élők megmentője.

Semmi más alternatíva nem járható.

Úgyhogy nem lázítani kell, hanem segíteni.

Az ilyen cikkek, amik már a címükben dehonesztálják a kerékpárosokat, semmire nem valók.

Úgy is mondhatnám, hogy kikérjük magunknak!

Timeo Danaos et dona ferentes!!!

"Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is." Latin mondás, nem mai. Konkrétan Trójából származik, ahol ugye volt az a bizonyos faló. Amit Kasszandra és Laokoón figyelmeztetése ellenére csak bevittek a falakon belül és aztán éjjel kimásztak belőle a görögök. A történet folytatása ismert...

Miért jut ez eszembe? Most nézem, hogy az új, "I bike Budapest" kampányfilmet (itt nézheted meg, amúgy a film klafa, gratulálok hozzá!!!444nééégy) 

a MOL támogatja? 

Mit mondjak erre? 

BAZKI!

A MOL, mint a legnagyobb benzinlobbista? Akinek minden egyes olyan ember, mint én - akik átültünk a biciklire a retves autóból - valóságos érvágás?

Csak miattam havonta 100, azaz száz darab ezrestől esik el a MOL és évente másfél millió forint ez, ha a benzin mellé odaveszem a motorolajat, fékolajat, szervóolajat, ablakmosó folyadékot, ilyesmit...

Ezt támogatja a MOL? Elhiszed? Őszintén?

És KELL EZ?

Kell ez bármilyen kerékpáros szervezetnek? PONT ez az összeg hiányzott a film elkészítéséhez?

Közben a háttérben meg megy a biciklizés fúrása?

A félelemkampány, amivel elhitették az emberekkel, hogy biciklizni veszélyes? A lobbizás, aminek köszönhetően nagymutter is láthatósági mellényt kell vegyen, amikor este hazateker a szőlőből? Hogy a legtöbb ember sisak nélkül meztelennek érzi magát?

Kik érték el mindezt?

Kik érték el azt, hogy a biciklizés nem az Magyarországon, amit látunk a Kopenhagenize és egyéb TÉNYLEG kerékpáros országokról-városokról készült videókban? Hol látsz ezekben sisakot meg láthatósági mellényt?

A kérdések költőiek.

De miért tudták elérni?

Mert HAGYTUK!

Mert hagyjuk, hogy egy kerékpározással kapcsolatos kampányvideóban megjelenjen a FŐGONOSZ neve.

Mi lesz a következő? Először majd a robogósok, aztán a motorosok mehessenek a bringautakon, városon belül is? Legyen rendszám a bicikliken és legyen kötelező műszaki vizsga?

Mit ér el még a lobbi, miközben mi meg csak állunk tátott szájjal? 

Mit mondok én?

1. Dugják fel a pénzüket maguknak!

Nincs rászorulva a Magyar Kerékpáros Klub. A "görögöktől" nem kell. Hátsószándékuk van ugyanis vele...

2. Dugják fel a bringapontokat maguknak! Csak azért sem megyek hozzájuk kereket fúvatni. Vettem pumpát, odahaza fúvatok 10 bárig, és menet közben van nálam olyan kisebb pumpa, amivel felfújva hazáig kibírja a kerék...

3. Elgondolkozom azon, hogy legyen-e bármi közöm olyan kerékpáros szervezethez, amit a "FŐGONOSZ" támogat.

De miért fakadtam ki? Mi is a bajom? Az, hogy hiteltelen számomra egy olyan szervezet, amely hagyja, hogy trójai módszerekkel beszivárogjanak a görögök. És hogy nem vagyok hülye, hogy ezt ne lássam...

Lehet, hogy rám is rám küldenek az "istenek" valami tengeri kígyót, mint szegény Laokoónra.

De nem félek. Ettől sem.

Budapesten bringázok vazze, 1990 óta. Nem lehet engem ám megijeszteni...

Asszem ennyi.

Még csodásabb bringázni

A csodabringás blogom - mint azt remélem észrevettétek - a kerékpározás napos oldalát hivatott bemutatni. Azért indítottam, mert akik bringázásról írnak, azok többnyire tele vannak keserűséggel. Nem mondom, hogy nem joggal néha. És írják is le a bánatukat, de én magam annyi mindennel kapcsolatban szoktam keseregni - jellemhibám ez -, hogy a bringázással kapcsolatban nem vagyok hajlandó.

Egyszerűen nem vagyok hajlandó meglátni benne a rosszat!

Ehelyett a bringázás pozitív oldaláról szeretnék nektek írni és remélem, ez sikerül is.

Nos, a rövid bevezető után hadd írjak arról, aminek ma pont örülök.

Változott a KRESZ. 
Több ponton is, de a bringázást is keményen érinti a változtatás és azt kell mondjam, hogy pozitív irányban.

A járművezetés személyi feltételei változtak, mégpedig úgy, hogy a kerékpárosoknak szabad inni annyi alkoholt, ami nem befolyásolja a jármű vezetésére képes állapotot. 
Az új KRESZ ugyanis úgy fogalmaz, hogy járművezetésre képes állapotban kell lenni, de a jogszabály 4§ (1) c, pontjában rögzített, "zéró tolerancia" nem vonatkozik a kerékpárosra, ha nem főútvonalon kerékpározik.

Persze jönnek a negatív megjegyzések azóta, hogy klafa, mert "több lesz a részeg kerékpáros", de hadd hangsúlyozzam, hogy a járművezetésre képes állapotnak meg kell lennie. Azaz, aki matarészeg, az ezentúl sem kerékpározhat.

Azt is hadd hangsúlyozzam, hogy az alkoholt fogyasztókkal senki nem találkozhat főútvonalon, azaz ha az ember megiszik egy pohár sört, vagy kettőt, vagy akárhányat - amennyit a szervezete úgy elbír, hogy a járművezetésre alkalmas állapotban marad - akkor kis utcákon, vagy a borospincétől, földúton simán hazatekerhet.

Ahogy nagyapáink (meg nagyanyáink) tekertek is hazafelé évszázadokon keresztül.

Van ennek veszélye? 
Naná, mindennek van veszélye, hiszen a magyar honpógár hajlamos a szelektív jogalkalmazásra, azaz ami neki kellemetlen, azzal nem törődik. Biztosan lesznek félrészeg hülyegyerekek, akik a főútvonalon csalingáznak, de remélem ezeket úgy megb.... izé, megbünteti a rendőr, hogy egy életre elmegy a kedvük a dologtól. Ők lesznek kevesebben.

A zéró tolerancia kerékpáros irányba enyhítésének lényegét és jóságát abban látom, hogy mi, akik épeszűek vagyunk - azaz remélem a többség - ezentúl életvitelszerűen művelhetjük azt, hogy elugrunk egy sörre a haverokkal BICIKLIVEL. Szokásunkká válhat ez. Életformává. Legálisan.

Mesélik mások - mert én ilyet ugyebár soha nem csináltam még -, hogy voltak olyanok eddig is, akik megittak egy-két sört és ezután hazakerekeztek. Ezek az "olyanok" mesélik azt is, hogy egy-két sör, vagy föccs elfogyasztása után az ember - meg az ember lánya - simán haza tud tekerni és semmilyen hatással nincs ez a biztonságos bringázásra. És ezek az "olyanok" mesélik azt is, hogy tekerés közben sokkal hamarabb ki is megy az emberből egy sör. Én meg hiszek az "olyanoknak"...

Összegezve tehát VÉGRE a magyar jogalkotás a valós életet követi és ha kicsi lépést is, de tettek a normális, félelem mentes közlekedésért, az agyonszabályozott baromságok ellen.

Csak így tovább!

A másik örömködésem szintén a KRESZ változásából fakad, mert a kerékpárosokra vonatkozó 54.§ is változott és így mostantól a kerékpáron és a kerékpároson is lehet a lámpa és lehet az a lámpa folyamatosan világító, vagy villogó. Eddig ugyebár az volt a szabály, hogy csak a kerékpáron lehetett lámpa és az csak folyamatosan világíthatott, nameg csak egyszerre kapcsolható lehetett. 1975 óta volt ez így, amikor a LED még sehol nem volt és senki nem sejtette, hogy kettő ceruzaelemmel 200 órákat világító lámpát lehet majd kapni potom pénzért. Mégis kötöttük sokáig magunkat az együtt kapcsolható lámpához, amit sokan úgy értelmeztek, hogy a kapcsolásnak kell egyszerre történnie, miközben az a szabályozás csupán arra vonatkozott, hogy nem lehet egy színváltós lámpád, amit néha előre fehérnek, néha meg hátra pirosnak használsz. Ez a lámpa ráadásul nem villoghatott, tehát egy dinamóról meghajtott első pilács megfelelt, míg egy bivalyerős villogó nem. 
De ma már mindegy, vége ennek a barom megkötésnek is és az ember végre használhatja a sokkal jobban észlelhető villogóját is. És ez is jó!

Azt is írja a vonatkozó szakasz, hogy fényvisszaverőt is el kell helyezni. Emiatt egyesek azonnal aggódni is kezdtek, mert a szövegből szerintük nem egyértelmű, hogy előre fehér, hátra piros fényvisszaverő kell-e (amúgy nem), vagy simán egy akármilyen fényvisszaverő elég.
Hadd segítsek magyaroknak, magyarul olvasni! A mondat így hangzik, ha nem tördeljük pontokba:
"A kerékpárral éjszaka és korlátozott látási viszonyok között abban az esetben szabad közlekedni, ha a kerékpáron vagy a kerékpároson előre fehér-, hátrafelé piros színű, folyamatos vagy villogó fényt adó lámpát és fényvisszaverőt helyeztek el, és lakott területen kívül kerékpáros fényvisszaverő mellényt (ruházatot) visel."

Értelmezzük együtt: a kerékpárra kell tehát előre fehér és hátrafelé piros színű, folyamatos vagy villogó fényt adó lámpa.

És itt vége a gondolatnak.

Új gondolat: kell még fényvisszaverő. Nem piros vagy fehér és nem folyamatos, vagy villogó fényű (ilyen ugyanis nincs is). Az előre fehér, hátrafelé piros színű és a folyamatos vagy villogó jelzők a fényt adó lámpára vonatkoznak, a fényvisszaverőre nem. A fényvisszaverőre vonatkozó előírásokat ugyanis nem a KRESZ, hanem jelenleg a 6/1990 (IV.12.) KÖHÉM rendelet tartalmazza. Ennek a rendeletnek a 116. § írja elő, hogy a kerékpárt mivel kell felszerelni.
Azt írja, hogy hátra KELL egy, vagy kettő darab piros fényvisszaverő (nem prizma, fényvisszaverő), amellyekkel szemben az az előírás, hogy nem lehetnek háromszög alakúak, ha kettő van, akkor szimetrikusan kell azokat elhelyezni és tiszta időben, távolsági fényszóróval 150 méterről megvilágítva láthatónak kell lenniük.
Legalább az első keréken, legalább egy darab, borostyánsárga színű fényvisszaverőt kell elhelyezni, amely mindkét oldalról látható kell legyen. Itt már szerepel zárójelben a kerékprizma, de mivel zárójelben van, én úgy gondolom, hogy csak példa. Tehát, ha olyan fényvisszaverőt teszel az első kerékre, amely borostyánsárga és mindkét oldalról látszik, kielégítetted az előírást.
Ugyanez a rendelet írja, hogy a kerékpárt fel SZABAD (tehát nem kötelező) szerelni elöl fehér, oldalt borostyánsárga fényvisszaverővel és a pedálokon elhelyezett borostyánsárga fényvisszaverővel.
Ezen kívül a rendelet előírja azt is, milyen távolságban lehetnek a fényvisszaverők az úttesttől.
A rendelet nem tartalmazza a bicikligumi oldalába gyárilag beleillesztett fehér csíkot, így elvileg az szabálytalan. Ahogy a fényvisszaverő festékkel lefestett bicikli is, ha nem borostyánsárga. Ugyanis oldalra csak borostyánsárga fényvisszaverő mehetne.
Mindenesetre éjjel valami ilyesmit kell látnia az autósnak:

Persze azért is célszerű előre fehéret, hátra pirosat oldalra meg sárgát elhelyezni, hogy az autós azonnal tudja, melyik irányba mész éppen. 
A lényeg és a jogalkotó célja az, hogy ha valami történik a lámpával és nem ad fényt, legalább legyen valami, ami visszaveri a többi jármű fényét.
Csendben jegyzem meg, hogy valószínűleg hamarosan fog változni ez a KÖHÉM rendelet is, hiszen ebben még mindig úgy van a lámpa, hogy annak együtt kapcsolhatónak kell lennie, ami meg baromság a biciklikre szerelhető és nagyrészben manapság szinte kizárólagosan használt, elemes villogók esetében. A rendeletben nincs benne a fényvisszaverős oldalú gumi (szinte már csak ilyet lehet kapni) és olyan baromságokat tartalmaz, hogy a kerékabroncstól 10-15 centire lehet csak a prizma, ami megint baromság és felesleges kukacoskodás.
A legtöbb lámpa egyébként olyan, hogy beléjük van építve a prizma. Egyszerű a dolgunk: ilyet kell vásárolni. De - ahogyan a képen is látszik- a kerékpár tökéletesen láthatóvá tehető párszáz forintnyi matricával is. Jut eszembe, van erről videóm is. Íme:

Aki bebizonyítja nekem, hogy pár küllőprizmától jobban látható a bicikli, annak kezet csókolok azonnal. Szóval szerintem az ilyen matrica is megfelel, négyzetmétere egy ezres, egy négyzetméter 10-15 biciklire elég, ha azt szeretnénk, hogy a világűrből is látsszon a bicikli... Gondolat vége.
Egyébként a végére még annyit, hogy a KÖHÉM rendelet ellentmond a KRESZ-nek annyiban is, hogy a KRESZ szerint ugyebár lehet a lámpa a kerékpároson is mostantól, azt meg megnézem, hogy akkor hogyan lesz 90 centiméter alatt. A KÖHÉM rendelet ezt is szabályozza, ugyanis. Röviden tehát, a KÖHÉM rendeletet is át kell írni hamarosan. Majd szólok, ha megtörtént ez is...

Új gondolat: lakott területen kívül fényvisszaverő mellény (ruházat) viselése kötelező éjszaka és korlátozott látási viszonyok között. Azaz, ha az én bringás kabátomra eleve rá van varrva a fényvisszaverő csík, senki nem kötelezhet mellény viselésére.

Utóbbinak azért is örülök, mert bár tisztelem a kukásokat, a kukásmellényt kifejezetten rühellem és a kerékpárosok megbélyegzésének tartom a viselésének előírását. Olyan intézkedésnek, amivel egyértelműen és láthatóan azt akarják sugalmazni, hogy aki kerékpározik, az veszélyben van, arra nagyobb figyelem kell, mert elmeháborodott. Emellett a mellénybe az ember beleizzad, viselése kényelmetlen. Úgyhogy kukásmellényt én eddig sem hordtam, mostantól meg szerencsére nem is vagyok köteles. És ez jó.

Én magam egyébként telhetetlen vagyok, úgyhogy nagyon szívesen látnék egy olyan módosítást is, amelyben megengedik, hogy arra alkalmas ülésben szállíthassam mondjuk a 10 évesnél idősebb utasomat is és nem kellene azért triciklit vagy tandemet vásárolnom, hogy a feleségemnek ne kelljen hazagyalogolnia a strandról, vasútról, buszról, hanem úgy, ahogy a filmeken, az ember simán elmehetne elé biciklivel és szállíthatná akár őt is. Ilyenkor úgy sem megy az ember gyorsan, teljesen ártatlan az ilyen megoldás. 
Az életérzés viszont, amikor a szél fütyül a füled mellett és akit szeretsz, az beléd kapaszkodik és átöleli a derekadat... na ezt veszi el tőlünk egy hülye szabály, amit azért hoztak, mert valaki odafenn fél a biciklizéstől. Jelenleg a 3 éves gyerekedet - aki sem kapaszkodni, sem leugrani nem tud, ha baj van - jogszerű szállítani, a 12 éveset meg nem. De melyik a biztonságos?

Vagy tegyük fel, hogy nyáron a folyóra kimehetnének úgy is fürödni a tizenéves srácok és lányok, hogy egymást viszik a biciklin... Csináltuk mi is és mégis élünk mindannyian. Estünk el a mezőn, hajtottunk bele a kukoricásba, de röhögtünk rajta... Ebben ugyanis nincs semmi veszélyes, ha az ember észnél van. És persze lassan megy.

És még sorolhatnám... Bízom benne, hogy eljön az az idő is, amikor  kerékpározni újra az élet természetes része lesz és rádöbbennek odafönn, hogy teljesen felesleges agyonszabályozni és azzal agyonverni ezt az életmódot, élvezetet.

Addig meg mindenesetre mostantól a szokásos ruházatomban felülök a biciklimre, elmegyek a barátaimmal megnézni egy meccset egy árnyékos sörteraszon, ahol iszunk egy-két-három sört/fröccsöt, majd hazatekerek. És nem szólhat rám senki. Ennyi.

És ez jó.

Ha nem hiszed, próbáld ki!

A láthatatlanok klubja

Nem panaszkodom, mert ez volt a célom. Láthatatlanná válni. Szinte sikerült...

Miért volt ez a célom? Különcségből? Önzésből, esetleg pont ellenkezőleg: önzetlenségből?

(Az önzetlenség is önzés, hiszen az ember azon önző indokból önzetlen, mert az neki jó érzés. Azaz önző módon hajszolja az élményt. Filozófiai fejtegetés vége...)

Mindenesetre az én esetemben a különcködés csak azért játszik szerepet, mert ez a magatartás forma nem jellemző. Az én hibám, hogy kilógok a tömegből, de ezt a hibámat örömmel vállalom. Büszke vagyok arra a magatartásra, amit követve az ember a többi embert megpróbálja legkevésbé zavarni. Sajnos - azzal együtt, hogy lasú változás megfigyelhető - PONT az ellenkező jellemző Maóúnikasóún nevelkedett, nagyeszű, hazánkat többségében megtöltő állampolgárokra.

Példák? Vannak dögivel. Csak néhányat sorolok.

Önző az, aki például kutyát tart ott, ahol nem ajánlatos. Érthető a vágy az állat iránt és bennem is él, de legyűröm. Beledöglök, de azért nem tartok kutyát panelben, mert zavarnám vele a többi lakót és nem mellesleg kínoznám a kutyát magát. Persze az önző panel lakó nem így gondolkodik. Neki kutya kell, hát vesz. Aztán telesz*ratja a parkot és minden reggel felugattatja a vele egy blokkban lakó alig kétezer embert. Mert ennyien lakunk egy ilyen, nem kutya sétáltatásra kialakított park körül. Ugyanis egy lépcsőház 32 lakás, lakásonként átlagos magyar csládban 4 ember, épületenként 4 lépcsőház, parkonként 4 épület egyenlő 2048 ember (átlagosan). Hogy ennyi ember kel minden nap (beleértve a hétvégéket is) reggel 5-kor, mert a pudlinak ugatni kell. "Mit csináljon szegény? Ő így beszél." Arról ne is essék szó, hogy az elvileg a gyerek sétáltatásra kialakított parkban nem engedheted el a gyereked kezét és nem biciklizhet kedvére, mert egy-két neveletlen dög nekimegy. És ugyebár nem hiányzik senkinek, hogy a gyereket nyomorékra harapja a hülye gazdája által, minden előírás és jogszabály ellenére szájkosár és póráz nélkül kószáló kutya. Merthogy "Nemkellfélninemharap!" Ha szólsz, Te vagy az állatgyűlölő, összeférhetetlen seggfej. Még nekik áll feljebb.

Tisztelet a kivételnek!

Önző az is, aki cél nélkül motorozgat vagy autózgat. Értem én, hogy szabadság érzés, meg ízirájder, de ezzel együtt páran szintén bekaphatják. Mint mindent, persze ezt is lehet kulturáltan csinálni, de ilyenkor tavasszal jellemzően előkerülnek a "rizs kályhák" és húzzák nekik, mintha muszáj volna. Bizonyára nagyon élvezik egyesek, ahogy üvölt a gép, de mi - a többség - nem élvezzük. Csak hogy tudjátok, kedves kipufogóbűvölő autós és motoros faszfejek: nem vagány, hanem SZÁNALMAS, amikor egy jelentéktelen pöcs azzal akar kitűnni, hogy bőgeti. Röhögnék rajtatok, ha vicces lenne, de nem vicces éjfélkor még azt hallgatni, ahogy húzzátok a körúton. Önző faszkalapok vagytok, ez az igazság. Az persze más téma, hogy jól felkészült rendőrségünk az elsősegély csomaggal van elfoglalva (fontos az is), miközben például olyan bírságot kellene kiszabni ezekre a mások nyugalmát és pihenését tudatosan megzavaró hülyegyerekekre, hogy egy életre elmenjen a kedvük a motorbőgetéstől. Ha már maguktól nem jönnek rá és szép szóból meg nem értenek, akáckaróval meg nem lehet őket leverni a pöcsköszörűről.
És mindez ugyanúgy igaz a tuningkipufgós autókra is. Nem vagány, hanem balfasz dolog azt gondolni, hogy attól több lesz bármiben is az autó, ha nagyobb a hangja. És ha már morcosítani akarsz az autódon: vannak ám olyan megoldások is, amikkel tényleg szép hangja lesz a kocsinak de nem üvölt. Ja, hogy ezek pénzbe kerülnek? Hogy csóró vagy? Akkor ne vagánykodj, bmeg!

Tisztelet a kivételnek!

Önző az is, aki olyan mélynyomót rakat a kocsiba, ami kihallatszik. Nem vagány, balfasz dolog. Azt hiszed, bárki felnéz rád, ha döngeted neki? Azt gondolod, a zene attól szól jobban, ha rezeg a rendszámtábla? Azt gondolod, bárki kíváncsi a szar zenére, amit hallgatsz? Hadd világosítsalak fel: NEM! Nevetséges vagy.

Hogy nekem van-e a kocsiban mélynyomó? Van hát. Arra van telepítve, hogy a zene halkan is szépen, dinamikusan szóljon. Kiegészíti a kocsi amúgy is gyönyörűen megszólaló audióját. De csak benn a kocsiban. Ha éppen olyan kedvem van, hogy megdöngessem magamnak, akkor sem hallatszik ki, nem zavarok vele senkit. Odafigyelek rá. Nem úgy, mint egyesek, akik megveszik a teszkóban a fos kínai szarokat húszezeré', benyomják a csomagtartóba és azt hiszik, ettől jobban szól a cucc. Közben a kocsiban a hangszórók gagyik, a fejegység is egy szutyok. De legalább dübörög a mély. Tudod, ha elmész egyszer egy profihoz, majd ő elmondja neked, hogyan kell ezt és mutat olyan cuccot, ami jól fog szólni. Ja, hogy ez pénzbe kerül? Csóró vagy? Akkor ne vagánykodjál, bmeg!

És ez ugyanúgy igaz az odahaza döngetett házimozira is, de ezekkel az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy általában kideríthető, hogy ki az ügyeletes zajkeltő és általában meg is értik a reklamációt, nameg a villanyóra kapcsolója a lakáson kívül van elhelyezve ;) Az persze igaz, hogy amikor házimozit vásárol az eccerű lelkületű honpolgár, azt már nem gondolja át, hogy a panelben négy lépcsőházzal arrébb is hallani lehet majd és nem mindenki szereti, ha a dínók átszaladnak a lakáson. Van nekem is házimozim, de egyszer sem jött fel senki. Valószínűleg azért, mert úgy használom, ahogyan azt kell. Nem este és nem maximum hangerőn.
És az is önző, aki olyan szórakozóhelyet üzemeltet és olyan szórakozóhelyen szórakozik, ahol a környékben lakók nyugalmát zavarja. A probléma az, hogy ő havonta egyszer adja ki a fáradt gőzt, ami szintén érthető igény, de a közelben lakóknak minden napra jut pár barom, aki éppen akkor adja ki a fáradtgőzt. Nem éljük meg viccesnek, ha egy héten ötször nem alszunk, mert valaki megint kurjongat. És visszatérő témaként az sem vicces, ha egy normális szellőző beépítése helyett hajnali kettőkor kinyitják az ablakot és mi úgy halljuk a zenét, mintha mi is benn lennénk a buliban. Persze a szórakozóhelyek üzemeltetői tojnak a környéken lakókra és adott esetben jobban megéri kifizetni a büntetést a hatóságoknak, mint normálisan viselkedni.

Tisztelet a kivételnek!

Önző az is, aki riasztót szereltet az autójába, de nem foglalkozik vele, kiket és meddig riaszt. Minek a kocsiba riasztó, ha úgysem hallod meg? Az hiszed, bárki foglalkozik vele? Azt hiszed, hogy a tolvajt elijeszted? Minket tartasz ébren éjszakákon át, mert a gagyi szar riasztód vinnyog. Azt hiszed, hogy megvédted a kocsidat, ha beleteszel valami olcsó szart? Hadd világosítsalak fel, hogy a tolvaj a hangjából tudja, hogy gagyi és pont azért fogja ellopni. Te magad segíted hozzá az információhoz. Arra persze van eszed, hogy megvedd a kocsit részletre, de hogy egy negyvenest összespórolj és egy normális riasztót tetess bele, vagy belealkudj, ami nem szólal meg minden szarra, ahhoz már nincs. Arra sincs pénzed, hogy megjavíttasd a riasztódat és FÉL ÉVIG megy minden éjjel. Tudod, mi a te szerencséd? Hogy mint gyengeelméjűhöz, türelemmel állunk hozzád. Ezért nem veri be senki az ablakot, amikor egy héten háromszor vinnyog a szarod hajnali kettőtől reggel hatig. Mi tiszteljük a magántulajdont, nem úgy, mint te.

Ha elmennél egy profihoz, elmondaná neked, hogy sokkal többet érsz egy váltózárral és egy rejtett kapcsolóval, ráadásul olcsóbban is kijön, mit a gagyi riasztód. De nem, te jobban tudod.

Tisztelet a kivételnek!

A példákat lehetne még sorolni, ez a pár úgy kiszaladt belőlem lendületből. A stílusért elnézést kérek, de úgy írtam, hogy azok is értsék, akiknek szól.

Visszatérve a láthatatlanságomra, lényegében arról van szó, hogy elkerüljük egymást. Észrevétlen vagyok a számodra.

Mikor találkozhatsz velem? Nem gyakran.

Korábban még előfordult, hogy találkoztunk valamelyik szupermarketben, de mostanság nem járunk oda. Gyakorlatilag csak ásványvízért jártunk és úgy megérte egyebeket is bevásárolni. Amióta viszont tisztított csapi vizet iszunk, nem járunk szupermarketbe. Pár kifliért meg felvágottért a viszonylag drágább helyi közért olcsóbb manapság, ráadásul hazafelé biciklizve nem is kitérő. Nálunk már akkor is divatos volt a helyben vedd meg, amikor nem kampányoltak mellette. Így aztán szombatonként nem láthatsz engem a teszkóban, mert nem megyek. Nem mozog az autóm, nem generálok forgalmat, nem foglalom előled a helyet. A szelektív kukáknál sem találkozunk, mert nincs odahaza flakon. Egy sem. Ebben is láthatatlan vagyok számodra.

Korábban láthattál néha a tömegközlekedésen. Összefuthattunk a metrón, villamoson, buszon. Amióta bringázom, ott sem láthatsz. Persze nekem könnyű, mert jelenleg közel lakom a munkahelyemhez, de amikor 10 kilométerre laktam, akkor sem láthattál békávézni, csak elvétve. Évente kétszer-háromszor. Ennyit tesz a bringa. Kivonom magamat abból, ami Budapesten a leginkább idegesít. Kivonom magamat a tülekedésből, a tömegből, az emberszagból, a zsebtolvajlásból, az életveszélyes metrózásból. és hidd el, nem hiányzik. Azóta jobban szeretem Budapestet.

Amikor bringázom, akkor Te, aki autózol vagy tömegközlekedsz, szintén nem nagyon látsz. Az autód számára nem jelentek akadályt, észre sem veszed és már elmentél mellettem. Vagy jellemzően én megyek el melletted, mert csücsülsz a  dugóban, persze nem miattam. Magatoknak köszönhetitek, a ti seggetekhez van hozzánőve az autó. Ráadásul én olyan utcákat használok, ahová Te autóval be sem merészkedsz, úgyhogy többnyire nem is találkozunk. 
Amikor tömegközlekedsz, szintén nem látsz, mert jó esetben ülsz és bámulsz magad elé vagy olvasol, rossz esetben nyomorogsz a csuklós buszon és maximum egy elsuhanó fejet láthatsz az ablak előtt, miközben ti álltok a megálóban és várjátok, hogy még pár ember benyomuljon az intim szférátokba. Ha élvezed, csináld csak!

Ha kollégám vagy, nem találkozhatsz velem a cég bejáratánál sem, mert én a hátsó kapun járok bringával. Maximum a folyosón találkozunk, ha felébredtél már addigra. Én mindenesetre felfrissülve jövök már a bringatárolótól, az én szememből kifújta az álmot a reggeli menetszél, az izmaim felébredtek és megérkezve az irodába már 100%-on pörgök. Neked kell még egy kávé.

Ha otthon szöszmötölsz, szintén nem látsz, mert ha mi akár 300-an egyszerre eltekerünk a házad előtt, abból semmit nem fogsz észrevenni. Nincs zaj, nincs bűz. A bicikli csendes és környezetbarát. Próbáld ki mindezt háromszáz autóval...

Az én önzésem része az is, hogy a láthatatlanságnak vannak ki nem mondott előnyei is, amit csak mi tudunk, bringások. Mi ugyanis nem fizetünk adót olyasmiért, amiért nem kapunk cserébe semmit. Gondolok például itt az 500 forintos üzemanyag árában szereplő röpke 400 forintnyi bújtatott sápra, amit azonnal megfizetsz, ha megmozdulsz a kocsiddal, vagy felülsz a tömegközlekedésre. Mit kapsz érte? Jó utakat? Járható várost? Jobb parkolást?

Nem fizetjük az adót, amit a kocsi karbantartása kapcsán szednek be áfa, béfa és céfa formájában, nem beszélve a szervizekben tapasztalható fincsi kis átverésekről.

Tisztelet a kivételnek!

Nem fizetjük azt az adót, amit traffipaxszal, elsősegélycsomag-ellenőrzéssel és még ki tudja hányféle sunyi módon szedetnek be a rendőrökkel. A biciklit könnyű ugyanis olyan állapotban tartani, hogy ne lehessen belekötni semmibe és könnyű úgy közlekedni vele, hogy ne lehessen megbüntetni.

Hamar rá lehet tehát állni, hogy a Zállam számára is láthatatlan legyen az ember és kivonja magát a bújtatott sanyargatás alól. És ez fáj ám nekik nagyon és nem is tudnak ellene tenni semmit. A bürokrácia ugyanis nem lát minket, nem hagyunk semmilyen nyomot az irodapapíron. Egyelőre.

A láthatatlanok viszont látják egymást. Összemosolygunk a lámpáknál, intünk a bringasávban a szembejövőnek. Élvezzük a napfényt, élvezzük a kiszámítható életet, amiben nincsenek dugók, pályakarbantartás, kigyulladó buszok, traffipax és elsősegélycsomag-ellenőrzés. Értjük egymást, hiszen hasonló a beállítottságunk. A városhoz tartozó sok jót akarjuk úgy, hogy a vele járó rosszat kihagynánk. Többnyire sikerül.

Ez az életet, amiben a bringa részesít bennünket.
Kiválasztottak lennénk? Valamilyen értelemben igen. De nem felsőbb hatalom, hanem mi magunk választottuk ki magunkat. Mi választottunk magunknak ilyen életet.

Nem hittük el - és de jól is tettük - amit a propaganda mond, hogy bringázni veszélyes, városban egészségtelen, hogy télen nem lehet és hogy ellopják a biciklit.
Nem hittük el, mert nem igaz. Vagy ha elhittük és mégis belevágtunk, hamar rádöbbentünk, hogy hazudtak és hazudnak. Kétségbeesésükben, mert látják, hogy nem lehet minket az orrunknál fogva vezetni. Elkeseredett próbálkozása ez a félelemgépezetnek, mert rájöttek, hogy egyre többen vagyunk, akik nem hiszünk nekik. Akik belevágtunk.

Te is megteheted. Mindössze annyi dolgod van, hogy gondolkodásmódot váltasz és ennek részeként például felülsz a biciklire. Először csak néha, de figyelmeztetlek: el fog ragadni az élmény.

Hamar rá fogsz döbbenni arra, hogy miről is regéltem én Neked már évek óta és azt fogod csak bánni, hogy nem tetted meg már sokkal korábban.
Mi pedig soxeretettel fogunk üdvözölni a láthatatlanok klubjában!

Félelembiznisz és a kerékpározás

Az "Akiket szeretünk" rovatba való a cyclechic. Kevés olyan weboldal van, amelyik ennyire pozitív. Vélemény- és izlésformáló és amiért én leginkább szeretem, az a bringázás emberközeli, hétköznapi voltának megmutatása, hangsúlyozása. Mert egy ideig eltartott nekem (is), mire rájöttem, hogy a biciklizés nem (csak és kifejezetten) sport, nem igényel különösebb felkészülést és ami a lényeg: nem kell kifordulnunk önmagunkból miatta. A hétköznapunk részévé válhat, sőt érdemes azzá tennünk!

Értem ezalatt, hogy nem kell az embernek például speciális ruházatba bújnia és úgy kinéznie, mit aki a Tour de France-ra készül. Engem kifejezetten taszítanak a bringás mezek és feliratos dolgokat akkor sem viselnék, ha fizetnének érte. Nemhogy anélkül... Mindig az jut eszembe, hogy sokan azt sem tudják, mi van a hátukra írva és százezrek mászkálnak "Friss gyümölcs a jó gyümölcs" és hasonló, angolul jól kinéző márkanevekkel a hátukon. Engem ez nem vonz. Jobban szeretem az olyan bringás ruhát, ami célszerű és szép, egyben stílusos is. És nem mellesleg azt vettem észre, hogy amióta elegáns(abb)an tekerek, komoly(abb)an is vesznek. A "fontos ember" ruházat megteszi a hatását, legalábbis annyiban, hogy nem néznek "bicikliző hülyegyereknek". Sajnos ott tartunk még kis hazánkban, hogy a fejekben az van,  "a kerékpározás a gyerekek szórakozása és komoly ember olyat nem csinál". Így aztán azt veszi észre az ember, hogy ha bringára ül, amolyan "szevasz öcsi, bringázol" kategóriába kerül át, amit a negyvenhez közelítve egyre nehezebb elviselni... Itt teszem hozzá, hogy bár a közkedvelt mondás szerint nem a "ruhat eszi az embert" (sic!), de mint minden közhely, ez is sántít. Ha igaz lenne ugyanis, akkor nem lennének dresszkódok a munkahelyeken és nem lenne például a "friday is jeans day". Röviden: észrevehető a forgalom többi résztvevőjének a hozzáállása, amikor öltönyben gurulsz melléjük, közöttük. Ez van.

De mi köze van mindennek a kerékpározás iránt érzett félelemhez?

A cyclechic blogjában olvashatunk cikket arról, miként rettentenek el minket a kerékpározástól azok a dolgok, amik elsőre a kerékpárosok védelmében hozott intézkedéseknek látszanak. Érdemes elolvasni az írást, hiszen megalapozott, igényes munka és a szociológia és a pszichológia nézőpontjából mutatja meg, miként hatnak ezek a folyamatok pontosan az ellenkező irányba, mint amerre hatniuk kellene.

Gondolatébresztő írás, hát jöjjenek az én gondolataim.

Én magam a kerékpározástól nem félek. Ütöttek már el nem is egyszer, ezek között volt durvább és lazább, de mindez a személyiségemben csupán annyi lenyomatot hagyott, hogy óvatosabb vagyok. Félni nem félek és tudom élvezni a bringázást. Egyre többször...

Viselek-e sisakot? Igen. Miért? Télen azért, mert fázik a fejem. Nyáron azért, hogy ne kapjak napszúrást. Vehetnék simán sapkát is, de ha már valami kell a fejemre és mellesleg egy esésnél valamennyit véd is, az nálam olyan pozitív mellékhatás, ami miatt sapka helyett inkább egy sisakot teszek fel. Nincsenek illúzióim és tudom, hogy ha olyan szitu van, akkor a sisakot is cseszheti az ember. De miért lenne olyan szitu?

Nem mondom, hogy mindent ki lehet védeni, de azt vallom, hogy mindenki kialakíthat magának egy stílust, ami az ő képességeihez leginkább illeszkedik. Ha jók a reflexeink, mehetünk gyorsabban, ha fáradtak vagyunk és kialvatlanok, mehetünk lassabban és a megtett út hosszától függően alig van különbség a kényelmes és az idegbeteg tempó között. 5-10%-ba kerül a biztonság, vagy ha úgy tetszik, öt-tíz percbe. Megéri? Nekem igen.

Nekem megéri, hogy nézelődhetek közben, hogy nem kell idegeskedjek, hogy nem kell féljek. Ha a nagy mérleget megnézem, még mindig a fele idő alatt érek oda, mint kocsival, akkor meg nem mindegy az az öt perc?

A váltás nem könnyű, hiszen vérmérséklettől függően az ember hajlamos nyomni neki. Nem mellesleg van egy olyan téveszme is, hogy ez a menő. Én magam nem osztom ezt a nézetet és tőlem annyian mennek el mellettem, ahányan csak akarnak. Nincs verseny...

Visszatérve a kerékpározástól való félelemre: olyan időket élünk, amikor a félelmeinkből nagyon jó üzletet csinálnak. Nem csak a bringázásra igaz ez. A félelmeinkre alapozva az életünk számos területén vesznek le minket kemény pénzekkel és bemagyarázzák nekünk, hogy rettegni kell. Rettegni kell a koleszterintől, a műtrányától, a sótól, a cukortól, a nagyvárosi levegőtől, a betörésektől, a vírusoktól és a baktériumoktól és a gombáktól. Ésatöbbi...

A félelem biznisz virágzik és mi rettegünk is.

A minap néztem (ezredszer) az Apokalyptót. Mel Gibson rendezte, zseniálisan. Amellett, hogy képi világában is megragadó és kemény akciófilm, a filozófiája fog meg leginkább. A törzsfőnök az egyik részben azt mondja a fiának, hogy nem azért nevelte fel, hogy féljen. És mennyire igaza van! Mi sem azért élünk, hogy féljünk, aztán sírunkra majd ráírjék, hogy "Félt 75 évet".

A bringázástól tehát nem kell félni és a fent említett írást pedig minél több emberrel kell megismertetni!

Jaj, ellopják a bringámat!

Kicsit tele van a púpom a félelemgépezettel.

Korábban már írtam, hogy mindenféle aljas módszerrel megpróbálják a bringázást beállítani mint veszélyes közlekedési formát. Ennek keretében elhitették az emberekkel, hogy sisak nélkül életveszélyben vannak, az országúton életveszélyben vannak, fényvisszaverő mellény nélkül életveszélyben vannak és egyébként úgy ámblokk: aki bringázik, életveszélyben van.

A legújabb aljas húzás a "Nem merem ott hagyni a bringámat, mert ellopják..." kezdetű. Mondják ez olyanok, akik nem bringáznak naponta és halvány lila gőzük nincs a dolgokról.

Hát bameg, ez a csúcs. Hadd írjak számokat, ha szabad!

Havonta 9800 forintot spórolok meg azáltal, hogy nem BKV-zom. Azaz ha még nagyon igényes is vagyok, akkor évente vehetek magamnak egy-egy 120.000,- forintos biciklit.

Ha autóval járnék - szégyen, de jártam korábban még dolgozni is, naponta én állat - akkor egy 10 kilométeres lakás-munkahely távolság esetében az ugyebár havi 400 kilométer, ami mai áron számolva még egy kis fogyasztású autónál is havonta 6 (liter) x 4 (/száz km) x 374 (HUF), azaz havonta 8976 HUF. Persze az autó nem 6-ot eszik városban, úgyhogy kerekítsünk jó indulattal havi 10000 HUF-ra és ebbe még nem számoltam bele az autó amortizációját, ami havonta mondjuk még ugyanennyire jön ki. Azaz ha mondjuk kocsival járok - mert utálom a BKV-t, ami megérthető - akkor évente 2 darab 120.000,- forintos bringát vehetek magamnak az árából.

Én mérnök ember vagyok, az én időm drága. Ha forintosítani akarnám ezt is, akkor azt mondom, hogy egy órám legyen mondjuk 8000 HUF (baráti áron, mert magammal szemben barátságos vagyok). Azaz ha azt veszem, hogy autóval 3/4 óra alatt teszek meg 10 kilométert Büdipesten (reggeli csúcsban és délutáni csúcsban ez optimista számítás), ezzel szemben bringával nagyon kényelmesen, nem megizzadva is 26-30 perc ez az út, akkor naponta további fél órát spórolok magamnak, ami tehát naponta 4000 HUF, havonta 80.000,- HUF, évente 960.000,- HUF, azaz kilencszáz-hatvanezer magyar forint.

És a végén: ha a biciklim árának a 10%-át lakatra fordítom, akkor 10-20 ezres között (a legigényesebbekre is gondolva) simán találok olyan lakatot, amivel lelaklatolva NEM TUDJÁK elvinni a bringát.

De ha el is viszik, a fenti számok tükrében - már bocsánat - letojom!

Vigyétek, veszek másikat! Van pénzem rá. Miből? Hát abból, hogy nem békávézom és nem autózom Budapesten!

Ilyen egyszerű...

Civilben bringás

Korábbi blogbejegyzésemben írtam, hogy használatba vettem a piacos bringámat (itt olvashatod el: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091024/probaut-piacos-bringaval )
Lehet, hogy sokaknak unalmas, de számomra mindenképpen élményszámba megy, ahogy sorra döbbenek rá az alapvető igazságokra.
Például arra, hogy bringázni teljesen normál, utcai öltözetben is lehet.
Ma például az egyik gyűlölt tevékenységemet könnyítettem meg a biciklivel: elmentem a pénzautomatához.
Miért gyűlölöm? Azért, mert évekig itt volt egy a sarkon, így ha valamiért kellett készpénz, tényleg két percig tartott leugrani és kivenni. Most ez itt megszűnt, a legközelebbi 1 kilométerre van. 1 kilométer pedig gyalog nagyjából 15 perc, oda-vissza tehát fél óra.
Bringával ez 5 perc, oda vissza tíz. Nyertem 20 percet. Kifejezhető forintban is, de számomra leginkább az eszmei értéke a lényeges.
A másodlagos bringán van szép láncvédő, kizárt dolog, hogy összeolajozzam a nadrágomat. (Persze egy kis tehetséggel minden lehetséges...). Így aztán minden félelem nélkül felpattanok rá utcai ruhában.
A mai ruházatom például bőrkabát volt, be sem cipzároztam és mégsem fáztam.
Az persze átvillant az agyamon, hogy ha eltaknyolok, fuccs a szép kabátnak, de legyünk pozitívak és persze menjünk lassan.
Így is tettem, közben nézelődtem.
Érdekes, hogy a bringa olyan, mint egy kilátó. Rajta ülve valahogy jobban átlátja az ember a helyzetet és olyan dolgokra is figyelmes lesz, amelyek a földön járva elkerülnék a figyelmét.
Az is eszembe jutott, miközben a kellemes 15 fokban kerekeztem, hogy van egy mondás, miszerint a "föld felett 20 centivel járok", vagy ilyesmi. Akkor használják, ha valaki nagyon boldog.
Ha jobban megnézzük - bár közbetétnek ott a bringa -, az ember ilyenkor tényleg a föld felett jár 20 centivel. Ennyivel kerül feljebb a fejem annál, mint amikor gyalog megyek.
Összegezve: egy bringa kell csak a boldogsághoz.
És ma kipróbáltam azt, milyen érzés is, amikor az ember leszáll a bringáról és minden öltözködés nélkül átvedlik civillé, azaz gyalogossá. Azt már ismertem, milyen érzés a csodálkozó tekintetek kereszttüzében a munkaidő végén bringás cuccban kitekerni a cég autós kapuján, de az még új, ahogyan az emberek szeme kikerekedik, amikor sima utcai ruhában felpattan az ember a vagány kis bringájára és a többiek csak bámulnak utána...
Jó érzés ez is.
Azt is megtapasztaltam, hogy az ember nem fázik és melege sincs. Ha fázom, akkor behúzom a cipzárt, ha pedig melegem van, lassítok a tempón. Meg sem izzadtam, igaz csak 5-5 percet tekertem.
Azt hiszem, a héten valamikor kipróbálom az öltönyös bringázást, azaz a normál ruhámban tekerek be a melóhelyre. Szépen lassan...

Megfenyegetve, avagy hajrá békávé

Előre közlöm, hogy fenntartásaim vannak mindennel szemben, ami három betűs. Köztük a BKV-vel szemben is. Ezért aztán kerülöm a három betűs dolgokat. Könnyű dolgom van, bringásként évente nagyjából kétszer ülök a tömegközlekedésre. Így aztán kapcsolatunk szinte felhőtlen.
Volt nekem már konfliktusom a fogaskerekűn, ahol felérve a sofőr kötött belénk. Neki az volt a baja, hogy a fogaskerekűvel utaztunk. Bevezetőnek leírom ezt az esetet.
Úgy gondoltam egyik nagyon jó barátommal, hogy az egyik Challenge Day-en bringázunk egy jó nagyot, majd focizunk egy jó nagyot és hazabringázunk. A foci a János hegyen realizálódott, így oda kellett feljutnunk. Ahogy a Bergendy soha nem utazott még a szellemvasúton, én sem utaztam még a fogaskerekűn. A rutintalanságom meg is látszott, mert a rajtunk kívül a kocsiba zsúfolódó srácok közül senki más nem likasztott jegyet a bringának, pedig a békávés regula szerint az utasnak és a biciklinek is egy-egy jegy kell a jogszerű használathoz. Én likasztottam, mert a Moszkva téren előzetesen vettem füzetjegyet, amit azontúl a bringatáskában hordtam, hátha majd még utazok BKV-n a bringával. Nem is kell mondjam, hogy mire legközelebb erre sor került, már kétszer emelték fel a jegy árát, így vagy én utazom túl ritkán, vagy a békávé emel túl gyakran... Vagy mindkettő.
Visszatérve: mi szálltunk be leghamarább és arról igazán nem tehetek, hogy az egyértelműen kiírt utasítások ellenére, miszerint maximum- ha jól emléxem - egyszerre 10 bringa utazhat a kocsiban, a srácok benyomtak még vagy 30-at. Így aztán sok választásunk nem volt, mentünk a végállomásig, bár szerencsére eredetileg is oda akartunk utazni...
Amikor megérkeztünk - élmény volt, de tényleg - magvártuk, amíg a srácok kiszedik a bringákat, majd mi is kitoltuk. Mondom kiTOLTUK. Hát, ahogyan toltuk kifelé, valamiféle hatodik érzékkel megéreztem, hogy valaki méreget és negatív hullámokat lő felém. Ez volt a sofffffőr. Gondolván, hogy szimpi vagyok neki, illedelmesen - ahogyan azt édesapámtól és édesanyámtól megtanultam - odabiccentettem neki, és köszöntem is: "Viszont látásra!"
"A soha viszont nem látásra!" volt a válasz, amiről azt hittem először, hogy rosszul hallom. Rákérdeztem, erre megismételte. A miért kérdésemre azt a választ kaptam, hogy, ő bizony annak örülne, ha mi bringások nem lennénk. Miután csendben megjegyeztem, hogy én fizetem a jegyet, amiből őt fizetik, azt feszegette, hogy milyen jegyet, úgysem lyukasztottam. Ekkor mutattam meg neki a két kilukasztott bringajegyet és a két éves bérletet - ez utóbbikat a cégemtől kaptuk, legyen ez a mentségünk rájuk, magamtól soha nem vennék békávé bérletet ugyanis... -, erre leesett az álla. Nem tudván mibe belekötni, azzal érvelt, miszerint az állomáson tilos kerékpározni a peronzár vonalig, ekkor egymásra néztünk Tibi barátommal és megkérdeztem tőle, hátha tévedek, hogy ugye ő is úgy látja, hogy TOLOM a biciklimet? Úgy látta, cserébe én is biztosítottam arról, hogy innen nézve nekem is úgy tűnik, mintha Ő is TOLNÁ az övét.
Eltoltuk a bringát, de azért egy "Anyátok 3,14 csáját" még elkaptam félhangosan. Na, ekkor azért írtam a békávé ügyfélszolgálatnak, megadva a járatszámot. Biztosítottak arról, hogy a kolléga büntetésképpen fizetésmegvonást kapott, aminek én azért örültem, mert egyrészt ettől biztosan jobban szereti a bringásokat, másrészt továbbra is olyan munkája van, amit NEKI SEM kellene végezni. Aki ugyanis utálja az utasokat, az ne menjen sofőrnek. Ilyen eccerű ez.
Ahogyan - és térjünk a ma reggeli esetre - annak a kedves buszsofőrnek is pályát kéne módosítani, akivel ma reggel a Margit hídnál találkoztam.
Csorgok át a hídon, nem gyökkettővel, mert az asszem 1,41 körül van valahol, hanem hajszál pontosan tízzel. Elérkeztem a Budai oldalra, de már a hídról láttam, hogy pont akkor váltott zöldre a bringásoknak a lámpa, amely pont akkor váltott pirosra, amikor a bokrok takarásában ugyancsak LASSAN gurultam lefelé.
Aki jár arra, az tudja, hogy a hídra felhajtó sávval szemben a bringásoknak nincs elsőbbségük - mondjuk ez eleve egy baromság -, és az autósok nyomják is mint az állat a jobbra kanyarodóban még akkor is, ha a sor vége rálóg a zebrára. Most ugyebár autós nem mehet fel, csak engedéllyel, így jellemzően a békávés buszok nyomulnak, szintén ezerrel. Láttam én, hogy jön is egy "kék rém" ezerrel, így még lassabbra vettem és végül megálltam.
És itt jön a lényeg: a sofőr rám néz és megfenyeget az ujjával, mint egy taknyos kölköt.
Nem dicsekszem a fizetésemmel és beosztásommal, de legyen annyi elég, hogy 38 évesen nem vagyok taknyos kölök és nem vagyok hülyegyerek sem. Csakhát bringával járok.
Kérdésem: tényleg ott tarunk ebben az országban, hogy aki biciklizik, azzal mindent lehet. Az biztos valami kiscsávó? Fenyegetni lehet meg tegezni?
A kérdés költői, benne van a válasz: nem minden bringás hülyegyerek és a kedves mutogatós bácsi meglepődne azon, kik is ülnek a nyeregben...
Én személy szerint tehát KIKÉREM MAGAMNAK ezt a viselkedést. Szerencsére siettem, így nem mentem utána. Bár asszem ha nem siettem volna, sem mentem volna utána, csak felírom a rendszámot és az időpontot.
Tanú lett volna, hiszen a járdán többen is álltak, akik nem mellesleg át szerettek volna menni a ZEBRÁN, ahol NEKIK viszont elsőbbségük lett volna. A nagy mutogatás közben a sofőrbá' figyelmét ez valahogy elkerülte.
Én pedig köszönöm, hogy ezt itt kiírhattam magamból, már jobban is érzem magamat...