Összecsukva

(Közben vannak új fejlemények, ezért érdemes elolvasni a történet végén a kiegészítést is. **** vonal alá írom, ami újdonság.)
Először is: jól vagyok. Vigyáznak rám az égiek. Persze nem túl biztató, ha valami így kezdődik, de a lényeg mégis ez. Széthullott alattam a biciklim, eshettem volna sokkal nagyobbat is, de mégsem ez történt. A sztori vége pedig maximálisan pozitív. Elmesélem hát, miként csuktam össze az összecsukható biciklimet ott, ahol nincs is csukló rajta.

Talán olvastad már tőlem korábban, hogy jellemzően biciklivel közlekedem Budapesten. Ezt úgy oldom meg, hogy otthon kibringázok a vonatig, a vonattal bejövök BP-re és a városban megint a bicikli visz el mindenhová. Mivel vasúton biciklit szállítani még ma sem egy leányálom (korábban még ennyire sem volt az), csak összecsukható biciklivel lehet ezt a fajta kombinációt megoldani. Az összecsukható bicikli korrigálja azokat a hibákat, amit a MÁV-Start talán soha nem fog, így a normál biciklikkel elszenvedett masszív szívások kimaradnak az életemből. Ezért vásároltam 2014. elején ezt az összecsukható (sokak úgy ismerik inkább, hogy "kemping") biciklit.

Na persze nem így nézett ki, amikor a boltból kigurultam vele. Ha nagyon enyhén akarok fogalmazni, akkor azt írom most ide, hogy néhány dolgot ki kellett rajta cserélni, hogy az én igényeimnek megfelelő minőségben szolgáltasson, de az alap, azaz a váz és a koncepció ügyes. Az évek során szépen lassan javítgattam rajta, de mindvégig tökéletesen és hűségesen szolgált, egészen a szerdai délutánig, azaz tegnap előttig.

Szerdán az történt, hogy a szokásomtól eltérően nem a nemzetközi vonattal mentem haza (amin légkondi van, tömeg nincs és Szobig csak Vácott és Nagymaroson áll meg), hanem egy jó öreg Fecskével. A Fecskével kapcsolatos érzelmeim tiszták, egyértelműen és minden sejtemmel utálom. Mert mocskos, kényelmetlen, hangos, huzatos, télen hideg és ilyenkor nyáron meg gyakorlatilag egy guruló kemence. Ne de a legjobb acél is kemencében születik, így néha ezen edzem magamat. Az persze igaz, hogy ha egyszer végre (2019-ben várhatóan) lecserélik ezeket a szarokat a vonalunkon (jönnek az emeletes vonatok), én bizony pezsgőt fogok bontani. Szerdán mindenesetre fecskéztem és mivel utálom, Zebegényig bírtam. Szoktam olyat csinálni, hogy Zebegényben leszállok és az utolsó hatost kényelmesen, Magyarország egyik legszebb bringaútján letekerem Szobig. Szerdán is ez történt.

Egészen a szobi ötös hídig jutottam, ahol egy kis időszakos vízfolyás felett vezet át a bringaút. Ehhez egy fa hidat építettek, amely sajnos az idők során valahogy kiemelkedett a bringaútból, helyesebben a bringaút aszfaltja süllyedt lejjebb öt centit. Emiatt a hídra Zebegény felől felhajtva van egy bukkanó, ez a bukkanó adta meg a kegyelemdöfést a biciklim hegesztésének. Senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor a kormány és az első kerék megindul felfelé, míg a nyereg és a hátsó kerék kimegy az ember alól. Talán a reflexeknek és a rutinnak is köszönhetem, de egész jól korrigáltam és ahhoz képest nem is estem nagyot.

Ahogy feldolgoztam magamban, hogy a földön fekszem, szépen kihámoztam magamat a rám tekeredett bowdenek közül és felkászálódtam. Az első az volt, hogy a jobb zsebemben lévő telefont megnéztem, nem tört össze. Ez kész csoda, mert a telefontól 1 centire akkorra véraláfutás van a combomon, mint a Dunántúl, de az ütés a vadiúj és méregdrága telefont elkerülte. Ez azért is jó, mert erre a telefonra nincs biztosításom, a Telekom nem engedett rá kötni, mert az otthoni telefon-előfizetéshez kaptam, ami nem mobil-előfizetés. Évek óta kötök biztosítást a telefonjaimra, pont az ilyen esetek miatt, de erre most nincs. Megúsztam. Ahogyan megúszta a hátamon lévő laptop is, amit egy hozzá gyártott páncél-táskában hordok, de ezen felül még a gyári dobozban kapott szivacsot is behekkeltem valahogy. A táska kapott rendesen, de a laptop nem.
Ezután magamat vettem szemügyre, de semmi sérülést nem láttam magamon. Mivel a vonatról csak leugrottam, nem vettem fel sem a kesztyűt, sem a szemüveget, sem a sapkát. Mikor esek el? Naná, hogy most. Ennek ellenére sehol semmi látható sérülés? Na, a fejemen azért lett egy dudor kicsit később és estére az oldalamat is éreztem rendesen, de ennyivel megúsztam.
Azért végigszaladt bennem a gondolat, hogy széthullhatott volna a bicikli alattam mondjuk Budapesten is, amikor megyek át a villamossíneken. Akkor talán beesek valami autó alá, ami egészségtelen mozdulat tud lenni. Vagy széteshetett volna Zebegény után a nagy lejtők valamelyikén, ahol neki szoktam azért ereszteni a biciklit. Ha harmincnál esek, megint csak szebben néznék ki. De én szépen lassan, 10 körüli sebességnél feküdtem el. Így kell ezt csinálni.
Hogy az emberek milyenek? Nos, két öregasszony jött velem szembe, látták az egészet, így gyorsan bekanyarodtak az egyik mellékutcába. Eszükbe sem jutott volna, hogy legalább megkérdezzék, hogy jól vagyok-e. Ha eljönnek mellettem, talán még át is léptek volna. Na mindegy, én ennek ellenére azért ezentúl is meg fogok állni, ha ilyesmit látok és meg fogom kérdezni, segíthetek-e valamit.
A bringát összekötöztem és elkezdtem hazafelé battyogni. A híd a házunktól 1400 méterre van, szoktam erre futni. Persze nagyon nem volt kedvem hazacipelni, így az egyik háznál megkértem az udvaron lévőket, hogy hadd tegyem be, amíg visszajövök érte kocsival. Megengedték.
Hazafelé menet ez egyik szomszéd felvett, így összesen 100 métert gyalogoltam, 10 perc múlva már ott is voltam, a kocsiba betettem és hazavittem. Már eközben elkezdtem gondolkodni, hogy mi lesz vele. Mert kell helyette egy másik összecsukható bringa, ugyanis ez nekem életstílus.

Mindig bringázom. Télen is. Ha nem bringázom, nem vagyok jól. Eleve hízni kezdek, de a közérzetem is teljesen más. Persze nem csoda, hogy a bringa eltört, mert kapott eleget. A teleken mínuszokat, a nyarakon hőséget, esőt, sarat és a budapesti utakat. Éppen ezért nem is nagyon haragszom rá, amiért kilehelte a lelkét.
Persze nem véletlenül vettem a Decathlonban. Lehet kapni jobb bicikliket olcsóbban máshol, de csak a Decathlon ad ma Magyarországon ÖRÖK élet garanciát a biciklik vázára. Nem szerettem volna élőben is kipróbálni, de a csütörtöki nyitás a Dunakeszi Decathlonban talált, biciklistül.
Lehetne ragozni, hogy mik szaladtak át a fejemen, hogy milyen érvekkel fogok előállni, ha kötekednek, de ilyesmi nem volt. Miután szóltam, hogy kicsit fáj az oldalam, a bringákért felelős srác kijött velem a kocsihoz, kivette és becipelte a bringát, majd nagyjából 10 perc múlva már kezemben volt a teljes vételár, amit négy éve fizettem érte.

Mivel a biciklire szereltem ezt-azt pluszban, azokat szerettem volna visszakapni. A srácok ragaszkodtak hozzá, hogy ők szeretnék nekem lebontani a cuccaimat. Így abban egyeztünk meg, hogy hozom a leszerelt szarokat és kapom a minőségi cuccaimat vissza. Ilyen egyszerű ez. Mivel a bringa selejtbe megy, vinnem kell egy akármilyent azokból, amiket leszereltem. Egy akármilyen nyerget, fékeket, váltókat. Volt odahaza ez-az, így összeválogattam a kért cuccokat. És ennyi.
A Dunakeszi Decathlonban sajnos nem volt az a bringa, amit kinéztem magamnak, de a Nyugati téren igen. Telefonon félretetették nekem, így egy óra múlva már az új bringával virítottam a Nyugati téren.

Valahogy így kell ezt csinálni. Dunakeszin és Budapesten is elmeséltem a történetet, mindenhol mindenki hatszázszor kért elnézést. A dolog tehát teljesen pozitív. És hogy véletlenek nincsenek, az biztos. Ugyanis ahogy gurultam a Lehel utcában, az egyik ház előtt az eső elől behúzódva álldogált egy srác. Mivel nem siettem, a szemem sarkából megláttam, hogy egy olyan bringa mellett álldogál, amelyik alattam éppen az előző napon esett szét. Megálltam, szóba elegyedtünk és mondta, hogy neki nincs baja a bringával, csak a nyeregcsővel. Amiből én meg a múlt héten vettem egy újat és ami az új bringához nem jó. Gyors e-mail csere és így a vadiúj nyeregcső is gazdára talált.
A Dunakeszi Decathlon 09.00-kor nyit, a történet 11.00 órakor ér véget. Két óra alatt a régi bringa levéve, a pénz visszaadva, az új bringa megvéve és beüzemelve. Valahogy így kell csinálni.
Mivel ezen az új bringán is csak fékeknek látszó tárgyak vannak felszerelve, odahaza gyorsan fel is pattintottam rá egy normális féket. Helyesebben kettőt, mert előre és hátra is.

Ma még a kormányból kell kicsit levágni, hogy a vonatajtókon átférjen és kész. Remélem, ez a bringa is annyi örömöt fog okozni, mint az elődje és annyi pénzt is fog spórolni. Mert azt nem is kell mondjam, hogy a vonat-bringa kombinálása a legolcsóbb közlekedési mód, már bőven félmillió felett van a megtakarítás, amit ennek köszönhetek.
És hogy az új bringa miként fog viselkedni, arról majd olvashattok. És ez nem fenyegetés, hanem ígéret.
Köszönöm azoknak, akik a Facebook képeimet látva megkérdezték, hogy vagyok! Köszönöm azoknak is, akik aggódtak értem!
Jól vagyok, soha nem voltam jobban.
Persze ha valakinek van olyan gyógyszere, ami jó bordafájásra, köhögésre és hasmenésre egyben, az szóljon, mert egyelőre ha köhögök, annyira fáj a bordám, hogy majd befo... berosálok. ;) 
************************
Tehát a további fejlemények.
Tegnap kaptam egy levelet, hogy a Decathlon visszahívja az összes BFOLD 700 és 500 bringát. Az enyémet is.

Honnan van nekem ilyen, amikor az enyém összetört? Nos, amikor meséltem Jani barátomnak a sztorit, megkérdezte, hogy nem kell-e helyette egy másik. Ő ugyanis szinte ugyanakkor vett egyet magának, amit azóta nem nagyon használ. Így aztán lett nekem egy null kilométeres ugyanolyan biciklim, amit a feleségem nagy örömmel vett, mert a régit is nagyon szerette.
Persze megkérdeztem Janit, hogy regisztrálva van-e a bringa a Decathlon rendszerében és megnyugtatott (meg is mutatta), hogy igen. Így aztán igazából Ő jött ma el velem és vitte vissza a biciklit, mert az Ő nevén volt. És mivel a barátom és korrekt srác, egy fityinget sem kért érte, mert a biciklit ugyebár kifizettem, így már az enyém. Akkor is az enyém lett volna, ha összetörik alattam és most is az enyém, hogy a vételárát visszaadták.

Persze azért egy kis fájdalomdíjat felajánlottam Janinak, így mindenki elégedett volt a mai üzlettel. Mivel vettem a bringához két nyeregcsövet is (ami mindig kikopott és leeresztette a nyerget egy centivel a kényelmes alá), és most ezeket a csöveket nem tudom használni, visszavittem azokat is és vissza is adták az árukat azoknak is.
Így a visszahívott bringa árából és a csövek árából vettünk ma egy Tilt 500-ast, aminek a feleségem még jobban örül.

Így aztán egy használt bicikli árából van most két vadi új, csúcsszuper gépünk.
Miért mertem újra a Decathlonnál venni összecsukható bringát? Hát pont ezért a korrekt magatartásért. A bizalmam töretlen és tudom, hogy ha ezekkel lesz valami, ugyanilyen korrekt módon járnak majd el. És nekem ez a legfontosabb. Lehetne tőlük tanulni ám...
Az új gépet is feljavítottam kicsit, hamarosan videót is beszúrok.
Az élet pedig szép, a bordám azóta teljesen meggyógyult.