Első mutánsbicikli találkozó Szob 2018.08.03-05.

(For English, please scroll down!)

Szeretettel meghívunk Téged (és minden ismerősödet, akit érdekel) az Első Mutánsbicikli Találkozóra, Szobra. Ebben a bejegyzésben írom a részleteket, amelyeket folyamatosan frissíteni fogok. Érdemes néha-néha visszanézned ide, mert folyamatosan jönnek a jobbnál-jobb hírek. A bejegyzés elejére igyekszem betenni a közérdekű információkat, majd ezek után jönnek a finomságok. És ide most le is írom praktikus okokból, hogy amit olvasol, az éppen a 2018.07.31-i frissítés.
Tehát akkor gyerünk!

Mennyibe kerül? Röviden: ingyenes. Hosszabban: belépődíj nincs, a költséged annyi, hogy eljössz, fizeted magadnak a szállást (természetesen csak akkor, ha itt is alszol), és a kajádat (természetesen csak akkor, ha eszel valamit). Kérdeztétek és ezért lényeges: mindenhol (a kempingben, a büfékben, a boltokban) tudsz kártyával fizetni és van a közelben (100 méterre OTP-s, 300 méterre K&H-s) bankautomata is.
Mi pedig - a résztvevők - megmutatjuk neked a mutáns bringánkat (amiket ki is próbálhatsz), válaszolunk minden kérdésedre a mutánsbringánkkal kapcsolatban (ha tudunk), megcsodáljuk a Te bringádat (ha hozol) és természetesen megmutatjuk Neked azt is, hogy miért jó itt élni és biciklizni. Mindezt szintén ingyen.

Mikor lesz? A találkozó hivatalosan 2018. augusztus 03-án, pénteken kezdődik, a fő közös programok (és a legtöbb ember) 04-én, szombaton lesznek. 05-én, vasárnap zárjuk az eseményeket. 

De ha szeretnél előbb jönni és később menni (lesznek így sokan), annak sincs akadálya. A kemping nyitva van, a környék gyönyörű. Úgyhogy gyere akár egy héttel korábban, tudunk neked segíteni a szabadidőd csodálatos eltöltésében!

Hol lesz? Szob, Szobi járás, Pest Megye, Magyarország, Európa.

Pontosabban hol lesz? A szobi révnél a Duna-parton, Az Ipolykapu kempingben (kattints a linkre a részletekért!) tudsz megszállni ha szeretsz sátrazni, a foglalást viszont magadnak kell intézni és érdemes előre foglalni! Mondd, hogy a kerékpáros találkozóra jöttél, mert a kemping elvileg csak a miénk a hétvégén és kedvezményes árat fogsz kapni. A sátrazás részleteiről kicsit lejjebb még írok.
Ha nem szeretsz sátrazni, a környékben jó eséllyel bérelhetsz magadnak hétvégi házat, mert a Dunakanyar ugyebár nyaraló övezet és akad néhány kiadó nyaraló. Javasoljuk Zebegényt, amely kerékpárúton 5 kilométerre van.
Viszonylag friss infó, hogy a kempingben elkészült az úgynevezett Lábas ház, amelyben a kemping területén is van néhány szoba (szerkesztve, időközben mind elkelt) és azt sem szeretném kifelejteni, hogy van néhány fixen telepített lakókocsi is (szerkesztve: időközben mind elkelt), amelyek szintén bérelhetők. 
Az események a kemping körül és a közeli sétányon zajlanak majd, de reggel és este lesz időd eljutni a szállásodra, ha nem pont itt alszol.
És természetesen jöhetsz bármennyi napra, jöhetsz reggel és mehetsz este. Ha csak beugranál és körülnéznél, ám legyen! Szívesen látunk akkor is. A vonat hamar és olcsón elhoz hozzánk, egynapos programnak is tökéletes ez a találkozó.

Google koordinátákért kattints ide!
Hogyan tudsz eljutni ide? 

Kerékpárral:

Budapestről kerékpárút vezet végig (Eurovelo 6). Dunakeszi, Göd, Vác, Nagymaros érintésével, nagyjából 70 kilométer kényelmes biciklizéssel érkezel el Szobra. A találkozó a kerékpárút mellett lesz, nem tudod eltéveszteni. A biciklizést jól lehet kombinálni vonatozással is, erről később írok.

Esztergomból (és nyugatról) biciklizve komppal és komp nélkül is eljuthatsz hozzánk. Ha szeretsz kompozni, akkor Esztergomból az Eurovelo 6-os uton biciklizve a Pilismaróti révnél kelsz át és ahogy kilépsz a kompból, már meg is érkeztél (a kemping a kompnál van, a komp menetrendjéről lejjebb írok). Ha nem akarsz kompozni, akkor Esztergomból Párkányba (Sturovo) kell átkerekeznek a hídon, és Szlovákián keresztül (a hídról jobbra kanyarodva), Garamkövesd (Kamenica nad Hronom) érintésével (a falu közepén jobbra tartva), Helemba (Chl'aba) felé, nagyjából 15 kilométeres kerékpározással jutsz el a Szobi vasúti hídig, amely trike-kal és nagyobb kerékpárokkal is használható, elég széles és egy kis házilag gyártott feljáró is vezet fel a hídra. A hídon átkelve a Köztársaság utca végéhez vezet egy erdei utacska, az utca másik végén egy T elágazásnál jobbra kanyarodsz és megérkezel a révhez. Ezen az útvonalon van 5 kilométernyi viszonylag erős forgalmú országút (Párkány és Garamkövesd között) és 2 kilométer jó minőségű földút (Helemba végétől a vasúti hídig), amely esős időben sáros. De ez az útvonal is jól járható, némi pocsolyázással.
Tömegközlekedéssel:

A vonatok Szobra Budapestről a Nyugati Pályaudvarról indulnak. Ha nem akarsz átszállni, akkor zónázó vagy gyorsított járattal kell jönnöd ezek jele Z vagy G betűvel kezdődik. A vonatok az 1-8 vágányokról indulnak, ez a Westend City Center felőli oldalon van a Nyugatiban.
Minden óra 07 perckor jön zónázó vonat, ez Vácig nem áll meg. A jele Z70, ezt keresd! Papíron mindegyik zónázó vonaton van kerékpárkocsi, de sajnos a valóság a MÁV kénye-kedve szerint idomul és nyáron például simán elviszik a kerékpárkocsikat a Balatonra. A menetrendben természetesen nem módosítják ezt le, így ne csodálkozz, ha az ígéret ellenére nincs biciklikocsi! (Ez a MÁV, nagyon lassan változik, de kivárjuk.)
Az út egyébként 59 perc. Ne szállj le Szob alsón, az csak egy megálló, kényelmetlen leszállni, csak 1 percet áll a vonat, kapkodnod kell! Szob a végállomás az úticélod, ide érkezve kényelmesen leszállsz, majd a vasútállomásról kilépve jobbra fordulsz és 200 méternyi bringázás (vagy gyaloglás) után, áthaladva a vasút alatti aluljárón, megérkezel a révhez.
Hétköznapokon a délutáni órákban (13.28 és 18.28 között) minden óra 28-kor jön gyorsított személyvonat is, ezeknek is Szob a végállomásuk, de ezekre fel tudsz szállni Budapest és Vác között több helyen is. A jelük G70, ezt keresd!
Vácig el tudsz jönni személyvonattal is, de ezekről Vácott át kell szállnod, ami elég macerás, mert a váci vasútállomás modernizálásakor nem nagyon gondoltak a kerékpárosokra, így lépcsőkön közelíthetők meg a peronok, de a kerékpárok feltolására szolgáló sínt nem szereltek fel sehová. Lift van, de abba egyszerre maximum egy kerékpár fér be, abból is csak a kisebbek.
A Budai oldalról jó lehet az Esztergom felé vezető vonal is,  amely szintén a Nyugatiból indul. Esztergomból 10 kilométer bringázással elérhető a Pilismaróti Rév, vagy Párkányba átbiciklizve 15 kilométer Szob. Esztergomba szinte kivétel nélkül az alacsony padlós Flirt vonatok járnak (A Dunakanyarból, azaz tőlünk vették el azokat is), ez a nagy csomagokkal utazóknak lehet fontos szempont.
Szob határátkelőhely, így a nemzetközi vonatok is megállnak nálunk.  Budapestről a Nyugatiból jön minden páratlan óra 41 perckor (plusz egy 08.41-kor is) a Metropolitan Eurocity (az első 05.41-kor az utolsó 17.41-kor), erre bicikli helyjegy plusz biciklijegy váltásával viheted fel a biciklidet, de cserébe mindegyik légkondis és csodálatosan tiszta. Minden kocsi végén 6 bicikli szállítható és van egy nagy bringakocsi is 20 biciklinek. Annyira szeretem, hogy csináltam róla egy videót is. Íme:

Nem nagyon van ezen a vonaton mégsem biciklis (és amúgy utas sem) soha, így nem lesz tömeg. Vigyázat, a nemzetközi vonatoknak nem Szobon van a végállomásuk és ha nem szállsz le időben, mész tovább Szlovákiába! Persze nem kell nagyon izgulni, Vácon megáll egyszer, majd Nagymaros-Visegrádnál másodszor és ott már el kell kezdeni készülődni a leszálláshoz, mert Szob onnan már csak 10 perc. És hangosbemondón időben figyelmeztetnek a következő állomásra.

A nemzetközi vonat megoldás lehet a másik irányból is. Ezek a vonatok ugyanis Prága vagy Brno és Budapest között közlekednek, Pozsony (Bratislava) és Érsekújvár (Nove Zamky) érintésével Párkányon át, illetve vissza. Párkányból (Sturovo) a vonat 10 perc alatt ér Szobra, azaz ha Esztergomból áttekersz a párkányi pályaudvarra, ott is fel tudsz szállni.
A vonatos útvonaladat megtervezi helyetted az Elvira, ide kattintva éred el.

Vonattal és biciklivel kombinálva:
Ha már nálad van a biciklid, a Dunakanyarban a vonatozásban az a jó, hogy szinte bármikor meggondolhatod magadat és le-felszállhatsz a vonatra. A bringaút nagyjából a vasúttal párhuzamos, így csak kisebb kitérőket kell tenni, ha váltani akarsz a közlekedési módok között. Így annyit biciklizel, amennyihez kedved van és amennyit bírsz.

Teherbringásoknak (cargo) és tandemeseknek, valamint trájkosoknak, valamint az összes nagyon nagy biciklivel közlekedőnek felhívnám a figyelmét a vonatösszeállításos weboldalra (ide kattintva elérhető), amelyet ugyan nem a MÁV üzemeltet, de néha helyesek az információi. Innen lehet tudni, hogy mikor-milyen szerelvénnyel tudsz utazni és ami még fontosabb, hogy arra fel tudsz-e szállni a nagy méretű bicikliddel. A weboldal néha gyengélkedik, mert a MÁV általi variációkat nem nagyon tudja lekövetni, de amit kiírnak, az általában úgy is van. A Neked fontos S70-es Budapest-Szob vonal összeállításait ide kattintva tudod megnézni. de az S72-es Budapest-Esztergom vonal is elérhető ide kattintva. A nagy bringák nem nagyon férnek fel a Fecskére például, de gondolom ezzel van tapasztalatotok nektek is...

Autóval érkezőknek:

Üsd be a GPS-be, hogy Szob, Rév utca és meg is vagy! 😇
Ha nem akarsz pórul járni, akkor indulás előtt a GPS-ben azért tiltsd le a kompokat, mert ellenkező esetben szinte mindenhonnan komppal fog hozni Szobra. Az pedig plusz költség főleg úgy, hogy komp nélkül is nagyon urasan el lehet jutni hozzánk. Egyébként a Szobi révnél nagyon rendes és udvarias személyzettel fogsz találkozni és nincs tömeg sohasem. A hajó minden óra 40-kor megy át Pilismarótra és fordultával, nagyjából 50-kor jön vissza. 06.40-kor van az első és 18.40-kor az utolsó komp. Ha lekésnéd, Visegrádról van még 19.45-kor egy utolsó komp Nagymarosra, bár ez plusz 30 kilométer autózás. A Visegrád-Nagymaros komp reggel 06.20-kor kezd és utána minden óra 45-kor jön át Visegrádról a komp egészen az előbb említett 19.45-ös utolsó kompig.

Egyébként autóval Budapestről és a keleti országrészből az M0-án majd az M2-esen kell jönni és Vác után a tábláknál (amelyekre Szob van kiírva) kell letérni a Dunakanyarba. Az M2-est sajnos újítják és ezért csúcsidőkben és hétvégén elég nagy tumultus van rajta, nameg 60-as korlátozás végig. De csak nyugi, mindez 10, de maxium 20 perc késést jelent, ki lehet bírni.
A nyugati országrészből vagy Komáromnál, vagy Esztergomnál tudod keresztezni a Dunát, ha nagyon nyugatról jössz, akkor esetleg Győrnél. A szlovák oldalon az utak többnyire jobbak a magyar utaknál, a forgalom pedig sokkal kisebb, ezért nem kell tőle félni.

Kiknek javaslom a találkozót?

Azoknak, akiknek van már bármilyen mutáns, azaz nem szokványos biciklijük és azoknak is, akiknek még nincs, de érdeklődnek irántuk. Persze csak saját felelősségre, mert a dolog sajnos erősen fertőző. Azaz, ha eddig nem volt ilyen bringád, akkor rövidesen égető vágyat érzel majd, hogy legyen...
Nagyon javaslom a gyerekeknek, mert ők nyitottak mindenre és lehet, hogy egy életre szóló élményt kapnak. Úgyhogy ha a kölyök szereti a bringákat, ne hagyd otthon Őt sem!
És természetesen a - szó legjobb értelmében vett - megszállottaknak szinte kötelező eljönni, mert itt a saját fajtáddal találkozhatsz... 😉

Mi lesz a program?
A program alapvetően laza és jellemzően egymás biciklijének az összetapogatásából (néha összenyálazásából) és kipróbálásából áll.
Természetesen és az időjárás függvényében lesz egy kerékpáros túra is, amin mindenféle kerékpárral részt vehetsz, amely megfelel a közúti közlekedés előírásainak. Szavazás alapján csak rövidebb távra megyünk, mert augusztusban még a Duna mellett is meleg szokott lenni. Így a megszavazott túra az lesz, hogy szombaton, azaz 04-én 10.00-kor az ország egyik legszebb bicikliútján átkerékpározunk Nagymarosra, ott fotózkodunk és eszünk egy fagyit, majd visszakerékpározunk Szobra, ahová nagyjából 13.00 órakor érünk vissza. A táv 30 kilométer összesen és a túra kerékpárúton zajlik, rendőri biztosítás nem lesz mert nem is kell. Arra számíts, hogy a túra miatt szombaton dél körül elég kihalt lesz az esemény helyszíne, illetve nagy számú furcsa bicikli feltűnésére kell számítani a Szob - Nagymaros - Szob útvonalon. Viszont 13.00 körül visszaérünk és onnantól már megy a buli magától.
Szombaton 18.00 óra után lesz egy amolyan kincskeresős vetélkedő. Kérdeztétek, tehát fontos: mindenféle biciklivel és emberi erővel hajtott szerkezettel lehet nevezni (gyalog is, gördeszkával is, görkorcsolyával is). Nem gond az sem, ha elektromos rásegítés is van a bicikliden, csak a robbanómotor tiltott. A jelentkezők számától függően 2 vagy 3 fős csapatok lesznek, szigorúan sorsolás alapján állítjuk össze a csapatokat (ennek az a célja, hogy megismerjétek egymást), de arra vigyázunk, hogy egy csapatban csak egy rásegítéses bicikli lehessen. A vetélkedő során a versenyzőknek térképen megjelölt pontokat kell megkeresni, Szob területén, majd a megtalált pontoknál szelfizni (azaz készíteni egy képet, amin minden csapattag és minden bicikli látszik) és a fényképet az esemény Facebook oldalára (legalább) egy csapattagnak feltölteni. Ha van GPS-ed és/vagy GPS-es okostelefonod, az segít majd, de a technika iránt kevésbé fogékonyakat sem szeretnénk kihagyni a jóból, és az esélyegyenlőség miatt papíralapú térképet is kaptok. A vetélkedő célja a szórakoztatásotokon kívül az, hogy megismerjétek Szobot, ezzel együtt mutánsbiciklis forgalmat generáljunk Szobon, azaz a városban élők és a turisták nagy számú mutánsbringával találkozzanak az utcákon és az esemény Facebook oldalát is felpörgessük kissé. Ezért aztán a megkeresendő pontok (8 különböző feladat, mindegyikben 7-7 pont, összesen 28 szobi nevezetesség) így lettek kiválogatva. Természetesen ügyelünk a biztonságotokra, ezért nem lesz a főutat és forgalmas utakat érintő feladat, mindegyik pont kis forgalmú utcákon elérhető lesz. Érdemes lesz indulni, persze csak akkor, ha szeretnél nyerni valamit...
Kérdeztétek, tehát fontos: ha nagyon meleg lesz, akkor később kezdjük a versenyt. Persze akik ismernek azok bizonyára sejtik (a többieknek meg elmesélem most), hogy természetesen az összes útvonalat végigjártam a legnagyobb napsütésben, mégpedig a 42 kilós teherbringámmal. Tökéletesen teljesíthetőek nagy melegben is, de mi azért várunk estig, amikor a lég már kellemesebb.
És az is természetes, hogy egyik program sem kötelező, azaz ha csak lazulni akarsz és a lábadat lógatni a Dunába, az is rendben lesz.
Szombaton, sötétedés után a városban kerülünk egyet, csak amolyan lámpapróbálgatás ürügyén.

Honnan az ötlet és miért itt?

Most negyedszer rendezek kerékpáros találkozót, de most először az imádott lakóhelyemen. Szob több szempontból is ideális helyen fekszik egy ilyen találkozóhoz, mert jó a közlekedés, jók a bringautak, szuper a Duna, szuper a Börzsöny. Biciklis paradicsom ez, de majd meglátod, ha eljössz. 
Az elmúlt években Agárdon megrendezett fekvőkerékpáros összeröffenések után álmodtam egy nagyot és most egy közös eseményre próbálom elhozni az összes olyan biciklit, amihez valaha is közöm volt, vagy lesz. És ezek közös néven a mutánsbiciklik. Azaz minden, ami más.

A magam részéről érintett vagyok a fekvőbringákban négyszeresen, a teherbringával egyszeresen, az összecsukható bringával háromszorosan. Érdekel a monocikli (meg akarok tanulni menni egy ilyennel már kölökkorom óta) és az elektromos bicikli is egyre jobban foglalkoztat. Imádtam a magasbiciklivel menni és azóta értem is, hogy miért jó. És az sem kizárt, hogy lesz egy tandemem is hamarosan.

Azaz nyitott vagyok mindenre, amit lábbal, vagy kézzel hajtani kell.
Az alap hozzáállásom az, hogy biciklivel mindent meg lehet oldani. És ez igaz még akkor is, ha egyes feladatokhoz néha más-más biciklire van szükség és akkor is, ha a feltételek nem éppen ideálisak. Csak azért is biciklizek és folyamatosan keresem és fedezem fel az újabb lehetőségeket, amit ez az egyszerű, de mégis szuper közlekedési eszköz rejt. Sokan vagyunk, akik ugyanígy gondolkodunk, ezért aztán kísérletezünk. Ennek következtében fejlődnek a biciklik is és igazi csodabringák születnek a kreatív kerékpárszerető/kerékpárszerelő mesterek kezei alatt. Természetesen jó páran itt lesznek a találkozón is...

Az is fontos, hogy ami tegnap még lehetetlen volt, az ma már nem az és ezek a mutáns biciklik mutatják az utat a jobb élet felé. A jobb élet (és gyakorlatilag az egyetlen valós alternatíva) pedig az, amikor nem kell elővenned az autódat. 

Mert biciklizni egészséges, környezetbarát és trendi.
Azt szoktam mondani, hogy "kocsi helyett inkább bringa,

ez a boldog élet titka!".

A technikai fejlődés ezt az iparágat is érinti, ezért aztán érdemes újragondolnod mindazt, ami a bicikliről a fejedben van, mert csoda dolgok jöttek ki a piacra az elmúlt években. Ezek az újítások először nálunk, a vállalkozó kedvű bringabuherátoroknál jelennek meg, majd ha életképesek, szépen lassan elterjednek.
Már csak ilyen ez a mutáció.

Ha eljössz Szobra augusztus első hétvégéjén, akkor annyit tutira ígérhetünk Neked, hogy hagyományos biciklit keveset, de különleges biciklit annál többet fogsz látni és ha elég bátor vagy, kipróbálni is. Én magam is napi szinten biciklizem mindenféle bringával, azaz nem távolról csodálom a műfajt, hanem benne élek. És lesznek nálam sokkal megszállottabbak is, az ziher!

A biciklizésen túl meg kell említsem a Dunát, ami hűvös és simogat és errefelé fürdésre tökéletesen alkalmas. Lehet kajakot és kenut bérelni, így evezhetsz is, ha cross trainingre vágynál.

Van egy vadi új uszodánk, amely a találkozó helyszínétől 50 méterre helyezkedik el (részletek lejjebb). 

És természetesen itt a Börzsönyt, ahol a legmelegebb nyáron is árnyékban biciklizhetsz.

A kemping - amely örömmel lát minket és kedvezményes árat számol a találkozó résztvevőinek - szintén új, két éve nyitotta meg a kapuit. Újak a vizesblokkok, szuper minden és pozitív a hozzánk-állás. Közvetlenül a Duna partján van, festői környezetben.
Ingyenes wifi van a kemping egész területén.

A kempingben az a rend, hogy eredetileg csak 14.00 órakor lehet elfoglalni és másnap 10.00-ig el kell hagyni. Ez érthető a lakókocsik és a szobák esetében, ugyanis a távozó vendég után ki kell takarítani. 

A sátraknál kicsit más az ok. A sátrazók esetében erre a szabályra egyrészt azért van szükség, mert ez egy vadiúj és igényes kemping, így aztán két turnus között nagyon komoly nagytakarítás és fertőtlenítés van. Így ha korábban becuccolsz a sátraddal, kérlek számolj azzal a ténnyel, hogy a vizesblokkot délelőtt még az előző napi állapotban találod (ez attól függ, mennyire voltak igénytelenek az előző napi lakók) és a takarítás idejére (másfél-két órára) nem is lesz használható. Másrészt számolnod kell azzal is, hogy esetleg egy klafa, árnyékos sátorhely még éppen foglalt valaki által, aki ha elmegy a sátorhely délutánra kiürül. Aztán az is előfordulhat, hogy a nemrég távozott sátrazók által elhagyott sátorhelyen még találhatsz otthagyott dolgokat, többnyire szemetet.

Mindez könnyen úgy csapódhat le az emberben, hogy ez egy hányaveti, igénytelen kemping. Pedig nem az, de ezt meg fogod látni. A félreértések elkerülése végett (az átlagos sátrazók esetében) ezért van a 14.00 órási be- és a 10.00 órási kiköltözési szabály. DE (!!!) - és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni - miránk most más szabályok vonatkoznak. Mert mi tudjuk ezt a tényt kezelni és nem fogunk hőbörögni, ugyebár... Ha tehát korábban érkezel, akkor is becuccolhatsz a kempingbe és felverheted a sátradat és az sem lesz baj, ha nem hagyod el a kempinget pontban 10 órakor.

És ha már a sátrazásról van szó: a kemping sövényekkel blokkokra van osztva. A nagyszámú részvétel  miatt arra kérünk benneteket, hogy úgy állítsátok fel a sátratokat, hogy egy-egy blokkban 4 sátor elférjen (ez kényelmesen menni fog). Azaz, ne a blokk kellős közepén nyomjátok fel a sátort!
Arra szeretnénk még megkérni, hogy érkezz meg este 8 óra előtt, mert ha később jössz, akkor egyrészt sötétben kell felállítanod a sátradat, másrészt az egyébként csendes szobi éjszakában pedig kilométerekre fog hallatszani a kopácsolásod. Előre is köszönjük!

A közelben lévő Zátony Music Pub és söröző lát el minket kajával (és piával), egyszerű reggeli és vacsora (virsli, rántotta) előre rendelhető lesz kedvezményes áron, így ezzel nem kell foglalkoznunk, napközben meg majd megoldjuk a kaját. A Zátony szintén a találkozó helyén van, nulla méterre és a kedvünkért addig lesz nyitva, ameddig igény van rá. 

Szintén a közelben van a Szobi Jégvarázs, amely egy lángosos - házi réteses - kézműves fagyis hely, akiknél megint csak szuper kaják vannak és a végletekig kedvesek.

De természetesen bolt van 100 méterre (4 éve felújított), vagy egy másik (vadi új) 300 méterre.

És ha már nyár és nyaralás, esténként szalonnát is és kolbászt is és mindenfélét is biztosan fogunk sütni a tábortűznél. A sütögetés "jöttök, lesztek, hoztok, esztek" alapon megy majd, azaz ha sütögetni akarsz, hozd a sütnivalódat!

Kik segítenek még és hogyan?

Polgármester Asszonyunk és a szobi önkormányzat adja a helyet. Nem kell területfoglalási engedély (a jegyző úrral egyeztetve), szabadon használható a Duna-part. És kapunk padokat és asztalokat is, felállítottak egy párakaput, ahol felfrissülhetsz két mutánsbringa-próbálgatás között.

Az esemény bejelentésköteles a Rendőrség felé, ezt megtettem. A rendőrség segítő szándékú folyamatos ellenőrzést tart a biztonságunk érdekében.

Rossz idő esetén behúzódhatunk a Zátony Music Pub-ba és a közeli önkormányzati épületbe, de rossz idő az nem lesz. Zért néhány kisebb záport intéztem, csak hogy ezzel is felfrissítsünk Téged... 😎

A vadi új uszoda szeretettel lát minket és kedvezményként a helyi lakosokra vonatkozó mérsékelt díjakat számolják csak fel, azaz felnőtt 800 HUF, gyerek 600 HUF ellenében úszhat egy jót. Ha úszni szeretnél, akkor hozz úszósapkát (bár a helyi boltok felkészültek és jó eséllyel tudsz venni) és 1000 forint kauciót, amit az úszás végén visszakapsz. Ha nem kell szekrény, akkor nem kell kaució sem és ha kopasz vagy, akkor nem kell úszósapka sem. Ahogyan ez az uszodákban lenni szokott. Az uszoda egyébként a legmodernebb vízkezelési technológiával dolgozik, a víz kristálytiszta, de mégsem klóros.

A szokványostól eltérő biciklikre vágyókat és a kerékpáros találkozóinkat évek óta önzetlenül támogatja az Annyira Más Bringabolt, akik idén is segítenek feldobni a hangulatot és hoznak számos kipróbálható csemegét is magukkal. Na és a versenyhez nyereményeket.

Az esemény és a korábbi találkozóink népszerűsítésében szintén évek óta segít nekünk társadalmi munkában az A Fóliás.

Ők csinálják például az egyedi Mutánsbringás pólóinkat, amelyet Te is megrendelhetsz magadnak, mégpedig a következő módon:

Megszavaztattuk a Facebookon, így az idei év színe az indigókék lesz, rajta fényvisszaverős matricával.

A pólókra azt a bonyolult mutánsbringás logót sajnos nem tudjuk felmatricázni, ezért egy egyszerűbb, de nagyom mutatós logó (a tavalyi Agárdi Rekus Találkozó logója) lesz középen, körben pedig felül félkörívben magyarul, hogy Első Mutánsbicikli Találkozó, alul ugyanez félkörívben angolul, középen a logó felett középen pedig hogy Szob 2018. augusztus 3-5.

Remélem, érthető, de azért itt egy látványterv a póló mellére, a szív fölé kerülő kisebb logóról:

Ami viszont a fontosabb, hogy 2018. 07. 24-én, kedden estig kell beérkeznie az utalásnak Gergő bankszámlájára, így szerdán reggel megrendeli az anyagokat.

Aki tehát legkésőbb kedden átutalja a pénzt, annak lesz pólója, aki nem, annak nem lesz.

Az utalás részletei a következőek:

A póló ára 3000,- HUF

Kedvezményezett neve: Bornemisza Gergely

Számlaszám: 11742355-21447996

Megjegyzésbe írandó: név, méret, darabszám.

Amennyiben bajod van az utalással (például nem Magyarországon élsz, vagy nincs bankszámlád, vagy ilyesmi), akkor kivételes esetben megelőlegezzük Neked a póló árát, amit az átvételkor kell kifizess. Ebben az esetben küldj egy üzenetet a bornemisza pont gergely kukac gmail pont com e-mail címre (a robotok miatt írtam így, a pont helyére . a kukac helyére @ kell) a név, méret és darabszám megadásával.

Kérlek, ezzel a lehetőséggel csak tényleg indokolt esetben élj!

Tehát a rendelés indul.

Ha szeretnél magadnak másmilyen színű pólót csináltatni, vagy a bonyolult lógósat szeretnéd inkább magadnak, akkor az összes fájlt el tudom küldeni e-mailben, azzal bebattyogsz egy póló nyomtatós boltba és megcsináltatod magadnak. Mondjuk kétszer ennyibe fog kerülni, de nem akarok gátat szabni a kreativitásnak. Ebben az esetben nekem küldj egy privát üzenetet Messengerben és már küldöm is a fájlokat.

Hajrá! Emellett Afóliásék idén is hoznak majd nagyon trendi fényvisszaverős bringamatricákat és a helyszínen is megpróbálják a fóliázásos álmainkat megvalósítani.

Segítesz Te is, ha eljössz és jól érzed magadat. Vagy ha előtte például néhányszor megosztod ezt a bejegyzést az ismerőseid között, vagy megosztod az esemény Facebook oldalát, amelyet ide kattintva érhetsz el.

Összegezve tehát: kellemes, családi, lazulós és beszélgetős hosszú hétvégére csábítalak benneteket, szuper bringák közé, csodálatos tájra. 

Gyertek!

**********************************

(Sorry for my poor English)

What type of event is this?

This is the First Mutant bike Meeting in Szob. A mutant bike is any type of non-traditional bike (i.e. cargobike, recumbent, tall bike, homemade monster, tricycle, tandem etc)

What does this meeting cost?

It is free. After arriving, the only costs would be paying a fee for camping. There are no extra tickets required.

When will it happen?

03-05. august 2018. This is the first weekend in August. 

You can come earlier and leave later. The camping is open and there will be others who arrive earlier and stay longer. I live here so I can help you to discover more about the region.

If you can come for one day and you want to see the most bikes in action, I suggest you come on Saturday.

Where?

In Szob, Hungary. Google Maps link is here.

This is a brand new camping location and if you inform the staff that you came to our bike meeting, you will be able to camp for a reduced fee. Free wifi.

For the English homepage of the camping click here!

How to travel here?

By your bike on Eurovelo 6.

By train from Budapest Nyugati Railway Station.

By train from or via Slovakia. International trains (Metropolitan Eurocity) stop in Szob, this is a border crossing station.

By car: use your GPS. ;) I suggest you switch off in the GPS settings the ferries.

For whom?

For everyone who has mutant bike or is interested in unique bikes and biking.

What does this mutant bike meeting mean?

It is a self-organised event where friends and friends-to-be come together to try each other's bikes. A group bicycle trip will be made depending on weather conditions.

Why here and why now?

After I organised 3 recumbent bike meeting in Agard I decided to dream big and bring together all kinds of bikes I have (or will have) and love. 

I live in Szob and I adore this little city. It has big opportunities for bikers and I will prove it if you come. 

I have been regularly using a cargobike to replace my car and use a folding bike combined with train to travel to work. Recumbent bikes are my freetime and long-distance bikes.
As I see there is a bike for every purpose in our life and these mutant (irregular) bikes are the way to find your immaculate bike which brings you a better life.

Summa summarum: this is going to be a real relaxing family event!

Balatonkör 2014. visziklivel elsőként

Hosszas előkészületek után és számos negatív előjel ellenére (például a telefonom kijelzője eltört keresztben, így át kellett költözzek egy teszt-telefonra, így a fényképek nagy része azzal készült, amiért előre elnézést kérek!) 2014.05.02-án délben elindultam a Balatonra. Úgy döntöttem, vonattal megyek és ezen döntésem mellett meg is maradtam. Ugyanis vonattal én ingyen utazom, mert van Startklub Bonus kártyám a MÁV-nál. A bringa 420 forintért utazik, mert van Balaton kerékpárjegy a MÁV-nál. 

Így nekem lejutni Szobról Siófokra 420 forintomba kerül bringástul (meg egyébként bárhonnan a Balatonra). Ez tetszett, bár sejtettem, hogy a MÁV ahogyan nem tudja megoldani a leghétköznapibb dolgokat sem, úgy nem fogja megoldani a Balatonkör biciklis biztosítását sem. Ezzel szemben a szobi állomáson kellemes meglepetésként ért, hogy péntek ellenére a hétvégékre jellemző alacsony padlós Flirt kocsi fogadott, amibe beszállni azért egy ekkora bringával egészen más érzés ám...

Így az utazás első része kellemes volt, alig 58 perc múlva kényelmesen kigurultam a kocsiból a Nyugatiban. Kryx barátommal itt beszéltünk meg találkozót és innen kerekeztünk át a Délibe, ahonnan a vonat Siófokra indult. Szobon gyönyörű verőfényes napsütés volt, Pesten még sütött a nap, de már gyűltek a viharfelhők délnyugat felől. Azért megázás nélkül, a vonat indulása előtt 1 órával kiértünk a Délibe és kényelmesen felcuccoltunk a termes kerékpárkocsiba.

Voltunk azért páran, de a többiek Balatonföldvárig mentek és Siófokon segítettek lekászálódnunk, ami már nem volt olyan egyszerű, mert ezeken a régi kocsikon alig másfél méter magasan van a padló. Azért baleset nélkül sikerült és szépen elgurultunk házigazdánk házáig, aki már öt éve minden évben ellát minket mindenféle jóval. Idén szerzett egy dobozos autót is, így reggel ezzel indultunk Földvárra, a 06.00 órakor kezdődő XV. Balatonkörre. A startról nincs fényképem, de utólag majd pótolom ezt a hiányosságot, de egyelőre a rendezők még nem tették fel a képeket az idei túráról. Az első saját képünk az első pihenőből van, Balatonkeneséről.

Eddigre már egyszer jól megáztunk és mindenünk csupa víz volt, de itt még volt egy száraz pulcsim a zsákban. Másodszor Balatonakali előtt áztunk meg, de addigra már belülről is csupa nedvesség volt mindenki. Ezzel mindaddig nincs baj, amíg az ember nem áll meg. Ahogy megállsz, 2 perc múlva már fázol is. Mégsem sikerült összefáznom, bár estére kicsit már éreztem a torkomat. De ne szaladjunk ennyire előre. A Balatonkörről készített útvonalmentésem a Sportypal-on megtekinthető, ide kattintva. Sajnos a blogger felülete mostanában nem engedi a Sportypal térképek beillesztését, de azért az útvonalat jól lehet elemezgetni, ha a linkre kattintasz.
Az látszik belőle, hogy alig voltam lassabb idén a dobozossal, mint tavaly a sima bringával. Pedig idén viharos szél volt ám.

És a SportyPal ott is hibázik, hogy nem veszi figyelembe a bringa súlyát. Ami az esetemben úgy 40 kiló, azaz olyan, mintha egy 10-12 éves gyereket vittem volna végig a csomagtartón, vagy mintha 130 kilós lennék. Ennek ellenére végigmentem vele és egy helyen majdnem ötvenre felgyorsultam. Az átlagsebességbe beleszámítja a szoftver a pihenőket is, így valójában 25 körüli haladási sebességekkel mentünk. Visziklivel. Nem mindegy ám...
De ez persze nem nagyon izgat, én tudom, hogy kevesen lettek volna képesek végigcsinálni ezt a túrát ezzel a bringával. Főleg azért, mert fel kell ám nyomni az emelkedőkre is. Ha jól tudom, eddig még senki nem ment végig a Balatonkörön előttem cargobike-kal, azaz visziklivel. És kíváncsi leszek, hogy valaki kap-e kedvet...

Mivel az ázottság állandósult, le sem vettem már az esőkabátot a túra végéig, így alatta tiszta víz voltam ugyan, de legalább meleg volt. Ahogy a sisak alatt is, amit CSAK azért és csak akkor hordok, ha esik, amikor esik. A buta németek úgy csinálták meg a bringás esőkabátomat, hogy nincs rajta csukja, hanem a bringás sisakra húzható egy esővédő. Ez alatt viszont megint csak jó meleg van és nem esik be az eső. Bár Római katolikusnak kereszteltek, de azért többször sisakban és sapkában ettem a túra alatt, mert nem akartam jobban szétázni, nameg megfagyni sem.

Holtpont kétszer is volt, először a szokásos helyen Gyenesdiás előtt, mert itt nagyon messze van a pihenő. Ráadásul Tomaj előtt Badacsonyörsnél volt egy defektem is, amit megszereltem ugyan, de jó nagy késéssel érkeztem a tomaji pihenőbe, ahol igazán pihenni sem tudtam. Így vágtam neki Gyenesdiásnak, ami normál bringával és jó időben is kihívás, hát még így. Azért megvolt, de idén nem ettünk fagyit, csak ültünk a vizes fűben és nyámmogtuk a szendvicseinket.

Érdekesség, hogy az úton elfogyasztottam 3,5 liter Vitalade izotóniás italt és még András is adott nekem a saját varázsitalából. Így összesen megihattam a vízzel együtt úgy 8 liter folyadékot és finoman fogalmazva csak annyit, hogy vécén egyszer voltam, a többi a pórusaimon távozott. Na ezért voltam vizes az esőkabát alatt is.

Gyenesdiás után megsegített minket az időjárás és kellemes hátszelünk volt nagyjából Balatonfenyvesig. Itt viszont jött a böjt, mert először csak féloldalról fújta ki a lelket belőlünk a szél, aztán masszívan elölről támadott. Túratársaim közül Ágit - aki biciklivel együtt lehet 50 kiló - többször méterekkel arrébb rakta a szél, és csodálom, hogy nem esett el egyszer sem. Engem is taszigált a szél, pedig én biciklivel együtt 140 kiló lehettem. Úgyhogy ezt a pici lányt is megilleti a tisztelet és s csodálat!

Nameg András és Kryx barátaimat is, akik nélkül nem sikerült volna az egész. Ők ugyanis mindig megvártak és igazi csapat módjára segítettek tovább akkor is, amikor már ők maguk is ki voltak készülve. Kryx-nek hirtelen magas láza lett, amit a mentőautóból kért gyógyszer levitt ugyan kicsit, de így is vagy 70 kilométert lázasan tekert végig. Andrásnak a térde készült ki, de erre meg szerencsére feltalálták a Cataflam-ot, amiből nálam mindig van egy levéllel. A végére azért kikészültünk ám rendesen, a Fonyódi pihenőben hiába volt forró a tea, úgy fújt a szél, hogy majdnem odafagytunk a padra. Itt volt az igazi holtpont. El is indultunk kicsit a mezőny elé, akik aztán utol is értek valahol Balatonboglárnál. Az utolsó bevárásnál összeállt a mezőny, de nagyon örültünk már a földvári platánsornak, ahol a befutó volt.

A teljes táv nem lett 206 kilométer, de nem is érdekes. Nem adtuk fel és ez a lényeg. Még akkor sem, ha sokszor embertelen körülmények voltak és igazából le kellett volna fújni az egész túrát. Csak hát mit csináltak volna ennyi emberrel? Végül is beértünk és ez a lényeg, bár akár vizes volt, akár nem én a reggeli pulóveremet felvettem az esőkabátra felülre, hátha melegen tart.

A végén forró gulyásleves fogadott és miközben ettem, egy gyors interjút is adtam valami tévéstábnak, akikből csak egy nagyon erős lámpát láttam meg egy mikrofont, amit a gulyásleves meg a szám közé próbáltak betuszkolni több-kevesebb sikerrel. Attila barátom, a vendéglátónk kijött elénk a dobozos autóval és hozott száraz ruhákat, így már abban néztük végig, ahogy valaki más megnyeri a nyereménybringát, ami nekem persze nem is kellett volna, hiszen biciklit csak az osztrákok gyártanak KTM márkanéven, a többi csak papírmasé. Nameg Máté, aki a visziliket csinálja. ;)

Hazaérve gyors és forró zuhany, majd beájulás az ágyba. Éjjel azon gondolkodtam, hogy volt-e valami negatívum a túra alatt a rossz időt kivéve. Arra kellett jussak, hogy SEMMI. A szervezés és a résztvevők is rendben voltak és még a "Némmá, teszkóskocsival megy a csávó" meg a "beülhetekelviszel", meg a "sörtménemhoztá" típusú beszólásokon is csak röhögtem magamban. A teszkózóknak annyit, hogy toljatok végig egy teszkós bevásárlókocsit 206 kilométeren, aztán majd beszéljük meg! A beülhetekelviszel témáról az jutott eszembe, hogy talán ha maga a köztársasági elnök kér térden állva Fonyódnál, hogy azonnal lovaggá ütnek, ha elviszem, akkor sem vettem volna fel. A sörös ötlet meg nem is rossz, jövőre lehet, hogy megjátszom és mozgó büfékocsit alakítok, persze ingyen, hogy a visziklizést népszerűsítsem... 

Másnap a 11 órás vonattal akartunk volna felmenni Budapestre, de természetesen Siófokon esélyünk sem volt felnyomakodni rá. Mivel a két órával későbbire, majd a négy órával későbbire, sőt a késő estire is ugyanennyi esélyünk lett volna feljutni - azaz semmi -, Attila a dobozos autóval felhozott minket Budapestre, amiért (is) örök hálával tartozunk neki. A kétórási vonattal el is tudtam indulni a Nyugatiból, amely szerencsémre megint alacsony padlós volt, és csendes, és tiszta és szép.

Már itt éreztem, hogy hazaértem, ez Európa. A Balatonon közlekedő szutykok sehol sincsenek a mi jó kis vonatainkhoz képest. A Dunakanyarban ráadásul gyönyörű napsütés fogadott és amikor leszálltam a házunk előtt a nyeregből azt gondoltam, hogy soha életemben nem voltam még ilyen erős. Sem a lábam, sem a lelkem, sem az akaratom. És ez egy nagyon jó végszó egy ilyen kemény túra után, ami nem ölt meg, csak megerősített.
(Ahogy felkerülnek a hivatalos képek, a bejegyzést kiegészítem. Érdemes lesz néha visszanézni rá...)

Elétek megyek

Valahogy úgy hangzott az első mondat, mint amit a címben leírtam. Egy szimpla elhatározásról szól, hogy a Börzsönyi bringázásra érkező barátaim elé kerekezem, Szobról Vácig, majd velük együtt hazakerekezem. Az elhatározást tett követte, de nem ez az érdekes a történetben.

Az érdekes az a történetben, hogy a dobozossal mentem és egészen jó sebességeket sikerült vele tartani. Mármint odafelé, merthogy odafelé Kryx barátommal nyomtuk és nyomtuk. (A blogger motorja egyszer csak úgy döntött, hogy nem jeleníti meg  Sportypalról beágyazott tracklogot, így kénytelen vagyok linket beszúrni, de erre kattintva a túrát megnézheted és elemezheted te is. Íme:)
A túra részletei ide kattintva megnézhetőek.

Amikor megérkeztünk, jutott némi pihenés, de a legfontosabb megállapításom az, hogy az igazi fekvőbringa bizony az enyém.

És további érdekesség, hogy míg odafelé nyomtuk rendesen és az utat megtettük 1óra 43 perc alatt majdnem 18 km/h-s sebességgel, addig hazafelé nagyon lájtosra vettük, sok megállással. És mégis azt látjuk a hazaút tracklogjából, hogy sokkal több energiát fogyasztottam el.
Íme a hazaút linkje, ide kattintva nézheted meg.
Azt lehet látni, hogy míg odafelé 1354 kcal fogyott, hazafelé 1946 kcal-t égettem el. A mérés azért is objektív, mert van már szívfrekvencia-mérőm és így a Sportypal azt is látja, amikor csak gurulok a lejtőn, azaz éppen lazsálok. Érdekes amúgy megnézni (a térkép job felső sarkában kapcsolgatható gombokkal), hogy miként kapcsolódik össze a magasság (Alt) és a szívfrekvencia (HR). Simán lehet látni, amikor egy dombon felfelé tekertem.
És azt is lehet látni, hogy az első úton a zsírégető tartományban volt az átlag HR-em, azaz végig fogytam, míg hazafelé éppen alatta, így hiába fogyasztottam több energiát, a fogyáshoz ez a poroszkálás nem elég. Nekem ugyanis a fogyáshoz, zsírégetéshez 133 és 144 HR között kell lennem.

Mindent összevetve jó kis nap volt ez és ezen a kétszer 30 kilométeren elnyomtam annyi energiát, mint egy Balaton kerülésen a 206-on szoktam. Érdekes lesz megnézni, hogy a Balaton körön a dobozossal mennyi energiát fogok felhasználni, mert most már biztos, hogy ezzel megyek. Ezzel nekem is kihívás és nem lesz unalmas.
Stay tuned! Nemsokára jön a május 3-a és meglátjuk!
Este még átugrottunk Szlovákiába Helembára meginni egy sört ez pedig azért volt extrém sport, mert országúti kerékkel kavicsos úton tök sötétben nem egy életbiztosítás közlekedni és nem is nagyon öltöztünk fel, így hazafelé már kicsit hüsi volt az esti 4 folk celsius.
Addig is ma elmegyünk egyet a Börzsönybe egy kis magasságot gyűjteni, kellemes kis 65-öst lenyomunk, Márianosztra és Kóspallag, majd Vác útvonalon.

Szintkülönbségek és a bakfis

Miután leadtuk a szavazatunkat, egy hirtelen ötlettől vezérelve és a szép időtől motiválva nekiindultunk a párommal a Börzsönynek. A terv az volt, hogy feltekerünk Márianosztrára, ott eszünk valamit majd hazatekerünk. Közben megállunk valahol napozni kicsit. Én a dobozossal mentem, mert gyűjteni kell a kilométereket a Balatonkör előtt és szoknunk kell egymást. Az első megálló a Mária -forrás volt.

Ez nagyjából félúton van Nosztra felé és itt éppen kéri is az ember lába, hogy álljunk meg egy kicsit. A víz finom és hűs, a környezet festői és nyugodt. Egészen nehezünkre esett továbbindulni. Azért megtettük és hamarosan már a Márianosztra táblánál pózoltunk.

Hazudnék, ha azt írnám, hogy csak a szép idő motivált minket, mert a mai döntésünkben nagy szerepe volt annak is, hogy van Nosztrán egy Hangulat étterem, ahol jó kajákkal várnak mindenkit. Na, erre készítettük a gyomrunkat, nem is hiába.

Igaz, még eléggé előszezonos volt a hangulat, de én nem is bánom, sőt kifejezetten díjazom, ha nincs tolongás. Az nem is volt, viszont finom kaják, azok voltak. Be is nyomtunk fejenként vagy 4000 kcal-t, aztán indultunk tovább. Azt találtam ki, hogy leereszkedünk egy olyan úton, amelyiken anno barátokkal felfelé már feltekertem. Tudtam, hogy nagyjából Zebegénybe lyukadunk majd ki és így is lett. A túráról készítettem útvonal-mentést, bár néha elfelejtettem újraindítani, így a szoftver zöld vonallal kötötte össze a kimaradt részeket. A lényeg ide kattintva így is látszik. Szép helyeken jártunk, senkivel nem találkoztunk.

Zebegénybe érve egy órát feküdtünk a Duna partján, vittem magammal pokrócot, de akár heverőt is vihettem volna, mert a bakfis dobozában még az is elfér. Készítettem panorámafotókat, de valahol elvesztek az éterben. Egy telefon sem tökéletes. Ahogy egy bicikli sem. A bakfis kormánymarkolata ezen a hosszabb úton eléggé törte a kezemet, így rászántam magamat arra, hogy a korábban megvásárolt markolatot feltegyem. Hazaérve ez volt az első. A régit levágtam.

És az újat feltettem. Lehet kapni ilyen aszimmetrikus markolatpárt, ahol a váltó oldali rövidebb.

És a túloldali meg hosszabb.

Na, ez már kényelmesebb lesz. A mai napot összegezve abban megállapodtunk a feleségemmel, hogy minden szabad vasárnapon bringázni fogunk és inkább eszünk valahol valamit, minthogy Ő a vasárnapját főzéssel töltse. Ezt persze én már régen mondogatom, de eddig valahogy nem sikerült rábeszélnem. Szóval a mai nap tökéletes volt, még akkor is, ha a szavazáson sajnos a kevésbé rosszra kellett szavazzunk és nem egy jóra. Szerencsére az életben a legfontosabb dolgokhoz a politikának semmi köze nincs és a bringa az, ami minden napot csodálatossá tud varázsolni. Így volt ez ma is.

Diósjenő = száguldás

Az ötlet nem is az enyém volt, de hamar magamévá tettem. Volt ugyanis egy szabad hétvégém, amelynek a vasárnapjára egy jó kis évadzáró tekerést találtunk ki. Mivel előző napokon esett az eső, inkább kihagytuk a Magyarkút - Nógrád útvonalat, amely erdei úton megy és eléggé fel lehet ázva, helyette inkább megnéztük azt az útvonalat, amire régen kíváncsi voltam már. Diósjenőről át a hegyen Kemencére. Persze Diósjenőre el kellett jutni, ezt Szob-Verőce-Szendehely-Nógrád-Diósjenő útvonalon tettük meg. A Duna-parton még napoztunk is, egy szál pólóban. Volt vagy 20 fok.

Nem mondom, hogy Szendehelytől a 2-es úton öröm volt tekerni, nameg azok az emelkedők... de lenyomtuk. Nógrád határában egy ember-utáni helyszínen szendvicseztünk. Ha majd egyszer minden benzinkút így fog kinézni, akkor kerül az autós közlekedés oda, ahová való...

Diósjenőre érkezve nekivágtunk a hegynek. Az a jó ebben a túrában, hogy felfelé 3 kilométert kell tekerni, és ezután 15 kilométeres száguldás következik. A hegy tetején azért jó volt megállni és beugrott a második szendvics is a szánkba.

Diósjenő 200 méteren van, ez a fotó hajszál pontosan 500 méteren készült. 3 kilométer alatt emelkedik ez az út 300 métert, de megéri lenyomni, mert utána tényleg állati jó szakasz jön. Kényelmesen, nem tekerve is 30-40-eket lehet ereszkedni. Ez a tracklogon is látszik, íme:

Én mondjuk tudtam, hogy a vége lesz a kemény, mert a hegy megmászása, majd a leereszkedés közben szarrá fagyás után Kemencéről még haza kell tekerni Szobra, de azt azért nem gondoltam, hogy ilyen kemény lesz. Ellenszelünk volt, így az utolsó 20-25 kilométer kínszenvedés volt. Nem élveztem. Amikor hazaértünk, teljesen ki voltunk purcanva.

(Mielőtt bárki megkérdezné: igen, a ház rózsaszín, így vettük. És igen, a kerítés fehér, így vettük. A ház tavasszal kávébarna lesz, a kerítés mahagóni. A kép tetején már látszik, hogy a tetőcserekor az új léceket már ilyenre festettük.)
Akármennyire is ki vagyok készülve, a mai nap volt az igazi élet. Amikor nem csak van az ember, hanem tényleg él. Érzi, hogy él. A bringa egy csodálatos eszköz ahhoz, hogy ezt az élményt az ember gyakran átélhesse. Ilyen nagyobb bringázást idén már nem tervezek, de azt mindenképpen szeretném, hogy télen se tegyem le a biciklit, hanem azzal járjak végig dolgozni. Előkerestem a térdvédőimet, mert a reggelek csípősek, úgyhogy semmi akadálya a bringázásnak. Még a vasút hozzáállása sem tud eltántorítani. Persze, ha mégis becsúszik valami túra még idén, majd írok róla.

Ipolymente 95K 2013.

Hogy nem vagyunk teljesen normálisak, az már szinte biztos. Mert amíg más ember örül, hogy luk van a se..., izé, a száján, és a vasárnapot a húsleves-rántottcsirke-formaeggy háromszögben tölti, addig mi meg a nyeregben. Mármint a bicikli nyergében. Hát megéri?

Mert miért is csináljuk? Pecsétekért? Hát, nem egészen. Én például azért csinálom, hogy tudjam magamról: meg tudom csinálni. Még akkor is le tudok tekerni 100 kilométert 6 óra alatt, ha semmi időm nincs rá készülni és ha a szervezők elfelejtenek felfesteni egy kanyart jelző nyilat, így Ipolyságon háromnegyed órán át keresgetjük az igazolópontot. Ja, még nem írtam volna? Szob-Ipolyság-Szob volt a túra útvonala, 95 kilométerre tervezték és 100-ra sikerült végül. Íme:

Persze nem baj ez a pár plusz kilométer, hiszen a végén csak sikerült betartani a 6 órás limitet. Az megint egy másik kérdés, hogy az indítást ráírták a nevezésemkor a lapra, így papíron 09.06-kor indultam, miközben valójában meg 09.30-kor. A többiek ugyanis egy későbbi vonattal jöttek, nameg az a nagy szívem, hogy segítettem valakinek felpumpálni a kilikadt belsőjét a startnál. Nekem nem számít, mi van a papíron, én tudom (meg a GPS is), hogy mi volt valójában. És kaptam oklevelet is.

Az Ipoly mentén bringázni amúgy jó, bár dimbes-dombos. Volt pár pillanat, amikor megfordult a fejemben, hogy mi a büdös francért nem maradtam otthon és nézek tévét. Így utólag a válasz megvan: azért, mert nem az, hanem EZ AZ ÉLET. Ezek maradnak meg az ember fejében, amikor majd öregen visszanéz. Nem túl bonyolult tehát a recept a szép és mozgalmas élethez: mozdulj ki! Ennyi... 

Átkelés az Ipolyon, biciklivel

Kryx barátomnak jött az az ötlete, hogy esetleg megnézhetnénk, milyen is az Ipoly Ipolydamásd és Helemba között. Ahová egyébként terveztek egy gyalogos-biciklis hidat is, csak egyelőre nem készült el. Szóval a nagy szárazság miatt az Ipoly eléggé lenn van és így sejthető volt, milyen látvány fogad minket (a képre kattintva előjön nagyobban is).

Ha száraz lábbal nem is, de kis gázolással át lehet most menni a folyón, így Helemba, ez a kedves kis szlovákiai magyar falu a kedves lakosságával, könnye(bbe)n és gyorsa(bba)n megközelíthető.

A lényeg a tracklog bal oldalán van, ráközelítve látszik, miként mentünk át a folyón, nagyjából térdig gázolva a vízben. Igaz, hogy a szlovákiai oldalon köves a part, így meg kellett küzdeni a bringák felcipelésével és emellett a csalán is elintézte a lábamat, de legalább most érzem, hogy élek. Merthogy fáj... Aki nem hiszi, annak egy fotó rólam, ahol éppen "bringával pózolok":

Miért szeretjük Helembát? Azon kívül, hogy olyanok az emberek, amilyenek nálunk voltak a hetvenes években - azaz még kedvesek, beszélgetősek, barátságosak - az árak is kicsit lejjebb vannak. Elfogadnak forintot is (elvégre min-den-ki magyar), így én ittam egy korsó jéghideg sört, Kryx egy csapolt (!!!) jéghideg Kofolát és ezért fizettünk 400, azaz négyszáz forintot. Ezen felbuzdulva ettünk egy fagyit is, 80 forint volt egy gombóc...

A fagyiról és a sörről nem volt pofám képet csinálni, már így is megnéztek minket Kryx fekvőbringája miatt. Nameg, hogy a hülye magyarországi magyar telefonon nézi meg, jön-e a vihar, ahelyett, hogy felnézne az égre... Megjegyzem, hogy full térerős, magyar T-Mobile HSDPA van a faluban, míg nálunk Szobon meg jó esetben EDGE, de jellemzően GPRS "hasít". Mivel láttuk, hogy jön a vihar, elindultunk haza és alig áztunk meg. Sőt, még jól is esett, hogy esett. Holnap este átmegyünk egy sörre, nameg a 18 forintos tojásért, amit odahoznak nekünk a kocsmához. Abból lesz a reggeli...

Mi a fontosabb?

Megint előre szólok, hogy nem a szemrehányás és nem a magunk dicsőítése a cél. Csupán gondolatot szeretnék ébreszteni benned és meggyőződni arról, hogy amit én gondolok, az vajon helyes-e. Illetve, nagyon érdekel a háttér, a miértje a dolognak.

Szóval, ahogyan azt egy videóban is megörökítettem, idén részt sikerült vennünk a Kittenberger kerékpáros emléktúrán. A videót itt nézheted meg:

De nem ez a lényeg, tényleg csak a videó eleje a fontos. Ott látszik ugyanis, hogy hányan vettek részt ezen a túrán. Maradjunk annyiban, hogy sokan, vagy százan biztosan.

Ami az elgondolkodásomnak és a felvetésemnek a lényege, hogy ezen emberek szinte mindegyike elhaladt amellett a fa mellett, amelyen az egyik korábbi írásomban (ide kattintva olvashatod)szereplő macska nyávogott keservesen. Ő volt az:

A helyszín egy igen húzós emelkedő tetején található, így aki itt elhaladt, az lassan kellett menjen. Azaz hallani kellett, ahogy ez a szerencsétlen macska szenved.

Megállt valaki? Próbált segíteni valaki?

Igen, mi ketten, akik gyakorlatilag a mezőny szinte legvégén kerekeztünk. Nagyjából öten voltak mögöttünk, közülük hárman el is mentek mellettünk, miközben azon tanakodtunk, hogy hozzuk le a macskát a fa tetejéről. Ismétlem, Őróla van szó:

Megállt valaki megkérdezni, miben segíthet? Szerinted? Az előttünk elhaladó 90 ember közül megállt bárki is?

Szóval az elgondolkodásra alkalmas felvetésem lényege a címben is szerepel.

Miszerint: mi a fontosabb Neked?

Hogy befejezz egy hülye biciklitúrát valahol a századik helyezés környékén és kapj egy retves oklevelet, vagy az, hogy egy halálra ítélt állatot esetleg megsegíts.

De továbbmegyek. A mindennapos biciklizéseid során Neked mi a fontosabb? Hogy odaérj hamar, hogy úgy legyen, ahogy eltervezted? Vagy esetleg megállsz és segítesz? Defekt, esés, eltévedt turista? Nálad hol a határ? Mikor állsz meg?

Mi a pszichológiai háttere annak, hogy egy keservesen nyávogó, zabálni valóan édes kölökmacskának, akit lehet is látni a fa tetején, nem állt meg senki? Hogy van ez? Ismétlem, róla van szó:

És arra is kíváncsi lennék, hogy hogyan rendezi le magában az, aki el tud menni dolgok mellett? Hogy alszik este? Nincsen ilyenkor lelkiismeretfurdalása? Vagy nincsen lelke? Nem hinném...

Abban bízom, hogy az esetek legtöbbjében azt gondolja, hogy majd MÁSVALAKI segít. Biztosan lesz majd valaki.

És ha nem? Akkor mi van?

Átgondolja ezt más is? Érzi ennek a súlyát más is?

Vagy a hétköznapok annyira elfásítanak minket, hogy ennyire megemelkedett az ingerküszöb? Már el sem jut az agyunkig egy ilyen dolog?

És mi a következő lépés? Az út közepén sétálgató kisgyereket se fogjuk kihozni az autók közül? Eljutunk odáig mi is, hogy inkább továbbhajtunk egy balesetnél, minthogy segítsünk?

Hogy van ez?

Szerinted?

Nem hat meg két ilyen szem?

Magyarázzátok el nekem légyszi, hogy én vagyok túl érzékeny, vagy a világ túl érzéketlen?!?!

És hogy mindez miért pont a csodabringás blogomba került?

Mert a körülmények ellenére ez a macska konkrétan a bringatúrának köszönheti az életét. Ha nem bringázunk arra, ma már halott lenne. Ha érzéketlenek vagyunk, ma már halott lenne.

Így meg reméljük, szép hosszú életet fog élni még akkor is, ha a kilenc életéből egyet potenciálisan ellőtt erre a menekítési akcióra. Maradt még nyolc...

A képeket egyébként tegnap készítettem. A macsek kiheverte már a traumát, jókedvű, életerős kandúr. A sebei begyógyultak és nagyon jól érzi magát alkalmi lakhelyén. Gyönyörű cica, némi nemes beütéssel, ami a formáján és a szokásosnál tömöttebb bundáján látszik. Csodájára fognak járni az emberek, ha megnő és valószínűleg nagy sikere lesz majd a szobi macskalányoknál...

De ha már kérdést tettem fel az elején, az én válaszomat azért csak ideírnám. Nevezetesen azt, hogy nálam bizony van fontossági sorrend, amelyben az élet - legyen az emberi, vagy állati, esetleg növényi - védelme eléggé elöl, konkrétan legelöl foglal helyet. És nem hiszem, hogy ezzel különleges lennék.

És ha legközelebb azért áll meg bárki, mert elolvasta ezt az írást, már megérte. Más célom nem is nagyon van vele.
Te meg annyit megtehetsz, hogy továbbosztod. Hogy sok mindenkihez eljusson...