Timeo Danaos et dona ferentes!!!

"Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is." Latin mondás, nem mai. Konkrétan Trójából származik, ahol ugye volt az a bizonyos faló. Amit Kasszandra és Laokoón figyelmeztetése ellenére csak bevittek a falakon belül és aztán éjjel kimásztak belőle a görögök. A történet folytatása ismert...

Miért jut ez eszembe? Most nézem, hogy az új, "I bike Budapest" kampányfilmet (itt nézheted meg, amúgy a film klafa, gratulálok hozzá!!!444nééégy) 

a MOL támogatja? 

Mit mondjak erre? 

BAZKI!

A MOL, mint a legnagyobb benzinlobbista? Akinek minden egyes olyan ember, mint én - akik átültünk a biciklire a retves autóból - valóságos érvágás?

Csak miattam havonta 100, azaz száz darab ezrestől esik el a MOL és évente másfél millió forint ez, ha a benzin mellé odaveszem a motorolajat, fékolajat, szervóolajat, ablakmosó folyadékot, ilyesmit...

Ezt támogatja a MOL? Elhiszed? Őszintén?

És KELL EZ?

Kell ez bármilyen kerékpáros szervezetnek? PONT ez az összeg hiányzott a film elkészítéséhez?

Közben a háttérben meg megy a biciklizés fúrása?

A félelemkampány, amivel elhitették az emberekkel, hogy biciklizni veszélyes? A lobbizás, aminek köszönhetően nagymutter is láthatósági mellényt kell vegyen, amikor este hazateker a szőlőből? Hogy a legtöbb ember sisak nélkül meztelennek érzi magát?

Kik érték el mindezt?

Kik érték el azt, hogy a biciklizés nem az Magyarországon, amit látunk a Kopenhagenize és egyéb TÉNYLEG kerékpáros országokról-városokról készült videókban? Hol látsz ezekben sisakot meg láthatósági mellényt?

A kérdések költőiek.

De miért tudták elérni?

Mert HAGYTUK!

Mert hagyjuk, hogy egy kerékpározással kapcsolatos kampányvideóban megjelenjen a FŐGONOSZ neve.

Mi lesz a következő? Először majd a robogósok, aztán a motorosok mehessenek a bringautakon, városon belül is? Legyen rendszám a bicikliken és legyen kötelező műszaki vizsga?

Mit ér el még a lobbi, miközben mi meg csak állunk tátott szájjal? 

Mit mondok én?

1. Dugják fel a pénzüket maguknak!

Nincs rászorulva a Magyar Kerékpáros Klub. A "görögöktől" nem kell. Hátsószándékuk van ugyanis vele...

2. Dugják fel a bringapontokat maguknak! Csak azért sem megyek hozzájuk kereket fúvatni. Vettem pumpát, odahaza fúvatok 10 bárig, és menet közben van nálam olyan kisebb pumpa, amivel felfújva hazáig kibírja a kerék...

3. Elgondolkozom azon, hogy legyen-e bármi közöm olyan kerékpáros szervezethez, amit a "FŐGONOSZ" támogat.

De miért fakadtam ki? Mi is a bajom? Az, hogy hiteltelen számomra egy olyan szervezet, amely hagyja, hogy trójai módszerekkel beszivárogjanak a görögök. És hogy nem vagyok hülye, hogy ezt ne lássam...

Lehet, hogy rám is rám küldenek az "istenek" valami tengeri kígyót, mint szegény Laokoónra.

De nem félek. Ettől sem.

Budapesten bringázok vazze, 1990 óta. Nem lehet engem ám megijeszteni...

Asszem ennyi.

A Ponny Pestre megy

A bringa mellett van nekem még egy szerelmem. Neki is két kereke van és immár 15 éve az enyém. Ő egy KTM Ponny IV-es robogó, 1976-os gyártmány. Nem mai a kislány, de szépen dorombol. Kicsit rendbe szedtem anno, de ez a 15 év sem múlt el nyom nélkül. Néhány kivakart alkatrész újra berozsdásodott és sajnos a gyönyörű festése is kapott párat azóta. Ettől függetlenül szexi a kicsike még így is. Főleg, hogy tegnap elkészült az ülés bebőrözése és végre nem a szakadt nyereggel kell csúfoskodjak.

Ha már így megszépültünk, gondoltam, megmutatom neki Budapestet. Reggel nekiindultunk és a 61 kilométeres távot le is küzdöttük 1 óra és 40 perc alatt.

Aki robogózott valaha az tudja, hogy az e fajta motorozás nagyon nyugis. Nem húzzuk neki, nem is megy többet a moci, mint 50. Ha tartósan akarunk haladni és nem akarjuk széthajtani, akkor érdemes valahol 40 körül tartani a sebességet. Ezt tettem én is és nagyon élveztem, hogy Pesten megnéznek az emberek. Mert ilyet még nem láttak, az biztos. Maximum a közlekedési múzeumban. 

Meg is mutattam a Ponnynak a múzeumot, hátha értékeli, hogy ő még szaladhat az országúton és nem kell egy múzeumban porosodnia. Ha már Budapesten voltam vele, megpróbáltam pár helyre eljutni. A Parlamenthez nem sikerült, körbe van árkolva. A legközelebbi hely ez volt, enné közelebb nem jutottam:

Itt is 20 másodperc múlva megjelent egy rendőr, hogy mit akarok itt, de miután megmagyaráztam, hogy csak az öreg motoromat sétáltatom, mosolyogva odábbállt. A Lánchídnál sehogy sem sikerült kisorolnom így kénytelen voltam átmenni Budára. Ha már Budán jártunk, felmentünk a várba. Tetszett neki, hiába emelkedős.

Érdekes, hogy a Várban nincsen behajtani tilos. Csak az van kiírva, hogy ellenőrzés, de pár perc álldogálás után sem jött senki ellenőrizni, így szépen begurultam a sorompó mellett. Persze fenn már volt behajtani tilos, így ott betoltam a mocit a fénykép kedvéért.

Bizonyára feltűnt nektek, hogy nem éppen robogós sisakkal robogózok, de ennek oka van. Amióta Janika barátom esett egy jó nagyot robogóval és hónapokig kómában volt én azt mondom, hogy az embernek a fejét kell a legjobban védenie. Az a sisak, amin nincs állvédő, az nem is sisak. Van nekem olyan rendőrnek bemutatni (másra meg nem) jó sisakom is, de igazán ebben a komolyban érzem magamat biztonságban. Így engem nem nagyon érdekel, én a robogón is ilyen sisakban nyomom. Néztek is a huszárok rendesen.

Az a jó ebben a mociban, hogy a hengert egy ventilátor hűti, ami a motorfordulatszámmal együtt pörög. Azaz hiába mész lassan, dombnak felfelé, akkor sem melegszik fel. Ha jobban pörgeted, jobban hűt. Hülye németek, nem kitalálták? Az ötvenes években kezdték el gyártani a Herculest, ezt koppintották le az osztrákok és ebből lett a KTM Ponny.

Az enyém eredetileg arany színű volt, de a legtöbb helyen rozsdába hajlott. Teljesen lecsiszoltuk és ekkor kapta meg ezt a kék színt, ami egyébként egyik irányból nézve zöldes, a másikból nézve bordós a harmadikból nézve aranyban csillog. Csodafesték. Valami ilyesmi volt, amikor rátaláltam:

A motoron amúgy minden működik (még a duda is), pöccre indul, kézzel be lehet "rúgni". 100-on megeszik vagy 2 litert, így az ember szinte elfelejti, hol is van a tank. A múltkor csőfogóval kellett megnyitni a tanksapkát, mert olyan régen nem volt kinyitva, hogy beszorult. Így az embert nem nagyon érdekli, mennyit megy, a robogózás felhőtlen élmény.

Azt hittem egyébként, hogy Budapesten nehezebb robogóval közlekedni, de be kell valljam, hogy jobban elfér a forgalomban, mint a bicikli. Valahogy ezt a gépet tisztelik. Semmi konfliktusom nem volt, míg bringával fele ennyi tolakodásért már ledudálják a fejemet. Élveztem is, így kicsit motoroztam még a városban.

A motorosok is csak néztek, mert nem nagyon tudták hova tenni, hogy egy ilyen múzeumi darab ilyen szépen megy. Nem tudom, hány ilyen lehet ma Magyarországon, de biztos, hogy egy tucatnál kevesebb. Ilyen állapotban meg főleg kevés van. Akinek meg van, az nem közlekedik vele. Én meg igen. A turisták is néztek nagyokat.

Miután kiélveztem a pesti motorozás hangulatát, hazaindultam. Hogy ne ugyanarra menjek, mint amerre jöttem, inkább Fót felé vettem az utamat. Bringával jártam már erre, így könnyen hazataláltam. Azért erre jóval hosszabb volt, de megérte.

Vácnál ért utol az eső, így felvettem a motoros kabátomat és az esőnadrágot. Így nagyon nem zavart, hogy esik, bár hazaérve jó volt egy kád forró vízbe beleülni.

A Ponny tehát elvitt Pestre és haza is hozott. Nem is olyan rossz ez egy lassan negyven éves öreglánytól. Az biztos, hogy nincs az a pénz, amiért megválnék tőle és remélem, hogy még sok kilométert megeszünk együtt. Ha lesz időm, a kicsit visszarozsdásodott részeket újra lefestem és talán még e krómozásokat is felújítom egyszer. Gergő barátom megígérte, hogy a festéskor leszedett matricákat segít majd visszatenni, így újra gyárihoz hasonló állapotba jöhet majd a moci. Megérdemli, hogy ne csak jó, de szép is legyen...

Drága a benzin? Hát akkor bringázz!

Nem akarlak magamra haragítani Téged, kedves barátom, de azért csak elgondolkodtam ma reggel a benzin árán. Illetve nem is a benzin árán, hanem azon, hogy mennyit sírunk miatta, hogy megint drágult, hogy megfizethetetlen.

Nos, biztosan én látom rosszul - de majd úgyis kijavítasz engem - amikor reggelente a kocsisor mellett elsuhanok, hogy annyira azért nem lehet drága a benzin, hogy páran megembereljék magukat és kiszálljanak az autóból.

Hogy van az, hogy megy a sírás-rívás minden fórumon, a tévében, interneten, újságokban és közben a lámpára várakozó sor meg egyre csak növexik? Hogy van az, hogy szakadtabbnál szakadtabb autókban, láthatóan nem éppen a leggazdagabb emberek egyesével ülnek és pöfögnek minden egyes áldott reggel befelé Budapestre?

Mondom, ne vedd magadra, mert nálad biztosan másképp van, de milyen értékrend az, ami a kényelmet előrébb teszi mondjuk a gyerekednél, az egészséges táplálkozásnál vagy a szórakozásnál? Milyen ember az, aki inkább a teszkógazdaságos, ipariszalonnás májkrémet eszi, de a kocsiból nem száll ki? Milyen ember az, aki azért nem vesz gyümölcsöt, azért nem jár színházba vagy azért nem vesz meg egy könyvet, mert drágult a benzin és többe kerül a tankolás? Hogy van az, hogy a benzinár növekedésével csak egy dolog változik, mégpedig a kereseted és a benzinre elköltött összeg aránya?

Ne haragudj, nem gondollak hülyének, de a viselkedésed mégis valami elmebajra enged következtetni.

Miért van az, hogy sok mindent inkább feladsz, de a benzinre legyen ám pénz.

És hogy csinálod? Hogy megy ez nálatok?

Elmagyarázod a családnak, hogy nem lehet másképp megoldani az életet, csak autóval? És beveszik? Esetleg még asszisztálnak is hozzá? Elmagyarázod a gyereknek, hogy azért nincs új cipő, vagy azért nincs nyaralás, vagy azért nincs bármi, amire vágyott volna, mert 15 ezer helyett már 19 ezrest kell egy tankba belenyomnod?

Magadtól lettél ilyen? Nem hinném.

Elhitetik veled, hogy a gazdagság meg a jólét mérőeszköze az autó. Lenyomják a torkodon a "Magyar álmot", amiben az ideális család nevetve suhan el a szép autón a naplementében.

Bevetted? Ilyen könnyű volt átverni téged?

Nem lehet, hogy hibás a boldogságról alkotott képed? Nem lehet, hogy ezen a képen van olyasmi, ami nem illik oda és hiányzik valami, aminek nagyon ott kellene lennie?

Nem lehet, hogy NEKIK jobb, ha beveszed a maszlagot és tömöd a zsebüket? Nem lehet, hogy megfejnek téged, mint a fejősteheneket százezer adóval, útdíjakkal, dugódíjjal, traffipaxal. Nem vetted észre, hogy erre megy ki a játék?

Vagy egyszerűen lusta vagy? Lusta vagy megmozdulni? Lusta vagy átgondolni? Belefáradtál? Lusta vagy keresni a jobbat?

El is hiszem.

Nagyon fárasztó, ahogy manipulálni próbálnak minket. Nagyon fárasztó, ahogy hülyének néznek minket. Nagyon fárasztó, ahogy mossák az agyunkat minden egyes nap.

Vágyakat keltenek Benned olyasmi iránt, amire nincs szükséged. Elhitetik Veled, hogy a boldogságodhoz pont az autó hiányzik. Elhitetik Veled, hogy autó nélkül nincs élet.

Elhitted?

Ha rám hallgatsz, veszel egy nagy levegőt és kipróbálod egy röpke hónapig az autómentes életet. Javaslom, hogy vezess kis naplót arról, mennyivel maradt meg több pénzed. Meg fogsz döbbenni.

És ne mondd el senkinek, de legalább magadnak ne hazudj! Magaddal légy őszinte! Magadnak legalább ismerd be, hogy baromságot csináltál!

Magadnak bocsáss meg és őszintén indulj el egy másik irányba. Egy olyan irányba, ahol havonta 30-40-50-60 ezressel többet költhetsz a családodra. Egy olyan irányba, ahol nem hízol, mint a malac. Egy olyan irányba, ahol nincs lumbágód a sok üléstől. Egy olyan irányba, ahol nem idegeskedéssel kezdődik a napod. Egy olyan irányba, ahol nem érzed magadat fejőstehénnek.

5000 forintos bicikli.

Sokan vagyunk, akik már kiléptünk az autó bűvköréből.

Nincs kocsink? Dehogynincs. Csak sokkal jobb és szebb. Miből? Abból a havi X ezresből, amit nem költünk fölöslegesen egy (rém)álom kergetésére.

Autózunk mi is, csak sokkal kevesebbet és sokkal jobb körülmények között.

Igen, vannak dolgok, amiket autó nélkül nem lehet megoldani. Csak az arányok mások.

Ha ezt felfedezed, jobb lesz az életed.

Egyébként meg ha nem megy magadtól, majd a világ rákényszerít. Mert ami most van, ez tarthatatlan. Az autós életforma magát fogja felszámolni és akkor majd ott állsz értetlenül, tehetetlenül, lemaradva. És bánni fogod, hogy nem váltottál már évekkel korábban. Bánni fogod, hogy lusta voltál átgondolni és megváltoztatni az életedet.

Akkor kell majd váltanod, amikor már késő lesz. Amikor már elhíztál, mint egy disznó. Amikor már aranyered van. Amikor már a térded kikészült a súlyfeleslegtől. Amikor az egész életedet valami olyasmi köré csoportosítottad, amit nagyon ki kellett volna iktatnod belőle.

Amikor már sokkal nehezebb lesz váltani.

Most még nem késő.

Nem késő, hogy vegyél egy nagy levegőt, akár egy tankolás árából vegyél egy használt bringát amit nem kell félts. Nem késő, hogy kicsit megmozdulj és rádöbbenj: nem is fárasztó, nem is sport.

Közlekedés.

Annak pedig egy fenntartható, olcsó, élvezhető formája.