A láthatatlanok klubja

Nem panaszkodom, mert ez volt a célom. Láthatatlanná válni. Szinte sikerült...

Miért volt ez a célom? Különcségből? Önzésből, esetleg pont ellenkezőleg: önzetlenségből?

(Az önzetlenség is önzés, hiszen az ember azon önző indokból önzetlen, mert az neki jó érzés. Azaz önző módon hajszolja az élményt. Filozófiai fejtegetés vége...)

Mindenesetre az én esetemben a különcködés csak azért játszik szerepet, mert ez a magatartás forma nem jellemző. Az én hibám, hogy kilógok a tömegből, de ezt a hibámat örömmel vállalom. Büszke vagyok arra a magatartásra, amit követve az ember a többi embert megpróbálja legkevésbé zavarni. Sajnos - azzal együtt, hogy lasú változás megfigyelhető - PONT az ellenkező jellemző Maóúnikasóún nevelkedett, nagyeszű, hazánkat többségében megtöltő állampolgárokra.

Példák? Vannak dögivel. Csak néhányat sorolok.

Önző az, aki például kutyát tart ott, ahol nem ajánlatos. Érthető a vágy az állat iránt és bennem is él, de legyűröm. Beledöglök, de azért nem tartok kutyát panelben, mert zavarnám vele a többi lakót és nem mellesleg kínoznám a kutyát magát. Persze az önző panel lakó nem így gondolkodik. Neki kutya kell, hát vesz. Aztán telesz*ratja a parkot és minden reggel felugattatja a vele egy blokkban lakó alig kétezer embert. Mert ennyien lakunk egy ilyen, nem kutya sétáltatásra kialakított park körül. Ugyanis egy lépcsőház 32 lakás, lakásonként átlagos magyar csládban 4 ember, épületenként 4 lépcsőház, parkonként 4 épület egyenlő 2048 ember (átlagosan). Hogy ennyi ember kel minden nap (beleértve a hétvégéket is) reggel 5-kor, mert a pudlinak ugatni kell. "Mit csináljon szegény? Ő így beszél." Arról ne is essék szó, hogy az elvileg a gyerek sétáltatásra kialakított parkban nem engedheted el a gyereked kezét és nem biciklizhet kedvére, mert egy-két neveletlen dög nekimegy. És ugyebár nem hiányzik senkinek, hogy a gyereket nyomorékra harapja a hülye gazdája által, minden előírás és jogszabály ellenére szájkosár és póráz nélkül kószáló kutya. Merthogy "Nemkellfélninemharap!" Ha szólsz, Te vagy az állatgyűlölő, összeférhetetlen seggfej. Még nekik áll feljebb.

Tisztelet a kivételnek!

Önző az is, aki cél nélkül motorozgat vagy autózgat. Értem én, hogy szabadság érzés, meg ízirájder, de ezzel együtt páran szintén bekaphatják. Mint mindent, persze ezt is lehet kulturáltan csinálni, de ilyenkor tavasszal jellemzően előkerülnek a "rizs kályhák" és húzzák nekik, mintha muszáj volna. Bizonyára nagyon élvezik egyesek, ahogy üvölt a gép, de mi - a többség - nem élvezzük. Csak hogy tudjátok, kedves kipufogóbűvölő autós és motoros faszfejek: nem vagány, hanem SZÁNALMAS, amikor egy jelentéktelen pöcs azzal akar kitűnni, hogy bőgeti. Röhögnék rajtatok, ha vicces lenne, de nem vicces éjfélkor még azt hallgatni, ahogy húzzátok a körúton. Önző faszkalapok vagytok, ez az igazság. Az persze más téma, hogy jól felkészült rendőrségünk az elsősegély csomaggal van elfoglalva (fontos az is), miközben például olyan bírságot kellene kiszabni ezekre a mások nyugalmát és pihenését tudatosan megzavaró hülyegyerekekre, hogy egy életre elmenjen a kedvük a motorbőgetéstől. Ha már maguktól nem jönnek rá és szép szóból meg nem értenek, akáckaróval meg nem lehet őket leverni a pöcsköszörűről.
És mindez ugyanúgy igaz a tuningkipufgós autókra is. Nem vagány, hanem balfasz dolog azt gondolni, hogy attól több lesz bármiben is az autó, ha nagyobb a hangja. És ha már morcosítani akarsz az autódon: vannak ám olyan megoldások is, amikkel tényleg szép hangja lesz a kocsinak de nem üvölt. Ja, hogy ezek pénzbe kerülnek? Hogy csóró vagy? Akkor ne vagánykodj, bmeg!

Tisztelet a kivételnek!

Önző az is, aki olyan mélynyomót rakat a kocsiba, ami kihallatszik. Nem vagány, balfasz dolog. Azt hiszed, bárki felnéz rád, ha döngeted neki? Azt gondolod, a zene attól szól jobban, ha rezeg a rendszámtábla? Azt gondolod, bárki kíváncsi a szar zenére, amit hallgatsz? Hadd világosítsalak fel: NEM! Nevetséges vagy.

Hogy nekem van-e a kocsiban mélynyomó? Van hát. Arra van telepítve, hogy a zene halkan is szépen, dinamikusan szóljon. Kiegészíti a kocsi amúgy is gyönyörűen megszólaló audióját. De csak benn a kocsiban. Ha éppen olyan kedvem van, hogy megdöngessem magamnak, akkor sem hallatszik ki, nem zavarok vele senkit. Odafigyelek rá. Nem úgy, mint egyesek, akik megveszik a teszkóban a fos kínai szarokat húszezeré', benyomják a csomagtartóba és azt hiszik, ettől jobban szól a cucc. Közben a kocsiban a hangszórók gagyik, a fejegység is egy szutyok. De legalább dübörög a mély. Tudod, ha elmész egyszer egy profihoz, majd ő elmondja neked, hogyan kell ezt és mutat olyan cuccot, ami jól fog szólni. Ja, hogy ez pénzbe kerül? Csóró vagy? Akkor ne vagánykodjál, bmeg!

És ez ugyanúgy igaz az odahaza döngetett házimozira is, de ezekkel az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy általában kideríthető, hogy ki az ügyeletes zajkeltő és általában meg is értik a reklamációt, nameg a villanyóra kapcsolója a lakáson kívül van elhelyezve ;) Az persze igaz, hogy amikor házimozit vásárol az eccerű lelkületű honpolgár, azt már nem gondolja át, hogy a panelben négy lépcsőházzal arrébb is hallani lehet majd és nem mindenki szereti, ha a dínók átszaladnak a lakáson. Van nekem is házimozim, de egyszer sem jött fel senki. Valószínűleg azért, mert úgy használom, ahogyan azt kell. Nem este és nem maximum hangerőn.
És az is önző, aki olyan szórakozóhelyet üzemeltet és olyan szórakozóhelyen szórakozik, ahol a környékben lakók nyugalmát zavarja. A probléma az, hogy ő havonta egyszer adja ki a fáradt gőzt, ami szintén érthető igény, de a közelben lakóknak minden napra jut pár barom, aki éppen akkor adja ki a fáradtgőzt. Nem éljük meg viccesnek, ha egy héten ötször nem alszunk, mert valaki megint kurjongat. És visszatérő témaként az sem vicces, ha egy normális szellőző beépítése helyett hajnali kettőkor kinyitják az ablakot és mi úgy halljuk a zenét, mintha mi is benn lennénk a buliban. Persze a szórakozóhelyek üzemeltetői tojnak a környéken lakókra és adott esetben jobban megéri kifizetni a büntetést a hatóságoknak, mint normálisan viselkedni.

Tisztelet a kivételnek!

Önző az is, aki riasztót szereltet az autójába, de nem foglalkozik vele, kiket és meddig riaszt. Minek a kocsiba riasztó, ha úgysem hallod meg? Az hiszed, bárki foglalkozik vele? Azt hiszed, hogy a tolvajt elijeszted? Minket tartasz ébren éjszakákon át, mert a gagyi szar riasztód vinnyog. Azt hiszed, hogy megvédted a kocsidat, ha beleteszel valami olcsó szart? Hadd világosítsalak fel, hogy a tolvaj a hangjából tudja, hogy gagyi és pont azért fogja ellopni. Te magad segíted hozzá az információhoz. Arra persze van eszed, hogy megvedd a kocsit részletre, de hogy egy negyvenest összespórolj és egy normális riasztót tetess bele, vagy belealkudj, ami nem szólal meg minden szarra, ahhoz már nincs. Arra sincs pénzed, hogy megjavíttasd a riasztódat és FÉL ÉVIG megy minden éjjel. Tudod, mi a te szerencséd? Hogy mint gyengeelméjűhöz, türelemmel állunk hozzád. Ezért nem veri be senki az ablakot, amikor egy héten háromszor vinnyog a szarod hajnali kettőtől reggel hatig. Mi tiszteljük a magántulajdont, nem úgy, mint te.

Ha elmennél egy profihoz, elmondaná neked, hogy sokkal többet érsz egy váltózárral és egy rejtett kapcsolóval, ráadásul olcsóbban is kijön, mit a gagyi riasztód. De nem, te jobban tudod.

Tisztelet a kivételnek!

A példákat lehetne még sorolni, ez a pár úgy kiszaladt belőlem lendületből. A stílusért elnézést kérek, de úgy írtam, hogy azok is értsék, akiknek szól.

Visszatérve a láthatatlanságomra, lényegében arról van szó, hogy elkerüljük egymást. Észrevétlen vagyok a számodra.

Mikor találkozhatsz velem? Nem gyakran.

Korábban még előfordult, hogy találkoztunk valamelyik szupermarketben, de mostanság nem járunk oda. Gyakorlatilag csak ásványvízért jártunk és úgy megérte egyebeket is bevásárolni. Amióta viszont tisztított csapi vizet iszunk, nem járunk szupermarketbe. Pár kifliért meg felvágottért a viszonylag drágább helyi közért olcsóbb manapság, ráadásul hazafelé biciklizve nem is kitérő. Nálunk már akkor is divatos volt a helyben vedd meg, amikor nem kampányoltak mellette. Így aztán szombatonként nem láthatsz engem a teszkóban, mert nem megyek. Nem mozog az autóm, nem generálok forgalmat, nem foglalom előled a helyet. A szelektív kukáknál sem találkozunk, mert nincs odahaza flakon. Egy sem. Ebben is láthatatlan vagyok számodra.

Korábban láthattál néha a tömegközlekedésen. Összefuthattunk a metrón, villamoson, buszon. Amióta bringázom, ott sem láthatsz. Persze nekem könnyű, mert jelenleg közel lakom a munkahelyemhez, de amikor 10 kilométerre laktam, akkor sem láthattál békávézni, csak elvétve. Évente kétszer-háromszor. Ennyit tesz a bringa. Kivonom magamat abból, ami Budapesten a leginkább idegesít. Kivonom magamat a tülekedésből, a tömegből, az emberszagból, a zsebtolvajlásból, az életveszélyes metrózásból. és hidd el, nem hiányzik. Azóta jobban szeretem Budapestet.

Amikor bringázom, akkor Te, aki autózol vagy tömegközlekedsz, szintén nem nagyon látsz. Az autód számára nem jelentek akadályt, észre sem veszed és már elmentél mellettem. Vagy jellemzően én megyek el melletted, mert csücsülsz a  dugóban, persze nem miattam. Magatoknak köszönhetitek, a ti seggetekhez van hozzánőve az autó. Ráadásul én olyan utcákat használok, ahová Te autóval be sem merészkedsz, úgyhogy többnyire nem is találkozunk. 
Amikor tömegközlekedsz, szintén nem látsz, mert jó esetben ülsz és bámulsz magad elé vagy olvasol, rossz esetben nyomorogsz a csuklós buszon és maximum egy elsuhanó fejet láthatsz az ablak előtt, miközben ti álltok a megálóban és várjátok, hogy még pár ember benyomuljon az intim szférátokba. Ha élvezed, csináld csak!

Ha kollégám vagy, nem találkozhatsz velem a cég bejáratánál sem, mert én a hátsó kapun járok bringával. Maximum a folyosón találkozunk, ha felébredtél már addigra. Én mindenesetre felfrissülve jövök már a bringatárolótól, az én szememből kifújta az álmot a reggeli menetszél, az izmaim felébredtek és megérkezve az irodába már 100%-on pörgök. Neked kell még egy kávé.

Ha otthon szöszmötölsz, szintén nem látsz, mert ha mi akár 300-an egyszerre eltekerünk a házad előtt, abból semmit nem fogsz észrevenni. Nincs zaj, nincs bűz. A bicikli csendes és környezetbarát. Próbáld ki mindezt háromszáz autóval...

Az én önzésem része az is, hogy a láthatatlanságnak vannak ki nem mondott előnyei is, amit csak mi tudunk, bringások. Mi ugyanis nem fizetünk adót olyasmiért, amiért nem kapunk cserébe semmit. Gondolok például itt az 500 forintos üzemanyag árában szereplő röpke 400 forintnyi bújtatott sápra, amit azonnal megfizetsz, ha megmozdulsz a kocsiddal, vagy felülsz a tömegközlekedésre. Mit kapsz érte? Jó utakat? Járható várost? Jobb parkolást?

Nem fizetjük az adót, amit a kocsi karbantartása kapcsán szednek be áfa, béfa és céfa formájában, nem beszélve a szervizekben tapasztalható fincsi kis átverésekről.

Tisztelet a kivételnek!

Nem fizetjük azt az adót, amit traffipaxszal, elsősegélycsomag-ellenőrzéssel és még ki tudja hányféle sunyi módon szedetnek be a rendőrökkel. A biciklit könnyű ugyanis olyan állapotban tartani, hogy ne lehessen belekötni semmibe és könnyű úgy közlekedni vele, hogy ne lehessen megbüntetni.

Hamar rá lehet tehát állni, hogy a Zállam számára is láthatatlan legyen az ember és kivonja magát a bújtatott sanyargatás alól. És ez fáj ám nekik nagyon és nem is tudnak ellene tenni semmit. A bürokrácia ugyanis nem lát minket, nem hagyunk semmilyen nyomot az irodapapíron. Egyelőre.

A láthatatlanok viszont látják egymást. Összemosolygunk a lámpáknál, intünk a bringasávban a szembejövőnek. Élvezzük a napfényt, élvezzük a kiszámítható életet, amiben nincsenek dugók, pályakarbantartás, kigyulladó buszok, traffipax és elsősegélycsomag-ellenőrzés. Értjük egymást, hiszen hasonló a beállítottságunk. A városhoz tartozó sok jót akarjuk úgy, hogy a vele járó rosszat kihagynánk. Többnyire sikerül.

Ez az életet, amiben a bringa részesít bennünket.
Kiválasztottak lennénk? Valamilyen értelemben igen. De nem felsőbb hatalom, hanem mi magunk választottuk ki magunkat. Mi választottunk magunknak ilyen életet.

Nem hittük el - és de jól is tettük - amit a propaganda mond, hogy bringázni veszélyes, városban egészségtelen, hogy télen nem lehet és hogy ellopják a biciklit.
Nem hittük el, mert nem igaz. Vagy ha elhittük és mégis belevágtunk, hamar rádöbbentünk, hogy hazudtak és hazudnak. Kétségbeesésükben, mert látják, hogy nem lehet minket az orrunknál fogva vezetni. Elkeseredett próbálkozása ez a félelemgépezetnek, mert rájöttek, hogy egyre többen vagyunk, akik nem hiszünk nekik. Akik belevágtunk.

Te is megteheted. Mindössze annyi dolgod van, hogy gondolkodásmódot váltasz és ennek részeként például felülsz a biciklire. Először csak néha, de figyelmeztetlek: el fog ragadni az élmény.

Hamar rá fogsz döbbenni arra, hogy miről is regéltem én Neked már évek óta és azt fogod csak bánni, hogy nem tetted meg már sokkal korábban.
Mi pedig soxeretettel fogunk üdvözölni a láthatatlanok klubjában!