2009. október 13., kedd

A "Majdnem Balatonkerülés" igaz története

Írtam arról, hogy meg akartuk kerülni a Balatont és arról is, hogy miért nem sikerült. Itt elolvashatod: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091012/balaton-negyedkorbe-vagy-m...
Arról viszont nem írtam, hogy mit sikerült. Következzenek a pozitívumok.
2009.10.09-én nekiindultunk. Nem volt ez egyszerű, mert a nagy táv sokakat megijesztett és egyikünk gyermekének betegsége is közbejött, de délután négy körül kigördültünk Érdről, Gergőék házától felpakolva. Persze először azért, hogy hazamenjünk Törökbálintra Walton kilométerórájáért. És ha már Törökbálinton voltunk - megint -, azt találtuk ki, hogy Etyeknek megyünk Szfvárra, majd onnan a 7-esen Balatonakarattyára.
De ne siessünk ennyire előre, ugyanis maga az összekészülés is érdekesre sikerült. Elgondolkodva azon, hogy miben hozza el a cuccát, Gergő barátom úgy döntött, hogy a vízitúrázáshoz használatos hordóba pakol. Ezt a hordót aztán spaniferekkel rögzítette a bringa csomagtartójára. Mit mondjak: érdekes látvány volt. Mindenesetre ahányszor ránéztem, valahogy mindig jókedvem támadt. Kép itt: http://lh5.ggpht.com/_ZUfPvp6_a6w/StOQuRZUnPI/AAAAAAAABiw/znAVfN_Ujoo/s8...
Előnye, hogy soha nem ázik meg benn semmi. Talán ez ijesztette el az esőt...
Azt is meg kell csendben említsem, hogy mivel a bringázáshoz kütyüoldalról közelítettünk, nem szokványosan nézett ki egyikünk biciklije sem. Az enyém ilyen volt: http://lh3.ggpht.com/_ZUfPvp6_a6w/StOQoIaLjjI/AAAAAAAABiA/jX12H797g88/s8...
Szóval, a bicikliken volt minden, ami a "bringázáshoz elengedhetetlen".
A kocsit Akarattyán hagytuk, így mindhármunknak magunkkal kellett cipelni a másnapi cuccokat is, így az én 40 literes bringástáskám full televolt, Walton két hátizsákkal nyomult, Gergőnek meg majdnem megtelt a hordó.
A nyaralóban nem volt másfeles palack, a kétliteres meg nem fér bele a bringatáskába. Így a palacktartónak érdekes funkciót találtunk: http://lh4.ggpht.com/_ZUfPvp6_a6w/StOQqQoX90I/AAAAAAAABiQ/BwxEAKUimTU/s8...
Így találtam fel az "Almamétert" (copyright Sanciman!), amely az útminőség mérésére szolgáló célműszer. Ha nagy a hupli, akkor egy alma biztosan kiesik, ha nagyon nagy, akkor kettő. Így működik az almaméter. Sajnos a Balaton körül a műszer többször kiakadt, de egy kis finomhangolással sikerült beállítani a méréshatárt: megettem a legfelső almát... Ezután már kevesebbszer jelzett...
Akarattyán a magas partról megnéztük a Balatont magunknak, fényképezkedtünk. Ezután megkerestünk egy geoládát, amelyre Walton úgy emlékezett, hogy egy bokor tövében van. Időközben áthelyezték így csak ezzel eltököltünk vagy fél órát. Mobilinterneten elolvastam a ládaleírást, amelyből kiderült, hogy már egy oszlopon kell keresni egy feliratot. A lényeg, hogy meglett.
Azután lezúztunk a Balatonkenese előtti lejtőn, itt a nagy csomaggal is sikerült 58-cal repesztenem. Még szerencse, hogy nem láttam a kerékpárral behajtani tilos táblát. Utólag azért szóltak a srácok, de ők is nyomták ezerrel. Itt mentünk utoljára a 71-esen, ezután letértünk a bringaútra és azon is maradtunk végig.
A Balaton partja szinte kihalt volt. Igaz, a szezonnak már vége, a víz is hideg. Az idő megemberelte magát, így majdnem 30 fokban (Celsiusban mérve) kerekeztünk. A bringaútra nem tudok rosszat mondani. Én - mit tudjátok talán - amúgy is bringaúthasználó vagyok, így nagyon élveztem, hogy nem kell az autókkal törődni. Méláztam a napsütésben. Egy kis hangulat talán érezhető ebből a Qik videóból: http://qik.com/video/3156614
Ha a burkolat kicsit jobb lenne, igazi élmény lehetne a Balatoni bringázás. Így se semmi, de legyünk telhetetlenek!
Az északi parton a nyaralók szinte mindenhol elállják a kilátást a tóra, ahol nincsenek nyaralók, ott meg nádas van. Azért sok helyen megcsodálhattuk a nagy vizet, de a Balaton körüli bringázást én valahogy vízközelibb élménynek gondoltam.
Persze a bringaút bevisz sok látványossághoz, így például nagyon élveztem a füredi mólónál a szökőkutat, amely - szerencsénkre - pont működött. Kép: http://lh6.ggpht.com/_ZUfPvp6_a6w/StOQ4LgmAZI/AAAAAAAABkQ/ntZ1FhGhDiA/s8...
A vendéglátósok nagy része hazament már, de azért volt nyitva néhány büfé. Sajtburgert ettünk - az a jófajta, csalamádéval - és sajtos-tejfölös lángost. Kaja után lecsúszott egy-egy sör is, de ilyen zsíros cuccok után meg sem éreztük.
Az emelkedőket viszont igen. Az hagyján, hogy a bringautat össze-vissza kanyarogtatják, de arra álmomban sem számítottam, hogy a Balaton mellett - amely ugye víz, így vízszintes - ennyi dombra kell mászni. Ez a kép jól mutatja, miről beszélek: http://lh6.ggpht.com/_ZUfPvp6_a6w/StORDTLtMWI/AAAAAAAABl8/TVgXV4hOmRs/s8...
Én még csak megküzdök ezekkel, de mi van azokkal, akik hobbiból bringáznak erre? Elmegy a kedvük azonnal, vagy a sokadik izombeégetős-szívrepesztős domb után...
Én azt vallom, hogy bringautat úgy kell csinálni, hogy azon a nagyi is felhajthasson. Na, ezeken max a szupernagyi.
Zánkánál untuk meg, így lekanyarodtunk Tapolca felé. A szuportgruppnak odatelefonáltam, így Köveskálra elénk jöttek utánfutóval.
Zánka határában a semmi közepén kólaautomatát találtunk és benyomtunk nagyjából fél kiló diót is. Itt felvettük a láthatósági mellényeket, mert besötétedett.
Zánka és Köveskál között lovasok jöttek szembe a sötétben. Négy-öt lovaskocsi és megszámlálhatatlan lovas teljesen kivilágítatlanul. Nagyon veszélyes az ilyen. Nekünk volt lámpánk, még túl sok is. Íme Qik videón a magyar UFO: http://qik.com/video/3157883
Köveskálon szüreti bál fogadott és annyira jó idő volt, hogy a partoldalban heverésztünk a füvön, míg a felmentősereg megérkezett. Valamiért ugyanis Kővágóörsöt értettek. Még szerencse, hogy nincs messze az sem...
Felpakoltuk a bringákat és elindultunk szüleim háza felé. Előtte még egy velőskenyér Gyulakeszin, majd indulás pihenni.
Még egy tanulság a nap végére: a bringáról mindent le kell szerelni a szállításkor. Egy 5 ledes lámpám bánja, valahol letört és elveszett az utánfutón hánykódó bringáról.
Odahaza szuper hangulat fogadott, szüleim nagyon örültek a vendégeknek - és persze nekem is, hiszen a nyáron voltam utoljára idehaza hosszabb időre.
Az éjszakát a konyhában töltöttem, ugyanis mindkét barátom úgy horkol, hogy rezeg az ablak. Szerencsére amúgy is matracom ágyaztam meg magamnak, azt meg hamar kirángattam a konyhába... Asszem én aludtam mégis a legjobban.
Reggel esett, de a reggeli végére elállt és gyönyörű idő lett.
Azt találtuk ki, hogy megebédelünk, az ebédig pedig körülnézünk a környéken. Elmentünk a Széki tóhoz, a srácoknak tetszett. Kép Walton webalbumából: http://lh5.ggpht.com/_ruJ8QVgLAaM/StNEREwpxEI/AAAAAAAAKOE/FxMCwbkuFsE/s8...
Az ebéd sem volt semmi, anyukám kitett magáért. Utána szándékunk szerint megindultunk Tihanyba, hogy átkompozunk és úgy megyünk Siófokra. Mire elég közel értünk már láttuk, hogy túl késő van, így inkább Akarattyára mentünk. Ott kicsit összeszedtük magunkat és irány haza Budapestre.
Én így is 10-re értem haza, mert a kocsit még kitakaríttattam, a másnapi műszaki vizsgára nem akartam sárosan elvinni.
Ötször ilyen hosszú írást is lehetne erről a bringázásról rittyenteni, de elég ennyi is.
Az biztos, hogy elmegyünk tavasszal és megkerüljük a Balatont. De sátorral. Az is biztos, hogy a sátramat 300 méterre verem fel a srácokétól, hacsak addig nem találják fel a hangszigetelt sátorponyvát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése