Mostanában kerülöm a Margit hidat. Amióta a járdán csak tolni lehet a biciklit, nem arra megyek. Munkába a Lánchídon inkább, hazafelé pedig az Árpád hídon kerülök.
Ha netán mégis átmennék a Margit hídon, akkor sem jutna eszembe bemenni a szigetre. Utálok lépcsőzni ugyanis. Annyira, hogy ha kell, kilométereket is kerülök inkább, csak ne kelljen cipelni a bringát. Egyébként is, az a normális, ha a bringa visz engem, nem?
Szóval elkerültem a Margit hidat és ezzel együtt sajnos a Margitszigetet is. Nagyon rosszul tettem.
Tegnap hazafelé menet nem siettem, az idő is gyönyörű volt, így egy hirtelen ötlettől vezérelve a régi utvonalamon felkanyarodtam a Margit hídra. A budai oldalon szépen le is szálltam és toltam a biciklit - ha már ilyen szép nagy táblával kértek rá - közben nézelődtem.
A szigeti lejáróig mindössze egy kiscsávó (az ilyenek miatt kell tolni a bringát) ment el mellettem biciklivel, persze ezerrel, ahogy kell. Volt rajta teljesen zárt bukósisak, gondolom az arcát nem meri vállalni. Jót is mulattam magamban, mert a bukósisakba csak egy "n" betűt kell jó helyre beilleszteni, hogy fedje a valóságot is, ne csak az arcátlan viselője arcát. :)
Közben - hallva a racsni hangját - két hölgy - gondolom anya és lánya - mindenképpen el akart engedni engem, de sikerült meggyőznöm őket, hogy nem sietek. Kifejezetten nem sietek.
Ment le ugyanis a nap, a Parlamentet narancsra festette. Ha láttál már festői látványt... Az ilyen képekért szeretem Budapestet.
A lejáróhoz érkezve felkaptam a biciklit és le az aluljáróba. Ekkor döbbentem rá, hogy SOHA életemben nem jártam még itt. 1990. óta élek Budapesten, 2000. óta a XIII. kerületben (ehhez tartozik a Margitsziget is), de ezen az aluljárón még soha nem jöttem át. Se gyalog, se sehogy. Ha a szigetre jöttem, akkor busszal, általában a Palára. Mostanában pedig bringával, az északi járdán. Amióta lezárták a hidat, sehogy.
Pedig mennyire szeretem a Margitszigetet...
Nyaranta reggel azt szeretem, amikor locsolókocsikkal fellocsolják az úttestet és szinte olyan friss a levegő, mint vidéken.
Ilyenkor ősszel azt szeretem, amit az erdőben és a fákban szeretni lehet, azaz a színeket.
Érdekes, most nem húzott el mellettem egyetlen autó sem. Ez a megoldás: nem sorompó, le kell zárni a hidat. Hadd legyen a Margitsziget a gyalogosoké. Az Árpád híd felől legyen ráhajtás autóval, de csak ott. A Margit hídról pedig csak gyalog lehessen feljönni. Buszjárat? Minek? Aki ide akar jönni, az ki akar kapcsolódni. Gyalogoljon. Ősi találmány. Ha nagyon muszáj, legyen busz, de nem átmenő. Jöjjön az Árpád híd felől és forduljon meg valahol.
Hadd legyen ez a sziget a természeté.
Ez az elveszett Margitsziget...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése