Annyira élveztem, hogy az aszfalt már kész, de az autósok még nem mehetnek rá a Budai alsó rakpartra. Én a Margit hídnál szoktam ráhajtani, és attól függően, milyen kedvem van, vagy a Francia Intézetnél felhajtottam a budai bringagyászra, vagy eltekertem egészen az R-zsébet hídig. Visszafele úgyanígy, csak fordított irányban. Persze visszafelé az R-zsébetnél még véletlenül sem tekertem be az egy kilométeres dugóba, ami a felhajtóra várakozó autósokból alakult ki, de a felhajtó - illetve ezesetben lehajtó - után már senki nem volt, csak én és néhány eltévedt turista.
Annyira élveztem, hogy csak az enyém az út, hogy sehol senki. Csak én, meg a Duna. Ráadásul - szokásukhoz híven - a gusztushúszadikai tűzijáték előkészületeit már most megkezdték, így a Batyi lezárva. Gondolom én, mert ismétlem, mindig a rakparton mentem. Az is a neve: rakpart. Na, én raktam. Lentről csak a konténereket láttam.
Tisztelettel a hangomban - ami remélem kellően ki is hallatszik - kérdezem, hogy csak úgy le lehet zárni egy fő közlekedési útvonalat. A bringás mit tegyen? Járdázzon, főutcázzon?
Azt meg zárójelben jegyzem meg, hogy a kva tribün lábainak az aszfaltba nyomódott lenyomatát ki fogja eltüntetni? Ahány év, annyi gödröcske gyűlik? Aztán gebedjünk meg?
Na, befejezem a negatívkodást, mert valójában tojok rá, ahogyan már azon is csak nevetni tudok, hogy még mindig nem burkolták vissza a tavaly ősszel felbontott bringautat és mégsem rúgták szét miatta senkinek a sejhaját...
Viszont nagyon szomorú vagyok, mert már festik fel a nyilakat a lehajtóra, így gyanítom, hogy hamarosan ráengedik az én jó kis bringasztrádámra az autókat.
Milyen szép álom, hogy ÖRÖKRE lezárva lenne és csak a bringások meg a gyalogosok járhatnának rajta. A dunai szélben.
Tisztán látszik, hogy nélküle is lehet közlekedni Budán, és örök igazság, hogy a több autóút nem a forgalom enyhüléséhez vezet, hanem több autóhoz. Meglepő, de így van.
Na, belelógott a kezem a bilibe és felébredtem. Nemsokára visszaveszik tőlem - és még párunktól - ezt a jó kis bringasztrádát.
Javaslom, próbáld ki, ha arra jársz, amíg nem késő. Élmény...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése