Ért már egy-két, kisebb-nagyobb baleset. Még élek. Persze ugyanabba a szituba nem keveredik az ember, hiszen amikor az aszfalton fexel, már jól tudod, mit rontottál el. Már ha eszméletednél vagy.
Mátyásföldön, a Gödöllőu rea meneh hodu utu rea egy elém hajtó skodás ütött el, átröpültem volna, ha nem lett volna tetőcsomagtartója. Így visszapattantam, az se jobb... tetanusz, bringacsere.
Évekkel később a Sportaréna sarkánál rám kanyarodott a mami, aztán már a Stefánián fekve még rugdoshattam a lökhárítóját, hogy nehogy még át is csorogjon felettem, hamár fellökött... Végre észrevett, csak a pedálom lett oda...
Az Erzsébet hídnál az amúgy szabálytalanul a rakpartról balra kanyarodó Renault Express dobozát is lefejeltem egyszer. Nem volt még egy napos sem a sisakom. Már megérte megvenni...
Estem a Hajógyári szigetre menet a villamossínen, azóta tudom, hogy csak merőlegesen...
Estem a bringás felvonuláson, mert új volt még az SPD pedál és hirtelen le akartam volna tenni a lábamat... Ez még vicces is volt...
Nade ami ma történt? Az X-Aktás ügy.
Merthogy a Jászai Mari téren a járdán mentem. Arra is szoktam hazajárni, a Margit híd déli járdáján jövök át Pestre, a híd alatt a gyalogos aluljárón átjövök a térre, ott egy kicsit fel a rámpán, mintha visszamennék a hídra, csak az északi járdán, majd letérek jobbra, fel a térre. Sokan csinálják így.
Ma nem tudom mi volt, mert nem láttam az előzményt, de valszeg egy kutya zavarhatta fel azt a millió galambot, amelyek rajába belekeveredtem. Húztam én a nyakam, így az egyik belerúgott a sisakomba, egy másik kicsit orcánpaskolt a szárnyával és egy harmadik beleszállt a baloldali lengőbordámba. Ez neki is fájhatott, de miután leesett, hamar magához tért és elrepült.
Én szerencsére nem burkoltam el, mert lassan mentem, de azért pár percig álldogálva, a galambtollat köpködve (vagy csak képzeltem, hogy azzal van tele a szám) azon gondolkoztam, hogy ki hiszi el nekem, hogy ELÜTÖTTEK A GALAMBOK?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése