19.40

Korábbi blogomban (itt: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20090624/20-az-20 ) írtam arról, hogyan kezdtem el intenzíven mozogni és mennyit fejlődök.
Sokan írtátok, hogy jó volt olvasni, és közben azt is olvastam, hogy mások is megmozdultak mostanában.
Így aztán lebloggolom a ma reggeli történéseket némi előzménnyel.
Kezdem ott, hogy szabadságon voltam, 5 hétig nem néztem a melóhely felé sem. Az én sportolásom nagyban összefügg a munkába járással, ugyanis ha reggel nem kell felkelni korán, én bizony alszom. Ha meg nem kell menni dolgozni, akkor nem kelek fel korán és bizony alszom.
A szabi alatt nem keltem korán. Mondjuk nem is feküdtem korán és itt jegyzem meg, hogy mindenemet egy olyan melóért, ahol csak 10-re kell bemenni. Még az sem számítana, ha csak este hatkor szabadulnék... Sajnos jelenleg nyolcra járok, így a futásos napokon 6-kor kelek. A közeli rekortános pályán lefutom a magam fél óráját, aztán betekerek a melóhelyre egy 11 kilcsit.
Szabadság alatt erre nem volt lelki erőm. Nem mondom, hogy nem sportoltam, de inkább bringáztam meg túráztam. Az utóbbiból néhány keményebbet is, például a Dömösi átkelésnél lévő barlangokhoz, vagy a Márianosztra felett található kőfejtőbe. Az egyik pénteken éjfélkor kezdtünk el levadászni öt geoládát és ránk virradt, mire meglettek. De meglettek... Szóval sportoltam én, de futni nem futottam.
Illetve egyszer, szüleimnél, amikor valamiért nem tudtam aludni. Legszívesebben kiszaladtam volna a világból, így aztán kiszaladtam a világból. A falu vége táblától indultam, az egyik irányba futottam 10 percet, majd a másikba is 10-et. Illetve tíz és felet. Délután lemértem: 3440 méter volt, így sejtettem, hogy egyenes pályán megvan az a húsz perc, amit kitűztem. De nem voltam benne biztos ma reggelig.
Ma reggel - egyébként hulla fáradtan, mert ebben a dög melegben itt a tizediken nem nagyon aludtam már három napja semmit - mégis nekiindultam és erőt véve magamon, legyűrtem azt a 8 kört. 19.40 volt az órán, igaz, majd megdeglettem a végén.
De akkor is: 20 alatt vagyok.
Annyit még hozzáteszek, hogy az országos jégeső szüleim házát sem kerülte el, így amikor a kocsit akartam letakarni a ház előtt a kutya kiszaladt a kapun és amikor el akartam kapni, estem egy orbitálisat. Azóta fáj a bordám, talán nem törött el, csak becsípődött egy ideg. A ma reggeli futásnál az első két kör nagyon gyilkos volt, majdnem abbahagytam, úgy fájt, de aztán elmúlt. Dél körül kezdtem megint érezni, most is fáj. De legalább érzem hogy élek...
Szóval a bringa mindennapos, a futás heti háromszor. Cél az ötperces ezer, ennek szeptemberre kell meglennie. Esély van rá... Ezt most tudom először komolyan elhinni.